Ez a legjobb videó ebben a témában, köszönöm. Nagyon szomorú tény, és nagyon összetett a probléma, ugyanis a bántalmazó minidg fog újabb áldozatokat találni. Az én volt párom 9 évig tökéletesen csinálta ezt, nagyon nehéz volt megerősödni, elhagyni, de a legfontosabb megtartania a saját józan eszemet, jó közérzetemet. Nagyon sajnálom azokat, akik már közös gyerekkel kell, hogy véget vessenek egy ilyen kapcsolatnak. Én kértem hivatalos segítséget, anélkül, hogy megneveztem volna a volt páromat, csak el akartam menni. ( egy kelet-európai országban külföldiként ez nem olyan egyszerű..) Nálunk például állandóan az volt a célja, hogy elveszítsem a munkámat, mindent megtett ezzel kapcsolatban, akárhol, akármit dolgoztam, de mivel az ő országában élünk, évek teltek el ( én fiatal is voltam ) így. Remélem, hogy valamilyen külső beavatkozás által talán egyszer kér majd segítséget, és fejlődni fog, mert nem én voltam az első áldozata, és a nők bántalmazása számára természetes.
Sokszor tudatalatti az ilyen agresszorok viselkedése... Es vannak akik ezt finoman es diplomatikusan, édesgetve teszik. S ha felhivod a figyelmet rá, csak tagad es hárit. Így működik ez.Igen.
Én kerültem hasonló helyzetbe ,van aki a nélkülözhetetlenségébe ,sajàt magàba szerelmes,de el akarja veled hitetni ,hogy beléd.Azt hiszi,hitte (szerencsére talàlt màsik balekot, aki szolgàlja ,de megunja majd 2 év múlva),hogy majd elhiszek mindent,megvalósìtja àlmaimat,de közben csak a leigàzàs,megalàzàs a cél.Szerencsére anyukàm jàratos az ilyen dolgokban,és idejében feleszméltem,hogy jól àtvernek.A mostani embert probàltam figyelmeztetni akit azt hitte féltékeny vagyok,de majd ràjön.👏Köszönöm a témàt,vàrom a következőt.Az illető akiről beszéltem hìres és komoly segìtségre szorulna.
Háromszor futottam neki, míg egyszer végignéztem. Bántalmazó anya mellett felnővén, bántalmazó férj mellől -filmbe illő jelenet - megszökve egy kicsi gyerekkel, nem volt könnyű. És igen. Évek telnek el, míg az áldozatok ráébrednek: nem velük volt baj.
Érdekes, hogy fordított esetben apák nem szöknek meg kicsi gyerekkel. Azt nem fogadja el a társadalom. Míg, ha anya szökik, akkor az rendben van. Ezzel nem a Te esetedet akarom minősíteni, nyilván nem ismerem a körülményeket. Csak azért írom, mert legszívesebben én is megszöknék a gyerekkel. De tartok tőle, hogy a rendőrség / gyámügy nem állna az én oldalamra ebben az esetben. Ezért inkább maradok.
Azert volt,van aldozati szerep egyreszt. Masreszt az agresszor megiscs tukrot tart a gyengesegre. Provokal a tovabblepesre. Ez nem egyenrangu kolcsonos tiszteletet tanusito kapcsolat.
Köszönjük Kitti az újabb segítő gondolatokat! Annyira érthetően és életszagúan tudsz beszélni ezekről a pszichológiai témákról, hogy ez valami kincs! Különösen tetszik az, hogy mersz beszélni ilyen, talán kissé bevállalósabb témákról is, amit valljuk be, nem mindenki szeret meghallgatni. Megérdemled a figyelmet, mert értékes tartalmat készítesz, és ezekkel a videókkal nagyon sokat segítesz az olyan embereknek is, akik félnek, vagy nem tudnak elmenni terápiás foglalkozásra. Kitartást és motivációt, inspirációt kívánok a továbbiakhoz!
