Én még a szovjet időkben jártam Moszkvában (egyéb helyeken: Kijev, Csebokszári, Kazany, Szamara) Moszkva akkor is lenyűgöző volt. 2020 óta tervezünk ( amit minden évben újra kell tervezni) egy oroszországi utat (Szocsi-Moszkva-Szentpétervár). Remélem, hamarosan megszűnnek az akadályok, nem jön vmi újabb és tudunk menni 😂 Alig várom! Addig is leskedem a povjaidat 😊
Köszönöm a bemutatót! Látottak alapján az az érzésem, van hova fejlődni nekünk is. Tudom, hogy minden város másképp szép. De Moszkva ezen része gyönyörű, bármely nyugati ország megirigyelheti, a tisztaság világbajnok.
Csak egy ötlet , de jó lenne ha mesèlnèl egy egy Pov alatt a covidos időszakról , hogy milyen volt az Oroszországban . Mennyire voltak szigoruak a lezárások . Kötelező volt e az oltás stb
Akkora embertömeget vezetnek el, hogy nem is lehetne másként. A legtöbb helyen lift is van. Ahol az átszállás gondot okoz babakocsival vagy kerekesszékkel, az általában olyan hely, ahol a HÉV-re megfelelőjére kell átszállni.
@@thuroczyrichard Köszönöm a választ! Jövőre szeretnénk kimenni és ott is élni. Bolgar várost néztük ki a Volga partján, de később szeretnénk megnézni amit lehet.
@@tonypapa76 ez komolyan érdekel! Volt már teljesen más kultúrából érkező barátnőm és a kezdeti izgalom után totál élhetetlen volt. ( közös anyanyelv hiánya, emebri kapcsolatok kezelése, problémákhoz való hozzáállás...stb) De én mellette tanultam meg igazán, hogy mit jelent az hogy én magyar vagyok!
@@BeataDawson az összhang kialakítása valóban személyiség kérdése. De te nem vettél észre semmilyen markáns különbséget? Pl.: A lány barzil volt és a következőket szűrtem le: A hosszútávú tervek olyan "olaszosak". Majd lesz valahogy, nem kell túlizgulni semmit. A kapcsolat alapja a dráma. Ha nincs dráma az nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem épp ellenkezőleg. A család ( és a barátok ) nagyon fontosak. Mindig van rá időd. Az idő és az időpontok, csak ilyen jelzésértékűek. Ha valaki azt mondja hogy majd holnap átjön hozzád az közel sem biztos hogy ott lesz. Európai ősök megléte egy sikk. De az európai történelem, a világháborúk, nem olyan fontosak. Első, Második vagy 56 ugyanmár... ezek mind csak egy apró fejezet volt a törikönyvben. A nemzetiségekhez való hozzáállás... egy poliglott állam evidens, a nemzetiség nem olyan fontos. Inkább csak egy " márka " amit szeretünk. Idegenekhez való viszony is más. Nem gondolják hogy át akarom baszni őket, kedvesek velem alapból, de valójában felütések. Az hogy a lány apja megölel engem nem jelent semmit, ha bár én csak saját apámat és esetleg nagyon ritkán a legjobb és rég nem látott barátomat ölelem meg. A nyelv használata! Egy magyar társaságban ( meg ha mindenki tud is angolul) nem evidens hogy azonnal átvaltunk a angolra ha egy magyart nem beszélő megjelenik... függetlenül attól hogy csak 2-3 percre köszönünk be. És általában más az emberekhez való viszony akkor ha közelről láttál már favellát és ha nem...
