Nagyszerű Videó.Máte nagyon nagy forma szeretem a videóit solat tanul az ember tőle, András is vérprofi,elEddig még ezt nem irtam le de Norbi neked köszönhetem higy a Bloodborne ki tudtam platinazni nagyszerű Guidot adtál a bossokal szemben úgy hogy Respect.
Jó beszélgetés volt . Máté kijavította Andrást ,hogy nem 3 hanem 5 percig tart a flask of wondrous physics ,utána néztem mindenhol 3 percet írnak . A másik a wicker man-nel kapcsolatos . Nem értem azt sem ,hogy honnan vette Máté ,hogy egyszer kell össze ejtetni és mehet a koronájába 2 hefty fire pot,ez nem működik . De ezenkívül tényleg jó volt beszélgetés ,köszönjük !
Az O'mother megfejtése -> A mesmeres csatában az első phase után nem nyomjátok el a cutscene-t. Ott a megfejtés, mikor mesmer odafordul az anyja szobrához és ezzel a mondattal szólítja meg... O' mother... szívesen. :)
Annyit fűznék hozzá,amit Bandi mondott,hoy gyorsítsak a healt,hogy nagyon sok olyan szituáció van a játékban,amikor tetlen/tehetetlen a karakter és egyszerűen nem lehet fegyvert váltani. Pl.mikor leesel a lóról ea 5mp-ig fekszel a földön,es nem olyan fegyver van a favoritben ami épp kellene az ellen aki lebaszott a lórol,egyszerűen nem lehet fegyvert valtani,csak miutan felkeltél nagynehezen túleled higy ne baxxanak szét,próbalsz fegyvert valtani,de megdöglesz,mert olyan lassan csinalja,ha éppen csinálja. De van sok minden amit ide lehetne sorolni,aki jatszik vele azok tudják. Szóval olyanbtetü lassú,vagy épp tehetetlen a karakter,hogy ezt így 2024-ben már elkéne felejteni. A healagróhoz meg annyit hozzátennék,hogy ha tökéletesen is csinalszbmindent egy bossnál (nem healelsz) de hasznalod az ashofwart,akkor a boss azt se fogja neked megengedni,higy visszatölts fp-t a palackból,és ezzel a kaszterekkelnis qrvára kibasztak! De erre szoktam én azt mondani,hogy ezek a bossok co-op-ra vannak kitalálva nem véletlen multiplayer játék!-> főleg consort Radahn,aki annyira random éppen mit csinal,hogy azt kiismerni se lehet,kivéve,ha megvannak csítelve az alap ütesei,amiket aztan könnyű no hitre begyakorolni. Köszönöm✌️
Hát ez rohadt jó beszélgetés volt András öröm volt látni egy másik csatornán a témák is jók voltak csináljatok még sok ilyet mert ez tényleg nagyon jó volt és öröm volt látni ezt a három embert egyűt látni beszélgetni.
11:04 Én hála Isten a DLC megjeleneés előtt kb egy nappal bedobott "launch trailer"-t nem néztem meg, csak utólag, az úgy szépen el spoiler-ezett kb minden boss-t amit az első előzetesben nem mutattak.
szuper videó! a spirit ash témához annyit tennék hozzá, hogy tegnap se a Bayle fight alatt és se a senessax alatt az agro nem igazán jött le a spirittől és nem volt könnyű már a beidézés se, mert nem nagyon hagy ablakot a boss az ilyesmire se. eddigi megfigyelésem alapján a dlcbe nem igazán jön le az agro a spirit ashtől, szóval épp elég nehéz lett spirittel is. csak így tovább!
Aki azt állítja nehéz a DLC nézze meg a csajt táncpadon. :-D Talán a szakértők is elismerik, hogy az üt minden no damage és társait. Érdekes de Radahn tűnik ott a legkönnyebbnek.. Kb az első nyilon áll és tiporja a dodget és az ütést.
A Putresecent Knight frostbite tűz támadásai amúgy nagyon könnyen kikerülhetőek csak ugrani kell nem gurulni. Gaius is sokkal kezelhetőbb ha crucible wing talismannal vagy windy tearrel boostolod az ket.
Boss-harc-design terén kicsit tanulhatnának a jövőben a monster hunter szériától, olyan tekintetben, hogy miként legyen kihívást nyújtó és mégis fair a harc, ahol nem csak prédának érzed magad, hanem egyenlő ellenfélnek. Illetve, hogy a pure combat része a játéknak ismét előtérbe kerüljön, nem igazán jó ez az irány, hogy ennyire a magic és weapon art felé vitték el a harcokat.
@@andras_baka Az "R1 nyomkodás"-t jól is meg lehet valósítani, lásd monster hunter széria, ott miket lehet művelni egy szál fegyverrel, mindennemű varázsolgatás és street fighter mozdulat nélkül is. Ez a weapon art spammelés mivel jobb, mint az R1 egyébként is? Tényleg tök izgi a Lions Claw vagy Takers Flames spamm, ja nem. Szerintem akkor van jól felépítve a combat, ha az apró részletek sem vesznek el és mindennek megmarad a jelentősége. Az ER-ben a sima támadásokat csak az használja, aki szivatni akarja magát, mindenki jump attack spammel vagy WA spammel vagy egy adott varázslatot spammel, nincs mélysége a harcoknak. Sokszínűsége van, mert sok fegyver és varázslat található a játékban még mielőtt... én a mélységéről beszélek, mert az nincs.
@@CoffeeGameMovie "....mindenki jump attack spammel vagy WA spammel vagy egy adott varázslatot spammel.." Ezt az általánosítgatást mellőzzük, mert nincs semmi alapja. Konkrétan veszel pár játékost akitől azt láttad, hogy full olcsón lenyomnak egy bossfightot, majd ezzel extrapolálsz az egész játékosbázisra. Az is érdekelne, hogy a spellhasználat miért is most lett probléma, amikor a Demon's Souls óta elérhető? Meg most komolyan, azért nincs mélysége a harcoknak, mert egyesek szanaszét abuseolnak pár OP spellt/skillt? For fuck's sake, ilyen alapon egyik játék harcrendszerének sincs mélysége, mert megsúgom: ez mindenhol előfordul, például az MH-ban is.
@@andras_baka 1. Lehet mondani, hogy veszek egy alapot abból amit láttam, de mindenki abból tud építkezni amit látott nem? Ha ezt láttam minden streamben, akkor ne engem hibáztass emiatt, ez végső soron csak a játék hibája kell legyen. 2. Nem a spell használat a probléma önmagában, hiszen egy dragons dogmában, baldurs gateben, final fantasyban stb. tehát minden rpg-ben vannak varázshasználók... Viszont biztosan érzed te is, hogy az egyensúly eléggé el van itt tolódva ebbe az egy varázslatot spammelek mert: A, megtehetem, B, ennek van értelme, irányba. 3. És igen, ebből következik, hogy amennyiben a játék megengedi, hogy ilyen egysíkúan játsszon a játékos, csak a spirált lövögesse, csak a dual wield jump attackot használja, mert megteheti és mert ennek van értelme (amúgy túl nehezek, nem kitanulhatók a bossok, szóval egyfajta kényszer szüli) akkor az egy játék design probléma. 4. Végül a monster hunteres példát, miszerint az is ilyen abuse meg cheese taktikokra épül, kérlek fejtsd ki jobban, mert eléggé csak bemondásnak érzem, szerintem alapja nem igazán van annak mit mondtál.
