Kis szentjánosbogaraknak élem meg ezeket a nagyszerű előadásokat és nagyon hálás vagyok,hogy ezek megszülettek. Az első finom lámpások ezekben a homályos,zavaros,összekuszálódott időkben. Én őszintén azt érzem,hogy az első kézzelfogható segítség a teljes társadalom számára,ha igényt tart rá. Lámpás,útmutató,legelöl jár... Nagyon köszönöm!🙏❤️
Nagyon tömény, nagyon fontos! Bárcsak mindenki megnézné! Olyan sokmindent megmagyaráz. Például, hogy én vért izzadhatok, hogy köszönjenek a gyerekeim, ha ezért az osztálytársaik hülyének nézik őket. Abban azért megállapodtunk, hogy aki a környező házakból jön ki, az nagy eséllyel szomszéd, akkor is, ha nem emlékszik rá, hogy valaha látta volna. Szomszédnak pedig köszönni KELL. :D
Ez nagyon jó volt.Bár egy dolgot hiányolok.Én 56-ban születtem,tehát az abszolút tekintélyelvü családmodellben nőttem fel.Ellentmondás, megkérdőjelezés,más vélemény kizárva.Csönd és tedd a dolgod.Viszont egészen kicsi koról kezdve éreztem,ez nem jó,Nem volt tudatos,csak érzés.Ahogy nőttem egyre tudatosabban láttam ez nagyon nem jó,igyekeztem is minél korábban kilépni és a magam életét élni. Egyébként is a 70-es években az járta: minél előbb menjen el a gyerek,már ne legyen gond.Úgy gondolom hogy hova születünk, arról nem tehetünk, hogy mivé válunk az csak kizárólag rajtunk múlik.Igaz önismereti munka kell hozzá,jó sok, és ezt nem lehet megúszni.Tehát a születéskori valóság teljesen igaz,de lehet váltani és nem tovább vinni.Én megtettem,sikerrel.Fiaim 85 és 90-ben születtek,Rengeteg beszélgetés, sok humor,közös élmény.Nagyszerű emberek lettek. Én analóg korban éltem kora felnőtt koromig,aztán digitális korba léptünk,meg kellett tanulni. Én mindent a Fiaimtól tanultam,nem szégyelltem,ma az AI tanulásnál tartok,és ebben is Ők segítenek.
Nagyon hasznos volt,mint ahogy mindegyik kiváló előadása. X-eskènt azt tudom mondani, hogy hogy veterán szüleim közül.apám volt a poroszos nevelés hivé.Édesanyám csodás személyiségéből adodóan harmóniát varázsolt körénk,testvéreimmel.Igy nem éreztúk magunkat kulcsosnak sem,elhagyatottnak sem.S amikor megért rà a személyiségünk partnerekké vàlhattunk,már a 90-es években is. Édesanyànk ma már 84 éves,Alzheimer kóros,évtizedek óta komoly ápolásra szorul. S 3-unkból ketten,testvérek mi ezt szeretettel,nagy erőfeszitéssel meg is oldjuk otthonában.
Nagyon összeszedett, tömény, sokszor nézős, iskolában, otthonokban kellene levetíteni, sok szülőhöz sajnos el sem jut. Nagyon köszönöm ajánlani fogom ismerőseimnek, akiknek gyermekeik vannak, illetve gyermekeikkel problémájuk van.
,,amig az én kenyerem eszed......."én ez a generáció vagyok,és mennyire utáltam ezt a mondatot.Nem mondtam a gyerekeimnek,sem az unokáimnak.Köszönöm hálás vagyok ismét segítség,tanulás nekem.
Nagyon odafigyeltünk a gyerekeinkre, feleségem nem tv-zett, nem telózott etetés közben, nem volt tabletezés, szinte tv-zés se, későn lett telefonjuk, nagyon lekorlátozva, sokat olvastunk velük, társasoztunk stb... Modern mintaszülők voltunk ezen a téren. Mikor nagyobbak lettek és kikerült a kezünkből az irányítás, pillanatok alatt bekebelezte őket is a telefonozás... Sajnos...Nagyon csalódottak voltunk emiatt... Úgyhogy, nem egyszerű a mai szülők dolga.... A lelkiismeretünk legalább tiszta, amit tudtunk megtettünk...
Ne bánjátok! Remekül csináltátok! Biztos vagyok abban, hogy a kütyümentes időszak nagyon jót tett a gyerekeiteknek. Ennek majd később meglesz as eredménye.
Bizzatok benne, hogy amíg lehetett, jól csináltátok. Évekig ugyanezt éreztem, aztán egyszer csak azt mondta a lányom, hogy "anya, újra elkezdek olvasni, megvan az a könyv nekünk, hogy Metamorfózis?" Ekkor azt gondoltam, hogy ismét hazatalált!
Ez nagyjából így van. Bár bajunk tv van, telefon nincs. Volt kórházba, ahol nem nagyon volt más választás, csak a telefon. 3 nap alatt bekebelezte. Most itthon újra nincs telefon, de ő szeretne 😬
@@galszende7142 Szerintem a szülő és a család által létrehozott mikro környezet (egyébként gyakran a jelenhez képest 1-2 generációval korábbi értékekre, élménytartományra alapozva...!), csak ideig óráig tudja ellensúlyozni a makro környezet mindent elsöprő hatását. Nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy rossz, de egy biztos, elkerülhetetlen.
A tiltott gyümölcs... A nagylányom többször odaadja a telefonját, hogy tegyem el, nehogy sok legyen. Sosem tiltottam, hanem mindig igyekeztem érdekesebb lenni, illetve korának megfelelően beszállni a nyomkodásba, vagy határt szabni szeretettel amikor tényleg muszáj. Ugyanúgy egy tárgy neki, mint bármelyik, nem vágyakozik utána 🙏
Eszembe jutott, hogy a nagymamám mindig engem kért meg hogy rendezzem át a TV csatornáit arra a sorrendre ahogy neki jó volt 😊 nálunk ez teljesen normális volt mindig is, hogy a szüleim tőlünk kértek segitséget (meg még a mai napig kérik is) számítógéppel, tablettel, telefonnal kapcsolatban. (Ők Baby boomerek, mi Y-ok vagyunk).
