Mérgező női minták a mai társadalomban: Önmegtagadó/önfeláldozó
Вставка
- Опубліковано 24 лип 2024
- Személyes tanácsadás: eletmenedzsment.hu/konzultacio/
Könyv: eletmenedzsment.hu/felnottkor...
Zene: www.bensound.com
#önfeláldozás #bántalmazás #noiesseg #Életmenedzsment #DrMarótiEmese #önfejlesztés #önismeret #szemelyisegfejlesztes #életcél #sajátút #önazonosság #önmegvalósítás #tudatosság #tudatosélet
00:00 Bevezető
06:05 A nő egyedül elveszett
07:16 A másik nélkül senki vagyok
08:33 Meg kell dolgoznom a szeretetért
10:37 A nő dolga, hogy gondoskodjon másokról
12:49 Egy nőnek megértőnek kell lennie, és kitartani minden áron
14:45 Hogyan szabadulj fel - 5 lépés
A magyar családok 90%a így nevelt !!! A mai nők szinte mindegyike érintett valamely mintában!! Akárhogy is tagadja , akkor is igaz rá valamelyik! Ezért ilyen a társadalom!! Zt kellene tanítani az iskolában nem pedig a média ismretet,!!! Köszönjük szépen!!!!❤❤❤
Bárcsak ezt a videót minden magyar nő megnézné tinitől az idősig. Rám mindegyik minta igaz volt valamennyire, sajnos. Kb 40 éves korom után lett egészségesebb a belső működésem, rengeteg szakmai segítséggel.
Nos akkor még igy is nagyobb lépéseket tettél meg, mint az emberek nagyrésze itt Magyarországon.
Erre nyugodt szívvel büszke lehetsz, és csak így tovább :)
Nagyon örülök, hogy már jobban vagy. Tovább az úton!
Nagyon szeretem ezt a csatornát. Egy rakás dolog köszön vissza ismerősként, és sok rossz mintát már magam mögött hagytam, de vannak családtagjaim, akik idősebbek nálam, és még mindig a rossz mintában élnek, vagy éppen nyugdíjas korukra kezdenek ezekre ráébredni, és dolgozni rajta. Nagyon jól összeszedettek ezek a videók, nem túl hosszú, nem túl rövid, érthető, gondolatébresztő. Köszönöm! :-) Ajánlottam már másoknak is.
Nagyon klassz téma! Nagyon örülök, hogy ezzel a témával foglakozol, engem mindenképp megerősít. ❤
Én is ilyen családi mintából jövök, de úgy néz ki, hogy sikerül kijutni belőle, mert sikerült egy traumám segítségével kitörni egy bántalmazóvá vált kapcsolatból, pár hónappal ezelőtt. Ahogy gyógyultam hónapról, hónapra, úgy derült ki, hogy anyum erős érzelmi függőségtől szenved, ezt adta át nekem a nevelésben.
Nekem még az jutott eszembe, mivel nehezen ismertem fel a bántalmazás jeleit, hogy itt egy tanult tehetetlenség is bejátszott, szóval el sem jutottam odáig, hogy akár szakíthatnék is, szenvedés helyett. Csak amikor irdatlan elnyomásban volt részem akkor szabadult ki végre az elnyomott dühöm, azóta javul az állapotom lelkileg minden téren.
Függő szülövel kapcsolatban nagyon ajánlom KAP függőség podcastjét.
Anyukám ilyen önfeláldozó, de a legszélsőségesebb fajtából. Apám nárcisztikus volt, szintén a legszélsőségesebb fajtából. Amikor apám halála után megkérdeztem anyut, hogy miért maradt egy ilyen kibírhatatlan ember mellett, sértődötten azt mondta, hogy ne kérdőjelezzem meg a döntéseit. Évekkel azelőtt szintén beszéltünk ilyesmiről. Azt mondta, hogy amikor látta, hogy ő nem lehet boldog ebben a helyzetben, átadta a boldogság lehetőségét nekem. (Ez nekem igen nagy nyomás a mai napig.) Sokszor védett meg apámtól úgy, hogy nem is tudtam róla, mindig kiszolgált, mindig minden dolgomat meghallgatta (jót és rosszat is), szóval bárcsak mindenkinek olyan anyukája lenne, mint nekem van. Csoda, hogy nem találtam magamnak olyan párt, aki úgy elvinné a háztartást, mint ő, aki úgy támogatná a gyerekét, mint ő? (Ehelyett a bolond jó szívem miatt kifogtam egy szélhámost, és nem tudom, hogy a Nagyfőnöknek hogy számolok el a végén azzal, hogy milyen anyát választottam a gyerekeimnek... egyébként nem választottam volna senkit, ha hagyják, de egy nárcisztikus képtelen elképzelni, hogy az egyetlen fia nem akarja senkinek a vérét szívni, ezért addig terrorizálja, amíg a fia az orra alá nem tol egy akárkit, aztán szagolgassa, ha ez az álma-vágya. Az eredmény borítékolható volt már az elején. Inkább ki kellett volna nyírnom magam, de anyukám miatt nem tettem. A Nagyfőnök kegyelme, hogy apám ment el először, így van egy kis időnk anyuval. Bár sajnos nincs jó állapotban, mert egy nárcisztikus folyton őrjöngő vadbaromba csak belebetegedni lehet.)
