Sok sikert Esztergomban is! A vb-vel kapcsoltban: magam is azok közé tartoztam, akik a torna előtt azzal számoltak, hogy a jelenlegi montenegrói és horvát csapatnál jobbak vagyunk (ha nem is sokkal) és ha hozzuk a legjobbunkat, akkor csak rajtunk múlik, hogy megverjük őket és ezzel a 8 közé jussunk. Viszont a meccseket látva rá kellett jönni, hogy nem így van. Pl a horvátokkal az elmúlt 4 verseny közül 3-on játszottunk, az előző kettőn kikaptunk, most is csak egy meseszerű fordítással sikerült legyőzni őket. Ez már nem lehet véletlen, vagyis ezek a középszerű horvátok úgy tűnik, hogy jobbak, de legalábbis nem rosszabbak nálunk. Ezt mindenféleképpen látni kell. Ebből két dolog kell következzen: 1) meg kell végre találnunk az okokat, hogy miért vagyunk ilyen gyengék és a megfelelő rövid és hosszútávú lépéseket meg kell tenni a javulásunkért. 2) viszont ha ilyen gyengék vagyunk, akkor igenis meg kell ünnepelni, hogy ott vagyunk az olimpiai kvalifikációs tornán - főleg, hogy egy ilyen katartikus fordítás után, amihez hasonlókat a sportág inkább fordított előjellel élt meg. És élni kell a lehetőséggel és ki kell jutni az olimpiára. Nyilván tévút, ha csak örülünk az olimpiai kvalifikációs tornára kijutásnak és az első pontban leírt rövid és hosszútávú megújulást elmulasztjuk, de ugyanilyen hiba ha valaki nem tud örülni a nehezen kivívott és akárhogyan is, de a legvégén bravúrosan elért eredménynek.
Ez a tipikus maszatolása a dolognakmajd' fél oldalban Örüljünk,de ne, ne örüljünk,de mégis,hogy kvalifikálhatunk.stb Ez esetben a Mátyás király és lányka meséje jutott eszembe,aki hozott is ajándékot a királynak,meg nem is.Én meg azt mondom, hivatali trükközések az IHF-nél és NOB nál ,ide,vagy oda vagy anyagi haszon motivál stb! az olimpiára a teljesítményben legjobbak kerüljenek be,nem pedig ide -oda tologatással olyanok is ,akik nem oda valók.Kelljen kiérdemelni folyamatos ,odavaló teljesítménnyel,nem pedig 15 perces játékkal(csapatsportról beszélek,nem pl egyéni szintidőről)Aki akar,rörüljőn a 15 percnek,aki nem,az ne örüljőn.De azok ne próbálják rá erőszakolni-még enyhén sem-magyarázkodásukat.Ez a magyar kézilabda tizenéve egy helyben topg a ráfordított nem kevés pénz ellenér.Vagy van:De,vagy nincs.De.Ebben az önbecsapásben élünk évek óta nemkevés területen.
Sok sikert Esztergomban is!
A vb-vel kapcsoltban: magam is azok közé tartoztam, akik a torna előtt azzal számoltak, hogy a jelenlegi montenegrói és horvát csapatnál jobbak vagyunk (ha nem is sokkal) és ha hozzuk a legjobbunkat, akkor csak rajtunk múlik, hogy megverjük őket és ezzel a 8 közé jussunk. Viszont a meccseket látva rá kellett jönni, hogy nem így van. Pl a horvátokkal az elmúlt 4 verseny közül 3-on játszottunk, az előző kettőn kikaptunk, most is csak egy meseszerű fordítással sikerült legyőzni őket. Ez már nem lehet véletlen, vagyis ezek a középszerű horvátok úgy tűnik, hogy jobbak, de legalábbis nem rosszabbak nálunk. Ezt mindenféleképpen látni kell.
Ebből két dolog kell következzen:
1) meg kell végre találnunk az okokat, hogy miért vagyunk ilyen gyengék és a megfelelő rövid és hosszútávú lépéseket meg kell tenni a javulásunkért.
2) viszont ha ilyen gyengék vagyunk, akkor igenis meg kell ünnepelni, hogy ott vagyunk az olimpiai kvalifikációs tornán - főleg, hogy egy ilyen katartikus fordítás után, amihez hasonlókat a sportág inkább fordított előjellel élt meg. És élni kell a lehetőséggel és ki kell jutni az olimpiára.
Nyilván tévút, ha csak örülünk az olimpiai kvalifikációs tornára kijutásnak és az első pontban leírt rövid és hosszútávú megújulást elmulasztjuk, de ugyanilyen hiba ha valaki nem tud örülni a nehezen kivívott és akárhogyan is, de a legvégén bravúrosan elért eredménynek.
Ez a tipikus maszatolása a dolognakmajd' fél oldalban Örüljünk,de ne, ne örüljünk,de mégis,hogy kvalifikálhatunk.stb Ez esetben a Mátyás király és lányka meséje jutott eszembe,aki hozott is ajándékot a királynak,meg nem is.Én meg azt mondom, hivatali trükközések az IHF-nél és NOB nál ,ide,vagy oda vagy anyagi haszon motivál stb! az olimpiára a teljesítményben legjobbak kerüljenek be,nem pedig ide -oda tologatással olyanok is ,akik nem oda valók.Kelljen kiérdemelni folyamatos ,odavaló teljesítménnyel,nem pedig 15 perces játékkal(csapatsportról beszélek,nem pl egyéni szintidőről)Aki akar,rörüljőn a 15 percnek,aki nem,az ne örüljőn.De azok ne próbálják rá erőszakolni-még enyhén sem-magyarázkodásukat.Ez a magyar kézilabda tizenéve egy helyben topg a ráfordított nem kevés pénz ellenér.Vagy van:De,vagy nincs.De.Ebben az önbecsapásben élünk évek óta nemkevés területen.