Minőség, mint mindig. 🙏 Öreg fejjel vágtam bele pár éve, az első elektromosom egy SQ Bullet, ami megvan még, de a tokjában pihen, talán E1 húrja sincs. HSS strat klasszik sunburst szín+ fehér koptató, mert nekem akkor ez volt a gitár. Azt rá egy évre (amikor még mindig nem tudtam gitározni, de lelkesen néztem a gitáros videókat, fórumokat, használt és bolti piacot) lett kicsit több pénzem, és szerintem megvettem "életem" gitárját, egy olcsóbb Fender stratót, mexi gyártmány, tobacco burst (szerintem feketés pirosas) fekete koptatóval, HSH pukikkal. Eleinte nem éreztem a "fílinget" a Squierhez képest, de egyszer csak azt vettem észre, hogy szívesebben taperolom a Fendert, a Bullet szép lassan por alá került, majd tokba. Aztán tavaly valami pillanatnyi elmezavarból vettem egy Harley Bentont farmer kék színű, HH Floyd Rose rendszerű híddal. Ez nem a HB csúcs kategóriája, de a jobbak közül való. Mer' kell egy "metálgitár" is. A stratón 9-46-os, a HB-n 10-46-os szett van, mindkettőt szeretem, mindkettőt felváltva használom (ezen a héten a HB a soros). De azóta már a FR hídból picikét kiszerettem, jó nekem a sima 2-pontos lebegősre állított tremoló is, ritkán nyúlok hozzájuk, szerintem egy fix hídas gityóm lesz még, ha lesz, mondjuk egy Epi SG, vagy Ibanez. És vettem egy Cort akusztikusat, mert azt hittem majd "tábortűzi" stílusban dalokat kísérek no, ebből nem lett semmi, szegényke inkább csak a port gyűjti. Nagy "mázlim", hogy a lakás mérete és a pénzügyi kereteim határt szabnak a gyűjtőmániának, különben már lenne itt vagy 10-20 gyönyörű gitár. Mert hát ki tud ellenállni nekik? A legtöbbje olyan, mint egy kis ékszer. Pl. a piros Samid egyszerűen szemgyönyörködtető. Mindig fantasztikus érzés bemenni egy hangszerboltba, ahol gitárok lógnak a falakon (még ha a legtöbb helyen nagyjából ugyanazok az olcsóbb típusok is vannak), legszívesebben mindegyiket megtapogatnám. De valójában 1-2 (3-4) gitár elegendő még egy profinak is (a legtöbbnek azért több van), hiszen képtelenség mindegyiken játszani, ha pedig nem játszok rajta, akkor minek? Becézni nem becézem őket általában (néha a Fender Fendi, a HB meg Hábi 😆), nekem ők eszközök, megbecsült, gyönyörű hangszerszámok, melyek pár percre, néha pár órára feledtetik velem, hogy "milyen zajos a világ". Kikapcsolnak, ellazítanak, jelentősen növelik a boldogság faktoromat. Pedig a mai napig nem tudok gitározni, a kezeim egy izületi nyavalya miatt görcsölnek, merevek, a hallásom nem csak zeneileg vacak, hanem ténylegesen is, a ráadásul hangos is vagyok velük (feleségem szerint, na de milyen, amikor a fiam veri a dobokat😃!). De képtelen lennék abbahagyni. A zeneelmélettel csak összezavarodok, az ujjaim sokszor céltalanul ismételgetik amit már tudnak, nincs komolyabb célom az egésszel (színpadra, együttesbe már rég nem vágyom), csak az örömfaktor, hogy megpengetem és mégiscsak valamiféle zenei hangok jönnek elő. A gitár is icipicit olyan, mint a házasság. Szereti az ember, de néha meg nincs kedve felvenni, össze is veszünk (ha sokat bénázok, meg most miért nem úgy szól mint tegnap, másik "szandot" keresek, de most az se jó, tegnap jó volt és lám holnap is jó lett) meg másik gitárokat nézeget, de aztán mégicsak marad a beváltnál. No, meg a sound keresés, ilyen effekt, olyan pedál, ide delay, oda kis crunch, a végtelenségig. Közeben hol a dallam? De olyan, mint a szex, ahogy egy gitáros ismerősöm mondta, akkor is jó, ha nem jó. 😁
Рік тому+3
Szenzációs leírás volt, nagyon jó volt végigolvasni. :-) A gitárjaidat ezúton is üdvözlöm, és nagyon jó gazdájuk van, szerintem érzik is a megbecsülést mindannyian. Sammy pedig köszöni a dicséretet, szerintem el is pirult, csak rajta ez nem szokott látszani. És azt is érzem a soraidból, hogy milyen öröm számodra a zene, még az említett nehezítő tényezők ellenére is. Az pedig innentől az én feladatom, hogy minél több minden elmondjak+megmutassak a gitározás módszereiből, hogy ezek beépülhessenek a napi zenélésedbe. :)
Köszönöm Tamás a hasznos technikákat! Valamiért Artur Schnabel zongoraművész, zeneszerző és pedagógus egyik elhíresült mondata jutott eszembe a videód kapcsán, aki egyszer azt mondta, hogy "The notes I handle no better than many pianists. But the pauses between the notes-ah, that is where the art resides!", vagyis „Semmivel sem szólaltatom meg jobban a hangjegyeket, mint sok más zongorista. De az igazi művészet a hangjegyek közötti szünetek megtartása!" Jó dolog tudatosítani magunkban, hogy milyen nagy jelentősége van a szüneteknek, a ritmusnak, magasságnak és mélységnek.