Kedves Kitti!Köszönöm!Sajnos minden szó rám ránk illik amit elmondtàl.Férjem a "lehúzó"ő pontosan tudja h én erős vagyok és nélküle is tudnék boldogulni,évek óta én vagyok a családfenntartó.Mikor beiratkoztam egy tanfolyamra ő mindent elkövetett h ne tudjak nyugodtan tanulni./Ugyanakkor mindig mondogatja h mennyire szeret és nem tudna nélkülem élni/Én járok persze kineziológushoz,fejlesztem magam a munkámat szeretem.Három gyerek már a saját lábán áll így most kezdtem el igazából elgondolkodni h én mit szeretnék stb.Köszönöm
Zsuzsa Sas nem biztos, nem feltétlenül kaptak bántást gyerekként. Az én nagyon beteg pszichopata férjem alá pl. a szülők mindent alátettek, és mégis mindent elkótyavetyélt, és még bunkó is lett, meg drogos 19 éves kora óta (ma meg már 42, és a helyzet változatlan, nem ismer fel semmit). Mondjuk náluk eléggé diszharmonikus családi kép volt mindig, hiszen a közös háztartásban élő nagymama által egy nárcisztikusan elnyomott, abszolút önállótlan anya, akinek az anyja még 40 éves korában is kitette az ágyra előző este a másnapi ruhát, amit szerinte fel kellene vennie reggel mielőtt dolgozni indul, ez az ,,azt veszed fel amit én előírok neked, hiszen magadtól még ahhoz is hülye vagy, édes lányom" típusú viselkedés... Később persze együtt az egész család, meg a férjem is kisfiúként, mindegyikük karöltve állandóan anyósomat alázta, ez ilyen bevett családi szokás volt náluk, férjem mesélte. Az apa durván alkoholista volt egész életében, és az a pszichopata agresszor fajta! Ha ivott, mindenkivel agresszív volt, még velem is, anyósom fogalmazott mindig úgy, hogy olyankor mintha félre csúszna valami a beteg agyában. De a gyereket (férjemet) SOHA nem bántotta. Egyedüli fiúgyermekként amolyan cinkost látott benne. A család mindennel ellátta férjemet, ezzel kompenzálták nála azt, hogy amúgy állandóan állt a bál náluk. Túlkompenzáltak, szó szerint a hátsója ki volt nyalva, még azt is elnézték neki, hogy amúgy már fiatal fiúként tiszteletlen és hazug volt a család női tagjaival. Ehhez képest semmit nem becsült, nem ismert fel semmit, ő váltig állítja, hogy neki egészséges és jó gyerekkora volt, csak éppen ma már a harmadik házát kótyavetyéli el, és az lesz a vége, hogy mehetünk az utcára lakni, és persze majd még azért is én leszek a hibás. Ki más! Engem meg 16 év alatt rommá betegített, és ráadásul mindent az én családomra kent, úgy hogy ma már egyikkel sincs kapcsolatom, valószínű felismerte az én ,,idióta, széttanult agyú" családom, hogy milyen ő, és talán tartanak tőle. Engem is végig átvert, mint - ahogy másoktól megtudtam - a saját családját. Azt nem gondolják át az ilyen agyonkényeztető szülők, hogy ezzel ragadozót teremtenek, aki egyszer az ő kezükbe is bele fog harapni, így is lett. Menni nincs hova, egészségem nulla, mára már mozogni is alig tudok, túl vagyok egy rákon, és 35 éves, gyermektelen, megkeseredett, fiatal nő vagyok, akinek kb. csak meghalni van joga. Igen, ilyenek ezek! A megfoghatatlan, édesgetős fajta. 😞 S csak akkor válik láthatóvá, amikor már visszafordíthatatlan, komoly károkat okozott, elvett egy emberéletet. /Kakucs/
Köszönet neked Kitti!!! Egy újabb fantasztikus téma tőled! Valami ötlet, hogyan lehet ezeket az agresszív/bántalmazó embereket szembesíteni ezzel a viselkedéssel? Olyan esetekre gondolok, ahol mind a két oldal talán nyitott kommunikálásra, nem pedig ahol az agresszív személy abból él, hogy elnyomja a másikat. Nagyon jónak találnám, ha legalább angol felirattal is megosztanád gondolataidat! Köszönet!