Tök érdekes ez a téma. Hogy hogyan tanul az ember szülővé válni. Mi külföldön élünk,ami még extra tanulást jelent,úgy érzem. Egyfelől benne vannak az emberben a megélt dolgok,au erre adott reakciók és az abból adódó nevelési stílus. Aztán jött az egészen más környezet (hiába európai ország,tök más). Mi pont akkor jöttünk mikor a gyerek intézménybe került. Eleinte irtó fura volt,hogy sok dolog, ami nekem fura volt,itt mennyire természetes. És hát ujra kellett gondolni,hogy mi is a jó szülő a fejemben. Pl hogy mennyire fontos az önállóságra nevelés,hogy ennek teret is biztosítanak. Ha azt akarom,hogy a gyerekem integrálódjon, át kell venni dolgokat. És igazából ra kellett jönnöm menet közben,hogy jobb is ez,mint amit előtte gondoltam. Vagyis nekünk jobb. Tudom,hogy sokan meg nem szeretik. De érdekes belegondolni,hogy a más környezet mennyit alakíthat a generációk közötti kapcsolatokon,különbségek mértékén. A szülői típusokon. Illetve,hogy az országváltások mennyit alakítanak egy ember gondolkodásán, felülírhatják a tanult ,megszokott dolgokat.
Remek előadás volt. És ujra ráláttam a magam 63-as születésemmel, hogy alanyi alapon a szüleinket is és a gyerekeinket is mi fogadjuk el. Mi beszorultunj a két generáció közé. És egy másik észrevétel: a népes konferenciára nagyon cuki, ha elviszem a hétéves gyerekemet, akkor, ha csak az enyém van ott. Az a kedves modern apuka szívesen részt venne egy olyan konferencián, ahol százával lennének a hét, hat, talán hároméves gyerekek? Az átmenetet mindig elgondolkodtatóak.
X-esként gyakran kértem és kérek tanácsot kütyü-ügyben a Z-s fiamtól, aki némi lenéző tekintettel ugyan, de mindig készséggel segít, és látom rajta, hogy büszke arra, hogy taníthatott valamit az apjának (még ha ezt nem is mutatja)...
"Régebb óta fiatalként" nagy segítség önmagunkat a felmenőinkkel való kapcsolatunkban átlátni és megérteni. Hiszem, hogy ez az út vezet ahhoz, hogy a gyerekeinkkel összekötő kapcsolathíd épüljön és ne egy óriási és mély szakadék tátongjon, így ez az érintett generációk között is létrejöjjön! Abszolut átérezhetővé vált a felelősség és a lehetőség számunkra ehhez. Hálásan köszönöm a megértéshez érkezett szaktudását, szándékát energiáját, Sándoréval együtt.
Köszönöm ezeket az elöadasokat. X-es vagyok és az apám meg baby boomer. Most már értem mért jött mindig ezzel a fáraszto dumával hogy "Tiszteld a kort"
Fontos es hasznos előadás! Ráirányítja a figyelmet a tudatossag es az önismeret fontosságára minden terúletén. Amikor - diplomatikusan -azt mondja Krisztián, h "nem jobb, nem rosszabb, csak más" . Ezzel nem tudok egyetèrteni: a digitalizáció mértéktelen alkalmazásával az ember kiengedi/,átengedi kompetenciáit a technikának, a mobil tel.nak...Ez biztos, h nem az emberi fejlődést, a kreativitást, az evoluciót szolgálja.
Óriási tévedésben vagy. A mai fiatalok jelentős része olyan célt akar elérni ami valami digitális tartalomgyártással kapcsolatos(youtuber, tiktoker, 3d modellező, játékfejlesztő, digital artist, videovágó, stb.stb Elsősorban azért, mert óriási szabadságot ad, másrészt meg pont azért, mert abban kiélhetik a bennük rejlő kreativitásukat, ennek az az ígérete számukra hogy olyan munkát végezhetnek, amit szeretnek is. Ugyanakkor akkora a zaj az interneten, mostanra, hogy ahhoz hogy valakire felfigyeljenek, nem csak fejlesztenie kell magát sok területen és kompetensnek kell lenni hanem szükség van nagy fokú kreativitásra sőt még piacelemzésre is, és folyamatos megújulásra ha nem csak 15 perc hírnevet szeretnél magadnak. Pont, hogy a digitalizáció nyitott meg új szélesebb lehetőségeket mindenki számára és ez az, ami kreativitásra sarkall olyanokat is, akik előtte sehol máshol nem találták meg a számításaikat. Az emberi fejlődésről is csak annyit, hogy soha nem volt még ennyire szükség programozókra, mint manapság és soha nem is volt ennyi belőlük, és ez az igény és annak kiszolgálása is egyre csak nő. Ha te azt a végét akarod megfogni, hogy mennyivel nőtt a tartalomfogyasztás és ezzel együtt elzombulnak az emberek, az igaz is meg nem is. Egyrészt eddig is jelen volt az hogy az emberek a képernyőt bámulták csak évtizedekig azt a kanapéról tették a Tv-t nézve. Persze tudom, hogy az, hogy mostmár utazás közben is nézhetik az emberek a telefonjukat és így még kevésbé fognak bármit is a valós környezetükből az egy negatív hatás. Viszont azzal, hogy megválogathatják a tartalmaikat az pedig pozitív és pont, hogy azt szolgálja hogy szélesebb spektrumból tekintsenek a világra mint azok akik a TV korszakában nőttek fel. Ugyanúgy fontos, a tartalomfogyasztásnál kiemelni hogy abból tudunk inspirálódni, amit látunk, ez segíti szintén a kreatív elmét. Tehát ez is pozitív irányba ment. Megvannak ennek is az árnyoldalai és negatív hatásai, ahogy minden más technológiának ezelőtt megvolt, viszont összességében pont hogy az emberiség javát szolgálja.
Nekem X-esként Z-s gyerekeim vannak. Rengeteget foglalkoztam velük, de ezt másképp mutatják meg/ki: az 1999-ben született fiam itta a meséket, stb, a 2006-ban született fiam soha nem akart olvasott, mondott, mesét, esetleg a mondókák, dalok jöhettek szóba. Mi történt ma veled, a suliban, stb. kérdésre mindkettő válasza legtöbbször "semmi". A nagy ügyes, talpraesett, stb. felnőtt lett, a fiatalabb kamasz a javából. A naggyal is voltak csatáink, de a kisebbel sokszor háborús a hangulat - S.K. előadásait hallgatva sok mindent megértettem, más megvilágításba került (köszönet érte!), természetesen ez akkor lenne az igazi, ha a gyerekem is meghallgatná és egy kicsit elgondolkodna ő is - átküldtem neki is, hátha! 🙏 Nagyon köszönöm az elmondottakat! 🙏
Én is szeretném megjegyezni azt, hogy amíg a férfiak voltak a pénzt keresők a férfiak dolgoztak addig a nők otthon gyerekeket neveltek, háztartást vezettek a férjükről is gondoskodtak lelküket ápolták, multi tasking tevékenységet folytattak már régen is a régi kapitalista egykeresős családmodellben, a mai napig a társadalom megítélése a nők munkájáról, ami a háztartásvezetést a gyereknevelést stb. illeti mivel nincsen számszerűsítve ezért úgy gondolják a férfiak, hogy az a családi költségvetéshez pénzben nem tesz hozzá valójában, hogyha bébiszittert, takarítót házvezetőnőt, stb. alkalmazunk akkor kiderül hogy egy anya mennyi mindent hozzátesz pénzben a családi költségvetéshez csak ez nem mint kiadásként jelenik meg,hanem mint megtakarítás de még nem tudatosodott ez teljesen a fejekben! Pláne ha még mellette otthonról dolgozik is!
