Nagyon tetszik minden beszélgetésben, ahogy Évi átfogalmaz egy egy gondolatot, hogy könnyedebb és befogadóbb legyen, vagy pontosít, hogy egy átkeretezett nézőpontra is felhívja a figyelmet. A felmentést én is használtam, míg a terapeuta fel nem hívta rá a figyelmem, hogy addig nem tudok meggyógyulni és szükséges a dühöm átérzése, az azt követő gyász megéléséhez. Szívesen hallgatnék erről is beszélgetést, hogyan tudjuk igazán megengedni magunknak a dühöt! Illetve ennek a gátló hitrendszerünk lebontásáról! Köszönöm, tisztánlátást, megerősítést, hozzájárulást, közös valóságot...is töltött. Hálát érzek.🤗
Köszönet ezért a beszélgetésért is! Hasonló tèmában jelent meg nem régen egy népszerű csatornán egy népszerű pszichológussal való beszélgetés. Pont arra gondoltam azt hallgatva, milyen hiányos, sőt káros azokra nézve, akik pont abban az örvényben vannak, hogy állandóan felmentik a szüleiket (pl. bántalmazottak). “Nekik is volt gyerekkoruk, blablabla, lépj hátra stb”. Hálás köszönet azért, hogy ezt helyre tettétek! Gyógyító volt.
Köszönöm, hogy megosztottad. Én is elkezdtem hallgatni azt a beszélgetést, amiről írsz, és 10 perc után kikapcsoltam, mert annyira felzaklatott, pontosan az, amire te is utalsz. Éviék podcastja alatt sírnom kellett, annyira mélyre ment, annyira gyógyító volt. Nem összehasonlítás végett írtam, csak azt megerősítendő, hogy ha az ember traumát szenvedett el a szüleitől (vagy bárkitől, akinek ki volt szolgáltatva), akkor mennyire létfontosságú az átélt sérülés miatti FÁJDALOM HITELESÍTÉSE.
Nagyon fontos podcast, köszönöm szépen. Nagyon nehéz erről a témáról így gondolkodni a mai magyar társadalomban, ez egy igazi tabu. De mérhetetlenül fontos támogatás ez azoknak, akik mernek számot vetni a saját gyerekkori élményeikkel a saját szülőségük tükrében. Mert mindannyian gyarló és hibázó szülők leszünk, ha nem nézünk szembe a hozott mintáinkkal.
Én úgy kezdtem bele ártalmas gyermekkori tapasztalataim áttekintésébe, hogy megláttam korábbi önmagamat a fiamban, aki fiatal felnőttként "rám olvasta" apai hiányosságaimat. Kifejezettem büszke voltam rá, és erről be is számoltam neki, azzal az élményemmel együtt, hogy "bár én így elmondhattam volna az apámnak ugyanezeket, hogy közben fagyizunk, és nem kell attól rettegnem, hogy jön a pofon". Saját megélésemből tudom igazolni, hogy ez nagyon rövid időn belül mindkettőnk oldalán látványos felszabadulást hozott. A kapcsolatunk gyökeres átalakulását, egészségessé javulását. Végigbólogattam a beszélgetést. Kíváncsian várom az erőszakolt megbocsájtásról szóló következőt, azzal a prekoncepcióval, hogy azt is helyeslő fejmozdulatok kíséretében fogom hallgatni. Saját megélésem példáival bármikor állok a csatorna és az érdeklődők rendelkezésére. szeretettel, Zoltán
@@fiokkozos823A Te narratívád szerint: fiam a legmegfelelőbb nyomógombomba tenyerelt bele. Abból a szempontból feltétlenül, hogy instant enyhülést értünk el mindketten. Azt, amire kimondatlanul is vágytunk, pont ezért kezdtünk el beszélgetni. Nálam pluszban ez az akkor már évek óta folyamatban lévő gyermekkor-feldolgozásomhoz is sokat hozzátett. Amelyben igen, benne volt az is, hogy hogyan kommunikáltam apámmal. Mert leginkább sehogy nem mertem/tudtam egy idő után. Se' szépen, se' csúnyán. Érvénytelenítésének eszköze a hirtelensült csicskalángos volt. Tenyérrel vagy dobhártyaszaggató ordítással feltálalva; "eszed, nem eszed - nincsen más" alapon. Nem csak mondogattam, hogy "nem akarok olyan lenni, mint az apám", de affektivitás-átkeretezéssel a mai napig igyekszem ezt mindennapi valóságommá is tenni. Nem tudtam nem észrevenni azon felütésedet, amelyben "nyilvánvalóként" azt vizionálod rólam, hogy azért nem a megfelelő gombomat nyomta meg, mert annak nem valami bántalmazás lett az eredménye. Mondhatnám, hogy ennek a megállapításnak számomra van némi projektív identifikáció bukéja... Már ha a "Vadidegenek Pszichoanalízise Virtuálgrafológiai Alapon" című népi társasjátékba (maimagyarul: trollkodásba) hajlamos lennék bevonódni. Köszönöm, hogy rám gondoltál! Ám (már) nem vagyok ilyesmire kapható. Tisztelettel javaslom, hogy ezen beszélgetésünket is a konszenzus, a mindkettőnk számára pozitív, közös nevező megtalálásának céljával folytassuk! Úgy, ahogyan magunktól tanuljuk éppen, és ne úgy, ahogyan elődeinktől (bárhogy is) megtanultuk. szeretettel, Zoltán