Kedves Kitti! Magacska meg honnan ismeri az en volt paromat??? Annyira rola beszel hogy az nem letezik hogy meg nem talalkoztak!😁😁😁😁 Kivanom hogy legyen szep napja!
3 evembe telt ugy felepitenem ujra az onbecsulesem/onbizalmam, hogy ki tudjak lepni egy ilyen kapcsolatbol. Es azota is probal manipulalni, hogy ugyis visszamegyek hozza, mert csak o a jo, vagy a masik, hogy nelkule senki vagyok, amirol tudom, hogy mar nem igaz. Hisz szarnyalok ha nem vagyok elnyomva. A harmadik verzio meg az, amikor a multam vagja a fejemhez, amihez nincs is koze, mert csak en meseltem neki multamrol, megis bantani, gyengiteni akar ezzel.... ha meg aztan vmi a kozosmultban volt hiba, az hozza ki belole a legnagyobb felhaborodast, majd lelkiismeretfurdalast akar kelteni bennem ezzel, csak hogy en ezeken mar tul vagyok! Tul kell lepni multbeli dolgon. Tanultunk belole...de mar nincs!
Nagyon sokat fejlődött a videóid minősége. De érdemes néhány kérdésre válaszolni, amennyire az időd engedi, mert úgy épül az üzleted ha a követőid/rajongód látják, hogy törődsz velük. ;-)
Nagyon jó videó! Tanácstalan vagyok... :( Egy kapcsolatomban a hölgy nagyon szerelmes volt az elején, és minden olyan gyorsan kezdett el történni... aztán elkezdett ultimátumokat adni, hogy mit kell tennem és meddig kell megtennem azt, mert különben retorzió jön. Jöttek a rendszeres szeretetmegvonások... Persze minden azért mert én ilyen meg olyan vagyok. Amikor normálisan leültem volna vele beszélgetni azt nem lehetett, mert Ő nem beszél velem, mert haragszik rám, és egyébkét meg minden az én hibám. Eljött az a pont is amikor már azzal gyilkolt lelkileg, hogy biztosan azért nem akarom megkérni a kezét, mert nem szeretem stb. Egészen egyszerűen annyit tett ellenem és a kapcsolat ellen, hogy nem tudtam hogyan éljem tovább az életem....Vele vagy nélküle?! Nem volt egyszerű történet mert szerettem. Ő pedig a maga módján egyik nap szeretett, másik nap meg keresztül nézett rajtam, ha valami nem úgy történt ahogyan ő azt elképzelte. Egy idő után kezdtem azt gondolni, hogy velem van a baj. Olyan volt mint egy dacos gyermek, csak azért egy felnőtt közel 40 éves embert látni ugyanazt produkálni mint egy kisgyermek az eléggé bizarr dolog. A bűntudatkeltés mindig az eszköze volt, és a hatalmas csendek és elfordulások. Összeköltöztünk, de Ő folyton költözködött, ha nem tetszett neki valami, mert őt nem szereti senki...természetesen én sem. Iszonyatosan nehéz volt a kirohanásait kezelni. Bevonta a családját is ebbe az egészbe, hiszen nem volt lakása így mikor elköltözött hazament a MamaHotelbe. Ott panaszkodott / manipulált, így én lettem a fekete bárány aki bántja a lányukat, holott annyi történt, hogy nem ugrottam bele vele egy házasságba, gyermekvállalásba stb. azok után ahogyan viselkedett. Állandó passzív-agresszív büntetések. Szeretlek / nem szeretlek...Nem akarlak elveszíteni / elegem van belőled szinte jól lekövethető periódusonként ment ez amíg együtt voltunk. Fel sem fogta, hogy talán neki kellene kicsit magába néznie ahhoz hogy kontrollálja