Рік тому+1
Nagyon egyetértek és nagy fontos idézet. Egyik régi kedvenc zeneszerzőm, Arcangelo Corelli is tulajdonképpen ugyanezt mondta 200 évvel korábban. A nagy művészek beleláttak mindig az alkotás titkaiba. :)
Egyik gitáromnak sincs neve, viszont mindegyiknek van története. Az első gitárom egy nylon húros akusztikus Jose Riberra. Ezt az első páromtól kaptam. Imádom mind a mai napig. Hangját tudtam javitani, marhalábszár csontból készitettem húrlábat és nyerget. Valóban jobb hangzása lett. Aztán hozzám került egy auchanos leárazott elektromos gitár. Azt a legjobb tudásomnak megfelelően megcsináltam. Bár nem szerettem rajta játszani, nem állt rá a kezemre. Aztán a kapcsolatunk megromlott az akkori párommal, és egy heves vita alkalmával az akuszikust nemes egyszerűséggel a járólaphoz csapta. Nyaknál ketté tört, szegénykém. Ez volt az egyetlen tárgy a házban amihez érzelmileg kötődtem. Aztán megjavitottam, nem lett szép, viszont a hangja nem ment el. Utána amikor csak tehettem magammal vittem mindenhova. Addig fajult a dolog, hogy külön mentünk, és nem engedett be a házunkba. Sok más személyes holmimmal együtt, az elektromos gitárom is ott maradt. Aztán a mostani párommal, aki már a feleségem, sokszor játszottam neki az akusztikuson, amikor elinte csak párnapra találkoztunk. Közös kapcsulatunkat az akusztikus gitár végig kiséri. Ahogy telt az idő, idén nyáron végre, hat év után, az elektromos is visszatért hozzám. Megviselte ez a jó pár év. Újra játszani szerettem volna rajta, de több napos kinlódás után rá kellett jönnöm, hogy hangolhatatlan. Abban az időszakban jött egy youtube videó ajánlás, Szólómánia. Jó pár részt egyből végig is néztem. Am-os szóló játék nagy hatással volt/van rám. Hosszú évek fájdalmai, és örömteli emlékei jutottak eszembe, amikor hallgattam. Meg is könnyeztem. Ezt a feleségem is észre vette, kérdezte is mi a baj. Hosszú percekig nem tudtam megszólalni. Utána elmeséltem, és megis mutattam neki azt a szóló játékot. Azt mondtam, hogy én igy szeretnék játszani. Ekkor kereste meg Tamást, hogy gitárt szeretne nekem venni, de tanácstalan, hogy milyen legyen. Meglepetésnek szánta nekem, végül kaptunk is segítséget és tanácsot. Már pár hete itt van velünk a harmadik gitárom, egy szép piros elektromos ibanez. Még ismerkedünk egymással, de már halatgatok a zenélésben. Köszönjük a segitséget és a tanácsokat Tamás 🤟
Рік тому+3
Nagyon szép és megható történetet írtál, köszönöm szépen! A zene és a gitározás a nehéz időkben is tud egy kis vigaszt nyújtani és a szép időszakokban rengeteg örömöt jelent. Nagyon jólesik, amit írtál a Szólómánia videókról és benne levő szólókról. Ez a lehető legjobb dolog, hogy a zene ilyen érzelmeket szólít meg. Igyekszem ezentúl is jó dolgokat mutatni és játszani a heti videókban, és örülök, hogy részem lehetett az új gitárodban és a meglepetésben. Sok örömöt kívánok az Ibanezhez!
Másfél éve vettem egy olcsó klasszikus gitárt, hogy kipróbáljam a gitározást, mert mindig is vonzott, csak soha nem mertem nekikezdeni. Gyerekként egészen 9től 18 éves koromig zenéltem fúvós hangszeren, igy némi érzékem van a zenéhez. A gitár szerelem lett, de mindig is az elektromos gitár érdekelt. Mivel a második gyermekünket vártuk és egy ház felújítás közepén álltunk a feleségemmel egy nagyon olcsó gitárban egyeztünk meg, ami egy Harley Benton ST20 HSS lett, aki több mint egy év használat után kapta az Aiko nevet, ami elsősorban a szeretettet jelenti, vagy kis szeretettet. Őrülten belebolondultam a gitározásba. Sajnos azóta csak egy elektroakusztikussal bővültem, illetve Aiko sok alkatrésze ki lett cserélve, de közben egy saját kis "stúdiót", szentélyt építettem a szenvedélyemnek, amit annak a bizonyos gitárnak köszönök. 😅
Рік тому
Nagyon jó olvasni ezt a történetedet! Érezni, hogy milyen szenvedélyt jelent a gitározás, és Aiko nagyon jó helyre került :) Szerintem a gitároknak szinte lelke van, ami akkor ébred fel, ha a gitáros szeretettel és örömmel játszik a gitáron. Örülök a házi stúdiónak is, és sok jó zenélést és alkotást kívánok! 🎸✨
Részben egyetértek Tamás a bevezetésben elmondottakkal, azért kíváncsi lennék a "signal chain"-re, ami a videóban is hallható hangzást adja. A gitár nyilván látható, de mi az amin megszólal? Üdv! És köszönöm a videókat, örömteli új perspektívákat ad! :)
Рік тому+1
Szia Bálint, Guitar Rig 5 hangszíneket használok a Cubase-en belül, így a tiszta jel lesz felvéve és utólag szabadon lehet tekergetni a hangzást. Köszönöm, hogy követed a videókat! :)
@@kekzol7426 Milyen jellegű kihívás jelentkezik? (Két kéz közötti szinkron, pengetési irányok, tiszta megszólalás, kreatív használat módja, stb.) Ha leírod, akkor megpróbálom a videóban ezt is érinteni.
