Egy ilyen "késôbb megköszönöd" típus mellett egyvalami nem lehet a gyerekbôl: önmaga. Az ilyen szülô mellett a gyerek két szerep közül választhat: a retardált és a hálátlan. De ez a kettô általában együtt jár. Egy hálátlan retardált mellet a szülô pedig úgy érzi, hogy ô hiába tesz meg mindent megtesz, de annak ellenére is a gyerek rossz. Ebbôl pedig jön a mártír szerep, hogy ô egy áldozat, hogy ô jó. A nyilvánosság elôtt pedig ezért együttérzést kap, tehát méginkább csinálni fogja, amit csinál: bûntudat generálásával fogja módosítani a viselkedést, szégyenérzettel kényszeríteni/megtörni az akaratot, és ezáltal folyamatosan indukálni az ellenszenvet, a bosszúvágyat.
@@realhet Milyen igaz! És azért hálátlan,mert retardált! Pedig azt is meg kellene köszönnie,hogy a világon van! Az persze fel sem merül,hogy nem a gyerek kérte azt,hogy megszülethessen!!! Ezáltal nincs mit megköszönnie,ezért ezt a mondatot akkor sincs joga mondani a szülőnek,ha ténylegesen jót tesz a gyerekkel. De általában nem is azok a szülők mondják ezt a mondatot,akik jót tesznek a gyerekükkel!
Azért a gyerek féltése szerintem jelentősen összefügg az adott korról alkotott véleményünkkel. Én nem azért nem engedem a gyereket leugrani a Bungee jumping-ról (no most legalább megnézem, hogyan kell leírni) mert magától a cselekménytől féltem, hanem azért mert nem bízok meg azokban az emberekben akik üzemeltetik ezt az ugrálóköteles őrületet. Sajnos ahogyan nem bízok abban, hogy a szomszédom nem ver át vagy, hogy a kormány tudja, hogy merre haladunk, így abban sem tudok bízni, hogy egy vadidegen biztos megfelelően karban tartja-e azt a szerkezetet amire az életemet teszem fel. Persze, persze bizalom nélkül nem lehet élni, csak félni, én mégis azt látom, hogy egyre inkább hitványodik az emberek felelősség tudata, ahogyan saját magukért, úgy másokért is csak felszínesen éreznek kötelességtudatot. Az élet egyre veszélyesebb, egyre több és kockázatosabb élmények kellenek, de a bizalom meg egyre satnyul. Szerintem túl sokat kockáztat az, akik azt gondolja, hogy a biztonságát átadhatja vakon másoknak, és közben elveszíti a felelősségtudatát önmaga felé is. A szülő feladata az is, hogy felhívja a figyelmet arra a globális torzulásra, ami ma jellemzi világunkat, csak azok hajtják bele vakon a gyereket ebbe az élmény központú világba, akik maguk is felelősség vállalás nélkül csak élvezi akarnak egy élten át, utánuk meg jöhet a vízözön. A Titanic romjaihoz tartó Titan nevű tengeralattjáró utasai is élhetnének még, ha veszik a fáradságot és utána néznek annak, hogy megbízható-e az a szerkezet amivel utaznak és esetleg leellenőrzik az üzemeltető szavahihetőségét is. Persze, csak a hirdetést látták és azt, hogy mekkora buli lesz ez az élmény. Szerintem vakon bízni a mai romlott világban öngyilkosság, a józan eszünk elvesztése, a saját sorsunk feletti felelősségvállalás áthelyezése egy olyan rendszernek, amelynek a működését nincs ember aki képes lenne átlátni.
Ahogy elnézzük ezt a magyar társadalmat, a legtöbb ember bizony hideg-korlátozó nevelést kapott. Onnan tudom, hogy engem is így neveltek és szinte az összes barátomat is. Én viszont úgy gondolom, hogy teljesen kor és szituáció fügvénye, hogy mikor melyik nevelési forma jótékony a gyerek számára. A mindennapokat érdemes meleg-engedékeny légkörben tölteni, ugyanakkor felelősségel járó, kritikus helyzetekben bizony szükség lehet a hideg-korlátozó nevelésre is.
Átjön, hogy nagyjából arra a modellre van felhúzva a beszélgetés, hogy Róbert meg Oszkár egy hétköznapi szituációra hivatkozva szélsőséges példákat hoznak, majd felháborodnak rajta. Abszolút életszerű, hogy egy ötévesnek mindent, minden kontextusában minden esetben elmagyarázol, mert úgy érti meg. (irónia) Az ún. "felnőttkor határa" pont azért van kitalálva, mert addig nem fejlődött még ki teljesen az agyuk. Szvsz mindent az adott életkorra kell adaptálni. A gyerek nem egy "kis felnőtt". De persze szórakoztatóbb lehet az összes, gyerekként elszenvedett traumát extrapolálni, mintha az egy homogén nevelési modell lenne. A következetes szabályokkal egyetértek, ha a szülőknél működik, általában a nagyszülők kavarnak ordas módon bele, néha a saját gyerekükkel szembeni játszmázás okán is.