Igen, nagyon türelmetlenek, ha a kedves anyuka nem ért meg valamit egy másodpercen belül, ugyanis az idö fogalma számukra az „azonnal“. Lehet, hogy azt a konkrét középiskolást bántja, hogy anyukája nem töle kérdezte meg a screenshot használatát, de azt valószinüleg nem említette, hogy korábban milyen stilusban válaszolt, amikor az anyuka segitséget kért. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. És nem, nem neveletlenségröl van szó. A kortársaiktól átveszik a tiszteletlen, lekezelö, lenézö stílust, amit észre sem vesznek, mert ez a normális.
Klassz előadás volt! Y gen. leendő szülőként viszont nagyon érdekelt volna most az a téma, hogy miért hagyja az Y és X generációs szülők nagy része a kontrollálatlan képernyőhasználatot gyerekeinek, amikor már a csapból is az folyik, hogy mértéket kell tartani? Az lehet az alapja, hogy "hát, mi is felnőttünk valahogy napi 6 óra supermariozás/cartoon network ellenére"?
Gyakran hangzik el a "trauma" szó, még olyan kontextusban is, hogy "kis trauma". Javaslom, óvatosabban használjuk ezt a fogalmat, mert nem élünk át minden nap traumát - hála Istennek -, illetve olyan, hogy "kis trauma", nincs. A trauma olyan erős behatást jelent, amely jelentős érzelmi megrázkódtatással jár, és a későbbi életünkre is kihatással van. Jó lenne, ha ez a fogalom nem kerülne a "nárcisztikus", "pszichopata", stb. pszichiátriai fogalmak sorsára, és nem hígulna fel a jelentése.
A " kulcsos" gyerekek voltunk.Elsős,másodikos korunkban már egyedül mehettúnk (vagy kellett már mennünk?!) reggel iskolába,délután busszal edzésekre,és a szülő "teljes nyugalommal" engedhette ezt meg nekünk,nem kellett nyomasztó érzésekkel telve,reggel rohanni,még a gyereket reggel el kell dobnom az oviba,suliba,de délután oda is kell érte érni,azután még valószìnüleg le kell ülni tanulni,eközé szorítsd be a munkát,és mindent ami feladatod,és esetleg még jusson közben magadra,egy fodrászra...időd,időnk.Túl sok a KELL,és még mindig kevés a kezdeményezés,hogy esetleg szülők támogassák egymást,pl 1 autóban,1 szülővel 4 gyerek mehetne reggelente.De nem kérúnk egymástól segítséget,mert kemények vagyunk,erre is képesek vagyunk,mert mit szólnak ha nem.Aztán a fürdőszobákban pityogó felnőtt szülőként a teljesítmény kényszer alatt összeomló példát mutató emberekké válva csodálkozunk hogy a gyerekek,a mai generáció semmirekellő,keményen tanulni,dolgozni nem akaró emberkékké válnak.Talán mégsem velük van a baj!?
Arrol szivesen hallgatnek megoldasi peldakat, hogy a munka frontjan, ahol kokoly verseny van, teljesitmeny kell, hogy transzformalodik mindket fel, hogy a munka eredmenyessege megvalosuljon.
Amellett, hogy az előadóval sok mindenben egyetértek, meg kell jegyeznem, hogy nem igaz, hogy a nők régen nem dolgoztak, hanem otthon nevelgették a gyerekeket. Ez maximum a felsőbb osztályoknál volt így.
Abból, hogy mindenki számára a születésekori állapot a norma, elvileg annak kellene következnie, hogy nem változtat rajta, hiszen az a norma (normális), azaz a gyerekei is ebbe fognak beleszületni, és így tovább. Azt feltételezem, hogy ez évszázadokon keresztül így is volt, hiszen minimális külső (pl. technológiai, gazdasági) hatások érték az embereket. Az utóbbi 50-100 évben viszont ez már másképpen alakul, hiszen folyamatosan érik az embereket az újabb hatások, változások. Pl. a baby boomerek hiába születtek bele egy "hagyományos" családmodellbe, ők már ezt nem tudták (talán elsőként, hiszen lázadók lettek, ami a korábbi generációkra talán még nem volt egyáltalán jellemző, nem is akarták) továbbadni, hiszen a megélhetéshez nemcsak apának, hanem anyának is dolgoznia kellett, miközben megváltozott a család jogi és társadalmi keretrendszere is, pl. jogállás tekintetében megszűnt az az ezeréves modell, hogy a feleség, a nő cselekvőképessége (sőt korábban még a jogképessége is!) korlátozott. Így az ő gyerekeik már egy egyenrangúbb vagy "egyenlőbb" családmodellbe születnek bele, természetszerűen. Azaz a születéskori "normális" állapothoz képest bekövetkezett változások alapján kialakuló újabb állapot lesz a következő generáció születéskori normája.
Egyensúlyt teremteni lenne a legfontosabb. Ez sajnálatos módon ma már nem megy. Rá kellett segíteni. Nem véletlenül jelentek meg az elmúlt bő évtizedben a felnőttbarát intézmények. Az életkorhoz kötött látogatottsági korhatár.