@@CoffeeGameMovie Az MH: Worlddal eléggé sokat játszottam, így van némi rálátásom. Szinte az összes hammer-t használó player akivel találkoztam, a lejtőn lesikló charged heavy-t spammelte aminek egy sokszoros szaltó a vége. Greatswordnál charge 3 hit combo spam, Insect Glaive-nél a monster mount cheese és még sorolhatnám, pedig az összes fegyver eléggé változatosnak tűnt. Ennek ellenére nem állítom, hogy MINDENKI így játszana. Más szavakkal a játék megadja a lehetőséget arra hogy ne játssz unalmas szürke hulladék módon, de pár player mégis ezt teszi. Nem tudom, melyik párhuzamos univerzumban lenne ez a játék hibája őszintén. Ez a playerek döntése. Az Elden Ring esetében is akkor lenne a játék hibája ha erősen be lenne korlátozva a harc, pedig nincs így: sokkal több lehetőség van, mint az elődökben, ott vannak a light attackok amik még mindig hasznosak (lehet hogy egy AoW erősebbnek tűnik egy adott szituációban, de az FP-be kerül és nincs mindig rá idő), ott vannak a heavy-k, a charged/jumping heavy-k, ott a powerstance, a guard counter (ami a DLC-ben hozzáadott crystal tearrel kb a legerősebb stratégiává vált ever), és persze a kismillió hasznos AoW/sorcery/incantation. És nem, egyáltalán nincs eltolódva a harc a spellek irányába, ha azt vesszük alapul, hogy mennyivel gyorsabbak lettek a bossok (és persze azt hogy autododgeolják a spellek többségét :D) az előző címekhez viszonyítva. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy az egysíkúság megengedése miért itt lett hirtelen probléma. Már most nem azért, de idáig egy kő alatt éltél? Ez egy létező jelenség a Demon's Souls óta. Norbi DLC review-ja alatt az előző címeket bezzeg nem ítélted el, hiába fordul elő ugyanez a jelenség mindegyik címben😀Vannak design beli problémák a bossharcokkal, az tény. Nem az a probléma, hogy fel van gyorsulva minden, hanem az, hogy a karakter erre nincs felkészítve. Azt hiszem ezt kitárgyaltuk bőven a srácokkal. Van nem egy fight ami nekem egyáltalán nem tetszik, sőt utálom is, van amit nemes egyszerűséggel szarnak gondolok, elmondtam a runjaimban nem egyszer indoklással együtt, de az, hogy ne lenne kitanulható bármelyik is, az nonszensz. "amúgy túl nehezek, nem kitanulhatók a bossok, szóval egyfajta kényszer szüli" - Igenis kitanulhatóak a bossok, max neked nem sikerült. Az önmagában, hogy a Soulsokat preferálod az ER-el szemben, egyáltalán nem probléma. Viszont nekem ebből az jön le (lehet tévesen), hogy a saját kudarcaidat próbálod meg tényként eladni. Ráadásul nyomokban megfigyelhető az a minta, amit megannyi "régi motoros" playernél láttam: A régebbi címek számítanak az etalonnak, mert ott még lassabb a harc, és sokkal könnyebben lehet érvényesülni a minimalista, passzív játékstílussal (ahol szinte 0 energia volt belefektetve a buildelésbe), az újabb, gyorsabb harcokra épülő címekkel meg egyszerűen nem tudnak lépést tartani.
Tengermély tisztelettel üdvözlöm az egybegyűlteket! Ebben a a véleménykommentben két dologról fogok beszélni főként és ezt intellektuális lehetőségeimhez mérten megpróbálom a legszopisztikáltabban megfogalmazni. Abból az okból kifolyólag, hogy vannak emberek, akik egy csúnya szó hallatán lefagynak és nem szeretném azt, hogy a vélemény tartalmi része a homályba vesszen, amit adott esetben egy, a mondatba ártatlan szóként beröppenő hímvessző sokkoló hatása okozna az adott illetőben. A két téma: Elden Ring DLC Streamerek és munkásságuk Az elején mindjárt egy önkritikával kezdeném. Az Elden Ring DLC-ről több szempontból is negatív a véleményem. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy azért, mert egyszerűen elfáradtam benne és már nem látom meg azokat a szépségeit amik ott vannak előttem. Életem egyik legmeghatározóbb játéka, itt ismerkedtem meg magával a souls műfajjal és életem egyik legnagyobb katarzisát okozta a Radahn győzelem. Kicsivel több mint 700 órám van benne, ami a legnagyobb óraszám az én "játéktörténelmemben". Tehát aki ezt olvassa, az tartsa szem előtt legfőképp a második mondatot, mert mégegyszer hangsúlyozva, lehetséges, hogy egy belefásultság magába a játékba váltja ki belőlem ezt a negatv véleményt. Mátéval és munkásságával kapcsolatban szerintem nagyon fontos azt kihangsúlyozni, hogy itt egy sokak szemében felhábortó véleményt fogok írni. Mátét és a streamereket fogom kritizálni, viszont természetesen itt is van önkritika. Amikor magamba nézek felmerül egy gondolat és hozzá egy érzés. Lehetséges az, hogy a Mátéban, ahogy ő él és amit képvisel (amit így különböző felületeken látok ezért a kép lehet, hogy meg sem közelíti a valóságot) saját magamat látom. Pontosabban azokat a teljesen rossz irányú életvezetési sémákat amikben részben benne voltam/vagyok és valójában az taszít, hogy folyamatosan emlékeztet ezekre a dolgokra mikor valamilyen formában a neve felmerül. