A ménesgazda (Kovács András, 1978, részlet)

A határvidéki méntelepen a lovaknál csak az emberekkel nehezebb. Különösen akkor, ha a Párt is segíteni akar. Kovács András az ötvenes évekről.
Egy emlékezetes jelenet:
Az éjszaka közepén két ávós jelenik meg Busó Jani (Madaras József) szobájában. Azért küldték őket, hogy erőszakos eszközökkel szerezzenek érvényt a ménesgazda akaratának, de Busó nem kér az ilyen segítségből. A szobában zajló beszélgetés egyetlen snittből áll, a helyzet dinamikáját az emberek egymáshoz való változó térbeli viszonya és a kamera mozgása alakítja. Az operatőr Koltai Lajos, aki remekül oldja meg, hogy az apró, kopott falú helyiséget a korábbinál is szűkebbnek, fojtogatóbbnak érezzük. A párbeszéd zaklatott, az ávósok többször is megfenyegetik a ménesgazdát. Amiatt, hogy nem két, hanem három személy van jelen, nem jöhet létre semmilyen egyensúly, mert az egyikük állandóan kimozdul a képből vagy belép abba.
A folyamatosan változó, szűk képkivágatú kompozícióban újra és újra megbomlik a harmónia, ami feszültséget és szorongást fejez ki. A jelenet feloldása kifejezetten drámai, mert kiderül, hogy a telep egyik lovásza öngyilkos lett. A nézőben ambivalens érzéseket kelt a fordulat, hiszen Busónak szinte megváltást jelent, hogy véget vethet a két vendéggel folytatott kínos találkozónak, még akkor is, ha rettenetes hírt kap. Az istálló és a lovak közelsége a filmben mindig valamiféle szabadságot, reményt fejez ki, ebben az esetben azonban egy visszafordíthatatlan tragédia színhelye.
Bővebben a filmről: filmarchiv.hu/...