Atyaég, hajmeresztő volt ez a "Szerelmes szép estét" beköszönés, ez alapján egy kóklerre számítottam... de végső soron egy abszolút talpraesett vitapartner volt, akinek sok mindenben osztom a véleményét.
Nagyon jó gondolatok voltak mindkét oldalon, egy dologgal nem értek egyet. Azt mondtátok mindketten, hogy olyan nincs, hogy valaki a kicsapongó életmód után választotta a monogámiát. Jómagam 14 és 26 éves korom között a fél világot megdugtam, aztán megismertem a feleségemet. Az első két évben még volt bizonytalankodás, de az azóta eltelt 12 évben meg se fordult a fejemben, hogy bárki mással szexeljek, mint ő. Most 40 vagyok és megtaláltam azt, amit kerestem. :)
Gratulálok! Szép életút. Ez bennem is felmerült közben, hogy "miért ne lehetne ilyen?" Egyébként szerintem nem jellemző. Nagy vonalakban inkább az érvényesül amit ők mondtak, mert az ember beleszocializálja magát egy életvitelbe, de mint mindig vannak kivételek, és vannak emberek akiknél megfigyelhető jellemfejlődés. További boldog életet!
Szuper vita volt. Mindket oldalon nagyon elgondolkodtato ervek hangoztak el! Kulonosen az tetszett, milyen tisztelettel viszonyultak egymashoz a vitazok (egy ket szarkasztikus Puzser megjegyzestol eltekintve...) Mindketten meggyozoek es kompetensek voltak!
A személyes konklúzióm ebből az, hogy a monogámia olyan mint Churchill szerint a demokrácia: rossz, de jobbat még senki sem talált ki. Az emberek többsége valószinüleg nincs arra bekalibrálva, hogy 30+ évet csak egy emberrel szexelve éljen le (ezért sok a férrelépés), és erre a nyitott kapcsolat jó alternativát jelenthetne. A gyakorlatban viszont ebben valaki a legtöbbször sérülni fog, bármennyire is megvan a kezdeti megegyezés. A legtöbb embernek még az is fáj, ha a párjáról hall egy szaftos sztorit ami még a párkapcsolatuk ELŐTT-ről van, nemhogy ha minden este azon kéne morfondirozniuk, hogy "hát, lehet hogy a Gizi most épp valaki mással kúrogat". De ha valakinek ez megy, akkor persze hajrá.
"Az emberek többsége valószinüleg nincs arra bekalibrálva, hogy 30+ évet csak egy emberrel szexelve éljen le (ezért sok a férrelépés), és erre a nyitott kapcsolat jó alternativát jelenthetne." Szerintem meg az önfegyelem és az önuralom jelenthetne jó alternatívát :D Meg a lelkünk építése...túl sokat koncentrál az ember a testére, ami valljuk be elég gyorsan leépül . Az érzelmi intelligencia építése, a lelki kapcsolat mélyítése, a személyiségfejlesztés pedig felfelé ívelő dolgok , amik egyre több gyümölcsöt hoznak :)
Gábor részéről még nagyon sok adukártya nem lett kijátszva. A téma ennél sokkal részletgazdagabb, és a lényeg ezekben a részletekben van. Pl. az oxitocin "bekalibrálja"(!!!) az embert a monogámiára, de csak akkor, ha a párja előtt még nem volt kapcsolata mással. Ennek megértése kicsit hosszabb, mint amennyi ide fér. De ezt bizonyítja Pat Fagan 2017-es felmérése, melyben pl. a nők válási aránya a tizenkétszeresére nő, ha már volt egy kapcsolata előzőleg, ahhoz képest akinek egy sem volt! S noha szexuálisan megkívánhat ilyen monogámiában az egyik fél valakit, de belegondolva abba, hogy az aktusban egy idegen valaki mellett fekszik, a konkrét tett viszolyogást vált ki. A párunk kizárólagos egyedisége miatt. Ám - s ez is titok maradt - ez a monogámia csak akkor sikeres, ha nincs köztünk valamiben összeférhetetlenség (ez a szexben a legtöbbször teljesül, tehát nem kell kipróbálni). Ám éppen az oxitocin az, ami a kötődés által becsap, és hamisan azt véljük a másikról, hogy "ő az igazi". Pedig NEM! S ez csak évek múltán válik elviselhetetlenné. Pedig ennek az esélye nagyon nagy: kb. 75 %! Négy emberből csak egy az akivel le tudjuk élni az életünket. Tehát a második partner esélye - ha korán belekezdtünk a szexbe - hatalmas, és ettől annak is nagy lesz a valószínűsége, hogy hűtlenek leszünk a ténylegesen igazihoz is! Ez a szexforradalom hatásának a fő problémája. Önfegyelem, önuralom csak akkor kell, ha a párunk nem az első volt az életünkben. Olyan ez mint a dohányzásról való leszokás. Leszokni lehetetlen (egy perc allat évtizedek múlva is visszaszokhatunk), de abbahagyni lehetséges. Akkor meg, ha nem szoktunk rá, nagyon könnyű vállalni, hogy nem gyújtunk rá. A teljes érvkészlet megismeréséhez, és megértéséhez legalább tíz ilyen vita lenne szükséges. Nem véletlen, hogy az elmúlt korokban csak az évszázadok keserű tapasztalatai alapján vezették be egyes népek a monogámiát. S emiatt maradt fenn az a közösség, mert megszűnt miatta a népesség fogyása.
@@anikom.298 ha tovább olvastad a kommentet akkor gondolom láttad hogy a való életben az önfegyelem szerintem is egy jobb/praktikusabb alternativa mint a nyitott kapcsolatok. de mivel te is önfegyelemről beszélsz, valahol nyilván egyetértessz velem abban, hogy nem erre lettünk bekalibrálva - ha erre lennénk, elvégre is nem kellene önfegyelem.
@@ssdabel értem és jogos az érv. Én az eredendő bűnt hoznám be. Másik példa lehetne az önzés, ami jellemzi az emberi természetet, mégis törekszünk az empátiára, elmosogatunk a párunk helyett , pedig nem arra vagyunk kalibrálva ... Ez is önfegyelem egy nemesebb cél érdekében. Egyébként én 6 éve vagyok keresztény, azelőtt követtem el hűtlenségeket, és még büszke is voltam rá, mára már nem ez az alaptermészetem. Szóval én könnyen beszélek , mert azzal, hogy Isten segítségét kérem és ő változást hozott bennem, minden könnyebb. Már nem iszom le magam, évek óta nem dohányzom stbstb. Azelőtt rohadt sok energiát befektettem a leszokásba mégse sikerült. Szóval lényegében igen, igazad van, a természetünkben kell a változás, anélkül sokkal nehezebb .
Róbert hosszan és nagyon pontosan megfogalmazta a monogámiáról való gondolataim, véleményem. Zseniális élmény volt mástól hallani amit évek óta gondolok a témával kapcsolatban. Ezt a felvételt fogom elküldeni mindenkinek akivel én nem tudom vagy nem akarom ilyen részletekbe menően, érveket sorakoztatva megismertetni a látásmódom.
Azért valahogy nincs előttem a kép, ahogy Puzsér arra megy haza, hogy dugják a feleségét és ő megértően behúzza az ajtót, majd eloson, és bölcsen az orra alá mormogja: végül is megette a fene ezt az egész elköteleződést, ha még ennyi se fér bele, hiszen ez csak egy banális, triviális aktus: ez a felnőttségem próbája és én most kiállom!
Kamasz-szintű poén...Ez is előre megbeszélés kérdése hogy csak a másik tudtával csináljuk és el lehet kerülni ha zavar, vagy otthon legyünk-e mi is akkor..
@@gabormiseta5562 Ha nem számít az, hogy a párod mással dug, akkor miért akarnád szándékosan elkerülni? Ja hogy mégis csak számít? Csupán az fontosabb számodra, hogy másokat farkalj, mint hogy a te csajodat húzzák fel? Értem.
Elosonni? Az igazi párok támogatják egymást! Be kell szépen kopogni es megkérdezni kérnek-e kávét, tartani a feleséged lábát ha elfáradt. Mit ér az elköteleződés, ha még ennyi sem fér bele!?
"Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bír el egy egyéjszakás kalandot?" Hát nem tudom, szerintem ennek a kérdésnek több értelme lenne fordítva. Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bírja ki egyéjszakás kalandok nélkül? Ha tényleg olyan "banális", és "végtelenül triviális" dologról van szó, akkor bizonyára el lehet azt intézni kézzel is. Lehet persze poliamor kapcsolattal is kisérletezni, de az egy kisérleti életstratégia, semmi garancia nincs rá hogy tényleg működik hosszú távon is. Elég logikusnak tűnik hogy a kapcsolat mélységét áldozza fel az ember az extra szabadságért. És mélység alatt nem azt kell ám érteni hogy milyen jókat beszélgetünk az első években, hanem azt amivé egy kapcsolat 30 év alatt fejlődni tudna, ha helyette nem kergetnénk délibábokat kényszeresen, mert az nekünk jár. Valóban része a felnőtté válásnak hogy a nyitott kapcsolatokat kölcsönösen nyitottnak fogjuk fel. Aztán a következő lépése a felnőtté válásnak meg az, hogy rádöbbenünk hogy a nyitott kapcsolatokat legkésőbb a 30-as éveinkben azért illik előbb-utóbb kinőni. És igen, persze, nyilván vannak kivételes esetek ahol jól tud ez működni hosszú távon is, de a fenti vita nem a kivételekről szólt, hanem hogy "lejárt szavatosságú-e" a monogámia. És erre nem túl meggyőző válasz az, hogy "igen, mert kanos vagyok". Nem mintha azt gondolnám hogy nincs szükség kulturális innovációra, az egész csatornánk arról szól hogy gondoljuk újra a társadalmi kereteinket mert a múlt századi paradigma nem viszi el a hátán ezt a századot. De nem gondolom hogy az újítást éppen a legstabilabb ponton kéne kezdeni. Aki szereti az ilyesmiről szóló beszélgetéseket, annak érdekesek lehetnek a videóink, itt a legutóbbi a mindfulness csapdáiról: ua-cam.com/video/cgiPpzCI4_0/v-deo.html
@@amphicoelias4106 Lehet, írtam is a végén. Csak az sokkal nehezebb, és sokkal ritkább. A testi vágy pedig nagyon nehezen különíthető el az érzelmektől, különösen nőknél, részben az oxitocin miatt, ahogy Mihalec Gábor említi is a vitában. A személyes tapasztalatom is ugyanez, minden egyes partnerem kötődni kezdett, hiába fektettük le az elején hogy ez nem arról fog szólni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ha mindkét fél másokkal is összejár, az nagyon könnyen destabilizálja a kapcsolatot. Nem szükségszerűen, de könnyen. Ennek fényében azt mondani hogy a monogámia idejétmúlt mert a mi kapcsolatunk anélkül is működik, nos ez olyan mintha azt mondanánk, hogy a hajókon a tőkesúly idejétmúlt, mert az én hajóm eddig nem borult fel anélkül sem.
Szintézis..., úgy vélem, hogy pont a LÉNYEG nem ragadta meg abban, amit Robi kifejtett. TESTRESZABOTTAN, felnőtt ember módján, mindenkinek SAJÁT MAGA kell, hogy megtalálja, hogy mi a legtesthezállóbb, legszemélyreszabott formátuma , ami garantálja a sikeres párkapcsolata reményét. Nem kötelező monogámnak lenni, s aki megoldja olyanfajta kompromisszummal, ami etikusan békén hagyja az egóját, nehogy már ITÉLKEZZENEK felette azok, akik a monogámiában látják üdvözülésük útját. Tény, hogy RENGETEG a tragikus kimenetelű párkapcsolat, házasság..., s ROBI nem tett/tesz mást, mint a TÉNYEK/REALITÁSOK mentén veszi számba a VALÓSÁGOT, s felhívja a figyelmet arra, hogy a délibábos szélsőségek önmagunknak hazudott sztereotípiák között OTT VAN az ezerszinű árnyalatban tobzódó hétköznapok valódi tartalma, s ŐSZINTESÉGGEL, ÖNISMERETTEL ..., miközben felnőtté válunk..., ott a lehetőség bennünk, hogy megajándékozzuk magunkat a BOLDOGSÁGunk akár művészi mélységével/tartalmával is. Amit Róbert képvisel egy rendkivül tartalmas, dolgos életprogram, de aki nem tud ráállni az általa felvázolt hullámhosszra elsősorban belső látással, annak sajnos hiába beszél. Ahogy e videóban/"vitában" is jól láthattuk.
"Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bírja ki egyéjszakás kalandok nélkül?" Lehet, hogy elbírja anélkül, mindenesetre adjuk meg a lehetőségét. Mert ami lehetőség, az máris nem kényszer. Amit tiltunk, az inkább nem fogja kibírni, mint amit megengedünk, de legalábbis megtalálja magának az utat, vagy szétveri a rendszert (jelen esetben a kapcsolatot). Ez ugyanúgy igaz a fegyvertartásra és a fű legalizálására is, mint a nyitott párkapcsolatra. Mert megkérdezhetnéd: mégis mennyit ér az a béke és nyugalom iránti elköteleződés, ami nem bírja ki fegyverek és drogok nélkül? "Ha tényleg olyan >>banálisvégtelenül triviális>lejárt szavatosságú-e>igen, mert kanos vagyok
de az, hogy megismersz szaz not, nem zarja ki a lehetoseget annak, hogy egyet szaz oldalrol ismerj meg. Valoban kulonbseg, a mondat helyes, de nem zarjak ki egymast.
@@essztus Szerintem a száz nő egyoldali megismerése mellett nem marad időd (figyelmed, érdeklődésed stb) az egy nő száz odlali megismerésére..., persze ez 100, 50, 20, 10 esetében is érvényes, ...inkább kizárja
Szögezzük le, én nagyon bírom Robit! Zseniális meglátásai és magyarázatai vannak, szinte bármiről és bármikor. Nagyra tartom. A párkapcsolati témában nem találtam közöttünk a szinkront. Én hiszem, hogy az ember egy társat keres és bár mindig kompromisszumok között él, mégis kisebb gond az, mint önmagának elszámolni és együtt élni a saját csalásaival. Ott kerül a méreg a lelkünkből a kapcsolatba. A 68-as "beavatás"-ból igyekezett kifarolni a világ és az csak előszele volt annak amit ma látunk. Cél volt a társadalom legkisebb egészséges sejtjenek, a családnak a fellazítása és lám, már sokan azt sem tudják fiúk-e vagy lányok. Most közelebb állt a Doki véleménye az élményeimen keresztül megélt valósághoz. Ha nem tudunk monogámok lenni és maradni, akkor egyszerűen rosszul választottunk, vagy sok hibával játsszuk a társasjátékot és partnerünk lassan szabadulna belőle. Sokszor még ezt sem, inkább titokban máshol keresi a boldogságot, mert bunkók voltunk és/vagy vagyunk vele. Egy egészségesen induló kapcsolat is megbetegedhet, de ez főleg az intelligencián múlik. Mit teszünk ekkor? Egymás torkát vagy kezét akarjuk fogni? Esetleg a különválás a helyes megoldás.
Pontosan. 15 percnél járok, de ha ez így megy tovább, hamar ki kell nyomnom, mert Puzsért itt kenterbe verik. Fapofával kijelenteni, hogy az egyéjszakás kalandban senki sem sérül, aki meg mégis, az csak maradi... Az a baj a Robival, hogy azokban a témákban is ugyanolyan vehemens, amikhez nagyon ért. Ő ismer olyanokat (gondolom magát is beleértve), akiknek ez működik, szóval akkor ez így van és kész. Közben ők a kivételek, nem a szabály. Kár, mert egyébként ez egy nagyon jó téma, ahol nincsen fekete meg fehér, és reméltem, hogy a Robi tudja hozni a szürkét, de nem.
De ez nem érv. Ugyanezt lehetne elmondani rólad, hogy csak azért, mert te személyes monogámiában élsz, ezért érvelsz amellett, hogy csakis az a jó. Ez így sehová nem vezet, tartalmilag próbálj érvelni.
@@GajeelRedfox Valszeg dőlnek elé a 19-23 éves bölcsész lányok apuk után és erről nem akar lemondani az egykor a nőknél sikertelen, bumfordi, nagydarab mackós pasi. Nincs olyan ember, aki ezt a döntést így hozná meg, ahogy ő előadja, az elvek alapján. Vagy azért hozza meg, mert nem tud dugni (ffi esetén), de van más, ami miatt vele marad az asszony (egzisztencia). Vagy valami miatt hullanak elé a nők és erről a dologról egy olyan, átlagos nőért, akit meg tudna tartani nem akar lemondani. A C verzió a fétis. Nincs több út.
@@amphicoelias4106 Nincs csak jó. Embere válogatja, hogy mi áll testhez neki. De attól mert valakinek van valami az átlagtól eltérő szokása, nem kell megpróbálni normálissá tenni azért, hogy ne okozzon számára belső feszkót. Puzsér majdnem összes dumája erről szól és ennél pont ő esik ebbe a hibába. Van az ismeretségi körben több olyan, aki 100+ nő fölött jár és beszélgettünk többször erről. Még ők sem tartják ezt normálisnak.
Üdv! Bocsánat, de hosszú lesz... Az elhangzott érvelés a nyílt kapcsolat mellett meghasonlik saját magával. Ha önmagában csupán annyit jelentünk ki, hogy jól ismerve magunkat, semmilyen ígéretet nem teszünk a másiknak, az életen át tartó hűség kapcsán,mert nincs meg bennünk még a szándék sem ennek betartására, és ezt a másiktól sem várjuk el, az korrektnek mondható és elfogadható. Számomra a gond avval van, amikor erre a párkapcsolati felfogásra magasabb erkölcsöt szeretnénk ráerőltetni, pusztán a helyes választásunk önigazolásának folyományaként. Amikor majd annak idején szembesülnünk kell a fájdalommal, amit a párunk nekünk okoz, akkor az adott helyzetre ráhúzzuk azt a pongyolát, miszerint ilyenkor az egónk az ami "kiég", hogy ami bennünk fáj ebben a helyzetben, az mind az egó és nem a másik iránti feltétlen elfogadás. Csakhogy, a kapcsolat legelején Nekem volt választásom, és ezt a választást nem a másik miatt hoztam meg, hiszen (a nyílt kapcsolat melletti érvelés szerint)minden kapcsolatomat eszerint a minta szerint formálom meg. Kizárólag magam miatt nem vállaltam az elköteleződést a monogámia tábláján, már akkor, amikor leültem játszani a párkapcsolati társasjátékot. Ennek a választásnak az egyedüli oka az egóm volt, az az elgondolás, hogy Nekem igenis járnak az egy éjszakás kalandok, erről senkiért és semmiért ne kelljen lemondanom, mert a vágyaimat túlságosan szeretem kiélni ahhoz, hogy meghozzam az ehhez tartozó áldozatot. Egyetlen esetben előfordulhat, hogy a másik miatt, később határozom el magam ebbe az irányba, de ott ténylegesen arról lehet szó, hogy a "párom" miatt megyek bele egy ilyen egyeszségbe, de természetem szerint nem erre lett volna igényem. Menjünk tovább, tegyük fel, benne vagyunk egy ilyen nyílt kapcsolatban, ahol ténylegesen mindkét fél az elejétől nem esküszik a monogámiára. Vegyünk két példát arra, hogy mért jóval kétesebb erkölcsi értelemben egy ilyen vállalás. A két fél nyílt, őszinte egymással és kapcsolatuk emiatt transzparens, hiszen a beszélgetésben elhangzott érv szerint az erkölcsi pillére a másik megértése és elfogadása annak, hogy a vágyait kiélhesse. Tegyük fel, hogy megkérdezed a "párodtól", hogy lenne e kedve este elmenni valahová kettesben és mondjuk mozi után elkölteni egy romantikus vacsorát. Erre jön egy teljesen őszinte válasz, hogy ugyan lenne hozzá kedve, de ma estére már más programja van, ugyanis két színes bőrű férfivel már megbeszélte, hogy egész éjjel szexelni fognak, de a vacsorát majd valamikor mindenképp bepótolják, hiszen biztosítja a nő a férfit, hogy az a kötelék ami köztük van az különleges, és semmi nem oldhatja el. Tegyük fel, hogy hősünk az este folyamán nem érzi annyira jól magát a bőrében, elgondolkodik, és arra a következtetésre jut, hogy ami most "kiég belőle" az az egója. Ha ebben az esetben, az egóján túllépve, tökéletesen meg tud nyugodni, és ugyanúgy tudja folytatni ezt a kapcsolatot, mint eddig, akkor nem csak a nyílt kapcsolat iskola példája lesz, hanem úgy éri el a Buddha állapotot, ahogyan az eddig talán senkinek sem sikerült. Hiszen nem a fügefa suttogása alatt az erdő mélyén világosodik meg, hanem szövevényes emberi kapcsolatok "városi" forgatagában. Tehát azt nem várhatod el magadtól, hogy megzabolázd a vágyaidat, és egyetlen nővel éld ki a szexualitást, úgy, hogy az még aszkézist sem igényel, hiszen nem a szexet korlátozod, hanem a partnerek számát csupán egyetlenre? Azt viszont igen, hogy a Buddhák Buddhájává váljál, ahol a megvilágosodást nem egy ingerszegény, hanem egy ingergazdag környezetben érd el? De menjünk tovább, Legyünk most Mi a kicsapongó fél. Tegyük fel, hogy 3 éve együtt vagyunk már és partnerünk babát vár tőlünk. Mondjuk elég nagy már az a pocak,a barátnőnk szexuális étvágya alább hagy egy időre. De hát mi ugye férfiak vagyunk, rettegünk a szexuális elfojtásoktól, nehogy kiáradjon a tudatalattink, elöntve bennünket a pöcegödre tartalmával, így,mivel érezzük, hogy valami megváltozott a párunkban, elkezdünk hát kikancsingatni. Leegyszerűsítve a testiségre, mondjuk betévedünk egy türelmi zónába és ott fizetünk egy nőnek a szexért. Először voltunk más nővel, mióta megismertük a barátnőnket. Hazaérünk, elmeséljük a párunknak, miután rákérdez, hogy hol jártunk, mivel ugye az alappillér az őszinteség(és itt nem jöhet szóba a kegyes hazugság, hiszen azt megtehetnénk egy monogámnak hazudott kapcsolatban is, az érvelő ebben látja a nyílt kapcsolat különbségét), és látjuk, hogy a szokottnál is jobban csillognak a szemei, mert most ez a szempár könnyben úszik. Most menjünk oda a tükörhöz, mélyen nézzünk bele, és gondoljunk arra a madárkára, akinek nyitva hagytuk az ajtaját. Ez a madár Mi voltunk, nem a másik. Mi rosszat tettünk, hiszen csak repültünk egy kört?... Részemről belegondolni is iszonyatos, hogy milyen játszmák mehetnek egy ilyen kapcsolatban, mondjuk egy veszekedés után, ahol nincsenek hagyományos értelemben vett határok. "A nem félünk a farkastól" című film, ahhoz képest egy szüreti mulatság lehet... A beszélgetésben elhangzik egy nagyon fontos gondolat, amit nem igen fejtettek ki. Az, hogy a pornó az, ami leginkább felkorbácsolja ezeket a vágyakat, hogy aki ennek a fogyasztója, annak lesz leginkább igénye egy nyílt kapcsolatra, aki nem képes megelégedni egyetlen nővel. Lehet, hogy mélyen magunkba nézve a szexualitásban is meg kellene találnunk a mértékletesség kardinális erényét, hogy teljes őszinteséggel mondhassuk a másiknak azt az "igen"-t, ami lényünk legmélyéből jön és nem pusztán társadalmi elvárás. Persze ha nem akarjuk nem kell, csak ne hazudjunk oda erényt, ahol nincsen, mindenféle hangzatos metaforákkal a kalitkába zárt madárkával!
Gyerekek tömegei nőnek fel apa nélkül vagy anya nélkül amiatt, hogy egy félrekúrás szétzúzta az egész párkapcsolatot! Ez a nagyon szomorú, és ezen kellene változtatni akár monogámiával, akár megengedőbb hozzáállással, nekem aztán mindegy.
Az ugye megvan, hogy az általad emlegetett kapcsolatok, amiket "szétzúzott egy(-több) félrekúrás" a közvetlen és cáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy a MONOGÁMIA, mint olyan, qrvára nem általános és ezért, mindenkinél, nem is működik?! Ami nem általános és nem mindenkinél működik, azt nem lehet/szabad/kell mindenkinél erőltetni.
@@KovacsDaniel-kodacx Éppen ezért írtam úgy, hogy valójában mindegy, hogy nyitott kapcsolat, vagy monogám, az lenne a lényeg, hogy ne legyen ennyi csonka családban felnövő gyerek. Talán ebben kéne közös nevezőre jutni egy párnak, hogy kitartunk egymás mellett, és vállaljuk a gyerek(ek) közös felnevelését ilyen és ilyen feltételekkel. Mellesleg szerintem ez az oltárnál kötött fogadalom is félre van értve kicsit... Nem azt igérik meg az oltárnál, hogy 35 éven keresztül nem dugok mással, hanem kitartunk együtt bármi is történjen. És a félrelépés is része lehet ennek a bárminek. :)
Azért egy ilyen poliamóriás kapcsolatban elég nagy a sérülés esélye, és két nagyon speciális lelki alkat együttállása kell hozzá, hogy működjön. Vajon hányszor van inkább az, hogy az egyik fél beleesik a másikba, és azért fogadja el a feltételeket, mert máshogy nem lehet vele? Vagy hányszor lehet az, hogy időközben a feltételek megváltoznak? Kezdetben tök jó ötletnek tűnt, mert neked is volt mellékes, meg a csajodnak is, azóta viszont neked nem jön össze, úgyhogy fél éve az a helyzet, hogy nézed ahogy a csajod eljár kúrni? Nem lehet túl egészséges. És a dinamika megváltozása kellően hosszútávon bizony okvetlenül megtörténik, és jó eséllyel előáll az, hogy az egyik fél leginkább a kapcsolaton kívül élné meg a szexet, a másik fél pedig főleg a kapcsolaton belül szeretné. Na ez könnyen megmérgezi az egészet, így vannak kétségeim, hogy mennyire lehet stabil egy ilyen felállás. Ráadásul ott a másik tényező, hogy a szex nem feltétlenül érzelemmentes, férfiak számára sem, és még akkor sem, ha az ember annak szánja. Lehet, hogy magamból indulok ki és az emberek többsége nem ilyen, de én bizony esélyesnek látom, hogy beleszeressek abba a lányba, aki pedig csak néhányéjszakásnak indult, ha újra és újra neki szentelem inkább a figyelmem. És akkor miért ne lennék inkább teljes időben vele? Kicsit úgy érzem, hogy Robiban alapvetően nincs meg az a fajta exkluzivitást feltételező érzelmi kötődés, ami hát maga a szerelem. Bár ha jól emlékszem régen említette is, hogy soha nem volt még szerelmes, és nem is érti, mi az a túlhype-olt fos. Ha valaki adottságilag képtelen megélni a szerelmet, az talán soha nem fogja érteni a monogámiát sem. És mégegy dolog: ha az embernek két opciója is van a szexre, akkor általában nem olyan a dilemma, hogy az eper vagy a vaníliafagyit válasszam, hanem bizony lesz egy határozott benyomásod arról, hogy most éppen inkább melyikükkel szeretnél szexelni. Ezt pedig látni lehet rajtad, és ha éppen nem az az, akivel amúgy együtt vagy, abban biztos vagyok, hogy az fáj.
Megnéznék egy statisztikát a poly kapcsolatokról. Mekkora részüket javaolsja nő, mennyit férfi és abból mi lesz. Lenne egy tippem, de nagyon sztereotíp és nőgyűlölő :)
@@Felsmukk a nők "érzelem vezéreltek" mi a faszt jelent? Én csávóktól sose hallottam, hogy milyen a melle, segge az aktuális csajnak ellenben nők többször beszélgettek a pasik farokméretéről, meddig bírják, hogy nyalnak stb. Meg teljesen nyíltan nyáladzott a szájuk épp csak azt nem mondták ki, hogy tövig szopnák a csávót. És ezek a nők az átlagosnál nem is voltak kurvásabbak.
@@botidobra6221 Ez intelligencia és szellemi érettség kérdése leginkább. 18 évesen mindenki szemérmetlenül mesélte el a legapróbb részleteket is haveri körben arról, hogy hogyan szexelt a csajával, ami számomra baromi kellemetlen volt, lévén, hogy mindenki ismert mindenkit, sokan egy osztályba is jártunk, franc se akart tudni ilyen szintű intim titkokat kb. mindenkiről. Ahogy az ember komolyodik, és a szex is megszokott "élettartozékká" válik, ez jó esetben teljesen eltűnik és az ember már védi a párja, felesége, gyerekei anyja méltóságát azzal, hogy nem pofázza ki két sör között, mintsem, hogy ezzel vagizzon a haverok előtt. Persze mindig vannak azok a tahó parasztok, akik ezt leszarják, de remélhetőleg nem ez az átlag.
