Nagyon köszönöm. Itt is kommentelem, mert annyira illik a mostani dilemmámra: Nekem úgy nyolc éve csöppent egy Cluster B-s grandiózus dráma királynő az életembe, akkor pszichológushoz fordultam, és ő szembesített ezzel. Aztán pár hónapra rá sikerült szépen kilépnem. Ekkor sokat tanultam a személyiségzavarokról, emberekről, magamról. Három évvel később viszont - óriási szerelemmel - valami hasonlóba kerültem. Egy lánnyal, aki nagyon kedves, az élet, a pszichopata apja és családja áldozata. Az első hat hónapban csak figyelmeztető jelek jöttek, hogy a lány talán borderline, vagy valami szorongó, és legalábbis mintha nem a mély és valós szeretetemre reagálna, hanem vádol, hibáztat, ritkán de mély, néha hangelváltozós dührohamai vannak és tojáshéjon járok. Önbántalmazó vagy szélsőséges viselkedésbeli jegyei nem voltak, és a drámák is ritkábban fordultak elő. Jött egyből viszont a tesztelés. Mikor lesz gyűrű, baba, az exeim jobban szerettem, ő buta és nem szeretem, és nekem meg beindult az apai gondoskodó, türelmes énem (ami mesterien megerősített abban, hogy mennyire is szeretem őt). Eleinte szorongóan kötődött, majd három négy hónap után, kb amikor karácsonykor hazamentem a szüleimhez, lett egy szívrohama (tachicardiája) "miattam", s a kötődés szépen átment egyfajta szorongó-elutasítóba. Ekkorra már volt üvöltözős jelenete is a vasútállomáson, konkrétan olyan miatt amit eltúlzott azelőtt két héttel, és csak újra felmerült, és akkor is mondtam, hogy nem akartam megbántani, ne haragudjon. 8 Hónapnál szakítottam, mert megbeszéltük, hogy havi 4 teljes napot (két hétvégét) biztosít majd, hogy együtt legyünk egyáltalán - mivel dolgozott hétvégén IS, és mindig csak hitegetett hónapról hónapra, hogy majd rá fog érni... persze engem vádolt, hogy kontrollálni akarom, holott sosem ez volt a szándékom, hanem hogy közös élményeink legyenek végre - , tehát a szemtől szembeni megbeszélt kompromisszumos megoldás után, interneten mégis "meggondolta" magát. Addigra elég volt, hogy annyira szeret, de találkozni sem tudunk eleget ( előttem és utánam CSAK távkapcsolatai voltak, kivétel 16 évesen egy 30 éves sráccal akihez oda tudott költözni a borzasztó családból). Itt kellett volna végleg lezárnom. Aztán ő jelentkezett újra, és bűntudatom lett, hogy ennyire "szeret". Újra összejöttünk, de szexualitás nélkül ugyanis HPV-s elváltozást diagnosztizáltak. Én persze kitartok mellette hisz' szeretem. Aztán három hónap múlva már látom, hogy az exével, (akivel "értem" szakított, pedig össze vissza csalta őt a srác) újra titokban beszélget, és egy másik fiúval pedig többet barátkozik mint velem. Na amikor azzal szembesítettem, hogy titokban tartotta, hogy ezzel a sráccal megy kirándulni Írországba, teljesen aránytalanul úgy eldurrant, hogy rám támadott, majd felmarta a saját alkarját. Én lefagyatam. Ezt követően pedig odajött az ölembe ült, és vonagolva csókolt egy órán át. Egy hét múlva volt a szülinapom, és úgy mutatta a szeretetét felém, mint még senki soha, ragyogó szemekkel, mosolyogva nézett, ahogy felébredek :( És ez még csak az "eleje" a pszichopata elemek megnyilvánulásának. Úgyhogy nem is folytatom. Komoly dilemma volt, hogy ezeket én váltottam-e ki. Hogy letisztázzam, hogy a francba lehetséges, hogy annyi