Nagyon érdekes így nézni (elemezni) a generációkat. Nekem csak egy gondom van ami az x -generációval kezdődik a gyerek mellérendelése arról nincs nagyon evoluciós történelmi tapaszralati lelet. Egy kisérlet... Éveszredek óta van tisztelet, szabályok, idő határok. Vajon mi lesz a vége ennek a 10 helyen illetve platformon megosztott figyelemnek. A felszínes tudásoknak? Egy biztod én mint y-generációsként kicsit kiengedhetek még jó néhány generációt 10 biztos még elbír ez az emberiségi korszak. Ahogy mondta ciklikusság. Nem tartom igazságosnak hogy van egy MINTÁM az én jól csinálom ismerem természetem késztetéseim vágyaimat letörve beletanultam. És most ebben a korszakban felesleges😂!! Nem kell semmit beteartanom mindent szabad. Más agyi müködést igényel minden gyors váltások. Igen lehetőség is persze, de szívás is így közel a negyvenhez programozzam át az idegrendszerem az agyimükődésem mert a világ amiben felnőttem lassan eltűnik átmosódik.... Nyilván élvezni kell és élni vele, de szokatlan és nehéz. Egy folyamtos jelenlétet kiván nem csinálhatok semmit rutinból.😅
Kedves S. Krisztián! Lenne egy kérdésem: miért „nyomorult” az a néhány valaki, aki egy családlátogatás alkalmával fotóalbumot kénytelen vagy épp szeret nézegetni? (A kérdéses jelző a videó 14:38 magasságában hangzik el). Válaszát köszönöm.
Szerintem a nyomorult-ot Krisztián főnévként használja, gyakorlatilag a személy szót helyettesíti vele. Ismerek valakit, aki pl. a személy helyett mindig az Ártatlan-t használja (főnévként), amikor mesél valakiről.
Kedves Kérdező! Nem nyomorult, aki szereti, ha fotóalbumot nézegethet, viszont nyomorult, ha idegenekkel teli képek tucatjait nyomják a képébe kérés nélkül. Nálam járt a negyvenes fiam, és felvetette, hogy az unokákat érdeklik a családi fotóalbumok. Csodálkoztam, előkapartam a mélyből, és mutogatni kezdtem. Az unokák persze hamar megunták (3 és 6 évesek), az apjuk meg mérges volt rájuk. Én elpakoltam, mert megértettem, hogy ez nem érdekelheti őket. Helyette kérték a meseolvasást a képregényből, az tetszett nekik.
Szerintem teljesen érthető. nyilván nem szó szerin kell érteni. Vannak olyanok, akik pld, imádják más gyerekeinek a képeit nézeget, és vannak, akik nem. A kanapén ülve mindenkinek muszáj nézegetni, mert nem akar bántón viselkedni. A Facebookon, vagy más digitális platformon simán figyelmen kívül hagyhatja, ha nem érdekli.
A “nyomorult” ebben a mondatban a “szerencsétlen” szó szinonimájaként szerepel. Azért használja, mert sajnálja azt, aki kénytelen az albumot nézegetni.
En inkabb attol voltam ki hogy mar mindent tolem kerdeztek. Jajj fiam en ehhez mar oreg vagyok…. Es inkabb nem is a tanulas volt a lenyeg hanem hogy en csinaljam meg helyette. 😑
Kedves Krisztián! Úgy vélem, hogy az állatvilágban évmilliók óta működőképes "nevelési elv" a tekintély elvű. Úgy gondolja, hogy a mai, demokratikus is működőképes?
A jó és nem felszínes kommunikáció nemcsak generációk között , hanem minden kapcsolatban, minden generációban nagyon fontos. Ahogy említette ezek a hierarchikus nevelések a munkahelyen is visszaköszönnek, de nemcsak a Z generációnál hanem már az X nél is ahol a hierarchikus rendszer vagy tekintély elvű vállalatvezetés bármely szférában komoly probléma ahol a beosztott nagyobb tudású mint a felettese. a demokratikus vezetés csak nagyon fejlett vállalati kultúrában található ami nagyon kevés itt Magyarországon és ez talán csak a kutatók szintjén valósul meg Nekem azonban más a tapasztalatom pont fordítva, amikor a gyerekemet kérdeztem általános iskolás korában, ahol első osztálytól én már informaformatikai tagozatra járattam és kértem, hogy tanítson azokra a skillekre, amit ő már iskolában tanult, én nem, Excel vagy PP vagy digitális tudás nem szán erre időt nem adja át az infókat , fordítva nem ezt tapasztalja Ez valószínűleg nem csak a nevelésből példamutatás ból adódik hanem a tisztelet hiánya is!
Besz@rok, utánanézett, hogy a mai gyerekek valóban mobillal a kezükben jönnek-e a világra 😂 megkérdezte a szülészeket 🤣 és uh felvételeket kutatott 😅 zseni! Meg a speciális eszköz… 🤣😂🤣 a fotóalbum 😝 kész vagyok
A gyerektől való tanulás miért lenne evolúciós mintához kötve? Ez józan ész és a környezetünk érzéklésének függvénye inkább. Persze ha le..csináljuk, hogy mivel foglalkozik az utód....
Kis szentjánosbogaraknak élem meg ezeket a nagyszerű előadásokat és nagyon hálás vagyok,hogy ezek megszülettek.
Az első finom lámpások ezekben a homályos,zavaros,összekuszálódott időkben.
Én őszintén azt érzem,hogy az első kézzelfogható segítség a teljes társadalom számára,ha igényt tart rá.
Lámpás,útmutató,legelöl jár...
Nagyon köszönöm!🙏❤️
"Hozzám hasonlóan régebb óta fiatal." 😊 Ez nagyon szép gondolat! 😊
Kedvenc mondatom nekem is 😊 Én is ezt fogom használni
És én is, nagyon kedves, le is cserélem a magam meghatározását 😊
Nagyon komoly téma! Remélem, hogy minél több fiatal szülő tanul ezekből. Mert a gyerekek csupán társadalmunk 25%-a, de a jövőnk 100%-a.🙏
Nagyon szeretem a sorozatot. Sok mindenre rávilágít, megerősít, elgondolkodttat. Mindenkinek szoktam ajánlani a környezetemben.
Én is szintén.Nagyon hasznos nekem, mint nagymanának,tanulok.Ájánlottam is, sokaknak ei is küldtem,kevés eredménnyel.Számomra segítség.
Nagyon tömény, nagyon fontos! Bárcsak mindenki megnézné! Olyan sokmindent megmagyaráz. Például, hogy én vért izzadhatok, hogy köszönjenek a gyerekeim, ha ezért az osztálytársaik hülyének nézik őket. Abban azért megállapodtunk, hogy aki a környező házakból jön ki, az nagy eséllyel szomszéd, akkor is, ha nem emlékszik rá, hogy valaha látta volna. Szomszédnak pedig köszönni KELL. :D
Ez nagyon jó volt.Bár egy dolgot hiányolok.Én 56-ban születtem,tehát az abszolút tekintélyelvü családmodellben nőttem fel.Ellentmondás, megkérdőjelezés,más vélemény kizárva.Csönd és tedd a dolgod.Viszont egészen kicsi koról kezdve éreztem,ez nem jó,Nem volt tudatos,csak érzés.Ahogy nőttem egyre tudatosabban láttam ez nagyon nem jó,igyekeztem is minél korábban kilépni és a magam életét élni. Egyébként is a 70-es években az járta: minél előbb menjen el a gyerek,már ne legyen gond.Úgy gondolom hogy hova születünk, arról nem tehetünk, hogy mivé válunk az csak kizárólag rajtunk múlik.Igaz önismereti munka kell hozzá,jó sok, és ezt nem lehet megúszni.Tehát a születéskori valóság teljesen igaz,de lehet váltani és nem tovább vinni.Én megtettem,sikerrel.Fiaim 85 és 90-ben születtek,Rengeteg beszélgetés, sok humor,közös élmény.Nagyszerű emberek lettek. Én analóg korban éltem kora felnőtt koromig,aztán digitális korba léptünk,meg kellett tanulni. Én mindent a Fiaimtól tanultam,nem szégyelltem,ma az AI tanulásnál tartok,és ebben is Ők segítenek.
