Senua's Saga: Hellblade II - Végre, egy igazán MENŐ játék!
Вставка
- Опубліковано 28 лип 2024
- A Hellblade első része, egy alapvetően kellemes emlék a számomra. Ennek megfelelően vártam a második felvonást is, főleg miután láttam, hogy az UE5 alatt milyen látványra lehet majd számítani. A játék idő közben megjelen és a látványban valóban nincs hiba. De mi a helyzet a játék többi szegmensével? Ez, a tesztből talán kiderül.
__________
Leendő stábtagoknak:
/ alexanderzynx
#senuassagahellblade2 - Ігри
Szokásosan minőségi és összeszedett felgöngyölítése volt a "játéknak"
Az én élményem és véleményem: Audio és vizuál terén tényleg brutálisan magasszinten van a játék és az optimalizálása sem rossz, viszont számomra, ha az első részhez kell viszonyítani ennyiben ki is merül a pozitívuma az alkotásnak, mert ez inkább lett egy alkotás, mint egy játék...vagy egy interaktív audiovizuális techdemo az UE5-ről, mint egy játék. A story nem hosszú, de így is sok helyen rettenetesen nyújtva van, ha ez nem lenne kb. az ember egy 4-5 órás játékidőt kapna, de annál semmivel sem többet, mivel sok helyen direkt vissza van fogva a játék sebessége.
A harcrendszer és maga a harc egyszerűbb és rosszabb lett, mint az első részben...itt inkább egy tipikus filmszerű 1v1 mechanikát kap az ember, ami vontatott és egyszerűsített, míg az első részben, több figyelmet, dinamikát igényelt a dolog.
A puzzle rendszer is rendkívül le lett egyszerűsítve, már-már szinte bugyuta szintre...totálisan kiölték az előző részben felvonultatott kreatív és gondolkozósabb vonalat belőle, itt azért volt idő megcsinálni egy puzzlet, mert sokat kellett rohangálni érte, nem azért mert esetleg nem vettél észre egy környezeti elemet, mert mindent beszíneztek, hogy nehogy elvétsd.
A sztori, szerintem koherencia szintjén is gyengébb, mint az első részben, illetve itt érzésem szerint kevesebbet tesznek hozzá a hangok a fejemben jellegű monológok és sutyorgások (itt amolyan csak van és volt ilyen is, használjuk setting). Érthetőség szintjén ez egy teljesen világos történetvonal lett, hogy mi is történt a környezetünkben és velünk, illetve jól lehetett definiálni a valóság és képzelet közötti különbségeket, illetve metaforizált elemeket. De valahogy semmiképpen sem ütött, akkorát az egész, mint az első rész, amely egy kerek egész történet volt bevezetés-tárgyalás-befejezés szintjén és folytatás nélkül is megállná a helyét. Itt nyitva hagyták teljesen a végét a dolgoknak.
Az árazás...nos 50 euró ezért...nettó rablás, és hamarabb adnám a tényleg egyedien és tehetségesen megalkotott első részért az 50 eurot...és ezért max. 30-at, ha lehetne árat cserélni. Én értem, hogy rengeteg volt a meló, motion capture, rendezés, engine váltás, újrakezdés stb....de újrajátszhatósági faktort nem igazán tud felmutatni, ennyiért ennél hosszabb játékok is vannak hasonlóan szép grafikával, különböző endingekkel..Telltale...stb. Illetve itt ez a rész az elsőhöz mérten tényleg elvesztette a játék mívoltát és érzek benne egy biztonsági játékot, ami megölte a kreativitást mechanikák szintjén...illetve némi izzadságot is, hogy le kellene tenni egy második részt, ami olyan lett... amilyen.
Gamepassal 3k-ért megéri végigvinni és direkt nem a játszani szót fogom használni rá :D de nem mindenkinek való cím az biztos... ha meg ilyenre kell árazni valamit, hogy megtérüljön, lehet jobban járnak vele, ha a 3ik rész egy mozifilmként jön valamelyik streaming platformra, az lehet visszahozza az árát...de egy techdemonak ez sok :)
bocsi a litániáért
A látvány kimagasló. A víz, az arcanimációk, a táj, a stb
Tehát az UE5 teszi a dolgát és sikerült a shop ot használni.
Amit a fejlesztők ehhez hozzátettek az KB a filmrendezői, operatőri stb munka.
Akkor most nézzük ezt a "játékot", mintha film lenne:
Egy nagyon réteg művészfilmet kaptunk. (Amihez egy speciális élethelyzet kell. Fogékonyság a téma iránt. Anélkül, hogy egy ilyen téma PL sebeket tépkedne.)