Miért lett elfogadhatatlan az önuralom, az önmegtartóztatás? Ne a partnertôl várjuk az elfogadást, hanem saját magunkon gyakoroljuk az önfegyelmet. Nem is beszélve arról, hogy az egy éjszakás kalandból lesz vagy lehet a kapcsolat és akkor az hova vezeti a házasságot?
@@MORDIZOMADTA abban az értelemben igen 😁 mint a férfi oldalról. Nem elfogadhatatlan az önuralom ha a testeden az ösztönödön tudsz uralkodni. De ahhoz viszont tudni kéne tudni az attitüd rendszeredet azon belül is a sémát, ezeket át lehet îrni pszichoterápiás kezeléssel ha súlyos.
@@essztus csak itt az ha ezt valamelyik nem nem tartja fenn akkor azt elîtélik ,és akkor adják a tanácsot hogy mi lenne helyes , ezért pofáztam a pszichoterápiás kezelést . Átîrja a valamihez azonosulás sémáját . Kívűlről ilyesmit nem lehet megváltoztatni . Gyanúm az hogy egy egyházi párterepautának halvány lila gőze sincs erről , nincs rá képesîtése .
Azért szomorú ezt a vitát látni/hallani, mert Robi a vitatkozás híve, a vitakultúrát hirdeti és gyakorolja, csakhogy ennek a kultúrának része, hogy időről időre be kell ismerned ha tévedsz és valamiben nincs igazad. Robi érezhetően gyakorlottabb és ügyesebb a vitában mint műfajban, de nagyon nem tudott meggyőzni ebben a témában, pedig nagyon nyitott füllel hallgattam, férfi vagyok én is, nyilván kedvező lehet számomra amit ő képvisel. Csakhogy látványosan nem az ő oldalán van az igazság, mégsem képes ennek a felismerésére. Így csak az a kérdés marad, hogy akkor miben különbözik a sok, nagyon szűk látókörű véleményvezértől. Kérlek Robi ne ezt az utat kövesd, és mindent amit hiszel időről időre vizsgáld újra, nehogy a saját berőgződéseid csapdájába ess.
Puzsér sosem tudott vitakultúrát teremteni, elképesztő primitíven viselkedik rendre. Nem véletlen, hogy nem a társadalom nevezte ki erre a szerepre, hanem Ő saját magát. Egy Ungár Péter, Fodor Gábor, Orbán Balázs körülbelül 10 kört ver rá, mégis magát tartja a vitatkozás felkent papjának.
@@adamm025 Puzsér nem abban jó ahogy vitatkozik, hanem abban amit mond. A vitastílust egyszerűen csak megbocsájtja neki az ember, a hiánypótló gondolatokért cserébe. Itt most sajnos hiánypótló gondolatok helyett csak izzadtságszagú önigazolást hozott. Ez van, emberek vagyunk. :)
szejintem te mozt vagynemszereted eléggé arobit vagy nemétetted mega tatalmat metafzikailag!!! mindketö hihetetlennagy hiányosságokra ésönálo gondókodásra vall!!! engem ottgyözöttmeg arobi hogy amásik ember nagyon vizafogott vot és bologatott hamiskás nézésse, arobimeg vékik autentkus és lazamaratt. számomra tömegemberként esz egyételmüen arobifelé döntötte amérleget. egyépként a vita kejetei kulturáltak vótak esz evitathatatlantény
Azért nem tudott téged meggyözni, mert te nem akarnál olyan csajjal elkötelezödni, aki mással is ágyba bújik, és inkább a monogám kapcsolat mellett döntesz, mert azt biztonságosabbnak tünik számodra. Másfelöl Robi érvei sokkal inkább szólnak arról, hogy ismerd fel a saját vágyaidat, érzéseidet, igényeidet, legyél tudatos, és úgy dönts arról, hogy kivel akarsz kapocsolatot és kivel nem. Ja, és nem mellesleg, legyél öszínte a partnereddel. Johettek itt a statisztikakkal, amik azt mondják, hogy monogám kapcsolatban jobb az élet, csak a valóság az, hogy a legtobb esetben nem a szexuális vágyak miatt lesz szar egy kapcsolat, hanem mert idióták az emberek, és idiótán viselkednek.
Robi! Minden ember szereti az extázist, az extrem élményeket, a nagy mélységeket, szóval szeretjük ha egy élmény intenzív. Minél több felé osztjuk szét a szeretetünket annál inkább laposabb lesz mindegyik, és azzal az illetővel való szeretetünket gyengítjük akivel a legjobb, aki szeret minket, ha őt megcsaljuk. Én ezt saját magamon is átéltem. Volt egy barátnőm akit eleinte nem is szerettem, majd megszerettem és egyre jobb lett a szex is a vége felé már hihetetlent jó volt, de ez a barátnőm idősebb volt annyival, hogy gyerekvállalás ás egyéb hosszútávú tervek nem lettek volna amúgy sem lehetségesek, szóval azért nyitott szemmel jártam, és időnként elcsavarta a fejem 1-1 valaki de amikor kiderült hogy az illető az semmitérő akkor nem léptem rá az új útra. Persze ezek közben meg tudtam figyelni a szeretetem és a szex intenzitását a barátnőmmel és bizony gyengült, és laposodott, és amikor meghoztam a döntést, hogy én maradok vele mert ő nagyon szeret és rendes nő akkor visszaállt a dolog a jó állapotra, persze nem azonnal de visszaállt. De én bánom ezeket a félrenézéseket mert 1, nem helyes, 2, nem is volt jobb az életem tőlük. Aztán végül jött valaki aki elhódított tőle, őt is megbántam egy kb 1-2 éves depressziót okozott nekem, majd jött egy olyan akivel olyan jó volt, hogy sosem voltam boldogabb korábban. Ez a 68-as eszmeiség amit te hirdetsz ez lelkiismeretlenebb, állatiasabb mint 1 embert szeretni. Na ná hogy könnyebb, de nem jobb. Amikor azt kritizálod, hogy ,,háát ez a monogámia ez nem működik, ósdi stb" azért jusson eszedbe hogy nem a régi gondolkodás miatt 1,5 a születési szám, hanem az új gondolkodásmódtól. Nem a régi miatt rekord alacsony a párkapcsolatok száma hanem az újtól, mert már annak a hatása alatt van a társadalom. Úgyhogy kivételesen egyáltalán nincs igazad.
Két tévedésedet szeretném kijavítani: 1, Nagyon saját tapasztalatból indulsz ki, ezáltal a saját egyéni élethelyzetedet állítod normálissá, holott Robi többször is kihangsúlyozta; a közös döntés, és a kompromisszum a legfontosabb, legyen beszélgetés a két fél között, ne csak normakövetés. Azt, hogy a szeretetet szétosztani mással, szintén nem igaz, mert egy felnőtt gondolkodással rendelkező ember eltudja dönteni, ki iránt érez pusztán szexuális vonzalmat, és kinél van sokkal több. Ebből alakít ki egy rendszert, aszerint élik életüket. Robi nagyon is helyesen látja azt, hogy nem mindenkinek működik ez vagy az az életstílus, ami teljesen rendben van. A ránk erőszakolt normákkal van a probléma; sok ember aláveti ennek magát. Ismerek embereket mindkét párkapcsolati típusból: aki teljesen monogám, illetve akik nyitottban élnek. Bármelyiket is választja két ember, az esküjét tartsa be: jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ. 2, A mai, gyerekszületésszám-csökkenést, válásokat, nőtlenséget/hajadonságot sok minden befolyásolja, nem lehet ráhúzni csupán a szexuális forradalomra: beszéd/kompromisszum hiánya és az ezáltal fellépő megcsalás és válás, a "karrierista" életmód, a gyermeki felfogás, etc... Rengeteget lehet még említeni.
@@gaborhegyesi4277 Attól még, hogy valakit szeretünk, valakivel meg csak szexelnénk, az nem jelenti azt, hogy ha játszogatunk, az ne lenne kihatással az érzéseinkre. Naivitás azt hinni, hogy nincs. Nem helyes. A normákat illetően: A normák, nem ránk erőszakoltak. A normák csak úgy vannak. Minden embernek van lelkiismerete és ha működik akkor nem csalja meg a barátnőjét, és nincs is ingerenciája rá. Én (vagy bárki) ha valakit Tényleg szeretek, csak őt akarom. Az esküt betartani fontos, ebben egyetértünk. Abban is, hogy amit nem tudunk betartani, azt nem szabad megígérni, mert az aljas hazugság. Ebben igaza van Robinak is. De szerintem el kell jutni addig lélekben, hogy csak 1 valakit akarunk. De ebben a nyitott hozzáállás/ monogámia teljes kerülése, partnerek sűrű cserélgetése/ alkalmi szexek... nem segítenek, sőt, ha az ember ebbe szocializálja bele magát 1-2-3 évtizeden át, közben nagyon sok mindent nem tapasztalt meg ami kell ahhoz, hogy tudjunk értékelni, és szeretni 1 másik embert. Pont az a baj, hogy nem olyat keresnek hosszú időn át nemi életük eleje felé az emberek, akivel akár az egész életüket szívesen leélnék. Az igazi, a nekünk való keresése helyett a pillanatnyi örömöt keressük, és ezáltal, elfogyasztóiasodunk, sőt, aki ezt önző módon teszi egyrészt hatalmas lelki sebeket ejt pont azokon akik nem ezt érdemelnék, és egyben a saját lelkiismeretét bezárja és elássa a pincébe. Sokszor akár egy életre, (lehet amúgy azért, mert ezt szokta meg az élet minden más területén is, mert ezzel a mai világban ,,sikeresnek" lehet lenni.) Megint csak a nehezebb út a jobb (helyesebb). Ez szenvedéssel jár olykor, magánnyal, de ez az egész egy megpróbáltatás az élet/Isten/karma részéről. Nehéz, ezért értem én, hogy sokan a könnyebb utat választják, de az attól még nem jó, és nem helyes, és még csak nem is célravezető. Ha kivárnák azt amíg, komolyan vágynak arra aki nekik való, és energiát fektetnének abba, hogy rendesen megismerjék a másikat, akkor sokkal mélyebb, és igazabb/ igazibb lenne az egész, és sokkal nagyobb örömük lenne abban akivel vannak. Csak ezt nagyon nehéz, egy olyan társadalomban ahol az emberek olyan felszínesek, hogy lassan már magukat sem ismerik, mert a másikról és kb magukról is azt hiszik (jórészük) , hogy azzal azonosak amit a face-re instára kiraknak magukról. Abban igazad van, hogy nem csak a 68-as szellemiség okozza a kapcsolatok hanyatlását, születésszámot, hanem ebben a karrierizmus és sok egyéb valóban benne van. A karrierizmus egyik úttörője jan paul saart Francia író volt pl, aki a francia felvilágosodás hullámain továbbgördülve jutott el Isten nélküli, ember (én)központú, extrem individualista, egoista agymenéseihez amelyeken komplett politikai generációk nevelkedtek. Csoda hogy itt tartunk?
@@boordaniel Kedves Dániel! Sok mindenben egyetértek, viszont felfedeztem sok tévedést is: a szexben lehetnek és kellenek is érzelmek, viszont ez hiearchikus: az aktushoz elég a vonzalom, nem kell több. Ennél sokkal súlyosabb és magasabbrendűbb érzelem a szeretet. Így működik a "nyitott kapcsolat" is: vonzalmat kiélheted mással, ha ellenállhatatlan készséget érzel, bármelyik fél (a kettős mérce teljes kizárásával), de a szeretetet, és az életünk társával való törődést csak egy ember kapja meg. Így működik ez; el kellene oszlatni az emberekben a kétséget, hogy ez rossz és újszerű dolog lenne, ellenkezőleg: ez egy formula, kapcsolattípus, nem az össze-vissza dugásról szól, hanem a hírtelen fellépő vágyak kiéléséről, és az elfojtás okozta stressz megelőzéséről. Természetesen ez sem mindenkinek való: egyszerűen tiszteletben kell tartani, kik hogyan rendezik be az életüket. A normákra visszatérve; elég erős ellentmondás van az írásodban: "a normák csak úgy vannak" pár sorra lejjebb: " nem helyes." Az etikus gondolkodást is a normák okoznak, tehát a helyesség csak úgy van. Az etika az emberiség legkárosabb sejtje: az előre beszervezett "helyes élet" víziója megszámlálhatatlan ember életét tette tönkre, őket szolgává téve. Az utolsó mondataiddal meg nem igazán tudok mit kezdeni: nem értem, hogy válik az ember "fogyasztóivá" (ezzel a főnévi melléknévvel sem találkoztam még). Ahogy szenvedést sem okoz a másiknak, mert ahogy Robi is megfogalmazta: ez csak megfelelő kommunikációval és kompromisszummal működhet, ahol mindkét fél ad, de a lehető legjobban jár. Ui.: A Járai Máté-féle "felvállalást" elítélem. Ez teljes mértékig magánügy! Ahogyan a gyermekeket sem szabad belekeverni; ez anya és apa dolga. Uui.: A szexualitás megváltozott, aminek vannak előnyei és hátrányai. A kor kihívásait vállalni kell, és ahogy Robi is mondja: a párok ne érezzék feszélyezve magukat; akiknek nem jön ez be, azok legyenek életen át egymáséi. Így van ez jól. :)
Mielőtt még nagyon belélnéd magad, hogy a világ pontosan annyi, amennyit észlelsz belőle, közlöm, hogy több ilyen "unikornist" ismerek és magam is boldog, nyitott kapcsolatban élek.
Az első félidőben a csóka lemosta Robit, aztán a dolog kiegyenlítődött! Nagyon szuper, kultúrált vita volt, ilyenekre lenne szükség a közéletben! Élvezet volt ez a másfél óra, amit vezetés közben hallgattam! Köszönöm! 👍👍👍🙂
A családterapeuta stílusa és példabeszédei kissé negédesek és émelyítőek, olyanok, mint ha valamiféle kisegyház hittérítője lenne. A "Mártás" sztorin majdnem kidobtam a taccsot.
Csak annyit tennék, hozzá, hogy bizony a nőknek is vannak vágyaik, nem csak az érzelmeket akarják. Sőt! Az más kérdés, hogy ezt tabuként kezelik. Szeretik azt hinni, hogy a nők nem mennek az ösztöneik után, pedig de. Sok házasság válságát okozza a nők minőségi és/vagy mennyiségi hiányérzete. Csak erről nem beszélünk, mert az az elfogadott, hogy a férfiben tombol a tesztoszteron.
A férfiak nem szeretnek erről beszélni mert ha a nők vágya szóba jön, ott számukra sajnos kikerülhetetlen téma a méret. Bizony ez van. Számít a méret és a kitartás...bizony. A nők jobban és többször bírják az aktust mint a férfiak (nem hiába a ranglista vezető illegális gyógyszer-forgalomban a potencianövelők messze az élen vannak) Egyszerű rendszeres akár ülve elvégezhető gátizom tornával tökéletesen karbantartható női szerv...kifáradhatatlan és ez a férfiak nagyon nagy többségének rettenetesen fáj. Nem értem miért, hiszen ez tény. Férfiak és nők különbözőek. Én is elfogadom mikor arról van szó, hogy érzelmi szinten pedig mi nők vagyunk a jóval sérülékenyebbek. A férfiak az érzelmi akadályokat szerintem százszor könnyebben veszik mint mi...erősebbek is jóval...egyszerűen ezen nem szabad megsértődni...ez a biológia. A méret számít, a nőknek vannak vágyaik mert egyszerűen jobban bírják a szexet mint a férfiak. A férfiak jobban vágynak rá de csak mert nekik a mennyiség a több és a minőség a kevesebb...ez is biológia és a Robi ki is fejtette, hogy miért :)
A méret számít, ezért kell olyan nőt találni, aki passzol...ha érted. Roppant primitíven fejezem ki, de minden nőnek más számít nagynak, testi adottságai függvényében. Ezért keresgélek én 160 centi alatt barátnőt.
@@jozsefnemeth7319 Szerintem ezzel egyáltalán nincsen baj. Nyilván egy 180 centi magas lánynak ezért is probléma társat találni. Ő szintén kevesebb emberből választhat ha az élvezeti faktort is figyelembe veszi. Aztán az ilyen feltételek formálódhatnak amint mondjuk jön a személyiség és megismered és mondjuk megszereted az illetőt...akkor lehetséges, hogy a testi dolgok annyival háttérbe szorulnak, hogy fel-fel adtok...vagy megoldást kerestek (együtt) a vágyaitok kielégítésére IS. Hála istennek a párkeresés számomra már nem téma 12 éve így nehéz jó tanácsot adni a mai viszonyokhoz mert bizony 32 évesen is néha már totál lemaradottnak érezheti magát az ember :) Az viszont nem baj ha az embernek vannak preferenciái (mondjuk úgy, hogy esete) amit keres a másikban...csak nagyon fontos, hogy ezt bunkóság nélkül tudja kifejezni.
@@arwensmallmusicfm A nők önálló szuverén emberek. Kinek lenne joga kényszeríteni őket bármire? Ugyan ki moshatná meg a fejüket? Önmaguknak kell megfelelniük. Ha akarnak, majd szemléletet váltanak. Nem gondolkodunk erről egyformán. Nem mondtam, hogy ki kell dobni azt a "jóravaló hűséges embert" (már ha egyáltalán épp ilyen az az ember). A dolog részemről nem ennek mentén kerülne eldöntésre. Joga van a nőknek is az érzéseikhez, és a vágyaikhoz, és ahhoz is, hogy ezeket közvetítsék a férfiak felé. A vágyak márpedig jönnek. Az a nő döntése, hogy mit kezd ezekkel, s majd viseli a következményeit. Biztos, hogy nem az az egyedül járható út, ha eltemeti őket. Ez egy kétszemélyes játék, mindkét félnek befolyása van a kapcsolatban történtekre. Ha ez ahhoz vezet, hogy a kapcsolat felbomlik, az mindkét fél "sara". Mindezért a nőt felelőssé tenni, az egy erős hárítás.
1."Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok'"(Pál) 2. Szabadságom által döntsek,ne ígéretek,külső-belső egyéb kényszerek alapján. Köztetek Róbert "A Szabad Ember" -respect.
@@MrHaragos Jó nagy marhaságot láttál bele. A repülés az számodra feltétlenül a mással való hempergést jelenti? Nem lehetne inkább az élet szinonimája? Nagyon egyszerű hasonlat volt pedig. Két egyenrangú fél mellé és nem alá-fölé rendelt viszonyban él együtt. Ennyi.
@@BeduChanel Hát igen, semmi esetre sem vonatkoztassunk el, ha egy komment után egy smiley jelecske áll! A kalitkából kiengedett madár metafórája a többség számára igen ritka esetben jelenti a nagy kirándulásokat a Börzsönyben és a közös makramézásokat fuvola szó mellett. Annyira nem is indokolatlan az értelmezésem mintsem kézenfekvő!
Jól érvelt Robi, de hogy egy hírhedt valakitől idézzek "Sounds good, doesn't work". Évmillók evolúcióján át akik hasonlóan gondolkodtak mint amit ő, hosszútávon kihaltak. Az egyik legerősebb ösztönünkk ez, és évmilliók óta erősítjük a természetes szelekcióval. Ne mond nekem, hogy ezt fejben felül lehet írni. Meg hozzáteszem önzőség a másik kisajátítása? Még ha meg is van egy poliámor kapcsolat beszélve honnan tudjuk, hogy nem fogunk ártani vele a másiknak? És az már nem az én önzőségem, hanem a másik egója, meg gyerekessége? Hagyjuk már. Nem egyszerű téma mellett érvelt Robi, és nem is mondom azt hogy rosszul csinálta, de nekem még tudtak felmutatni emellett kozisztensen, tanulhatóan működő példát. Az embernek fáj ha megdugják a párját, és ez az egyik legerősebb ösztünk, akár meg van beszélve akár nem, és nem gondolom, hogy ego és gyerekesség az, hogy valakinek emiatt fájdalma van, még ha bele is ment egy ilyen kapcsolatba. Hozzáteszem, hogy ha ennyire hisz benne, mért nem replikálja a saját életében, ezzel valós ellenpéldát mutatva, vagy mért nem hoz fel rá példát az ismerősei közül, vagy egyszerűen csak példát a nagyvilágból? Mert a valóságban nem működik.
Bízom benne, hogy sok - itt nyitva hagyott - kérdésre hónapok múltán választ kapunk. Mert megvannak a válaszok, de most még a mélyhűtőben pihennek. Én gratulálok Robinak! Ilyen szerepben - más témában - láttam már (igaz hogy elég rég volt). Becsülöm, hogy fel tudta vállalni, a majdani végkifejlet ellenére is.
Nagyon jo gondolatok hangoztak el, jo volt a vita. Es a musorvezeto is profi.
4 роки тому+1
Robi már mindenhova elmész megmondani a tuttit, csak hozzánk nem... :( Hát mennyivel vagyunk mi rosszabbak mint ez a Skrabski Zsuzsi vagy a hitgyüli rádió? ;)
@@thetruthtester5169 De érted a kérdést? Ez nem volt mindig így, hogy felveszel egy huszadik századi eszközt ha nem akarsz gyereket. Igazából egy nő, nem feltétlen tud védekezni, ha a férjével pl még terveznek gyereket, de még ezer indok lehet h miért nem. A nagy hév alatt, nem biztos h erre figyel/észreveszi egyáltalán.
@@thetruthtester5169 A védekezés rengetegszer nem működik a felek hibáján kívül. A mi családunkban rendre születtek így gyerekek. Nem volt baj, mert házasságba érkeztek, nyilván felmerül a kérdés, hogy más esetben ez hogy van.
ércsdmeg: evulúcijós drájv, spermijogenezisz, magvaklövelése mindenfele. aki ezekbe nemhisz és aszonggya hogy aférfi tásadalmi konstrukcijo ésalakithato az nemtuggya mitbeszél
En sose dugtam massal a parkapcsolataim (3db) alatt de a pasijaim (3bol2) mindig full keszek voltak a feltekenysegtol mert jofej voltam masokkal nemtol fuggetlen es kb attol bekeszultek ha nelkuluk talalkoztam egy masik emberrel. Nem tudom melyik allasponttal ertek egyet de amig kb attol hiszti van h nelkule is van eleted hat az nagyon gaz. Es sok ilyet latok sot... egymas kisajatitasa es a feltekenyseg a norma a szeretet jele. Hat vicc, (szingli vagyok 5 eve, remelem 1x majd talalok valakit aki nem zar aranykalitkaba de nem is kurogat felre ossszevissza.)
Szívemből szóltál! Létezik a kisajátításnak az a foka, ahol nemhogy a félrekúrás probléma, hanem az is, ha a páromon kívül létezik másik nő, aki tetszik, vagy egyáltalán szimpatikus :) Robi nézete szerint az is kisajátítás, hogy nem dughatunk mással, szerintem ez azért még belefér, habár 35 évre... Én sem tudom, hol az igazság, de legalább addig kéne kibírni együtt (vagy így vagy úgy), amég a gyerek felnő! Viszont az nekem nem érv, hogy "minden szívdobbanásommal százezer spermiumot termelek" Ettől még nem kell több emberrel dugni, lehet ugyan azzal is minden nap! :D
Ez a kisajátítás a bántalmazás egy formája, nem a szeretet jele. Ha rendszeresen ilyen partner mellett köt ki az ember, érdemes lehet utánajárni, hogy van-e ennek valamilyen mélyebb oka, eredhet-e ez a gyerekkorból. Akár terápiára is jó lehet elmenni ilyen esetben, bár szerintem az mindenkinek hasznos lenne, legalább egy-két évig.
Sasok egy életre választanak párt tudomásom szerint. Ezt lehet nevezni monogámiának? Ha igen, akkor evuluciónak köszönhetően alakult ki és nem a sasok kúlturája miatt.
Sosem szerettem, ha az állatvilággal példálóznak, az ember nem állat. Ami állatias bennünk, azt nagyon erős kontroll alatt kell tartanunk. Az állatvilágban csomó hajmeresztő dolog van, kölykét felfaló, poligám, kannibál, magányos, hímgyilkos, párját fojtogató, azonosnemmel szaporodó, hímnős. Nem érdemes utánozni őket. Ettől függetlenül nagyon egyet értek veled!
@@hunyadilaca Lehet, hogy az állatvilágban sok hajmeresztő dolog van. Na de akkor az emberek világára mit lehet mondani? Ha a kettőt összehasonlítanánk abban a tekintetben, hogy melyik az élhetőbb életforma a földi világ tekintetében, akkor elég valószínű, hogy nem az emberek jönnének ki belőle győztesen. Tehát akkor áll a kérdés, kit érdemes utánozni?
@@hunyadilaca aha erős kontroll alatt, persze, nem tudom mennyi idős vagy de el fog jönni a pillanat amikor rájössz hogy mekkora marhaság volt amikor azt képzelted hogy hú de racionális voltam ......csak egy másik recept ami alapján elbaszhatod az életed.
@@aleksandarikic3188 A "mi lenne, ha" kérdést akkor is felesleges vitatni. Semmivel se különb, mintha egy férfi felcsinálna egy másik nőt. Nem kell túlmisztifikálni az ilyen kapcsolatokat: teljesen úgy működik, mint a többi, ezzel a jelentős különbséggel.
Kicsit bosszantó, hogy 3 fő képvisel 1 nézőpontot, amiből kettőt (elméletileg) azért szerepeltetnek, hogy elfogulatlanul moderáljon/kérdezzen. Ja és a műsorvezető hölgyemény valahogy túlnyomórészt Robi reakcióinál olvassa fel a kommenteket. Alapvető, hogy MEGVÁROM, ha a másik még mondani akar valamit. Maga a téma jó volt. Nekem egyébként van a közelemben olyan pár, akik nyitott házasságban élnek (mindkét félnek szabad a pálya) immáron több évtizedes viszonylatban, mégsem traumatizálódtak sem ők, sem a gyerekeik, akik szintén már felnőttek. Amiről Robi beszél működik bizonyos esetekben. Kinek mi elfogadható éljen úgy megbeszélve a partnerével és, ha konszenzus születik, akkor világ vége +2 nap a kapcsolat időtartama. 1:18:20 a legtöbb férfi kikacsintás azért jön létre, mert otthon a szexualitás gyakorlatilag 0-hoz közelít. Ugyanúgy, ahogy azzal a nővel időnként elmegyek közös programra, akivel már évek óta élek együtt, emlékeztetem rá, hogy szeretem, stb. azt is szükséges megérteni, hogy a férfiaknak szükséges rendszeres szexuális élet. És, amennyiben ezt otthon nem kapja meg, akkor máshol fogja megtalálni. Ez ennyire egyszerű.
Én full liberális vagyok egy csomó kérdésben, de szerintem a hűség is, ahogy a dugni akarás is belénk van kódolva. Nem lehet új diskurzust írni. Persze papíron lehet, de aki félrelép, érzi a sejtjeiben, hogy ez nem helyes, akit megcsalnak, mindig érzi, hogy ez nincs rendben, és nem hiszem, hogy csak a kultúránk miatt. Meg lehet beszélni a nyitott kapcsolatot, de csak felszínes emberek között fog működni, valódi érzésekkel ez nem megy.
Most először mélységesen nem értek egyet veled Robi. Ha a nyitott házasság egy közös akaraton alapul ahhoz most sincs köze senkinek. Nekik joguk van így élni, nekem pedig jogom van ezt nem kapcsolatnak vagy házasságnak nevezni. Ha a biológia ivararányt nézzük az emberek esetén az is 1:1 és ha ettől kis mértékben eltér a valóság az a nagyságrendje miatt semmit sem változtat ezen. Vagyis evolúciós ösztön, biológiai determináció a monogámia. Én a feleségem nem a kulturális elvárások miatt nem csalom meg. Azért nem csalom meg mert neki ez rosszul esne és nincs rá okom sem hisz megkapom amire szükségem van. Amelyik kapcsolatban nincs szex annak vége van. Ez ilyenkor egyszerűen arról szól hogy rosszul választottatok mindketten, és nem azt igazolja hogy a monogámia rossz.
Alapvetően szimpatikus ahogy látod ezt az egészet. A sorok között olvasva viszont felmerült bennem az a kérdés, hogy a feleséged megcsalásának elkerülése mögött csak az említett kettő indokod van? Mert talán a legfontosabbat, azt, hogy nem is akarod/akarnád, - és nem miatta, hanem magad miatt - kimaradt. Véletlenül?
@@dcktater7847 Figyelmedbe ajánlom, hogy nem írtam olyat miszerint csak szex kapcsolat van. A szex az egyik összetevője egy kapcsolatnak. Természetesen nem azt állítom, hogy ezzel mindenki egyetért. De hogy a házasságok jelentős része végül azért megy tönkre mert elromlik a szex az egészen biztos.
