Igen, tudjuk, hogy Anett arcát néha kitakarja a mikrofon... :) Minden mással kapcsolatban viszont nagyon kíváncsiak vagyunk a visszajelzéseitekre, a Ti személyes történeteitekre!
Megmondom őszintén, néha a kérdező attitűdjével kapcsolatban kritikus voltam az interjú hallgatása során. Mondom ezt úgy, hogy Milán tanított és a lehető legnagobb tisztelettel gondolok rá. Például nem értem, hogy egy modern irányzatnak miért kellen "újat" mutatnia. Miért nem jó/elég, ha a korábbi módszerek erősségeit integrálja és kigyomlálja azt, ami fölösleges (pl. sémaelmélet vsz. klasszikus analízis). Vagy...miért kell a mindfulnesst "új" irányzatként megnevezni, miközben arról van szó, hogy egy többezer éves irányzatot a modern tudomáyn integrált, leegyszerűsít és gyakorlatiassá tesz? Gyakorló pszichológusként mondom, hogy (véleményem szerint) egy új módszer megítélésénél nem az a fontos, hogy egy szakértő/kutató szemével mennyire tökéletes, hanem az, hogy az átlagember számára milyen hatékonysággal nyújt megoldást, megkönnyebbülést, az anyagi és idői ráfordítások tekintetében? Azzal sem értek egyet, hogy a régi, jól bevált módszerek leegyszerűsítése "önbecsapás lenne" Ha az az empirikus tapasztalat, hogy az ötperces meditáció működik, ki tudja mozdítani a klienst a holtpontról, miért ne használjuk? Ha valakit nagyon frusztrál az, hogy túl nagy energiabefektetést igényel a változás, miért ne adjunk neki könnyebb utat? Természetesen a beszélgetés második felében éreztem egyfajta integrációt, öröm volt hallgatni, ahogy (szerintem) a két beszélő álláspontja közeledett egymáshoz. Köszönöm az inspiráló, elmélyült gondolatokat.
Igen, tudjuk, hogy Anett arcát néha kitakarja a mikrofon... :) Minden mással kapcsolatban viszont nagyon kíváncsiak vagyunk a visszajelzéseitekre, a Ti személyes történeteitekre!
A lényeg így is látszott: a szemei szépek. Csinos, szimpatikus, intelligens, kedvesnek tűnik a hangja és beszéde alapján. Kár hogy tele van....
Annyi észrevétel még h talán kevesebb időszegmenst vágj ki magad monológgal, és több kérdést illesz be az 1 órába.
A zöld brokkoli jól néz ki az asztalon, mókás.
@@Gabika-ge5gi Igen, az már állandó :)
@@Gabika-ge5gi nem tudom mióta követed a csatornát, ezek beszélgetések, nem interjúk. Más műfaj, mintha Anett mondjuk elmegy egy reggeli műsorba
Megmondom őszintén, néha a kérdező attitűdjével kapcsolatban kritikus voltam az interjú hallgatása során. Mondom ezt úgy, hogy Milán tanított és a lehető legnagobb tisztelettel gondolok rá. Például nem értem, hogy egy modern irányzatnak miért kellen "újat" mutatnia. Miért nem jó/elég, ha a korábbi módszerek erősségeit integrálja és kigyomlálja azt, ami fölösleges (pl. sémaelmélet vsz. klasszikus analízis). Vagy...miért kell a mindfulnesst "új" irányzatként megnevezni, miközben arról van szó, hogy egy többezer éves irányzatot a modern tudomáyn integrált, leegyszerűsít és gyakorlatiassá tesz? Gyakorló pszichológusként mondom, hogy (véleményem szerint) egy új módszer megítélésénél nem az a fontos, hogy egy szakértő/kutató szemével mennyire tökéletes, hanem az, hogy az átlagember számára milyen hatékonysággal nyújt megoldást, megkönnyebbülést, az anyagi és
idői ráfordítások tekintetében?
Azzal sem értek egyet, hogy a régi, jól bevált módszerek leegyszerűsítése "önbecsapás lenne" Ha az az empirikus tapasztalat, hogy az ötperces meditáció működik, ki tudja mozdítani a klienst a holtpontról, miért ne használjuk? Ha valakit nagyon frusztrál az, hogy túl nagy energiabefektetést igényel a változás, miért ne adjunk neki könnyebb utat?
Természetesen a beszélgetés második felében éreztem egyfajta integrációt, öröm volt hallgatni, ahogy (szerintem) a két beszélő álláspontja közeledett egymáshoz.
Köszönöm az inspiráló, elmélyült gondolatokat.
Mint kifinomult, gyakorló szakembert, kérdezem: hogyan tekint a Wilber- féle integrál irányvonalra?