Utóirat: Hangsúlyozom, 2 éve Egyedül látom el édesanyámat. Erlejében annyi tanácsot kaptam, érezze magát biztonságban.... Mit? Hogy csináljak? Az volt a válasz, meg kell oldani. Sokat küzdöttem, sokat sírtam. Lázas betegen is el kellett látni. Amikor a derekammal ki se tudtam egyenesedni, akkoris el kellett látni. Ez annyit jelent, őhozzá igazítom a programomat. ...megkézdezték, milyen a nyugdijas élet... Még nem tudom. Nincs nyugdíjas klubbal program, kirándulás. Még a városi programokon se. Sokaktól hallottam, belebetegedtek amég az időst ápolták. Na, ez miért is jó az egészségügynek? Igazából nagyon át kellene gondolniuk, milyen megoldást tudnak adni. Esetleg több állami idősotthont teremteni?Esetleg sokkal, sokkal több házi ápolót foglalkoztatni, több szociális segítőt,? Gondolják át, aki még munkaköteles, az hogy oldja meg? Én, sokat imádkozom, kérem a türelmet, az erőt, az egészséget. Ha valami történne velem, mi lenne anyuval? Hálát adok az Univerzumnak, éppen nyugdíjas lettem amikor anyu ilyen állapotban került. Jó lenne a barátnőnhöz elmenni , névnapján felköszönteni. Nem elhívni, hagy köszöntelek fel. Ugye érzik? Ugye értik? Tisztelettel Mészáros Sándorné, Tünde.
Tisztelettel, megjegyezném, igaz, régen otthon ápolták az időst. Más volt, mert több generáció együtt élt, sőtt, az asszonyok háztartásban dolgoztak, nem munkahelyen 8-10 órahosszában. Vagy ha nyugdíjas már a gyermek, annak us van már egészségügyi problémája. Például az én helyzetem. Gyógyszert szedek : koszorúérre, agyi érszűkületre, lábam viszeres, érszűkületes, Derekamnál a csigolya rendesen szétkopva, ahogy 60 évekhez illik. Édesanyám 83 éves, demens. Ezt nem részletezem. Egyedül mosdatom, a popsi a legnehezebb. Öltöztetem, etetem, pelenkázom. Ágyból kiveszem fotelba. Nehogy felfekvés, v tüdőgyulladás legyen. Mindég menni, pakolni akar.... Sokszor agresszív. Egyedül vagyok mellé. Boltba is kellene menni, Orvoshoz néha, fodrászhoz néha, főzni is, takarítani is.... Kérem tisztelettel , hallgatom a jó tanácsokat,
Utóirat:
Hangsúlyozom, 2 éve Egyedül látom el édesanyámat.
Erlejében annyi tanácsot kaptam, érezze magát biztonságban....
Mit? Hogy csináljak?
Az volt a válasz, meg kell oldani.
Sokat küzdöttem, sokat sírtam.
Lázas betegen is el kellett látni. Amikor a derekammal ki se tudtam egyenesedni, akkoris el kellett látni.
Ez annyit jelent, őhozzá igazítom a programomat.
...megkézdezték, milyen a nyugdijas élet...
Még nem tudom.
Nincs nyugdíjas klubbal program, kirándulás. Még a városi programokon se.
Sokaktól hallottam, belebetegedtek amég az időst ápolták. Na, ez miért is jó az egészségügynek?
Igazából nagyon át kellene gondolniuk, milyen megoldást tudnak adni.
Esetleg több állami idősotthont teremteni?Esetleg sokkal, sokkal több házi ápolót foglalkoztatni, több szociális segítőt,?
Gondolják át, aki még munkaköteles, az hogy oldja meg?
Én, sokat imádkozom, kérem a türelmet, az erőt, az egészséget. Ha valami történne velem, mi lenne anyuval?
Hálát adok az Univerzumnak, éppen nyugdíjas lettem amikor anyu ilyen állapotban került.
Jó lenne a barátnőnhöz elmenni , névnapján felköszönteni. Nem elhívni, hagy köszöntelek fel.
Ugye érzik?
Ugye értik?
Tisztelettel Mészáros Sándorné, Tünde.
Tisztelettel, megjegyezném, igaz, régen otthon ápolták az időst.
Más volt, mert több generáció együtt élt, sőtt, az asszonyok háztartásban dolgoztak, nem munkahelyen 8-10 órahosszában.
Vagy ha nyugdíjas már a gyermek, annak us van már egészségügyi problémája.
Például az én helyzetem.
Gyógyszert szedek : koszorúérre, agyi érszűkületre, lábam viszeres, érszűkületes,
Derekamnál a csigolya rendesen szétkopva, ahogy 60 évekhez illik.
Édesanyám 83 éves, demens.
Ezt nem részletezem.
Egyedül mosdatom, a popsi a legnehezebb.
Öltöztetem, etetem, pelenkázom.
Ágyból kiveszem fotelba. Nehogy felfekvés, v tüdőgyulladás legyen.
Mindég menni, pakolni akar....
Sokszor agresszív.
Egyedül vagyok mellé.
Boltba is kellene menni, Orvoshoz néha, fodrászhoz néha, főzni is, takarítani is....
Kérem tisztelettel , hallgatom a jó tanácsokat,