@@baracskatibor1898 Szerintem az, hogy ezt felismerted, hatalmas eredmény. Első lépés azon az úton, amelyen haladva eljuthatsz oda, hogy már ne járjanak sikerrel, amikor ilyesmivel próbálkoznak. Időnként sem. Ahogy tapasztaltam magamnál és más ilyen módon bátraknál, mint Te, az önismeretnek ezen az ösvényén sétálva mindannyian elérkezünk ehhez az állomáshoz. A felismeréshez, úgy, hogy annak levont konzekvenciáit még nem mindig tudjuk átültetni a gyakorlatba. Ez természetes és egészséges jelenség, eleme az utazásnak. Ilyesmit megfigyelve magunkon hajlamosak lehetünk meginogni, és nem "kellő" fejlődésként értelmezni. Furcsa lehet, de ezzel is minden rendben van, szerves része a folyamatnak. Mikor én bizonytalanodok el így, akkor az elérendő célt szoktam fókuszba helyezni gondolataimban. A csalódásmag további káros kicsírázását megelőzendő. Szeretettel javaslom ennek kipróbálását. Kiegészítőként akár segédeszköz is bevethető. Például egy élénk színű papírra nagy betűkkel felírt, gyorsan hozzáférhető emlékeztető. Olyan értelmű szövegezéssel, hogy "Érzéseim megéléséhez, szükségleteim kifejezéséhez való jogomat azáltal is gyakorlom, hogy távol tartom az elvételére irányuló kísérleteket." Csak gondolatébresztő példa. Az a leghatékonyabb, amikor a célodat saját szavaiddal fogalmazod meg. szeretettel, Zoltán
Nagyon tetszett ez a beszelgetés így több nézőpontból is. Köszönöm! Próbálok utat keresni az élő szülőmnek hogy hogyan hozzam ki abból a sötét lyukból ahol van évek óta, vagy ha nem találok semmit és ő sem hajlandó kezeltetni magát, akkor egyszerűen csak elvágom vele a kapcsolatot hogy végre önmagamat hozhassam egy egészségesebb helyzetbe. Annyiból jó volt hogy megtanultam milyen az ilyen hazudozó ember (persze függőségek miatt, de ez nem mentség) és hogy mennyi falat kell emelni, szivtelenné is váltam az idő alatt sok sok dologban vele kapcsolatban meg másokkal is. Úgy érzem elengedni is tudni kell, ha nem tudom megbocsájtani.
Rendkívül fontos adás! Sajnos azok a segítők (pszichológusok) akikkel én találkoztam, teljesen tabuként kezeli azt, amikor kifejeztem, hogy nem akarok túlzott kapcsolatot ápolni a szüleimmel/családom (súlyos bántalmazás kapcsán). Volt aki a fejemhez vágta, hogy akarok új emberi kapcsolatokat kialakítani, ha még a családommal sem találom a hangot. Arról nem is beszélve, hogy amikor évtizedek munkájával ki tudtam mondani, hogy nem voltak elég jó szüleim/nagyszüleim, mert egyáltalán nem figyeltek rám. Erre a kedves pszichológus hölgy kijelentette, hogy negatív vagyok. És hogy dolgozzak azon, hogy mi okoz boldogságot, ahelyett, hogy a gyász folyamatát segítette volna. Hozzáteszem nagyon nehéz teret engedni a gyásznak, hiszen az érzések amelyek feljönnek ilyenkor (harag, szomorúság, büntudat) teljesen tabusítva vannak. Ehhez hozzátesz még a pozitív pszichológia is, hogy folyton a boldogságot kell hajkurászni, miközben a boldogság is csak egy érzés, mint a harag és szomorúság is, ami mind jön és megy. A gond akkor van, amikor próbáljuk valamelyiket elfojtani.
Iszonyatosan sok sarlatàn pszichológus van sajnos, aki többet árt, mint használ 😔 mindig hallgass a megérzéseidre, azok soha sem csalatkoznak! Kitartàst kívánok!
Vègre hallom azt is, hogy ‘van olyan szülô, akivel nem lehet beszèlgetni’… szerettem volna beszèlni az èrzèseimrôl, hogy megèrtsem gyerekkoromat, erre anyàm azt mondta, ‘na! megint csak a szemrehànyàs…ès elment mosogatni’ Feladtam, belefàradtam, kaptam hideget meleget ezèrt.
52:11 Pl, amikor az iskola és a gyerekkori barátok miatt megláttam, hogy mas családok mashogy működnek: - A szülők nem verik a gyerekeket, azért mert rossz napjuk van; - Nem állandóak a becsmérlő szavak és a megfélemlítés... és szerettem volna, ha ezek nálunk is abbamaradnak... Azután már azzal is bántottak, hogy egy köcsög lázadó vagyok, egy anarchista hülyegyerek.