a dühét, mikor nem az történik amit ő akart hogy történjen. Természetesen én voltam a hibás mindenért, ja és persze ő azért volt olyan amilyen, mert én nem kértem meg a kezét, én nem akarok vele jövőt, én nem szeretem stb. stb. Senki sem ismeri az igazi énjét amilyen a zárt ajtók mögött volt. Így aztán nem volt nehéz az első számú ellenséggé válnom mindenkinél, család, stb. Kirohanások, csendek váltogatták egymást. Csodálkozott, hogy a sok minden hatására inkább elgondolkodtam azon kell-e ez nekem hosszútávon. Szerettem nagyon, és most is szeretem, de közben ismét kiiktatott az életéből, mert neki nincs ideje, és nem tud várni, mert ő házasodni akar, gyermekeket akar stb. Folyton azzal fenyegetett, hogy elhagy ha nem teszek úgy ahogy neki jó, ahogyan azt ő elképzeli. Aztán hazament megint a MamaHotelbe, majd jött a nagy letiltás, és minden egyéb amit megint dühében csinált és elmondta hogy már nem szeret, már nem akar gyermeket és jövőt velem...Nos ezt kismilliószor végignyomta a kapcsolat alatt...szeretett / gyűlölt. Most megint letiltott, kiiktatott, így csend van megint. Úgy viselkedik mintha sosem léteztem volna. Azt hiszem ez nem szerelem volt. A szerelem nem akar elpusztítani semmit és senkit. A szeretet épít és nem rombol. Érzelmi hullámvasút volt. Pokoli lecke. Ennek hatására bevallom kissé értéktelennek érzem magam, hiszen szeretem és Ő folyton büntetett, eldobott. Sokszor azt mondjuk jajj hát hisztis...Nos ezek nem szimpla hisztik voltak. :( Aki szeret és elfogad az megért és nem hagy el, mert veled akar oda érni abba a jövőbe amire vágyik.. Ráadásul nem minden nap, vagy minden 2 hétben lép le. :( Volt mikor azt mondta látja hogy mit csinál és az nem normális, sőt ígérte nem fog ilyeneket elkövetni.... aztán újra megtette mikor dühös volt rám, mert nem az ő elképzelései szerint történtek a dolgok. Szerettem volna jövőt, gyermekeket, családot, de nem abban a tempóban, úgy és akkor ahogyan ő megszabja. Szerettem volna előtte megismerni őt valójában... Na erre a pszichológus azt mondta, hogy ennél jobban már lehet inkább ne akarjam megismerni... hiszen nem volt még elég meggyőző a viselkedése...karaktere?! Beleszerettem, most meg csak nézek ki a fejemből. Nem értem miért volt arra szükség, hogy ezt tegye velem-velünk. Azt hittem viszont szeret. Az elfordulás, a büntető csend, és a szeretet megvonás maradt. Nem kívánom senkinek ezt a megtapasztalást. :( Szóval nagyon hiányzik, mert szeretem őt, és mélységesen szomorú vagyok hogy kvázi önszabotálta magát attól a jövőtől amire vágyott, amiről mindig fantáziált és beszélt nekem. :(