Konkrétan a prefrontális kéreg 5 éves kor előtt nem működik, azaz ennél kisebb gyerek nem tud gondolkodni, mielőtt cselekedne. Ok-okozati összefüggések átlátását hiába is várjuk egy 3-4 évestől, szóval külön vicces a powerpoint-előadás tartásáról szóló rész. A figyelem elterelésén és adott cselekvés aktív megakadályozásán túl ekkor még nem sok mindent tud tenni a szülő.
3:20 - Robival nem mindig értek egyet, de ezt nagyon jól látja, pontosan ebben nőttem fel. A gyerek így bármit is tesz, valamelyik szülőnek csalódást fog okozni, ő így mindenképpen rossz lesz, ha megfeszül sem tud jó lenni. És ezzel hihetetlen károkat lehet okozni hosszú távon valakiben
Ági mondja,hogy az ő szülei a meleg-engedékeny kategóriába tartoznak. Nekem is lányom van és mi is ebbe a kategóriába tartozunk. Ahogy őt elnézem,úgy érzem mi is jó úton járunk. Roppant értelmes nő!!!
"Ezért most utálni fogsz, de később megköszönöd” spoiler nem fogja :D 45:18 Égi jól elvezette a de később megköszönöd” következménylét, majd a gyerek jövő béli ideje közöni meg :D 45:19 nekem a Tekintély megköveteléséről mindig Kártmen jut eszembe a South Park-ban amikor rendőrt játszik és embereltekkel övtől mint egy ideg beteg "Tiszteld a tekintélyt" , a tekintély olyan mint a korona vagy király Trónok harcában, annak akinek van nem kell követelni, aki mondja hogy ö a király azt pont nem a király.
Szerintem jobb az a felállás, amikor anya neveli a dolgok többségét, de amikor a gyerek agya eldurran, akkor jön apa, mint nukleáris opció (remélhetőleg általában deterrens szerepet tölt be). Apa, általában a kenyérkereső, gyakran nem rendelkezik kapacitással időileg és idegileg ahhoz, hogy minden hisztit meg hülyeséget kikupáljon ingyombingyom nevelési módszerrel. A lojalitáskonfliktus érdekes dilemma, de tapasztalatom az, hogy a gyerekek általában genetikailag kódolva vannak az anyaisten bálványozására. Egy bizonyos korig apát jó hogyha egyáltalán észreveszik. Amikor öcsémet abúzív anyával szemben védtem ovis / kisikolás korában, utána megkaptam, hogy miért bántom anyát. Amikor a fiamat elhanyagoló anyával szemben védtem, akkor is megkaptam, hogy miért bántom anyát.
Nagyon nem értek veled egyet! Engem két isten nevelt fel (az én szemszögemből), már csak azért is, mert mind a kettő nyenyenyunyázós volt. Nem volt egy "kenyérkereső", és nem volt olyan, hogy észre se vettem apámat, mert anyu már pár hónapos koromban visszament az egyetemre, szóval már nagyon kicsi koromban is vigyázott rám apu (aki akkor már megszerezte a doktori fokozatot is). Sőt, anyu inkább volt az "azért, mert én azt mondtam" típus, amíg apu folyton elmagyarázta, hogy miért kell úgy csinálnom valamit, ahogy ő mondja! 😅
@@lmTheMink Szerintem az istennéválás egyik gyakori oka a megfelelő törődés hiánya a szülő felől. Körülöttem legalábbis azt látom, hogy a szar szülők figyelmét és szeretetét sokkal vehemensebben keresik a gyerekek, gyakran felnőtt korukban is. A gyerekét pár hónapos korában lepasszoló anya a világ egy ilyen nagy tragédiája.
Amikor a nő is ugyanannyit dolgozik, és ugyanakkor, vagy még később jár haza, esik be az ajtón odahaza, akkor miért is van még minidg az a felfogás, mint az 50-es években? Apuka hazajön, jaj de fáradt, anya gyorsan kaját, aztán lábam fel az asztalra egy sörrel, de kuss legyen ám, mert a gyerekzsivaj idegesítő, mikor nézem a meccset.
A gyerek ki fogja próbálni, meddig mehet el. Van az a típusú gyerek, akivel elkövethetsz szó szerint bármit, akkor is a széllel szemben pisál. Konkrétan szenvedek a negyedik gyerekemtől, egy 9 éves kisfiúról beszélek, úgy, hogy van már 3 felnőtt gyerekem, akiket meleg korlátozó szellemben neveltünk/neveltem. A kicsi a második házasságomból született, és már kisbabaként is érezhető volt, ő nehéz dió. Mindent elkövet, hogy ő legyen a központban, pedig ott vagyok neki. Nem nevelem őt sem másképp, mint a nagyokat, de változtatnom kell, mert nála eddig semmi nem jött be. Savazás helyett, hogy biztosan milyen rossz anya vagyok (ezen a lelki gyötrődésen is átmentem már), jöhetnek a tanácsok. Ja pszichológusnál is voltunk, nagyon okos a gyerek, és ennyiben ki is merültünk. A végsőkig elmegy, szó szerint.