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy erről van szó és itt is szeretném kérni az olvasót, hogy a Mátéról szóló résznél emlékezzen erre az önkritikára. A legfőbb dolog viszont ha magamba nézek az az, hogy bár nem olyan régen kezdtem a jutub "tartalomgyártást", kezdem azt érezni, hogy valójában nekem itt semmi keresnivalóm. Egyre inkább azt érzem, hogy ez nem az én világom és könnyen lehet, hogy ezért is fogalmazok ilyen nyersen. Elden Ring DLC: Ez egy "tipikus" FromSoft játék: Az art design lenyűgőző. Amikor az ember kilép a dlc elején a barlangból egy lenyűgőző látvány fogadja ismét a játékost. Csak áll az ember és nézi azt a gyönyörű képet ami a szeme elé tárul az egyik pillanatról a másikra. Ismét kapunk egy szerteágazó történetet, amit a játék nagyon finom kis különböző utalásokkal, félmondatokkal tár elénk a végigjátszás előrehaladtával. Változatos helyszínek, melyek eléréséhez ismét jó pályadizájnt kínálnak a készítők. Egy legacy dungeon, mely ismét tele van felfedezésre váró kalandokkal, ahol ugyancsak a rétegeltséget tanítani lehetne kevésbé tehetséges fejlesztőknek. Főellenfelek, melyek közül néhány ötletesre, sőt van amelyik egyenesen a szériából kiemelkedvén lebeg a fejünk fölött ( me szárnya van étted nem???). Ez egy "tipikus" FromSoft játék: Optimalizálatlan, balanszolatlan és a kevesebb néha több lett volna ismét. A térkép első ránézésre óriásinak tűnik, de a képzeletbeli ollónkkal vágjuk ki a Jagged Peak-et (ami valójában csak egy út fel a hegytetőre), a két Finger Ruins-t és még mehet az Abyssal Woods is. Mindjárt kapunk egy sokkal reálisabb képet arról, hogy mekkora is valójában a dlc "hasznos" része. Látványos a Jagged Peak, sajnos nem bejárható csak egy vékony úton lehet haladni. Dermesztő hangulata van az Abyssal Woods-nak, bár lenne legalább pár item amit azon a nagy területen fel is lehetne szedni. Art design szempontjából eszméletlen a két Finger Ruins, kár hogy ezeken a hatalmas területeken a játékosnak annyi dolga van, hogy furulyázzon egyet. Közelebbről megnézve is valami hasonló a helyzet. Kecskék, virágok és nagy üres terek sok helyen. Szép a Cerulean Coast, viszont az ember maximum egyszer fog rajta végiglovagolni ezért a tulajdonságáért. Nem kell mindenhol itemnek lennie, viszont mintha kicsit sokszor lenne az üresség elfedve valami mással. Rengeteg az újrahasznosított enemy a játékban. Rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül: Dancing Lion, Fallingstar Beast, Radahn, Death Rite Bird, Ghostflame Dragon, Ancient Dragon, 2* Red Bear, 2*Tree Sentinel, Demi-Human Queen. Természetesen történet szembontjából meg lehet indokolni bármit, még a Radahn-t is. A nap végén mégis vele küzdesz és a fegyverét kapod meg, mellé bónuszba az armorját, ami szinte ugyanaz mint az alap. Felsorolás szintjén említenék pár dolgot, nincs értelme ezeket nagyon ragozni. Végtelen kombók, healaggro, vállalhatatlan hitboxok több helyen, használhatatlan fegyverek/spellek/incantok, kiábrándító loot, lagymatag npc fightok, unfair bossfightok (malac akinek az első támadása s, ezért sebezhetetlen). Sokszor a játékosnak meghalni is éppen, hogy van ideje. Alacsony szintű kövek egy Mohg utáni részen úgy, hogy a készítő is tisztában volt azzal, hogy a dlc-re bizony készülni fognak a játékosok. Biztos az volt a cél, hogy az alacsony szinten bejövőket segítsék, hiszen mindig van egy rejtett cél, a megúszás szóba sem jöhet. Ami sok helyen szembe jön velem az a "vak hit", vagy a játékos világban meglévő "Kojima érzés". Mindent és bármit elhiszek az általam piedesztálra emelt készítőnek. A történelemben rengeteg példát lehet erre hozni. A Führer mondja, jaa hát ha ő mondja akkor biztos úgy van. A pápa mondja, Orbán Viktor mondja. Igen, ha egy általam ember feletti magaságokba emelt személy mondja, akkor az BIZTOS úgy van. Miért? Hogy miért? Mert ő mondja! Tegyük fel, hogy Kojima megőrülne és fekáliával kezdené dobálni a riportereket, a fanok már az új játékot látnák benne, hiszen a mester rejtett üzenetekkel kommunikál! Nem azzal van a gond, hogy az IGN 10 pontot ad rá, azt megérti az ember. Pénzért teszik. A gond ott van amikor megmondóemberek mondják ugyanezt, mert elvakultak és/vagy ebből élnek. Ez egy ördögi kör, mert az adott streamer adja ugyanezt tovább a nézőinek, akiknek egy része ugyancsak ebbe a körbe van bezárva. Ez 10/10! Miért? Mert az általam követett streamer ezt mondja! Ő tudja, tuti így van! Sokszor a realitás vagy a kritika bármilyen formája már nem fér be ezekbe a védett buborékokba amit egy adott streamer és a nézői közösen emelnek egymás védelmében. Legalábbis az önbecsapás ebben az, hogy ezt egymás védelmében teszik. Spirithasználat: Úgy gondolom itt külön kell választani az önismerettel rendelkező és nem, vagy kevéssé rendelkező játékosokat. Van egy egészséges vékony mezsgye amin az önismerettel rendelkező játékosok járnak és az szerintem valahogy így néz ki. Spirithasználó: Huh, hát ez így nekem nagyon kemény. Én ezt egyedül nem tudnám megcsinálni, viszon nagyon tetszik a játék. Szerencsére tudok behívni segítséget és lehet, hogy kicsit más élményt kapok, de a világ annyira tetszik, hogy ez kárpótol mindenért. Spiritet nem használó (itt azt írom amiért így játszom): Ott állok 1v1 a boss-al szemben és érzem azt hogy itt valami nagy dolog történik aminek én is a részese vagyok és ha jól csinálom a dolgokat még győztesen is kikerülhetek. Ez okozhat nagyon ritka pillanatokban katarzist mint pl a Radahn legyőzésénél, ahol 5 percig csak fogtam a kontrollert és sírtam. Ez számomra A SOULS élmény amit más játéktól eddig nem kaptam meg. Természetesen magamat is az egészséges kategóriába soroltam és lehet, hogy ennek sincs köze a valósághoz. Ez a hozzáállás valahol 20 százalék körül lehet, a "maradék" 80 százalékot mindenki megtalálja a facebook magyar souls csoportban. Két nap után kiléptem. Egy idő után már nem a kommentet látja az ember, hanem emberek nevei alatt falloszokat. Minden egyes komment egy picivel nagyobb fallosz egészen a végtelenségig. Vékony az a bizonyos mezsgye, és sajnos mind a két oldalon játékot identitáspótlékként használó emberek vannak ameddig a szem ellát. Bátky Attila nevét kell keresnie annak aki szeretné ezeket a mélységeket megtapasztalni. Lehetne még sok dologról beszélni viszont a lényeg az, hogy számomra ez a dlc 7/10. Tartalmas cserébe viszont ennek megfelelően az árát is megkérik.