Nagyon érdekes ilyen szemüvegen át figyelni a gyerekeinket és az unokákat. Nekem is segít tudatosabbnak lennem velük. Jobban értem őket. Köszönet.
''Próbáljunk meg tanulni a gyerekeinktől!'' Így, és mennyivel jobb a kapcsolatunk, mint nekünk anno a szüleinkkel volt.
Nagyon hasznos volt,mint ahogy mindegyik kiváló előadása.
X-eskènt azt tudom mondani, hogy hogy veterán szüleim közül.apám volt a poroszos nevelés hivé.Édesanyám csodás személyiségéből adodóan harmóniát varázsolt körénk,testvéreimmel.Igy nem éreztúk magunkat kulcsosnak sem,elhagyatottnak sem.S amikor megért rà a személyiségünk partnerekké vàlhattunk,már a 90-es években is.
Édesanyànk ma már 84 éves,Alzheimer kóros,évtizedek óta komoly ápolásra szorul.
S 3-unkból ketten,testvérek mi ezt szeretettel,nagy erőfeszitéssel meg is oldjuk otthonában.
Nagyon összeszedett, tömény, sokszor nézős, iskolában, otthonokban kellene levetíteni, sok szülőhöz sajnos el sem jut. Nagyon köszönöm ajánlani fogom ismerőseimnek, akiknek gyermekeik vannak, illetve gyermekeikkel problémájuk van.
,,amig az én kenyerem eszed......."én ez a generáció vagyok,és mennyire utáltam ezt a mondatot.Nem mondtam a gyerekeimnek,sem az unokáimnak.Köszönöm hálás vagyok ismét segítség,tanulás nekem.
Nem vagyok híve annak a nevelésnek,így nagyon elkerültem,nem alkalmaztam.A nagyobbik lányunk mégis egész kicsi kora óta kerúli a kenyér evést😂
Minden részét imádom, többször is visszanézem, mert rengetteg eddig ki nem mondott problémára adott a sorozat választ! Köszönöm! 86as születésű
Nagyon odafigyeltünk a gyerekeinkre, feleségem nem tv-zett, nem telózott etetés közben, nem volt tabletezés, szinte tv-zés se, későn lett telefonjuk, nagyon lekorlátozva, sokat olvastunk velük, társasoztunk stb... Modern mintaszülők voltunk ezen a téren. Mikor nagyobbak lettek és kikerült a kezünkből az irányítás, pillanatok alatt bekebelezte őket is a telefonozás... Sajnos...Nagyon csalódottak voltunk emiatt... Úgyhogy, nem egyszerű a mai szülők dolga.... A lelkiismeretünk legalább tiszta, amit tudtunk megtettünk...
Ne bánjátok! Remekül csináltátok! Biztos vagyok abban, hogy a kütyümentes időszak nagyon jót tett a gyerekeiteknek. Ennek majd később meglesz as eredménye.
Bizzatok benne, hogy amíg lehetett, jól csináltátok. Évekig ugyanezt éreztem, aztán egyszer csak azt mondta a lányom, hogy "anya, újra elkezdek olvasni, megvan az a könyv nekünk, hogy Metamorfózis?" Ekkor azt gondoltam, hogy ismét hazatalált!
Ez nagyjából így van. Bár bajunk tv van, telefon nincs. Volt kórházba, ahol nem nagyon volt más választás, csak a telefon. 3 nap alatt bekebelezte. Most itthon újra nincs telefon, de ő szeretne 😬
@@galszende7142 Szerintem a szülő és a család által létrehozott mikro környezet (egyébként gyakran a jelenhez képest 1-2 generációval korábbi értékekre, élménytartományra alapozva...!), csak ideig óráig tudja ellensúlyozni a makro környezet mindent elsöprő hatását. Nehéz eldönteni, hogy ez jó vagy rossz, de egy biztos, elkerülhetetlen.
A tiltott gyümölcs... A nagylányom többször odaadja a telefonját, hogy tegyem el, nehogy sok legyen. Sosem tiltottam, hanem mindig igyekeztem érdekesebb lenni, illetve korának megfelelően beszállni a nyomkodásba, vagy határt szabni szeretettel amikor tényleg muszáj. Ugyanúgy egy tárgy neki, mint bármelyik, nem vágyakozik utána 🙏
Eszembe jutott, hogy a nagymamám mindig engem kért meg hogy rendezzem át a TV csatornáit arra a sorrendre ahogy neki jó volt 😊 nálunk ez teljesen normális volt mindig is, hogy a szüleim tőlünk kértek segitséget (meg még a mai napig kérik is) számítógéppel, tablettel, telefonnal kapcsolatban. (Ők Baby boomerek, mi Y-ok vagyunk).
Tök érdekes ez a téma.
Hogy hogyan tanul az ember szülővé válni.
Mi külföldön élünk,ami még extra tanulást jelent,úgy érzem.
Egyfelől benne vannak az emberben a megélt dolgok,au erre adott reakciók és az abból adódó nevelési stílus. Aztán jött az egészen más környezet (hiába európai ország,tök más). Mi pont akkor jöttünk mikor a gyerek intézménybe került. Eleinte irtó fura volt,hogy sok dolog, ami nekem fura volt,itt mennyire természetes. És hát ujra kellett gondolni,hogy mi is a jó szülő a fejemben. Pl hogy mennyire fontos az önállóságra nevelés,hogy ennek teret is biztosítanak. Ha azt akarom,hogy a gyerekem integrálódjon, át kell venni dolgokat. És igazából ra kellett jönnöm menet közben,hogy jobb is ez,mint amit előtte gondoltam. Vagyis nekünk jobb. Tudom,hogy sokan meg nem szeretik.