mindent adtam és szerettem volna adni, de a párkapcsolat épeszű keretei közt nem volt képes megmaradni, a határokat folyamatosan feszegetni akarta. Valójában amíg az egészséges ember önvizsgálatot tart (self-awareness és empátia), ő folyton csak externalizált. Később sosem vállalta a felelősséget azért, hogy megtámadt, sőt, "én hoztam ki" az "apját" belőle. (Mellesleg tudom, hogy pofozott fel már első randin fiút előttem). Ja? a Vége? Tavaly ősszel újra jelentkezik, és amikor tudja, hogy 4 családtagom meghalt, a lakásomra jön, hogy őt a főbérlő kirúgta (ami nagy kamunak tűnik már akkor is). Másnap reggel megcsókol, hogy tudni akarta még szeretem-e, aztán közli, hogy ő egy másik srácot is szeretett végig, majd megint megcsókol, hogy teszteljen, még mindig "szeretem" e.. a csók alapján... . Pár hónapra rá úgy tűnik, sikerült megbeszélni, és velem szeretne lenni, ő keres fel konkrétan, mert távolságot tartok tőle, hogy próbáljuk még és szexeljünk, mert ő meggyógyult a HPVből :) . Ekkor elutazik Dubaiba, ahol - nem első alkalommal- bejelenti, hogy teherbe esett tőlem ( hogy tesztelje a reakcióim), most viszont már tesztfotóval és telefonbeszélgetésben is, PRÍMÁN megjátszva a hangjával, hogy bizony baba lesz. Aztán, jön hogy otthagy mindent dubaiban és átmegy Örményországba árvákat gondozni fél évre, pár nap múlva hogy Amerikába kell költözzön egy évre a családdal, akiknek dolgozik. Erre én távolságot tartok, már eljutok oda, hogy azt mondom, hogy jól van menjen, úgyse fog hiányozni senkinek itt - viccesen és szarkasztikusan- majd nem reagál rám két hétig. Hiába akarom megbeszélni vele, és jelzem, hogy nem szakítanék pár nappal ezután. Majd születésnapomon jelentkezik, beszélgetünk tovább, tisztázzuk, hogy nincs szakítás és tartjuk a kapcsolatot Április végéig, amikor visszaérkezik: és meglepő módon akkor nem szól mikor jön, titokban marad, hogy megérkezett Londonba (Angliaiak vagyunk). Ekkor elküldöm végleg. Februártól vagy Januártól egy Üzbég vőlegénnyel, aki a recepción dolgozik, javában kufircol. És a drága közös barátok ezt most szeptemberben árulják el nekem. Azóta a nála (27) is fiatalabb srác (25) felmondta a jegyességét, és dúl a nagy szerelem az interneten és az ágyban, amikor ingyen repül a lány Dubaiba. (Legalábbis csak remélem, hogy a srác fizeti, mert borzasztóan fájna, ha rám a két szabad hétvége per hónap túl sok volt három éven át, a kufircolásért meg nem hogy szabadságokat vesz ki, hanem még többszáz fontos repjegyet is fizet a lány maga). Egy három éves szerelmi vagy akárcsak "baráti" kapcsolat ennyit "ért". Őt illetően a mai napig fogalmam sincs hogy pszichopata, borderline (nyilt rejtett) vagy narcisztikus (rejtett) esetleg súlyosabb dolgok is vannak. Nem élt substance abuse-al, csak agyondolgozta magát, nem önbántalmazott. Nem is éreztem grandiózusnak, de igen különc típus volt, inkább visszafogott öltözkedéssel. "Kedves lány stílus", bár idővel egyre követelőzőbb, harciasabb lett a külvilág felé is. Voltak spontán sírásai néha, de az esetek többségében stabilabb volt a hangulati állapota. Csak a kapcsolat elején volt pl szorngó sírós az álmában, vagy - szituációban váratlan- könyörgése, hogy ne hagyjam el. Viszont alapvetően minden olyan esetet amikor az érzéseimről