Kedves Knapek Éva és pszichológus csapata! Felbecsülhetetlenül értékes munka volt ez a beszélgetés is a többi között. Én is egy ilyen diszfunkcionális, bántalmazó családban nőttem fel. A szüleim már nem élnek. Sok- sok pszichológiát olvasva, hallgatva, rengeteg dologra rájöttem magamtól- szakember segítsége nélkül is. Nyilván így százszor nehezebb, de sajnos soha nem engedhettem meg magamnak ilyen plusz kiadásokat. Jó volt visszaigazolásként hallgatni a korábbi felismeréseimet, de nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az egésszel, a veszteségekkel, a fájdalmakkal, a családban még élő rokonok mai napig való érvénytelenítésével. Túl fájdalmas ezeken még gondolkodni is. Én megpróbáltam számtalanszor beszélni a megéléseimről, de mindig csak az érvénytelenítés volt a válasz. A családi béke érdekében feladtam, hogy valaha is megértés és valódi szeretet lehessen a családunkban. Pszichésen nem jutottak el arra a szintre, hogy érdemben lehessen ilyen dolgokról beszélgetni. Magamban jó lenne helyretenni a dolgokat. Egyedül próbálkozom kihúzni magamat a mocsárból a saját hajamnál fogva. Tisztelettel: B. Judit
Szörnyű és iszonyatosan frusztràló, amikor a szülő annyira hárít, tagad, h. Nem lehet vele semmit megbeszélni és elbagatelizàlja a gyerek érzéseit, érzelmeit csak azért mert pont ő nem tud szembenézni saját magàval , a letagadott érzéseivel.
Én tudom magamról, hogy nem vagyok jó szülő, és bármennyire is szeretem a gyerekem, nem lett volna szabad gyereket vállalnom, de amikor még nem volt, akkor nem tudtam milyen az, amikor van...stb. Engem is megviselt és traumatizált az ő születése, és biztos önző vagyok mert nem mondtam le róla, és nem érdekel, hogy más jobban csinálja, én szeretem és én akarom felnevelni... szóval ja. Érdekes besszélgetés volt, kár hogy nem vezetett sehová.
De On jo szulo es tudatos ember..Aki oszinte Onmagahoz es a vilaghoz..Biztos vagyok hogy a sajat lehetosegeihez merten..a legjobb szulok egyike..Kulonben nem fogalmazta volna meg ezeket a sorokat..Tisztelet Onnek!
Szerintem jo szülö attol leszel, hogy igyekszel jol csinalni es probalsz fejlödni! Senki sem születetten jo szülö! Ez egy folyamat. Csak fontos, hogy tegyel erte, a gyerekedert, akit szeretsz.
Koszonom, hogy en is vegig halgadthatam,erdekes volt es par dolgot leis jegyzeteltem(bocsanat a jejtelen irasert ,roman apam volt igy a magyarnyelv irasat nem tom hejesen ,rem ertheto)sokmindenben egyet ertek ,sokmindent meg nem ertek,szerintem nagyon nehez szulonek lenni,sajat tapasztalatbol szinte valamijen fele kepen vidtem tovab amit othon ladtam ,apukam ugy utote anyukamat mint a lovat ,kopkoddte es nagyon csunyan beszelt vele,velunk is neha ,minket nem bantot csak neha,viszont nagyon fajt latni oket hogy igy eltek,sokajig haragudtam ezert rajok,gyuloltem apumat,asztan majd mikor picit lecsilapodtak es elkesztem oismeredtel foglakozni akor rajotem hogx ez egy ordogi kor ha valamejkonk nem teszunk valamit hogy valtozon ez a hejzet a csaladban,es valamenyire en is valamenyire meg is ertem oket ,hisz anyum kitol tanultvolna barmit is ha ag apukaja egy alkolista volt ,aumrol nem sojat tok ,csaj prob megerteni hogx akor valahogy mibths ez igy volt ,enyit tudtak sok emverek, es mintha ez lett volns ok!!en is mint ahogy itt mar valaki irt rola hogy tenyleg nagyon sokat tanulhatunk a gyerekejinktol mert en is 35 eves koromig ragtam(anyukam is ,tatam is,1 testferem is🙈) a kormom es a fiam is , mire o asztmondta :hogy en azert ragom mert toled ladtam!akor eldontotuk hogy ok nem ragom tobet es tesem ted igy volt a megegyezes ,en mai napig tartom, o mai napig nem😁asztan o volt16 es en mindig kiabaltam vele( es a volt ferjemel is ) es mondta a fiam azert kiabalok(apum nagyon sokat kiabalt) veled mert te is aszt teszed ,!! mire mondtam neki hogy de en vagyok a szulod es ja akor leeeset hogy mert hogy en megtehetem🤷♀️hat nem ,es utana mar csak neha bujik kibelolem ez a viselkedes,en is felmentetem ,es mentem a szulejimet hogy ugygondolom mivel en is rengeteg bantast hibat kovetem el fiamal ,szuleimel ugyan ugy mint ok hogy igen is meg erdemlik a egyut erzest ,mivel hiszen en is eszt tedtem lehet kiseb mertekben mert en mar picit tanultam rola ,mert meg mindig kovetem tanulok onismeretett ,meditalok,yoga stb,es ezek nagyon sokmindenre ralatast nyerek ,(persze vanak kivetelek ahol bisztos maskep van ahol eroszak sexualias,sujos fugiseg a szuloknek ,ott bisztos hogy megnehezeb lehet,es ott bisztos hogy szemejreszabot tanacs ,segitcsek,ralatas kel)A szulokel beszelgetni en is csak nagyon atlagos