Jó esetben a szülő és gyermek között van egy láthatatlan kapocs, szinte szavak nélkül az érzések által példamutatással, szeretettel, gondoskodással egészséges gyermeket nevelhetünk. Ami akarat az inkább legyen lehetőség.
Érdekes téma bár még énis mondhatni ,,gyerek,, vagyok.Szerintem a megfelelo neveles a gyerek alap szemelysegetol es a kornyezettől is függ.Pl. egy gettoban ha a szülő jót akar szigorú lesz a gyerekkel,nem hagyja h rossz társaságba keveredjen. Érdekes módon néha a nagyszülők is bevonódnak.Pl.mamanál lehet ebéd előtt nassolni,míg otthon nem.
24:53 Ezt úgy hívják, hogy hitelesség és következetesség. Amikor tudod, hogy a szülő 5/10 pereccel előrébb lát/gondolkodik/észlel mint te és az a TAPASZALATOD (nem az ővé, hanem a tied) a múltból, hogy ad1 döntő többségében igaza volt a szülőnek, tehát nem ellene, hanem érted van, ad2 ha esetleg nem, azt belátta, megértette, és veled megbeszélve, a kérésednek eleget téve revidiálja az álláspontját. A X órás lefekvés (szerintem 12 éves korig ez max 9 óra, de inkább 8:30) pedig szerintem az egyik legfontosabb dolog (állandóság és kiszámíthatóság, ami a legfontosabb a gyerek életének kezdet szakaszában), amit nem kell magyarázni. Ezek kijelölt határok,, melyek az iskola, óvoda, bölcsőde alatt nem kerülhetők ki. Ez így van és pont van a mondat végén, nincs helye magyarázkodásnak. Nem azért mert nem tudnám megmagyarázni, de minek beszéljek egy időt nem ismerő és csak élményekben gondolkodó gyereknek arról, hogy az emberi test hogy működik és a pihenés hogyan hat az idegrendszerre. Meghallgatja és 1 másodperc múlva (de inkább már a kiselőadás közben) azon gondolkodik, melyik mese lesz ma este, vagy hogy folytatom az este be nem fejezett játékomat...
Nekem Anyám, mindent kifejtett, olyan módon, ahogyan Te nem akarod a gyerekednek, mert 2 perc múlva elfelejti. Lehet, hogy a nagy részét én is elfelejtettem azóta, de ez megtanított valamire. Bizonyíték, magyarázat, érvelés nélkül nem fogadok el semmit, mert az lehet igaz, de akár csak egy kitalált hazugság is. Vizsgálódó, kritikus gondolkodásra tanított ezzel.
@@R_7_BLátom szerettél volna kiragadni valamit abból amit írtam. Szó nincs arról, hogy nem akarom, de nincs itt az ideje. Érthetőbben leírom: Van egy keretrendszer amihez nem fűzök hosszabb vagy egyéb magyarázatot. Ezen a keretrendszeren belül teljes a szabadság. Példa: Elmegyünk nyaralni, tengerpart 3 gyerek. Bármit csinálhatnak szinte és bárhova mehetnek egyetlen megkötéssel, szólnak, hogy hova mennek, hol keressem őket. Nem fogok kiselőadást tartani arról, hogy ez miért van, de nem is kell mert tökéletesen tudják. Egyetlen kérésem van feléjük vigyázzanak egymásra és ha lehet kerüljük el a korházba menetelt. Hasonló nálunk a mese és a tv nézés. Nem állok neki kiselőadást tartani arról, hogy a tv nézés és a mese, milyen szinten gátolja a gyerek belső képalkotó képességét (minden este 1 órát olvasunk nekik) A kérdés pedig az lesz, hogy fogja megérteni, mit miért tettem? Egyszerűen. Elmész egy játszótérre és amíg ők a rendelkezésre álló lehetőségekből és a saját belső képeikből megpróbálják a legjobb játékot kihozni, addig mások szétrombolják azt amit építenek, vagy irígykedve nézik, vagy pedig beszállnak a játékba. Itt fog tapasztalni és ráeszmélni arra, hogy jobb így mint úgy. Örülök neki, hogy ezt tanultad, de a világ működésének szempntjából teljesen lényegtelen, hogy Te vagy én mit gondolok igaznak. Attól még, hogy Te valamit igaznak gondolsz, attól az még másnak hamis is lehet és a végeredmény az hogy mindkettőtöknek igaza van. Amúgy van gyereked?
@@zsoltendredy6956 Nincs gyerekem. De szeretnék gyereket. Ha mást nem is, de ezt a hozzáállást, hogy ugyanúgy magyarázok és érvelek a gyerekemnek, mint egy felnőtt embernek ezt továbbviszem. Számomra hasznos volt. Röviden ennyi. Nem ítéllek el, amiért Te másképpen gondolod és csinálod. Tisztelem az őszinteségedet. Csináld a meggyőződésed szerint. Én is úgy fogom. 🙂
@@R_7_B Majd meglátod, hogy a legtöbb esetben nem tudsz érvelni, csak szeretni őket és azzal százszor több mindent el fogsz érni, mint bármilyen magyarázattal. Értem, hogy miről beszélsz mert nekem is van ilyen oldalam, de amikor a kezedben fogod tartani a gyereked, a legjoobbat szeretnéd neki. De NEKI és ahhoz, hogy megtudd ki az az Ő, előtte meg kell ismerned. Ha pedig megismered rájössz: ami neked jó az 80%-ban neki nem.... Mondom ezt 3 gyerekkel.