Megértelek és rossz olvasni az írásod. Vigyázz nagyon anyukádra, mert ha ő elmegy, a pokol lesz az életed egy ilyen feleség mellett. Egyedül a gyerekeid legyenek a szemed előtt, de vigyázz: ne látszódjon rajtad, hogy mennyire szereted őket, mert ha egyedül maradsz és eleged lesz, rajtuk keresztül válhatsz majd zsarolhatóvá.
Sok sikert az életben és jó egészséget!
@@8golem373 Köszönöm szépen, én is minden jót kívánok Neked! 4 éve lépett le az ex a két lányommal, és igazad van: rajtuk keresztül zsarol. Néhány hónapja gyakorlom a nemet mondást. Még így is sokkal többet segítek neki, mint bármelyik másik exférj, akit ismerek. Talán, ha látják a lányok, hogy igyekszem korrekt lenni, nem hisznek az anyjuknak velem kapcsolatban. Az idő fog választ adni erre... a többit rábízzuk a Nagyfőnökre...
Mindent bele az önismeretbe és önfejledztésbe! Már messzire jutottál és messzebbre fogsz!
Olyan feleségét választottál aki összhangban van az anyai mintaddal. Talán valamit nem akarsz meglatni anyukadban, amit lenyomtal magadban és az ebből eredő dühöt ravetited a női nemre. Ebbe csak egy olyan nő tudott bekapcsolodni, akinek hasonló problémája van.
@@csillatorok5060 Üdv! Hát, sajnos ő nagyon más. Róla nem gondoskodott senki. Az ő anyukája olyan fajta autista volt, aki nem törődött a családjával, csak saját magával volt hajlandó törődni, és mostanában exemen is egyre inkább eluralkodik ez. Persze lelépett 4 és fél éve, pedig nem küldte senki. Akkoriban kapta el fateromat nagyon a vastagbél daganat, és exem kijelentette, hogy ő márpedig nem ápol senkit. (Voltak ott más dolgok is a háttérben, azt nem írom le, hosszú lenne, de nem velem vagy a szüleimmel kapcsolatos.) Sokkal többet tettem az egy rakáson maradásért, mint kellett volna, de ennyire gyökeresen más világlátással nem lehetett együtt maradni. Csak a gyerekeimet sajnálom, fölösleges és aljas, nem embernek (nemhogy gyereknek) való játszmákba vannak belekényszerítve. De hát ő sose foglalkozott azzal, mi a jó a gyerekeknek. Kapja utánuk a pénzt, ennyi a lényeg, nem több... ezek után hogy bízhatnék akárkiben... (és mennyi mindent nem írtam még le...)
Köszönöm szépen a választ, és minden jót kívánok!
De jó, hogy ki tudtam ebből a sztoriból maradni.
A 6. 19:40 körüli résszel sokan visszaélnek.
Ha kap valaki valamit a másiktól, az a másik döntése, viszont minimum illik megköszönni, hogy a másik időt, pénzt, energiát áldozott ránk.
Ha én adok valakinek valamit azèrt adom mert nem kell nekem vagy nekem okoz örömet hogy adhatok szerintem nem "kell"visszavàrnunk semmit.Én nem vàrok.De ismerek olyat aki azèrt ad hogy megköszönjék neki mert neki ez fontos otthon sem kap köszönetet szokta fájón mesélni.Ez is csak egy gyerekkori hiànya.Nem ismertèk el gyerekkoràban.
@@gyongyiszeverenyi7980 nem kell kiforgatni amit írtam.
Én azt írtam le, amit tapasztalok.
És mindegy, hogy ezt kérésre vagy kérés nélkül tesszük.
Normális emberben jó érzés támad, ha tesznek érte valamit és nem egoból reagál.
Nem feltétlenül kell tenni viszonzásként, de ha szeretetből működnénk, akkor mindenki tudna és akarna segíteni valamiben a másiknak. Ehhez szükséges elég figyelem és empátia.
Viszont az, hogy a másikra hagyjuk teljes egészében, amit elfogadtunk - amit tett felénk/érünk -, az bizony minősít.
@@zoltangasparek8755 ez a te nèzőpontod.Szerintem nem forgattam ki a szavakat.Ez az èn tapasztalatom.Amìg elvàrsz addig csalòdsz megfigyelted?
@@gyongyiszeverenyi7980 de bizony kiforgattad.
Senki se beszélt elvárásról.
Illemről írtam.
A részemről lezártam.
Attól függ.
Ha én viszek be a kollégáknak egy csomag nassolnivalót, amire rá lehet járni, akkor nem várok köszönetet, mert az én döntésem, senki nem kérte, persze, mindenki rájár, de sokszor azért viszek be, mert nekem egyedül sok, pl. anyukám sokat sütött, vagy kipróbáltam valami újat, és csak egész csomagot lehetett venni, olyankor én köszönöm, ha segítenek elfogyasztani.