dolgokrol tok beszelgetni ,fozes,film ,kimit csinalt viszont szerintem ez valamenyire ugy tapasztalom hogy a generaciotol is fug ,meg a iskolazcsagtol is ,menyire kepesek vagyunk ,a termeszetunktol is ,mert en latom anyukamat nem erdekli sok minden amit engem es akor ugyvagyok hogy vele beszelek arol amit vele lehet es otet erdekli ,hisz tapasztalom a fiam sem tud velem tul sok mindenrol beszelni hisz o nem erti es nem kivancsi ara amire en es en meg nem ertem tom amit sokszor amit o beszel ,ami valamenyire ertheto hisz ami regen mukodod az mostmar nics vagy nem mukodik es forditva ,ugygondolon hogy nagyon fontos a kolcsonos megertes ,empatia ,elfogadas,stb ,es ugytapasztalom ha en mint fiatalab mint anyukam es elkesztem onismeretet amenyire en is kepes vagyok ra es tok es kezdtem valtozni akor anyum is alakul valtozik hozam mert en maskep alok hozam , nem hitem ,mostmar hiszem minden valtozas benunk kezdodik ,persze nem lehet es mukodik azert ez barmikor es barkivel!!anyumal es nagyon sok korulotem levo emberekel ige,nagyon nagyon fontos a sajat hozaalasom ,eszt a fiamal is tapasztamol,ha turelmeseb vagyok ,megertob ,a fiamal nagyon mukodik a lehetoseg valasztas,hogy hagyan hogy jojon otletekel ,anyukamal a elfogadas nagyon jol mukodik en van hogy egyszer beszelek vele egy honapba(en szeretnek akar hetente ,prob hivni ,nen veszi fel a tel,vagy nem er ra,tehat ugygondolom hogy neki nem szukseges hogy egyfeszt beszejunk) viszont ugytapasztalon hogy mindonk maskep mutasuk ki a szeretetunket o pl nagyon szeret ajandekokat veni(en is ,nekem es anyumnaj a nagylelkuseg a legnagyob eronk ,viszont hatarnelkzl rafasztunk , mostmar kezdek en is hatart szabji es igy egyre joban es joban mukodik)viszont nem tud erzesekrol beszelni, valahogx en sem tok vele mert nem volt az eletunkben 40 evig🤷♀️,(en hal Istenek azert mar a fiamal tok es a legkozelebi kapcsolatajimban is ,bocsanatot is tok kerni a fiamtol ha szukseges, es prob mindent megteni hogy minel joban mukodjon a kapcsolatunk es mindeki masal is es hejre hoznu amiket elbaltasztam ,)aszt megbeszelem masal ugy vagyok vele hogy ha o nem tudja megadni nekem akor en asztmegoldom mashogy ,vele amit tok,pl van baratnom aki hetente szeret velem talalkozni ,o beszelget velem mindenrol ,nagyon soka ertetem meg mert nem a szuleimtol kapom meg mindent amire szuksegen van ? Es ugytapsztaltam mert ok eszt nem tudtak ,nekik eleg enyi,ha prob erol besz nem erdekli ,viszont ha elfogadob vagyok es anak orulok amig tud adni pl anyukam ajandekozni , es o is anak orul,akor job lett a kapcsolatunk es ugy mas emberekel is,szerintem mint onmagunkal kezdodik es a mai vilagban elengedetlen az onismeret ,nekem mar nagyon sokat segitet es tovabra is is praktizalom amenyire tom es kepes vagyok ra.ugyhogy most ez a beszelgetes is nagyon ertekes volt es ravilagitot sok dolgokra amin erdemes elgondolkozunk ,dolgozunk rajta ,veluk ,sok sikert tovabra kivancsi vagyok a kovetkezo podcastra: megbocsatasra, nekem ez a legnehezeb fojamat ,😊❤🎉
Aki fenőtté érett, az természetesen megbocsájt a szüleinek akkor is, ha nem nevelték tökéletesen, vagy nem követtek el helyrehozhatatlan hibákat pl. szexuális bántalmazást, vagy brutális fizikai bántalmazást. Kérdés, hogy a pszichológiai segitség tud-e segiteni az ilyen pácienseken, vagy csak időt és pézt pazarolnak ?
A megbocsátás ésszel való eldöntés után sikerült már valakinek a történelem során? Érzést nem lehet akarni. Valid, jogos, legális, tiszta érzés haragudni. A harag okozat. Még meg is lehet érteni a bántalmazót... Jól hangzó áldozathibáztató mondatok: a megbocsátás döntés kérdése, engedd el, lépj túl rajta, ne dédelgesd a forró krumplit, stb. Amíg nincs a megbocsátás érzéssel összekapcsolva, addig nincs megbocsátás.
Nagyon tetszik minden beszélgetésben, ahogy Évi átfogalmaz egy egy gondolatot, hogy könnyedebb és befogadóbb legyen, vagy pontosít, hogy egy átkeretezett nézőpontra is felhívja a figyelmet.
A felmentést én is használtam, míg a terapeuta fel nem hívta rá a figyelmem, hogy addig nem tudok meggyógyulni és szükséges a dühöm átérzése, az azt követő gyász megéléséhez. Szívesen hallgatnék erről is beszélgetést, hogyan tudjuk igazán megengedni magunknak a dühöt! Illetve ennek a gátló hitrendszerünk lebontásáról!
Köszönöm, tisztánlátást, megerősítést, hozzájárulást, közös valóságot...is töltött.
Hálát érzek.🤗
Színvonalas beszélgetés, hiánypótló.
Gyerekként és anyaként hallgattam.
Köszönöm
Köszönöm, csoda podcast! Továbbra is hiteltelenítve vagyok -, “az nem így volt” -, limitáltam a kapcsolatot anyámmal.
