Jo erzes volt ujra latni a Devetashka barlangot. Megnezted Lovechben a Vasil Levski szobrot? Vagy 3 emelet magas. 2019-ben, eszakrol delre szeltem at az orszagot. Sajnos a Buzludzat nem lattam, de jartam a Beklemeto-n, ami valamivel kozelebb van Szofiahoz, szinten 1400+ meteren. Sosem voltam jo biciklis. Az alkalommal tobb, mint 5 orat taszitottam fel a megpakolt bringat. Sokszor megfordult a fejemben, hogy forduljak vissza es hagyjam az egeszet a francba :)) Az utolso 3 km-ben talaltam egy ettermet, ahol bekolaztam. Sot is tettem bele. Azutan frissultem valamelyest es sikeresen megmasztam azt a kegyetlen hagot. Onnan meg volt vagy 50 km Karlovoig. Sok szep emlekem van Bulgariabol es azota is visszavagyok oda. Koszonom, hogy megosztottad az elmenyt!
Szervusz Csaba, le a kalappal, a Beklemeto egy komoly hágónak tűnik. Nekem is rajta volt egy korábbi útvonaltervemen de úgy meg a Buzludzhára nem marat volna idő. Sajnos nagyon sok más dolog is kimaradt amit szerettem volna megnézni (Shumen, Veliko Tarnovo, a Rila Nemzeti Park...) Úgy érzem épp csak belekóstoltam és bőven lenne miért visszamenni. Egyébként ezek a gondolatok, hogy "Mi a fészkes fenét csinálok én itt?", "Tényleg jól szórakozom most egyébként? Ezért vagyok itt?" ezek mindenkinek a fejében megfordulnak nehéz szakaszokon, hatalmas pocsolyákon vállon átcipelve a bringát vagy levegőért kapkodva a 12%-os emelkedőn, maximum nem vallja be. Minden túrámon van (és lesz) olyan pont ahol aktívan kell küzdenem a visszafordulás gondolata ellen. Aztán vége a nehéz szakasznak és csak vigyorogsz, mert tulajdonképpen nem is volt nagyon vészes... emiatt visszafordulni? Ugyan kérem. Sőt, az utolsó szakaszt simán meg tudnád csinálni mégegyszer. A sós kóla egy érdekes gondolat, eszembe nem jutna de most kíváncsivá tettél.
A sot azutan tedd bele, miutan leittad a harmadat, kulonben ugy jarsz, mint en az elso alkalommal - a javat az aszfalt itta meg, es vennem kellett egy masik uveggel :D Habar ereztem a boost-ot, amit az udito adott, akkor meg nem fogtam fel, mekkora lecke van mogotte. Ket evvel kesobb, amikor egy csoportos tekeresen a kezdok ugy helybenhagytak, mint a pinty, kezdtem gondolkodni, hogy legalabb egy dolgot rosszul csinalok. Az volt a megnyito esemeny a sporttaplalkozas vilaga fele. Majd, tovabbi egy ev elteltevel, kezdtem megtanulni, hogyan vigyem fel a teljesitmenyemet egy elfogadhato szintre. Egy munkahelyi terdserules zeroba lokott vissza (mutet), de most ujra dolgozgatok ezen. Iden csak keveset, mert mindjart itt a tel. Da ha jovore nem lesz rosszabbul, erdekes fejlodesre szamithatok. UI: ha meg mensz Bulgariaba es ihletet keresel, van egy Crossing Bulgaria nevu facebook oldalam. Romanul irok (hosszu itt magyarazni, miert), de a fotok es a helysegnevek elmondjak a lenyeget :)
Szia rég halotam rólad Örülök neked Most találtam meg a filmezést!
Szia, köszi szépen. Hát igen, nem vagyok egy nagyon termékeny youtuber. :)
Jo erzes volt ujra latni a Devetashka barlangot.
Megnezted Lovechben a Vasil Levski szobrot?
Vagy 3 emelet magas.
2019-ben, eszakrol delre szeltem at az orszagot.
Sajnos a Buzludzat nem lattam, de jartam a Beklemeto-n, ami valamivel kozelebb van Szofiahoz, szinten 1400+ meteren.
Sosem voltam jo biciklis. Az alkalommal tobb, mint 5 orat taszitottam fel a megpakolt bringat.
Sokszor megfordult a fejemben, hogy forduljak vissza es hagyjam az egeszet a francba :))
Az utolso 3 km-ben talaltam egy ettermet, ahol bekolaztam. Sot is tettem bele. Azutan frissultem valamelyest es sikeresen megmasztam azt a kegyetlen hagot.
Onnan meg volt vagy 50 km Karlovoig.
Sok szep emlekem van Bulgariabol es azota is visszavagyok oda.
Koszonom, hogy megosztottad az elmenyt!
Szervusz Csaba, le a kalappal, a Beklemeto egy komoly hágónak tűnik. Nekem is rajta volt egy korábbi útvonaltervemen de úgy meg a Buzludzhára nem marat volna idő. Sajnos nagyon sok más dolog is kimaradt amit szerettem volna megnézni (Shumen, Veliko Tarnovo, a Rila Nemzeti Park...) Úgy érzem épp csak belekóstoltam és bőven lenne miért visszamenni. Egyébként ezek a gondolatok, hogy "Mi a fészkes fenét csinálok én itt?", "Tényleg jól szórakozom most egyébként? Ezért vagyok itt?" ezek mindenkinek a fejében megfordulnak nehéz szakaszokon, hatalmas pocsolyákon vállon átcipelve a bringát vagy levegőért kapkodva a 12%-os emelkedőn, maximum nem vallja be. Minden túrámon van (és lesz) olyan pont ahol aktívan kell küzdenem a visszafordulás gondolata ellen. Aztán vége a nehéz szakasznak és csak vigyorogsz, mert tulajdonképpen nem is volt nagyon vészes... emiatt visszafordulni? Ugyan kérem. Sőt, az utolsó szakaszt simán meg tudnád csinálni mégegyszer.
A sós kóla egy érdekes gondolat, eszembe nem jutna de most kíváncsivá tettél.
A sot azutan tedd bele, miutan leittad a harmadat, kulonben ugy jarsz, mint en az elso alkalommal - a javat az aszfalt itta meg, es vennem kellett egy masik uveggel :D
Habar ereztem a boost-ot, amit az udito adott, akkor meg nem fogtam fel, mekkora lecke van mogotte.
Ket evvel kesobb, amikor egy csoportos tekeresen a kezdok ugy helybenhagytak, mint a pinty, kezdtem gondolkodni, hogy legalabb egy dolgot rosszul csinalok.
Az volt a megnyito esemeny a sporttaplalkozas vilaga fele. Majd, tovabbi egy ev elteltevel, kezdtem megtanulni, hogyan vigyem fel a teljesitmenyemet egy elfogadhato szintre. Egy munkahelyi terdserules zeroba lokott vissza (mutet), de most ujra dolgozgatok ezen. Iden csak keveset, mert mindjart itt a tel. Da ha jovore nem lesz rosszabbul, erdekes fejlodesre szamithatok.
UI: ha meg mensz Bulgariaba es ihletet keresel, van egy Crossing Bulgaria nevu facebook oldalam. Romanul irok (hosszu itt magyarazni, miert), de a fotok es a helysegnevek elmondjak a lenyeget :)
Érdekes, kipróbálom majd. Kitartást a felépüléshez!
Koszonom.