A sorozat egyik legfontosabb, ha nem A legfontosabb része. Ezt tudatosan alkalmazva alap technikai repertoárral is lehet élvezetes szólót szerkeszteni, kontrasztok nélkül még a legjobb technikai tudással is nehezen. Nekem két ötletem van még a kontrasztra, amiket én is szívesen alkalmazok: 1. sima hangokból álló szólórészlet akkordszóló 2. hétfokú skálán játszott szólóba beszúrt pentaton részlet.
Рік тому
Igen, a kontrasztok használata az egyik kedvenc eszköze nagyon sok gitárosnak (nekem is). Tetszik a 2 további ellentétpár-ötleted. A másodiknak Andy Timmons a mestere, csak ő azt szokta csinálni, hogy moll pentaton dallamot játszik, és néha beletesz 1-1 hangot, ami csak a hétfokú természetes mollban van (azaz a skála 2. és 6. fokát). A "Cry For You" száma tele van ilyennel.
A gitárhalmozásról: Amikor elkezdtem gitározni, úgy nézett ki a dolog, hogy mindenkinek 1 gitárja van. Aki amatőr szinten koncertezik is, annak 2, hogy legyen tartalék, ha beüt, menykő. Ehhez képest, amikor 2-3 éve kidugtam a fejemet a dobozból, és elkezdtem gitáros videókat nézni, elhűlve néztem, hogy az egységsugarú gitáros "influencernek" (ezért én kérek elnézést) kb. 30 gitárja van, 8-10 erősítő feje, és alatta kommentekben is az pörög, hogy a mezei kommentelőnek is van 30-40 gitárja. Ez egyrészt fölösleges, másrészt káros is, leginkább azért, mert fölösleges. Nekem 2 gitárom van, az egyik az első elektromosom, amit még ajándékba kaptam, a másik a kedvencem. Ahogy a nagymamám macskáját úgy hívták, hogy Macska, az én gitárom is Les Paul, egy csodálatos fekete Epi. Nincs különösebb története. Besétáltam a hangszerboltba, kiválasztottuk egymást, azóta velem van. Volt azóta egyszer másik gitárom is, de visszatértem hozzá. Ha a mai tudásommal mennék be 20 éve abba a hangszerboltba, ugyanúgy választanék.
Рік тому+3
Ez olyan szép megfogalmazás volt, hogy "kiválasztottuk egymást" a gitárral. És Sammy-vel is így történt az én esetemben. Egyébként egyszer kölcsönkaptam egy fekete Epiphone-t, ami szenzációs gitárnak bizonyult, sőt szintén Epiphone témakörben egy SG alakú gitárra is emlékszem, ami szintén felért a legdrágább hangszerekkel. A felszerelés halmozása tényleg nagyon terjed, és különösen akkor nehéz egy ilyen jelenséget látni, ha az adott gitáros nem tűnik (zenei értelemben) boldognak, azaz nem játszik szabadon ezeken a csúcsminőségű gitárokon sem (pontosabban nem tesz meg mindent azért, hogy a játékát megemelje).
Nagyon az elején tartok. Squier strato és Cort LP van a tulajdonomban. Nevet nem adtam egyiknek se. Egyelőre a kettőt gyűröm felváltva. Strato-nak nagyon tetszenek a tiszta hangjai, de a LB-ból jönnek ki a szebb torzított hangok. Csak az egyiket fogom megtartani, s ez a Cort javára dől el. Kényelmesebbnek is találom. Ha sikerrel jár a tanulás és nem tépem ki az összes hajszálam, egy nagytesót vennék a Cort-nak, Mr. Gibson-t.
Рік тому+1
Remélem, teljes siker lesz a tanulás és a hajszálak is megmaradnak. A Squier Strato gitárok általában nagyon szépen tudják a krémes blues/rock hangzást, játszottam olyan példányokkal, amelyek Fender szintet is elértek minden szempontból. A Gibson jó ötlet, komoly és erős gitárok, én is nagyon szeretem őket. Sok jó zenélést, és ha van zenei kérdésed, írj nyugodtan.
En mi digits ugy vásároltam gitárt hogy ha úgy éreztem sokat fejlődtek akkor mindig rá gyúrtam még egy picit és akkor egy szintel minőségibbet vettem. Ilyenkor jött plusz egy kis motiváció, meg ismerni az új hangszert satöbbi.
Рік тому
Ez a megközelítés nagyon tetszik, így a gitár mindig megbecsült társ lesz a közös fejlődésben. (És ez valódi motiváció, mert saját magunkból és az elvégzett munkából indul ki, nem pedig egy újabb hangszertől várjuk a fejlődést.)
Nekem egy irtó olcsó, használtan vásárolt, kínai Uniwell UH700 gitárom van. Mivel semi-hollow, ezért erősítő nélkül is el lehet prüntyögni rajta. Ez az első szólógitárom. Előtte inkább a basszusgitár érdekelt. Mivel a basszus után túl sűrűnek tüntek a húrok, és amúgy is elég nagy kezem van, kicsit faragtam rajta. Reszeltem egy másik felső nyerget. Kb. 4 mm-rel távolabb került egymástól a két E húr. Így már kicsit jobban ment az akkordok lefogása. Idő közben azért alakultak a dolgok. Mostanában már nem látszik esélytelennek egy átalakítatlan gitáron tanulás sem. De azt hiszem egyelőre nem a gitár a szűk keresztmetszet...
11 місяців тому+1
Nagyon tetszik ez a történet az Uniwell gitárról, és teljesen jó, hogy az egyéni adottságaidhoz alakítod. Én is sok mindent máshogy csinálok a gitárokkal, például 90 fokkal eltérő szögben tartom a pengetőt, mint a szabályos pengetőtartás, ráadásul a túl hegyes gyári pengetőket lekerekítem reszelőve. (Azóta ezt már kiváltotta az, hogy 7 éve ugyanazzal a pengetővel játszom, Andy Timmons-tól kaptam.) Nekem is nagy kezem van, és a jó hír az, hogy fokozatosan egyre könnyebb lesz játszani, mert a precízebb mozdulatok is egyre jobban kialakulnak.
