OKT 24.szakasz 121-127 Kelemér - Bódvaszilas

Most majdnem a teljes 24. szakaszt jártam be Sziszi kutyussal 3 nap alatt, szállásokon töltve az éjszakát. 🐾
Pénteken 8.30-ra érkeztem meg Kelemérre, Gabi barátnőm segített a logisztikával (autóm Bódvaszilason lerakva), mert neki a környéken volt dolga, hála neki! 🙏🏻
Nyár, kánikula, de felkészülten indultunk neki a kalandnak. A zsákom tele volt vízzel, és itt még kajával is, a 3. nap végére lett vállalható a súlya. 😅
Péntek: Keleméren található Tompa Mihály emlékháza, innen indultunk pecsételés után. Gömörszőlősig az aszfalton vezetett az út. Ez a falu igazán hangulatos, szép alternatíváját adja a Balatonfelvidéknek, a hangulata ahhoz hasonló: pihenőkert, néprajzi gyűjtemény, takaros házak, Tompa Mihály emlékszoba. Pecsételés után folytattuk utunkat a rekkenő hőségben, dimbes-dombos tájon áthaladva, árnyékot adó fák nélkül, ellenben sokszor nyakig érő susnyással küzdve. Zádorfalván a Szivárvány Presszóban található a pecsételő, így itt tartottunk egy nagyobb szünetet, hogy erőt merítsünk a folytatáshoz, ettünk, ittunk ki-ki kedvére valót. Ezután még egy darabon napnak kitett szakasz következett, míg végre beértünk a hűsebb erdőbe. Hamar el is értük a Szlovák határt, majd innen fordultunk rá Aggtelekre. Itt volt a szállásunk a Baradla Campingben, ami egyben pecsételőhely is. Úgy elfáradtunk, hogy 7-kor már aludtunk is.
Szombat: korán indultunk tovább, megcsodáltuk a barlang bejáratát, majd felmásztunk a tetejére és tovább. Hamar Jósvafőre érkeztünk, ahol végre kávézhattam a pecsételő ponton! Letértünk a tengerszemhez, elvarázsoló élmény volt, ahogy a számtalan patak, forrás, ér keresztül-kasul szőtte a falut és a környéket. Megkerestük a helyi szolgáltató egységet és ismét kideleltünk egy finom meggysör és a törzsvendégek társaságában. Ezután folytattuk utunkat. Korán meg is érkeztünk Szelcepusztára a Turistaházhoz - magán kézben gondozzák, ha jól tudom, és példaértékű amit itt tapasztaltam, ritkán látni ilyen igényes hozzáállást! 8-kor már aludtunk is, sajnos Sziszi nem ébresztett fel, amikor éjjel megérkezett a szarvascsorda a fehér szarvassal, így róluk lemaradtam!
Vasárnap: hajnalban kerülgetett egy vihar csattogva, de szerencsére kifordult tőlünk, így korán indultunk is tovább. Derenkre érkeztünk, ami régen egy lengyel falu volt, szomorú sorssal, 1943-ban áttelepítettek mindenkit. Emlékhely őrzi a történetüket. Innen Szádvár volt a cél, amit kitérővel lehet elérni - megérte, csodálatos a panoráma innen és izgalmas volt végigsétálni a romok között. Innen már szinte lefelé vezetett az út, gyors pecsét a Szabó Pallag Erdészháznál, majd egy laza séta Bódvaszilasig, ahol a vasútállomáson a pecsét után várt az autó és irány haza. A három nap közül ez volt a legkevésbé forró. 🥾
Mindenhol kedves és jószívű emberrel találkoztunk, a túratársakkal is jókat beszélgettünk, amikor összefutottunk - az Aggteleki Nemzeti Park mély nyomokat hagyott bennem, szeretnék még ide is visszatérni!
Tarts velem! 💙
Ha tetszett a videó like, köszönöm, ha fel is iratkozol!