Köszönet ezért a beszélgetésért is! Hasonló tèmában jelent meg nem régen egy népszerű csatornán egy népszerű pszichológussal való beszélgetés. Pont arra gondoltam azt hallgatva, milyen hiányos, sőt káros azokra nézve, akik pont abban az örvényben vannak, hogy állandóan felmentik a szüleiket (pl. bántalmazottak). “Nekik is volt gyerekkoruk, blablabla, lépj hátra stb”. Hálás köszönet azért, hogy ezt helyre tettétek! Gyógyító volt.
Köszönöm, hogy megosztottad. Én is elkezdtem hallgatni azt a beszélgetést, amiről írsz, és 10 perc után kikapcsoltam, mert annyira felzaklatott, pontosan az, amire te is utalsz. Éviék podcastja alatt sírnom kellett, annyira mélyre ment, annyira gyógyító volt. Nem összehasonlítás végett írtam, csak azt megerősítendő, hogy ha az ember traumát szenvedett el a szüleitől (vagy bárkitől, akinek ki volt szolgáltatva), akkor mennyire létfontosságú az átélt sérülés miatti FÁJDALOM HITELESÍTÉSE.
Nagyon fontos podcast, köszönöm szépen. Nagyon nehéz erről a témáról így gondolkodni a mai magyar társadalomban, ez egy igazi tabu. De mérhetetlenül fontos támogatás ez azoknak, akik mernek számot vetni a saját gyerekkori élményeikkel a saját szülőségük tükrében. Mert mindannyian gyarló és hibázó szülők leszünk, ha nem nézünk szembe a hozott mintáinkkal.
Zseniálisak vagytok, még terápia mellett is rengeteget segítenek az önérvényesítésben ezek az beszélgetesek, köszönöm szépen! ❤
Én úgy kezdtem bele ártalmas gyermekkori tapasztalataim áttekintésébe, hogy megláttam korábbi önmagamat a fiamban, aki fiatal felnőttként "rám olvasta" apai hiányosságaimat. Kifejezettem büszke voltam rá, és erről be is számoltam neki, azzal az élményemmel együtt, hogy "bár én így elmondhattam volna az apámnak ugyanezeket, hogy közben fagyizunk, és nem kell attól rettegnem, hogy jön a pofon". Saját megélésemből tudom igazolni, hogy ez nagyon rövid időn belül mindkettőnk oldalán látványos felszabadulást hozott. A kapcsolatunk gyökeres átalakulását, egészségessé javulását. Végigbólogattam a beszélgetést. Kíváncsian várom az erőszakolt megbocsájtásról szóló következőt, azzal a prekoncepcióval, hogy azt is helyeslő fejmozdulatok kíséretében fogom hallgatni.
Saját megélésem példáival bármikor állok a csatorna és az érdeklődők rendelkezésére.
szeretettel,
Zoltán
@@fiokkozos823A Te narratívád szerint: fiam a legmegfelelőbb nyomógombomba tenyerelt bele. Abból a szempontból feltétlenül, hogy instant enyhülést értünk el mindketten. Azt, amire kimondatlanul is vágytunk, pont ezért kezdtünk el beszélgetni. Nálam pluszban ez az akkor már évek óta folyamatban lévő gyermekkor-feldolgozásomhoz is sokat hozzátett. Amelyben igen, benne volt az is, hogy hogyan kommunikáltam apámmal. Mert leginkább sehogy nem mertem/tudtam egy idő után. Se' szépen, se' csúnyán. Érvénytelenítésének eszköze a hirtelensült csicskalángos volt. Tenyérrel vagy dobhártyaszaggató ordítással feltálalva; "eszed, nem eszed - nincsen más" alapon. Nem csak mondogattam, hogy "nem akarok olyan lenni, mint az apám", de affektivitás-átkeretezéssel a mai napig igyekszem ezt mindennapi valóságommá is tenni.
Nem tudtam nem észrevenni azon felütésedet, amelyben "nyilvánvalóként" azt vizionálod rólam, hogy azért nem a megfelelő gombomat nyomta meg, mert annak nem valami bántalmazás lett az eredménye. Mondhatnám, hogy ennek a megállapításnak számomra van némi projektív identifikáció bukéja... Már ha a "Vadidegenek Pszichoanalízise Virtuálgrafológiai Alapon" című népi társasjátékba (maimagyarul: trollkodásba) hajlamos lennék bevonódni. Köszönöm, hogy rám gondoltál! Ám (már) nem vagyok ilyesmire kapható.
Tisztelettel javaslom, hogy ezen beszélgetésünket is a konszenzus, a mindkettőnk számára pozitív, közös nevező megtalálásának céljával folytassuk! Úgy, ahogyan magunktól tanuljuk éppen, és ne úgy, ahogyan elődeinktől (bárhogy is) megtanultuk.
szeretettel,
Zoltán
Felnőtt gyerekként még mindig próbál pár ember elnyomni, érvényteleníteni. Sajnos, időnként sikerrel is járnak...!
@@baracskatibor1898 Szerintem az, hogy ezt felismerted, hatalmas eredmény. Első lépés azon az úton, amelyen haladva eljuthatsz oda, hogy már ne járjanak sikerrel, amikor ilyesmivel próbálkoznak. Időnként sem.