Ezen kívül van egy séta a Bükkben plusz egy kis barlangászás.
Nem építettek benne semmi monumentálisat. Nincsenek hatalmas kastélyok. Nem létező városok. Nincs egy sosem látott világ. :(
Szia Zynx. Ha esetleg elment melletted, nézz rá a Nine Souls-ra. 2d, Sekirohoz hasonló harcrendszerű action-platformer. TaoPunk stílusban. Elég újszerű megoldásokkal dolgozik.
Hej. Köszi az ajánlást, rálesek.
Személy szerint kizàrólag az első résszel jàtszottam. Így rànézésre ez szinte ugyanaz. Addig rendben hogy a játék gyönyörű, de a látvány tényleg rengeteg esetben mellékes ha a mechanikai oldala hagy kívànnivalót maga után. Az első rész harcrendszere annyira fapados volt hogy azt hittem ez egy vicc. Azonban kiderült hogy komolyan gondoltàk. Olyan lassú komótos es darabos a mozgàs hogy életidegen még egy videójàtéktól is. Hiába a tàlalàs hiába az elnevezés ("videojáték") ha a megvalósítàs egyszerűen széthullik. Nekem ezek a hangok a fejben már inkább zavaróak voltak. Próbàltàk eladni ezt egy nagy hype közepette, de nekem egy interaktív filmnek tűnik (és nem a detroit remek módján prezentálva) ami jàtékként elvérzik. Érdekes hogy vannak más szép játékok, sztoriorientàlt jàtékok ahová raktak MECHANIKÀT és ettől jó benne küzdeni. Sajnálom hogy nem tetszik pedig a tematika miatt igazán szeretném szeretni.
Akkor ezek szerint van olyan jó mint az első rész.
Ami engem kihozott az élményből az az volt, hogy amíg az első rész egy tisztán mentális utazás volt ahol a belső démonainkkal küzdöttünk, itt már valós ellenfeleket kapunk, nem beszélve az óriásokról. Ez minek kellett? Azért volt jó az első rész mert bemutatta egy súlyosan beteg elme szenvedéseit, aztán a végén jött a FELOLDOZÁS, Senua meggyógyult azáltal hogy szembenézett a múltjával és elfogadta hogy nem változtathat rajta. A szörnyeteg Hela eltűnik, mert sosem létezett, végig önmagával harcolt. Gyönyörű lezárás volt.
Ha a társaink is látják a szörnyeket, nem is vagyunk őrültek, vagy mindenki az. Az első részben szét lehetett egyértelműen választani a valóságot a képzelettől, itt már nem, és ez szerintem rossz döntés volt.
Szia! Kérlek, nevedd támadásnak, de ebben a kommentedben a történettel kapcsolatban egyáltalán nincs igazad. Sőt, nem csak neked, hanem rengeteg játékos, még hivatalos kritikus is "benézte" a sztorit. Vagy nem sikerült megérteni, vagy senki nem vitte végig a játékot, de a legvégén konkrét válaszokkal szolgál a történet az óriásokkal kapcsolatban. Kicsit nehéz kibogózni, de leírom, SPOILER AZOKNAK, akik nem tolták még: Az első részben is harcol Senua igazi ellenfelek ellen, akik sima emberek, de az ő fejében démonnak látjuk őket. Hogy melyek ezek a pontok, azt egy kicsit nehéz megítélni, mivel Senua szemszögéből szinte minden pokoljárás (ezt igazolja egyébként a rengeteg harci heg a 2. részben Senua arcán, amit az első részben kapott sebek által szerzett). A Hellblade 1 végén NEM gyógyul meg Senua. Ilyen mélységű pszichózisból, mentális betegségből nem lehet kigyógyulni. Ami az első rész végén történik az a megértés, elfogadás, de ennél nem több. Nem harcol többet karakterünk, mert sikerült elfogadnia Dillion halálát.