@@gergoszilagyi7948 markáns különbség nincs. Vannak különbségek (főleg szemléletben, dolgokhoz való hozzáállásban), de semmi sincs olyan, ami zavaró, vagy éppen megoldhatatlan lenne. Nem vagyunk egyiken sem drámázók. A kulcs - szerintem - a másik meghallgatása, a különbözőségek megvitatása, a beszélgetés. vannak olyan dolgok, amik a férjemnél, az ő családjában másként működtek, mint nálam/nálunk. PL náluk a család annyira nem volt fontos, mint nálunk. Azóta ez megváltozott és “átvették” a mi szokásainkat. Nem kellett erőltetni, megtetszett nekik és örömmel gyakorolják. Az idő, a pontosság nem jellemző az ausztrálokra, úgy általában, de a férjem eltér az általánostól, pont úgy szereti a pontosságot, az előretervezett, megszervezett dolgokat, mint én. Angol őseik vannak, így az európaiság benne van a vérükben. Az igaz, h a nemzet, nemzetiség fogalmát másként értékelik, mint én/mi, de ez sem okoz problémát, mert teljes mértékben elfogadják a nézeteimet. Általánosságban jellemző, h ‘nyálaskodnak’ egymással az emberek, ami nagyon távol áll tőlem, de ebben (is) a férjem pont úgy vélekedik, mint én. Mielőtt összeházasodtunk, a férjem ‘megtanulta’ a magyar történelmet - önként, kíváncsiságból! Magyarul mind a mai napig nem tud, szavakat ismer, állatneveket, káromkodást, kajaneveket, szerinte, képtelenség a magyar nyelvet megtanulni, hiába próbálkozott vele. Magyar társaságban két nyelven beszélgetünk. Amikor magyarul csevegek valakivel, néha még mindig azt hiszi, h veszekedünk, aztán jót nevetünk, amikor összefoglalom, h miről ‘veszekedtünk’. Szokott magyar újságokat is olvasni fordítóval. Konkrétan, nem tudok olyan dolgot mondani, ami problémát okoz közöttünk. Meg fogom kérdezni, h ő ezt hogyan látja és visszatérek.
Nagyon köszönöm a videóid! Az emberek a kis buborék életükből nagyon nehezen néznek ki... Én nézlek, és általad látok is.
Én még a szovjet időkben jártam Moszkvában (egyéb helyeken: Kijev, Csebokszári, Kazany, Szamara) Moszkva akkor is lenyűgöző volt.
2020 óta tervezünk ( amit minden évben újra kell tervezni) egy oroszországi utat (Szocsi-Moszkva-Szentpétervár). Remélem, hamarosan megszűnnek az akadályok, nem jön vmi újabb és tudunk menni 😂 Alig várom! Addig is leskedem a povjaidat 😊
Köszönöm szépen a videót
Köszönöm a bemutatót! Látottak alapján az az érzésem, van hova fejlődni nekünk is. Tudom, hogy minden város másképp szép. De Moszkva ezen része gyönyörű, bármely nyugati ország megirigyelheti, a tisztaság világbajnok.
Csak kérdezem!- ezek is a tizen öt perces városok koncepciója?
Csak egy ötlet , de jó lenne ha mesèlnèl egy egy Pov alatt a covidos időszakról , hogy milyen volt az Oroszországban . Mennyire voltak szigoruak a lezárások . Kötelező volt e az oltás stb
Up!
33:00
26:52 Csak nem ön is elmerül a gamer világban?!?!
Jó bemutató lett. Köszönöm. A metróállomások mennyire akadálymentesítettek?
Akkora embertömeget vezetnek el, hogy nem is lehetne másként. A legtöbb helyen lift is van. Ahol az átszállás gondot okoz babakocsival vagy kerekesszékkel, az általában olyan hely, ahol a HÉV-re megfelelőjére kell átszállni.
@@thuroczyrichard Köszönöm a választ! Jövőre szeretnénk kimenni és ott is élni. Bolgar várost néztük ki a Volga partján, de később szeretnénk megnézni amit lehet.
Milyen a közbiztonság? 🙂
Itt nincs veszélyben egy kiállított tank, a helyi Hős utcában. : )
@@thuroczyrichard Gondoltam... 🙃
Bezzeg ki kellett volna mennem ruszkiba csajozni!
"tulajdonképpen ez egy újra felvett POB". Ezek szerint kevered ám rendesen a latin és a ciril, "b" meg "v" betűt. . .😄🤩😄
!
Volt már orosz barátnőd?
Nos itt jön le aki trollkodik 😢
@@tonypapa76 ez komolyan érdekel! Volt már teljesen más kultúrából érkező barátnőm és a kezdeti izgalom után totál élhetetlen volt.
( közös anyanyelv hiánya, emebri kapcsolatok kezelése, problémákhoz való hozzáállás...stb)
De én mellette tanultam meg igazán, hogy mit jelent az hogy én magyar vagyok!