Az én apám szava járása ősprimitív bányász duma: majd amikor a saját p*csá*on sz*r*sz akkor csinálhatsz ezt vagy azt.Persze gyerekként is ott volt a fejemben hogy dehát én azon sz.. De hogy mertem volna feleselni, így is szerencse volt mikor nem egyből ütött, hanem verbálisan nyitott.
Fú de nagyon nem értek egyet Robival a Michael Corleonét illetően. Semmiféle kétség nem volt Michael-ban, épp ezért volt ő is ugyanolyan alkalmas a család vezetésére, mint az apja. Ha megbocsátott volna a bátyjának és nem öli meg, akkor talán Robi sem lenne ilyen elfogult vele szemben. Az apja is hasonló gazember volt, csak neki más kihívásokkal kellett szembenéznie. Sonny volt az akiben csak erőszak volt és ezért nem volt alkalmas arra, hogy tiszteljék, nem pedig Michael!
Ez tudd hol a helyed, eléggé állatias viselkedés, amolyan félelem attól, hogy előbb - utóbb a fejünkre nőnek. Amitől félünk, ugye az általában bekövetkezik. Aki gyenge, ennek behódol vagy sarkonfordul, aztán továbbáll.
@@87monolitico80 nem értek egyet. Mert a nevelés része, hogy a gyerek nem nő a fejed felé, míg tőled függ, te vagy a felelős érte. Szépen néznénk ki,ha ráhagynánk mindent, aztán csinálná a bajokat, és legkevesebb kiemelik a családból, vagy olyan dolog éri, ami miatt mehetsz a börtönbe. A gyereknek tényleg sokkal jobb lesz másoknál felnőni, ne adj isten intézményben. El fog jönni az idő, amikor a gyerek azt mondja: Felettem nincs hatalmad! És ez a jó, ennek kell megtörténnie.
Nem volt kötelező gyereket vállalni. Ha meg megtette, akkor ne játssza az áldozatot. Sok ember ülve nyalná a Holdat, ha lehetne gyereke és a gyerekeken meg is látszik, hogy ki az, akiért megküzdöttek és ki az, aki csak "becsúszott". Vagy akiért nem kellett évekig harcolni.
![A férjhez jutás méltóságának húsz kárhozati foka [ÖM #370]](http://i.ytimg.com/vi/8ATvug1KxNI/mqdefault.jpg)
Jó a téma! A “később majd megköszönöd”- től már nincs messze az: “Amíg az én kenyeremet eszed....”
Így így! A gyerekem 2 évesen nyúlt bele a sütőbe és égette le a bőrét könyékig, de azóta is hálás, hogy akkor nem szóltam rá h ne tegye
@@sdkfeldfwerer6751 Az a te hibád,ha nem szóltál rá! Rossz a példa,én nem az ilyen esetekre gondoltam.
"Amíg az én házamban.. ez az én hazam" ez a tekintélyelvűseg kimaxolása.. gyakorlatilag a szülői fasizmus maga.
Egy ilyen "késôbb megköszönöd" típus mellett egyvalami nem lehet a gyerekbôl: önmaga.
Az ilyen szülô mellett a gyerek két szerep közül választhat: a retardált és a hálátlan. De ez a kettô általában együtt jár.
Egy hálátlan retardált mellet a szülô pedig úgy érzi, hogy ô hiába tesz meg mindent megtesz, de annak ellenére is a gyerek rossz. Ebbôl pedig jön a mártír szerep, hogy ô egy áldozat, hogy ô jó. A nyilvánosság elôtt pedig ezért együttérzést kap, tehát méginkább csinálni fogja, amit csinál: bûntudat generálásával fogja módosítani a viselkedést, szégyenérzettel kényszeríteni/megtörni az akaratot, és ezáltal folyamatosan indukálni az ellenszenvet, a bosszúvágyat.
@@realhet Milyen igaz! És azért hálátlan,mert retardált! Pedig azt is meg kellene köszönnie,hogy a világon van! Az persze fel sem merül,hogy nem a gyerek kérte azt,hogy megszülethessen!!! Ezáltal nincs mit megköszönnie,ezért ezt a mondatot akkor sincs joga mondani a szülőnek,ha ténylegesen jót tesz a gyerekkel. De általában nem is azok a szülők mondják ezt a mondatot,akik jót tesznek a gyerekükkel!
Robinak - szokásához híven - ismét jó meglátásai vannak.