Máté és munkássága: Meleg a pite, iszok is egy pohár bort. Szeretném, ha mindenki aki eddig eljutott, innentől kezdve észben tartaná, hogy ezeknek a dolgoknak lehetséges, hogy semmi köze valójában a Mátéhoz. Viszont, ha már nagy valószínűséggel befejezem a jutubot nem szeretném, hogy ez bennem maradjon. Streamer munkásság: Nem ismerem a Mátét, csak abból tudok kiindulni amit eddig láttam különböző platformokon. Kezdeti videói nagyon tetszettek. Egy embert látsz aki sok komplexussal küzd, de tesz egy nagy vállalást és megpróbálja ezeket felszámolni. Olyan módon teszi ezt, hogy felvállalja magát és a nézőkből építkezve újragondolja azt, hogy ki is ő valójában. Ez mindig becsületre méltó hiszen itt azt látjuk, hogy van egy ember aki ki akar lépni a komfort zónájából és le akarja győzni az őt fogva tartó démonait. Én úgy gondolom ez sikerült is, viszont sajnos itt is van egy démon ami a démonok mögött rejtőzik. Mostanra eljutottunk oda, hogy egy még erősebb komfort zóna alakult ki, amelyet már más emberek is támogatnak. Ilyen egy streamer démoni köre: Nézőket gyűjtök magam köré. Ezáltal erősödöm hiszen pozitív dolgokkal támogatnak és végre elhiszem, hogy én is vagyok valaki. A nézőim elkezdenek "bálványozni" ezáltal szinte mindent elhisznek amit én gondolok a világról és magukévá teszik is azt. Ez még jobban erősít engem és mivel egyre többen is vagyunk egyre nagyobbá válik a buborék. Aztán szépen lassan kialakul a csoport a buborékban egy vezetővel. Itt már nem lehet eltérni, kritikát megfogalmazni és szinte mindig a vezetőnek van igaza. Hasonló ez, mintha Sztálinnak valaki azt mondaná, hogy Báttyi a bajszodat nem fésülted meg. Másnap arra kelne, hogy Szibériában vannak a családdal és az asszony meg a gyerekek már törik a követ nagyban. Természetesen ezekben a virtuális világokban ahol szinte semminek nincs tétje teljesen máshogy működnek a dolgok. Itt ha beérkezik egy ellenvélemény csak kirekesztés lesz belőle vagy adott esetben a keménymag virtuális falkaként ráugrik az illetőre. Vannak még itt élethazugságok is természetesen amik mint egy jó ragasztó, igazolják a buborékban lévők egymásnak, hogy ez így mennyire jó. "Ezek a souls játékok arra is nagyon jók, hogy sokkal kitartóbb leszel és ezt majd átviszed a való életbe" Kis igazság azért van ebben, de sajnos a való élet nem úgy működik, hogy folyamatosan ugyan azokat a pofonokat kapod és egyszer csak megtanulod az összeset kikerülni és győztél. A való élet hasonlóan működik szerintem mint az evolúció: Mindig az lesz a sikeresebb, aki a legjobban és a leggyorsabban képes válaszolni a felmerülő környezeti változásokra. Csábító élethazugság ez azért azt valljuk be. Vallják ezt azok akik szinte csak a virtuális világban tudják ezt alkalmazni. Szinte feltörhetetlen buborékok, amelyek rabolják az ember pénzét és idejét és azt a látszatot keltve a közösség tagjaiban, hogy tartoznak valahova. Természetesen próbálom kiegyenlíteni valamennyire a mérleget. Az ember legnagyobb fájdalma az, ha nem kellesz. Nem kellesz párkapcsolatnak, nem kellesz barátnak, nem kellesz gyereknek, NEM KELLESZ. Jó érzés valahova tartozni ez a nagy büdös helyzet. Számomra hiteltelen egy olyan ember, aki a kezdeti hobbijából munkát csinál. Az már nem hobbi amikor kötelzően le kell ülni és játszani mert ez a munka, ezt biza meg kell csinálni. Ott veszik el az ember és ott születik meg a munkás, aki dolgozik a nézettségért/pénzért. Neuroplaszticitás egy szép magyar szó. Röviden azt jelenti mint amit a buddhizmus is vall. Nincs állandóság se az agyban, se az életben. Az inga folyamatosan kileng valamerre. Egy ember aki napi 5-6 órát streamel, heti 6 napot ott mindig számomra egy kérdés merül fel. Mikor élsz te valójában? Hol vannak a fizikai emberi kapcsolatok? Mikor foglalkozol magaddal? Mert persze a virtuális világban fejlődsz, de ezzel párhuzamosan a való életben a szociális életed és más dolgok elkezdenek leromlani. A csapda persze ott van, hogy a magány csak akkor csapja pofán az embert, hogy ha vége a streamnek vagy elmegy a net. Ezért lehet idővel megunni egy streamert, mert magára nem szán elég időt ezért nem is fejlődik nagyon pozitív irányba és az egész szépen lassan egy megrekedt önismétlésbe fullad bele. Durva megfogalmazás, de egy no hit run-t egy betanított majom is meg tudna csinálni. Nem 500 óra kéne neki, hanem 5000. Idő kérdése az egész. Számomra ez teljesen értékelhetetlen. Órákon keresztül újra meg újra ugyan az a monoton gyakorlás. Bármennyire is furcsa, de valójában ennél nagyobb biztonsági játékot el se lehet képzelni. A változó faktor teljes kiiktatása és órák vég nélküli beleölése meghozza azt az egy run-t. Mit kéne ebben értékelni? Nekem megdöbbentő, hogy az ember legértékesebb kincsét a szabadidőt ilyen dolgokra pazarolja el valaki. Szépen megfogalmazva Ár/Érték arány. Egyszerűen nem éri meg. Ez egy élethelyzetre emlékeztet engem amikor valaki minden egyes nap ugyan abba a megszokott helyzetbe megy vissza, picit változtat, hogy azt a látszatot keltse, hogy itt most más fog történni. Ez az amikor valaki ezerszer végigmegy ugyan azon a játékon, egyszer fogpiszkálóval utána meg aranyérrel. Mindig visszatérni ugyan abba a helyzetbe, mert bár sikerélményt nem hoz, még is biztonságos, nem érhet meglepetés és ami a legfontosabb nem érhet kudarc. Ezzel vissza is tértünk az elejére és az ördögi kör végleg bezárult. Lehet, hogy lesznek akik ezt nem fogják érteni de én azt gondolom, hogy SoulsMáté egy nagyon is rendes és szerethető ember és a rajongását nem vonom soha kétségbe. Felmerülhet egy nagyon égető kérdés sok emberben, ami így hangzik: Te ki a f@szom vagy és mit képzelsz magadról? Válasz: Egy senki vagyok aki senkikről és munkásságukról fogalmaz meg véleményt. Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljutott ennek az irománynak a végére és természetesen akinek nem inge..... Sziasztok!
Nagyon jó volt a beszélgetés😉kellemes meglepetés volt így együtt látni a sok souls szakembert😉🙂még több ilyet😉
Baromi jó ez a csapat
Örülök,hogy a lokális souls game godot Mátét más is elismeri
Lehetne így ebben az összeállításban több podcast
Fura (de pozitív) érzés, mint amikor 2 pápát (vagy Elden Lordot😅 )lát az ember egy helyen.
Hihetetlenül izgalmas beszélgetés volt! Mátét követem egy ideje twitchen, de jó volt Andrást is megismerni! Csak így tovább! ☺
Nagyszerű Videó.Máte nagyon nagy forma szeretem a videóit solat tanul az ember tőle, András is vérprofi,elEddig még ezt nem irtam le de Norbi neked köszönhetem higy a Bloodborne ki tudtam platinazni nagyszerű Guidot adtál a bossokal szemben úgy hogy Respect.