Sajnos a hideg rázott ki ettől a videótól, mert három évet életem egy pontosan ilyen bántalmazó kapcsolatban. Sajnos azóta (és ebből kifolyólag) kiépült bennem egy védekező mechanizmus, ami szintén nem jó, de ha az ember nem akar áldozat lenni, akkor nincs más megoldás. Szomorú, de egy olyan képet kell mutatni magadról egy bántalmazó fél felé, amitől (nem tudom szebben mondani) de tart! Magabiztosnak kell lenni előtte, és úgy kell tenni, mintha az ő kritikái és romboló energiái semmiféle hatást nem váltanának ki belőled, és nem képesek megingatni téged az önbizalmadban. Mondok undorítóbbat! Olykor el kell játszani, hogy átmegy a füleden, amit a másik mond! Üres tektettel kell nézni rá, mintha fel sem fognád, hogy mit mond... Nagyon nehéz! Én sem így vagyok bekötve gyárilag. Aztán olykor sajnos (nem fizikai) agressziót kell mutatni. Egy bántalmazó fél feszegeti határokat, és ha nincsenek következményei, akkor mindig messzebb fog menni! Ezt én általában úgy szoktam csinálni, hogy ha valaki igazságtalanul bánt, akkor annak tárgyárára nem is reagálok, hanem egyszerűen higgadtan minősítem amit tesz... Azonnal látszik, ha nem egy építő kritika, hanem a bántalmazás a cél feléd. Ekkor pedig pusztán megjegyzed, hogy milyen rosszindulatú, agresszív, gonosz, stb a másik... Bántás mértékétől függően természetesen. Pl valaki azt fejti ki, hogy nélküle sehol nem lennél... Erre kábé annyit kell mondani, hogy "te nem becsülsz meg engem, pedig én megérdemelném. Igazságtalan, belekényelmesedett ember vagy,, aki nem tud értékelni engem..." Sajnos olykor-olykor azt is el kell játszani, hogy adott bántalmazásra aránytalanul erélyesen reagálsz. Ne nyugtassa magát azzal az agresszor bántalmazó, hogy "majd maximum megvédi magát!" Érezze csak azt, hogy ha unalmában, jó dolgában, vagy csak kedvtelésből kikezd téged, akkor hamar ő lehet a préda, és nem biztos, hogy batartod az arányosság elvét... Tudom, ezek elkeserítő dolgok. De vagy ez, vagy az áldozati szerep. Vagy a szakítás.
Nagyon jó, hogy ezt leírtad! Ki kell állni magunkért! ...csak nem mindig könnyű úgy telibetalálni a bántalmazót, hogy meg is értse, túlment egy határon. De ez jó, hogy ő lesz a préda! :)
Sok mindenben nem értek egyet veled. Ha védekezésből képmutatóvá és bántalmazóvá válsz, akkor a szörny elérte a célját: a saját képére és hasonlatosságára formált téged, hogy a lelki nyomorban és szeretetet nélkülöző életben ne érezze magát olyan nyomorultul egyedül. A gonoszság a nyilaival megfertőzött téged, a horgok a lelkedbe akadtak, és magad aktiválod a mérget szabad akaratodból, ami a legszomorúbb. Így terjed és szaporodik a gonosz a Földön: a bántalmazó a sérülései miatt bántalmazóvá válik és másokat bántalmaz. A szokásaink a jellemünkké válnak. A tudatos döntéseink alapján számonkérhetőek vagyunk, felelősek - már nem háríthatjuk a felelősséget másra, külső okokra, a körülményekre többé! Valamint a legtöbbet azzal árthatsz magadnak, ha olyan dolgokat teszel, amik nem a lényedből fakadnak, mert minden ilyen alkalommal egyre távolodsz önmagadtól. Sérül az önazonosságod: amit a szörny igyekezett benned lerombolni, azt a munkát végül magad végzed el! Mást mutatni, mint aki vagy, ami belőled fakad - erősen önbecsülésromboló helyzet. Önmegvetést, önutálatot, undort, meghasonlást, összeomlást hoz magával. Erőt mutatni és erősnek lenni nem ugyanaz. Ha másokat próbálsz becsapni, egy idő után óhatatlanul el kezded hinni magad is a vetített képet (szükséges is ez, hogy hiteles legyen az előadás!). Ez