@@gergoszilagyi7948 szerintem, ez nem nemzetiség-függő, hanem személyiségfüggő. Nekem ausztrál a férjem és nincs semmi problémánk.
@@BeataDawson az összhang kialakítása valóban személyiség kérdése.
De te nem vettél észre semmilyen markáns különbséget?
Pl.: A lány barzil volt és a következőket szűrtem le:
A hosszútávú tervek olyan "olaszosak". Majd lesz valahogy, nem kell túlizgulni semmit.
A kapcsolat alapja a dráma. Ha nincs dráma az nem azt jelenti, hogy minden rendben van, hanem épp ellenkezőleg.
A család ( és a barátok ) nagyon fontosak. Mindig van rá időd.
Az idő és az időpontok, csak ilyen jelzésértékűek. Ha valaki azt mondja hogy majd holnap átjön hozzád az közel sem biztos hogy ott lesz.
Európai ősök megléte egy sikk.
De az európai történelem, a világháborúk, nem olyan fontosak. Első, Második vagy 56 ugyanmár... ezek mind csak egy apró fejezet volt a törikönyvben.
A nemzetiségekhez való hozzáállás... egy poliglott állam evidens, a nemzetiség nem olyan fontos. Inkább csak egy " márka " amit szeretünk.
Idegenekhez való viszony is más. Nem gondolják hogy át akarom baszni őket, kedvesek velem alapból, de valójában felütések.
Az hogy a lány apja megölel engem nem jelent semmit, ha bár én csak saját apámat és esetleg nagyon ritkán a legjobb és rég nem látott barátomat ölelem meg.
A nyelv használata! Egy magyar társaságban ( meg ha mindenki tud is angolul) nem evidens hogy azonnal átvaltunk a angolra ha egy magyart nem beszélő megjelenik... függetlenül attól hogy csak 2-3 percre köszönünk be.
És általában más az emberekhez való viszony akkor ha közelről láttál már favellát és ha nem...
@@gergoszilagyi7948 markáns különbség nincs. Vannak különbségek (főleg szemléletben, dolgokhoz való hozzáállásban), de semmi sincs olyan, ami zavaró, vagy éppen megoldhatatlan lenne. Nem vagyunk egyiken sem drámázók. A kulcs - szerintem - a másik meghallgatása, a különbözőségek megvitatása, a beszélgetés. vannak olyan dolgok, amik a férjemnél, az ő családjában másként működtek, mint nálam/nálunk. PL náluk a család annyira nem volt fontos, mint nálunk. Azóta ez megváltozott és “átvették” a mi szokásainkat. Nem kellett erőltetni, megtetszett nekik és örömmel gyakorolják. Az idő, a pontosság nem jellemző az ausztrálokra, úgy általában, de a férjem eltér az általánostól, pont úgy szereti a pontosságot, az előretervezett, megszervezett dolgokat, mint én. Angol őseik vannak, így az európaiság benne van a vérükben. Az igaz, h a nemzet, nemzetiség fogalmát másként értékelik, mint én/mi, de ez sem okoz problémát, mert teljes mértékben elfogadják a nézeteimet. Általánosságban jellemző, h ‘nyálaskodnak’ egymással az emberek, ami nagyon távol áll tőlem, de ebben (is) a férjem pont úgy vélekedik, mint én. Mielőtt összeházasodtunk, a férjem ‘megtanulta’ a magyar történelmet - önként, kíváncsiságból! Magyarul mind a mai napig nem tud, szavakat ismer, állatneveket, káromkodást, kajaneveket, szerinte, képtelenség a magyar nyelvet megtanulni, hiába próbálkozott vele. Magyar társaságban két nyelven beszélgetünk. Amikor magyarul csevegek valakivel, néha még mindig azt hiszi, h veszekedünk, aztán jót nevetünk, amikor összefoglalom, h miről ‘veszekedtünk’. Szokott magyar újságokat is olvasni fordítóval. Konkrétan, nem tudok olyan dolgot mondani, ami problémát okoz közöttünk. Meg fogom kérdezni, h ő ezt hogyan látja és visszatérek.