beszélnék vagy a kapcsolatunkról asszertíven beszélgetnék rendre veszekedésnek gondolt. A passzív agresszivitás működött szépen. Sosem volt olyan, hogy a kapcsolaton dolgozni akart volna, vagy ezt kifejezi, arra várt, hogy hős szeretőként viselkedjek. És csak az a pár alkalom maradt meg a fejében, amikor fáradt voltam például. A romantikus szép pillanatok meg egyáltalán nem. Nyilván az üzbég, muszlim szerető, azóta pár, elhalmozza mindennel, és most szerelmes nagyon, "nagyon szereti". Naggggyon durván át tudta írni magában az eseményeket (disszociált), és utólag visszagondolva SOHA semmiért nem volt hibás, nem érzett mutatott szégyent vagy sajnálatot. Nem jut eszembe ilyen kép. Remélem nem vagyok BPDs NPDs stb. Nagyságrendekkel én voltam a stabilabb, érettebb fél, és próbáltam megbeszélni a szituációkat. Nem hiszem, hogy kodependens lennék, mert összesen háromszor szakítottam vele, és sosem futottam utána.. Nagyon "hitelesnek" tűntek az érzelmei felém, amikor akart. De vannak elemek, amik igazak lehetnek: pl red flag-ek ignorálása, bűntudat, más problémáinak megoldása stb hogy Kodependens vagyok, és most én veszek részt terápián - azzal a fő céllal, hogy többé ilyen helyzetekbe ne kerüljek. Ha lennének ellenségeim, nekik sem kívánnám. Szerencsére az a 2-3 teherbe esés mind kamu volt. Ő persze most nagyon boldog, és állítólag én szakítottam vele Januárban, így meg sem csalt... stb. Két hónapja töröm a fejem, hogy "ismerhettem" így félre valakit. Mintha teljesen más ember lenne akit az első két évben láttam, és egy éve. Nem egyszerű, az emberekbe vetett bizalmam és hitem kő keményen összezavarta. Kedves Barbara, nagyon megköszönném, ha valamit tudna írni a volt páromra és magamra, mint véleményt, ötletet. Köszönöm.
Ádám, esetekről konzultáción szoktam beszélgetni. De nagyon gratulálok, hogy a kodependenciáját felismerte és a gyógyulás útjára lépett! Az energiát önmagára fókuszálja, ne pazarolja a lányra!
Üdvözlöm 🙂 Nagy rajongója vagyok önnek, szinte minden videóját végig tanulmányoztam, viszont nem sikerült kiderítenem azt, hogy egy nárcisztikus nő a kapcsolat idején, a leértékelő és eldobás fázisában tulajdonképpen tisztában van a bántalmazott partnere valódi tulajdonságaival? Tisztán látja a partnerét olyannak, amilyen az valójában, vagy ekkorra már a nárci maga is elhiszi a torz valóságot, amit ravetitett szerencsétlenre. Ha elhagyták a nárcisztikus , hogyan látja a partnerét, olyannak látja, mint amilyen valójában, tisztában van azzal, hogy egy értékes embert veszített el? Válaszát előre is köszönöm . Mély tisztelettel, Mandics Miklós.
Kedves, Barbara! Most azt mondtad,hogy a nárcisztikus ok szeretik magukat,de én ezt úgy értelmezem,hogy a maszkos énjüket, nem pedig a valódi énjüket. Én most megbizonyosodtam arról amit eddig is sejtettem,hogy borderline vagyok,mert minden illik rám kivéve,hogy nem vagdosom magam és nem szexelek összevissza csak az egyetlen szerelmemmel akihez túlságosan is ragaszkodom.(Ami lehet neki rossz és ezt nagyon sajnálom.)
Én a barátomon a rejtett nárcizmus jeleit látom, de az elhagyástól való félelmet is. Nagyon érzèkeny, de agresszív is tud lenni. A paranoia és a mások hibáztatása is erősen jellemzi. Akkor ő inkább egy rejtett nárcisztikus, ugye?