Nem reg talaltam ra erre a csatornara, elkepesztoen hasznosak a videok. Kulon tetszik, hogy milyen megnyugtatoan beszelsz, igy az ember nem gorcsol ra a dolgokra, engem osztonzol, hogy fejlodjek. Az ebben a videodban szereplo szolod valami bitang elbuvolo, nem tudom abbahagyni a hallgatasat, nagyon sok erzelmet szabadit fel, le a kalappal. Nekem az elektromos gitaromhoz rovid tortenetem van, Jackson X MF-1, kreativan Jax-nek neveztem el. Hasznaltan kerestem magamnak gitart heteken at, mikor belefutottam Jax kepebe, egybol szerelmes lettem (imadom a fekete-feher osszjatekot, itt is a kontraszt, mi? Lehet, hogy ezert tetszik ennyire ez a szolod) es ennyi ez a tortenet. :) Van egy akusztikus gitarom is, fekete fender, feher pantot tettem ra es a koptatora csinaltattam egy feher alanyomatos matricat a kedvenc bandam (Thousand Foot Krutch) logojaval es egy dalszovegreszlettel. Imadom mindkettojuket es nem lenne szuksegem tobb gitarra, de sajnos bolondulok a metalert es elobb vagy utobb kelleni fog a melyebb hangolasok miatt. Na meg a franya 7 huros baltak... bar az a szint meg odebb van. :) Tovabbi kellemes napot!
Рік тому+1
Köszönöm, nagyon örülök ennek, amit írtál, és igyekszem ezentúl is minden csütörtökön érdekes és hasznos anyagokat mutatni. Üdvözletemet küldöm Jax-nek, és Sammy is üdvözli őt. :) Igen a héthúros gitárok sok új lehetőséget adnak, érdemes lesz majd ilyet is beszerezned. Jó zenélést és éljenek a kontrasztok! 🤟
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gitár, akit úgy hívnak, hogy Sammy (igen akit a mostani videóban is látunk) de sokan nem tudják róla, hogy létezik egy ikertestvére, akit úgy hívnak hogy Sammy2. Története oly rejtélyes, hogy világon talán csak 1-2 ember tudhatja igaz történetét, akik soha nem fedték fel előttem Sammy ikertestvérének titkait. Sammy2 az igaz, és az egyetlen egy létező "vándor" gitár, aki még világ a világ vándorolni fog, gazdáról-gazdára, és mindig ott tartózkodik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Állítólag sárkányföldön készült, külseje sárkánypikkelyből, húrai sárkány húrból, és sárkányszív fából faragták ki a testét. Több mint 10 éve indította útjának Tamás, és azóta is úgy néz ki megtalálta azt, aki azóta is a legnagyobb becsben tartja Sammy2-őt. Tőle tanultam meg, hogy mindig pozitívan álljak a dolgokhoz, és hogy tudatosan éljek, és szólózzak. :)
Рік тому+4
Nagyon tetszik a történet, és Sammy2 méltó kezekben van! (A többieknek annyit áruljunk el, hogy a gitáros fórumon volt egy felajánlás, ahol egy bordó Samick gitárt (az enyém ikertestvérét) kapott tartós (akár 777 év) használatra egy tehetséges fiatal gitáros. :)
Szerintem a gitároknak van egy placebo hatásuk ezért vannak a fenderesek meg a gibsonosk . Egy dróthangu gitár valakivel csodát tesz egy öblösebb meg más valakivel, minden ujjonan beszerzett gitár ad eggy újj akkordot az embernek csak úgy magától ez mindenképpen érdekes egy placebo. Minden gitáron mindent el lehet játszani de mégis az ember keresi az ő hozzá legközelebb valót vagy azt ami a legtöbbet adja neki. Nekem van 8 ezer forintos gitárom meg egy ezeréves jolana meg egy lp epi mindeggyiken mikor játszik az ember olyan mintha egy teljesen más ember játsza rajta.
Рік тому+1
Igen, ezzel teljesen egyet tudok érteni, néhány eltérő hangzású gitár, mint például egy stratocaster és egy LP szépen ki tudja egészíteni egymást, és mást hoznak ki az emberből. A gitár mindig beleteszi a saját 100%-át a közös munkába. Ha mi is megtesszük ezt, akkor nem vágyunk mindig újabb felszerelésre, hanem néhány gitárral teljesen ki tudjuk fejezni magunkat.
Ūdvözlöm az én gitárom neve Stagg nak hívják nem a legjobb de a Kaland ja az hogy mikor meg vettem második napon kezdtem vele foglalkozni ami a nagy kaland az hogy kūlföldi zenèket kesztem be gyakorolni rajta nem is akár miket nagyon sokat gyakorlok rajta hát volt már húr szakadá játékom közben meg néha el hangolódik játékom közben naggyából ennyi a kaland.
Рік тому+1
Ezúton is üdvözlöm Stagg-et és köszönöm a történetet, sok jó gitározást ezentúl is!