@@bejjbi1 Nem akarom, de tudnám. Mert mi férfiak sokszor ösztönállatok vagyunk. Sajnos ez az igazság. Én is. Ez azt jelenti, hogy természetesen tudnék teljesíteni más nővel is. De miután a feleségem a gyermekeim anyja, azon kívül ahogy Garai Gábor írta "feltétlenül valljuk egymást" ezért uralkodok magamon. De ugyanezt teszem naponta sokszor más kapcsán is. Abban hogy uralkodni magunkon helyes mert enélkül egy káosz lenne az életünk, egyetértett a Robi is a pasassal.
@@dcktater7847 Ahogy írtam, nem állítottam azt hogy a házasságnak a szexen kell alapulnia. A testi vonzalom az első lépések között van amikor egy kapcsolat létrejön. Természetesen az a normális ha ez fennmarad. Még akkor is ha idővel valamennyit kopik. Ahogy az első lépéseknél ez fontos, úgy fontos marad 30 év múlva is. Ez teljesen normális dolog.
A csirkecombos példánál sikerült nagyon szépen elmondania, hogy miért nincs igaza. Ugyanis ja, ha azért dobod el a csirkecombot, mert vki rád üvölt, annak valóban nincs túl sok előremutató hatása. De a diskurzus nem is erről szólt, hanem arról, hogy ha vágysz a mértéktelen evésre, akkor ennek a vágyadnak teret engedsz-e vagy sem. Másképpen megfogalmazva, azzal a vágyaddal küzdesz-e meg, ami az evéshez vezet vagy az evés következményeivel. Merthogy az evésnek akkor is lesznek következményei rád, a környezetedre és emberi kapcsolataidra nézve, ha a pároddal a legelején megállapodtok, hogy a másik súlyával kapcsolatban nincsenek elvárásaitok hosszútávon. De egy másik érveléssel is a saját álláspontját érvénytelenítette. Amikor arról beszél, hogy ha volt X fél éves kapcsolatod, akkor utána felelőtlenség arra ígéretet tenni, hogy veled majd 35 évig monogám leszek. Na de ugyanezen az elven nem ugyanolyan felelőtlenség ma azt mondani, hogy nekem 35 évig biztosan meg fog felelni a nyitott kapcsolat, amikor még egyetlen 35 éves nyitott kapcsolatom se volt?
@@BaloBArna Nem ilyen kontextusban fogalmazódott meg a példa és nem is átültethető erre, mivel a más étel evésének nincs semmiféle olyan következménye, amivel az azt elfogyasztónak, illetve az ő környezetének érdemben dolga lenne, mivel nem fejt ki érdemi hatást. Ez viszont a nyitott kapcsolatokra egyáltalán nem igaz.
@@tamassutus4597 Az a baj, hogy mindenképpen elfogyasztunk más ételt is, maximum titokban, hazudozva. A magyar házasságok 67% végződik válással. Ezek után elég naivnak kell lenni ahhoz hogy valaki higgyen a monogámiában. És ezek házasságok,azaz sokkal erősebb elköteleződéssel mentek bele a felek, mint egy sima kapcsolatba.
@@BaloBArna Még egyszer mondom, rossz az analógia, ami a másik ételről szól. Másrészt abból hogy a házasságok 67%-a válással végződik, nem következik az, hogy azért végződnek válással, mert az egyik vagy másik fél egyéjszakás kalandba kezdett vagy vágyott rá. Ez a válások nüansznyi hányadára lehet igaz. A házasságok azért végződnek válással, mert maga a kapcsolat tönkremegy és ennek az esetek extrém többségében nem az oka a megcsalás, hanem a következménye.
@@tamassutus4597 Tisztázzunk valamit. Monogámia alatt Puzser azt érti, hogy valaki egy életen át egyetlen emberrel él szexuális életet. Nem azt, hogy évente vagy két évente hűséges vagyok az aktuális barátnőmhöz. Ezért nem rossz példa a válás.
Szívesen meghallgatnám ugyanezt a beszélgetést az urak és kedves párjaik társaságában, mivel sokszor bizonyos hiányosságokat észleltem amiket szerintem a női nem képviselői igencsak betöltöttek volna. Például a terhesség alatti férfiak kikacsintását illetően igencsak könnyelműen szó esett arról, hogy a férfinek szüksége van a szexre és hogy a nő ha igazán szereti ezt megérti,viszont a nők ilyenkor a test változás által igencsak hadi lábon állnak az önbizalmukkal (legalábbis a nagy többség, igencsak szerencsés az akinek nem sokat változik a teste). Szóval kérdem én valóban ilyenkor is érvényes és jó lenne az a női fél számára, hogy igen a párom mással hentereg de én biztosan tetszem még neki és az a lényeg, hogy ő boldog legyen, miközben ilyenkor kellene a legjobban megerősíteni őt a férfinek arról hogy még ugyanúgy vonzó számára a hölgy , ha már elvileges legjobb barátok?! És e nélkül hogyan tudna a nő úgy felneveleni egy gyereket, hogy ő ebből semmit ne érezzen? Mivel mint tudjuk az első pár év igen meghatározó a csöppség életében. Ha valaki ilyen szintű önbizalommal rendelkezik kérem tartson egy tanfolyamot róla, mert az ismeretségi körömben ilyenről még nem hallottam. És ezzel a kérdésemmel leginkább Puzsér urat és párját szólítanám meg, ha ezt lehetne. Sokszor azt éreztem, hogy leginkább csak arról beszél, hogy a nőknek mit kellene elfogadni, mert ha igazi társak ezt megértik, de arról miért nem esett szó, hogy egy férfi mit fogad el a nővel szemben úgymond "cserébe ", ha a nő mondjuk nem érez vágyat ilyenekre? Mivel a kapcsolatok úgy működnek hogy oda vissza adunk kapunk. Vagy valamit esetleg félre értelmeztem? Érdekes vita/beszélgetés volt, köszönöm.
Tehát, hogy ha a feleségemet nem zavarja és engem sem, akkor minden rendben, jöhet a harmadik fél? Mi??? Ez nagyon beteges.. Mit érezhet ilyenkor a közös gyerek? Hová vezet ez lelkileg? Mire fejleszti az emberi természetet? Minden vágy tiszta és helyes? Vágyat elnyomni minden esetben bűn és helytelen??? Mivan?
Ehelyett most az van, hogy amikor már nagyon unják egymást, hát elválnak. (a házasságok közel a fele - van ország, ahol több mint a fele - már válással ér véget) Na az aztán nagyon jó a gyereknek...
@@kisjen7636 szinte soha nem az az oka a válásoknak hogy "nagyon unják egymást". Feldolgozatlan sérelmek szoktak inkább lenni a háttérben. Például féltékenység. Hát erre aztán kiváló gyógyír ha mindketten össze-vissza kefélgetnek. :)
@@szintezismuhely Óó, dehogynem. A válások oka főleg a béklyó. Hogy egymáshoz láncolva belebetegszenek egymás állandó közelségébe és jönnek a sérelmek... Én csak eljátszottam Puzsér "váljunk felnőtté gondolatával": ha túllépünk a kicsinyességen és azon felül tényleg meg tudjuk fogadni, hogy végül egymás mellett maradunk, az jobb a gyereknek is, mint a válás, amiből egyre, egyre, egyre több van és az tényleg azzal végződnek, hogy apuka és anyuka többé nem is találkoznak. Közös karácsony pl. biztos nem lesz. Abból, hogy ennyire egyre több a válás, abból legalábbis tényleg az következik, hogy a mostani hiedelem-rendszerrel kell kezdeni valamit! Nem mondom, hogy a félrekufircolás a megoldás, de valami kell, mert látszik, hogy a mostani "rendszer" rossz, rossz irányba megy.
@@kisjen7636 ja, hát ha úgy nézzük akkor nyilván csak akkor alakulhatnak ki sérelmek ha szoros a kapcsolat, tehát ha az egésznek a lényegét kilúgozzuk akkor nyilván a sérelmek is felszínesebbek lesznek. Ha sose kerülünk közel, akkor nem tudunk elhidegülni! Trükkös. :)
szerintem ez a kérdés is attól függ h hisz e az ember egy felsőbb hatalomban/Istenben. Ha igen, akkor hisz abban is h létezik egy felsőbb rendű jó, egy abszolút jó, amit ugyan teljesen soha sem érünk el a földön, de egyre közeledhetunk felé mind egyenileg mind társadalmi szinten. Ha az ember ebben nem hisz, akkor szerintem egyszerűen muszáj lesz az amíg masoknak nem árt okés elvet betartva ugyan, de hihetetlenül önzőn élnie, mert hát mit lehet itt csinálni ha nem együtt élvezni az életet? Továbbadom az örökítiőanyagot minél több emberbe, mert hát élvezettel jár, persze mert hisz a legősibb emberek is ezt csinálták, nade a kultúrát is nekik köszönhetjük? A nagy kultúrák, amik elkezdtek ilyen szinten leokézni a nyilt szexualitást, pár generáció elbuktak. Erről van egy érdekes könyv...
Ha normális dolog a megcsalás, akkor miért fáj ez annyira a megcsalt partnernek? Társadalmi elvárásból fáj neki? Nem, azért fáj neki, mert az a normális, ha nem csaljuk meg a párunkat, belső ösztön a ragaszkodás, kizárólagosság érzése. A hűség az egy döntés, amit a másik szeretete és tisztelete miatt meghozunk és tartjuk magunkat hozzá, ami által jobb emberek vagyunk.
@Kovács István Én már tudtam, h mi a véleménye erről az egészről, mert hallgattam egy másik vitát, akkor is kiakadtam rá. Én azt is megértem, ha egy férfinak (mert bennetek erősebb a szaporodási ösztön) nehezére esik hűségesnek lenni, de törekednie kell rá. A nők 99%-ban nem a szexualítás miatt csalják meg a párjukat, hanem mert érzelmileg kiüresedett a kapcsolat. Jelezném, h én még soha, nem csaltam meg senkit, de szerető már voltam, de elítélem magam, h hajlandó voltam belemenni az ilyesmibe. Jelenleg, főleg ezért nincs kapcsolatom, mert egész életemben nős és párkapcsolatban lévő férfiak próbálkoztak nálam és nem akarom, h az én párom másnál próbálkozzon, így nincs párom...
@Kovács István Nem sok esély van megtalálni álmaid nőjét, de ez sajnos nagyon naiv gondolat, amúgy is, képzeld van egy mondás: "Minden csinos nőt un valaki" Ezért mondom, hogy a hűség az egy döntés, egyszerűen nem tudsz te egy olyan párt találni, aki mellett soha, senkit nem kívánsz meg, viszont dönthetsz úgy, h érte megteszed és nem dugod meg azt a nőt, hiába kívánod annyira. A kommentedből arra tippelek, h 20 év körül járhatsz korban maximum. Én már közelebb vagyok a 40-hez.
@Kovács István Ha rég elmúltál 20 és még mindig csak keresed álmaid nőjét, akkor ott hamarosan rá kell jönnöd, h baj van. Egy általános jelenség az embereknél, hogy akit jobban megismersz, az vonzóbbá válik számodra, ugyan ez elképzelhető ellenkezőleg is és nagyon sok házasságban történik meg ez, hogy elveszi a faszi í gyönyörű nőt, de az évek során kiderül, h egy büdös banya, azaz a külseje is megsatnyul a szemében. Egyébként a MONDÁS, HOGY "Minden csinos nőt un valaki" egyáltalán nem a gazdagokra vagy híresekre vonatkozik, hanem a teljesen átlagos emberekre. Nem tudom hallottál-e már olyat, hogy valaki egy rondább nővel csalja meg a párját...? Rengeteg ilyen van, mert nem szebbel, jobbal akarják megcsalni, a kulcsszó az, h MÁSSAL és itt jön képbe a dopamin, amiről a vitában Gábor beszélt...A változatosság gyönyörködtet. A hűség az nem csak úgy létrejön, mert jaj olyan csini a nejem, h sose csalnám meg, hanem tök mind1 hogy néz ki, szeretem azt, h MI és ezért áldozatokat kell hoznom és annak ellenére, h nem vakságot fogadtam és igen bizony megkívánok más nőket, de nem csalom meg, mert fontosabb számomra, h bízzon bennem a párom, h ez a MI egy kurva csodálatos csapat legyen.
@Kovács István Nem azt mondtam, h baj, hanem, h nem valós. Te nem érted a hűség fogalmát, nem azért vagyunk hűségesek, mert mindenki rondább, a mi párunknál, hanem azért mert szeretjük és szeretnénk, ha a kapcsolatunk elmélyülne, ahhoz pedig nem fér bele a kikandikálás, sem sutyiban, sem nyíltan. Sztem álmokat kergetsz, mindenben tökéletes nő nincs. Én se találok párt, mert én meg úgy gondolom, h ahhoz, h valakivel le tudjam élni életem hátralevő részét, tökéletesen össze kell illenünk és a külső századrangú ebben a dologban, de én még így se találok.
BULVÁR!!! (Lelkem a pokolban égjen el tudom...) Tessék elmenni Pottyondy Edina ,,Megváltó motivációs mesterek! Az Nyilas Misi igen, a Alföldi Róbi nem!" videójához, és 5:43-hoz tekerni a motivációs trénerhez, ott található Robi álláspontja az asszony szemszögéből :Dd Komolyra fordítva: Szerintem mindketten ugyan arról beszélnek. Mihalec Gábor: azt mondja hogy vannak vágyak és nehéz leküzdeni, de menj haza és büntesd az asszonykád úgy ahogy eddig még nem, és próbáljatok ki új dolgokat, húzd fel a latexet is ha kell, de nincs szükséged megcsalásra, minek mész máshova, ott is megvan ez, vagy ha továbbra is frusztrált vagy menj a haverokkal el és csapjatok oda raftingon, a nyaralóban, vagy egy kis Boris Brejcha-ra egy kerek mellett és mozogd ki. Puzsér Róbert: Olyan belső evolúciós tényezők hajtanak rá más nőkre amik a szaporodásért felelnek(spermium stb), és visz a vérem. Az elfojtott frusztrációk miatt készül 1 szörnyeteg, hát láttunk már ilyet... Robi annyit mond végig amúgy tök humánusan: Ne verd át az asszonyt, ne bántsd meg, ne játszmázz, ne okozz senkinek fájdalmat. Csak úgy működik a poligám eszme ebben az értelemben ha az asszonyka ugyan olyan szinten partner, és a ti kapcsolatotok más élet-szövetségen alapszik és nem határolja körül a szexuális kötődés, mert annál jobban szeretitek egymást(vagy máshogy), ezáltal ha ő is és Robi is elmegy máshova, az egymás iránti elköteleződés és tisztelet sokkal erősebb annál minthogy egy 1éjszakás kaland befolyásolná azt. Konklúzió: Csinálj azt amit akarsz és ahogy jól esik egészen odáig amíg humánusan jársz el, nem elárulva és megbántva másokat és konszenzus alapján.
Nagyon jó beszélgetés volt, bár én sokkal inkább Puzsér véleményét osztom. Viszont akármennyire is nem vagyok én sem a teljes monogámia híve, azt hibának tartom, hogy nem beszéltek arról, hogy mi a helyzet akkor, ha van gyerek is van. Mert akárhogy is, egy gyerek sok mindent felülír, mert az ő lelki világa nagyon sérülékeny és nagyon nem mindegy, milyen felnőtt lesz belőle. Két kérdés merült fel bennem: 1. Lehet-e szabadon "repkedni", ha már gyerek is van a családban? 2. Mi a helyzet akkor, ha valaki kirepült és a madárka annyira jól érzi magát az új helyen, hogy úgy érzi, jobb a réginél? Ekkor is lehetnek komolyabb lelki sérülések, de a legjobban a gyerek sérülhet. Úgyhogy akármennyire is vagyok szabadelvű szexualitás terén, azt gondolom, hogy a gyerekre mindenképp tekintettel kell lenni.
Félrelépések mindig is voltak és mindig is lesznek. A kérdés az, hogy a félrelépést, félrelépésként definiáljuk (erkölcs és ezáltal vallás alapján) vagy egy lehetséges kapcsolat(vagy család) bővítésként.
Gábor gyönyörűen fogalmaz, és ő tapasztalatból beszél. Abszolút egyetértek vele, mivel én is átéltem már amiről beszél. Kíváncsi leszek majd Puzsér Róbert gondolataira 10 vagy 20 múlva.
Én az érvelésnek azt a részét kritizálnám, hogy ha az őszinteség hiánya az, ami megborít egy monogám párkapcsolatot (hogy hazudozunk egymásnak a megcsalásról), akkor miért feltételezzük, hogy ugyanezek az őszintétlen emberek majd hirtelen megváltoznak, ha a nyílt párkapcsolat/házasság elfogadottabb konstrukció lesz? Szerintem egy nyílt párkapcsolat is nagyon sok őszinteséget kíván meg (például hogy a több partner esetén lehetőleg ne szállítsuk a nemi betegségeket egymás között). Én sok nem működő nyílt kapcsolatot láttam (ahogy sok nem működő monogám kapcsolatot is), és azt gondolom, hogy mindkét típus esetén a jól működő kapcsolat alapból egy nagyfokú elköteleződést és morális érettséget követel, és a harmónia inkább a kivétel mint a szabály. Robi szerintem ezt a morális érettséget várja el az emberektől, és ha valami, akkor ez fikció. Akiben ez nincs meg, annál a nyílt kapcsolat ugyanúgy nem fog működni, ahogy korábban a monogámia sem működött.
én is ismertem-ismerek nyitott működő kapcsolatot. az a durva, hogy mindenki azonnal projektálja erre a saját vágyait és félelemeit is, és úgy képzeli el, hogy egy nyitott kapcsolatban mindenki mindenkivel mindig. biztos van ilyen is, de akiket én ismerek, náluk ez a két év alatt a női részről egy nőt jelentett, akit utána haza is vitt harmadiknak később. illetve a férfi részéről a két év alatt két alkalmat jelentett két különböző nővel. mindketten örömmel beszéltek ezekről, egymás élményeiről is. nekem is fura volt, mert nekem is attól intim valami, hogy kizárólagos, de megértem, hogy más meg máshogy gondolkozik. ebből még nem következik feltétlenül egy szodoma, régen és most is volt és van is ilyen, maximum nem kell titkolni.
Robinak abban nagyon igaza van, hogy az ember legalább olyan könnyen veri át önmagát, mint a másikat, sőt önmagát talán még könnyebben,mert gyakran észre sem veszi.
Jesszusom! hány embert láttam aki tönkretette az életét a megbocsájtásra való képtelenség miatt... A baj csak az, hogy nem csak a sajátját tette tönkre..... Féreg meg is érdemli. No de mi van azzal a szerencsétlennel aki valóban mindennél jobban szereti. És Ő se tudja miért de megtörtént. Bevallja mert jó ember és nem tud a másikkal úgy meglenni, hogy titok legyen titok köztük. Hát azt mondom rohadjon meg aki képtelen megbocsájtani. Egoista önző - nem is tudok rá szavakat találni, hogy őszinte legyek.... De az önimádat az a minimum.
Én azt nem értem, hogy ha két ember együtt él és egymással mindent megosztanak, együtt nevelnek gyereket, kapcsolódnak ki, nyaralnak, stb., akkor miért pont a szexualitásban miért van más félre szükség. Vagy akkor a többi tevékenységbe miért nem vonnak be idegen embereket? Nem gondolnám, hogy a szexualitás ennyire különböző volna. Az teljesen nevetséges számomra, hogy az ivarsejtek folytonos termelésére fogjuk azt, hogy nekünk biológiai szükséglet a félrekúrás. Döbbenetes, ha ezt Puzsér komolyan gondolja -lehet nem kéne a saját magánéletét megideologizálni ilyen baromságokkal és azzal ijesztgetni, hogy neurózisod (??) lesz ha nem csalod meg a férjed/feleséged. Ha elégíted ki minden vágyad, az mióta vezet neurózishoz? Akkor ha én folyamatosan zabálni akarok és ezt mégsem teszem meg generalizált szorongásm lesz? Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk tudatosan parancsolni magunknak. Illetve számomra az a kijelentés is igényelne magyarázatot, hogy evolúciós drive a párkapcsolati nyitottság. Ezt be is kéne bizonyítani talán. Evolúciós drive akkor, ha öröklődik az adott tulajdonság. Ez hol öröklődik? Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy egy ilyen házasságban hogy prezentálják a gyereknek ezt az életmódot. Gondolom míg kicsi eltitkolják és később elmondják neki? Vagy alapból ebbe nevelik bele? Nem vagyok gyerekpszichológus, de ha az én szüleim nyitott házasságban éltek volna, nem hinném, hogy túl könnyen vettem volna. Szerintem egy gyereknek igenis az az ideális, ha a szülei egy boldog monogám kapcsolatban élnek. Puzsér is rendszeresen elmondja, hogy mennyire megviselte őt a szülei házassága. Nem tudom gyerekként hogy esne, ha kiderülne, hogy anyuka szombat este nem a színházba jár, hanem egy random férfihoz. Persze a nyitottság nagyon fontos a gyereknevelésben, de én képtelen vagyok ezt a típusú liberális szemléletet elfogadni, mert egy egészséges felnőtt élethez erős és pozitív normák kellenek egy gyereknek, amikről a szülő dönt. Ha a gyerek később korában ezeket elveti, szíve joga. A végén az, hogy a terapeuta a népszerű véleményt adja elő és főleg a nőknek érvel, míg Puzsér a kellemetlen igazságot adja elő, rendkívül ízléstelen volt. Az állítást kéne talán megcáfolni és nem kitalált mögöttes szándékokat püfölni, kedves Róbert :)
Én a monogámia híve vagyok, de akkor mégis mi van, amikor az asszony 10 év után elhízik, eligénytelenedik és elsárkányosodik? Ja és nem azért, mert nem csinálnám én is a házimunkát, vagy nem adnék neki elég teret az önmegvalósításhoz. Azt figyeltem meg, hogy azok hajlamosabbak védeni a monogámiát akiknek vállalható marad az asszony, vagyis van még mit megkívánni rajta. Na és igen, megvan ennek a másik oldali párja, amikor a férfi 10 év után elhízik, eligénytelenedik, erőszakos, vagy egyáltalán nem törődik a családjával. Olyankor mi van? Meddig tart az ígéret határa? Ha innen nézem, Robival értek egyet.
Ráncokat és terhességi csíkokat csak mely szerelemben lehet imádni, amiben is felesleges kiemelni a disszonáns elemeket hiszen a szerelmes fél mindent szépnek lát szerelme tárgyában. A probléma csak az, hogy az efféle szerelem rövid időn belül elhalványul vagy legalábbis intenzitása alábbhagy. Egyébként érdekesnek találom, hogy a szerelem szóba se került, pedig mind a monogámia mind a poliamoria területén érdekes érveket vagy téziseket mutatott volna.
Amíg el nem kezdődött a vita, ez a narrátor csávó szimpatikus volt.. aztán átment egy kicsit - nagyon - visszataszítóba. Aztán visszahozta: "Szabadság vagy káosz?". :D Azt elismerem, komoly volt. Aztán amikor megint beleszólt R. monológjába, megint feltettem magamban a kérdést: Mi a faszért is pofázik ez visszatérően közbe?.. ahh most lefekszem, majd holnap nézem tovább. Annyira nem sürgős.
Én szeretem Robit, de itt nem őt éreztem meggyőzőbbnek. Kifejezetten tetszett a Mihalec Gábortól, hogy kb. semmin nem húzta fel magát...sem a szarkazmuson, sem a kifigurázáson. A vitát levezénylőket sem éreztem feleslegesnek.
-----Mi az, mit kétes távolban keres?....Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;Úgy térjen az meg, mint elszállt madár, Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár....
4 роки тому+2
Bocs, hogy lejött a lényeg számomra a videóból, de felfigyeltem rá, hogy Puzsérról lekerült a kabát. (FAM meg feltűnően elegáns ) :D
Érdekes szempontok voltak, mégha egyet nem értek egyikukkel sem maradéktalanul.. Pátosz nélkül még faszább lett volna. Kicsit vasárnapi misén éreztem magam.
Ez egy vita volt a házasságról, érzelmekről, nem pedig egy Xfaktor zsűri kiértékelés. Azért van sok dolog, amit nem egy kovsmai duma szintjén lehet megvitatni. Plusz Gábor egy előadó, nem egy publicista.
Az egyéjszakás kaland jelentése: megkúrni valakit aki egyetlen szexre jó összvissz! Tehát annyira minimálisan vonz minket az illető hogy a másodikat már kösz de nem kérjük. Krva igénytelen ember az akinek ez így bejön.
Vagy mondjuk egy üzleti úton talalkozol valakivel, akivel lelkileg is megérintitek egymást, lefekszetek, de nem lesz folytatás, mert egyikötök sem adja fel az életét gyerekkel, házassággal, satbilitással. És nem marad semmi belöle, csak az lepedöre száradt ondó, és a gyász. Egyszer élünk, annak is van egy íva, és nem újrakezdhetö. A hegeink elkisérnek a sírig.
58:08 - Remélem olvasod majd Robi. Az amit te most mondasz az egy olyan narratíva ami leegyszerűsítve a komment kedvéért azt mondja: Na figyelj, nekem több punci kell mert ki kell élnem azokat a vágyaimat amiket nem vagyok képes kontrollálni - megszületik a megbeszélés erről - cserébe én neked adom minden ,,férfi" erőm, és örök hűséget partnerséget, bizalmat, életszövetséget adok. De kérdezem én, még ha a partnered felvilágosult sokszínű ember: Ha szeret téged, főleg ha egy női szeretetről beszélünk amit említesz, nem manipulatív és káros dolog később arra hivatkozni hogy ,, megbeszéltük, ez volt a kapcsolatunk kezdetén az egyik kitételem " ? Ha a nő szeret téged, és az ő világában és narratíváiban csak te létezel, mert mi a f*szért létezne más, akkor nem álságos egy ilyen ,,szerződésre" hivatkozni, holott csak a saját vágyainkat kellene másba/máshogy transzformálni ? Sokszor említed az ember fejlődését lelkileg, az önmagunk kontrollálását, a felettes ént. Úgy gondolod hogy ezek olyan ösztönök amiket nem lehet kontrollálni és kőbe van vésve a bukás ? Egy kapcsolat során sok olyan elhangozhat 1000 okból, ami később ezt az általad lefektetett paktumot fel rúghatja. Aztán hivatkozhatunk hogy hát mi így mentünk ebbe bele, de ha a másik választott félnek ez terhet okoz, akkor csak szimplán manipulálni próbálod és érzelmileg zsarolni, főleg ha tudtad hogy ez a kockázat akár fel is léphet... Ha viszont fellép... Azt csinálom amit akarok, hiszen ez volt a kitétel, vagy akkor kedvezek a partnernek és nem csinálom, mivel többet ér a most és a mi, mint a későbbi konfliktus ? Tehát--- Minden a jó bulákért és zabáljuk szét őket, vagy megregulázom önmagam, és Gábor narratíváját igyekszem követni hogy elkerüljem az esetleges félreértéseket ? Off: Miért kell ehhez egy másik partner ? Miért nem vagy jó te magad amivel csökkentheted az esetleges vágyaid ?
Jaj, annyira várom, hogy Mihalec Gábor lefeküdjön az egyik kliensével. Persze az nem jelenti majd azt, hogy Puzsérnak igaza volt. De nagyon jogos kérdéseket feszeget. Szerintem az igazság valahol a két álláspont között van, de még pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy sokféle ember van, és sokféle kapcsolat, és nem mind fér bele sem az egyik, sem a másik álláspont által képviselt keretbe.
Kb. 2 napos érlelődés után egy Ultis hasonlattal tudom összefoglalni (aki tud ultizni az megérti): Gábor részéről a hajtószín kijátszása megtörtént. Puzsér elvitte az aduival, és megágyazott a folytatásnak. Majdan (hónapok múlva?) a nyitva hagyott és szelíd mosolyokkal kísért kérdések kerülnek újra sora. S utolsó - nyerő - ütésként ott lesz a legkisebb adu lap: a 7-es. Eddig szép menet volt. De tudjuk azt is: az ulti egy durva játék. Két ember - egymás alá játszva - simán földbe döngölheti a harmadikat!