A második részre térve, ami NAGYON FONTOS: Nincsenek óriások. A Hellblade II története a következő: A középkori emberek (főleg ebben az érában) mindenféle, akkoriban még meg nem értett természeti katasztrófára azt gondolták, hogy bizonyos lények, istenek haragja miatt történnek. Számos irodalom tartja fent a mai napig. Ezt igazolja a jelenet, amiben a női mellékszereplő (bocsi, de elfelejtettem a nevét :D ) mutat a tenger felé, és kimondja az Óriás nevét, hogy nézz rá. A képen semmi nincs, csak egyszerű vihar. A játékban szereplő emberek mindegyike egyfajta középkori, akár részben vallásos tévhitnek az áldozata. Ezt terjeszto Godi, a főellenfél, aki lényegében kitalálja az óriásokat, az emberek pedig hisznek neki. Az emberi elme mindig próbál a megmagyarázhatatlanra választ keresni, és rengeteg természeti katasztrófa súltja a vidéket (láva kitörése, el nem múló vihar, stb.). Egyébként ezt nem kellene itt már részleteznem, mert kerek-perec, egy az egyben el van magyarázva a játék végén. A víziparti óriás jelenete pedig Senua víziója, pont olyan, mint a többi. Csak nézd végig a jelenetet: Szeánsz, harcjelenet, majd amikor Senua épp "meghalna", már ellenfél nélkül egy tornádó előtt találjuk magunkat, teljesen véletlenszerűen. Mindkét jelenet vízió. Miután sikerül elűzni az "óriást", csatának, harcnak semmi jele. Az egyetlen visszaigazolás, hogy Thórgestr látta a szeánsz során, a kővé dermedt óriás képét egy sziklában (pontosan az az illúzió, amit a játék játszása során találsz számtalanszor, audiologok formájában). Nem hiszed el, hogy emberek csak úgy megjelennek és eltűnnek Senua víziójában? Emlékezz vissza arra a pici jelenetre, ahol Senua követi Thórgestr-t és Fargrimrt, majd a szeme láttára egyszer csak eltűnnek, pont akkor, amikor megszólal egy hang a fejében.
Röviden: Nincsenek óriások. Minden ami természetfeletti, az Senua fejében játszódik le a 2. részben is. A középkori ember nincs felvilágosodva, elhiszi a mai világban már "csak" mendemondának tartott isteni történeteket, és Senuát egyfajta megváltónak látják, aki képes elpusztítani az óriásokat (akik nincsenek, de ők hisznek bennük). Senua is hisz bennük. Ezért látja őket, a saját MEG NEM SZŰNT pszichózisán keresztül. A játék végén, a fő "óriás" az a sima natúr ember, aki kitalálta ezt az egészet. Ezért vált át a kép pszichózisból átlagos harcjelenetté. Mert illúzió az egész. Senua illúziója.
Remélem segítettem. Nem kioktatásnak szántam a kommentem! Kibaszott zseniális a sztori véleményem szerint.
Ott az első hiba az érvelésedben, hogy senua nem meggyógyult az első végen, hanem elfogadta magát. A traumáit, a képességeit, az állapotát. Ez nem gyógyulás, hanem a gyógyulás felé vezető út első állomása. Innen kezdődik a munka.
A másik tévedés, hogy senua nem őrült, hanem beteg, traumatizált, pszihózisban szenvedő ember. Tehát nem valóság és képzelet harca az egész, hanem pszihés folyamatok és gondolatok sikjain megyünk.
Egy ilyan apa által traumatizált ember következő problémája, hogy nem akar olyan lenni mint az apja. Senua másik nagy átka, hogy mindenki meghal körülötte, így átkozottnak hiszi magát. Erről szól ez a játék, hogy elfogadja, hogy nincs egyedül és hogy ne lehessen olyan, mint az apja.
Azért vannak itt valós szörnyek és ember ellenségek, mert már nem a démonaival kűzd, hanem sérült önmagával meg kell valahogy éljen a világban. Ezért valós ellenségei vannak, mert a történet már nem benne játszódik, hanem körülötte. Bejön a pszihés problémák után, hogy hogyan lehet így élni a világban, ezért kap hangsúlyt a környezete és a valós fenyegetések.
Tehát ez a történet már nem senua fejében játszódik, hanem kivetül a világra és a fő történet, hogy elhiggye nem átkozott, hogy nem kell mindenki meghaljon körülötte, ahogy ezt a játék ki is mondja a végén, nem vagy egyedül és ezt el kell fogadnod és a másik, hogy ne legyen olyan mint az apja, és ezt is kimondja a játék a végén és hogy van választásod.
Imádom a drámát, a hack and slash-t, a jóféle látványt és hangzást, de a Senua's Saga 1-2 nekem totál fogyaszthatatlan. Többször is próbálkoztam, de egyszerűen nem tudom megszeretni. Talán az egyetlen olyan saga, ami nem bír bent tartani a játékban. Van rajtam kívül más is, aki ugyan így van ezzel a 2 játékkal?
Nem vagyunk egyformák, nem a játék hibája ha nem tud benntartani.