Jó beszélgetés volt .
Máté kijavította Andrást ,hogy nem 3 hanem 5 percig tart a flask of wondrous physics ,utána néztem mindenhol 3 percet írnak .
A másik a wicker man-nel kapcsolatos . Nem értem azt sem ,hogy honnan vette Máté ,hogy egyszer kell össze ejtetni és mehet a koronájába 2 hefty fire pot,ez nem működik .
De ezenkívül tényleg jó volt beszélgetés ,köszönjük !
Az O'mother megfejtése -> A mesmeres csatában az első phase után nem nyomjátok el a cutscene-t. Ott a megfejtés, mikor mesmer odafordul az anyja szobrához és ezzel a mondattal szólítja meg... O' mother... szívesen. :)
Annyit fűznék hozzá,amit Bandi mondott,hoy gyorsítsak a healt,hogy nagyon sok olyan szituáció van a játékban,amikor tetlen/tehetetlen a karakter és egyszerűen nem lehet fegyvert váltani. Pl.mikor leesel a lóról ea 5mp-ig fekszel a földön,es nem olyan fegyver van a favoritben ami épp kellene az ellen aki lebaszott a lórol,egyszerűen nem lehet fegyvert valtani,csak miutan felkeltél nagynehezen túleled higy ne baxxanak szét,próbalsz fegyvert valtani,de megdöglesz,mert olyan lassan csinalja,ha éppen csinálja. De van sok minden amit ide lehetne sorolni,aki jatszik vele azok tudják. Szóval olyanbtetü lassú,vagy épp tehetetlen a karakter,hogy ezt így 2024-ben már elkéne felejteni.
A healagróhoz meg annyit hozzátennék,hogy ha tökéletesen is csinalszbmindent egy bossnál (nem healelsz) de hasznalod az ashofwart,akkor a boss azt se fogja neked megengedni,higy visszatölts fp-t a palackból,és ezzel a kaszterekkelnis qrvára kibasztak! De erre szoktam én azt mondani,hogy ezek a bossok co-op-ra vannak kitalálva nem véletlen multiplayer játék!-> főleg consort Radahn,aki annyira random éppen mit csinal,hogy azt kiismerni se lehet,kivéve,ha megvannak csítelve az alap ütesei,amiket aztan könnyű no hitre begyakorolni. Köszönöm✌️
Veterán találkozó :) Pazar volt!
1:48:49 😄❤
egy nézőmtől kaptam anno :3
Hát ez rohadt jó beszélgetés volt András öröm volt látni egy másik csatornán a témák is jók voltak csináljatok még sok ilyet mert ez tényleg nagyon jó volt és öröm volt látni ezt a három embert egyűt látni beszélgetni.
Fasza kis crossover volt 😀 kösz Norbi!
11:04 Én hála Isten a DLC megjeleneés előtt kb egy nappal bedobott "launch trailer"-t nem néztem meg, csak utólag, az úgy szépen el spoiler-ezett kb minden boss-t amit az első előzetesben nem mutattak.
Nagyon király lett!
Ez jó volt ! Köszi !
Ezaz, lesz mit hallgatnom 😃
Fintlock Siege of dawn. Mi a baj harcrendszerel, szakértőt kérdezném.?)
szuper videó! a spirit ash témához annyit tennék hozzá, hogy tegnap se a Bayle fight alatt és se a senessax alatt az agro nem igazán jött le a spirittől és nem volt könnyű már a beidézés se, mert nem nagyon hagy ablakot a boss az ilyesmire se. eddigi megfigyelésem alapján a dlcbe nem igazán jön le az agro a spirit ashtől, szóval épp elég nehéz lett spirittel is. csak így tovább!
Szia Máté. Szia Norbi, András. Sziasztok többiek👋
1 perce nézem és abba sem akarom hagyni…
Köszönöm!
Nagyon jó videó
Aki azt állítja nehéz a DLC nézze meg a csajt táncpadon. :-D
Talán a szakértők is elismerik, hogy az üt minden no damage és társait. Érdekes de Radahn tűnik ott a legkönnyebbnek.. Kb az első nyilon áll és tiporja a dodget és az ütést.
A Putresecent Knight frostbite tűz támadásai amúgy nagyon könnyen kikerülhetőek csak ugrani kell nem gurulni.
Gaius is sokkal kezelhetőbb ha crucible wing talismannal vagy windy tearrel boostolod az ket.
Egyike a kevés jó bossoknak a DLC-ben. Majdnem mindegyik egy giccses túldizájnolt hulladék.
Boss-harc-design terén kicsit tanulhatnának a jövőben a monster hunter szériától, olyan tekintetben, hogy miként legyen kihívást nyújtó és mégis fair a harc, ahol nem csak prédának érzed magad, hanem egyenlő ellenfélnek. Illetve, hogy a pure combat része a játéknak ismét előtérbe kerüljön, nem igazán jó ez az irány, hogy ennyire a magic és weapon art felé vitték el a harcokat.
Ha a magic meg az AoW nem pure combat, akkor mi számít annak? Az R1 nyomkodás orrvérzésig? Én rohadtul nem sírom vissza szvsz.
@@andras_baka Az "R1 nyomkodás"-t jól is meg lehet valósítani, lásd monster hunter széria, ott miket lehet művelni egy szál fegyverrel, mindennemű varázsolgatás és street fighter mozdulat nélkül is. Ez a weapon art spammelés mivel jobb, mint az R1 egyébként is? Tényleg tök izgi a Lions Claw vagy Takers Flames spamm, ja nem. Szerintem akkor van jól felépítve a combat, ha az apró részletek sem vesznek el és mindennek megmarad a jelentősége. Az ER-ben a sima támadásokat csak az használja, aki szivatni akarja magát, mindenki jump attack spammel vagy WA spammel vagy egy adott varázslatot spammel, nincs mélysége a harcoknak. Sokszínűsége van, mert sok fegyver és varázslat található a játékban még mielőtt... én a mélységéről beszélek, mert az nincs.
@@CoffeeGameMovie "....mindenki jump attack spammel vagy WA spammel vagy egy adott varázslatot spammel.." Ezt az általánosítgatást mellőzzük, mert nincs semmi alapja. Konkrétan veszel pár játékost akitől azt láttad, hogy full olcsón lenyomnak egy bossfightot, majd ezzel extrapolálsz az egész játékosbázisra. Az is érdekelne, hogy a spellhasználat miért is most lett probléma, amikor a Demon's Souls óta elérhető? Meg most komolyan, azért nincs mélysége a harcoknak, mert egyesek szanaszét abuseolnak pár OP spellt/skillt? For fuck's sake, ilyen alapon egyik játék harcrendszerének sincs mélysége, mert megsúgom: ez mindenhol előfordul, például az MH-ban is.