►►Modális Skálák tanfolyam → szolomania.com/modalis
►►Hangnem megállapítása egyszerűen → szolomania.com/akkordmenetek
Minőség, mint mindig. 🙏
Öreg fejjel vágtam bele pár éve, az első elektromosom egy SQ Bullet, ami megvan még, de a tokjában pihen, talán E1 húrja sincs. HSS strat klasszik sunburst szín+ fehér koptató, mert nekem akkor ez volt a gitár. Azt rá egy évre (amikor még mindig nem tudtam gitározni, de lelkesen néztem a gitáros videókat, fórumokat, használt és bolti piacot) lett kicsit több pénzem, és szerintem megvettem "életem" gitárját, egy olcsóbb Fender stratót, mexi gyártmány, tobacco burst (szerintem feketés pirosas) fekete koptatóval, HSH pukikkal. Eleinte nem éreztem a "fílinget" a Squierhez képest, de egyszer csak azt vettem észre, hogy szívesebben taperolom a Fendert, a Bullet szép lassan por alá került, majd tokba. Aztán tavaly valami pillanatnyi elmezavarból vettem egy Harley Bentont farmer kék színű, HH Floyd Rose rendszerű híddal. Ez nem a HB csúcs kategóriája, de a jobbak közül való. Mer' kell egy "metálgitár" is. A stratón 9-46-os, a HB-n 10-46-os szett van, mindkettőt szeretem, mindkettőt felváltva használom (ezen a héten a HB a soros). De azóta már a FR hídból picikét kiszerettem, jó nekem a sima 2-pontos lebegősre állított tremoló is, ritkán nyúlok hozzájuk, szerintem egy fix hídas gityóm lesz még, ha lesz, mondjuk egy Epi SG, vagy Ibanez. És vettem egy Cort akusztikusat, mert azt hittem majd "tábortűzi" stílusban dalokat kísérek no, ebből nem lett semmi, szegényke inkább csak a port gyűjti. Nagy "mázlim", hogy a lakás mérete és a pénzügyi kereteim határt szabnak a gyűjtőmániának, különben már lenne itt vagy 10-20 gyönyörű gitár. Mert hát ki tud ellenállni nekik? A legtöbbje olyan, mint egy kis ékszer. Pl. a piros Samid egyszerűen szemgyönyörködtető. Mindig fantasztikus érzés bemenni egy hangszerboltba, ahol gitárok lógnak a falakon (még ha a legtöbb helyen nagyjából ugyanazok az olcsóbb típusok is vannak), legszívesebben mindegyiket megtapogatnám. De valójában 1-2 (3-4) gitár elegendő még egy profinak is (a legtöbbnek azért több van), hiszen képtelenség mindegyiken játszani, ha pedig nem játszok rajta, akkor minek?
Becézni nem becézem őket általában (néha a Fender Fendi, a HB meg Hábi 😆), nekem ők eszközök, megbecsült, gyönyörű hangszerszámok, melyek pár percre, néha pár órára feledtetik velem, hogy "milyen zajos a világ". Kikapcsolnak, ellazítanak, jelentősen növelik a boldogság faktoromat. Pedig a mai napig nem tudok gitározni, a kezeim egy izületi nyavalya miatt görcsölnek, merevek, a hallásom nem csak zeneileg vacak, hanem ténylegesen is, a ráadásul hangos is vagyok velük (feleségem szerint, na de milyen, amikor a fiam veri a dobokat😃!). De képtelen lennék abbahagyni. A zeneelmélettel csak összezavarodok, az ujjaim sokszor céltalanul ismételgetik amit már tudnak, nincs komolyabb célom az egésszel (színpadra, együttesbe már rég nem vágyom), csak az örömfaktor, hogy megpengetem és mégiscsak valamiféle zenei hangok jönnek elő. A gitár is icipicit olyan, mint a házasság. Szereti az ember, de néha meg nincs kedve felvenni, össze is veszünk (ha sokat bénázok, meg most miért nem úgy szól mint tegnap, másik "szandot" keresek, de most az se jó, tegnap jó volt és lám holnap is jó lett) meg másik gitárokat nézeget, de aztán mégicsak marad a beváltnál. No, meg a sound keresés, ilyen effekt, olyan pedál, ide delay, oda kis crunch, a végtelenségig. Közeben hol a dallam? De olyan, mint a szex, ahogy egy gitáros ismerősöm mondta, akkor is jó, ha nem jó. 😁
Szenzációs leírás volt, nagyon jó volt végigolvasni. :-) A gitárjaidat ezúton is üdvözlöm, és nagyon jó gazdájuk van, szerintem érzik is a megbecsülést mindannyian. Sammy pedig köszöni a dicséretet, szerintem el is pirult, csak rajta ez nem szokott látszani.
És azt is érzem a soraidból, hogy milyen öröm számodra a zene, még az említett nehezítő tényezők ellenére is. Az pedig innentől az én feladatom, hogy minél több minden elmondjak+megmutassak a gitározás módszereiből, hogy ezek beépülhessenek a napi zenélésedbe. :)
Köszönöm Tamás a hasznos technikákat! Valamiért Artur Schnabel zongoraművész, zeneszerző és pedagógus egyik elhíresült mondata jutott eszembe a videód kapcsán, aki egyszer azt mondta, hogy "The notes I handle no better than many pianists. But the pauses between the notes-ah, that is where the art resides!", vagyis „Semmivel sem szólaltatom meg jobban a hangjegyeket, mint sok más zongorista. De az igazi művészet a hangjegyek közötti szünetek megtartása!" Jó dolog tudatosítani magunkban, hogy milyen nagy jelentősége van a szüneteknek, a ritmusnak, magasságnak és mélységnek.