De érdekes belegondolni,hogy a más környezet mennyit alakíthat a generációk közötti kapcsolatokon,különbségek mértékén. A szülői típusokon.
Illetve,hogy az országváltások mennyit alakítanak egy ember gondolkodásán, felülírhatják a tanult ,megszokott dolgokat.
Zseniális sorozat, köszönjük! Segít megérteni/elfogadni a külkönböző generációk gondolkodását.
Köszönöm szépen!
Hasznos információkat kaptunk.
Így kezdődik a megértés és az elfogadás.
Köszönjük szépen! Nagy segítség ez szülőknek és pedagógusoknak egyaránt! Minden előadását meghallgattam, hálás vagyok érte!😊👏
Nagyon köszönjük ezt a sok értékes es hasznos információt 😊 Még sok ilyen műsort szeretnek látni hallani
Remek előadás volt. És ujra ráláttam a magam 63-as születésemmel, hogy alanyi alapon a szüleinket is és a gyerekeinket is mi fogadjuk el. Mi beszorultunj a két generáció közé.
És egy másik észrevétel: a népes konferenciára nagyon cuki, ha elviszem a hétéves gyerekemet, akkor, ha csak az enyém van ott. Az a kedves modern apuka szívesen részt venne egy olyan konferencián, ahol százával lennének a hét, hat, talán hároméves gyerekek?
Az átmenetet mindig elgondolkodtatóak.
Fantasztikus, lebilincselő előadások. Számomra is hasznos információk, hogy értsem a körülöttem levő világot a benne élő emberekkel.
X-esként gyakran kértem és kérek tanácsot kütyü-ügyben a Z-s fiamtól, aki némi lenéző tekintettel ugyan, de mindig készséggel segít, és látom rajta, hogy büszke arra, hogy taníthatott valamit az apjának (még ha ezt nem is mutatja)...
"Régebb óta fiatalként" nagy segítség önmagunkat a felmenőinkkel való kapcsolatunkban átlátni és megérteni.
Hiszem, hogy ez az út vezet ahhoz, hogy a gyerekeinkkel összekötő kapcsolathíd épüljön és ne egy óriási és mély szakadék tátongjon, így ez az érintett generációk között is létrejöjjön!
Abszolut átérezhetővé vált a felelősség és a lehetőség számunkra ehhez.
Hálásan köszönöm a megértéshez érkezett szaktudását, szándékát energiáját, Sándoréval együtt.
Rendkívüli hiànypótló téma! Köszönet érte!
Szuper, érdekes és nagyon hasznosak ezek az információk! Köszönöm ezt a sorozatot, nagyon jó ötlet volt elindítani! 😊
Hiánypótló!!!!!!
Köszönöm ezeket az elöadasokat. X-es vagyok és az apám meg baby boomer. Most már értem mért jött mindig ezzel a fáraszto dumával hogy "Tiszteld a kort"
Fontos es hasznos előadás! Ráirányítja a figyelmet a tudatossag es az önismeret fontosságára minden terúletén. Amikor - diplomatikusan -azt mondja Krisztián, h "nem jobb, nem rosszabb, csak más" . Ezzel nem tudok egyetèrteni: a digitalizáció mértéktelen alkalmazásával az ember kiengedi/,átengedi kompetenciáit a technikának, a mobil tel.nak...Ez biztos, h nem az emberi fejlődést, a kreativitást, az evoluciót szolgálja.
Óriási tévedésben vagy. A mai fiatalok jelentős része olyan célt akar elérni ami valami digitális tartalomgyártással kapcsolatos(youtuber, tiktoker, 3d modellező, játékfejlesztő, digital artist, videovágó, stb.stb Elsősorban azért, mert óriási szabadságot ad, másrészt meg pont azért, mert abban kiélhetik a bennük rejlő kreativitásukat, ennek az az ígérete számukra hogy olyan munkát végezhetnek, amit szeretnek is. Ugyanakkor akkora a zaj az interneten, mostanra, hogy ahhoz hogy valakire felfigyeljenek, nem csak fejlesztenie kell magát sok területen és kompetensnek kell lenni hanem szükség van nagy fokú kreativitásra sőt még piacelemzésre is, és folyamatos megújulásra ha nem csak 15 perc hírnevet szeretnél magadnak. Pont, hogy a digitalizáció nyitott meg új szélesebb lehetőségeket mindenki számára és ez az, ami kreativitásra sarkall olyanokat is, akik előtte sehol máshol nem találták meg a számításaikat. Az emberi fejlődésről is csak annyit, hogy soha nem volt még ennyire szükség programozókra, mint manapság és soha nem is volt ennyi belőlük, és ez az igény és annak kiszolgálása is egyre csak nő.
Ha te azt a végét akarod megfogni, hogy mennyivel nőtt a tartalomfogyasztás és ezzel együtt elzombulnak az emberek, az igaz is meg nem is. Egyrészt eddig is jelen volt az hogy az emberek a képernyőt bámulták csak évtizedekig azt a kanapéról tették a Tv-t nézve. Persze tudom, hogy az, hogy mostmár utazás közben is nézhetik az emberek a telefonjukat és így még kevésbé fognak bármit is a valós környezetükből az egy negatív hatás. Viszont azzal, hogy megválogathatják a tartalmaikat az pedig pozitív és pont, hogy azt szolgálja hogy szélesebb spektrumból tekintsenek a világra mint azok akik a TV korszakában nőttek fel. Ugyanúgy fontos, a tartalomfogyasztásnál kiemelni hogy abból tudunk inspirálódni, amit látunk, ez segíti szintén a kreatív elmét. Tehát ez is pozitív irányba ment. Megvannak ennek is az árnyoldalai és negatív hatásai, ahogy minden más technológiának ezelőtt megvolt, viszont összességében pont hogy az emberiség javát szolgálja.
Fantasztikus!! Köszönjük szépen!
Nagyon hasznos volt. Köszönöm szépen.
Nekem X-esként Z-s gyerekeim vannak.
Rengeteget foglalkoztam velük, de ezt másképp mutatják meg/ki: az 1999-ben született fiam itta a meséket, stb, a 2006-ban született fiam soha nem akart olvasott, mondott, mesét, esetleg a mondókák, dalok jöhettek szóba.
Mi történt ma veled, a suliban, stb. kérdésre mindkettő válasza legtöbbször "semmi".
A nagy ügyes, talpraesett, stb. felnőtt lett, a fiatalabb kamasz a javából.