Az első részből négy végigjátszásom volt, annyira szerettem.
az első részét valamikor tavaly decemberben vettem meg 5-6 euróért akciósan, annyit azt mondom megért de többet nem igazán. az RTX miatt 1440p-ben szép volt a grafika és ennyi. a játékmenet unalmas, ismétlődő kirakósok, a harcrendszer bugyuta, az állandó suttogás egy idő után frusztráló.
2 hét alatt szenvedtem végig, mert alkalmanként 30-40 percnél többet nem bírtam a monitor előtt ülni, annyira érdektelennek éreztem a játékot. becsületből kijátszottam, de ezt a 2. részt is biztosan csak egy nagyon masszív leárazás keretében fogom megvenni pár év múlva. (vagy marad a torrent, game pass nem játszik mert nem bérelni akarom a játékot hanem birtokolni).
Én személy szerint örülök, hogy nem minden játék "egyforma". És Senuához hasonló élményt még semmi más nem adott. Játszottam már mindenfélét, full lineáris cuccokat, számtalan open world játékot, RPG-t, FPS-t, PVP és PVE címeket, és mindegyik jó, ha a helyén kezeled őket. A Hellblade sétaszimulátor minimalisztikus játékmenettel immáron 7 éve. Az igaz, hogy lehetett volna több újdonság játékmeneti szinten, de számomra elég volt, hisz minden más szempontból eszméletlen innovatív kb. mindenhez kéepst. A történet, meg ha valaki megérti, akkor szerintem zseniális, az atmoszféra 10/10-es, és szerintem ez adja meg igazán a Hellblade személyiségét. Nekem eddig az általam játszott listában az év játéka, teljesen lenyűgözött annak ellenére, hogy néha volt benne egy kis üresjárat, és 50$-t nem ér meg (Gamepass viszont befigyel. :D )
Szia Zynx nekem az első rész nagyon tetszett mivel egy amolyan pszichologiai thrillernek érződött ahol az én értelmezésem szerint Senua a lerombolt falúja melletti hegy tetején fekszik és tépi saját magát az egész történet alatt a végén pedig feltérdel és ledobja Dilion fejét és ennyi de itt a második részben túlságosan reális legalábbis a számomra mivel én úgy értelmeztem hogy Senua tényleg elmegy valahova és valóban átkell az Atlanti - óceánon és ez nekem valamiért nem tetszik. Na és a történet mondanivalója számomra nagyon kevés volt mivel vannak a zsarnokok akiket nem szabad elintézni mert akkor rögtön a helyébe lép és ennyi ... ennyi basszus ..... ez semmi ez egy lerágott lózung .
Az első részre a "szenvedéspornónál" nincs jobb szó, Senue órákon keresztül szenved és vele együtt mi is. Technikailag bravúr és egyedi ahogy bemutatták mindezt, de kétszer végigszenvedve az első részt azt mondtam oké, ezt többet ne. Most reménykedtem, hogy kevésbé lesz depressziós hangulatú de sajnos tévedtem, ugyanazt a fos játékmenetet kapjuk ahol szimbólumokat kell vadászni meg egy focicsapatnyi hang pofázik folyamatosan. Másodszorra ugyanaz a poén már nem olyan vicces, Ninja Theory. Én csak a látvány miatt fogom leszedni, mint játék engem már nem nagyon érdekel
5 6 év alatt bàrki összehozna egy ilyen gamet. Mert az hogy ue5 ben jól néz ki a game az egy dolog. De játék szempontjábol egy közepes alatti game. A the order 1886 ps4 kezdő címe volt és nézett az is így ki. Pedig nem ue5 volt. És abba volt azért rendesen játék is
Jah , stabil 6 pontos cim volt az is. Lassan jon a ps5 de egy kezen meg lehet szamolni hany curgen grafikas jatek jelent meg, de lehet felen is.
@@micsu1982 az xbox örülne ha fele annyi minősègi exet adna ki egész genbe mint eddig s sony
@@wolverine6043 Az lehet, Msnek is csak a kis studiok cuccait birom, Sony meg a gaming marvelje, engem nagyon nem fog meg az n+1. tps sandbox cimek ;)
@@micsu1982 végülis kinek kell egy tsushima. Gow last of us. Stb. Akinek ezek a gamek nem tetszenek ott komoly gond van a fejbe. És nem azért mert Sony. Hanem mert ezek a játék ipar csúcsai.
@@wolverine6043 Igen az 1 gombos jatekoke, lement mind a Tshushiman kivul, tetszettek de nem egy Bg3 szint egyikse. A gowot en mar 2005ben toltem, gondolom te valamikor akkoriban szulethettel ;)