Nagyon köszönöm ez nagyon jó beszélgetes volt!❤ Azt hiszem most nyugodtam meg...hogy mégis Én látom jól a világot❤...es a gyerekem nevelését.Köszönöm
Köszi Robi, hogy nem kell megnéznem a Kramer kontra Kramert😂
A hét mesterlövésze külömnkiadás :D
Azért a gyerek féltése szerintem jelentősen összefügg az adott korról alkotott véleményünkkel. Én nem azért nem engedem a gyereket leugrani a Bungee jumping-ról (no most legalább megnézem, hogyan kell leírni) mert magától a cselekménytől féltem, hanem azért mert nem bízok meg azokban az emberekben akik üzemeltetik ezt az ugrálóköteles őrületet. Sajnos ahogyan nem bízok abban, hogy a szomszédom nem ver át vagy, hogy a kormány tudja, hogy merre haladunk, így abban sem tudok bízni, hogy egy vadidegen biztos megfelelően karban tartja-e azt a szerkezetet amire az életemet teszem fel. Persze, persze bizalom nélkül nem lehet élni, csak félni, én mégis azt látom, hogy egyre inkább hitványodik az emberek felelősség tudata, ahogyan saját magukért, úgy másokért is csak felszínesen éreznek kötelességtudatot. Az élet egyre veszélyesebb, egyre több és kockázatosabb élmények kellenek, de a bizalom meg egyre satnyul. Szerintem túl sokat kockáztat az, akik azt gondolja, hogy a biztonságát átadhatja vakon másoknak, és közben elveszíti a felelősségtudatát önmaga felé is. A szülő feladata az is, hogy felhívja a figyelmet arra a globális torzulásra, ami ma jellemzi világunkat, csak azok hajtják bele vakon a gyereket ebbe az élmény központú világba, akik maguk is felelősség vállalás nélkül csak élvezi akarnak egy élten át, utánuk meg jöhet a vízözön. A Titanic romjaihoz tartó Titan nevű tengeralattjáró utasai is élhetnének még, ha veszik a fáradságot és utána néznek annak, hogy megbízható-e az a szerkezet amivel utaznak és esetleg leellenőrzik az üzemeltető szavahihetőségét is. Persze, csak a hirdetést látták és azt, hogy mekkora buli lesz ez az élmény. Szerintem vakon bízni a mai romlott világban öngyilkosság, a józan eszünk elvesztése, a saját sorsunk feletti felelősségvállalás áthelyezése egy olyan rendszernek, amelynek a működését nincs ember aki képes lenne átlátni.
Ahogy elnézzük ezt a magyar társadalmat, a legtöbb ember bizony hideg-korlátozó nevelést kapott. Onnan tudom, hogy engem is így neveltek és szinte az összes barátomat is.
Én viszont úgy gondolom, hogy teljesen kor és szituáció fügvénye, hogy mikor melyik nevelési forma jótékony a gyerek számára. A mindennapokat érdemes meleg-engedékeny légkörben tölteni, ugyanakkor felelősségel járó, kritikus helyzetekben bizony szükség lehet a hideg-korlátozó nevelésre is.
Gyönyörű és művelt hölgy
Melyik? :)
Átjön, hogy nagyjából arra a modellre van felhúzva a beszélgetés, hogy Róbert meg Oszkár egy hétköznapi szituációra hivatkozva szélsőséges példákat hoznak, majd felháborodnak rajta. Abszolút életszerű, hogy egy ötévesnek mindent, minden kontextusában minden esetben elmagyarázol, mert úgy érti meg. (irónia) Az ún. "felnőttkor határa" pont azért van kitalálva, mert addig nem fejlődött még ki teljesen az agyuk. Szvsz mindent az adott életkorra kell adaptálni. A gyerek nem egy "kis felnőtt". De persze szórakoztatóbb lehet az összes, gyerekként elszenvedett traumát extrapolálni, mintha az egy homogén nevelési modell lenne. A következetes szabályokkal egyetértek, ha a szülőknél működik, általában a nagyszülők kavarnak ordas módon bele, néha a saját gyerekükkel szembeni játszmázás okán is.
Konkrétan a prefrontális kéreg 5 éves kor előtt nem működik, azaz ennél kisebb gyerek nem tud gondolkodni, mielőtt cselekedne. Ok-okozati összefüggések átlátását hiába is várjuk egy 3-4 évestől, szóval külön vicces a powerpoint-előadás tartásáról szóló rész. A figyelem elterelésén és adott cselekvés aktív megakadályozásán túl ekkor még nem sok mindent tud tenni a szülő.
3:20 - Robival nem mindig értek egyet, de ezt nagyon jól látja, pontosan ebben nőttem fel. A gyerek így bármit is tesz, valamelyik szülőnek csalódást fog okozni, ő így mindenképpen rossz lesz, ha megfeszül sem tud jó lenni. És ezzel hihetetlen károkat lehet okozni hosszú távon valakiben
Ági mondja,hogy az ő szülei a meleg-engedékeny kategóriába tartoznak. Nekem is lányom van és mi is ebbe a kategóriába tartozunk. Ahogy őt elnézem,úgy érzem mi is jó úton járunk. Roppant értelmes nő!!!
hehe, azt mondtad "meleg" kategóriába tartozol
@@txdmsk Persze,buzi vagyok
Hú ez aztán az önfelszopó komment 😂
@@sdkfeldfwerer6751Az!! De muszály olyat válaszolni amilyet a kérdező hallani akar!!!😂
18:26- Naná, hogy önkényes! Hisz benne van a kibeb@szott nevében! 😄
Apám igy tanított fára mászni : - Ha leesel még el is verlek 🤗
Most 33 vagyok és tériszonyos
Tehát megéltél 33 éves és nem mászol ostoba indíttatásból felhőkarcolókra. Nem értem a hisztid.