@@andras_baka 1. Lehet mondani, hogy veszek egy alapot abból amit láttam, de mindenki abból tud építkezni amit látott nem? Ha ezt láttam minden streamben, akkor ne engem hibáztass emiatt, ez végső soron csak a játék hibája kell legyen. 2. Nem a spell használat a probléma önmagában, hiszen egy dragons dogmában, baldurs gateben, final fantasyban stb. tehát minden rpg-ben vannak varázshasználók... Viszont biztosan érzed te is, hogy az egyensúly eléggé el van itt tolódva ebbe az egy varázslatot spammelek mert: A, megtehetem, B, ennek van értelme, irányba. 3. És igen, ebből következik, hogy amennyiben a játék megengedi, hogy ilyen egysíkúan játsszon a játékos, csak a spirált lövögesse, csak a dual wield jump attackot használja, mert megteheti és mert ennek van értelme (amúgy túl nehezek, nem kitanulhatók a bossok, szóval egyfajta kényszer szüli) akkor az egy játék design probléma. 4. Végül a monster hunteres példát, miszerint az is ilyen abuse meg cheese taktikokra épül, kérlek fejtsd ki jobban, mert eléggé csak bemondásnak érzem, szerintem alapja nem igazán van annak mit mondtál.
@@CoffeeGameMovie Az MH: Worlddal eléggé sokat játszottam, így van némi rálátásom. Szinte az összes hammer-t használó player akivel találkoztam, a lejtőn lesikló charged heavy-t spammelte aminek egy sokszoros szaltó a vége. Greatswordnál charge 3 hit combo spam, Insect Glaive-nél a monster mount cheese és még sorolhatnám, pedig az összes fegyver eléggé változatosnak tűnt. Ennek ellenére nem állítom, hogy MINDENKI így játszana. Más szavakkal a játék megadja a lehetőséget arra hogy ne játssz unalmas szürke hulladék módon, de pár player mégis ezt teszi. Nem tudom, melyik párhuzamos univerzumban lenne ez a játék hibája őszintén. Ez a playerek döntése. Az Elden Ring esetében is akkor lenne a játék hibája ha erősen be lenne korlátozva a harc, pedig nincs így: sokkal több lehetőség van, mint az elődökben, ott vannak a light attackok amik még mindig hasznosak (lehet hogy egy AoW erősebbnek tűnik egy adott szituációban, de az FP-be kerül és nincs mindig rá idő), ott vannak a heavy-k, a charged/jumping heavy-k, ott a powerstance, a guard counter (ami a DLC-ben hozzáadott crystal tearrel kb a legerősebb stratégiává vált ever), és persze a kismillió hasznos AoW/sorcery/incantation. És nem, egyáltalán nincs eltolódva a harc a spellek irányába, ha azt vesszük alapul, hogy mennyivel gyorsabbak lettek a bossok (és persze azt hogy autododgeolják a spellek többségét :D) az előző címekhez viszonyítva. Azt meg egyáltalán nem értem, hogy az egysíkúság megengedése miért itt lett hirtelen probléma. Már most nem azért, de idáig egy kő alatt éltél? Ez egy létező jelenség a Demon's Souls óta. Norbi DLC review-ja alatt az előző címeket bezzeg nem ítélted el, hiába fordul elő ugyanez a jelenség mindegyik címben😀Vannak design beli problémák a bossharcokkal, az tény. Nem az a probléma, hogy fel van gyorsulva minden, hanem az, hogy a karakter erre nincs felkészítve. Azt hiszem ezt kitárgyaltuk bőven a srácokkal. Van nem egy fight ami nekem egyáltalán nem tetszik, sőt utálom is, van amit nemes egyszerűséggel szarnak gondolok, elmondtam a runjaimban nem egyszer indoklással együtt, de az, hogy ne lenne kitanulható bármelyik is, az nonszensz.
"amúgy túl nehezek, nem kitanulhatók a bossok, szóval egyfajta kényszer szüli" - Igenis kitanulhatóak a bossok, max neked nem sikerült. Az önmagában, hogy a Soulsokat preferálod az ER-el szemben, egyáltalán nem probléma. Viszont nekem ebből az jön le (lehet tévesen), hogy a saját kudarcaidat próbálod meg tényként eladni. Ráadásul nyomokban megfigyelhető az a minta, amit megannyi "régi motoros" playernél láttam: A régebbi címek számítanak az etalonnak, mert ott még lassabb a harc, és sokkal könnyebben lehet érvényesülni a minimalista, passzív játékstílussal (ahol szinte 0 energia volt belefektetve a buildelésbe), az újabb, gyorsabb harcokra épülő címekkel meg egyszerűen nem tudnak lépést tartani.
Tengermély tisztelettel üdvözlöm az egybegyűlteket!
Ebben a a véleménykommentben két dologról fogok beszélni főként és ezt intellektuális lehetőségeimhez mérten megpróbálom a legszopisztikáltabban megfogalmazni. Abból az okból kifolyólag, hogy vannak emberek, akik egy csúnya szó hallatán lefagynak és nem szeretném azt, hogy a vélemény tartalmi része a homályba vesszen, amit adott esetben egy, a mondatba ártatlan szóként beröppenő hímvessző sokkoló hatása okozna az adott illetőben.
A két téma:
Elden Ring DLC
Streamerek és munkásságuk
Az elején mindjárt egy önkritikával kezdeném.
Az Elden Ring DLC-ről több szempontból is negatív a véleményem. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy azért, mert egyszerűen elfáradtam benne és már nem látom meg azokat a szépségeit amik ott vannak előttem. Életem egyik legmeghatározóbb játéka, itt ismerkedtem meg magával a souls műfajjal és életem egyik legnagyobb katarzisát okozta a Radahn győzelem. Kicsivel több mint 700 órám van benne, ami a legnagyobb óraszám az én "játéktörténelmemben". Tehát aki ezt olvassa, az tartsa szem előtt legfőképp a második mondatot, mert mégegyszer hangsúlyozva, lehetséges, hogy egy belefásultság magába a játékba váltja ki belőlem ezt a negatv véleményt.
Mátéval és munkásságával kapcsolatban szerintem nagyon fontos azt kihangsúlyozni, hogy itt egy sokak szemében felhábortó véleményt fogok írni. Mátét és a streamereket fogom kritizálni, viszont természetesen itt is van önkritika. Amikor magamba nézek felmerül egy gondolat és hozzá egy érzés. Lehetséges az, hogy a Mátéban, ahogy ő él és amit képvisel (amit így különböző felületeken látok ezért a kép lehet, hogy meg sem közelíti a valóságot) saját magamat látom. Pontosabban azokat a teljesen rossz irányú életvezetési sémákat amikben részben benne voltam/vagyok és valójában az taszít, hogy folyamatosan emlékeztet ezekre a dolgokra mikor valamilyen formában a neve felmerül. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy erről van szó és itt is szeretném kérni az olvasót, hogy a Mátéról szóló résznél emlékezzen erre az önkritikára.
A legfőbb dolog viszont ha magamba nézek az az, hogy bár nem olyan régen kezdtem a jutub "tartalomgyártást", kezdem azt érezni, hogy valójában nekem itt semmi keresnivalóm. Egyre inkább azt érzem, hogy ez nem az én világom és könnyen lehet, hogy ezért is fogalmazok ilyen nyersen.