Ahogy tapasztaltam magamnál és más ilyen módon bátraknál, mint Te, az önismeretnek ezen az ösvényén sétálva mindannyian elérkezünk ehhez az állomáshoz. A felismeréshez, úgy, hogy annak levont konzekvenciáit még nem mindig tudjuk átültetni a gyakorlatba. Ez természetes és egészséges jelenség, eleme az utazásnak. Ilyesmit megfigyelve magunkon hajlamosak lehetünk meginogni, és nem "kellő" fejlődésként értelmezni. Furcsa lehet, de ezzel is minden rendben van, szerves része a folyamatnak. Mikor én bizonytalanodok el így, akkor az elérendő célt szoktam fókuszba helyezni gondolataimban. A csalódásmag további káros kicsírázását megelőzendő. Szeretettel javaslom ennek kipróbálását. Kiegészítőként akár segédeszköz is bevethető. Például egy élénk színű papírra nagy betűkkel felírt, gyorsan hozzáférhető emlékeztető. Olyan értelmű szövegezéssel, hogy "Érzéseim megéléséhez, szükségleteim kifejezéséhez való jogomat azáltal is gyakorlom, hogy távol tartom az elvételére irányuló kísérleteket." Csak gondolatébresztő példa. Az a leghatékonyabb, amikor a célodat saját szavaiddal fogalmazod meg.
szeretettel,
Zoltán
@bertalanzoltan8562 Kedves Zoltán! Köszönöm. 🙏🙂
Ne, hagy magad soha! @@baracskatibor1898
Legyen valaki tiszteletre méltó, és akkor tisztelem! Ha szülő, ha gyerek, ha bárki más!
Nagyon tetszett ez a beszelgetés így több nézőpontból is. Köszönöm!
Próbálok utat keresni az élő szülőmnek hogy hogyan hozzam ki abból a sötét lyukból ahol van évek óta, vagy ha nem találok semmit és ő sem hajlandó kezeltetni magát, akkor egyszerűen csak elvágom vele a kapcsolatot hogy végre önmagamat hozhassam egy egészségesebb helyzetbe. Annyiból jó volt hogy megtanultam milyen az ilyen hazudozó ember (persze függőségek miatt, de ez nem mentség) és hogy mennyi falat kell emelni, szivtelenné is váltam az idő alatt sok sok dologban vele kapcsolatban meg másokkal is. Úgy érzem elengedni is tudni kell, ha nem tudom megbocsájtani.
🤗
Rendkívül fontos adás! Sajnos azok a segítők (pszichológusok) akikkel én találkoztam, teljesen tabuként kezeli azt, amikor kifejeztem, hogy nem akarok túlzott kapcsolatot ápolni a szüleimmel/családom (súlyos bántalmazás kapcsán). Volt aki a fejemhez vágta, hogy akarok új emberi kapcsolatokat kialakítani, ha még a családommal sem találom a hangot. Arról nem is beszélve, hogy amikor évtizedek munkájával ki tudtam mondani, hogy nem voltak elég jó szüleim/nagyszüleim, mert egyáltalán nem figyeltek rám. Erre a kedves pszichológus hölgy kijelentette, hogy negatív vagyok. És hogy dolgozzak azon, hogy mi okoz boldogságot, ahelyett, hogy a gyász folyamatát segítette volna. Hozzáteszem nagyon nehéz teret engedni a gyásznak, hiszen az érzések amelyek feljönnek ilyenkor (harag, szomorúság, büntudat) teljesen tabusítva vannak. Ehhez hozzátesz még a pozitív pszichológia is, hogy folyton a boldogságot kell hajkurászni, miközben a boldogság is csak egy érzés, mint a harag és szomorúság is, ami mind jön és megy. A gond akkor van, amikor próbáljuk valamelyiket elfojtani.
Iszonyatosan sok sarlatàn pszichológus van sajnos, aki többet árt, mint használ 😔 mindig hallgass a megérzéseidre, azok soha sem csalatkoznak! Kitartàst kívánok!
@@csrillx4258sok mocsok pszichológus is van, sarlatanok.
Hiánypótló beszélgetés, zseniálisan fejezik ki a "kimondhatatlant" is! Nem tudom még hányszor fogom meghallgatni! Köszönöm!
😢❤❤❤
Szívemből szóltál. 😢
Vègre hallom azt is, hogy ‘van olyan szülô, akivel nem lehet beszèlgetni’… szerettem volna beszèlni az èrzèseimrôl, hogy megèrtsem gyerekkoromat, erre anyàm azt mondta, ‘na! megint csak a szemrehànyàs…ès elment mosogatni’ Feladtam, belefàradtam, kaptam hideget meleget ezèrt.
Nagyon köszönöm ezt a beszélgetést.
Nagyon jó volt. Köszönöm.
Hálásan köszönöm, hogy meghallgathattam ezt a segítő beszélgetést!!!!
Jaj de jó volt, köszönöm ❤
52:11 Pl, amikor az iskola és a gyerekkori barátok miatt megláttam, hogy mas családok mashogy működnek:
- A szülők nem verik a gyerekeket, azért mert rossz napjuk van;
- Nem állandóak a becsmérlő szavak és a megfélemlítés...
és szerettem volna, ha ezek nálunk is abbamaradnak...
Azután már azzal is bántottak, hogy egy köcsög lázadó vagyok, egy anarchista hülyegyerek.
Köszönöm❤
Kedves Knapek Éva és pszichológus csapata!