Robi fingom nincs olvasod e ...de hátha..Én az ellenkezőjének vagyok a híve.. monogám kapcsolatban,ahol nincsenek előre leírt vagy íratlan szabályok,megállapodások hogy már pedig rá se nézzél másra még a gondolataidban sem foganhat meg egy másik nő és vagy férfi képe ,ahol görcsösen kötjük magunk mellett a másik félt,a párunkat ,ahol ezek nincsenek mert ez a két ember abszolút azonosul ezekkel ..anélkül,hogy meg akarna felelni vagy alkalmazkodni ezen téren belül ,ott nincs probléma ...a 20ik században is már teljesen másként fogan meg a holtodiglan fogalom a hűség stb... én is úgy gondolom,hogy megbeszélés kérdése az egész és ha ÍGY ebben élve együtt boldog két ember monogám kapcsolatukban ..akkor az teljesen rendben van és nincsenek korlátok közé szorítva ,nem lesz belőle boldogtalan kapcsolat ,és a 10ből 7 ember megcsalja a párját teória nem lesz igaz...azért igaz mert az emberek egyre inkább félnek kötődni,félnek szeretni,hiszen pont azon pontokon sérültek leginkább korábbi kapcsolataikból adódóan ,amit te normálisnak vélsz... csak hogy ez mindig sérüléssel jár az egyoldalúság miatt,mert nincs letisztázva... megtartjuk a kis monogám kapcsolatunkat ahol 1000% hogy a kedvesünk rá sem néz egy másik férfira mert ez egy biztonságot ad... de én kikacsintok belőle ha úgy tartja kedvem mert ugye nem tud róla ,másik meg nekem az már sok lenne.. érted? Igen is a monogám kapcsolat lenne a normális (tudom mindenkinek más ) de ez kiöli mára a generációból erre való hajlamosságot ...mert félünk megbízni ,félünk hogy sérülünk ,hogy megtörténik amit nem szeretnénk ,és még ha bele is megyünk egy kapcsolatba még ha kicsit el is hisszük hogy most más lesz..végig ezen agyalunk ,kattogunk míg végül ezzel öljük majd meg a kapcsolatunkat.. Szar ez mindenhogy :)
Hálásan köszönjük a feltöltést, érdekes volt végighallgatni a két nézőpontot, bár Puzsér videóinál kétség sem fér hozzá, hogy mindig érdemes meghallgatni. :D
Érdekes, hogy minden vitában a szívem és a lelkem húz, ahhoz az állásponthoz, amit Robi képvisel, még akkor is, ha néha szkeptikus vagyok az állításaival kapcsolatban a gyakorlatban. Furcsa vagy, sem, de én mindig ebből érzem(nem pedig tudom), hogy nála van az igazság, legyen szó vallásról, kultúráról, Budapestről stb. Na, ebben a vitában pont fordítva van a dolog. Abszolút egyetértek Robival szellemi síkon. Amit mond az reális, jogos, egyáltalán nem könnyű megoldás. Viszont a szívem valahogy Gábornak ad igazat. Bár Robi útját is nehéznek tartom, Gábor útját még nehezebbnek, és pont ezért szimpatikusabb. Szerintem van egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ők szerintem az 5-10%-ot reprezentálják. Azt hisszük, hogy a férfiak többsége úgy él, mint a Robi, de ez hatalmas tévedés. Azt az esetleges megcsalást, amit Robi elkövet a párja tudtával, beleegyezésével követi el, míg a férfiak többsége a “Robidkodást” titokban csinálja. Ez hatalmas különbség. A másik hiba azt hinni, hogy, akihez egy nő férjhez megy és a férje hűséges hozzá, az tuti, hogy “Gáborhoz” ment férjhez. Ez nagyon nincs így! Mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy hány hűséges és házas férfi mer hazamenni azzal a feleségének, hogy szerelmes lett a kolléganőjébe. Szóval, csak azért, mert valaki csalja a párját, azért még nem lesz azon a tudati, érzelmi, erkölcsi szinten, mint Robi, de pusztán azért, mert valaki megházasodik még nagyon nem lesz azon a szinten, amin Gábor van.
Nem értem ezt a pátoszt az együtt rezgésben. Akik sokat együtt vannak, és nem muszájból, azoknak közös érdeklődési köreik vannak, és már úgy is ugyanaz jut eszükbe.
Ha nincs technikai fogamzásgátlás, akkor vajon milyen kontextusba kerül a kérdés, hogy az ember monogám-e? Jut-e ideje az embernek arra, hogy szanaszét mászkáljon és megmagyarázza, hogy jól teszi-e? :)
Nemrég olvastam, Gier Gulliksen Mielőtt elváltunk c. könyvét... ami valahogy azt jelentette nekem, hogy ez az új diskurzus nem olyan jól illeszthető rá a valódi emberi érzésekre és kapcsolatra. Hiába is akart modern gondolkodású partenr lenni.
Azért az egy nagyon, khmm... speciális (hogy azt ne mondjam, ufó-) reakció, ha a feleség azt kérdezi, "mit segíthetek", miután bevallom neki, hogy szerelmes lettem a kolleginába... Amúgy nagyon szép látni, ahogy elökészíti Robi a lecsapást vágy-ügyben :D Mesteri és tanítani kéne. Bevezeti a vágyat mint értéksemleges, kiélendö dolgot (sakk), amire nagyokat bólogatva Mihalec Gábor közli, hogy valóban értéksemleges, de ezt talán úgy is lehet értelmezni, hogy nem kell minden vágyunkat kiélni (király ellép), amire Robi mattot ad azzal, hogy a ki nem élt vágyakra lásd Sigmund Freud... Ügyes! :D Szerintem a helyes válasz a sakkra inkább az lehetett volna, hogy nem igaz a vágyak értéksemlegessége, mert azok potenciálisan együtt járnak mások határainak megsértésével, extrém esetben mások súlyos, életre szóló sérülésével. És emögé aztán én is beköthetném Sigmund Freudot.
Hagyjuk mar ezt a hulyeseget. Ezek alapján a pedofilokat is sajnáljuk, ha elfojtjak a vágyaikat? Vagy aki gyilkolni akar, hat szegényt ne akadalyozzuk mert belebolondul. Ne is buntessuk, ne legyen elvárás a visszafojtas, akkor senki nem lepodhet meg ha kinyirjak, számítsanak rá!
@@eg4514 Nem is azért idéztem fel, mert egyetértenék Robival :) Éppenhogy nem. Csak arra utaltam, hogy azt szokták rávarrni, eröszakos kommunikátor mert leordítja a másikat. Ehelyett itt nagyon jól lehetett látni, hogy retorikailag mennyire felkészült, söt, ösztönösen effektív! Nagyon nehéz vitatkozni ilyen partnerrel, hacsak nem vagy ezerszázalékosan biztos (és felkészült) az ellenpontjaidban. Itt most pl. összességében Mihalec jól állta a sarat, mert eléggé érett volt hogy ne akarja Robit megváltani/megváltoztatni. Ez annyira jól sikerült neki, hogy a müsor felére számomra Robi már vesztésre állt, mert csak ugyanazokat a frázisokat és látszatérveket ismételte meg. Látszott, hogy jóval éretlenebb és tapasztaltabb párkapcsolati témában, mint a másik három jelenlévö, és szokásához híven elsö hallásra hatalmas (valójában patyomkin) érvrendszerrel megideologizálta saját nagyon személyes véleményét, vágyrendszerét. Ez itt most szerintem nem jött be. Tipikus "lehet mindenröl véleményed, de ettöl még nem biztos, hogy igaz és követendö". Kifezetten érdekes és szórakoztató volt, jelzem, ezt mint a promiszkuitást ismerö és elismerö férfi mondom! Ha van gondom ezzel, az max annyi, hogy Robinak immár van x-százezres követötábora, különösen a fiatalok köréböl, és ebböl jónéhány ezer hardcore fan... nem mindegy, milyen értékvilágot közvetít feléjük! Két mondat van, ami számomra érvényes életlecke: 1) A szabadság az általunk emelt kerítések túloldalán kezdödik. 2) A szabadságunk mások szabadságának határsávjában végzödik. Robi gyakran csak az elsö mondatot propagálja, azerint érvel. Nemcsak ebben a témában.
-Értsd meg kicsim, minden szívdobbanásommal százezer spermiumot termelek, ezért ma nem veled szeretnék dugni, hanem valaki mással! Szeretlek! -Semmi baj szívem, ma én is inkább a Bélával fekszem le, mert az övé sokkal nagyobb és vastagabb is, és már reggel óta erről fantáziálok! Én is szeretlek!
Ami igazán fontos az a beszélgetés végén hangzik el " Nem írtuk meg az új diszkurzust " Ez nagyon FONTOS. Ez az egy mondat felfogása, értelmezése, megértése segítség lehet mindenkinek , és nem csak ebben a témában . 21 éve élek a feleségemmel . Ebből 10 év kellett hozzá mire megértettem mit jelent ez a mondat . Saját magunk vállaltunk monogám párkapcsolatot, de soha nem hazudtuk egymásnak, hogy ennek ellenkezője nem történhet meg .
Nekem könnyű. Én abban a században élek amelyikben csak akarok, és egyedül a saját értékrendemnek kell megfelelnem az összes évszázadban. Hiszek a kimondott szavakban, és inkább én sérüljek mint azok jelentése. Persze nem kötelező ígéretet tenni bármire, mint ahogy nem kötelező házasodni sem. Hol itt a probléma?
Már az is a diskurzus és így a valóság szükítő nézőpont része, hogy a szerelem két ember között létrejövő "érzelmi kapcsolat". Az elköteleződés nem két ember közötti kizárólagosságot jelent. Kitartást, élethosszig tartó "kapcsolati munkát" és gondoskodást több embernek is ígéretek és képes is lehetek megvalósítani. Főleg, ha ők is meg tudják ígérni egymásnak, mint egy jól funkcionáló szeretet közösségben.
Mihalec nekem egyáltalán nem tűnik őszintének, mesterkélt minden mondata, mozdulata és 100 éves vizsgálatokra hivatkozik. Nincs köze a valósághoz. Nem beszéltek a párkapcsolat olyan alapköveiről, ami hasonló értékrendű emberek elkötelezettsége, és a szextől független.
Szeretem Puzsért, hallgatom rendszeren az APU-t de itt nettó baromságokat hord össze. Kezdjük a legfontosabbal: -Mi van ha egy ilyen nyitott kapcsolatnál ne adj isten nem a férj a biológiai apa? -Általában nem ugyanazon a szinten szeretik egymást az emberek, szóval egyik jobban szereti a -másikat, és így az a fél jobban megszenvedné az egészet. -Mi van, hogyha Dörmögő Dömötör lefekszik Julcsival, és több lesz, mint egyéjszakás, később szeretői viszony - majd mivel már kipróbált a dolog, lecseréli Évit, a feleségét, mert Julcsi szebb/fiatalabb/jobban elvan/jobb a szex stb. ? Ugyanez nőknél is elképzelhető. - A vagyoni helyzete és a kinézete alapján a felső 10%ba eső Aladárnak nagyságrendekkel jobb merítései lesznek, mint ugyanezek kategóriák alapján a pocakos, kopaszodó áruházi eladó Bélának ,szóval Aladárnak egy ilyen konstrukció főnyeremény, addig egy ilyen Bélának rémálom lenne Nőknél kicsit más a dinamika, ott korral lesz kisebb a merítés (35 éves > 45 évesen)
Az efféle kapcsolati berendezkedéshez való érdeklődéssel semmi probléma nem lenne, viszont Te szarkasztikusan, gúnyosan, és megvetően tettél fel lejárató kérdéseket, amik ráadásul nettó hülyeségek, és kis utánajárással megválaszolhatod őket. Javaslom: beszélgess olyan emberekkel, akik ilyen kapcsolatban élnek, és a megvető stílusodat otthon hagyva, tényleg csak érdeklődésből beszélgess vele! :)
Nagyon jó vita volt, és van is jogalapja ennek a vitának. Néhány gondolat: 1, A PÁRkapcsolat két emberről szól, azért párkapcsolat, nincs helye harmadiknak. Persze értem, nyitott kapcsolat, de ennek semmi köze a valódi párkapcsolathoz, ahol két FELNŐTT ember egyesüléséről van szó. Feldmár ezt úgy szokta mondani, hogy itt meghal az "én" és a "te" és ebből lesz a "mi" (a "mi"-ről Gábor is beszél). 2, Robi naivnak nevezi azt, aki a monogámiában hisz (annak ellenére, hogy saját ismerősei is vannak, akik monogámok), holott az a naiv gondolat, hogy működhet egy olyan kapcsolat, amit ő felvázol. Működhet, működik is (pl. gazdag öreg férj fiatal szép feleséggel stb.), de intimitás abban nem lesz sok. Anyagilag működik, de érzelmileg nem: vagy érzelmileg egymás felé nem elkötelezett felek kellenek (azaz sekélyes, kapcsolatnak látszó valami), vagy érzelmileg súlyosan sérülnek (amit Gábor is tapasztalt). 3, Az a kapcsolat, amiben a saját vágyaink fontosabbak a másik tiszteleténél és érzelmeinél, abból hiányzik a valódi intimitás és kötődés. Nem két felnőtt ember kapcsolata az ilyen, megragadtak valahol a gyerekkorban. Gyerekkorban kialakult kötődési problémákat jelez az ilyen. Az ilyen kapcsolat sosem lesz teljes, mert hiányzik belőle a mélység. 4, Robi folyamatosan a feltétel nélküli szeretetet mondja: azaz a másik vágyainak kielégülését örömmel fogadom, legyen az bármi. Arról nem beszél, hogy nem-e inkább a saját vágyam korlátlan kielégüléséről van-e itt inkább szó? 5, Az embernek igen is komoly trauma az elhagyás, amit sokan gyerekkorunk óta cipelünk. Mindenki természetes vágya az, hogy szeretve legyen, és ez csak monogám kapcsolatban lehetséges. Amikor megcsalod a másikat, sérülést okozol neki. Kiújítod azt a sérülést, ami gyerekkorában keletkezett. Egy nyitott kapcsolatban egymás sebeit mélyítjük csupán. Így vagy elzárkózol az érzelmeid elől (nem egy egészséges irány), vagy súlyosan traumatizálódsz. Nem az az igazi adás, hogy hagyom a másikat kiélni a vágyait, hanem hogy szeretetet adok: nem hagyom el, nem bántom. Amiért jogos a vita, az az egyszerű tény, hogy az emberek egy nagy része alkalmatlan monogám kapcsolatra. Egy maszkulinabb hajlamú ember (lehet férfi és nő is) nem lesz alkalmas ilyen kapcsolatra, mert benne él a vadászösztön. Tipikusan nárcisztikusabb emberek nem alkalmasak ilyen kapcsolatra (gyerekkori sérülés miatt), de az ilyen embereknek nem okoz gondot azt hazudniuk, hogy igen -általában meg is teszik. Így naiv elképzelés az, hogy egy nyitott kapcsolat működhet, hiszen a benne lévő partner(ek) önző(ek), és pontosan az ilyen típusú emberek tekintik tárgynak a másikat. Ahol a másikat nem becsülöm, akkor annak a kapcsolatnak a mélysége megkérdőjelezhető.
én voltam olyan feleséggel akinek a férje megengedte hogy mással sexeljen. szeretik egymást, tisztelik egymást, régóta együtt vannak, nincsenek sem agyilag ,sem érzelmileg megrekedve. egy ragyogó intellektusú ,művelt ügyvéd a krapek, tehát kapásból cáfolom az okfejtésedet saját tapasztalat által. vendégül láttak, ott volt a férj, nem kellett eloldalognia , intelligencia kérdése ez is, mint sok minden az életben.
Nálad is előfordul az a hiba, ami sok-sok embernél (és egyesek Robit vádolják ezzel): olyan dologhoz szóltál hozzá, amihez nem értesz. Nem tudod, hogy működik egy ilyen kapcsolat, feltételezem nem is láttál ilyet (a pénzes--öregember példából kiindulva). Végig kellene hallgatni Robi álláspontját, miszerint: ne a berögzült normák határozzák meg a társas életünket, hanem a mi közösen, megbeszélve, kompromisszumot kötve; függetlenül attól, hogy zárt- vagy nyitott a kapcsolat. Az önzőségre reagálva: mindkét kapcsolati forma csak és kizárólag úgy működik, ha ez megfelelően, minden feltétel nélkül, két fél megegyezésén alapul, ahol a férj és feleség, vagy élettársak semmiféle külső körülménytől nem befolyásolva, meghatározzák az együttélésüket. Ui.: nincs ebbe a formában semmi szokatlan; ugyanolyan kapcsolat, miszerint két ember szereti egymást, csak a szenvedélyt nem minden esetben egymással élik ki.
@@gaborhegyesi4277 Nálad is előfordul az a hiba, ami sok-sok embernél, hogy ismeretlenül lekezelően beszélsz másokkal, akik más véleményen vannak. A példa valóban sarkított, de az volt a példám lényege, hogy egy mindenki által ismert működési példát írjak, azaz, hogy bizonyítsam, hogy létezik ilyen kapcsolat, mindenki ismer ilyet, nem csak elméleti a dolog, mint ahogy itt beszélnek erről. A témával igen sokat foglalkoztam az elmúlt időben, igaz nem pont ezzel. Személyiségzavarok, neurodiverzitás, nárcizmus, párkapcsolatok, traumák stb. Ez alapján állítom továbbra is azt, hogy egy ilyen kapcsolatban nincs valódi intimitás. Örülnék, ha sok ilyen kapcsolat lenne, legalább ki lenne szűrve az, aki alkalmatlan párkapcsolatra, és nem futna zátonyra sok monogám típusú ember. Csupán felvetettem pár dolgot, miért problémás egy ilyen kapcsolatot egészségesnek beállítani. Mégegyszer mondom, legyen sok ilyen kapcsolat, de ezek nem egészséges kapcsolatok, pláne nem PÁRkapcsolatok.
Engem az például kifejezetten zavart, hogy itt különböző fogalmakat mind a 4 részvevő úgy használt, mintha 1 valamiről lenne szó. Példa erre, hogy a poligámia és a nyitott kapcsolat NEM ugyanaz. A poligámiában kifejezetten arról van szó, hogy NEM 2 személy él egymással szerelmi kapcsolatban, mint egy monogám kapcsolatban, hanem pl. 3 db. A nyitott kapcsolat pedig az, mikor van 1 szerelmi kapcsolatod, aki a párod, DE mindkettőtöknek szabad mással is szexelnie, de csak hosszabb kapcsolat fenntartása nélkül. Másképp megfogalmazva; a párodon kívül mással is szexelhetsz, de a párodon kívül mindenki mással pl. csak 1 alkalommal. Megint más amúgy, ha esetleg valaki szeretőt tart, mindezt úgy, hogy a párja tud a szeretőröl és hagyja, és fordítva is. Azaz pl. van X és Y, akik 1 pár, és van Z és S, akik egy máskik pár. Ugyanakkor Y és Z szeretők, úgy hogy erről tud és hagyja X, Y, Z és S is. A szokásos párkapcsolatoti dolgokat X és Y egymással végzi, úgy ahogy Z és S is, de Y és Z néha összefutnak...
"Az a jó működés, ha az ember úgy neveli a gyerekét, hogy a gyerek találkozzon ezzel, találkozzon azzal és ő maga tudjon választani ezek közül." Robi ez kísértetiesen hasonlít nekem arra, amikor a szélsőliberális szülők gendersemlegesnek nevelik a szerencsétlen gyereket és majd ő eldönti, hogy ezzal, vagy azzal azonosul. A gyerekekkel ne kísérletezzünk, nem tudhatjuk, hogy hogyan befolyásolja a személyiségüket, azt, ami később meghatározza őket. Na ez kurrrva nyomasztó b+.
Tudhatjuk hogyan befolyásolja! A normálistól eltérő irányba.. Azért gyermekkorban kezdődik az "érzékenyítés" mert nincs kiforrva az egyén személyisége ezáltal torzul, sérül a lehető legnagyobb mértékben.
Nem ezt mondta; azt mondta az a felelősségem hogy sok mindennel találkozzon és azt lássa hogy az én értékrendbe sok minden belefér (ez amúgy nem volt egyértelmű, nekem azt jelenti hogy sok minden belefér de nem minden.) azaz nyílt szülőkent sok mindent meg mutatok, alaposan át beszéljük és érték tételt teszek ezek közül a mellett, ami belefér, értsd meg mutatom a görög filozófiát, és a nacit is de kifejezem hogy nekem a náci miért nem fér bele a világképembe míg a görög igen, vagy az milyen kitételekkel.
Illetve mindnekivel kísérleteznek a szülei, mert kib*szottul nem egy algoritmus mentén nevelnek minket. Szóval az tündér mese hogy a szülők egy standard szerint tudnának vagy kene nevelniuk.
Ezek olyan részlet kérdések amik évek múlva meg fognak változni. Napjainkban még átlépi az ingerküszöböt, 20 év múlva már ezek ellen sem fogunk tetemes mértékben fellépni, ahogy napjainkban sem égetnek már máglyán feleségeket csak azért, mert megcsalta a férjét. Lehet ragaszkodni a múlthoz, de elkerülhetetlen a változás és az ingerhatár bővülése. Az már egy más kérdés, hogy a ma emberének ez pozitív vagy negatív megújulás.
Olyan feeling mint ha Puzsér a pokolban lenne és ott nyomna a showt ......
4 роки тому+5
Alapvető hibák vannak az érvelésekben. Pl az emberekre úgy utalnak mint vagy monogám, vagy poligám. És nem számolnak a sok év alatti változásokkal. Az ember az élete során van amikor így érez van amikor úgy érez. A nagy boldog monogám , nem biztos, hogy 20 év együtt élés után is pontosan úgy érez. Vagy a nagy poligámnál is van olyan, hogy jön egy nagy szerelem és évekig eszébe sem jut mással lenni. A kapcsolatokat is vagy vagy osztotta fel. De ez sem igaz így. A kapcsolatok is változnak és inkább egy skálán helyezkednek el. Pl van olyan poligám megegyezésű kapcsolat, ahol évekig vagy akár sohasem lép be más partner. Csak ők így sokkal szabadabbnak boldogabbak érzik így magukat. Tudják bármikor megtehetnék amit akarnak. Csak épp nem jön olyan hogy akarják..... Aztán ott vannak a monogám megeggyezésű kapcsolatok, ahol egy idő után már tényszerűen szó sincs monogámiáról, sőt akár hallgatólagosan tudják is ezt, csak épp nem mondják ki. Amúgy is előbb el kellene dönteni mi számít megcsalásnak es mi nem. Mert van aki szerint már egy jókedvű beszélgetés vagy egy közös tánc is annak számít. Van aki szerint meg csak az ha "beteszik". A kettő között pedig elég széles skála van. És az sem igaz, hogy ne működhetne egy párkapcsolat, amiben az egyik poli, a másik meg mono. Persze csak abban az esetben ha a mono is lehetne mással is bármikor, csak épp neki tényleg nincs rá igénye.... Az is lehet kipróbálta csak rájött neki az nem kell. Ilyeneket is ismerek. Az is szimpatikus volt Robiban, hogy ő elismerte, hogy monogám kapcsolat is lehet jó, tökéletes mert vannak akiknek ez kell. Míg a másik pasi ragaszkodott hozzá hogy csak az a jó amit ő mond. A monogámia melletti érvelés során , nem hangzott el semmi olyasmi, ami egy szabad kapcsolatban nem lehetne jelen. Sőt, akár még fokozottabban is. Szeretet, tisztelet, megbecsülés, biztonság, összeforrottság közelség, mely kapcsolódás, fájdalom mentesség. Ráadásul a mono kapcsolatokban is jelen.lehet minden negatívum, ami a szabad kapcsolatokban .
"átlag Pista, és "átlag Margit" élnek egy falu egyik és másik végén... úgy döntenek hogy összeállnak.. nem sok emberrel fognak találkozni életük során... HÁT ÍGY KÖNNYŰ "BOLDOGNAK", ÉS HŰSÉGESNEK LENNI... :))) Mert erről a rétegről sosem esik szó amikor ilyen beszélgetések zajlanak..!! (Nem csak városi értelmiség létezik a világban.. sőt.. inkább nem...:)) )
Bár én is monogámia párti vagyok, abba azért érdemes belegondolni, hogy egy igazán mély baráti kapcsolaton belül se probléma az, hogyha más barátokkal is találkozol, szórakozol stb., Akkor egy párkapcsolatban a szex terén, miért? Nem mellesleg szerintem az is érdekes, hogy az állítólagosan legmélyebb emberi kapcsolatunkban a hűséget a kapcsolat legprofánabb részére húzzuk fel.
Mert a szex nem csak fizikai érintkezés, hanem a kötődést is az hivatott erősíteni a két fél között. Nem véletlen, hogy ha valakit megerőszakoltak, vagy túl sok szexuális partnere volt, az sok esetben képtelen normális kötődés kialakítására a későbbiekben. Ha pedig eleve az volt, abból logikusan következhet az utóbbi esetben felvázolt promiszkuitás. Lehet, hogy maga a művelet profán, de a hatásai már nem feltétlenül azok.
"Monogámia vagy nonmonogámia?"... rossz kérdés! A jó kérdés, hogy etikus párkapcsolatot akarunk kialakítani vagy etikátlant (ahol olyat ígérünk, amelyet nem gondolunk komolyan, hogy aztán megszegjük azt)?
Atyaég, hajmeresztő volt ez a "Szerelmes szép estét" beköszönés, ez alapján egy kóklerre számítottam... de végső soron egy abszolút talpraesett vitapartner volt, akinek sok mindenben osztom a véleményét.
Pontosan. Ritka, amikor valaki +/- 10-es skálán rögtön az első megnyilvánulásával leteszi a lécet mínusz 10-re, majd onnan építi vissza magát...
Jó, akkor nem csak nekem állt bele a dobhártyámba egy izzó kötőtű.
Ez valami zseniális eszmecsere volt. Mindkettő fél produktív érvekkel állt elő. Grat a részvételért. Elgondolkodtató mindenki számára.
Nagyon jó gondolatok voltak mindkét oldalon, egy dologgal nem értek egyet. Azt mondtátok mindketten, hogy olyan nincs, hogy valaki a kicsapongó életmód után választotta a monogámiát. Jómagam 14 és 26 éves korom között a fél világot megdugtam, aztán megismertem a feleségemet. Az első két évben még volt bizonytalankodás, de az azóta eltelt 12 évben meg se fordult a fejemben, hogy bárki mással szexeljek, mint ő. Most 40 vagyok és megtaláltam azt, amit kerestem. :)
Gratulálok! Szép életút. Ez bennem is felmerült közben, hogy "miért ne lehetne ilyen?" Egyébként szerintem nem jellemző. Nagy vonalakban inkább az érvényesül amit ők mondtak, mert az ember beleszocializálja magát egy életvitelbe, de mint mindig vannak kivételek, és vannak emberek akiknél megfigyelhető jellemfejlődés. További boldog életet!
@@boordaniel egyetértek veled és köszönöm szépen! Én is sok boldogságot kívánok neked! :)
Szuper vita volt. Mindket oldalon nagyon elgondolkodtato ervek hangoztak el! Kulonosen az tetszett, milyen tisztelettel viszonyultak egymashoz a vitazok (egy ket szarkasztikus Puzser megjegyzestol eltekintve...) Mindketten meggyozoek es kompetensek voltak!
ez az egymás iránti tisztelet veszett ki a magyar társadalomból és politikából.
@@arwensmallmusicfm kit érdekel hogy néz ki és hogy jön ez egyátalán ide?
@@arwensmallmusicfm szerintem meg iszonyú gagyik a feldolgozásaid
A személyes konklúzióm ebből az, hogy a monogámia olyan mint Churchill szerint a demokrácia: rossz, de jobbat még senki sem talált ki.
Az emberek többsége valószinüleg nincs arra bekalibrálva, hogy 30+ évet csak egy emberrel szexelve éljen le (ezért sok a férrelépés), és erre a nyitott kapcsolat jó alternativát jelenthetne.
A gyakorlatban viszont ebben valaki a legtöbbször sérülni fog, bármennyire is megvan a kezdeti megegyezés.
A legtöbb embernek még az is fáj, ha a párjáról hall egy szaftos sztorit ami még a párkapcsolatuk ELŐTT-ről van, nemhogy ha minden este azon kéne morfondirozniuk, hogy "hát, lehet hogy a Gizi most épp valaki mással kúrogat".
De ha valakinek ez megy, akkor persze hajrá.
"Az emberek többsége valószinüleg nincs arra bekalibrálva, hogy 30+ évet csak egy emberrel szexelve éljen le (ezért sok a férrelépés), és erre a nyitott kapcsolat jó alternativát jelenthetne."