Elden Ring DLC:
Ez egy "tipikus" FromSoft játék:
Az art design lenyűgőző. Amikor az ember kilép a dlc elején a barlangból egy lenyűgőző látvány fogadja ismét a játékost. Csak áll az ember és nézi azt a gyönyörű képet ami a szeme elé tárul az egyik pillanatról a másikra. Ismét kapunk egy szerteágazó történetet, amit a játék nagyon finom kis különböző utalásokkal, félmondatokkal tár elénk a végigjátszás előrehaladtával. Változatos helyszínek, melyek eléréséhez ismét jó pályadizájnt kínálnak a készítők. Egy legacy dungeon, mely ismét tele van felfedezésre váró kalandokkal, ahol ugyancsak a rétegeltséget tanítani lehetne kevésbé tehetséges fejlesztőknek. Főellenfelek, melyek közül néhány ötletesre, sőt van amelyik egyenesen a szériából kiemelkedvén lebeg a fejünk fölött ( me szárnya van étted nem???).
Ez egy "tipikus" FromSoft játék:
Optimalizálatlan, balanszolatlan és a kevesebb néha több lett volna ismét. A térkép első ránézésre óriásinak tűnik, de a képzeletbeli ollónkkal vágjuk ki a Jagged Peak-et (ami valójában csak egy út fel a hegytetőre), a két Finger Ruins-t és még mehet az Abyssal Woods is. Mindjárt kapunk egy sokkal reálisabb képet arról, hogy mekkora is valójában a dlc "hasznos" része. Látványos a Jagged Peak, sajnos nem bejárható csak egy vékony úton lehet haladni. Dermesztő hangulata van az Abyssal Woods-nak, bár lenne legalább pár item amit azon a nagy területen fel is lehetne szedni. Art design szempontjából eszméletlen a két Finger Ruins, kár hogy ezeken a hatalmas területeken a játékosnak annyi dolga van, hogy furulyázzon egyet. Közelebbről megnézve is valami hasonló a helyzet. Kecskék, virágok és nagy üres terek sok helyen. Szép a Cerulean Coast, viszont az ember maximum egyszer fog rajta végiglovagolni ezért a tulajdonságáért. Nem kell mindenhol itemnek lennie, viszont mintha kicsit sokszor lenne az üresség elfedve valami mással. Rengeteg az újrahasznosított enemy a játékban. Rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül: Dancing Lion, Fallingstar Beast, Radahn, Death Rite Bird, Ghostflame Dragon, Ancient Dragon, 2* Red Bear, 2*Tree Sentinel, Demi-Human Queen. Természetesen történet szembontjából meg lehet indokolni bármit, még a Radahn-t is. A nap végén mégis vele küzdesz és a fegyverét kapod meg, mellé bónuszba az armorját, ami szinte ugyanaz mint az alap. Felsorolás szintjén említenék pár dolgot, nincs értelme ezeket nagyon ragozni. Végtelen kombók, healaggro, vállalhatatlan hitboxok több helyen, használhatatlan fegyverek/spellek/incantok, kiábrándító loot, lagymatag npc fightok, unfair bossfightok (malac akinek az első támadása s, ezért sebezhetetlen). Sokszor a játékosnak meghalni is éppen, hogy van ideje. Alacsony szintű kövek egy Mohg utáni részen úgy, hogy a készítő is tisztában volt azzal, hogy a dlc-re bizony készülni fognak a játékosok. Biztos az volt a cél, hogy az alacsony szinten bejövőket segítsék, hiszen mindig van egy rejtett cél, a megúszás szóba sem jöhet.
Ami sok helyen szembe jön velem az a "vak hit", vagy a játékos világban meglévő "Kojima érzés".
Mindent és bármit elhiszek az általam piedesztálra emelt készítőnek. A történelemben rengeteg példát lehet erre hozni. A Führer mondja, jaa hát ha ő mondja akkor biztos úgy van. A pápa mondja, Orbán Viktor mondja. Igen, ha egy általam ember feletti magaságokba emelt személy mondja, akkor az BIZTOS úgy van. Miért? Hogy miért? Mert ő mondja! Tegyük fel, hogy Kojima megőrülne és fekáliával kezdené dobálni a riportereket, a fanok már az új játékot látnák benne, hiszen a mester rejtett üzenetekkel kommunikál! Nem azzal van a gond, hogy az IGN 10 pontot ad rá, azt megérti az ember. Pénzért teszik. A gond ott van amikor megmondóemberek mondják ugyanezt, mert elvakultak és/vagy ebből élnek. Ez egy ördögi kör, mert az adott streamer adja ugyanezt tovább a nézőinek, akiknek egy része ugyancsak ebbe a körbe van bezárva. Ez 10/10! Miért? Mert az általam követett streamer ezt mondja! Ő tudja, tuti így van! Sokszor a realitás vagy a kritika bármilyen formája már nem fér be ezekbe a védett buborékokba amit egy adott streamer és a nézői közösen emelnek egymás védelmében. Legalábbis az önbecsapás ebben az, hogy ezt egymás védelmében teszik.
Spirithasználat:
Úgy gondolom itt külön kell választani az önismerettel rendelkező és nem, vagy kevéssé rendelkező játékosokat. Van egy egészséges vékony mezsgye amin az önismerettel rendelkező játékosok járnak és az szerintem valahogy így néz ki.
Spirithasználó: Huh, hát ez így nekem nagyon kemény. Én ezt egyedül nem tudnám megcsinálni, viszon nagyon tetszik a játék. Szerencsére tudok behívni segítséget és lehet, hogy kicsit más élményt kapok, de a világ annyira tetszik, hogy ez kárpótol mindenért.
Spiritet nem használó (itt azt írom amiért így játszom): Ott állok 1v1 a boss-al szemben és érzem azt hogy itt valami nagy dolog történik aminek én is a részese vagyok és ha jól csinálom a dolgokat még győztesen is kikerülhetek. Ez okozhat nagyon ritka pillanatokban katarzist mint pl a Radahn legyőzésénél, ahol 5 percig csak fogtam a kontrollert és sírtam. Ez számomra A SOULS élmény amit más játéktól eddig nem kaptam meg. Természetesen magamat is az egészséges kategóriába soroltam és lehet, hogy ennek sincs köze a valósághoz.
Ez a hozzáállás valahol 20 százalék körül lehet, a "maradék" 80 százalékot mindenki megtalálja a facebook magyar souls csoportban. Két nap után kiléptem. Egy idő után már nem a kommentet látja az ember, hanem emberek nevei alatt falloszokat. Minden egyes komment egy picivel nagyobb fallosz egészen a végtelenségig. Vékony az a bizonyos mezsgye, és sajnos mind a két oldalon játékot identitáspótlékként használó emberek vannak ameddig a szem ellát. Bátky Attila nevét kell keresnie annak aki szeretné ezeket a mélységeket megtapasztalni.
Lehetne még sok dologról beszélni viszont a lényeg az, hogy számomra ez a dlc 7/10. Tartalmas cserébe viszont ennek megfelelően az árát is megkérik.