Nagyon egyetértek és nagy fontos idézet. Egyik régi kedvenc zeneszerzőm, Arcangelo Corelli is tulajdonképpen ugyanezt mondta 200 évvel korábban. A nagy művészek beleláttak mindig az alkotás titkaiba. :)
@ Azta, nem is tudtam! Meglehet, hogy Corelli ihlette meg Schnabelt. ;)
@@ac250cort8 Előfordulhat. :)
Egyik gitáromnak sincs neve, viszont mindegyiknek van története. Az első gitárom egy nylon húros akusztikus Jose Riberra. Ezt az első páromtól kaptam. Imádom mind a mai napig. Hangját tudtam javitani, marhalábszár csontból készitettem húrlábat és nyerget. Valóban jobb hangzása lett. Aztán hozzám került egy auchanos leárazott elektromos gitár. Azt a legjobb tudásomnak megfelelően megcsináltam. Bár nem szerettem rajta játszani, nem állt rá a kezemre. Aztán a kapcsolatunk megromlott az akkori párommal, és egy heves vita alkalmával az akuszikust nemes egyszerűséggel a járólaphoz csapta. Nyaknál ketté tört, szegénykém. Ez volt az egyetlen tárgy a házban amihez érzelmileg kötődtem. Aztán megjavitottam, nem lett szép, viszont a hangja nem ment el. Utána amikor csak tehettem magammal vittem mindenhova. Addig fajult a dolog, hogy külön mentünk, és nem engedett be a házunkba. Sok más személyes holmimmal együtt, az elektromos gitárom is ott maradt. Aztán a mostani párommal, aki már a feleségem, sokszor játszottam neki az akusztikuson, amikor elinte csak párnapra találkoztunk. Közös kapcsulatunkat az akusztikus gitár végig kiséri. Ahogy telt az idő, idén nyáron végre, hat év után, az elektromos is visszatért hozzám. Megviselte ez a jó pár év. Újra játszani szerettem volna rajta, de több napos kinlódás után rá kellett jönnöm, hogy hangolhatatlan. Abban az időszakban jött egy youtube videó ajánlás, Szólómánia. Jó pár részt egyből végig is néztem.
Am-os szóló játék nagy hatással volt/van rám. Hosszú évek fájdalmai, és örömteli emlékei jutottak eszembe, amikor hallgattam. Meg is könnyeztem. Ezt a feleségem is észre vette, kérdezte is mi a baj. Hosszú percekig nem tudtam megszólalni. Utána elmeséltem, és megis mutattam neki azt a szóló játékot. Azt mondtam, hogy én igy szeretnék játszani. Ekkor kereste meg Tamást, hogy gitárt szeretne nekem venni, de tanácstalan, hogy milyen legyen. Meglepetésnek szánta nekem, végül kaptunk is segítséget és tanácsot. Már pár hete itt van velünk a harmadik gitárom, egy szép piros elektromos ibanez. Még ismerkedünk egymással, de már halatgatok a zenélésben. Köszönjük a segitséget és a tanácsokat Tamás 🤟
Nagyon szép és megható történetet írtál, köszönöm szépen! A zene és a gitározás a nehéz időkben is tud egy kis vigaszt nyújtani és a szép időszakokban rengeteg örömöt jelent. Nagyon jólesik, amit írtál a Szólómánia videókról és benne levő szólókról. Ez a lehető legjobb dolog, hogy a zene ilyen érzelmeket szólít meg. Igyekszem ezentúl is jó dolgokat mutatni és játszani a heti videókban, és örülök, hogy részem lehetett az új gitárodban és a meglepetésben. Sok örömöt kívánok az Ibanezhez!
Másfél éve vettem egy olcsó klasszikus gitárt, hogy kipróbáljam a gitározást, mert mindig is vonzott, csak soha nem mertem nekikezdeni. Gyerekként egészen 9től 18 éves koromig zenéltem fúvós hangszeren, igy némi érzékem van a zenéhez. A gitár szerelem lett, de mindig is az elektromos gitár érdekelt. Mivel a második gyermekünket vártuk és egy ház felújítás közepén álltunk a feleségemmel egy nagyon olcsó gitárban egyeztünk meg, ami egy Harley Benton ST20 HSS lett, aki több mint egy év használat után kapta az Aiko nevet, ami elsősorban a szeretettet jelenti, vagy kis szeretettet.
Őrülten belebolondultam a gitározásba. Sajnos azóta csak egy elektroakusztikussal bővültem, illetve Aiko sok alkatrésze ki lett cserélve, de közben egy saját kis "stúdiót", szentélyt építettem a szenvedélyemnek, amit annak a bizonyos gitárnak köszönök. 😅
Nagyon jó olvasni ezt a történetedet! Érezni, hogy milyen szenvedélyt jelent a gitározás, és Aiko nagyon jó helyre került :) Szerintem a gitároknak szinte lelke van, ami akkor ébred fel, ha a gitáros szeretettel és örömmel játszik a gitáron.
Örülök a házi stúdiónak is, és sok jó zenélést és alkotást kívánok! 🎸✨
Részben egyetértek Tamás a bevezetésben elmondottakkal, azért kíváncsi lennék a "signal chain"-re, ami a videóban is hallható hangzást adja. A gitár nyilván látható, de mi az amin megszólal? Üdv!
És köszönöm a videókat, örömteli új perspektívákat ad! :)
Szia Bálint, Guitar Rig 5 hangszíneket használok a Cubase-en belül, így a tiszta jel lesz felvéve és utólag szabadon lehet tekergetni a hangzást. Köszönöm, hogy követed a videókat! :)
Ezek a videok nagyon hasznosak es jol osszerakottak. Halas koszonet erte!🙏
Köszönöm és örülök, hogy hasznosak számodra a videók! Folytatás jövő csütörtökön :)
Mar alig varom! Jo ideje kuzdok az arpeggio-val 😅
@@kekzol7426 Milyen jellegű kihívás jelentkezik? (Két kéz közötti szinkron, pengetési irányok, tiszta megszólalás, kreatív használat módja, stb.) Ha leírod, akkor megpróbálom a videóban ezt is érinteni.
@ Hogy oszinte legyek , valamilyen szinten ezek mind igazak.
@@kekzol7426 Rendben, ezekről mind lesz majd szó jövő héten.
A sorozat egyik legfontosabb, ha nem A legfontosabb része. Ezt tudatosan alkalmazva alap technikai repertoárral is lehet élvezetes szólót szerkeszteni, kontrasztok nélkül még a legjobb technikai tudással is nehezen.