Felbecsülhetetlenül értékes munka volt ez a beszélgetés is a többi között. Én is egy ilyen diszfunkcionális, bántalmazó családban nőttem fel. A szüleim már nem élnek. Sok- sok pszichológiát olvasva, hallgatva, rengeteg dologra rájöttem magamtól- szakember segítsége nélkül is. Nyilván így százszor nehezebb, de sajnos soha nem engedhettem meg magamnak ilyen plusz kiadásokat. Jó volt visszaigazolásként hallgatni a korábbi felismeréseimet, de nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az egésszel, a veszteségekkel, a fájdalmakkal, a családban még élő rokonok mai napig való érvénytelenítésével. Túl fájdalmas ezeken még gondolkodni is. Én megpróbáltam számtalanszor beszélni a megéléseimről, de mindig csak az érvénytelenítés volt a válasz. A családi béke érdekében feladtam, hogy valaha is megértés és valódi szeretet lehessen a családunkban. Pszichésen nem jutottak el arra a szintre, hogy érdemben lehessen ilyen dolgokról beszélgetni. Magamban jó lenne helyretenni a dolgokat. Egyedül próbálkozom kihúzni magamat a mocsárból a saját hajamnál fogva.
Tisztelettel:
B. Judit
😊❤
Szörnyű és iszonyatosan frusztràló, amikor a szülő annyira hárít, tagad, h. Nem lehet vele semmit megbeszélni és elbagatelizàlja a gyerek érzéseit, érzelmeit csak azért mert pont ő nem tud szembenézni saját magàval , a letagadott érzéseivel.
Ezt sokszor éreztem, projektalt a szülő.
Nagyon tetszett!
58:03 Ez szó szerint így hangzott el nálunk is. :(
Én tudom magamról, hogy nem vagyok jó szülő, és bármennyire is szeretem a gyerekem, nem lett volna szabad gyereket vállalnom, de amikor még nem volt, akkor nem tudtam milyen az, amikor van...stb. Engem is megviselt és traumatizált az ő születése, és biztos önző vagyok mert nem mondtam le róla, és nem érdekel, hogy más jobban csinálja, én szeretem és én akarom felnevelni... szóval ja. Érdekes besszélgetés volt, kár hogy nem vezetett sehová.
De On jo szulo es tudatos ember..Aki oszinte Onmagahoz es a vilaghoz..Biztos vagyok hogy a sajat lehetosegeihez merten..a legjobb szulok egyike..Kulonben nem fogalmazta volna meg ezeket a sorokat..Tisztelet Onnek!
Szerintem jo szülö attol leszel, hogy igyekszel jol csinalni es probalsz fejlödni! Senki sem születetten jo szülö! Ez egy folyamat. Csak fontos, hogy tegyel erte, a gyerekedert, akit szeretsz.
Brilliàns
Koszonom, hogy en is vegig halgadthatam,erdekes volt es par dolgot leis jegyzeteltem(bocsanat a jejtelen irasert ,roman apam volt igy a magyarnyelv irasat nem tom hejesen ,rem ertheto)sokmindenben egyet ertek ,sokmindent meg nem ertek,szerintem nagyon nehez szulonek lenni,sajat tapasztalatbol szinte valamijen fele kepen vidtem tovab amit othon ladtam ,apukam ugy utote anyukamat mint a lovat ,kopkoddte es nagyon csunyan beszelt vele,velunk is neha ,minket nem bantot csak neha,viszont nagyon fajt latni oket hogy igy eltek,sokajig haragudtam ezert rajok,gyuloltem apumat,asztan majd mikor picit lecsilapodtak es elkesztem oismeredtel foglakozni akor rajotem hogx ez egy ordogi kor ha valamejkonk nem teszunk valamit hogy valtozon ez a hejzet a csaladban,es valamenyire en is valamenyire meg is ertem oket ,hisz anyum kitol tanultvolna barmit is ha ag apukaja egy alkolista volt ,aumrol nem sojat tok ,csaj prob megerteni hogx akor valahogy mibths ez igy volt ,enyit tudtak sok emverek, es mintha ez lett volns ok!!en is mint ahogy itt mar valaki irt rola hogy tenyleg nagyon sokat tanulhatunk a gyerekejinktol mert en is 35 eves koromig ragtam(anyukam is ,tatam is,1 testferem is🙈) a kormom es a fiam is , mire o asztmondta :hogy en azert ragom mert toled ladtam!akor eldontotuk hogy ok nem ragom tobet es tesem ted igy volt a megegyezes ,en mai napig tartom, o mai napig nem😁asztan o volt16 es en mindig kiabaltam vele( es a volt ferjemel is ) es mondta a fiam azert kiabalok(apum nagyon sokat kiabalt) veled mert te is aszt teszed ,!! mire mondtam neki hogy de en vagyok a szulod es ja akor leeeset hogy mert hogy en megtehetem🤷♀️hat nem ,es utana mar csak neha bujik kibelolem ez a viselkedes,en is felmentetem ,es mentem a szulejimet hogy ugygondolom mivel en is rengeteg bantast hibat kovetem el fiamal ,szuleimel ugyan ugy mint ok hogy igen is meg erdemlik a egyut erzest ,mivel hiszen en is eszt tedtem lehet kiseb mertekben mert en mar picit tanultam rola ,mert meg mindig kovetem tanulok onismeretett ,meditalok,yoga