Kösz, jól: Az LMBTQ-közösség egészsége mindannyiunk egészsége
Вставка
- Опубліковано 28 чер 2024
- Második évadjának végéhez ért egészségpodcastunk, a Kösz, jól - éppen akkor, amikor elkezdődött a Pride hónapja a világon, így Magyarországon is.
Az elmúlt hónapokban rengeteget volt szó táplálkozásról, mozgásról, vagy éppen lelki egészségről, most azonban fontosnak tartottuk, hogy az egészséges társadalomról és a kisebbségek biztonságáról is beszéljünk.
Éppen ezért a nyári szünet előtti utolsó adásunkban az LMBTQ-közösség, és tágabb értelemben a teljes magyar társadalom egészségéről volt szó: Bánhalmi Kata vendégei a Háttér Társaság munkatársai; Beda Balázs lelki egészség programvezető, Szabó M. Bence HIV/STI programvezető és Dudits Luca ügyvivő voltak, akikkel végigvették a szexuális kisebbségek mentális és fizikai egészségének kérdéseit, illetve megvizsgálták, hogyan tud a társadalom elfogadóbb közeget nyújtani akár kommunikáció, akár konkrét lépések terén.
Töltsd ki a HVG Podcastok hallgatói kérdőívét!
forms.gle/R1s4Pc9bV8mM8PsQ7
Iratkozz fel a Kösz, jól csatornájára!
Spotify: tiny.cc/KoszJolSpotify
Apple Podcasts: tiny.cc/KoszJolApple
Hallgasd meg a HVG többi podcastját!
Spotify: tiny.cc/HVGpodcastokSpotify
Apple Podcasts: tiny.cc/HVGpodcastokApple
0:00 Intro
1:42 A mentális egészség és a hétköznapi kihívások
24:31 Szexuális egészség, HIV, STI
48:10 A magyar társadalom - hogyan segítsünk?
:DDD JA, A TIÉTEK!
Ne beszélj a nevemben!
Én mondjuk arra gondolok, hogy ha van LMBTQI közösséghez tartozó személy,és ha eljut odaáig egy ilyen személy, hogy szülei és testvérei előtt felvállalja magát, akkor mondjuk az illető személynek a családjának érdeke, hogy legyen egészséges önképe, és ne érezze másodosztályúnak, de szerintem ez abszolút így van minden esetben. Én meleg vagyok, de ott van anyám bátyja, aki pár évvel ezelőtt hunyt el, nos ő enyhén értelmileg sérült volt, de talán még azt a szintet se érte el, gondoskodásra szorult, támogatásra szorult, dolgozott valamit, de nem sokat... de mégis a szüleim tiszteletre neveltek vele szembe is. Ott van apám idősebbik húga, neki is lehet valami idegrendszeri problémája, és nem jól alakult élete, volt neki egy szerelme, de a szerelme kikosarazta őt, így a húgára támaszkodhat, aki a legközelebb él hozzá, illetve ránk, de mivel apám áttelepült így, mégis csak apám fiatalabbik húgára számíthat. Én se szeretném ezt érezni melegként, hogy csak másodosztályú, megtűrt személy vagyok, szerintem ha konzervatívként nézzük a család fogalmát, akkor ott van a szülő meg a gyermek kapcsolat, én felnőtt vagyok, de azért szeretnék harmóniában élni a még élő egyetlen szülőmmel, anyámmal.... és nem szeretnék toxikus, bántalmazó, szemrehányó kapcsolatban élni, ahol a szememre vetik a melegségem...
Az előbújás kifejezés olyan kínos :( A beszélgetés tök jó es informatív, csak én hiányolom az LMBTQ+ közösség kultúrájának erejét és büszkeségét ezekből a narratívákból, bár lehet, ez itt nem volt cél.
BÜSZKESÉG? MIRE? ÉN LEGSEK BÜSZKE,, HOGY HETERO VAGYOK? NEM LEHET CSAK ÚGTY SZÉPEN, TISZTESSÉGESEN ÉLNI HAVEROM? VAGY BARÁTNŐM, NEM TUDOM KIS BICIKLI