Nekem két ötletem van még a kontrasztra, amiket én is szívesen alkalmazok:
1. sima hangokból álló szólórészlet akkordszóló
2. hétfokú skálán játszott szólóba beszúrt pentaton részlet.
Igen, a kontrasztok használata az egyik kedvenc eszköze nagyon sok gitárosnak (nekem is).
Tetszik a 2 további ellentétpár-ötleted. A másodiknak Andy Timmons a mestere, csak ő azt szokta csinálni, hogy moll pentaton dallamot játszik, és néha beletesz 1-1 hangot, ami csak a hétfokú természetes mollban van (azaz a skála 2. és 6. fokát). A "Cry For You" száma tele van ilyennel.
A gitárhalmozásról:
Amikor elkezdtem gitározni, úgy nézett ki a dolog, hogy mindenkinek 1 gitárja van. Aki amatőr szinten koncertezik is, annak 2, hogy legyen tartalék, ha beüt, menykő. Ehhez képest, amikor 2-3 éve kidugtam a fejemet a dobozból, és elkezdtem gitáros videókat nézni, elhűlve néztem, hogy az egységsugarú gitáros "influencernek" (ezért én kérek elnézést) kb. 30 gitárja van, 8-10 erősítő feje, és alatta kommentekben is az pörög, hogy a mezei kommentelőnek is van 30-40 gitárja. Ez egyrészt fölösleges, másrészt káros is, leginkább azért, mert fölösleges.
Nekem 2 gitárom van, az egyik az első elektromosom, amit még ajándékba kaptam, a másik a kedvencem. Ahogy a nagymamám macskáját úgy hívták, hogy Macska, az én gitárom is Les Paul, egy csodálatos fekete Epi. Nincs különösebb története. Besétáltam a hangszerboltba, kiválasztottuk egymást, azóta velem van. Volt azóta egyszer másik gitárom is, de visszatértem hozzá. Ha a mai tudásommal mennék be 20 éve abba a hangszerboltba, ugyanúgy választanék.
Ez olyan szép megfogalmazás volt, hogy "kiválasztottuk egymást" a gitárral. És Sammy-vel is így történt az én esetemben. Egyébként egyszer kölcsönkaptam egy fekete Epiphone-t, ami szenzációs gitárnak bizonyult, sőt szintén Epiphone témakörben egy SG alakú gitárra is emlékszem, ami szintén felért a legdrágább hangszerekkel.
A felszerelés halmozása tényleg nagyon terjed, és különösen akkor nehéz egy ilyen jelenséget látni, ha az adott gitáros nem tűnik (zenei értelemben) boldognak, azaz nem játszik szabadon ezeken a csúcsminőségű gitárokon sem (pontosabban nem tesz meg mindent azért, hogy a játékát megemelje).
Az első gitárom egy Samick KJ-560 (mint Sammy). Édesapámtól kaptam, a mai napig megvan, bár teljesen átépítettem.
Nagyon jó gitárok, szerintem ár/érték arányban kevés jobb hangszer van a régi Samick gitároknál. Sammy ezúton is üdvözli a gitárodat! :)
Nagyon az elején tartok. Squier strato és Cort LP van a tulajdonomban. Nevet nem adtam egyiknek se. Egyelőre a kettőt gyűröm felváltva. Strato-nak nagyon tetszenek a tiszta hangjai, de a LB-ból jönnek ki a szebb torzított hangok. Csak az egyiket fogom megtartani, s ez a Cort javára dől el. Kényelmesebbnek is találom.
Ha sikerrel jár a tanulás és nem tépem ki az összes hajszálam, egy nagytesót vennék a Cort-nak, Mr. Gibson-t.
Remélem, teljes siker lesz a tanulás és a hajszálak is megmaradnak. A Squier Strato gitárok általában nagyon szépen tudják a krémes blues/rock hangzást, játszottam olyan példányokkal, amelyek Fender szintet is elértek minden szempontból. A Gibson jó ötlet, komoly és erős gitárok, én is nagyon szeretem őket. Sok jó zenélést, és ha van zenei kérdésed, írj nyugodtan.
En mi digits ugy vásároltam gitárt hogy ha úgy éreztem sokat fejlődtek akkor mindig rá gyúrtam még egy picit és akkor egy szintel minőségibbet vettem.
Ilyenkor jött plusz egy kis motiváció, meg ismerni az új hangszert satöbbi.
Ez a megközelítés nagyon tetszik, így a gitár mindig megbecsült társ lesz a közös fejlődésben. (És ez valódi motiváció, mert saját magunkból és az elvégzett munkából indul ki, nem pedig egy újabb hangszertől várjuk a fejlődést.)
Nekem egy irtó olcsó, használtan vásárolt, kínai Uniwell UH700 gitárom van. Mivel semi-hollow, ezért erősítő nélkül is el lehet prüntyögni rajta.
Ez az első szólógitárom. Előtte inkább a basszusgitár érdekelt.
Mivel a basszus után túl sűrűnek tüntek a húrok, és amúgy is elég nagy kezem van, kicsit faragtam rajta.
Reszeltem egy másik felső nyerget. Kb. 4 mm-rel távolabb került egymástól a két E húr.
Így már kicsit jobban ment az akkordok lefogása. Idő közben azért alakultak a dolgok. Mostanában már nem látszik esélytelennek egy átalakítatlan gitáron tanulás sem.
De azt hiszem egyelőre nem a gitár a szűk keresztmetszet...