Szerintem meg az önfegyelem és az önuralom jelenthetne jó alternatívát :D Meg a lelkünk építése...túl sokat koncentrál az ember a testére, ami valljuk be elég gyorsan leépül . Az érzelmi intelligencia építése, a lelki kapcsolat mélyítése, a személyiségfejlesztés pedig felfelé ívelő dolgok , amik egyre több gyümölcsöt hoznak :)
Gábor részéről még nagyon sok adukártya nem lett kijátszva. A téma ennél sokkal részletgazdagabb, és a lényeg ezekben a részletekben van. Pl. az oxitocin "bekalibrálja"(!!!) az embert a monogámiára, de csak akkor, ha a párja előtt még nem volt kapcsolata mással. Ennek megértése kicsit hosszabb, mint amennyi ide fér. De ezt bizonyítja Pat Fagan 2017-es felmérése, melyben pl. a nők válási aránya a tizenkétszeresére nő, ha már volt egy kapcsolata előzőleg, ahhoz képest akinek egy sem volt! S noha szexuálisan megkívánhat ilyen monogámiában az egyik fél valakit, de belegondolva abba, hogy az aktusban egy idegen valaki mellett fekszik, a konkrét tett viszolyogást vált ki. A párunk kizárólagos egyedisége miatt. Ám - s ez is titok maradt - ez a monogámia csak akkor sikeres, ha
nincs köztünk valamiben összeférhetetlenség (ez a szexben a legtöbbször teljesül, tehát nem kell kipróbálni). Ám éppen az oxitocin az, ami a kötődés által becsap, és hamisan azt véljük a másikról, hogy "ő az igazi". Pedig NEM! S ez csak évek múltán válik elviselhetetlenné. Pedig ennek az esélye nagyon nagy: kb. 75 %! Négy emberből csak egy az akivel le tudjuk élni az életünket. Tehát a második partner esélye - ha korán belekezdtünk a szexbe - hatalmas, és ettől annak is nagy lesz a valószínűsége, hogy hűtlenek leszünk a ténylegesen igazihoz is! Ez a szexforradalom hatásának a fő problémája.
Önfegyelem, önuralom csak akkor kell, ha a párunk nem az első volt az életünkben. Olyan ez mint a dohányzásról való leszokás. Leszokni lehetetlen (egy perc allat évtizedek múlva is visszaszokhatunk), de abbahagyni lehetséges. Akkor meg, ha nem szoktunk rá, nagyon könnyű vállalni, hogy nem gyújtunk rá.
A teljes érvkészlet megismeréséhez, és megértéséhez legalább tíz ilyen vita lenne szükséges. Nem véletlen, hogy az elmúlt korokban csak az évszázadok keserű tapasztalatai alapján vezették be egyes népek a monogámiát. S emiatt maradt fenn az a közösség, mert megszűnt miatta a népesség fogyása.
@@anikom.298 ha tovább olvastad a kommentet akkor gondolom láttad hogy a való életben az önfegyelem szerintem is egy jobb/praktikusabb alternativa mint a nyitott kapcsolatok. de mivel te is önfegyelemről beszélsz, valahol nyilván egyetértessz velem abban, hogy nem erre lettünk bekalibrálva - ha erre lennénk, elvégre is nem kellene önfegyelem.
@@ssdabel értem és jogos az érv. Én az eredendő bűnt hoznám be. Másik példa lehetne az önzés, ami jellemzi az emberi természetet, mégis törekszünk az empátiára, elmosogatunk a párunk helyett , pedig nem arra vagyunk kalibrálva ... Ez is önfegyelem egy nemesebb cél érdekében. Egyébként én 6 éve vagyok keresztény, azelőtt követtem el hűtlenségeket, és még büszke is voltam rá, mára már nem ez az alaptermészetem. Szóval én könnyen beszélek , mert azzal, hogy Isten segítségét kérem és ő változást hozott bennem, minden könnyebb. Már nem iszom le magam, évek óta nem dohányzom stbstb. Azelőtt rohadt sok energiát befektettem a leszokásba mégse sikerült. Szóval lényegében igen, igazad van, a természetünkben kell a változás, anélkül sokkal nehezebb .
Róbert hosszan és nagyon pontosan megfogalmazta a monogámiáról való gondolataim, véleményem. Zseniális élmény volt mástól hallani amit évek óta gondolok a témával kapcsolatban. Ezt a felvételt fogom elküldeni mindenkinek akivel én nem tudom vagy nem akarom ilyen részletekbe menően, érveket sorakoztatva megismertetni a látásmódom.
Azért valahogy nincs előttem a kép, ahogy Puzsér arra megy haza, hogy dugják a feleségét és ő megértően behúzza az ajtót, majd eloson, és bölcsen az orra alá mormogja: végül is megette a fene ezt az egész elköteleződést, ha még ennyi se fér bele, hiszen ez csak egy banális, triviális aktus: ez a felnőttségem próbája és én most kiállom!
Keresd ki azt az Apu-t, amikor arról beszél, hogy bnője hogyan kapcsolt össze két számítógépet :)
@@Felsmukk Linkeld be inkább légyszi a részt és jelöld be, h mikortól beszél erről vagy csak írd oda, h mikortól.
Kamasz-szintű poén...Ez is előre megbeszélés kérdése hogy csak a másik tudtával csináljuk és el lehet kerülni ha zavar, vagy otthon legyünk-e mi is akkor..
@@gabormiseta5562 Ha nem számít az, hogy a párod mással dug, akkor miért akarnád szándékosan elkerülni? Ja hogy mégis csak számít? Csupán az fontosabb számodra, hogy másokat farkalj, mint hogy a te csajodat húzzák fel? Értem.
Elosonni? Az igazi párok támogatják egymást! Be kell szépen kopogni es megkérdezni kérnek-e kávét, tartani a feleséged lábát ha elfáradt. Mit ér az elköteleződés, ha még ennyi sem fér bele!?
"Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bír el egy egyéjszakás kalandot?"
Hát nem tudom, szerintem ennek a kérdésnek több értelme lenne fordítva. Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bírja ki egyéjszakás kalandok nélkül? Ha tényleg olyan "banális", és "végtelenül triviális" dologról van szó, akkor bizonyára el lehet azt intézni kézzel is. Lehet persze poliamor kapcsolattal is kisérletezni, de az egy kisérleti életstratégia, semmi garancia nincs rá hogy tényleg működik hosszú távon is. Elég logikusnak tűnik hogy a kapcsolat mélységét áldozza fel az ember az extra szabadságért. És mélység alatt nem azt kell ám érteni hogy milyen jókat beszélgetünk az első években, hanem azt amivé egy kapcsolat 30 év alatt fejlődni tudna, ha helyette nem kergetnénk délibábokat kényszeresen, mert az nekünk jár.
Valóban része a felnőtté válásnak hogy a nyitott kapcsolatokat kölcsönösen nyitottnak fogjuk fel. Aztán a következő lépése a felnőtté válásnak meg az, hogy rádöbbenünk hogy a nyitott kapcsolatokat legkésőbb a 30-as éveinkben azért illik előbb-utóbb kinőni.
És igen, persze, nyilván vannak kivételes esetek ahol jól tud ez működni hosszú távon is, de a fenti vita nem a kivételekről szólt, hanem hogy "lejárt szavatosságú-e" a monogámia. És erre nem túl meggyőző válasz az, hogy "igen, mert kanos vagyok".
Nem mintha azt gondolnám hogy nincs szükség kulturális innovációra, az egész csatornánk arról szól hogy gondoljuk újra a társadalmi kereteinket mert a múlt századi paradigma nem viszi el a hátán ezt a századot. De nem gondolom hogy az újítást éppen a legstabilabb ponton kéne kezdeni. Aki szereti az ilyesmiről szóló beszélgetéseket, annak érdekesek lehetnek a videóink, itt a legutóbbi a mindfulness csapdáiról: ua-cam.com/video/cgiPpzCI4_0/v-deo.html
Attól az még a kapcsolat lehet két ember szoros közössége, ha érzelmileg csakis egymáshoz vonzódnak és mások iránt csakis testi vágyaik vannak.
@@amphicoelias4106 Lehet, írtam is a végén. Csak az sokkal nehezebb, és sokkal ritkább. A testi vágy pedig nagyon nehezen különíthető el az érzelmektől, különösen nőknél, részben az oxitocin miatt, ahogy Mihalec Gábor említi is a vitában. A személyes tapasztalatom is ugyanez, minden egyes partnerem kötődni kezdett, hiába fektettük le az elején hogy ez nem arról fog szólni. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ha mindkét fél másokkal is összejár, az nagyon könnyen destabilizálja a kapcsolatot. Nem szükségszerűen, de könnyen. Ennek fényében azt mondani hogy a monogámia idejétmúlt mert a mi kapcsolatunk anélkül is működik, nos ez olyan mintha azt mondanánk, hogy a hajókon a tőkesúly idejétmúlt, mert az én hajóm eddig nem borult fel anélkül sem.
@@amphicoelias4106 amég nemmonggya az egyik félhogy pszícho pata vagy utyebár
Szintézis..., úgy vélem, hogy pont a LÉNYEG nem ragadta meg abban, amit Robi kifejtett. TESTRESZABOTTAN, felnőtt ember módján, mindenkinek SAJÁT MAGA kell, hogy megtalálja, hogy mi a legtesthezállóbb, legszemélyreszabott formátuma , ami garantálja a sikeres párkapcsolata reményét. Nem kötelező monogámnak lenni, s aki megoldja olyanfajta kompromisszummal, ami etikusan békén hagyja az egóját, nehogy már ITÉLKEZZENEK felette azok, akik a monogámiában látják üdvözülésük útját. Tény, hogy RENGETEG a tragikus kimenetelű párkapcsolat, házasság..., s ROBI nem tett/tesz mást, mint a TÉNYEK/REALITÁSOK mentén veszi számba a VALÓSÁGOT, s felhívja a figyelmet arra, hogy a délibábos szélsőségek önmagunknak hazudott sztereotípiák között OTT VAN az ezerszinű árnyalatban tobzódó hétköznapok valódi tartalma, s ŐSZINTESÉGGEL, ÖNISMERETTEL ..., miközben felnőtté válunk..., ott a lehetőség bennünk, hogy megajándékozzuk magunkat a BOLDOGSÁGunk akár művészi mélységével/tartalmával is. Amit Róbert képvisel egy rendkivül tartalmas, dolgos életprogram, de aki nem tud ráállni az általa felvázolt hullámhosszra elsősorban belső látással, annak sajnos hiába beszél. Ahogy e videóban/"vitában" is jól láthattuk.
"Mennyit ér az az elköteleződés, ami nem bírja ki egyéjszakás kalandok nélkül?" Lehet, hogy elbírja anélkül, mindenesetre adjuk meg a lehetőségét. Mert ami lehetőség, az máris nem kényszer. Amit tiltunk, az inkább nem fogja kibírni, mint amit megengedünk, de legalábbis megtalálja magának az utat, vagy szétveri a rendszert (jelen esetben a kapcsolatot). Ez ugyanúgy igaz a fegyvertartásra és a fű legalizálására is, mint a nyitott párkapcsolatra. Mert megkérdezhetnéd: mégis mennyit ér az a béke és nyugalom iránti elköteleződés, ami nem bírja ki fegyverek és drogok nélkül?
"Ha tényleg olyan >>banálisvégtelenül triviális>lejárt szavatosságú-e>igen, mert kanos vagyok
Nagy különbsèg: száz nőt egy oldalról megismerni, vagy egyet száz oldalról. (Ellenkező nem esetèn is áll a megállapítás, persze...)
de az, hogy megismersz szaz not, nem zarja ki a lehetoseget annak, hogy egyet szaz oldalrol ismerj meg. Valoban kulonbseg, a mondat helyes, de nem zarjak ki egymast.
@@essztus Szerintem a száz nő egyoldali megismerése mellett nem marad időd (figyelmed, érdeklődésed stb) az egy nő száz odlali megismerésére..., persze ez 100, 50, 20, 10 esetében is érvényes, ...inkább kizárja
Szögezzük le, én nagyon bírom Robit! Zseniális meglátásai és magyarázatai vannak, szinte bármiről és bármikor. Nagyra tartom. A párkapcsolati témában nem találtam közöttünk a szinkront. Én hiszem, hogy az ember egy társat keres és bár mindig kompromisszumok között él, mégis kisebb gond az, mint önmagának elszámolni és együtt élni a saját csalásaival. Ott kerül a méreg a lelkünkből a kapcsolatba. A 68-as "beavatás"-ból igyekezett kifarolni a világ és az csak előszele volt annak amit ma látunk. Cél volt a társadalom legkisebb egészséges sejtjenek, a családnak a fellazítása és lám, már sokan azt sem tudják fiúk-e vagy lányok. Most közelebb állt a Doki véleménye az élményeimen keresztül megélt valósághoz. Ha nem tudunk monogámok lenni és maradni, akkor egyszerűen rosszul választottunk, vagy sok hibával játsszuk a társasjátékot és partnerünk lassan szabadulna belőle. Sokszor még ezt sem, inkább titokban máshol keresi a boldogságot, mert bunkók voltunk és/vagy vagyunk vele. Egy egészségesen induló kapcsolat is megbetegedhet, de ez főleg az intelligencián múlik. Mit teszünk ekkor? Egymás torkát vagy kezét akarjuk fogni? Esetleg a különválás a helyes megoldás.
@@arwensmallmusicfm Egyetértünk. :)
Puzsér témái közül ennél az egynél érzem, hogy a saját helyzetéhez, életéhez hajlítja a valóságot.
Pontosan. 15 percnél járok, de ha ez így megy tovább, hamar ki kell nyomnom, mert Puzsért itt kenterbe verik. Fapofával kijelenteni, hogy az egyéjszakás kalandban senki sem sérül, aki meg mégis, az csak maradi... Az a baj a Robival, hogy azokban a témákban is ugyanolyan vehemens, amikhez nagyon ért. Ő ismer olyanokat (gondolom magát is beleértve), akiknek ez működik, szóval akkor ez így van és kész. Közben ők a kivételek, nem a szabály.
Kár, mert egyébként ez egy nagyon jó téma, ahol nincsen fekete meg fehér, és reméltem, hogy a Robi tudja hozni a szürkét, de nem.
Fhuu
De ez nem érv. Ugyanezt lehetne elmondani rólad, hogy csak azért, mert te személyes monogámiában élsz, ezért érvelsz amellett, hogy csakis az a jó. Ez így sehová nem vezet, tartalmilag próbálj érvelni.
@@GajeelRedfox Valszeg dőlnek elé a 19-23 éves bölcsész lányok apuk után és erről nem akar lemondani az egykor a nőknél sikertelen, bumfordi, nagydarab mackós pasi. Nincs olyan ember, aki ezt a döntést így hozná meg, ahogy ő előadja, az elvek alapján. Vagy azért hozza meg, mert nem tud dugni (ffi esetén), de van más, ami miatt vele marad az asszony (egzisztencia). Vagy valami miatt hullanak elé a nők és erről a dologról egy olyan, átlagos nőért, akit meg tudna tartani nem akar lemondani. A C verzió a fétis. Nincs több út.
@@amphicoelias4106 Nincs csak jó. Embere válogatja, hogy mi áll testhez neki. De attól mert valakinek van valami az átlagtól eltérő szokása, nem kell megpróbálni normálissá tenni azért, hogy ne okozzon számára belső feszkót. Puzsér majdnem összes dumája erről szól és ennél pont ő esik ebbe a hibába. Van az ismeretségi körben több olyan, aki 100+ nő fölött jár és beszélgettünk többször erről. Még ők sem tartják ezt normálisnak.
Üdv! Bocsánat, de hosszú lesz...
Az elhangzott érvelés a nyílt kapcsolat mellett meghasonlik saját magával. Ha önmagában csupán annyit jelentünk ki, hogy jól ismerve magunkat, semmilyen ígéretet nem teszünk a másiknak, az életen át tartó hűség kapcsán,mert nincs meg bennünk még a szándék sem ennek betartására, és ezt a másiktól sem várjuk el, az korrektnek mondható és elfogadható. Számomra a gond avval van, amikor erre a párkapcsolati felfogásra magasabb erkölcsöt szeretnénk ráerőltetni, pusztán a helyes választásunk önigazolásának folyományaként. Amikor majd annak idején szembesülnünk kell a fájdalommal, amit a párunk nekünk okoz, akkor az adott helyzetre ráhúzzuk azt a pongyolát, miszerint ilyenkor az egónk az ami "kiég", hogy ami bennünk fáj ebben a helyzetben, az mind az egó és nem a másik iránti feltétlen elfogadás. Csakhogy, a kapcsolat legelején Nekem volt választásom, és ezt a választást nem a másik miatt hoztam meg, hiszen (a nyílt kapcsolat melletti érvelés szerint)minden kapcsolatomat eszerint a minta szerint formálom meg. Kizárólag magam miatt nem vállaltam az elköteleződést a monogámia tábláján, már akkor, amikor leültem játszani a párkapcsolati társasjátékot. Ennek a választásnak az egyedüli oka az egóm volt, az az elgondolás, hogy Nekem igenis járnak az egy éjszakás kalandok, erről senkiért és semmiért ne kelljen lemondanom, mert a vágyaimat túlságosan szeretem kiélni ahhoz, hogy meghozzam az ehhez tartozó áldozatot. Egyetlen esetben előfordulhat, hogy a másik miatt, később határozom el magam ebbe az irányba, de ott ténylegesen arról lehet szó, hogy a "párom" miatt megyek bele egy ilyen egyeszségbe, de természetem szerint nem erre lett volna igényem.
Menjünk tovább, tegyük fel, benne vagyunk egy ilyen nyílt kapcsolatban, ahol ténylegesen mindkét fél az elejétől nem esküszik a monogámiára. Vegyünk két példát arra, hogy mért jóval kétesebb erkölcsi értelemben egy ilyen vállalás. A két fél nyílt, őszinte egymással és kapcsolatuk emiatt transzparens, hiszen a beszélgetésben elhangzott érv szerint az erkölcsi pillére a másik megértése és elfogadása annak, hogy a vágyait kiélhesse. Tegyük fel, hogy megkérdezed a "párodtól", hogy lenne e kedve este elmenni valahová kettesben és mondjuk mozi után elkölteni egy romantikus vacsorát. Erre jön egy teljesen őszinte válasz, hogy ugyan lenne hozzá kedve, de ma estére már más programja van, ugyanis két színes bőrű férfivel már megbeszélte, hogy egész éjjel szexelni fognak, de a vacsorát majd valamikor mindenképp bepótolják, hiszen biztosítja a nő a férfit, hogy az a kötelék ami köztük van az különleges, és semmi nem oldhatja el. Tegyük fel, hogy hősünk az este folyamán nem érzi annyira jól magát a bőrében, elgondolkodik, és arra a következtetésre jut, hogy ami most "kiég belőle" az az egója. Ha ebben az esetben, az egóján túllépve, tökéletesen meg tud nyugodni, és ugyanúgy tudja folytatni ezt a kapcsolatot, mint eddig, akkor nem csak a nyílt kapcsolat iskola példája lesz, hanem úgy éri el a Buddha állapotot, ahogyan az eddig talán senkinek sem sikerült. Hiszen nem a fügefa suttogása alatt az erdő mélyén világosodik meg, hanem szövevényes emberi kapcsolatok "városi" forgatagában.
Tehát azt nem várhatod el magadtól, hogy megzabolázd a vágyaidat, és egyetlen nővel éld ki a szexualitást, úgy, hogy az még aszkézist sem igényel, hiszen nem a szexet korlátozod, hanem a partnerek számát csupán egyetlenre? Azt viszont igen, hogy a Buddhák Buddhájává váljál, ahol a megvilágosodást nem egy ingerszegény, hanem egy ingergazdag környezetben érd el?
De menjünk tovább, Legyünk most Mi a kicsapongó fél. Tegyük fel, hogy 3 éve együtt vagyunk már és partnerünk babát vár tőlünk. Mondjuk elég nagy már az a pocak,a barátnőnk szexuális étvágya alább hagy egy időre. De hát mi ugye férfiak vagyunk, rettegünk a szexuális elfojtásoktól, nehogy kiáradjon a tudatalattink, elöntve bennünket a pöcegödre tartalmával, így,mivel érezzük, hogy valami megváltozott a párunkban, elkezdünk hát kikancsingatni. Leegyszerűsítve a testiségre, mondjuk betévedünk egy türelmi zónába és ott fizetünk egy nőnek a szexért. Először voltunk más nővel, mióta megismertük a barátnőnket. Hazaérünk, elmeséljük a párunknak, miután rákérdez, hogy hol jártunk, mivel ugye az alappillér az őszinteség(és itt nem jöhet szóba a kegyes hazugság, hiszen azt megtehetnénk egy monogámnak hazudott kapcsolatban is, az érvelő ebben látja a nyílt kapcsolat különbségét), és látjuk, hogy a szokottnál is jobban csillognak a szemei, mert most ez a szempár könnyben úszik. Most menjünk oda a tükörhöz, mélyen nézzünk bele, és gondoljunk arra a madárkára, akinek nyitva hagytuk az ajtaját. Ez a madár Mi voltunk, nem a másik. Mi rosszat tettünk, hiszen csak repültünk egy kört?...
Részemről belegondolni is iszonyatos, hogy milyen játszmák mehetnek egy ilyen kapcsolatban, mondjuk egy veszekedés után, ahol nincsenek hagyományos értelemben vett határok. "A nem félünk a farkastól" című film, ahhoz képest egy szüreti mulatság lehet...
A beszélgetésben elhangzik egy nagyon fontos gondolat, amit nem igen fejtettek ki. Az, hogy a pornó az, ami leginkább felkorbácsolja ezeket a vágyakat, hogy aki ennek a fogyasztója, annak lesz leginkább igénye egy nyílt kapcsolatra, aki nem képes megelégedni egyetlen nővel. Lehet, hogy mélyen magunkba nézve a szexualitásban is meg kellene találnunk a mértékletesség kardinális erényét, hogy teljes őszinteséggel mondhassuk a másiknak azt az "igen"-t, ami lényünk legmélyéből jön és nem pusztán társadalmi elvárás. Persze ha nem akarjuk nem kell, csak ne hazudjunk oda erényt, ahol nincsen, mindenféle hangzatos metaforákkal a kalitkába zárt madárkával!
Gyerekek tömegei nőnek fel apa nélkül vagy anya nélkül amiatt, hogy egy félrekúrás szétzúzta az egész párkapcsolatot! Ez a nagyon szomorú, és ezen kellene változtatni akár monogámiával, akár megengedőbb hozzáállással, nekem aztán mindegy.
Az ugye megvan, hogy az általad emlegetett kapcsolatok, amiket "szétzúzott egy(-több) félrekúrás" a közvetlen és cáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy a MONOGÁMIA, mint olyan, qrvára nem általános és ezért, mindenkinél, nem is működik?!
Ami nem általános és nem mindenkinél működik, azt nem lehet/szabad/kell mindenkinél erőltetni.
@@KovacsDaniel-kodacx Éppen ezért írtam úgy, hogy valójában mindegy, hogy nyitott kapcsolat, vagy monogám, az lenne a lényeg, hogy ne legyen ennyi csonka családban felnövő gyerek. Talán ebben kéne közös nevezőre jutni egy párnak, hogy kitartunk egymás mellett, és vállaljuk a gyerek(ek) közös felnevelését ilyen és ilyen feltételekkel. Mellesleg szerintem ez az oltárnál kötött fogadalom is félre van értve kicsit... Nem azt igérik meg az oltárnál, hogy 35 éven keresztül nem dugok mással, hanem kitartunk együtt bármi is történjen. És a félrelépés is része lehet ennek a bárminek. :)
@@szabolcshorvath8740 Az oltári fogadalomról KONKRÉTAN ugyanezen agyaltam, meg vitatkoztam, meg ezt képviselem egy rakás emberrel szemben! :)
Azért egy ilyen poliamóriás kapcsolatban elég nagy a sérülés esélye, és két nagyon speciális lelki alkat együttállása kell hozzá, hogy működjön. Vajon hányszor van inkább az, hogy az egyik fél beleesik a másikba, és azért fogadja el a feltételeket, mert máshogy nem lehet vele? Vagy hányszor lehet az, hogy időközben a feltételek megváltoznak? Kezdetben tök jó ötletnek tűnt, mert neked is volt mellékes, meg a csajodnak is, azóta viszont neked nem jön össze, úgyhogy fél éve az a helyzet, hogy nézed ahogy a csajod eljár kúrni? Nem lehet túl egészséges. És a dinamika megváltozása kellően hosszútávon bizony okvetlenül megtörténik, és jó eséllyel előáll az, hogy az egyik fél leginkább a kapcsolaton kívül élné meg a szexet, a másik fél pedig főleg a kapcsolaton belül szeretné. Na ez könnyen megmérgezi az egészet, így vannak kétségeim, hogy mennyire lehet stabil egy ilyen felállás. Ráadásul ott a másik tényező, hogy a szex nem feltétlenül érzelemmentes, férfiak számára sem, és még akkor sem, ha az ember annak szánja. Lehet, hogy magamból indulok ki és az emberek többsége nem ilyen, de én bizony esélyesnek látom, hogy beleszeressek abba a lányba, aki pedig csak néhányéjszakásnak indult, ha újra és újra neki szentelem inkább a figyelmem. És akkor miért ne lennék inkább teljes időben vele? Kicsit úgy érzem, hogy Robiban alapvetően nincs meg az a fajta exkluzivitást feltételező érzelmi kötődés, ami hát maga a szerelem. Bár ha jól emlékszem régen említette is, hogy soha nem volt még szerelmes, és nem is érti, mi az a túlhype-olt fos. Ha valaki adottságilag képtelen megélni a szerelmet, az talán soha nem fogja érteni a monogámiát sem.
És mégegy dolog: ha az embernek két opciója is van a szexre, akkor általában nem olyan a dilemma, hogy az eper vagy a vaníliafagyit válasszam, hanem bizony lesz egy határozott benyomásod arról, hogy most éppen inkább melyikükkel szeretnél szexelni. Ezt pedig látni lehet rajtad, és ha éppen nem az az, akivel amúgy együtt vagy, abban biztos vagyok, hogy az fáj.
Ez az. A nők meg a férfiak közötti különbségek túl kevés szerepet kaptak a vitában.
Megnéznék egy statisztikát a poly kapcsolatokról. Mekkora részüket javaolsja nő, mennyit férfi és abból mi lesz. Lenne egy tippem, de nagyon sztereotíp és nőgyűlölő :)
@@atp2153 nehogymàr te mondd meg, hogy mennyit ìrjon...eszem megàll. egyèbkènt egy nagyon èrdekes hozzàszòlàs, tobbet is olvastam volna.
@@Felsmukk a nők "érzelem vezéreltek" mi a faszt jelent? Én csávóktól sose hallottam, hogy milyen a melle, segge az aktuális csajnak ellenben nők többször beszélgettek a pasik farokméretéről, meddig bírják, hogy nyalnak stb. Meg teljesen nyíltan nyáladzott a szájuk épp csak azt nem mondták ki, hogy tövig szopnák a csávót.
És ezek a nők az átlagosnál nem is voltak kurvásabbak.
@@botidobra6221 Ez intelligencia és szellemi érettség kérdése leginkább. 18 évesen mindenki szemérmetlenül mesélte el a legapróbb részleteket is haveri körben arról, hogy hogyan szexelt a csajával, ami számomra baromi kellemetlen volt, lévén, hogy mindenki ismert mindenkit, sokan egy osztályba is jártunk, franc se akart tudni ilyen szintű intim titkokat kb. mindenkiről. Ahogy az ember komolyodik, és a szex is megszokott "élettartozékká" válik, ez jó esetben teljesen eltűnik és az ember már védi a párja, felesége, gyerekei anyja méltóságát azzal, hogy nem pofázza ki két sör között, mintsem, hogy ezzel vagizzon a haverok előtt. Persze mindig vannak azok a tahó parasztok, akik ezt leszarják, de remélhetőleg nem ez az átlag.
Miért lett elfogadhatatlan az önuralom, az önmegtartóztatás? Ne a partnertôl várjuk az elfogadást, hanem saját magunkon gyakoroljuk az önfegyelmet. Nem is beszélve arról, hogy az egy éjszakás kalandból lesz vagy lehet a kapcsolat és akkor az hova vezeti a házasságot?
Persze,de nem ez a tendencia. A kísértést nem kerülöd ki , legfeljebb ha buborékban élsz .
"Miért lett elfogadhatatlan az önuralom, az önmegtartóztatás?"
mert a modernistáknak a geci az istenük
@@MORDIZOMADTA abban az értelemben igen 😁 mint a férfi oldalról. Nem elfogadhatatlan az önuralom ha a testeden az ösztönödön tudsz uralkodni.
De ahhoz viszont tudni kéne tudni az attitüd rendszeredet azon belül is a sémát, ezeket át lehet îrni pszichoterápiás kezeléssel ha súlyos.
nem elfogadhatatlan, csak hosszutavon ertelmetlen es nem fenttarthato
@@essztus csak itt az ha ezt valamelyik nem nem tartja fenn akkor azt elîtélik ,és akkor adják a tanácsot hogy mi lenne helyes , ezért pofáztam a pszichoterápiás kezelést . Átîrja a valamihez azonosulás sémáját . Kívűlről ilyesmit nem lehet megváltoztatni . Gyanúm az hogy egy egyházi párterepautának halvány lila gőze sincs erről , nincs rá képesîtése .