A naggyal is voltak csatáink, de a kisebbel sokszor háborús a hangulat - S.K. előadásait hallgatva sok mindent megértettem, más megvilágításba került (köszönet érte!), természetesen ez akkor lenne az igazi, ha a gyerekem is meghallgatná és egy kicsit elgondolkodna ő is - átküldtem neki is, hátha! 🙏
Nagyon köszönöm az elmondottakat! 🙏
Én is szeretném megjegyezni azt, hogy amíg a férfiak voltak a pénzt keresők a férfiak dolgoztak addig a nők otthon gyerekeket neveltek, háztartást vezettek a férjükről is gondoskodtak lelküket ápolták, multi tasking tevékenységet folytattak már régen is a régi kapitalista egykeresős családmodellben,
a mai napig a társadalom megítélése a nők munkájáról, ami a háztartásvezetést a gyereknevelést stb. illeti mivel nincsen számszerűsítve ezért úgy gondolják a férfiak, hogy az a családi költségvetéshez pénzben nem tesz hozzá valójában, hogyha bébiszittert, takarítót házvezetőnőt, stb. alkalmazunk akkor kiderül hogy egy anya mennyi mindent hozzátesz pénzben a családi költségvetéshez csak ez nem mint kiadásként jelenik meg,hanem mint megtakarítás de még nem tudatosodott ez teljesen a fejekben!
Pláne ha még mellette otthonról dolgozik is!
A gyerekeknek nincs idejük és türelmük tanítani az időseket, tisztelet a kevés kivételnek!
Nekem más a tapasztalatom. A számítástechnikával, digitális világgal kapcsolatban sokszor kértünk segítséget a gyerekeinktől, és örömmel segítenek.
Igen, nagyon türelmetlenek, ha a kedves anyuka nem ért meg valamit egy másodpercen belül, ugyanis az idö fogalma számukra az „azonnal“. Lehet, hogy azt a konkrét középiskolást bántja, hogy anyukája nem töle kérdezte meg a screenshot használatát, de azt valószinüleg nem említette, hogy korábban milyen stilusban válaszolt, amikor az anyuka segitséget kért. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek. És nem, nem neveletlenségröl van szó. A kortársaiktól átveszik a tiszteletlen, lekezelö, lenézö stílust, amit észre sem vesznek, mert ez a normális.
Én is kértem segítséget, az volt a válasz:Google a barátod.
Zseniális, szenzációs....hála és köszönet
Klassz előadás volt! Y gen. leendő szülőként viszont nagyon érdekelt volna most az a téma, hogy miért hagyja az Y és X generációs szülők nagy része a kontrollálatlan képernyőhasználatot gyerekeinek, amikor már a csapból is az folyik, hogy mértéket kell tartani? Az lehet az alapja, hogy "hát, mi is felnőttünk valahogy napi 6 óra supermariozás/cartoon network ellenére"?
Y szülőként, nálunk nincs korlátlan tv a gyereknek. Lehet én többet néztem gyerekként mint ő most.
Gyakran hangzik el a "trauma" szó, még olyan kontextusban is, hogy "kis trauma". Javaslom, óvatosabban használjuk ezt a fogalmat, mert nem élünk át minden nap traumát - hála Istennek -, illetve olyan, hogy "kis trauma", nincs. A trauma olyan erős behatást jelent, amely jelentős érzelmi megrázkódtatással jár, és a későbbi életünkre is kihatással van. Jó lenne, ha ez a fogalom nem kerülne a "nárcisztikus", "pszichopata", stb. pszichiátriai fogalmak sorsára, és nem hígulna fel a jelentése.
Nagyon hasznos videók, köszönöm.
A " kulcsos" gyerekek voltunk.Elsős,másodikos korunkban már egyedül mehettúnk (vagy kellett már mennünk?!) reggel iskolába,délután busszal edzésekre,és a szülő "teljes nyugalommal" engedhette ezt meg nekünk,nem kellett nyomasztó érzésekkel telve,reggel rohanni,még a gyereket reggel el kell dobnom az oviba,suliba,de délután oda is kell érte érni,azután még valószìnüleg le kell ülni tanulni,eközé szorítsd be a munkát,és mindent ami feladatod,és esetleg még jusson közben magadra,egy fodrászra...időd,időnk.Túl sok a KELL,és még mindig kevés a kezdeményezés,hogy esetleg szülők támogassák egymást,pl 1 autóban,1 szülővel 4 gyerek mehetne reggelente.De nem kérúnk egymástól segítséget,mert kemények vagyunk,erre is képesek vagyunk,mert mit szólnak ha nem.Aztán a fürdőszobákban pityogó felnőtt szülőként a teljesítmény kényszer alatt összeomló példát mutató emberekké válva csodálkozunk hogy a gyerekek,a mai generáció semmirekellő,keményen tanulni,dolgozni nem akaró emberkékké válnak.Talán mégsem velük van a baj!?
Arrol szivesen hallgatnek megoldasi peldakat, hogy a munka frontjan, ahol kokoly verseny van, teljesitmeny kell, hogy transzformalodik mindket fel, hogy a munka eredmenyessege megvalosuljon.
Amellett, hogy az előadóval sok mindenben egyetértek, meg kell jegyeznem, hogy nem igaz, hogy a nők régen nem dolgoztak, hanem otthon nevelgették a gyerekeket. Ez maximum a felsőbb osztályoknál volt így.
Abból, hogy mindenki számára a születésekori állapot a norma, elvileg annak kellene következnie, hogy nem változtat rajta, hiszen az a norma (normális), azaz a gyerekei is ebbe fognak beleszületni, és így tovább. Azt feltételezem, hogy ez évszázadokon keresztül így is volt, hiszen minimális külső (pl. technológiai, gazdasági) hatások érték az embereket. Az utóbbi 50-100 évben viszont ez már másképpen alakul, hiszen folyamatosan érik az embereket az újabb hatások, változások. Pl. a baby boomerek hiába születtek bele egy "hagyományos" családmodellbe, ők már ezt nem tudták (talán elsőként, hiszen lázadók lettek, ami a korábbi generációkra talán még nem volt egyáltalán jellemző, nem is akarták) továbbadni, hiszen a megélhetéshez nemcsak apának, hanem anyának is dolgoznia kellett, miközben megváltozott a család jogi és társadalmi keretrendszere is, pl. jogállás tekintetében megszűnt az az ezeréves modell, hogy a feleség, a nő cselekvőképessége (sőt korábban még a jogképessége is!) korlátozott. Így az ő gyerekeik már egy egyenrangúbb vagy "egyenlőbb" családmodellbe születnek bele, természetszerűen. Azaz a születéskori "normális" állapothoz képest bekövetkezett változások alapján kialakuló újabb állapot lesz a következő generáció születéskori normája.