Máté és munkássága:
Meleg a pite, iszok is egy pohár bort. Szeretném, ha mindenki aki eddig eljutott, innentől kezdve észben tartaná, hogy ezeknek a dolgoknak lehetséges, hogy semmi köze valójában a Mátéhoz. Viszont, ha már nagy valószínűséggel befejezem a jutubot nem szeretném, hogy ez bennem maradjon.
Streamer munkásság:
Nem ismerem a Mátét, csak abból tudok kiindulni amit eddig láttam különböző platformokon. Kezdeti videói nagyon tetszettek. Egy embert látsz aki sok komplexussal küzd, de tesz egy nagy vállalást és megpróbálja ezeket felszámolni. Olyan módon teszi ezt, hogy felvállalja magát és a nézőkből építkezve újragondolja azt, hogy ki is ő valójában. Ez mindig becsületre méltó hiszen itt azt látjuk, hogy van egy ember aki ki akar lépni a komfort zónájából és le akarja győzni az őt fogva tartó démonait. Én úgy gondolom ez sikerült is, viszont sajnos itt is van egy démon ami a démonok mögött rejtőzik. Mostanra eljutottunk oda, hogy egy még erősebb komfort zóna alakult ki, amelyet már más emberek is támogatnak. Ilyen egy streamer démoni köre: Nézőket gyűjtök magam köré. Ezáltal erősödöm hiszen pozitív dolgokkal támogatnak és végre elhiszem, hogy én is vagyok valaki.
A nézőim elkezdenek "bálványozni" ezáltal szinte mindent elhisznek amit én gondolok a világról és magukévá teszik is azt. Ez még jobban erősít engem és mivel egyre többen is vagyunk egyre nagyobbá válik a buborék. Aztán szépen lassan kialakul a csoport a buborékban egy vezetővel. Itt már nem lehet eltérni, kritikát megfogalmazni és szinte mindig a vezetőnek van igaza. Hasonló ez, mintha Sztálinnak valaki azt mondaná, hogy Báttyi a bajszodat nem fésülted meg. Másnap arra kelne, hogy Szibériában vannak a családdal és az asszony meg a gyerekek már törik a követ nagyban. Természetesen ezekben a virtuális világokban ahol szinte semminek nincs tétje teljesen máshogy működnek a dolgok. Itt ha beérkezik egy ellenvélemény csak kirekesztés lesz belőle vagy adott esetben a keménymag virtuális falkaként ráugrik az illetőre. Vannak még itt élethazugságok is természetesen amik mint egy jó ragasztó, igazolják a buborékban lévők egymásnak, hogy ez így mennyire jó. "Ezek a souls játékok arra is nagyon jók, hogy sokkal kitartóbb leszel és ezt majd átviszed a való életbe" Kis igazság azért van ebben, de sajnos a való élet nem úgy működik, hogy folyamatosan ugyan azokat a pofonokat kapod és egyszer csak megtanulod az összeset kikerülni és győztél. A való élet hasonlóan működik szerintem mint az evolúció: Mindig az lesz a sikeresebb, aki a legjobban és a leggyorsabban képes válaszolni a felmerülő környezeti változásokra. Csábító élethazugság ez azért azt valljuk be. Vallják ezt azok akik szinte csak a virtuális világban tudják ezt alkalmazni. Szinte feltörhetetlen buborékok, amelyek rabolják az ember pénzét és idejét és azt a látszatot keltve a közösség tagjaiban, hogy tartoznak valahova. Természetesen próbálom kiegyenlíteni valamennyire a mérleget. Az ember legnagyobb fájdalma az, ha nem kellesz. Nem kellesz párkapcsolatnak, nem kellesz barátnak, nem kellesz gyereknek, NEM KELLESZ. Jó érzés valahova tartozni ez a nagy büdös helyzet.
Számomra hiteltelen egy olyan ember, aki a kezdeti hobbijából munkát csinál. Az már nem hobbi amikor kötelzően le kell ülni és játszani mert ez a munka, ezt biza meg kell csinálni. Ott veszik el az ember és ott születik meg a munkás, aki dolgozik a nézettségért/pénzért. Neuroplaszticitás egy szép magyar szó. Röviden azt jelenti mint amit a buddhizmus is vall. Nincs állandóság se az agyban, se az életben. Az inga folyamatosan kileng valamerre. Egy ember aki napi 5-6 órát streamel, heti 6 napot ott mindig számomra egy kérdés merül fel. Mikor élsz te valójában? Hol vannak a fizikai emberi kapcsolatok? Mikor foglalkozol magaddal? Mert persze a virtuális világban fejlődsz, de ezzel párhuzamosan a való életben a szociális életed és más dolgok elkezdenek leromlani. A csapda persze ott van, hogy a magány csak akkor csapja pofán az embert, hogy ha vége a streamnek vagy elmegy a net. Ezért lehet idővel megunni egy streamert, mert magára nem szán elég időt ezért nem is fejlődik nagyon pozitív irányba és az egész szépen lassan egy megrekedt önismétlésbe fullad bele. Durva megfogalmazás, de egy no hit run-t egy betanított majom is meg tudna csinálni. Nem 500 óra kéne neki, hanem 5000. Idő kérdése az egész. Számomra ez teljesen értékelhetetlen. Órákon keresztül újra meg újra ugyan az a monoton gyakorlás. Bármennyire is furcsa, de valójában ennél nagyobb biztonsági játékot el se lehet képzelni. A változó faktor teljes kiiktatása és órák vég nélküli beleölése meghozza azt az egy run-t. Mit kéne ebben értékelni? Nekem megdöbbentő, hogy az ember legértékesebb kincsét a szabadidőt ilyen dolgokra pazarolja el valaki. Szépen megfogalmazva Ár/Érték arány. Egyszerűen nem éri meg. Ez egy élethelyzetre emlékeztet engem amikor valaki minden egyes nap ugyan abba a megszokott helyzetbe megy vissza, picit változtat, hogy azt a látszatot keltse, hogy itt most más fog történni. Ez az amikor valaki ezerszer végigmegy ugyan azon a játékon, egyszer fogpiszkálóval utána meg aranyérrel. Mindig visszatérni ugyan abba a helyzetbe, mert bár sikerélményt nem hoz, még is biztonságos, nem érhet meglepetés és ami a legfontosabb nem érhet kudarc. Ezzel vissza is tértünk az elejére és az ördögi kör végleg bezárult.
Lehet, hogy lesznek akik ezt nem fogják érteni de én azt gondolom, hogy SoulsMáté egy nagyon is rendes és szerethető ember és a rajongását nem vonom soha kétségbe.
Felmerülhet egy nagyon égető kérdés sok emberben, ami így hangzik:
Te ki a f@szom vagy és mit képzelsz magadról?
Válasz:
Egy senki vagyok aki senkikről és munkásságukról fogalmaz meg véleményt.
Nagyon köszönöm mindenkinek aki eljutott ennek az irománynak a végére és természetesen akinek nem inge.....
Sziasztok!
Egy bosson nem jó a bleed a Napraforgó
Arra a tüzes bonk jó szinte insta megöli