Most a Naszályt hódítottuk meg Sziszi kutyussal egy nyári csütörtöki napon - ez volt az egyik mumus nekem. Előre felírtam magamnak: meredek hegyoldal, keskeny ösvény, szárazságban és ne egyedül menj - ehhez képest egyedül, hétköznap vállaltam be, senkivel sem találkoztunk! 🥾
Az autót Felsőpetényben tettem le, innen buszoztunk át Katalinpusztára. Azonnal felfelé indult az út, ami 550 méterig meg sem állt. Közben átkeltünk egy függőhídon, amin Sziszi is átlépdelt végül egyedül. Közben a munkám miatt sokszor csörgött a telefonom, ez lassított, de legalább nem tűnt fel annyira a meredek emelkedés. Elértünk a rettegett szakaszhoz, ami valóban keskeny ösvény, mellettünk szaladt le a hegyoldal (nem néztem oda...), egy ponton ereszkedtem le négykézláb, hogy ne csússzak le, Sziszi legnagyobb örömére, aki azt hitte játszunk egy jót 😅 (a videó végén egy kis betekintést kaphattok Sziszi temperamentumára, és kifogyhatatlan energiájára)... 🐾 És már fent is voltunk a csúcson, ahol a mérőtoronyba a kilátásért a létrákon most nem másztunk fel. A másik oldal lényegesen könnyebb volt lefelé, és gyönyörű kilátópontokra bukkantunk. Ezután viszonylag könnyű terepen elértük Ősagárdot, majd Felsőpetényt. A menetidőm a telefonok miatt jóval lassabb lett, de ígéretes ügyek alakulnak.
Örülök, hogy túlvagyok ezen a szakaszon, jöhetnek az újabb kihívások!
Tarts velem! 💙
Ha tetszett a videó like, köszönöm, ha fel is iratkozol!