öncsalás. Az első fuvallattól kártyavárként dől össze az ilyen énkép. Az az út, amin jársz nem önmagadhoz vezet, nem valódi önismereti munka. Nem páncél, csak egy újabb törékeny máz, ami bármikor összeroppanhat nyomás alatt. A növekvő erő a minél teljesebb önazonosságban és önelfogadásban rejlik. Ha gyengének érzed magad (tudod, hogy gyenge vagy), de erőt mutatsz, azzal végső soron magadat köpöd szembe. Másokat ideig-óráig megtéveszthetsz, összezavarhatsz, de te pontosan tudod önmagadról az igazságot. Ha kifelé eljátszod, hogy meg tudod magad védeni, de egy váratlan helyzetre (mindig azok!) nincs hatékony megküzdési stratégiád, akkor egy nehéz helyzetben az önbizalmad nem, viszont a magad iránt érzett haragod és önagressziód, önmegvetésed, önutálatod nőni fog. Valamint erőt mutatni (főleg ott, ahol nincs), nagyon bölcstelen cselekedetnek tartom egy bántalmazóval szemben. Ismerve a gonoszság lélektanát ez olyan, mintha vörös posztót lengetnél egy fújtató bika előtt: felhívás keringőre. Ők vadásznak. A látható (!) erő mértéke mutatja számukra a zsákmány értékét. Céljuk elejteni a vadat és trófeát csinálni belőle. Kiismerni, becserkészni, csapdába csalni, leölni, kizsigerelni, tartósítani és a kitömött állatot közszemlére tenni a kandalló fölött, a saját dicsőségére. Belemenni a játékba egy "született", ösztönös vadásszal: csak a vad pusztulását eredményezheti. Önáltatás azt hinni, hogy ez egy olyan küzdelem, ahol egyenlő felek, kiegyenlített erőviszonyok között, szabályszerűen harcolnak egymással. Ő egy vadász a magaslesen egy távcsöves puskával, te pedig egy őzike a szántásban. Ő gonoszabb, mint amennyire te jó vagy; ő jobban a pusztulásodat akarja, mint amennyire te életben akarsz maradni - mert neki a te halálod létkérdés, neked pedig még az életed sem létkérdés, mert már rég be vagy altatva! Az ő lételeme a pusztítás. Ha nem vagy képes (márpedig nem!) olyan mértékben épülni és építeni, mint ahogy ő rombol, akkor ez vesztes ügy. "Szégyen a futás" - mondják az ostoba, büszke emberek. Valójában elfutni egy olyan helyzet elől/helyzetből, amiből semmiképpen nem jöhetünk ki jól - az egyetlen igazi bölcsesség. Csak úgy győzhetsz, ha önmagad maradsz. Ha áldozat vagy, éld meg ezt az állapotot a maga teljességében! Ha gyenge vagy, vállald a gyengeségedet, és az erőtlenséged válik az erőddé! Ha fáj, fogadd el, mert a fájdalom jelzés: megmutatja, hogy hol van dolgod, és főleg azt, hogy még élsz! Ha valami nem megy, fogadd el! Erősödj meg abban/abból, ami megy! Abból senki nem tud megerősödni, ha olyat erőltet (magára), ami nem az övé. Felvállalni a sebezhetőségünket, kifejezni és elfogadni az érzéseinket, behúzni és tiszteletben tartani az önmagunk (és mások) személyes határait, asszertívan akaratot érvényesíteni - olyan állapotot, cselekedeteket mutatnak, amiket a prédára lesők messze elkerülnek, mert érzik, tudják, hogy ezzel birokra kelni nem az ő biztos győzelmüket szavatolná. Kívánom mindannyiónknak, hogy minél előbb jussunk el ilyen állapotba, hogy végre biztonságban lehessünk!