Azért szomorú ezt a vitát látni/hallani, mert Robi a vitatkozás híve, a vitakultúrát hirdeti és gyakorolja, csakhogy ennek a kultúrának része, hogy időről időre be kell ismerned ha tévedsz és valamiben nincs igazad. Robi érezhetően gyakorlottabb és ügyesebb a vitában mint műfajban, de nagyon nem tudott meggyőzni ebben a témában, pedig nagyon nyitott füllel hallgattam, férfi vagyok én is, nyilván kedvező lehet számomra amit ő képvisel. Csakhogy látványosan nem az ő oldalán van az igazság, mégsem képes ennek a felismerésére. Így csak az a kérdés marad, hogy akkor miben különbözik a sok, nagyon szűk látókörű véleményvezértől. Kérlek Robi ne ezt az utat kövesd, és mindent amit hiszel időről időre vizsgáld újra, nehogy a saját berőgződéseid csapdájába ess.
Puzsér sosem tudott vitakultúrát teremteni, elképesztő primitíven viselkedik rendre. Nem véletlen, hogy nem a társadalom nevezte ki erre a szerepre, hanem Ő saját magát. Egy Ungár Péter, Fodor Gábor, Orbán Balázs körülbelül 10 kört ver rá, mégis magát tartja a vitatkozás felkent papjának.
@@adamm025 Puzsér nem abban jó ahogy vitatkozik, hanem abban amit mond. A vitastílust egyszerűen csak megbocsájtja neki az ember, a hiánypótló gondolatokért cserébe. Itt most sajnos hiánypótló gondolatok helyett csak izzadtságszagú önigazolást hozott. Ez van, emberek vagyunk. :)
szejintem te mozt vagynemszereted eléggé arobit vagy nemétetted mega tatalmat metafzikailag!!! mindketö hihetetlennagy hiányosságokra ésönálo gondókodásra vall!!! engem ottgyözöttmeg arobi hogy amásik ember nagyon vizafogott vot és bologatott hamiskás nézésse, arobimeg vékik autentkus és lazamaratt. számomra tömegemberként esz egyételmüen arobifelé döntötte amérleget. egyépként a vita kejetei kulturáltak vótak esz evitathatatlantény
@@szintezismuhely Tévedsz. tartalmilag gáz. Csomó témából felületes, érveléseiben következetlen, a hangerővel csak kompenzál
Azért nem tudott téged meggyözni, mert te nem akarnál olyan csajjal elkötelezödni, aki mással is ágyba bújik, és inkább a monogám kapcsolat mellett döntesz, mert azt biztonságosabbnak tünik számodra.
Másfelöl Robi érvei sokkal inkább szólnak arról, hogy ismerd fel a saját vágyaidat, érzéseidet, igényeidet, legyél tudatos, és úgy dönts arról, hogy kivel akarsz kapocsolatot és kivel nem. Ja, és nem mellesleg, legyél öszínte a partnereddel.
Johettek itt a statisztikakkal, amik azt mondják, hogy monogám kapcsolatban jobb az élet, csak a valóság az, hogy a legtobb esetben nem a szexuális vágyak miatt lesz szar egy kapcsolat, hanem mert idióták az emberek, és idiótán viselkednek.
Robi! Minden ember szereti az extázist, az extrem élményeket, a nagy mélységeket, szóval szeretjük ha egy élmény intenzív. Minél több felé osztjuk szét a szeretetünket annál inkább laposabb lesz mindegyik, és azzal az illetővel való szeretetünket gyengítjük akivel a legjobb, aki szeret minket, ha őt megcsaljuk. Én ezt saját magamon is átéltem. Volt egy barátnőm akit eleinte nem is szerettem, majd megszerettem és egyre jobb lett a szex is a vége felé már hihetetlent jó volt, de ez a barátnőm idősebb volt annyival, hogy gyerekvállalás ás egyéb hosszútávú tervek nem lettek volna amúgy sem lehetségesek, szóval azért nyitott szemmel jártam, és időnként elcsavarta a fejem 1-1 valaki de amikor kiderült hogy az illető az semmitérő akkor nem léptem rá az új útra. Persze ezek közben meg tudtam figyelni a szeretetem és a szex intenzitását a barátnőmmel és bizony gyengült, és laposodott, és amikor meghoztam a döntést, hogy én maradok vele mert ő nagyon szeret és rendes nő akkor visszaállt a dolog a jó állapotra, persze nem azonnal de visszaállt. De én bánom ezeket a félrenézéseket mert 1, nem helyes, 2, nem is volt jobb az életem tőlük. Aztán végül jött valaki aki elhódított tőle, őt is megbántam egy kb 1-2 éves depressziót okozott nekem, majd jött egy olyan akivel olyan jó volt, hogy sosem voltam boldogabb korábban.
Ez a 68-as eszmeiség amit te hirdetsz ez lelkiismeretlenebb, állatiasabb mint 1 embert szeretni. Na ná hogy könnyebb, de nem jobb. Amikor azt kritizálod, hogy ,,háát ez a monogámia ez nem működik, ósdi stb" azért jusson eszedbe hogy nem a régi gondolkodás miatt 1,5 a születési szám, hanem az új gondolkodásmódtól. Nem a régi miatt rekord alacsony a párkapcsolatok száma hanem az újtól, mert már annak a hatása alatt van a társadalom. Úgyhogy kivételesen egyáltalán nincs igazad.
Milyen nagyon igazat írtál.
Két tévedésedet szeretném kijavítani: 1, Nagyon saját tapasztalatból indulsz ki, ezáltal a saját egyéni élethelyzetedet állítod normálissá, holott Robi többször is kihangsúlyozta; a közös döntés, és a kompromisszum a legfontosabb, legyen beszélgetés a két fél között, ne csak normakövetés. Azt, hogy a szeretetet szétosztani mással, szintén nem igaz, mert egy felnőtt gondolkodással rendelkező ember eltudja dönteni, ki iránt érez pusztán szexuális vonzalmat, és kinél van sokkal több. Ebből alakít ki egy rendszert, aszerint élik életüket. Robi nagyon is helyesen látja azt, hogy nem mindenkinek működik ez vagy az az életstílus, ami teljesen rendben van. A ránk erőszakolt normákkal van a probléma; sok ember aláveti ennek magát. Ismerek embereket mindkét párkapcsolati típusból: aki teljesen monogám, illetve akik nyitottban élnek. Bármelyiket is választja két ember, az esküjét tartsa be: jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ.
2, A mai, gyerekszületésszám-csökkenést, válásokat, nőtlenséget/hajadonságot sok minden befolyásolja, nem lehet ráhúzni csupán a szexuális forradalomra: beszéd/kompromisszum hiánya és az ezáltal fellépő megcsalás és válás, a "karrierista" életmód, a gyermeki felfogás, etc... Rengeteget lehet még említeni.
Ez elég korrekt megjegyzés volt.
Főleg a gyerekekkel kapcsolatban.
@@gaborhegyesi4277 Attól még, hogy valakit szeretünk, valakivel meg csak szexelnénk, az nem jelenti azt, hogy ha játszogatunk, az ne lenne kihatással az érzéseinkre. Naivitás azt hinni, hogy nincs. Nem helyes.
A normákat illetően: A normák, nem ránk erőszakoltak. A normák csak úgy vannak. Minden embernek van lelkiismerete és ha működik akkor nem csalja meg a barátnőjét, és nincs is ingerenciája rá. Én (vagy bárki) ha valakit Tényleg szeretek, csak őt akarom. Az esküt betartani fontos, ebben egyetértünk. Abban is, hogy amit nem tudunk betartani, azt nem szabad megígérni, mert az aljas hazugság. Ebben igaza van Robinak is. De szerintem el kell jutni addig lélekben, hogy csak 1 valakit akarunk. De ebben a nyitott hozzáállás/ monogámia teljes kerülése, partnerek sűrű cserélgetése/ alkalmi szexek... nem segítenek, sőt, ha az ember ebbe szocializálja bele magát 1-2-3 évtizeden át, közben nagyon sok mindent nem tapasztalt meg ami kell ahhoz, hogy tudjunk értékelni, és szeretni 1 másik embert. Pont az a baj, hogy nem olyat keresnek hosszú időn át nemi életük eleje felé az emberek, akivel akár az egész életüket szívesen leélnék. Az igazi, a nekünk való keresése helyett a pillanatnyi örömöt keressük, és ezáltal, elfogyasztóiasodunk, sőt, aki ezt önző módon teszi egyrészt hatalmas lelki sebeket ejt pont azokon akik nem ezt érdemelnék, és egyben a saját lelkiismeretét bezárja és elássa a pincébe. Sokszor akár egy életre, (lehet amúgy azért, mert ezt szokta meg az élet minden más területén is, mert ezzel a mai világban ,,sikeresnek" lehet lenni.) Megint csak a nehezebb út a jobb (helyesebb). Ez szenvedéssel jár olykor, magánnyal, de ez az egész egy megpróbáltatás az élet/Isten/karma részéről. Nehéz, ezért értem én, hogy sokan a könnyebb utat választják, de az attól még nem jó, és nem helyes, és még csak nem is célravezető.
Ha kivárnák azt amíg, komolyan vágynak arra aki nekik való, és energiát fektetnének abba, hogy rendesen megismerjék a másikat, akkor sokkal mélyebb, és igazabb/ igazibb lenne az egész, és sokkal nagyobb örömük lenne abban akivel vannak. Csak ezt nagyon nehéz, egy olyan társadalomban ahol az emberek olyan felszínesek, hogy lassan már magukat sem ismerik, mert a másikról és kb magukról is azt hiszik (jórészük) , hogy azzal azonosak amit a face-re instára kiraknak magukról.
Abban igazad van, hogy nem csak a 68-as szellemiség okozza a kapcsolatok hanyatlását, születésszámot, hanem ebben a karrierizmus és sok egyéb valóban benne van. A karrierizmus egyik úttörője jan paul saart Francia író volt pl, aki a francia felvilágosodás hullámain továbbgördülve jutott el Isten nélküli, ember (én)központú, extrem individualista, egoista agymenéseihez amelyeken komplett politikai generációk nevelkedtek. Csoda hogy itt tartunk?
@@boordaniel Kedves Dániel! Sok mindenben egyetértek, viszont felfedeztem sok tévedést is: a szexben lehetnek és kellenek is érzelmek, viszont ez hiearchikus: az aktushoz elég a vonzalom, nem kell több. Ennél sokkal súlyosabb és magasabbrendűbb érzelem a szeretet. Így működik a "nyitott kapcsolat" is: vonzalmat kiélheted mással, ha ellenállhatatlan készséget érzel, bármelyik fél (a kettős mérce teljes kizárásával), de a szeretetet, és az életünk társával való törődést csak egy ember kapja meg. Így működik ez; el kellene oszlatni az emberekben a kétséget, hogy ez rossz és újszerű dolog lenne, ellenkezőleg: ez egy formula, kapcsolattípus, nem az össze-vissza dugásról szól, hanem a hírtelen fellépő vágyak kiéléséről, és az elfojtás okozta stressz megelőzéséről. Természetesen ez sem mindenkinek való: egyszerűen tiszteletben kell tartani, kik hogyan rendezik be az életüket. A normákra visszatérve; elég erős ellentmondás van az írásodban: "a normák csak úgy vannak" pár sorra lejjebb: " nem helyes." Az etikus gondolkodást is a normák okoznak, tehát a helyesség csak úgy van. Az etika az emberiség legkárosabb sejtje: az előre beszervezett "helyes élet" víziója megszámlálhatatlan ember életét tette tönkre, őket szolgává téve. Az utolsó mondataiddal meg nem igazán tudok mit kezdeni: nem értem, hogy válik az ember "fogyasztóivá" (ezzel a főnévi melléknévvel sem találkoztam még). Ahogy szenvedést sem okoz a másiknak, mert ahogy Robi is megfogalmazta: ez csak megfelelő kommunikációval és kompromisszummal működhet, ahol mindkét fél ad, de a lehető legjobban jár. Ui.: A Járai Máté-féle "felvállalást" elítélem. Ez teljes mértékig magánügy! Ahogyan a gyermekeket sem szabad belekeverni; ez anya és apa dolga. Uui.: A szexualitás megváltozott, aminek vannak előnyei és hátrányai. A kor kihívásait vállalni kell, és ahogy Robi is mondja: a párok ne érezzék feszélyezve magukat; akiknek nem jön ez be, azok legyenek életen át egymáséi. Így van ez jól. :)
Puzsér kiválóan leírta, hogy hogyan néz ki egy unikornis. Ha esetleg rá tudna mutatni egyre, azért szerintem mindannyian rendkívül hálásak lennénk.
Mielőtt még nagyon belélnéd magad, hogy a világ pontosan annyi, amennyit észlelsz belőle, közlöm, hogy több ilyen "unikornist" ismerek és magam is boldog, nyitott kapcsolatban élek.
hú, ez nagyon igaz.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Én veled érték egyet, de ez az infantilis gúnyolódás kiábrándító.
@@dlovas és a párod is boldog ebben a kapcsolatban?:DDD Na itt a probléma.
Edina véleményét is meghallgatnánk. :)
Ő maga mondta el, hogy Kövér Lacival kúr, szóval nem hiszem, hogy zavarná...
Az első félidőben a csóka lemosta Robit, aztán a dolog kiegyenlítődött! Nagyon szuper, kultúrált vita volt, ilyenekre lenne szükség a közéletben! Élvezet volt ez a másfél óra, amit vezetés közben hallgattam! Köszönöm! 👍👍👍🙂
17 éve volt egy egyéjszakás kalandom. 3 hét múlva hozzám költözött, majd elvett feleségül. Azóta is boldogok vagyunk. 🥰
A családterapeuta stílusa és példabeszédei kissé negédesek és émelyítőek, olyanok, mint ha valamiféle kisegyház hittérítője lenne. A "Mártás" sztorin majdnem kidobtam a taccsot.
haha keresztény tényleg vannak páran akik így beszélnek :D jogos észrevétel
Csak annyit tennék, hozzá, hogy bizony a nőknek is vannak vágyaik, nem csak az érzelmeket akarják. Sőt! Az más kérdés, hogy ezt tabuként kezelik. Szeretik azt hinni, hogy a nők nem mennek az ösztöneik után, pedig de. Sok házasság válságát okozza a nők minőségi és/vagy mennyiségi hiányérzete. Csak erről nem beszélünk, mert az az elfogadott, hogy a férfiben tombol a tesztoszteron.
A férfiak nem szeretnek erről beszélni mert ha a nők vágya szóba jön, ott számukra sajnos kikerülhetetlen téma a méret. Bizony ez van. Számít a méret és a kitartás...bizony. A nők jobban és többször bírják az aktust mint a férfiak (nem hiába a ranglista vezető illegális gyógyszer-forgalomban a potencianövelők messze az élen vannak) Egyszerű rendszeres akár ülve elvégezhető gátizom tornával tökéletesen karbantartható női szerv...kifáradhatatlan és ez a férfiak nagyon nagy többségének rettenetesen fáj. Nem értem miért, hiszen ez tény. Férfiak és nők különbözőek. Én is elfogadom mikor arról van szó, hogy érzelmi szinten pedig mi nők vagyunk a jóval sérülékenyebbek. A férfiak az érzelmi akadályokat szerintem százszor könnyebben veszik mint mi...erősebbek is jóval...egyszerűen ezen nem szabad megsértődni...ez a biológia. A méret számít, a nőknek vannak vágyaik mert egyszerűen jobban bírják a szexet mint a férfiak. A férfiak jobban vágynak rá de csak mert nekik a mennyiség a több és a minőség a kevesebb...ez is biológia és a Robi ki is fejtette, hogy miért :)
A méret számít, ezért kell olyan nőt találni, aki passzol...ha érted. Roppant primitíven fejezem ki, de minden nőnek más számít nagynak, testi adottságai függvényében. Ezért keresgélek én 160 centi alatt barátnőt.
@@jozsefnemeth7319 Szerintem ezzel egyáltalán nincsen baj. Nyilván egy 180 centi magas lánynak ezért is probléma társat találni. Ő szintén kevesebb emberből választhat ha az élvezeti faktort is figyelembe veszi. Aztán az ilyen feltételek formálódhatnak amint mondjuk jön a személyiség és megismered és mondjuk megszereted az illetőt...akkor lehetséges, hogy a testi dolgok annyival háttérbe szorulnak, hogy fel-fel adtok...vagy megoldást kerestek (együtt) a vágyaitok kielégítésére IS. Hála istennek a párkeresés számomra már nem téma 12 éve így nehéz jó tanácsot adni a mai viszonyokhoz mert bizony 32 évesen is néha már totál lemaradottnak érezheti magát az ember :)
Az viszont nem baj ha az embernek vannak preferenciái (mondjuk úgy, hogy esete) amit keres a másikban...csak nagyon fontos, hogy ezt bunkóság nélkül tudja kifejezni.
@@arwensmallmusicfm A nők önálló szuverén emberek. Kinek lenne joga kényszeríteni őket bármire? Ugyan ki moshatná meg a fejüket? Önmaguknak kell megfelelniük. Ha akarnak, majd szemléletet váltanak. Nem gondolkodunk erről egyformán. Nem mondtam, hogy ki kell dobni azt a "jóravaló hűséges embert" (már ha egyáltalán épp ilyen az az ember). A dolog részemről nem ennek mentén kerülne eldöntésre. Joga van a nőknek is az érzéseikhez, és a vágyaikhoz, és ahhoz is, hogy ezeket közvetítsék a férfiak felé. A vágyak márpedig jönnek. Az a nő döntése, hogy mit kezd ezekkel, s majd viseli a következményeit. Biztos, hogy nem az az egyedül járható út, ha eltemeti őket. Ez egy kétszemélyes játék, mindkét félnek befolyása van a kapcsolatban történtekre. Ha ez ahhoz vezet, hogy a kapcsolat felbomlik, az mindkét fél "sara". Mindezért a nőt felelőssé tenni, az egy erős hárítás.
1."Mindeddig emberi erőt meghaladó kísértés nem ért titeket. Hűséges az Isten, aki erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok'"(Pál) 2. Szabadságom által döntsek,ne ígéretek,külső-belső egyéb kényszerek alapján. Köztetek Róbert "A Szabad Ember" -respect.
A harmadik félről nem sok szó esett, neki az a motivációja, vágya, hogy szerető legyen?
Lehet, hogy csak számodra van kalitka meg szoba a madarak körül. Az én világomban két madár együtt repül a szabadban.
Most definiáltad a swingerklubot! :)
@@MrHaragos Jó nagy marhaságot láttál bele. A repülés az számodra feltétlenül a mással való hempergést jelenti? Nem lehetne inkább az élet szinonimája? Nagyon egyszerű hasonlat volt pedig. Két egyenrangú fél mellé és nem alá-fölé rendelt viszonyban él együtt. Ennyi.
@@BeduChanel Hát igen, semmi esetre sem vonatkoztassunk el, ha egy komment után egy smiley jelecske áll!
A kalitkából kiengedett madár metafórája a többség számára igen ritka esetben jelenti a nagy kirándulásokat a Börzsönyben és a közös makramézásokat fuvola szó mellett. Annyira nem is indokolatlan az értelmezésem mintsem kézenfekvő!
Hatalmasat mentél Robi! Nagyon tetszett ez az előadás. Mindkét fél jól felkészült volt :)))) Végre minőségi média tartalom.
A tisztelet a vitapartnerek között! Eszméletlen mennyire jó műsor volt.
Jól érvelt Robi, de hogy egy hírhedt valakitől idézzek "Sounds good, doesn't work". Évmillók evolúcióján át akik hasonlóan gondolkodtak mint amit ő, hosszútávon kihaltak. Az egyik legerősebb ösztönünkk ez, és évmilliók óta erősítjük a természetes szelekcióval. Ne mond nekem, hogy ezt fejben felül lehet írni. Meg hozzáteszem önzőség a másik kisajátítása? Még ha meg is van egy poliámor kapcsolat beszélve honnan tudjuk, hogy nem fogunk ártani vele a másiknak? És az már nem az én önzőségem, hanem a másik egója, meg gyerekessége? Hagyjuk már. Nem egyszerű téma mellett érvelt Robi, és nem is mondom azt hogy rosszul csinálta, de nekem még tudtak felmutatni emellett kozisztensen, tanulhatóan működő példát. Az embernek fáj ha megdugják a párját, és ez az egyik legerősebb ösztünk, akár meg van beszélve akár nem, és nem gondolom, hogy ego és gyerekesség az, hogy valakinek emiatt fájdalma van, még ha bele is ment egy ilyen kapcsolatba. Hozzáteszem, hogy ha ennyire hisz benne, mért nem replikálja a saját életében, ezzel valós ellenpéldát mutatva, vagy mért nem hoz fel rá példát az ismerősei közül, vagy egyszerűen csak példát a nagyvilágból? Mert a valóságban nem működik.
Bízom benne, hogy sok - itt nyitva hagyott - kérdésre hónapok múltán választ kapunk. Mert megvannak a válaszok, de most még a mélyhűtőben pihennek. Én gratulálok Robinak! Ilyen szerepben - más témában - láttam már (igaz hogy elég rég volt). Becsülöm, hogy fel tudta vállalni, a majdani végkifejlet ellenére is.
Hajdu péter,vagy Berki pakolná Edinát utána megnéznék egy Hard talk-ot.
Ez ott bukik, hogy Edina nem gerjed a szellemi fogyatékosokra.
Nagyon jo gondolatok hangoztak el, jo volt a vita. Es a musorvezeto is profi.
Robi már mindenhova elmész megmondani a tuttit, csak hozzánk nem... :( Hát mennyivel vagyunk mi rosszabbak mint ez a Skrabski Zsuzsi vagy a hitgyüli rádió? ;)
Robi, az elméleted nemtől független? Ha terhes lesz a feleséged egy másik embertől, felneveled a gyereket, csak mert szereted a feleséged?
A felnőttséghez hozzá tartozik a szexuális védekezés is.
@@thetruthtester5169 De érted a kérdést? Ez nem volt mindig így, hogy felveszel egy huszadik századi eszközt ha nem akarsz gyereket. Igazából egy nő, nem feltétlen tud védekezni, ha a férjével pl még terveznek gyereket, de még ezer indok lehet h miért nem. A nagy hév alatt, nem biztos h erre figyel/észreveszi egyáltalán.
@@attilamarkbartfai ha ezt az első randin közli veled és te belemész akkor mondja azt Puzsér hogy ez ok. Ne forgassuk már ki a szavait.
@@thetruthtester5169 A védekezés rengetegszer nem működik a felek hibáján kívül. A mi családunkban rendre születtek így gyerekek. Nem volt baj, mert házasságba érkeztek, nyilván felmerül a kérdés, hogy más esetben ez hogy van.
ércsdmeg: evulúcijós drájv, spermijogenezisz, magvaklövelése mindenfele. aki ezekbe nemhisz és aszonggya hogy aférfi tásadalmi konstrukcijo ésalakithato az nemtuggya mitbeszél
Kár, hogy újpesten nem lehet raftingolni...
Ne most légy szíves!"
En sose dugtam massal a parkapcsolataim (3db) alatt de a pasijaim (3bol2) mindig full keszek voltak a feltekenysegtol mert jofej voltam masokkal nemtol fuggetlen es kb attol bekeszultek ha nelkuluk talalkoztam egy masik emberrel. Nem tudom melyik allasponttal ertek egyet de amig kb attol hiszti van h nelkule is van eleted hat az nagyon gaz. Es sok ilyet latok sot... egymas kisajatitasa es a feltekenyseg a norma a szeretet jele. Hat vicc, (szingli vagyok 5 eve, remelem 1x majd talalok valakit aki nem zar aranykalitkaba de nem is kurogat felre ossszevissza.)
Szívemből szóltál! Létezik a kisajátításnak az a foka, ahol nemhogy a félrekúrás probléma, hanem az is, ha a páromon kívül létezik másik nő, aki tetszik, vagy egyáltalán szimpatikus :) Robi nézete szerint az is kisajátítás, hogy nem dughatunk mással, szerintem ez azért még belefér, habár 35 évre... Én sem tudom, hol az igazság, de legalább addig kéne kibírni együtt (vagy így vagy úgy), amég a gyerek felnő! Viszont az nekem nem érv, hogy "minden szívdobbanásommal százezer spermiumot termelek" Ettől még nem kell több emberrel dugni, lehet ugyan azzal is minden nap! :D
Ez a kisajátítás a bántalmazás egy formája, nem a szeretet jele. Ha rendszeresen ilyen partner mellett köt ki az ember, érdemes lehet utánajárni, hogy van-e ennek valamilyen mélyebb oka, eredhet-e ez a gyerekkorból. Akár terápiára is jó lehet elmenni ilyen esetben, bár szerintem az mindenkinek hasznos lenne, legalább egy-két évig.
Sasok egy életre választanak párt tudomásom szerint. Ezt lehet nevezni monogámiának? Ha igen, akkor evuluciónak köszönhetően alakult ki és nem a sasok kúlturája miatt.
Sosem szerettem, ha az állatvilággal példálóznak, az ember nem állat. Ami állatias bennünk, azt nagyon erős kontroll alatt kell tartanunk. Az állatvilágban csomó hajmeresztő dolog van, kölykét felfaló, poligám, kannibál, magányos, hímgyilkos, párját fojtogató, azonosnemmel szaporodó, hímnős. Nem érdemes utánozni őket.
Ettől függetlenül nagyon egyet értek veled!
@@hunyadilaca Lehet, hogy az állatvilágban sok hajmeresztő dolog van. Na de akkor az emberek világára mit lehet mondani? Ha a kettőt összehasonlítanánk abban a tekintetben, hogy melyik az élhetőbb életforma a földi világ tekintetében, akkor elég valószínű, hogy nem az emberek jönnének ki belőle győztesen. Tehát akkor áll a kérdés, kit érdemes utánozni?
@@hunyadilaca aha erős kontroll alatt, persze, nem tudom mennyi idős vagy de el fog jönni a pillanat amikor rájössz hogy mekkora marhaság volt amikor azt képzelted hogy hú de racionális voltam ......csak egy másik recept ami alapján elbaszhatod az életed.
Elgondolkodtató kérdés, hogy mi történik abban az esetben, mikor a nyitott kapcsolatban élő párja terhes lesz illetve teherbe ejt valakit?
Ma már ennek elkerülésére több praktika is van. :D
@@gaborhegyesi4277 100%-os védelem nem létezik
@@aleksandarikic3188 A "mi lenne, ha" kérdést akkor is felesleges vitatni. Semmivel se különb, mintha egy férfi felcsinálna egy másik nőt. Nem kell túlmisztifikálni az ilyen kapcsolatokat: teljesen úgy működik, mint a többi, ezzel a jelentős különbséggel.
ivójátékhoz javaslat miközben valaki ezt nézi: ahányszor elhangzik a diskurzus, egy deci tömény húzóra.
Kicsit bosszantó, hogy 3 fő képvisel 1 nézőpontot, amiből kettőt (elméletileg) azért szerepeltetnek, hogy elfogulatlanul moderáljon/kérdezzen. Ja és a műsorvezető hölgyemény valahogy túlnyomórészt Robi reakcióinál olvassa fel a kommenteket. Alapvető, hogy MEGVÁROM, ha a másik még mondani akar valamit. Maga a téma jó volt.
Nekem egyébként van a közelemben olyan pár, akik nyitott házasságban élnek (mindkét félnek szabad a pálya) immáron több évtizedes viszonylatban, mégsem traumatizálódtak sem ők, sem a gyerekeik, akik szintén már felnőttek. Amiről Robi beszél működik bizonyos esetekben. Kinek mi elfogadható éljen úgy megbeszélve a partnerével és, ha konszenzus születik, akkor világ vége +2 nap a kapcsolat időtartama.
1:18:20 a legtöbb férfi kikacsintás azért jön létre, mert otthon a szexualitás gyakorlatilag 0-hoz közelít. Ugyanúgy, ahogy azzal a nővel időnként elmegyek közös programra, akivel már évek óta élek együtt, emlékeztetem rá, hogy szeretem, stb. azt is szükséges megérteni, hogy a férfiaknak szükséges rendszeres szexuális élet. És, amennyiben ezt otthon nem kapja meg, akkor máshol fogja megtalálni. Ez ennyire egyszerű.
Én full liberális vagyok egy csomó kérdésben, de szerintem a hűség is, ahogy a dugni akarás is belénk van kódolva. Nem lehet új diskurzust írni. Persze papíron lehet, de aki félrelép, érzi a sejtjeiben, hogy ez nem helyes, akit megcsalnak, mindig érzi, hogy ez nincs rendben, és nem hiszem, hogy csak a kultúránk miatt. Meg lehet beszélni a nyitott kapcsolatot, de csak felszínes emberek között fog működni, valódi érzésekkel ez nem megy.