stb,es ezek nagyon sokmindenre ralatast nyerek ,(persze vanak kivetelek ahol bisztos maskep van ahol eroszak sexualias,sujos fugiseg a szuloknek ,ott bisztos hogy megnehezeb lehet,es ott bisztos hogy szemejreszabot tanacs ,segitcsek,ralatas kel)A szulokel beszelgetni en is csak nagyon atlagos dolgokrol tok beszelgetni ,fozes,film ,kimit csinalt viszont szerintem ez valamenyire ugy tapasztalom hogy a generaciotol is fug ,meg a iskolazcsagtol is ,menyire kepesek vagyunk ,a termeszetunktol is ,mert en latom anyukamat nem erdekli sok minden amit engem es akor ugyvagyok hogy vele beszelek arol amit vele lehet es otet erdekli ,hisz tapasztalom a fiam sem tud velem tul sok mindenrol beszelni hisz o nem erti es nem kivancsi ara amire en es en meg nem ertem tom amit sokszor amit o beszel ,ami valamenyire ertheto hisz ami regen mukodod az mostmar nics vagy nem mukodik es forditva ,ugygondolon hogy nagyon fontos a kolcsonos megertes ,empatia ,elfogadas,stb ,es ugytapasztalom ha en mint fiatalab mint anyukam es elkesztem onismeretet amenyire en is kepes vagyok ra es tok es kezdtem valtozni akor anyum is alakul valtozik hozam mert en maskep alok hozam , nem hitem ,mostmar hiszem minden valtozas benunk kezdodik ,persze nem lehet es mukodik azert ez barmikor es barkivel!!anyumal es nagyon sok korulotem levo emberekel ige,nagyon nagyon fontos a sajat hozaalasom ,eszt a fiamal is tapasztamol,ha turelmeseb vagyok ,megertob ,a fiamal nagyon mukodik a lehetoseg valasztas,hogy hagyan hogy jojon otletekel ,anyukamal a elfogadas nagyon jol mukodik en van hogy egyszer beszelek vele egy honapba(en szeretnek akar hetente ,prob hivni ,nen veszi fel a tel,vagy nem er ra,tehat ugygondolom hogy neki nem szukseges hogy egyfeszt beszejunk) viszont ugytapasztalon hogy mindonk maskep mutasuk ki a szeretetunket o pl nagyon szeret ajandekokat veni(en is ,nekem es anyumnaj a nagylelkuseg a legnagyob eronk ,viszont hatarnelkzl rafasztunk , mostmar kezdek en is hatart szabji es igy egyre joban es joban mukodik)viszont nem tud erzesekrol beszelni, valahogx en sem tok vele mert nem volt az eletunkben 40 evig🤷♀️,(en hal Istenek azert mar a fiamal tok es a legkozelebi kapcsolatajimban is ,bocsanatot is tok kerni a fiamtol ha szukseges, es prob mindent megteni hogy minel joban mukodjon a kapcsolatunk es mindeki masal is es hejre hoznu amiket elbaltasztam ,)aszt megbeszelem masal ugy vagyok vele hogy ha o nem tudja megadni nekem akor en asztmegoldom mashogy ,vele amit tok,pl van baratnom aki hetente szeret velem talalkozni ,o beszelget velem mindenrol ,nagyon soka ertetem meg mert nem a szuleimtol kapom meg mindent amire szuksegen van ? Es ugytapsztaltam mert ok eszt nem tudtak ,nekik eleg enyi,ha prob erol besz nem erdekli ,viszont ha elfogadob vagyok es anak orulok amig tud adni pl anyukam ajandekozni , es o is anak orul,akor job lett a kapcsolatunk es ugy mas emberekel is,szerintem mint onmagunkal kezdodik es a mai vilagban elengedetlen az onismeret ,nekem mar nagyon sokat segitet es tovabra is is praktizalom amenyire tom es kepes vagyok ra.ugyhogy most ez a beszelgetes is nagyon ertekes volt es ravilagitot sok dolgokra amin erdemes elgondolkozunk ,dolgozunk rajta ,veluk ,sok sikert tovabra kivancsi vagyok a kovetkezo podcastra: megbocsatasra, nekem ez a legnehezeb fojamat ,😊❤🎉
Átérzem,hasonló családból jövök,nem könnyű,de már jó úton vagyunk és ezer hála Éváék munkájáért,nagyon nagy segítség!
Sajnos rengeteg apától veszik el a gyermekét. Remélhetőleg a tasz nekik is segít.
5:11 az ősök és a hősök tisztelete nemzet megtartó erő
@@pappgabor5544 aki érdemes rá.
Aki fenőtté érett, az természetesen megbocsájt a szüleinek akkor is, ha nem nevelték tökéletesen, vagy nem követtek el helyrehozhatatlan hibákat pl. szexuális bántalmazást, vagy brutális fizikai bántalmazást. Kérdés, hogy a pszichológiai segitség tud-e segiteni az ilyen pácienseken, vagy csak időt és pézt pazarolnak ?
A megbocsátás ésszel való eldöntés után sikerült már valakinek a történelem során? Érzést nem lehet akarni. Valid, jogos, legális, tiszta érzés haragudni. A harag okozat. Még meg is lehet érteni a bántalmazót... Jól hangzó áldozathibáztató mondatok: a megbocsátás döntés kérdése, engedd el, lépj túl rajta, ne dédelgesd a forró krumplit, stb. Amíg nincs a megbocsátás érzéssel összekapcsolva, addig nincs megbocsátás.