Kedves Kitti.Tanácsot tudna adni, hogy lehet ezekkel az "agresszorok"-kal szemben viselkedni, úgy hogy ne menjünk érzelmileg teljesen tönkre? Úgy kéne, mint egy védőoltás! Köszönöm!
Szerintem ezek nem ennyire tisztán elkülönülő szerepek.Én voltam elnyomó és elnyomott szerepben ugyanazzal a személlyel szemben. A különbség az,hogy az elnyomó szerepre csak utólag jöttem rá.S hogy mekkorát hibáztam.
Köszönöm a videót. Hogyha lehetséges egy videót szeretnék kérni a passzív agresszív hatalmi harci törekvésekkel kapcsolatban a munkahelyen. Hogy kell kezelni amikor a főnöktől indul a bántalmazás de a tábora az aki végrehajtja pletyka (a célpont háta mögött) direkt és indirekt megalázás formájában? Mi a teendő ha a főnök nárcisztikus?
Kedves Kitti nagyon jó téma és sajnos napi jelenség hogy az emberek bántják sértegetik egymást szerintem ezt azok teszik akik egyáltalán nincsenek rendben sem érzelmileg lelkileg vagy anyagilag és irigyek ez a tapasztalatom gratulálok nagyon jók a videói
Az elsö témàval kapcsolatosan jutott eszembe az a mondàs, ( egy régi vicc csattanója ) „ Úgy kezdödött, hogy visszaütött….“ Szegénységi bizonyitvànyt àllit ki mindenki magàról, aki úgy érzi magàt valakinek,ha a màsikat lenyomja, uralja….
Ezt a videót is inkább az elnyomók fogják megérteni. Lehetne ugyanebben a témában akár a szülő gyerekről is egy kisebb videót készíteni, mert milyen sok nőtől hallom, hogy a fiú nem tud leválni az anyukájáról, a barátnője meg igyekszik küzdeni a helyzetben...
Igen, normális esetben megkell nézni az adott szituációt.Sosem jó elnyomni és lehúzni a másikat legalábbis én inkább fordítva szeretem ezt a helyzetet, nekem az ad erőt ha adhatok. Szomorú, hogy vannak ilyenek emberek..
Milyen érdekes. Az egy dolog, hogy férfiként pont egy ilyen kapcsolat elszenvedője vagyok, de a mai politikai kommunikáció is visszaköszön a videó mondandójából.
Hasonlo a szituacio a munkahelyemen. Szeretnek visszamenni, de akivel eddig egyutt dolgoztam nem akarja. Megvadolt, h nem vegzem a munkam es masnapra behivtak a vezetoseghez h tisztazzuk. Pedig csak szeptembertol szeretnek ujra dolgozni, addigra jar le a gyes, de mar most fur. Felek is vissza menni emiatt. Allandoan vedekezo allasban kell lennem. :( elszomorito h ez megy a vilagban.
Szia kitti! Amit itt elmondtál az ALAP! egy munkahelyen, főképpen főnök-beosztott viszonyban. Legalábbis ezek szerint nekem nem volt "normális" munkahelyem, pedig voltam már pár helyen.
Drága Kitti!Igaz régi a videó ,azért reménykedem tud válaszoni!9 hónapja járok pszichológushoz,egy ilyen kapcsolat miatt!Sajnos azóta még erősebb a bosszúvágya!Mit tehetek,hogy védjem magam? Köszönöm a válaszát!
Hát, sajnos a hivatalos fórumokon rendörség, munkahelyi helyeken is működik ez! Pont most éltem át ezt egy munkahelyi jelentkezés során! S ebből egy rendőrségi intézkedés amiben én voltam az áldozat. S majd ebből én lettem a " agresszor" bélyege, három nagydarab nő ellen!
Szerintem sokszor kezdetben tudat alatt.Aztán mintha belőle növekedne,nekem ez a tapasztalatom,mert nem volt önbizalmam,egy ideig megtehette.Meg kell erősödni...megtettem,erre büszke vagyok...