Egyensúlyt teremteni lenne a legfontosabb. Ez sajnálatos módon ma már nem megy. Rá kellett segíteni. Nem véletlenül jelentek meg az elmúlt bő évtizedben a felnőttbarát intézmények. Az életkorhoz kötött látogatottsági korhatár.
Nagyon érdekes így nézni (elemezni) a generációkat. Nekem csak egy gondom van ami az x -generációval kezdődik a gyerek mellérendelése arról nincs nagyon evoluciós történelmi tapaszralati lelet. Egy kisérlet... Éveszredek óta van tisztelet, szabályok, idő határok. Vajon mi lesz a vége ennek a 10 helyen illetve platformon megosztott figyelemnek. A felszínes tudásoknak? Egy biztod én mint y-generációsként kicsit kiengedhetek még jó néhány generációt 10 biztos még elbír ez az emberiségi korszak. Ahogy mondta ciklikusság.
Nem tartom igazságosnak hogy van egy MINTÁM az én jól csinálom ismerem természetem késztetéseim vágyaimat letörve beletanultam. És most ebben a korszakban felesleges😂!! Nem kell semmit beteartanom mindent szabad. Más agyi müködést igényel minden gyors váltások. Igen lehetőség is persze, de szívás is így közel a negyvenhez programozzam át az idegrendszerem az agyimükődésem mert a világ amiben felnőttem lassan eltűnik átmosódik....
Nyilván élvezni kell és élni vele, de szokatlan és nehéz. Egy folyamtos jelenlétet kiván nem csinálhatok semmit rutinból.😅
Nagyon megrázó volt. X-es apa es anyakent.
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Hú....ez megint szuper❤
Kedves S. Krisztián! Lenne egy kérdésem: miért „nyomorult” az a néhány valaki, aki egy családlátogatás alkalmával fotóalbumot kénytelen vagy épp szeret nézegetni? (A kérdéses jelző a videó 14:38 magasságában hangzik el). Válaszát köszönöm.
Szerintem a nyomorult-ot Krisztián főnévként használja, gyakorlatilag a személy szót helyettesíti vele. Ismerek valakit, aki pl. a személy helyett mindig az Ártatlan-t használja (főnévként), amikor mesél valakiről.
Kedves Kérdező! Nem nyomorult, aki szereti, ha fotóalbumot nézegethet, viszont nyomorult, ha idegenekkel teli képek tucatjait nyomják a képébe kérés nélkül. Nálam járt a negyvenes fiam, és felvetette, hogy az unokákat érdeklik a családi fotóalbumok. Csodálkoztam, előkapartam a mélyből, és mutogatni kezdtem. Az unokák persze hamar megunták (3 és 6 évesek), az apjuk meg mérges volt rájuk. Én elpakoltam, mert megértettem, hogy ez nem érdekelheti őket. Helyette kérték a meseolvasást a képregényből, az tetszett nekik.
Szerintem teljesen érthető. nyilván nem szó szerin kell érteni. Vannak olyanok, akik pld, imádják más gyerekeinek a képeit nézeget, és vannak, akik nem. A kanapén ülve mindenkinek muszáj nézegetni, mert nem akar bántón viselkedni. A Facebookon, vagy más digitális platformon simán figyelmen kívül hagyhatja, ha nem érdekli.
A “nyomorult” ebben a mondatban a “szerencsétlen” szó szinonimájaként szerepel. Azért használja, mert sajnálja azt, aki kénytelen az albumot nézegetni.
En inkabb attol voltam ki hogy mar mindent tolem kerdeztek. Jajj fiam en ehhez mar oreg vagyok…. Es inkabb nem is a tanulas volt a lenyeg hanem hogy en csinaljam meg helyette. 😑
53:00 :ez talán egy alsó tagozatos gyermeknél még követhető, de egy kamasz kapcsolatait már szinte lehetetlen nyomonkövetni.
Thanks!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Zseniális
Rengeteget lehet tanulni belőle.
Danke!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Thanks
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
❤🙏
Kedves Krisztián! Úgy vélem, hogy az állatvilágban évmilliók óta működőképes "nevelési elv" a tekintély elvű. Úgy gondolja, hogy a mai, demokratikus is működőképes?
Okos meglátás.
A jó és nem felszínes kommunikáció nemcsak generációk között , hanem minden kapcsolatban, minden generációban nagyon fontos.
Ahogy említette ezek a hierarchikus nevelések a munkahelyen is visszaköszönnek, de nemcsak a Z generációnál hanem már az X nél is ahol a hierarchikus rendszer vagy tekintély elvű vállalatvezetés bármely szférában komoly probléma ahol a beosztott nagyobb tudású mint a felettese.
a demokratikus vezetés csak nagyon fejlett vállalati kultúrában található ami nagyon kevés itt Magyarországon és ez talán csak a kutatók szintjén valósul meg
Nekem azonban más a tapasztalatom pont fordítva, amikor a gyerekemet kérdeztem általános iskolás korában, ahol első osztálytól én már informaformatikai tagozatra járattam és kértem, hogy tanítson azokra a skillekre, amit ő már iskolában tanult, én nem, Excel vagy PP vagy digitális tudás nem szán erre időt nem adja át az infókat , fordítva nem ezt tapasztalja
Ez valószínűleg nem csak a nevelésből példamutatás ból adódik hanem a tisztelet hiánya is!
Besz@rok, utánanézett, hogy a mai gyerekek valóban mobillal a kezükben jönnek-e a világra 😂 megkérdezte a szülészeket 🤣 és uh felvételeket kutatott 😅 zseni!
Meg a speciális eszköz… 🤣😂🤣 a fotóalbum 😝 kész vagyok
Én azért ezt nehezen hiszem el, hogy valóban megkérdezte :D
@@derana13 hát persze! ezért vicces.
😂 De jó előadó, szinte látom magam előtt, farfekvéses vagy mobilos 😂
@@agneszoldi2302 ez jó farfekvéses, vagy mobilos 😂😅😂
Digitális és nem szülői bizalom...... Elkeseritő..... És ez a szülő hibája egyértelműen!!!!!
A gyerektől való tanulás miért lenne evolúciós mintához kötve? Ez józan ész és a környezetünk érzéklésének függvénye inkább. Persze ha le..csináljuk, hogy mivel foglalkozik az utód....
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Thanks
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Danke!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Danke!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Danke!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük munkavégzésünk anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük a műsorkészítés anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük a műsorkészítés anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük a műsorkészítés anyagi támogatását! A Friderikusz Podcast stábja
Köszönjük!
Köszönjük műsorkészítésünk támogatását! A Friderikusz Podcast stábja