Azt gondolod a kettő között van összefüggés és nem csupán egybeesés? Ezt az intelmet a bolygón senki nem vette komolyan, mind átéltük!
később megköszönöd.
:D :D :D@@sdkfeldfwerer6751
:D :D :D@@MrHaragos
“Szülők ezrei nevetnek fel, hogy mennyire túl analizáljuk és filozofáljuk ezt a kérdést.”
Mért lenne így? Ez a neveléstudomány egyik nagy kérdése.
Igaza van Robinak, csak ne ordítana állandóan, mert nem győzöm állítgatni a hangerőt.
Vagy ha ordibálni támad kedve, távolodjon el a mikrofontól legalább egy fél méterrel 😂
"Ezért most utálni fogsz, de később megköszönöd” spoiler nem fogja :D
45:18 Égi jól elvezette a de később megköszönöd” következménylét, majd a gyerek jövő béli ideje közöni meg :D
45:19 nekem a Tekintély megköveteléséről mindig Kártmen jut eszembe a South Park-ban amikor rendőrt játszik és embereltekkel övtől mint egy ideg beteg "Tiszteld a tekintélyt" , a tekintély olyan mint a korona vagy király Trónok harcában, annak akinek van nem kell követelni, aki mondja hogy ö a király azt pont nem a király.
Szerintem jobb az a felállás, amikor anya neveli a dolgok többségét, de amikor a gyerek agya eldurran, akkor jön apa, mint nukleáris opció (remélhetőleg általában deterrens szerepet tölt be).
Apa, általában a kenyérkereső, gyakran nem rendelkezik kapacitással időileg és idegileg ahhoz, hogy minden hisztit meg hülyeséget kikupáljon ingyombingyom nevelési módszerrel.
A lojalitáskonfliktus érdekes dilemma, de tapasztalatom az, hogy a gyerekek általában genetikailag kódolva vannak az anyaisten bálványozására. Egy bizonyos korig apát jó hogyha egyáltalán észreveszik. Amikor öcsémet abúzív anyával szemben védtem ovis / kisikolás korában, utána megkaptam, hogy miért bántom anyát. Amikor a fiamat elhanyagoló anyával szemben védtem, akkor is megkaptam, hogy miért bántom anyát.
Nagyon nem értek veled egyet! Engem két isten nevelt fel (az én szemszögemből), már csak azért is, mert mind a kettő nyenyenyunyázós volt. Nem volt egy "kenyérkereső", és nem volt olyan, hogy észre se vettem apámat, mert anyu már pár hónapos koromban visszament az egyetemre, szóval már nagyon kicsi koromban is vigyázott rám apu (aki akkor már megszerezte a doktori fokozatot is). Sőt, anyu inkább volt az "azért, mert én azt mondtam" típus, amíg apu folyton elmagyarázta, hogy miért kell úgy csinálnom valamit, ahogy ő mondja! 😅
@@lmTheMink
Szerintem az istennéválás egyik gyakori oka a megfelelő törődés hiánya a szülő felől. Körülöttem legalábbis azt látom, hogy a szar szülők figyelmét és szeretetét sokkal vehemensebben keresik a gyerekek, gyakran felnőtt korukban is.
A gyerekét pár hónapos korában lepasszoló anya a világ egy ilyen nagy tragédiája.
Amikor a nő is ugyanannyit dolgozik, és ugyanakkor, vagy még később jár haza, esik be az ajtón odahaza, akkor miért is van még minidg az a felfogás, mint az 50-es években? Apuka hazajön, jaj de fáradt, anya gyorsan kaját, aztán lábam fel az asztalra egy sörrel, de kuss legyen ám, mert a gyerekzsivaj idegesítő, mikor nézem a meccset.
Isten Izsák föláldozásával Ábrahám hitét tette próbára. Mivel meg volt jövendölve Ábrahám ősapasága, utódai megsokasodása.
A gyerek ki fogja próbálni, meddig mehet el. Van az a típusú gyerek, akivel elkövethetsz szó szerint bármit, akkor is a széllel szemben pisál. Konkrétan szenvedek a negyedik gyerekemtől, egy 9 éves kisfiúról beszélek, úgy, hogy van már 3 felnőtt gyerekem, akiket meleg korlátozó szellemben neveltünk/neveltem. A kicsi a második házasságomból született, és már kisbabaként is érezhető volt, ő nehéz dió. Mindent elkövet, hogy ő legyen a központban, pedig ott vagyok neki. Nem nevelem őt sem másképp, mint a nagyokat, de változtatnom kell, mert nála eddig semmi nem jött be. Savazás helyett, hogy biztosan milyen rossz anya vagyok (ezen a lelki gyötrődésen is átmentem már), jöhetnek a tanácsok. Ja pszichológusnál is voltunk, nagyon okos a gyerek, és ennyiben ki is merültünk. A végsőkig elmegy, szó szerint.
