Emlékszem fénykoromban (80-as évek) ETZ-m volt. 2 táborra volt osztva a motoros csapat, A P-20-as és az ETZ-sek. A P20-as ment mint a disznó, olyan erős volt, hogy szét lehetett forgatni. A gyújtás volt a gyenge pontja, ha hosszabb távon megküldted, máris gyújtást kellett állítani. Én az ETZ-mel ki mentem a világból baj nélkül. Akkor azt beszélték, hogy a P20-as Yamaha licenc.....
Egyszer szívesen mennék egy P20-assal vagy 21-essel... Én Czetkás voltam egyébként, legjobban a 250-esemet szerettem. De ha anno ki tudják hozni szériában a P11-et, hát, lehet, hogy másként alakult volna. A gyár története is meg az enyém is... Láttam a dokumentumfilmet 1974-ből. Jó szívvel ajánlom. Én tudom, milyen az, amikor föl KELL adni. Pont ezért nem bírtam sok résznél könnyek nélkül...
Eletem nagy "szerelme" a P21-esem volt. Csepelen a gyar töveben nöttem fel, jo ismeröseim dolgoztak a Motorkerekparban. A P20-as az 1963-as Yamaha YDS3-nak a masolata, egy ket komolyabb elteressel. Hajtokar, dugattyu, fötengely, csereszabatos, az elsö szeriaban meg eredeti japan alkatreszek talalhatok. (En ugyan nem lattam, de ez a hir jarta a Motorkerekparban dolgozok között). Porlasztoi Mikuni koppintas. A motorblokk viszont abszolut egyedi es magyar mernöki munka. Nem függölegesen osztott, hanem mindent oldalrol lehet "kipakolni". A valtomüve egyenesen tökeletes. Kesöbb a kilencvenes evekben volt egy 650-es Suzuki bandit-om, meg ennek a valtoja sem volt olyan perciz es finom, mit a 21-eseme.Az elektromos resze viszont katasztrofalis volt. A dinamonak ütött a forgoresze, a feszszabalyzo mindent csinalt, csak nem szabalyozott, leginkabb az aksit forralta. Az egesz motor különbözö fordulatokon itt-ott rezonalt. Eredmeny, rendszeresesn elallitodo elögyujtas (1,9mmm +-0,2mm, amire nagyon erzekeny volt) elallitodo uszoszint aminek eredmenye, hogy az egyik hengert a masik "vonszolja" majd nagyobb sebessegeknel teljesen leall. Kuplunglamellai parafabetetesek, nagy melegben, varosi forgalomban nem emel ki, Kuplunkkosar szetnyilik stb. stb. Az agyonhasznalt gyarto sorok keptelenek voltak a szükseges türessel megmunkalni, ezert, hogy ne legyen annyi selejt, az alapmeretes keszleten (henger dugo, csapszeg, hajtokar) belül meg külön szinnel jelöltek a türesen belüli, összetartozo darabokat. Akkoriban az ember örült, ha egyaltalan valamilyen alkatreszt vasarolni tudott, csak a "csokosok" jutottak hozza a kurrens darabokhoz.
Emlékszem fénykoromban (80-as évek) ETZ-m volt. 2 táborra volt osztva a motoros csapat, A P-20-as és az ETZ-sek. A P20-as ment mint a disznó, olyan erős volt, hogy szét lehetett forgatni. A gyújtás volt a gyenge pontja, ha hosszabb távon megküldted, máris gyújtást kellett állítani. Én az ETZ-mel ki mentem a világból baj nélkül. Akkor azt beszélték, hogy a P20-as Yamaha licenc.....
Egyszer szívesen mennék egy P20-assal vagy 21-essel... Én Czetkás voltam egyébként, legjobban a 250-esemet szerettem. De ha anno ki tudják hozni szériában a P11-et, hát, lehet, hogy másként alakult volna. A gyár története is meg az enyém is...
Láttam a dokumentumfilmet 1974-ből. Jó szívvel ajánlom. Én tudom, milyen az, amikor föl KELL adni. Pont ezért nem bírtam sok résznél könnyek nélkül...
Mikor volt a t5 16 ló és mikor volt aluhengeres a pannonia?
Eletem nagy "szerelme" a P21-esem volt. Csepelen a gyar töveben nöttem fel, jo ismeröseim dolgoztak a Motorkerekparban. A P20-as az 1963-as Yamaha YDS3-nak a masolata, egy ket komolyabb elteressel. Hajtokar, dugattyu, fötengely, csereszabatos, az elsö szeriaban meg eredeti japan alkatreszek talalhatok. (En ugyan nem lattam, de ez a hir jarta a Motorkerekparban dolgozok között). Porlasztoi Mikuni koppintas. A motorblokk viszont abszolut egyedi es magyar mernöki munka. Nem függölegesen osztott, hanem mindent oldalrol lehet "kipakolni". A valtomüve egyenesen tökeletes. Kesöbb a kilencvenes evekben volt egy 650-es Suzuki bandit-om, meg ennek a valtoja sem volt olyan perciz es finom, mit a 21-eseme.Az elektromos resze viszont katasztrofalis volt. A dinamonak ütött a forgoresze, a feszszabalyzo mindent csinalt, csak nem szabalyozott, leginkabb az aksit forralta. Az egesz motor különbözö fordulatokon itt-ott rezonalt. Eredmeny, rendszeresesn elallitodo elögyujtas (1,9mmm +-0,2mm, amire nagyon erzekeny volt) elallitodo uszoszint aminek eredmenye, hogy az egyik hengert a masik "vonszolja" majd nagyobb sebessegeknel teljesen leall. Kuplunglamellai parafabetetesek, nagy melegben, varosi forgalomban nem emel ki, Kuplunkkosar szetnyilik stb. stb.
Az agyonhasznalt gyarto sorok keptelenek voltak a szükseges türessel megmunkalni, ezert, hogy ne legyen annyi selejt, az alapmeretes keszleten (henger dugo, csapszeg, hajtokar) belül meg külön szinnel jelöltek a türesen belüli, összetartozo darabokat. Akkoriban az ember örült, ha egyaltalan valamilyen alkatreszt vasarolni tudott, csak a "csokosok" jutottak hozza a kurrens darabokhoz.
AzYDS2-é és nem csereszabatosak az alkatrészek,én Japán alkatrészekkel raktam össze 36 blokkot és 14 komplett motort,semmi nem stimmel!
Ezen a ket,,nagyon magyar''-on kivul egy kicsit tobb filmbejatsast remeltem latni!
Undorító féreg... Másról sem beszél, csak hogy minden rossz, ami magyar, az utak, "legalább valamikor voltak-e korszerűek" azok a motorok stb...
Akkor nem csak nekem tűnt fel.