Nagyon köszönöm. Itt is kommentelem, mert annyira illik a mostani dilemmámra: Nekem úgy nyolc éve csöppent egy Cluster B-s grandiózus dráma királynő az életembe, akkor pszichológushoz fordultam, és ő szembesített ezzel. Aztán pár hónapra rá sikerült szépen kilépnem. Ekkor sokat tanultam a személyiségzavarokról, emberekről, magamról. Három évvel később viszont - óriási szerelemmel - valami hasonlóba kerültem. Egy lánnyal, aki nagyon kedves, az élet, a pszichopata apja és családja áldozata. Az első hat hónapban csak figyelmeztető jelek jöttek, hogy a lány talán borderline, vagy valami szorongó, és legalábbis mintha nem a mély és valós szeretetemre reagálna, hanem vádol, hibáztat, ritkán de mély, néha hangelváltozós dührohamai vannak és tojáshéjon járok. Önbántalmazó vagy szélsőséges viselkedésbeli jegyei nem voltak, és a drámák is ritkábban fordultak elő. Jött egyből viszont a tesztelés. Mikor lesz gyűrű, baba, az exeim jobban szerettem, ő buta és nem szeretem, és nekem meg beindult az apai gondoskodó, türelmes énem (ami mesterien megerősített abban, hogy mennyire is szeretem őt). Eleinte szorongóan kötődött, majd három négy hónap után, kb amikor karácsonykor hazamentem a szüleimhez, lett egy szívrohama (tachicardiája) "miattam", s a kötődés szépen átment egyfajta szorongó-elutasítóba. Ekkorra már volt üvöltözős jelenete is a vasútállomáson, konkrétan olyan miatt amit eltúlzott azelőtt két héttel, és csak újra felmerült, és akkor is mondtam, hogy nem akartam megbántani, ne haragudjon. 8 Hónapnál szakítottam, mert megbeszéltük, hogy havi 4 teljes napot (két hétvégét) biztosít majd, hogy együtt legyünk egyáltalán - mivel dolgozott hétvégén IS, és mindig csak hitegetett hónapról hónapra, hogy majd rá fog érni... persze engem vádolt, hogy kontrollálni akarom, holott sosem ez volt a szándékom, hanem hogy közös élményeink legyenek végre - , tehát a szemtől szembeni megbeszélt kompromisszumos megoldás után, interneten mégis "meggondolta" magát. Addigra elég volt, hogy annyira szeret, de találkozni sem tudunk eleget ( előttem és utánam CSAK távkapcsolatai voltak, kivétel 16 évesen egy 30 éves sráccal akihez oda tudott költözni a borzasztó családból). Itt kellett volna végleg lezárnom. Aztán ő jelentkezett újra, és bűntudatom lett, hogy ennyire "szeret".
Újra összejöttünk, de szexualitás nélkül ugyanis HPV-s elváltozást diagnosztizáltak. Én persze kitartok mellette hisz' szeretem. Aztán három hónap múlva már látom, hogy az exével, (akivel "értem" szakított, pedig össze vissza csalta őt a srác) újra titokban beszélget, és egy másik fiúval pedig többet barátkozik mint velem. Na amikor azzal szembesítettem, hogy titokban tartotta, hogy ezzel a sráccal megy kirándulni Írországba, teljesen aránytalanul úgy eldurrant, hogy rám támadott, majd felmarta a saját alkarját. Én lefagyatam. Ezt követően pedig odajött az ölembe ült, és vonagolva csókolt egy órán át. Egy hét múlva volt a szülinapom, és úgy mutatta a szeretetét felém, mint még senki soha, ragyogó szemekkel, mosolyogva nézett, ahogy felébredek :( És ez még csak az "eleje" a pszichopata elemek megnyilvánulásának. Úgyhogy nem is folytatom. Komoly dilemma volt, hogy ezeket én váltottam-e ki. Hogy letisztázzam, hogy a francba lehetséges, hogy annyi mindent adtam és szerettem volna adni, de a párkapcsolat épeszű keretei közt nem volt képes megmaradni, a határokat folyamatosan feszegetni akarta. Valójában amíg az egészséges ember önvizsgálatot tart (self-awareness és empátia), ő folyton csak externalizált. Később sosem vállalta a felelősséget azért, hogy megtámadt, sőt, "én hoztam ki" az "apját" belőle. (Mellesleg tudom, hogy pofozott fel már első randin fiút előttem).
