Én autista vagyok, engem az nyugatat le ha bizonyos frekvenciákon hallgatok meditációs zenéket. És komolyan olyan érzés az agymanak mintha bizonyos részein csiklandoznák az agyamat. Annyira érdekes, amúgy a felettem lévő tanárő miatt, aki beszrezett magának egy csávót, annak van egy kislánya akit a tanárnő ver. És hát elkezdett éjszakánként sikítozni a kislány és nem tudtam aludni tőlük. Így kitaláltam hogy meditációs altató zenére alszok el. Amúgy én is és most is nagyon allergiaas vagyok bizonyos ételekre. Vagy van úgy hogy több hónapon keresztül csak egy ételt vagyok hajlandó enni. Meg hát a szagok, a hangok fúj mint egy kopó, főleg ilyen melegben. A metrón volt előttem egy párocska joszitualt agyon parfumozott, de bőrcipő volt rajtuk, és éreztem a bőr szagát és a lábuk bűzét mert bele izzadt. Na azt hittem ott hányom el magamat mentem tovább. És olyan furcsán néztek rám mert én meg grimaszoltam.
Kedves Barbara , Kedves Tanulótársaim! A videóban elhangzott kérésnek megfelelően, a teljesség igénye nélkül, két autostimulatív megoldást mutatok be, ajánlok kipróbálásra a magam fejlesztette eszközkészletből. Húsz éve, pánikbetegségemből való gyógyulásom idején kísérleteztem ki, ám most egy mérgező kapcsolat utóhatása, traumás kötésem által kiváltott tüneteim kezelésére használom őket. Nem varázsmódszerek, nem mindig hatásosak, de úgy vélem jó helyük van mindenki lelki elsősegély dobozában. Kognitív eljárások, ergo fejben végrehajthatók. 1. A leolvadási, „meltdown” fázisra javaslom az "Akkor gyere!" technikát. Lényege az, hogy kikapcsoljuk a videóban is említett erőszakkal való megoldási kényszert. Teljesen. Amikor érzem, hogy közeleg, éppen elindult egy engem leolvasztani szándékozó érzés, mondjuk esetemben az, hogy kezd pusztító módon hiányozni az engem "oltárnál otthagyó" hajdani menyasszonyom, akkor azt mondom az éppen erőt gyűjtő érzésnek, hogy "Akkor gyere fiacskám! Mutasd, mit tudsz! Hiányozzon!" (közelgő pánikesemény esetén: "Akkor féljek, jöjjön a roham!".) Az ilyen érzések azt gyűlölik a legjobban, ha valójában nincs kibe beleharapniuk, nem tudnak olyan pusztítást végezni/okozni, mint amire felkészülve megérkeztek. Ez az állatvilágból örökölt „freeze”reakció, a megfagyás tudatos bekapcsolása, még mielőtt az magától bekövetkezne. Az, amit az oposszum csinál például: halottnak tetteti magát, hogy a rátámadó ragadozó ne érezze kívánatos prédának/falatnak. Ha így teszünk, a közelgő érzés azt „gondolja” magáról, hogy ő ebben az esetben annyit érne, mint halottnak a csók, tehát visszavonul. 2. Ha már elérkezett a shutdown, a „leállt” állapot, akkor az „Egyszer már” technikát javaslom jó szívvel, és szintén saját tapasztalatból. Azoknál igazán hatásos, akik legalább egyszer már mindenféle káros utóhatás nélkül túléltek egy ilyen epizódot. Pánikroham esetében például nem haltak bele, bármennyire is érezték közben azt, hogy ez lesz a vége. Az ilyenkor alkalmazható gondolat, mondat a következő „Kellemetlen, de nem veszélyes!” Ezzel gyakorlatilag saját, korábbi túlélésünk tapasztalatával győzzük meg magunkat. Az „Akkor gyere” -hez hasonlóan nálam ez is segíteni szokott olyankor, amikor már annyira kikapcsolt állapotba zuhanok, hogy például rá akarok írni az exemre, megkérdezni, hogy „Mizu Édesem?” Gyakran ez a gondolat az utolsó hajszál, ami elválaszt attól, hogy egy ilyen bődületes baromságot megtegyek, és visszaessek. Nárcisztikus hoovering, visszaporszívózás esetén is hasznos lehet. Amikor egy bántalmazótól jövő üzenet hatására annyira kihagy az agy, hogy a leolvadási időszak kimarad és ott találjuk magunkat a „lelőtt”, „meglőtt” állapotban. Mindkét módszert javaslom kipróbálásra! őszinte szeretettel, Bertalan Zoltán
Köszönöm. Nagy jó volt.🎉
Én autista vagyok, engem az nyugatat le ha bizonyos frekvenciákon hallgatok meditációs zenéket. És komolyan olyan érzés az agymanak mintha bizonyos részein csiklandoznák az agyamat. Annyira érdekes, amúgy a felettem lévő tanárő miatt, aki beszrezett magának egy csávót, annak van egy kislánya akit a tanárnő ver. És hát elkezdett éjszakánként sikítozni a kislány és nem tudtam aludni tőlük. Így kitaláltam hogy meditációs altató zenére alszok el. Amúgy én is és most is nagyon allergiaas vagyok bizonyos ételekre. Vagy van úgy hogy több hónapon keresztül csak egy ételt vagyok hajlandó enni. Meg hát a szagok, a hangok fúj mint egy kopó, főleg ilyen melegben. A metrón volt előttem egy párocska joszitualt agyon parfumozott, de bőrcipő volt rajtuk, és éreztem a bőr szagát és a lábuk bűzét mert bele izzadt. Na azt hittem ott hányom el magamat mentem tovább. És olyan furcsán néztek rám mert én meg grimaszoltam.