Most először mélységesen nem értek egyet veled Robi. Ha a nyitott házasság egy közös akaraton alapul ahhoz most sincs köze senkinek. Nekik joguk van így élni, nekem pedig jogom van ezt nem kapcsolatnak vagy házasságnak nevezni. Ha a biológia ivararányt nézzük az emberek esetén az is 1:1 és ha ettől kis mértékben eltér a valóság az a nagyságrendje miatt semmit sem változtat ezen. Vagyis evolúciós ösztön, biológiai determináció a monogámia. Én a feleségem nem a kulturális elvárások miatt nem csalom meg. Azért nem csalom meg mert neki ez rosszul esne és nincs rá okom sem hisz megkapom amire szükségem van. Amelyik kapcsolatban nincs szex annak vége van. Ez ilyenkor egyszerűen arról szól hogy rosszul választottatok mindketten, és nem azt igazolja hogy a monogámia rossz.
Nyugi imádjuk robit, de most én azt éreztem inkább itt robi házasságairól van szó. Bár amugy itt is mondott jó dolgokat.
Alapvetően szimpatikus ahogy látod ezt az egészet. A sorok között olvasva viszont felmerült bennem az a kérdés, hogy a feleséged megcsalásának elkerülése mögött csak az említett kettő indokod van? Mert talán a legfontosabbat, azt, hogy nem is akarod/akarnád, - és nem miatta, hanem magad miatt - kimaradt. Véletlenül?
@@dcktater7847 Figyelmedbe ajánlom, hogy nem írtam olyat miszerint csak szex kapcsolat van. A szex az egyik összetevője egy kapcsolatnak. Természetesen nem azt állítom, hogy ezzel mindenki egyetért. De hogy a házasságok jelentős része végül azért megy tönkre mert elromlik a szex az egészen biztos.
@@bejjbi1 Nem akarom, de tudnám. Mert mi férfiak sokszor ösztönállatok vagyunk. Sajnos ez az igazság. Én is. Ez azt jelenti, hogy természetesen tudnék teljesíteni más nővel is. De miután a feleségem a gyermekeim anyja, azon kívül ahogy Garai Gábor írta "feltétlenül valljuk egymást" ezért uralkodok magamon. De ugyanezt teszem naponta sokszor más kapcsán is. Abban hogy uralkodni magunkon helyes mert enélkül egy káosz lenne az életünk, egyetértett a Robi is a pasassal.
@@dcktater7847 Ahogy írtam, nem állítottam azt hogy a házasságnak a szexen kell alapulnia. A testi vonzalom az első lépések között van amikor egy kapcsolat létrejön. Természetesen az a normális ha ez fennmarad. Még akkor is ha idővel valamennyit kopik. Ahogy az első lépéseknél ez fontos, úgy fontos marad 30 év múlva is. Ez teljesen normális dolog.
A csirkecombos példánál sikerült nagyon szépen elmondania, hogy miért nincs igaza. Ugyanis ja, ha azért dobod el a csirkecombot, mert vki rád üvölt, annak valóban nincs túl sok előremutató hatása. De a diskurzus nem is erről szólt, hanem arról, hogy ha vágysz a mértéktelen evésre, akkor ennek a vágyadnak teret engedsz-e vagy sem. Másképpen megfogalmazva, azzal a vágyaddal küzdesz-e meg, ami az evéshez vezet vagy az evés következményeivel. Merthogy az evésnek akkor is lesznek következményei rád, a környezetedre és emberi kapcsolataidra nézve, ha a pároddal a legelején megállapodtok, hogy a másik súlyával kapcsolatban nincsenek elvárásaitok hosszútávon.
De egy másik érveléssel is a saját álláspontját érvénytelenítette. Amikor arról beszél, hogy ha volt X fél éves kapcsolatod, akkor utána felelőtlenség arra ígéretet tenni, hogy veled majd 35 évig monogám leszek. Na de ugyanezen az elven nem ugyanolyan felelőtlenség ma azt mondani, hogy nekem 35 évig biztosan meg fog felelni a nyitott kapcsolat, amikor még egyetlen 35 éves nyitott kapcsolatom se volt?
Nem a mértéktelen evésre vágyik, hanem arra, hogy ne kelljen azt hazudnia, hogy sosem fog mást enni, csak egy ételt élete végéig.
@@BaloBArna Nem ilyen kontextusban fogalmazódott meg a példa és nem is átültethető erre, mivel a más étel evésének nincs semmiféle olyan következménye, amivel az azt elfogyasztónak, illetve az ő környezetének érdemben dolga lenne, mivel nem fejt ki érdemi hatást. Ez viszont a nyitott kapcsolatokra egyáltalán nem igaz.
@@tamassutus4597 Az a baj, hogy mindenképpen elfogyasztunk más ételt is, maximum titokban, hazudozva.
A magyar házasságok 67% végződik válással. Ezek után elég naivnak kell lenni ahhoz hogy valaki higgyen a monogámiában.
És ezek házasságok,azaz sokkal erősebb elköteleződéssel mentek bele a felek, mint egy sima kapcsolatba.
@@BaloBArna Még egyszer mondom, rossz az analógia, ami a másik ételről szól.
Másrészt abból hogy a házasságok 67%-a válással végződik, nem következik az, hogy azért végződnek válással, mert az egyik vagy másik fél egyéjszakás kalandba kezdett vagy vágyott rá. Ez a válások nüansznyi hányadára lehet igaz. A házasságok azért végződnek válással, mert maga a kapcsolat tönkremegy és ennek az esetek extrém többségében nem az oka a megcsalás, hanem a következménye.
@@tamassutus4597 Tisztázzunk valamit. Monogámia alatt Puzser azt érti, hogy valaki egy életen át egyetlen emberrel él szexuális életet. Nem azt, hogy évente vagy két évente hűséges vagyok az aktuális barátnőmhöz.
Ezért nem rossz példa a válás.
Szívesen meghallgatnám ugyanezt a beszélgetést az urak és kedves párjaik társaságában, mivel sokszor bizonyos hiányosságokat észleltem amiket szerintem a női nem képviselői igencsak betöltöttek volna. Például a terhesség alatti férfiak kikacsintását illetően igencsak könnyelműen szó esett arról, hogy a férfinek szüksége van a szexre és hogy a nő ha igazán szereti ezt megérti,viszont a nők ilyenkor a test változás által igencsak hadi lábon állnak az önbizalmukkal (legalábbis a nagy többség, igencsak szerencsés az akinek nem sokat változik a teste). Szóval kérdem én valóban ilyenkor is érvényes és jó lenne az a női fél számára, hogy igen a párom mással hentereg de én biztosan tetszem még neki és az a lényeg, hogy ő boldog legyen, miközben ilyenkor kellene a legjobban megerősíteni őt a férfinek arról hogy még ugyanúgy vonzó számára a hölgy , ha már elvileges legjobb barátok?! És e nélkül hogyan tudna a nő úgy felneveleni egy gyereket, hogy ő ebből semmit ne érezzen? Mivel mint tudjuk az első pár év igen meghatározó a csöppség életében. Ha valaki ilyen szintű önbizalommal rendelkezik kérem tartson egy tanfolyamot róla, mert az ismeretségi körömben ilyenről még nem hallottam.
És ezzel a kérdésemmel leginkább Puzsér urat és párját szólítanám meg, ha ezt lehetne.
Sokszor azt éreztem, hogy leginkább csak arról beszél, hogy a nőknek mit kellene elfogadni, mert ha igazi társak ezt megértik, de arról miért nem esett szó, hogy egy férfi mit fogad el a nővel szemben úgymond "cserébe ", ha a nő mondjuk nem érez vágyat ilyenekre? Mivel a kapcsolatok úgy működnek hogy oda vissza adunk kapunk. Vagy valamit esetleg félre értelmeztem?
Érdekes vita/beszélgetés volt, köszönöm.
Tehát, hogy ha a feleségemet nem zavarja és engem sem, akkor minden rendben, jöhet a harmadik fél? Mi???
Ez nagyon beteges.. Mit érezhet ilyenkor a közös gyerek? Hová vezet ez lelkileg? Mire fejleszti az emberi természetet? Minden vágy tiszta és helyes? Vágyat elnyomni minden esetben bűn és helytelen??? Mivan?
És fordítva. Tehát ha Téged nem zavar, akkor a feleségednek is lehet másik partnere...
Ehelyett most az van, hogy amikor már nagyon unják egymást, hát elválnak. (a házasságok közel a fele - van ország, ahol több mint a fele - már válással ér véget) Na az aztán nagyon jó a gyereknek...
@@kisjen7636 szinte soha nem az az oka a válásoknak hogy "nagyon unják egymást". Feldolgozatlan sérelmek szoktak inkább lenni a háttérben. Például féltékenység. Hát erre aztán kiváló gyógyír ha mindketten össze-vissza kefélgetnek. :)
@@szintezismuhely Óó, dehogynem. A válások oka főleg a béklyó. Hogy egymáshoz láncolva belebetegszenek egymás állandó közelségébe és jönnek a sérelmek... Én csak eljátszottam Puzsér "váljunk felnőtté gondolatával": ha túllépünk a kicsinyességen és azon felül tényleg meg tudjuk fogadni, hogy végül egymás mellett maradunk, az jobb a gyereknek is, mint a válás, amiből egyre, egyre, egyre több van és az tényleg azzal végződnek, hogy apuka és anyuka többé nem is találkoznak. Közös karácsony pl. biztos nem lesz. Abból, hogy ennyire egyre több a válás, abból legalábbis tényleg az következik, hogy a mostani hiedelem-rendszerrel kell kezdeni valamit! Nem mondom, hogy a félrekufircolás a megoldás, de valami kell, mert látszik, hogy a mostani "rendszer" rossz, rossz irányba megy.
@@kisjen7636 ja, hát ha úgy nézzük akkor nyilván csak akkor alakulhatnak ki sérelmek ha szoros a kapcsolat, tehát ha az egésznek a lényegét kilúgozzuk akkor nyilván a sérelmek is felszínesebbek lesznek. Ha sose kerülünk közel, akkor nem tudunk elhidegülni! Trükkös. :)
szerintem ez a kérdés is attól függ h hisz e az ember egy felsőbb hatalomban/Istenben. Ha igen, akkor hisz abban is h létezik egy felsőbb rendű jó, egy abszolút jó, amit ugyan teljesen soha sem érünk el a földön, de egyre közeledhetunk felé mind egyenileg mind társadalmi szinten. Ha az ember ebben nem hisz, akkor szerintem egyszerűen muszáj lesz az amíg masoknak nem árt okés elvet betartva ugyan, de hihetetlenül önzőn élnie, mert hát mit lehet itt csinálni ha nem együtt élvezni az életet? Továbbadom az örökítiőanyagot minél több emberbe, mert hát élvezettel jár, persze mert hisz a legősibb emberek is ezt csinálták, nade a kultúrát is nekik köszönhetjük? A nagy kultúrák, amik elkezdtek ilyen szinten leokézni a nyilt szexualitást, pár generáció elbuktak. Erről van egy érdekes könyv...
Ha normális dolog a megcsalás, akkor miért fáj ez annyira a megcsalt partnernek? Társadalmi elvárásból fáj neki? Nem, azért fáj neki, mert az a normális, ha nem csaljuk meg a párunkat, belső ösztön a ragaszkodás, kizárólagosság érzése. A hűség az egy döntés, amit a másik szeretete és tisztelete miatt meghozunk és tartjuk magunkat hozzá, ami által jobb emberek vagyunk.
@Kovács István Én már tudtam, h mi a véleménye erről az egészről, mert hallgattam egy másik vitát, akkor is kiakadtam rá. Én azt is megértem, ha egy férfinak (mert bennetek erősebb a szaporodási ösztön) nehezére esik hűségesnek lenni, de törekednie kell rá. A nők 99%-ban nem a szexualítás miatt csalják meg a párjukat, hanem mert érzelmileg kiüresedett a kapcsolat. Jelezném, h én még soha, nem csaltam meg senkit, de szerető már voltam, de elítélem magam, h hajlandó voltam belemenni az ilyesmibe. Jelenleg, főleg ezért nincs kapcsolatom, mert egész életemben nős és párkapcsolatban lévő férfiak próbálkoztak nálam és nem akarom, h az én párom másnál próbálkozzon, így nincs párom...
@Kovács István Nem sok esély van megtalálni álmaid nőjét, de ez sajnos nagyon naiv gondolat, amúgy is, képzeld van egy mondás: "Minden csinos nőt un valaki" Ezért mondom, hogy a hűség az egy döntés, egyszerűen nem tudsz te egy olyan párt találni, aki mellett soha, senkit nem kívánsz meg, viszont dönthetsz úgy, h érte megteszed és nem dugod meg azt a nőt, hiába kívánod annyira.
A kommentedből arra tippelek, h 20 év körül járhatsz korban maximum. Én már közelebb vagyok a 40-hez.
@Kovács István Ha rég elmúltál 20 és még mindig csak keresed álmaid nőjét, akkor ott hamarosan rá kell jönnöd, h baj van. Egy általános jelenség az embereknél, hogy akit jobban megismersz, az vonzóbbá válik számodra, ugyan ez elképzelhető ellenkezőleg is és nagyon sok házasságban történik meg ez, hogy elveszi a faszi í gyönyörű nőt, de az évek során kiderül, h egy büdös banya, azaz a külseje is megsatnyul a szemében. Egyébként a MONDÁS, HOGY "Minden csinos nőt un valaki" egyáltalán nem a gazdagokra vagy híresekre vonatkozik, hanem a teljesen átlagos emberekre. Nem tudom hallottál-e már olyat, hogy valaki egy rondább nővel csalja meg a párját...? Rengeteg ilyen van, mert nem szebbel, jobbal akarják megcsalni, a kulcsszó az, h MÁSSAL és itt jön képbe a dopamin, amiről a vitában Gábor beszélt...A változatosság gyönyörködtet. A hűség az nem csak úgy létrejön, mert jaj olyan csini a nejem, h sose csalnám meg, hanem tök mind1 hogy néz ki, szeretem azt, h MI és ezért áldozatokat kell hoznom és annak ellenére, h nem vakságot fogadtam és igen bizony megkívánok más nőket, de nem csalom meg, mert fontosabb számomra, h bízzon bennem a párom, h ez a MI egy kurva csodálatos csapat legyen.
@Kovács István Nem azt mondtam, h baj, hanem, h nem valós. Te nem érted a hűség fogalmát, nem azért vagyunk hűségesek, mert mindenki rondább, a mi párunknál, hanem azért mert szeretjük és szeretnénk, ha a kapcsolatunk elmélyülne, ahhoz pedig nem fér bele a kikandikálás, sem sutyiban, sem nyíltan. Sztem álmokat kergetsz, mindenben tökéletes nő nincs. Én se találok párt, mert én meg úgy gondolom, h ahhoz, h valakivel le tudjam élni életem hátralevő részét, tökéletesen össze kell illenünk és a külső századrangú ebben a dologban, de én még így se találok.
BULVÁR!!! (Lelkem a pokolban égjen el tudom...)
Tessék elmenni Pottyondy Edina ,,Megváltó motivációs mesterek! Az Nyilas Misi igen, a Alföldi Róbi nem!" videójához, és 5:43-hoz tekerni a motivációs trénerhez, ott található Robi álláspontja az asszony szemszögéből :Dd
Komolyra fordítva:
Szerintem mindketten ugyan arról beszélnek.
Mihalec Gábor: azt mondja hogy vannak vágyak és nehéz leküzdeni, de menj haza és büntesd az asszonykád úgy ahogy eddig még nem, és próbáljatok ki új dolgokat, húzd fel a latexet is ha kell, de nincs szükséged megcsalásra, minek mész máshova, ott is megvan ez, vagy ha továbbra is frusztrált vagy menj a haverokkal el és csapjatok oda raftingon, a nyaralóban, vagy egy kis Boris Brejcha-ra egy kerek mellett és mozogd ki.
Puzsér Róbert:
Olyan belső evolúciós tényezők hajtanak rá más nőkre amik a szaporodásért felelnek(spermium stb), és visz a vérem. Az elfojtott frusztrációk miatt készül 1 szörnyeteg, hát láttunk már ilyet...
Robi annyit mond végig amúgy tök humánusan: Ne verd át az asszonyt, ne bántsd meg, ne játszmázz, ne okozz senkinek fájdalmat. Csak úgy működik a poligám eszme ebben az értelemben ha az asszonyka ugyan olyan szinten partner, és a ti kapcsolatotok más élet-szövetségen alapszik és nem határolja körül a szexuális kötődés, mert annál jobban szeretitek egymást(vagy máshogy), ezáltal ha ő is és Robi is elmegy máshova, az egymás iránti elköteleződés és tisztelet sokkal erősebb annál minthogy egy 1éjszakás kaland befolyásolná azt.
Konklúzió: Csinálj azt amit akarsz és ahogy jól esik egészen odáig amíg humánusan jársz el, nem elárulva és megbántva másokat és konszenzus alapján.
Nagyon jó beszélgetés volt, bár én sokkal inkább Puzsér véleményét osztom. Viszont akármennyire is nem vagyok én sem a teljes monogámia híve, azt hibának tartom, hogy nem beszéltek arról, hogy mi a helyzet akkor, ha van gyerek is van. Mert akárhogy is, egy gyerek sok mindent felülír, mert az ő lelki világa nagyon sérülékeny és nagyon nem mindegy, milyen felnőtt lesz belőle. Két kérdés merült fel bennem:
1. Lehet-e szabadon "repkedni", ha már gyerek is van a családban?
2. Mi a helyzet akkor, ha valaki kirepült és a madárka annyira jól érzi magát az új helyen, hogy úgy érzi, jobb a réginél? Ekkor is lehetnek komolyabb lelki sérülések, de a legjobban a gyerek sérülhet.
Úgyhogy akármennyire is vagyok szabadelvű szexualitás terén, azt gondolom, hogy a gyerekre mindenképp tekintettel kell lenni.
Félrelépések mindig is voltak és mindig is lesznek. A kérdés az, hogy a félrelépést, félrelépésként definiáljuk (erkölcs és ezáltal vallás alapján) vagy egy lehetséges kapcsolat(vagy család) bővítésként.
Gábor gyönyörűen fogalmaz, és ő tapasztalatból beszél. Abszolút egyetértek vele, mivel én is átéltem már amiről beszél. Kíváncsi leszek majd Puzsér Róbert gondolataira 10 vagy 20 múlva.
Én az érvelésnek azt a részét kritizálnám, hogy ha az őszinteség hiánya az, ami megborít egy monogám párkapcsolatot (hogy hazudozunk egymásnak a megcsalásról), akkor miért feltételezzük, hogy ugyanezek az őszintétlen emberek majd hirtelen megváltoznak, ha a nyílt párkapcsolat/házasság elfogadottabb konstrukció lesz? Szerintem egy nyílt párkapcsolat is nagyon sok őszinteséget kíván meg (például hogy a több partner esetén lehetőleg ne szállítsuk a nemi betegségeket egymás között). Én sok nem működő nyílt kapcsolatot láttam (ahogy sok nem működő monogám kapcsolatot is), és azt gondolom, hogy mindkét típus esetén a jól működő kapcsolat alapból egy nagyfokú elköteleződést és morális érettséget követel, és a harmónia inkább a kivétel mint a szabály. Robi szerintem ezt a morális érettséget várja el az emberektől, és ha valami, akkor ez fikció. Akiben ez nincs meg, annál a nyílt kapcsolat ugyanúgy nem fog működni, ahogy korábban a monogámia sem működött.
én is ismertem-ismerek nyitott működő kapcsolatot. az a durva, hogy mindenki azonnal projektálja erre a saját vágyait és félelemeit is, és úgy képzeli el, hogy egy nyitott kapcsolatban mindenki mindenkivel mindig. biztos van ilyen is, de akiket én ismerek, náluk ez a két év alatt a női részről egy nőt jelentett, akit utána haza is vitt harmadiknak később. illetve a férfi részéről a két év alatt két alkalmat jelentett két különböző nővel. mindketten örömmel beszéltek ezekről, egymás élményeiről is. nekem is fura volt, mert nekem is attól intim valami, hogy kizárólagos, de megértem, hogy más meg máshogy gondolkozik. ebből még nem következik feltétlenül egy szodoma, régen és most is volt és van is ilyen, maximum nem kell titkolni.
Robinak abban nagyon igaza van, hogy az ember legalább olyan könnyen veri át önmagát, mint a másikat, sőt önmagát talán még könnyebben,mert gyakran észre sem veszi.
Jesszusom! hány embert láttam aki tönkretette az életét a megbocsájtásra való képtelenség miatt... A baj csak az, hogy nem csak a sajátját tette tönkre..... Féreg meg is érdemli. No de mi van azzal a szerencsétlennel aki valóban mindennél jobban szereti. És Ő se tudja miért de megtörtént. Bevallja mert jó ember és nem tud a másikkal úgy meglenni, hogy titok legyen titok köztük. Hát azt mondom rohadjon meg aki képtelen megbocsájtani. Egoista önző - nem is tudok rá szavakat találni, hogy őszinte legyek.... De az önimádat az a minimum.
A szerelmes szép esténél majdnem kikapcsoltam.
😂🧝♀️🧝♂️
Én is, de maradtam és nem bántam meg. A vitapartner jóval intelligensebb, mint amilyennek elsőre mutatta magát.
Én azt nem értem, hogy ha két ember együtt él és egymással mindent megosztanak, együtt nevelnek gyereket, kapcsolódnak ki, nyaralnak, stb., akkor miért pont a szexualitásban miért van más félre szükség. Vagy akkor a többi tevékenységbe miért nem vonnak be idegen embereket? Nem gondolnám, hogy a szexualitás ennyire különböző volna. Az teljesen nevetséges számomra, hogy az ivarsejtek folytonos termelésére fogjuk azt, hogy nekünk biológiai szükséglet a félrekúrás. Döbbenetes, ha ezt Puzsér komolyan gondolja -lehet nem kéne a saját magánéletét megideologizálni ilyen baromságokkal és azzal ijesztgetni, hogy neurózisod (??) lesz ha nem csalod meg a férjed/feleséged. Ha elégíted ki minden vágyad, az mióta vezet neurózishoz? Akkor ha én folyamatosan zabálni akarok és ezt mégsem teszem meg generalizált szorongásm lesz? Azért vagyunk emberek, mert képesek vagyunk tudatosan parancsolni magunknak. Illetve számomra az a kijelentés is igényelne magyarázatot, hogy evolúciós drive a párkapcsolati nyitottság. Ezt be is kéne bizonyítani talán. Evolúciós drive akkor, ha öröklődik az adott tulajdonság. Ez hol öröklődik?
Arra is nagyon kíváncsi lennék, hogy egy ilyen házasságban hogy prezentálják a gyereknek ezt az életmódot. Gondolom míg kicsi eltitkolják és később elmondják neki? Vagy alapból ebbe nevelik bele? Nem vagyok gyerekpszichológus, de ha az én szüleim nyitott házasságban éltek volna, nem hinném, hogy túl könnyen vettem volna. Szerintem egy gyereknek igenis az az ideális, ha a szülei egy boldog monogám kapcsolatban élnek. Puzsér is rendszeresen elmondja, hogy mennyire megviselte őt a szülei házassága. Nem tudom gyerekként hogy esne, ha kiderülne, hogy anyuka szombat este nem a színházba jár, hanem egy random férfihoz. Persze a nyitottság nagyon fontos a gyereknevelésben, de én képtelen vagyok ezt a típusú liberális szemléletet elfogadni, mert egy egészséges felnőtt élethez erős és pozitív normák kellenek egy gyereknek, amikről a szülő dönt. Ha a gyerek később korában ezeket elveti, szíve joga.
A végén az, hogy a terapeuta a népszerű véleményt adja elő és főleg a nőknek érvel, míg Puzsér a kellemetlen igazságot adja elő, rendkívül ízléstelen volt. Az állítást kéne talán megcáfolni és nem kitalált mögöttes szándékokat püfölni, kedves Róbert :)
Az első mondatod teljesen igaz! Nem létezik megcsalás és egyéjszakás kaland! :D
Én a monogámia híve vagyok, de akkor mégis mi van, amikor az asszony 10 év után elhízik, eligénytelenedik és elsárkányosodik? Ja és nem azért, mert nem csinálnám én is a házimunkát, vagy nem adnék neki elég teret az önmegvalósításhoz. Azt figyeltem meg, hogy azok hajlamosabbak védeni a monogámiát akiknek vállalható marad az asszony, vagyis van még mit megkívánni rajta. Na és igen, megvan ennek a másik oldali párja, amikor a férfi 10 év után elhízik, eligénytelenedik, erőszakos, vagy egyáltalán nem törődik a családjával. Olyankor mi van? Meddig tart az ígéret határa? Ha innen nézem, Robival értek egyet.
szerintem pofonegyszerű, válás
Ráncokat és terhességi csíkokat csak mely szerelemben lehet imádni, amiben is felesleges kiemelni a disszonáns elemeket hiszen a szerelmes fél mindent szépnek lát szerelme tárgyában. A probléma csak az, hogy az efféle szerelem rövid időn belül elhalványul vagy legalábbis intenzitása alábbhagy. Egyébként érdekesnek találom, hogy a szerelem szóba se került, pedig mind a monogámia mind a poliamoria területén érdekes érveket vagy téziseket mutatott volna.
Amíg el nem kezdődött a vita, ez a narrátor csávó szimpatikus volt.. aztán átment egy kicsit - nagyon - visszataszítóba. Aztán visszahozta: "Szabadság vagy káosz?". :D Azt elismerem, komoly volt. Aztán amikor megint beleszólt R. monológjába, megint feltettem magamban a kérdést: Mi a faszért is pofázik ez visszatérően közbe?.. ahh most lefekszem, majd holnap nézem tovább. Annyira nem sürgős.
Ez király volt- Mind a ketto ervelesben latom a legitimitast. Ritka fasza beszelgetes :D
Én szeretem Robit, de itt nem őt éreztem meggyőzőbbnek. Kifejezetten tetszett a Mihalec Gábortól, hogy kb. semmin nem húzta fel magát...sem a szarkazmuson, sem a kifigurázáson. A vitát levezénylőket sem éreztem feleslegesnek.
-----Mi az, mit kétes távolban keres?....Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát, Egész erdő viránya csalja bár....
Bocs, hogy lejött a lényeg számomra a videóból, de felfigyeltem rá, hogy Puzsérról lekerült a kabát. (FAM meg feltűnően elegáns ) :D
Érdekes szempontok voltak, mégha egyet nem értek egyikukkel sem maradéktalanul.. Pátosz nélkül még faszább lett volna. Kicsit vasárnapi misén éreztem magam.
Ez egy vita volt a házasságról, érzelmekről, nem pedig egy Xfaktor zsűri kiértékelés. Azért van sok dolog, amit nem egy kovsmai duma szintjén lehet megvitatni. Plusz Gábor egy előadó, nem egy publicista.
Az egyéjszakás kaland jelentése: megkúrni valakit aki egyetlen szexre jó összvissz! Tehát annyira minimálisan vonz minket az illető hogy a másodikat már kösz de nem kérjük. Krva igénytelen ember az akinek ez így bejön.
Vagy mondjuk egy üzleti úton talalkozol valakivel, akivel lelkileg is megérintitek egymást, lefekszetek, de nem lesz folytatás, mert egyikötök sem adja fel az életét gyerekkel, házassággal, satbilitással. És nem marad semmi belöle, csak az lepedöre száradt ondó, és a gyász. Egyszer élünk, annak is van egy íva, és nem újrakezdhetö. A hegeink elkisérnek a sírig.
35:42 Miért érzem úgy, hogy Mihalecnének sötét titkai lehetnek, amire az extreme channel vizisport adáse sem lehet gyógyír?
58:08 - Remélem olvasod majd Robi.
Az amit te most mondasz az egy olyan narratíva ami leegyszerűsítve a komment kedvéért azt mondja: Na figyelj, nekem több punci kell mert ki kell élnem azokat a vágyaimat amiket nem vagyok képes kontrollálni - megszületik a megbeszélés erről - cserébe én neked adom minden ,,férfi" erőm, és örök hűséget partnerséget, bizalmat, életszövetséget adok.
De kérdezem én, még ha a partnered felvilágosult sokszínű ember: Ha szeret téged, főleg ha egy női szeretetről beszélünk amit említesz, nem manipulatív és káros dolog később arra hivatkozni hogy ,, megbeszéltük, ez volt a kapcsolatunk kezdetén az egyik kitételem " ?
Ha a nő szeret téged, és az ő világában és narratíváiban csak te létezel, mert mi a f*szért létezne más, akkor nem álságos egy ilyen ,,szerződésre" hivatkozni, holott csak a saját vágyainkat kellene másba/máshogy transzformálni ?
Sokszor említed az ember fejlődését lelkileg, az önmagunk kontrollálását, a felettes ént.
Úgy gondolod hogy ezek olyan ösztönök amiket nem lehet kontrollálni és kőbe van vésve a bukás ?
