Nagyon jó hozzáállás. Szerintem az is fontos, hogy muszáj a diáknak a figyelemelterelés, egyszerűen képtelenség 45 percig, később 90 percig végigfigyelni. Mobil nélkül is elkalandozunk, szóval egy bizonyos pont alatt érdemes lehetne nem demonizálni a jelenséget. Lehetne tartani szünetet is pici mozgással, sztorizgatással, amivel egy kicsit kibillen a diák. Tanárom nagyon jól mondta anno, hogy memóriafogasokat kell a diáknak megjegyeznie, annyit, amennyit tud, nem az egész monológot. Szerintem a magyar oktatás nagyon egyoldalú, és nagyon hülyén próbálja rákésztetni a diákokat a kérdezés skilljére. Pedig vannak asszertív technikák is a hallgatók bekapcsolására az órába. A distractiont meghatározhatja a tanár is, és irányíthatja. + Még: én a legnehezebb adatoknál mindig rajzoltam a füzetembe. A kezem lefoglalása pont annyira eltávolított az órától fejben, hogy ne bonyolódjak bele minden szóba, és én választottam meg, milyen kulcsszó volt érdemes a megjegyzésre, melyik nem. A rajzolással ráadásul nemcsak szavak, hanem az óra élménye is megmaradt évekkel később is. Ma is ránézek arra a tigrisre, és minden eszembe jut. Nemcsak szavakkal jegyzünk meg dolgokat, hanem érzelmekkel+ érzékekkel is. Külön köszönöm, hogy szóba hoztad azt, hogy a diák alapvetően kötődni akar a tanárhoz.
Nagyon adom, amikről írtál! A legnagyobb probléma azzal van szerintem, hogy a fentiek elismerését mellett ez az egész megint csak figyelem elterelés + érzéketlenítés, a béka közben megfő a vízben. Ott rontottam el én is, hogy a fekete ruhás nővér és Geréb Ági idején még nem fogtam fel, mi zajlik 😔
Nagyszerű, mindenre kiterjedő hozzászólás! Köszönöm!
Nagyon jó hozzáállás. Szerintem az is fontos, hogy muszáj a diáknak a figyelemelterelés, egyszerűen képtelenség 45 percig, később 90 percig végigfigyelni. Mobil nélkül is elkalandozunk, szóval egy bizonyos pont alatt érdemes lehetne nem demonizálni a jelenséget. Lehetne tartani szünetet is pici mozgással, sztorizgatással, amivel egy kicsit kibillen a diák. Tanárom nagyon jól mondta anno, hogy memóriafogasokat kell a diáknak megjegyeznie, annyit, amennyit tud, nem az egész monológot. Szerintem a magyar oktatás nagyon egyoldalú, és nagyon hülyén próbálja rákésztetni a diákokat a kérdezés skilljére. Pedig vannak asszertív technikák is a hallgatók bekapcsolására az órába. A distractiont meghatározhatja a tanár is, és irányíthatja. + Még: én a legnehezebb adatoknál mindig rajzoltam a füzetembe. A kezem lefoglalása pont annyira eltávolított az órától fejben, hogy ne bonyolódjak bele minden szóba, és én választottam meg, milyen kulcsszó volt érdemes a megjegyzésre, melyik nem. A rajzolással ráadásul nemcsak szavak, hanem az óra élménye is megmaradt évekkel később is. Ma is ránézek arra a tigrisre, és minden eszembe jut. Nemcsak szavakkal jegyzünk meg dolgokat, hanem érzelmekkel+ érzékekkel is. Külön köszönöm, hogy szóba hoztad azt, hogy a diák alapvetően kötődni akar a tanárhoz.
@@lorider9141 igen hát rengeteg jó ötlet lenne 🙂
Nagyon adom, amikről írtál!
A legnagyobb probléma azzal van szerintem, hogy a fentiek elismerését mellett ez az egész megint csak figyelem elterelés + érzéketlenítés, a béka közben megfő a vízben.
Ott rontottam el én is, hogy a fekete ruhás nővér és Geréb Ági idején még nem fogtam fel, mi zajlik 😔
@@erikameszaros9711 köszi!