Kedves Barbara , Kedves Tanulótársaim!
A videóban elhangzott kérésnek megfelelően, a teljesség igénye nélkül, két autostimulatív megoldást mutatok be, ajánlok kipróbálásra a magam fejlesztette eszközkészletből. Húsz éve, pánikbetegségemből való gyógyulásom idején kísérleteztem ki, ám most egy mérgező kapcsolat utóhatása, traumás kötésem által kiváltott tüneteim kezelésére használom őket.
Nem varázsmódszerek, nem mindig hatásosak, de úgy vélem jó helyük van mindenki lelki elsősegély dobozában. Kognitív eljárások, ergo fejben végrehajthatók.
1. A leolvadási, „meltdown” fázisra javaslom az "Akkor gyere!" technikát. Lényege az, hogy kikapcsoljuk a videóban is említett erőszakkal való megoldási kényszert. Teljesen. Amikor érzem, hogy közeleg, éppen elindult egy engem leolvasztani szándékozó érzés, mondjuk esetemben az, hogy kezd pusztító módon hiányozni az engem "oltárnál otthagyó" hajdani menyasszonyom, akkor azt mondom az éppen erőt gyűjtő érzésnek, hogy "Akkor gyere fiacskám! Mutasd, mit tudsz! Hiányozzon!" (közelgő pánikesemény esetén: "Akkor féljek, jöjjön a roham!".) Az ilyen érzések azt gyűlölik a legjobban, ha valójában nincs kibe beleharapniuk, nem tudnak olyan pusztítást végezni/okozni, mint amire felkészülve megérkeztek. Ez az állatvilágból örökölt „freeze”reakció, a megfagyás tudatos bekapcsolása, még mielőtt az magától bekövetkezne. Az, amit az oposszum csinál például: halottnak tetteti magát, hogy a rátámadó ragadozó ne érezze kívánatos prédának/falatnak. Ha így teszünk, a közelgő érzés azt „gondolja” magáról, hogy ő ebben az esetben annyit érne, mint halottnak a csók, tehát visszavonul.
2. Ha már elérkezett a shutdown, a „leállt” állapot, akkor az „Egyszer már” technikát javaslom jó szívvel, és szintén saját tapasztalatból. Azoknál igazán hatásos, akik legalább egyszer már mindenféle káros utóhatás nélkül túléltek egy ilyen epizódot. Pánikroham esetében például nem haltak bele, bármennyire is érezték közben azt, hogy ez lesz a vége. Az ilyenkor alkalmazható gondolat, mondat a következő „Kellemetlen, de nem veszélyes!” Ezzel gyakorlatilag saját, korábbi túlélésünk tapasztalatával győzzük meg magunkat. Az „Akkor gyere” -hez hasonlóan nálam ez is segíteni szokott olyankor, amikor már annyira kikapcsolt állapotba zuhanok, hogy például rá akarok írni az exemre, megkérdezni, hogy „Mizu Édesem?” Gyakran ez a gondolat az utolsó hajszál, ami elválaszt attól, hogy egy ilyen bődületes baromságot megtegyek, és visszaessek. Nárcisztikus hoovering, visszaporszívózás esetén is hasznos lehet. Amikor egy bántalmazótól jövő üzenet hatására annyira kihagy az agy, hogy a leolvadási időszak kimarad és ott találjuk magunkat a „lelőtt”, „meglőtt” állapotban.
Mindkét módszert javaslom kipróbálásra!
őszinte szeretettel,
Bertalan Zoltán
Köszi hogy megírtad
Bocsi de én ebből semmit sem értek.