"Élfelépítés a bekormányzásban" Előadó: Végh András

A Síoktatók Magyarországi Szövetsége filmsorozatának "Élfelépítés a bekormányzásban" című epizódját a 2024.11.06-án tartott szakmai esten mutattuk be Végh András ISIA kártyás kiképző oktató előadásában. A film a korai élhelyzetre és a helyes terhelésadagolásra fókuszál, amely feltétele a megfelelő kormányzásnak és a harmonikus íveknek.

[@JanosKoranyi]

Megnéztem ezt a videót és szeretnék néhány dologra rámutatni. Nagyon sok jó dolgokra mutattok rá, amikkel teljesen egyetértek, ezeket nem solorolom fel.
Vannak azonban részletek, amik sajnos szerintem helytelenek.
Az első ilyen részlet a bokák visszahúzása, mindkettő egyszerre. Ez a mozdulat csak úgy hozható létre, ha a test tömegcentruma előrehalad a lécek csörei irányába. Ode besegíthet a pipálás, azaz hogy felfelé nyomja az ember a lábfejeit, de ez nem elegendő önmagában és jól láthatjuk a videón is, hogy mozgatja a térdeit is meg a csípőit is mikor ezt a mozdulatot bemutatja. Valamennyi térdnyújtást és csípő ízülethajlítást is megkövetel, ha előre akarjuk juttatni a tömegcentrumunkat, majd ellentétes mozdulatok, vissza akarunk jutni a kiindulóhelyzetbe.
De nem is ez a nagy gond, hanem inkább az, hogy ez a kétoldali boka visszahúzás egyáltalán nem része az optimális élváltás középpontjának. Ha mély tehermentesítéssel jutunk el oda, hogy lapjaira fektetjük a léceinket, akkor a testünk a lécek farkai fölé kerülnek és itt kell a törzsnek keresztezni a léceket. A bokaszögek növelése azzal, hogy felnyomjuk a lábfejeinket nagyon sokat segít, de térdnyújtásnak itt semmi helye nincs és erre nincs is szükség.
A törzsnek kereszteznie kell a léceket, el kell jutnia a lécek völgyi oldalára. Ez a legfontosabb mozdulatunk az élváltás középpontjából és ezt lehet kombinálni bokából létrehozott élezésekkel. A léckeresztezés által érzi az ember, hogy megnövekszenek a bakancsnyelvek nyomásai, ehhez nem kell visszahúzni a bokákat magunk alá.
A hulló falevél egy nagyon jó és tanulságos gyakorlat, de szerintem semmi köze sincs tulajdonképpen az optimális élváltáshoz. Csak akkor jön ez élváltáshoz, ha ezt külön hozzátesszük ehhez a gyakorlathoz, ami tehát nem része a hulló falevélnek.
Ez a harmadik gyakorlat, amit ajánlotok, szerintem ez sem része egyáltalán semmiféle élváltásnak. Ahhoz, hogy hozzászokjon a tanulónk a nagyobb térdszögekhez, ez a gyakorlat nem segít be.
Nagyon fontos, alapvető, hogy a dolgok fontossági sorrendjével teljesen tisztában legyünk.
Szerintem a léckeresztezés törzsünkkel a legfontosabb része minden carving síkanyarnak, amit optimális irányba kell létrehoznunk, kombinálva valamennyi szeparációval és valamennyi lécvezetéssel.
A második legfontosabb, hogy a léckeresztezést összekössük korai, bokákból beindított lécélezésekkel.
Minden más dolog csak harmadlagos fontossággal bír, az élváltás középpontjánál.
Ebben a videóban és előadásban, csak úgy mellékesen van megemlítve a léckeresztezés és majdnem semmit nem hallunk a bokákból létrehozott élezésről sem.
Meghallottam az everzió szót az előadás közben. Az everzió mozdulata azonban nem egy aktív mozdulata a bokának, nincs sem olyan izmunk, sem pedig olyan ízületünk a bokánkban, ami everziót és inverziót képes lenne létrehozni. Ez a két mozdulat csak passzívan létezik, külső erők behatására. Mikor kibicsaklik a bokánk és károsodnak a bokák laterális szövetei, ez az inverzió, egy kombináció supinációval és beforgatással befelé, a test középvonala irányába. Hogy nincs ilyen aktív mozdulatunk, könnyű elellenőrizni. Egy széken ülve emeld fel az egyik lábadat, fogd meg a lábszáradat és próbáld meg elforgatni csak a bokádat jobbra vagy balra anélkül, hogy a térdedet, vagy a csípő ízületedet elforgatnád.
A bokáinkat be tudjuk hajlítani és ki tudjuk nyújtani és ezen kívül tudunk szupinációt és pronációt létrehozni, amivel éleire tudjuk állítani a léceinket. Több aktív mozdulata nincs a bokáinknak.