Nagyon tetszik ez a történet az Uniwell gitárról, és teljesen jó, hogy az egyéni adottságaidhoz alakítod. Én is sok mindent máshogy csinálok a gitárokkal, például 90 fokkal eltérő szögben tartom a pengetőt, mint a szabályos pengetőtartás, ráadásul a túl hegyes gyári pengetőket lekerekítem reszelőve. (Azóta ezt már kiváltotta az, hogy 7 éve ugyanazzal a pengetővel játszom, Andy Timmons-tól kaptam.)
Nekem is nagy kezem van, és a jó hír az, hogy fokozatosan egyre könnyebb lesz játszani, mert a precízebb mozdulatok is egyre jobban kialakulnak.
Nem reg talaltam ra erre a csatornara, elkepesztoen hasznosak a videok. Kulon tetszik, hogy milyen megnyugtatoan beszelsz, igy az ember nem gorcsol ra a dolgokra, engem osztonzol, hogy fejlodjek.
Az ebben a videodban szereplo szolod valami bitang elbuvolo, nem tudom abbahagyni a hallgatasat, nagyon sok erzelmet szabadit fel, le a kalappal.
Nekem az elektromos gitaromhoz rovid tortenetem van, Jackson X MF-1, kreativan Jax-nek neveztem el. Hasznaltan kerestem magamnak gitart heteken at, mikor belefutottam Jax kepebe, egybol szerelmes lettem (imadom a fekete-feher osszjatekot, itt is a kontraszt, mi? Lehet, hogy ezert tetszik ennyire ez a szolod) es ennyi ez a tortenet. :)
Van egy akusztikus gitarom is, fekete fender, feher pantot tettem ra es a koptatora csinaltattam egy feher alanyomatos matricat a kedvenc bandam (Thousand Foot Krutch) logojaval es egy dalszovegreszlettel.
Imadom mindkettojuket es nem lenne szuksegem tobb gitarra, de sajnos bolondulok a metalert es elobb vagy utobb kelleni fog a melyebb hangolasok miatt. Na meg a franya 7 huros baltak... bar az a szint meg odebb van. :)
Tovabbi kellemes napot!
Köszönöm, nagyon örülök ennek, amit írtál, és igyekszem ezentúl is minden csütörtökön érdekes és hasznos anyagokat mutatni.
Üdvözletemet küldöm Jax-nek, és Sammy is üdvözli őt. :)
Igen a héthúros gitárok sok új lehetőséget adnak, érdemes lesz majd ilyet is beszerezned.
Jó zenélést és éljenek a kontrasztok! 🤟
Slash egyik kedvenc trükkje, hogy a moll-pentaton és a dúr-pentaton közben váltogat. Bár nem tudom, hogy a dúr és moll ellentétei-e egymásnak.
Igen, az eltérő terc miatt nagyon jó ellentétpárok lehetnek. A blues-rock műfajban pedig valóban szépen összehozhatók.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gitár, akit úgy hívnak, hogy Sammy (igen akit a mostani videóban is látunk) de sokan nem tudják róla, hogy létezik egy ikertestvére, akit úgy hívnak hogy Sammy2. Története oly rejtélyes, hogy világon talán csak 1-2 ember tudhatja igaz történetét, akik soha nem fedték fel előttem Sammy ikertestvérének titkait. Sammy2 az igaz, és az egyetlen egy létező "vándor" gitár, aki még világ a világ vándorolni fog, gazdáról-gazdára, és mindig ott tartózkodik, ahol a legnagyobb szükség van rá. Állítólag sárkányföldön készült, külseje sárkánypikkelyből, húrai sárkány húrból, és sárkányszív fából faragták ki a testét. Több mint 10 éve indította útjának Tamás, és azóta is úgy néz ki megtalálta azt, aki azóta is a legnagyobb becsben tartja Sammy2-őt. Tőle tanultam meg, hogy mindig pozitívan álljak a dolgokhoz, és hogy tudatosan éljek, és szólózzak. :)
Nagyon tetszik a történet, és Sammy2 méltó kezekben van! (A többieknek annyit áruljunk el, hogy a gitáros fórumon volt egy felajánlás, ahol egy bordó Samick gitárt (az enyém ikertestvérét) kapott tartós (akár 777 év) használatra egy tehetséges fiatal gitáros. :)
Szerintem a gitároknak van egy placebo hatásuk ezért vannak a fenderesek meg a gibsonosk . Egy dróthangu gitár valakivel csodát tesz egy öblösebb meg más valakivel, minden ujjonan beszerzett gitár ad eggy újj akkordot az embernek csak úgy magától ez mindenképpen érdekes egy placebo. Minden gitáron mindent el lehet játszani de mégis az ember keresi az ő hozzá legközelebb valót vagy azt ami a legtöbbet adja neki. Nekem van 8 ezer forintos gitárom meg egy ezeréves jolana meg egy lp epi mindeggyiken mikor játszik az ember olyan mintha egy teljesen más ember játsza rajta.
Igen, ezzel teljesen egyet tudok érteni, néhány eltérő hangzású gitár, mint például egy stratocaster és egy LP szépen ki tudja egészíteni egymást, és mást hoznak ki az emberből. A gitár mindig beleteszi a saját 100%-át a közös munkába. Ha mi is megtesszük ezt, akkor nem vágyunk mindig újabb felszerelésre, hanem néhány gitárral teljesen ki tudjuk fejezni magunkat.
Ūdvözlöm az én gitárom neve Stagg nak hívják nem a legjobb de a Kaland ja az hogy mikor meg vettem második napon kezdtem vele foglalkozni ami a nagy kaland az hogy kūlföldi zenèket kesztem be gyakorolni rajta nem is akár miket nagyon sokat gyakorlok rajta hát volt már húr szakadá játékom közben meg néha el hangolódik játékom közben naggyából ennyi a kaland.
Ezúton is üdvözlöm Stagg-et és köszönöm a történetet, sok jó gitározást ezentúl is!