Olyan evidenciákat ragoztok" túl - kivéve Róbert - de ő még arra is reagál - hogy a lényeg szinte érvényét veszíti - hagyd beszélni Puzsért😉
Jó esetben a szülő és gyermek között van egy láthatatlan kapocs, szinte szavak nélkül az érzések által példamutatással, szeretettel, gondoskodással egészséges gyermeket nevelhetünk. Ami akarat az inkább legyen lehetőség.
Érdekes téma bár még énis mondhatni ,,gyerek,, vagyok.Szerintem a megfelelo neveles a gyerek alap szemelysegetol es a kornyezettől is függ.Pl. egy gettoban ha a szülő jót akar szigorú lesz a gyerekkel,nem hagyja h rossz társaságba keveredjen.
Érdekes módon néha a nagyszülők is bevonódnak.Pl.mamanál lehet ebéd előtt nassolni,míg otthon nem.
Ez a műsor Robi neurózisairól szólt, nem az átlagember dolgairól 😅
Ez a műsor Robi jó látásáról szó es az átlag ember dolgairól.
@@andreagyori3191 nagyon sok mindenben objektív és jók a meglátásai, más területeken meg nagyon neurotikus, ami nem objektív 🤷
Mondjuk magyar rádióban nem ártana magyarul beszélni, kedves Ági.
24:53 Ezt úgy hívják, hogy hitelesség és következetesség. Amikor tudod, hogy a szülő 5/10 pereccel előrébb lát/gondolkodik/észlel mint te és az a TAPASZALATOD (nem az ővé, hanem a tied) a múltból, hogy ad1 döntő többségében igaza volt a szülőnek, tehát nem ellene, hanem érted van, ad2 ha esetleg nem, azt belátta, megértette, és veled megbeszélve, a kérésednek eleget téve revidiálja az álláspontját.
A X órás lefekvés (szerintem 12 éves korig ez max 9 óra, de inkább 8:30) pedig szerintem az egyik legfontosabb dolog (állandóság és kiszámíthatóság, ami a legfontosabb a gyerek életének kezdet szakaszában), amit nem kell magyarázni. Ezek kijelölt határok,, melyek az iskola, óvoda, bölcsőde alatt nem kerülhetők ki. Ez így van és pont van a mondat végén, nincs helye magyarázkodásnak. Nem azért mert nem tudnám megmagyarázni, de minek beszéljek egy időt nem ismerő és csak élményekben gondolkodó gyereknek arról, hogy az emberi test hogy működik és a pihenés hogyan hat az idegrendszerre. Meghallgatja és 1 másodperc múlva (de inkább már a kiselőadás közben) azon gondolkodik, melyik mese lesz ma este, vagy hogy folytatom az este be nem fejezett játékomat...
Nekem Anyám, mindent kifejtett, olyan módon, ahogyan Te nem akarod a gyerekednek, mert 2 perc múlva elfelejti. Lehet, hogy a nagy részét én is elfelejtettem azóta, de ez megtanított valamire. Bizonyíték, magyarázat, érvelés nélkül nem fogadok el semmit, mert az lehet igaz, de akár csak egy kitalált hazugság is. Vizsgálódó, kritikus gondolkodásra tanított ezzel.
@@R_7_BLátom szerettél volna kiragadni valamit abból amit írtam. Szó nincs arról, hogy nem akarom, de nincs itt az ideje. Érthetőbben leírom: Van egy keretrendszer amihez nem fűzök hosszabb vagy egyéb magyarázatot. Ezen a keretrendszeren belül teljes a szabadság. Példa: Elmegyünk nyaralni, tengerpart 3 gyerek. Bármit csinálhatnak szinte és bárhova mehetnek egyetlen megkötéssel, szólnak, hogy hova mennek, hol keressem őket. Nem fogok kiselőadást tartani arról, hogy ez miért van, de nem is kell mert tökéletesen tudják. Egyetlen kérésem van feléjük vigyázzanak egymásra és ha lehet kerüljük el a korházba menetelt. Hasonló nálunk a mese és a tv nézés. Nem állok neki kiselőadást tartani arról, hogy a tv nézés és a mese, milyen szinten gátolja a gyerek belső képalkotó képességét (minden este 1 órát olvasunk nekik) A kérdés pedig az lesz, hogy fogja megérteni, mit miért tettem? Egyszerűen. Elmész egy játszótérre és amíg ők a rendelkezésre álló lehetőségekből és a saját belső képeikből megpróbálják a legjobb játékot kihozni, addig mások szétrombolják azt amit építenek, vagy irígykedve nézik, vagy pedig beszállnak a játékba. Itt fog tapasztalni és ráeszmélni arra, hogy jobb így mint úgy.