Egy kapcsolat során sok olyan elhangozhat 1000 okból, ami később ezt az általad lefektetett paktumot fel rúghatja.
Aztán hivatkozhatunk hogy hát mi így mentünk ebbe bele, de ha a másik választott félnek ez terhet okoz, akkor csak szimplán manipulálni próbálod és érzelmileg zsarolni, főleg ha tudtad hogy ez a kockázat akár fel is léphet... Ha viszont fellép... Azt csinálom amit akarok, hiszen ez volt a kitétel, vagy akkor kedvezek a partnernek és nem csinálom, mivel többet ér a most és a mi, mint a későbbi konfliktus ?
Tehát--- Minden a jó bulákért és zabáljuk szét őket, vagy megregulázom önmagam, és Gábor narratíváját igyekszem követni hogy elkerüljem az esetleges félreértéseket ?
Off: Miért kell ehhez egy másik partner ? Miért nem vagy jó te magad amivel csökkentheted az esetleges vágyaid ?
Jaj, annyira várom, hogy Mihalec Gábor lefeküdjön az egyik kliensével.
Persze az nem jelenti majd azt, hogy Puzsérnak igaza volt.
De nagyon jogos kérdéseket feszeget. Szerintem az igazság valahol a két álláspont között van, de még pontosabb volna úgy fogalmazni, hogy sokféle ember van, és sokféle kapcsolat, és nem mind fér bele sem az egyik, sem a másik álláspont által képviselt keretbe.
A moderátor miért pofázik folyton a vitába, és alkot véleményt?
Felháborító!!!!!
@@jooviktoria leginkább zavaró
Szeretem Robi érveléseit de a flow-ja néha elviszi a tárgytól, vagy túl hosszúra nyújtja a mondandóját emiatt.
Kb. 2 napos érlelődés után egy Ultis hasonlattal tudom összefoglalni (aki tud ultizni az megérti):
Gábor részéről a hajtószín kijátszása megtörtént. Puzsér elvitte az aduival, és megágyazott a folytatásnak. Majdan (hónapok múlva?) a nyitva hagyott és szelíd mosolyokkal kísért kérdések kerülnek újra sora. S utolsó - nyerő - ütésként ott lesz a legkisebb adu lap: a 7-es.
Eddig szép menet volt. De tudjuk azt is: az ulti egy durva játék. Két ember - egymás alá játszva - simán földbe döngölheti a harmadikat!
Robi fingom nincs olvasod e ...de hátha..Én az ellenkezőjének vagyok a híve.. monogám kapcsolatban,ahol nincsenek előre leírt vagy íratlan szabályok,megállapodások hogy már pedig rá se nézzél másra még a gondolataidban sem foganhat meg egy másik nő és vagy férfi képe ,ahol görcsösen kötjük magunk mellett a másik félt,a párunkat ,ahol ezek nincsenek mert ez a két ember abszolút azonosul ezekkel ..anélkül,hogy meg akarna felelni vagy alkalmazkodni ezen téren belül ,ott nincs probléma ...a 20ik században is már teljesen másként fogan meg a holtodiglan fogalom a hűség stb... én is úgy gondolom,hogy megbeszélés kérdése az egész és ha ÍGY ebben élve együtt boldog két ember monogám kapcsolatukban ..akkor az teljesen rendben van és nincsenek korlátok közé szorítva ,nem lesz belőle boldogtalan kapcsolat ,és a 10ből 7 ember megcsalja a párját teória nem lesz igaz...azért igaz mert az emberek egyre inkább félnek kötődni,félnek szeretni,hiszen pont azon pontokon sérültek leginkább korábbi kapcsolataikból adódóan ,amit te normálisnak vélsz... csak hogy ez mindig sérüléssel jár az egyoldalúság miatt,mert nincs letisztázva... megtartjuk a kis monogám kapcsolatunkat ahol 1000% hogy a kedvesünk rá sem néz egy másik férfira mert ez egy biztonságot ad... de én kikacsintok belőle ha úgy tartja kedvem mert ugye nem tud róla ,másik meg nekem az már sok lenne.. érted? Igen is a monogám kapcsolat lenne a normális (tudom mindenkinek más ) de ez kiöli mára a generációból erre való hajlamosságot ...mert félünk megbízni ,félünk hogy sérülünk ,hogy megtörténik amit nem szeretnénk ,és még ha bele is megyünk egy kapcsolatba még ha kicsit el is hisszük hogy most más lesz..végig ezen agyalunk ,kattogunk míg végül ezzel öljük majd meg a kapcsolatunkat.. Szar ez mindenhogy :)
Hálásan köszönjük a feltöltést, érdekes volt végighallgatni a két nézőpontot, bár Puzsér videóinál kétség sem fér hozzá, hogy mindig érdemes meghallgatni. :D
Érdekes, hogy minden vitában a szívem és a lelkem húz, ahhoz az állásponthoz, amit Robi képvisel, még akkor is, ha néha szkeptikus vagyok az állításaival kapcsolatban a gyakorlatban. Furcsa vagy, sem, de én mindig ebből érzem(nem pedig tudom), hogy nála van az igazság, legyen szó vallásról, kultúráról, Budapestről stb.
Na, ebben a vitában pont fordítva van a dolog. Abszolút egyetértek Robival szellemi síkon. Amit mond az reális, jogos, egyáltalán nem könnyű megoldás. Viszont a szívem valahogy Gábornak ad igazat. Bár Robi útját is nehéznek tartom, Gábor útját még nehezebbnek, és pont ezért szimpatikusabb.
Szerintem van egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ők szerintem az 5-10%-ot reprezentálják. Azt hisszük, hogy a férfiak többsége úgy él, mint a Robi, de ez hatalmas tévedés. Azt az esetleges megcsalást, amit Robi elkövet a párja tudtával, beleegyezésével követi el, míg a férfiak többsége a “Robidkodást” titokban csinálja. Ez hatalmas különbség.
A másik hiba azt hinni, hogy, akihez egy nő férjhez megy és a férje hűséges hozzá, az tuti, hogy “Gáborhoz” ment férjhez. Ez nagyon nincs így! Mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy hány hűséges és házas férfi mer hazamenni azzal a feleségének, hogy szerelmes lett a kolléganőjébe.
Szóval, csak azért, mert valaki csalja a párját, azért még nem lesz azon a tudati, érzelmi, erkölcsi szinten, mint Robi, de pusztán azért, mert valaki megházasodik még nagyon nem lesz azon a szinten, amin Gábor van.
Nem értem ezt a pátoszt az együtt rezgésben. Akik sokat együtt vannak, és nem muszájból, azoknak közös érdeklődési köreik vannak, és már úgy is ugyanaz jut eszükbe.
Hogy lehet igy beszelni?
Mintha minden mondatát énekelné. Kurva idegesítő
Ha nincs technikai fogamzásgátlás, akkor vajon milyen kontextusba kerül a kérdés, hogy az ember monogám-e? Jut-e ideje az embernek arra, hogy szanaszét mászkáljon és megmagyarázza, hogy jól teszi-e? :)
Nemrég olvastam, Gier Gulliksen Mielőtt elváltunk c. könyvét... ami valahogy azt jelentette nekem, hogy ez az új diskurzus nem olyan jól illeszthető rá a valódi emberi érzésekre és kapcsolatra. Hiába is akart modern gondolkodású partenr lenni.
Borzalmas ez a Fruzsina.
Azért az egy nagyon, khmm... speciális (hogy azt ne mondjam, ufó-) reakció, ha a feleség azt kérdezi, "mit segíthetek", miután bevallom neki, hogy szerelmes lettem a kolleginába...
Amúgy nagyon szép látni, ahogy elökészíti Robi a lecsapást vágy-ügyben :D Mesteri és tanítani kéne. Bevezeti a vágyat mint értéksemleges, kiélendö dolgot (sakk), amire nagyokat bólogatva Mihalec Gábor közli, hogy valóban értéksemleges, de ezt talán úgy is lehet értelmezni, hogy nem kell minden vágyunkat kiélni (király ellép), amire Robi mattot ad azzal, hogy a ki nem élt vágyakra lásd Sigmund Freud... Ügyes! :D
Szerintem a helyes válasz a sakkra inkább az lehetett volna, hogy nem igaz a vágyak értéksemlegessége, mert azok potenciálisan együtt járnak mások határainak megsértésével, extrém esetben mások súlyos, életre szóló sérülésével. És emögé aztán én is beköthetném Sigmund Freudot.
Hagyjuk mar ezt a hulyeseget. Ezek alapján a pedofilokat is sajnáljuk, ha elfojtjak a vágyaikat? Vagy aki gyilkolni akar, hat szegényt ne akadalyozzuk mert belebolondul. Ne is buntessuk, ne legyen elvárás a visszafojtas, akkor senki nem lepodhet meg ha kinyirjak, számítsanak rá!
@@eg4514 Nem is azért idéztem fel, mert egyetértenék Robival :) Éppenhogy nem. Csak arra utaltam, hogy azt szokták rávarrni, eröszakos kommunikátor mert leordítja a másikat. Ehelyett itt nagyon jól lehetett látni, hogy retorikailag mennyire felkészült, söt, ösztönösen effektív! Nagyon nehéz vitatkozni ilyen partnerrel, hacsak nem vagy ezerszázalékosan biztos (és felkészült) az ellenpontjaidban. Itt most pl. összességében Mihalec jól állta a sarat, mert eléggé érett volt hogy ne akarja Robit megváltani/megváltoztatni. Ez annyira jól sikerült neki, hogy a müsor felére számomra Robi már vesztésre állt, mert csak ugyanazokat a frázisokat és látszatérveket ismételte meg. Látszott, hogy jóval éretlenebb és tapasztaltabb párkapcsolati témában, mint a másik három jelenlévö, és szokásához híven elsö hallásra hatalmas (valójában patyomkin) érvrendszerrel megideologizálta saját nagyon személyes véleményét, vágyrendszerét. Ez itt most szerintem nem jött be. Tipikus "lehet mindenröl véleményed, de ettöl még nem biztos, hogy igaz és követendö". Kifezetten érdekes és szórakoztató volt, jelzem, ezt mint a promiszkuitást ismerö és elismerö férfi mondom!
Ha van gondom ezzel, az max annyi, hogy Robinak immár van x-százezres követötábora, különösen a fiatalok köréböl, és ebböl jónéhány ezer hardcore fan... nem mindegy, milyen értékvilágot közvetít feléjük! Két mondat van, ami számomra érvényes életlecke: 1) A szabadság az általunk emelt kerítések túloldalán kezdödik. 2) A szabadságunk mások szabadságának határsávjában végzödik. Robi gyakran csak az elsö mondatot propagálja, azerint érvel. Nemcsak ebben a témában.
@@budapest233 Ó. Igen, így egyetértek - köszönöm hogy leírtad. :)
-Értsd meg kicsim, minden szívdobbanásommal százezer spermiumot termelek, ezért ma nem veled szeretnék dugni, hanem valaki mással! Szeretlek!
-Semmi baj szívem, ma én is inkább a Bélával fekszem le, mert az övé sokkal nagyobb és vastagabb is, és már reggel óta erről fantáziálok! Én is szeretlek!
Ami igazán fontos az a beszélgetés végén hangzik el " Nem írtuk meg az új diszkurzust " Ez nagyon FONTOS. Ez az egy mondat felfogása, értelmezése, megértése segítség lehet mindenkinek , és nem csak ebben a témában .
21 éve élek a feleségemmel . Ebből 10 év kellett hozzá mire megértettem mit jelent ez a mondat .
Saját magunk vállaltunk monogám párkapcsolatot, de soha nem hazudtuk egymásnak, hogy ennek ellenkezője nem történhet meg .
Nekem könnyű. Én abban a században élek amelyikben csak akarok, és egyedül a saját értékrendemnek kell megfelelnem az összes évszázadban. Hiszek a kimondott szavakban, és inkább én sérüljek mint azok jelentése. Persze nem kötelező ígéretet tenni bármire, mint ahogy nem kötelező házasodni sem. Hol itt a probléma?
Puzsér a király!!!
Már az is a diskurzus és így a valóság szükítő nézőpont része, hogy a szerelem két ember között létrejövő "érzelmi kapcsolat". Az elköteleződés nem két ember közötti kizárólagosságot jelent. Kitartást, élethosszig tartó "kapcsolati munkát" és gondoskodást több embernek is ígéretek és képes is lehetek megvalósítani. Főleg, ha ők is meg tudják ígérni egymásnak, mint egy jól funkcionáló szeretet közösségben.
Mihalec nekem egyáltalán nem tűnik őszintének, mesterkélt minden mondata, mozdulata és 100 éves vizsgálatokra hivatkozik. Nincs köze a valósághoz. Nem beszéltek a párkapcsolat olyan alapköveiről, ami hasonló értékrendű emberek elkötelezettsége, és a szextől független.
Szeretem Puzsért, hallgatom rendszeren az APU-t de itt nettó baromságokat hord össze.
Kezdjük a legfontosabbal:
-Mi van ha egy ilyen nyitott kapcsolatnál ne adj isten nem a férj a biológiai apa?
-Általában nem ugyanazon a szinten szeretik egymást az emberek, szóval egyik jobban szereti a -másikat, és így az a fél jobban megszenvedné az egészet.
-Mi van, hogyha Dörmögő Dömötör lefekszik Julcsival, és több lesz, mint egyéjszakás, később szeretői viszony - majd mivel már kipróbált a dolog, lecseréli Évit, a feleségét, mert Julcsi szebb/fiatalabb/jobban elvan/jobb a szex stb. ?
Ugyanez nőknél is elképzelhető.
- A vagyoni helyzete és a kinézete alapján a felső 10%ba eső Aladárnak nagyságrendekkel jobb merítései lesznek, mint ugyanezek kategóriák alapján a pocakos, kopaszodó áruházi eladó Bélának ,szóval Aladárnak egy ilyen konstrukció főnyeremény, addig egy ilyen Bélának rémálom lenne
Nőknél kicsit más a dinamika, ott korral lesz kisebb a merítés (35 éves > 45 évesen)
Az efféle kapcsolati berendezkedéshez való érdeklődéssel semmi probléma nem lenne, viszont Te szarkasztikusan, gúnyosan, és megvetően tettél fel lejárató kérdéseket, amik ráadásul nettó hülyeségek, és kis utánajárással megválaszolhatod őket. Javaslom: beszélgess olyan emberekkel, akik ilyen kapcsolatban élnek, és a megvető stílusodat otthon hagyva, tényleg csak érdeklődésből beszélgess vele! :)
Nagyon jó vita volt, és van is jogalapja ennek a vitának. Néhány gondolat:
1, A PÁRkapcsolat két emberről szól, azért párkapcsolat, nincs helye harmadiknak. Persze értem, nyitott kapcsolat, de ennek semmi köze a valódi párkapcsolathoz, ahol két FELNŐTT ember egyesüléséről van szó. Feldmár ezt úgy szokta mondani, hogy itt meghal az "én" és a "te" és ebből lesz a "mi" (a "mi"-ről Gábor is beszél).
2, Robi naivnak nevezi azt, aki a monogámiában hisz (annak ellenére, hogy saját ismerősei is vannak, akik monogámok), holott az a naiv gondolat, hogy működhet egy olyan kapcsolat, amit ő felvázol. Működhet, működik is (pl. gazdag öreg férj fiatal szép feleséggel stb.), de intimitás abban nem lesz sok. Anyagilag működik, de érzelmileg nem: vagy érzelmileg egymás felé nem elkötelezett felek kellenek (azaz sekélyes, kapcsolatnak látszó valami), vagy érzelmileg súlyosan sérülnek (amit Gábor is tapasztalt).
3, Az a kapcsolat, amiben a saját vágyaink fontosabbak a másik tiszteleténél és érzelmeinél, abból hiányzik a valódi intimitás és kötődés. Nem két felnőtt ember kapcsolata az ilyen, megragadtak valahol a gyerekkorban. Gyerekkorban kialakult kötődési problémákat jelez az ilyen. Az ilyen kapcsolat sosem lesz teljes, mert hiányzik belőle a mélység.
4, Robi folyamatosan a feltétel nélküli szeretetet mondja: azaz a másik vágyainak kielégülését örömmel fogadom, legyen az bármi. Arról nem beszél, hogy nem-e inkább a saját vágyam korlátlan kielégüléséről van-e itt inkább szó?
5, Az embernek igen is komoly trauma az elhagyás, amit sokan gyerekkorunk óta cipelünk. Mindenki természetes vágya az, hogy szeretve legyen, és ez csak monogám kapcsolatban lehetséges. Amikor megcsalod a másikat, sérülést okozol neki. Kiújítod azt a sérülést, ami gyerekkorában keletkezett. Egy nyitott kapcsolatban egymás sebeit mélyítjük csupán. Így vagy elzárkózol az érzelmeid elől (nem egy egészséges irány), vagy súlyosan traumatizálódsz. Nem az az igazi adás, hogy hagyom a másikat kiélni a vágyait, hanem hogy szeretetet adok: nem hagyom el, nem bántom.
Amiért jogos a vita, az az egyszerű tény, hogy az emberek egy nagy része alkalmatlan monogám kapcsolatra. Egy maszkulinabb hajlamú ember (lehet férfi és nő is) nem lesz alkalmas ilyen kapcsolatra, mert benne él a vadászösztön. Tipikusan nárcisztikusabb emberek nem alkalmasak ilyen kapcsolatra (gyerekkori sérülés miatt), de az ilyen embereknek nem okoz gondot azt hazudniuk, hogy igen -általában meg is teszik. Így naiv elképzelés az, hogy egy nyitott kapcsolat működhet, hiszen a benne lévő partner(ek) önző(ek), és pontosan az ilyen típusú emberek tekintik tárgynak a másikat. Ahol a másikat nem becsülöm, akkor annak a kapcsolatnak a mélysége megkérdőjelezhető.
én voltam olyan feleséggel akinek a férje megengedte hogy mással sexeljen. szeretik egymást, tisztelik egymást, régóta együtt vannak, nincsenek sem agyilag ,sem érzelmileg megrekedve. egy ragyogó intellektusú ,művelt ügyvéd a krapek, tehát kapásból cáfolom az okfejtésedet saját tapasztalat által. vendégül láttak, ott volt a férj, nem kellett eloldalognia , intelligencia kérdése ez is, mint sok minden az életben.
@@caluggero és közben végig nézte is? xD
Csak mert van ilyen perverzió is. xD
Nálad is előfordul az a hiba, ami sok-sok embernél (és egyesek Robit vádolják ezzel): olyan dologhoz szóltál hozzá, amihez nem értesz. Nem tudod, hogy működik egy ilyen kapcsolat, feltételezem nem is láttál ilyet (a pénzes--öregember példából kiindulva). Végig kellene hallgatni Robi álláspontját, miszerint: ne a berögzült normák határozzák meg a társas életünket, hanem a mi közösen, megbeszélve, kompromisszumot kötve; függetlenül attól, hogy zárt- vagy nyitott a kapcsolat. Az önzőségre reagálva: mindkét kapcsolati forma csak és kizárólag úgy működik, ha ez megfelelően, minden feltétel nélkül, két fél megegyezésén alapul, ahol a férj és feleség, vagy élettársak semmiféle külső körülménytől nem befolyásolva, meghatározzák az együttélésüket. Ui.: nincs ebbe a formában semmi szokatlan; ugyanolyan kapcsolat, miszerint két ember szereti egymást, csak a szenvedélyt nem minden esetben egymással élik ki.
@@caluggero Nem azt írtam, hogy nem lehet ilyen -sőt egy mindenki által ismert példát is betettem-, csak azt vitatom, hogy intim-e az ilyen.
@@gaborhegyesi4277 Nálad is előfordul az a hiba, ami sok-sok embernél, hogy ismeretlenül lekezelően beszélsz másokkal, akik más véleményen vannak.
A példa valóban sarkított, de az volt a példám lényege, hogy egy mindenki által ismert működési példát írjak, azaz, hogy bizonyítsam, hogy létezik ilyen kapcsolat, mindenki ismer ilyet, nem csak elméleti a dolog, mint ahogy itt beszélnek erről.
A témával igen sokat foglalkoztam az elmúlt időben, igaz nem pont ezzel. Személyiségzavarok, neurodiverzitás, nárcizmus, párkapcsolatok, traumák stb. Ez alapján állítom továbbra is azt, hogy egy ilyen kapcsolatban nincs valódi intimitás. Örülnék, ha sok ilyen kapcsolat lenne, legalább ki lenne szűrve az, aki alkalmatlan párkapcsolatra, és nem futna zátonyra sok monogám típusú ember.
Csupán felvetettem pár dolgot, miért problémás egy ilyen kapcsolatot egészségesnek beállítani. Mégegyszer mondom, legyen sok ilyen kapcsolat, de ezek nem egészséges kapcsolatok, pláne nem PÁRkapcsolatok.
Végre FAM!
Engem az például kifejezetten zavart, hogy itt különböző fogalmakat mind a 4 részvevő úgy használt, mintha 1 valamiről lenne szó.
Példa erre, hogy a poligámia és a nyitott kapcsolat NEM ugyanaz. A poligámiában kifejezetten arról van szó, hogy NEM 2 személy él egymással szerelmi kapcsolatban, mint egy monogám kapcsolatban, hanem pl. 3 db. A nyitott kapcsolat pedig az, mikor van 1 szerelmi kapcsolatod, aki a párod, DE mindkettőtöknek szabad mással is szexelnie, de csak hosszabb kapcsolat fenntartása nélkül. Másképp megfogalmazva; a párodon kívül mással is szexelhetsz, de a párodon kívül mindenki mással pl. csak 1 alkalommal. Megint más amúgy, ha esetleg valaki szeretőt tart, mindezt úgy, hogy a párja tud a szeretőröl és hagyja, és fordítva is. Azaz pl. van X és Y, akik 1 pár, és van Z és S, akik egy máskik pár. Ugyanakkor Y és Z szeretők, úgy hogy erről tud és hagyja X, Y, Z és S is. A szokásos párkapcsolatoti dolgokat X és Y egymással végzi, úgy ahogy Z és S is, de Y és Z néha összefutnak...
"Az a jó működés, ha az ember úgy neveli a gyerekét, hogy a gyerek találkozzon ezzel, találkozzon azzal és ő maga tudjon választani ezek közül." Robi ez kísértetiesen hasonlít nekem arra, amikor a szélsőliberális szülők gendersemlegesnek nevelik a szerencsétlen gyereket és majd ő eldönti, hogy ezzal, vagy azzal azonosul. A gyerekekkel ne kísérletezzünk, nem tudhatjuk, hogy hogyan befolyásolja a személyiségüket, azt, ami később meghatározza őket. Na ez kurrrva nyomasztó b+.
Tudhatjuk hogyan befolyásolja! A normálistól eltérő irányba.. Azért gyermekkorban kezdődik az "érzékenyítés" mert nincs kiforrva az egyén személyisége ezáltal torzul, sérül a lehető legnagyobb mértékben.
Nem ezt mondta; azt mondta az a felelősségem hogy sok mindennel találkozzon és azt lássa hogy az én értékrendbe sok minden belefér (ez amúgy nem volt egyértelmű, nekem azt jelenti hogy sok minden belefér de nem minden.) azaz nyílt szülőkent sok mindent meg mutatok, alaposan át beszéljük és érték tételt teszek ezek közül a mellett, ami belefér, értsd meg mutatom a görög filozófiát, és a nacit is de kifejezem hogy nekem a náci miért nem fér bele a világképembe míg a görög igen, vagy az milyen kitételekkel.
Illetve mindnekivel kísérleteznek a szülei, mert kib*szottul nem egy algoritmus mentén nevelnek minket. Szóval az tündér mese hogy a szülők egy standard szerint tudnának vagy kene nevelniuk.
Ezek olyan részlet kérdések amik évek múlva meg fognak változni. Napjainkban még átlépi az ingerküszöböt, 20 év múlva már ezek ellen sem fogunk tetemes mértékben fellépni, ahogy napjainkban sem égetnek már máglyán feleségeket csak azért, mert megcsalta a férjét. Lehet ragaszkodni a múlthoz, de elkerülhetetlen a változás és az ingerhatár bővülése. Az már egy más kérdés, hogy a ma emberének ez pozitív vagy negatív megújulás.
@@seedr8682 Az elmúlt évtizedek negatív hozadékai mellett eltörpültek a pozitív hatások.
Olyan feeling mint ha Puzsér a pokolban lenne és ott nyomna a showt ......
Alapvető hibák vannak az érvelésekben. Pl az emberekre úgy utalnak mint vagy monogám, vagy poligám. És nem számolnak a sok év alatti változásokkal. Az ember az élete során van amikor így érez van amikor úgy érez. A nagy boldog monogám , nem biztos, hogy 20 év együtt élés után is pontosan úgy érez.
Vagy a nagy poligámnál is van olyan, hogy jön egy nagy szerelem és évekig eszébe sem jut mással lenni.
A kapcsolatokat is vagy vagy osztotta fel. De ez sem igaz így. A kapcsolatok is változnak és inkább egy skálán helyezkednek el. Pl van olyan poligám megegyezésű kapcsolat, ahol évekig vagy akár sohasem lép be más partner. Csak ők így sokkal szabadabbnak boldogabbak érzik így magukat. Tudják bármikor megtehetnék amit akarnak. Csak épp nem jön olyan hogy akarják.....
Aztán ott vannak a monogám megeggyezésű kapcsolatok, ahol egy idő után már tényszerűen szó sincs monogámiáról, sőt akár hallgatólagosan tudják is ezt, csak épp nem mondják ki.
Amúgy is előbb el kellene dönteni mi számít megcsalásnak es mi nem. Mert van aki szerint már egy jókedvű beszélgetés vagy egy közös tánc is annak számít. Van aki szerint meg csak az ha "beteszik". A kettő között pedig elég széles skála van.
És az sem igaz, hogy ne működhetne egy párkapcsolat, amiben az egyik poli, a másik meg mono. Persze csak abban az esetben ha a mono is lehetne mással is bármikor, csak épp neki tényleg nincs rá igénye.... Az is lehet kipróbálta csak rájött neki az nem kell. Ilyeneket is ismerek.
Az is szimpatikus volt Robiban, hogy ő elismerte, hogy monogám kapcsolat is lehet jó, tökéletes mert vannak akiknek ez kell. Míg a másik pasi ragaszkodott hozzá hogy csak az a jó amit ő mond.
A monogámia melletti érvelés során , nem hangzott el semmi olyasmi, ami egy szabad kapcsolatban nem lehetne jelen. Sőt, akár még fokozottabban is.
Szeretet, tisztelet, megbecsülés, biztonság, összeforrottság közelség, mely kapcsolódás, fájdalom mentesség. Ráadásul a mono kapcsolatokban is jelen.lehet minden negatívum, ami a szabad kapcsolatokban .
"átlag Pista, és "átlag Margit" élnek egy falu egyik és másik végén... úgy döntenek hogy összeállnak.. nem sok emberrel fognak találkozni életük során... HÁT ÍGY KÖNNYŰ "BOLDOGNAK", ÉS HŰSÉGESNEK LENNI... :))) Mert erről a rétegről sosem esik szó amikor ilyen beszélgetések zajlanak..!! (Nem csak városi értelmiség létezik a világban.. sőt.. inkább nem...:)) )
Ennek a Gergőnek pont olyan a hangja, mint a Svábynak.
meg mi az hogy 2000 éve gyakooljuk a monogámiát? xdd
Bár én is monogámia párti vagyok, abba azért érdemes belegondolni, hogy egy igazán mély baráti kapcsolaton belül se probléma az, hogyha más barátokkal is találkozol, szórakozol stb., Akkor egy párkapcsolatban a szex terén, miért? Nem mellesleg szerintem az is érdekes, hogy az állítólagosan legmélyebb emberi kapcsolatunkban a hűséget a kapcsolat legprofánabb részére húzzuk fel.
Mert a szex nem csak fizikai érintkezés, hanem a kötődést is az hivatott erősíteni a két fél között. Nem véletlen, hogy ha valakit megerőszakoltak, vagy túl sok szexuális partnere volt, az sok esetben képtelen normális kötődés kialakítására a későbbiekben. Ha pedig eleve az volt, abból logikusan következhet az utóbbi esetben felvázolt promiszkuitás. Lehet, hogy maga a művelet profán, de a hatásai már nem feltétlenül azok.
Másrészt kivétel nélkül midig az fáj legjobban amiben éppen benne vagy, nem ami tízen pár éve történt.
"Monogámia vagy nonmonogámia?"... rossz kérdés! A jó kérdés, hogy etikus párkapcsolatot akarunk kialakítani vagy etikátlant (ahol olyat ígérünk, amelyet nem gondolunk komolyan, hogy aztán megszegjük azt)?
3kiralyfi 3kiralylany.... mijen leosztás ez?
Orgy
:-D