BA-BU-KA , az ÉN túrám. 2 rész.

Folytattam utam.
Dímbes-dombos, kanyargós utakon vitt emléktúrám, s ha edzettebb lettem volna talán nem nyafognék, de bizony kemény volt.
Az etyeki tetőkön csak a mandula fa sor mentette meg utam, de az annyira, hogy onnan már begurultam egy jó kávé után Budapestre...
A Lánc-hídon kellett átmennem, ilyen túrán akárhol átmenni a legvéresebb bűntettel ért volna fel.
Innen már azt hittem levezetek Gödöllőig, de nem jött be. Egyszerűen elfogyott a kerékpárút! Aki tudja hol megy kérem jelezze, másnak hátha jól jöhet néhanap. Nekem már mindegy. Kerestem, de rálelnem nem volt szerencsém. Vakon mentem tehát élet és halál között a régi hármason, de végül is kisebb csodának köszönve csak befutottam a Császárné kúriába estebédre.