Örülök neki, hogy ezt tanultad, de a világ működésének szempntjából teljesen lényegtelen, hogy Te vagy én mit gondolok igaznak. Attól még, hogy Te valamit igaznak gondolsz, attól az még másnak hamis is lehet és a végeredmény az hogy mindkettőtöknek igaza van.
Amúgy van gyereked?
@@zsoltendredy6956 Nincs gyerekem. De szeretnék gyereket. Ha mást nem is, de ezt a hozzáállást, hogy ugyanúgy magyarázok és érvelek a gyerekemnek, mint egy felnőtt embernek ezt továbbviszem. Számomra hasznos volt. Röviden ennyi. Nem ítéllek el, amiért Te másképpen gondolod és csinálod. Tisztelem az őszinteségedet. Csináld a meggyőződésed szerint. Én is úgy fogom. 🙂
@@R_7_B Majd meglátod, hogy a legtöbb esetben nem tudsz érvelni, csak szeretni őket és azzal százszor több mindent el fogsz érni, mint bármilyen magyarázattal.
Értem, hogy miről beszélsz mert nekem is van ilyen oldalam, de amikor a kezedben fogod tartani a gyereked, a legjoobbat szeretnéd neki. De NEKI és ahhoz, hogy megtudd ki az az Ő, előtte meg kell ismerned. Ha pedig megismered rájössz: ami neked jó az 80%-ban neki nem.... Mondom ezt 3 gyerekkel.
Az én apám szava járása ősprimitív bányász duma: majd amikor a saját p*csá*on sz*r*sz akkor csinálhatsz ezt vagy azt.Persze gyerekként is ott volt a fejemben hogy dehát én azon sz.. De hogy mertem volna feleselni, így is szerencse volt mikor nem egyből ütött, hanem verbálisan nyitott.
Sajnálom, hogy a podcast fele filmelemzés… 😒😞
Fú de nagyon nem értek egyet Robival a Michael Corleonét illetően. Semmiféle kétség nem volt Michael-ban, épp ezért volt ő is ugyanolyan alkalmas a család vezetésére, mint az apja. Ha megbocsátott volna a bátyjának és nem öli meg, akkor talán Robi sem lenne ilyen elfogult vele szemben. Az apja is hasonló gazember volt, csak neki más kihívásokkal kellett szembenéznie. Sonny volt az akiben csak erőszak volt és ezért nem volt alkalmas arra, hogy tiszteljék, nem pedig Michael!
Fiamnál a miértre adott válaszoknál ott dobtam el az agyam, amikor angyalka arccal rámnézett és azt kèrdezte, h "anya? Miért miért??"😅
Ez tudd hol a helyed, eléggé állatias viselkedés, amolyan félelem attól, hogy előbb - utóbb a fejünkre nőnek.
Amitől félünk, ugye az általában bekövetkezik.
Aki gyenge, ennek behódol vagy sarkonfordul, aztán továbbáll.
Nem. A tudd a hol a helyed az életben való tájékozódást segíti és a szülő nyugalmát
@@sdkfeldfwerer6751 Igen, csak ezt legtöbbször burkolt elnyomásként használják fel.
@@87monolitico80 nem értek egyet. Mert a nevelés része, hogy a gyerek nem nő a fejed felé, míg tőled függ, te vagy a felelős érte. Szépen néznénk ki,ha ráhagynánk mindent, aztán csinálná a bajokat, és legkevesebb kiemelik a családból, vagy olyan dolog éri, ami miatt mehetsz a börtönbe. A gyereknek tényleg sokkal jobb lesz másoknál felnőni, ne adj isten intézményben. El fog jönni az idő, amikor a gyerek azt mondja: Felettem nincs hatalmad! És ez a jó, ennek kell megtörténnie.
10 év alatti gyerek esetén az intellektuális magyarázat / magyarázkodás semmit sem ér!
Pontosan!
Engem nem korlátoztak semmiben, még katona sem voltam, így aztán nem is lett belőlem ember, vagy inkább nagybetűs ENBER N betűvel..... .
Ezt az álszent és áldozathibáztató műsort lol. A szülő az áldozat, ő volt itt hamarabb és a gyerek intrúdál az ő életébe, nem fordítva
Istenem de ostoba egy véglény vagy te :D És a gyerek válallja a szülőt, vagy a szülő a gyereket? Ki a döntés bites kapitány?
Hát… :D Azért ez durva.
Nem volt kötelező gyereket vállalni. Ha meg megtette, akkor ne játssza az áldozatot. Sok ember ülve nyalná a Holdat, ha lehetne gyereke és a gyerekeken meg is látszik, hogy ki az, akiért megküzdöttek és ki az, aki csak "becsúszott". Vagy akiért nem kellett évekig harcolni.
@@8golem373 A gyerekek többsége csak úgy becsúszott. Szerintem.
"Ki a vesszot kimeli, fiat nem szereti" regi magyar kozmondas...
Bibliai.
milyen jo is aggressziv faszparasztnak meg fruszralt gyokernek nevelni minden generaciot :DD
remek mantrák a bites csőcseléknek, csak hát már kiköltöztünk a barlangból...