Ja? a Vége? Tavaly ősszel újra jelentkezik, és amikor tudja, hogy 4 családtagom meghalt, a lakásomra jön, hogy őt a főbérlő kirúgta (ami nagy kamunak tűnik már akkor is). Másnap reggel megcsókol, hogy tudni akarta még szeretem-e, aztán közli, hogy ő egy másik srácot is szeretett végig, majd megint megcsókol, hogy teszteljen, még mindig "szeretem" e.. a csók alapján... . Pár hónapra rá úgy tűnik, sikerült megbeszélni, és velem szeretne lenni, ő keres fel konkrétan, mert távolságot tartok tőle, hogy próbáljuk még és szexeljünk, mert ő meggyógyult a HPVből :) . Ekkor elutazik Dubaiba, ahol - nem első alkalommal- bejelenti, hogy teherbe esett tőlem ( hogy tesztelje a reakcióim), most viszont már tesztfotóval és telefonbeszélgetésben is, PRÍMÁN megjátszva a hangjával, hogy bizony baba lesz. Aztán, jön hogy otthagy mindent dubaiban és átmegy Örményországba árvákat gondozni fél évre, pár nap múlva hogy Amerikába kell költözzön egy évre a családdal, akiknek dolgozik. Erre én távolságot tartok, már eljutok oda, hogy azt mondom, hogy jól van menjen, úgyse fog hiányozni senkinek itt - viccesen és szarkasztikusan- majd nem reagál rám két hétig. Hiába akarom megbeszélni vele, és jelzem, hogy nem szakítanék pár nappal ezután. Majd születésnapomon jelentkezik, beszélgetünk tovább, tisztázzuk, hogy nincs szakítás és tartjuk a kapcsolatot Április végéig, amikor visszaérkezik: és meglepő módon akkor nem szól mikor jön, titokban marad, hogy megérkezett Londonba (Angliaiak vagyunk). Ekkor elküldöm végleg.
Februártól vagy Januártól egy Üzbég vőlegénnyel, aki a recepción dolgozik, javában kufircol. És a drága közös barátok ezt most szeptemberben árulják el nekem. Azóta a nála (27) is fiatalabb srác (25) felmondta a jegyességét, és dúl a nagy szerelem az interneten és az ágyban, amikor ingyen repül a lány Dubaiba. (Legalábbis csak remélem, hogy a srác fizeti, mert borzasztóan fájna, ha rám a két szabad hétvége per hónap túl sok volt három éven át, a kufircolásért meg nem hogy szabadságokat vesz ki, hanem még többszáz fontos repjegyet is fizet a lány maga). Egy három éves szerelmi vagy akárcsak "baráti" kapcsolat ennyit "ért".
Őt illetően a mai napig fogalmam sincs hogy pszichopata, borderline (nyilt rejtett) vagy narcisztikus (rejtett) esetleg súlyosabb dolgok is vannak. Nem élt substance abuse-al, csak agyondolgozta magát, nem önbántalmazott. Nem is éreztem grandiózusnak, de igen különc típus volt, inkább visszafogott öltözkedéssel. "Kedves lány stílus", bár idővel egyre követelőzőbb, harciasabb lett a külvilág felé is. Voltak spontán sírásai néha, de az esetek többségében stabilabb volt a hangulati állapota. Csak a kapcsolat elején volt pl szorngó sírós az álmában, vagy - szituációban váratlan- könyörgése, hogy ne hagyjam el. Viszont alapvetően minden olyan esetet amikor az érzéseimről beszélnék vagy a kapcsolatunkról asszertíven beszélgetnék rendre veszekedésnek gondolt. A passzív agresszivitás működött szépen. Sosem volt olyan, hogy a kapcsolaton dolgozni akart volna, vagy ezt kifejezi, arra várt, hogy hős szeretőként viselkedjek. És csak az a pár alkalom maradt meg a fejében, amikor fáradt voltam például. A romantikus szép pillanatok meg egyáltalán nem. Nyilván az üzbég, muszlim szerető, azóta pár, elhalmozza mindennel, és most szerelmes nagyon, "nagyon szereti".