De ha mondjuk valaki kér valami segítséget, mondjuk egy menhely adományokat, és én adok azt, amit kér (x márkájú tápot pl.), vagy ha valaki elakad valamivel, amihez én értek, és ebben kéri a segítségemet, és én tudok segíteni, időmet, pénzemet áldozom, mert megkértek valamire, és én mérlegeltem, hogy tudok-e segíteni, és azt mondtam, hogy igen, menni fog, azt már illik megköszönni, semmibe nem kerül. Ha ugyanis mégsem fogok tudni segíteni, mert nem érek rá, másra kell a pénz, nagyon speciális dolog kell, ami még nekem is sok utánajárás, vagy bármi, akkor elutasítom a kérést, nem ugrok minden kérésre egyből segíteni.
Tehát ha közös megállapodás, akkor a kérést kövesse egy köszönöm, ha egyoldalú a dolog, nem kérték, akkor nem várható el a köszönet.
Az tény, hogy sok olyan is van, aki akkor is elvárja a hálát, amikor semmi ok nincs rá (tipikus mérgező szülői kártya: "legyél hálás, amiért felnevelt"), és sok olyan is van, aki folyton csak kéri a segítséget, mint hogyha másnak az lenne a dolga, hogy körülötte ugráljon (vidéki rokonaim egy része ilyen, akik azt hiszik, hogy Budapesten minden 5 percre van). Ez valóban probléma.
A filmekben tűnt fel, hogy kevés az olyan női szerep amiben a női karakter hatással van a történet alakulására. Ha kivesszük ezt a női karaktert feltűnik, hogy a történet alakulása szempontjából nem számít. Erre némiképp rímel az, hogy Magyarországon pedig kevés a magas poszton lévő női döntéshozó aki alakítja a társadalmi folyamatokat. Van egy rendszer amit a nők leginkább kiszolgálnak de magán a struktúrán, a rendszeren legyen az eü, gazdaság, oktatás stb nem változtatnak. Mintha kevesebb eszközünk lenne erre. Ez a skandináv országokban másképp van, minimum 40% a nők aránya a döntési helyzetekben.
Én (igaz, pasiként) ezt úgy látom, hogy a nők irányítási módszere indirekt. Legtöbbjük irányít, csak nem feltűnően. Ennek módját mesteri fokra emelik nagyon sokan. Észre se veszi a pasi, és az van, amit a nő akart, és csak utólag jön rá a pasi, hogy ő eredetileg nem/nem ezt/nem így akarta, de megcsinálta... Na nem mintha védeni akarnám magunkat, mert a védelmet igen sok pasas nem érdemli meg. De létező jelenség a nők irányítása, csak nem tűnik fel...
Jó egészséget kívánok! (Egy alaposan rászedett pasi)
@@ferenccsabatoth4886 manipulációkkal való irányítás.
Juhilla azért ez nem teljesen van így.
Pontosabban nek kell, hogy egy cég élén legyen egy nő ahhoz, hogy befolyásoló hatása legyen.
Másrészt a skandináv országokban sokminden máshogy működik.
Nekem például kifejezetten tetszik, hogy nincsenej irreális női elvárások, nem hívatja meg magát senki, hanem 2 egyenrangú ember ismerkedik és mindketten közeledhetnek egymás felé.
Bár ott élő nőtől azt is hallottam, hogy sokkal ridegebbek, jóval kevésbé van romantika.
@@ferenccsabatoth4886 Igen, az indirekt irányítási módszer egészen biztosan jelen van a társadalmunkban. Talán épp az (is) lehet az oka, amit Emese is mond, hogy történelmileg alárendelt, kiszolgáltatott helyzetben voltak hosszú időn keresztül a nők, valamint hogy az alárendelődést é szolgálatkészséget tanították nekik generációról generációra. Így jobb híján ez volt az egyetlen járható útja az akaratuk érvényesítésének. És ez még manapság is így van, hisz a régi berögződések nem könnyen kopnak ki.
Igen, pontosan ezért menetel az egész nyugati keresztény világ a szakadékba, mert túl sok nő kapott vezető szerepet pedig természetükből adódóan alkalmatlanok a vezetői szerepre. Képtelenek értelmezni és elfogadni a hierarchikus rendet. Elég csak megnézni egy női börtönt. Soha nincs rend, állandó a harc. Férfiaknál szépen kialakul egy belső hierarchikus rend. A másik pólus (kelet) ezt a hibát nem engedi meg magának, ők nem engedik a nőket a volánhoz...ezért a kelet virágzik, sokasodik, a nyugat meg hanyatlik erkölcsileg és népességileg is.
Én furcsa kombó vagyok. Alapból határozott személyiséggel születtem, viszont az alkoholista szülöm akkora bizonytalanságot nevelt belém, hogy folyamatosan kételkedek mindenben. Meg jó kis megfelelési kenyszerem is lett.
Meg én a láthatatlan tipusú gyereke vagyok egy alkoholista szülőnek.
Konkrétan "láthatatlanná" tudok válni.
Sajnálom, és együttérzésem.
@@eletmenedzsment köszönöm szépen az együttérzést!