Naggggyon durván át tudta írni magában az eseményeket (disszociált), és utólag visszagondolva SOHA semmiért nem volt hibás, nem érzett mutatott szégyent vagy sajnálatot. Nem jut eszembe ilyen kép. Remélem nem vagyok BPDs NPDs stb. Nagyságrendekkel én voltam a stabilabb, érettebb fél, és próbáltam megbeszélni a szituációkat. Nem hiszem, hogy kodependens lennék, mert összesen háromszor szakítottam vele, és sosem futottam utána.. Nagyon "hitelesnek" tűntek az érzelmei felém, amikor akart. De vannak elemek, amik igazak lehetnek: pl red flag-ek ignorálása, bűntudat, más problémáinak megoldása stb hogy Kodependens vagyok, és most én veszek részt terápián - azzal a fő céllal, hogy többé ilyen helyzetekbe ne kerüljek. Ha lennének ellenségeim, nekik sem kívánnám. Szerencsére az a 2-3 teherbe esés mind kamu volt.
Ő persze most nagyon boldog, és állítólag én szakítottam vele Januárban, így meg sem csalt... stb.
Két hónapja töröm a fejem, hogy "ismerhettem" így félre valakit. Mintha teljesen más ember lenne akit az első két évben láttam, és egy éve. Nem egyszerű, az emberekbe vetett bizalmam és hitem kő keményen összezavarta.
Kedves Barbara, nagyon megköszönném, ha valamit tudna írni a volt páromra és magamra, mint véleményt, ötletet. Köszönöm.
Ádám, esetekről konzultáción szoktam beszélgetni. De nagyon gratulálok, hogy a kodependenciáját felismerte és a gyógyulás útjára lépett! Az energiát önmagára fókuszálja, ne pazarolja a lányra!
Kedves Ádám hasonló törtènetem nekem is. Van .sok szerencsèt a továbbiakhoz
Kķkķķ
Köszönöm. Érdekelne egy videó a Borderline és a Kodepedens különbségéről is!
Üdvözlöm 🙂
Nagy rajongója vagyok önnek, szinte minden videóját végig tanulmányoztam, viszont nem sikerült kiderítenem azt, hogy egy nárcisztikus nő a kapcsolat idején, a leértékelő és eldobás fázisában tulajdonképpen tisztában van a bántalmazott partnere valódi tulajdonságaival? Tisztán látja a partnerét olyannak, amilyen az valójában, vagy ekkorra már a nárci maga is elhiszi a torz valóságot, amit ravetitett szerencsétlenre.
Ha elhagyták a nárcisztikus , hogyan látja a partnerét, olyannak látja, mint amilyen valójában, tisztában van azzal, hogy egy értékes embert veszített el?
Válaszát előre is köszönöm .
Mély tisztelettel, Mandics Miklós.
Kedves, Barbara!
Most azt mondtad,hogy a nárcisztikus ok szeretik magukat,de én ezt úgy értelmezem,hogy a maszkos énjüket, nem pedig a valódi énjüket.
Én most megbizonyosodtam arról amit eddig is sejtettem,hogy borderline vagyok,mert minden illik rám kivéve,hogy nem vagdosom magam és nem szexelek összevissza csak az egyetlen szerelmemmel akihez túlságosan is ragaszkodom.(Ami lehet neki rossz és ezt nagyon sajnálom.)
Vizsgálat után kiderült, hogy vannak borderline jegyeim,de nagyon messze vagyok a személyiség zavartól.🙂❤️☀️
Létezik, hogy egy ember egyszerre rejtett nárcisztikus és borderline? Ha igen rájuk mi jellemző? Van empátiájuk?
Lehet valaki aki egyszerre border is meg nárci?vagy ez hülye kérdés:)
nem hülye kérdés egyáltalán! Igen, lehet. Van kevert típusú személyiségzavar, de amúgy is mindkettő tud a másik módon is viselkedni.
Én a barátomon a rejtett nárcizmus jeleit látom, de az elhagyástól való félelmet is. Nagyon érzèkeny, de agresszív is tud lenni. A paranoia és a mások hibáztatása is erősen jellemzi. Akkor ő inkább egy rejtett nárcisztikus, ugye?