Szia szeretnék tanácsot kérni mert én vagyok így az édesanyámal alondoan lenez lemond már kezd bele elegem leni külföldön dolgozik az anyukam haza jön Szlovákiából és az az első neki lemond engem lenez majd visza megy tuc nekem ebben tanácsot adni hogy mit tehetek ellene?
Kedves Kitti! Nekem is el kellett szenvednem,de kiszálltam.Erősödjön Ön is,ne hagyja a saját életében ugyanezt!Sajnos,sokszor másnak javasolni egyszerűbb.Próbálja magát megvédeni!
Az online világban ez napi jelenség, még társkereső oldalakon is, ahol elvileg az ismerkedés lenne a cél. Kérdezem, hogy egy ilyen ember a valós, napi életben hogy viselkedik, amennyiben nem értenek vele egyet? Elgondolkoztató, minden helyzetre!
Mert rossz kötődési mintákat tanult (gyerekkorában verte az apja/anyja, így megtanulta, "hol a helye" a másikkal szemben, így már csak az áldozat szerepét tudja magáénak érezni egy partner mellett), vagy módszeres agymosáson ment keresztül a bántalmazó által, így észre sem veszi, mi történik vele.
Nos, ez az amit egy olyan ember nem fog megérteni egészen addig, amíg ne adj isten maga is nem kerül olyan helyzetbe. Ha nem értitek, nem baj, csak legalább ne ítélkeznének sokan! Ebből a nem értés-ből lesznek az áldozathibáztatók - ami amúgy tovább tudja fokozni az áldozat tehetetlenségérzését, és nagyon megnehezíti a kitörést. Tudom, mert sajnos saját tapasztalat. 😔
Ez a legjobb videó ebben a témában, köszönöm. Nagyon szomorú tény, és nagyon összetett a probléma, ugyanis a bántalmazó minidg fog újabb áldozatokat találni.
Az én volt párom 9 évig tökéletesen csinálta ezt, nagyon nehéz volt megerősödni, elhagyni, de a legfontosabb megtartania a saját józan eszemet, jó közérzetemet. Nagyon sajnálom azokat, akik már közös gyerekkel kell, hogy véget vessenek egy ilyen kapcsolatnak. Én kértem hivatalos segítséget, anélkül, hogy megneveztem volna a volt páromat, csak el akartam menni. ( egy kelet-európai országban külföldiként ez nem olyan egyszerű..)
Nálunk például állandóan az volt a célja, hogy elveszítsem a munkámat, mindent megtett ezzel kapcsolatban, akárhol, akármit dolgoztam, de mivel az ő országában élünk, évek teltek el ( én fiatal is voltam ) így. Remélem, hogy valamilyen külső beavatkozás által talán egyszer kér majd segítséget, és fejlődni fog, mert nem én voltam az első áldozata, és a nők bántalmazása számára természetes.
Sokszor tudatalatti az ilyen agresszorok viselkedése...
Es vannak akik ezt finoman es diplomatikusan, édesgetve teszik.
S ha felhivod a figyelmet rá, csak tagad es hárit.
Így működik ez.Igen.
Én kerültem hasonló helyzetbe ,van aki a nélkülözhetetlenségébe ,sajàt magàba szerelmes,de el akarja veled hitetni ,hogy beléd.Azt hiszi,hitte (szerencsére talàlt màsik balekot, aki szolgàlja ,de megunja majd 2 év múlva),hogy majd elhiszek mindent,megvalósìtja àlmaimat,de közben csak a leigàzàs,megalàzàs a cél.Szerencsére anyukàm jàratos az ilyen dolgokban,és idejében feleszméltem,hogy jól àtvernek.A mostani embert probàltam figyelmeztetni akit azt hitte féltékeny vagyok,de majd ràjön.👏Köszönöm a témàt,vàrom a következőt.Az illető akiről beszéltem hìres és komoly segìtségre szorulna.
Nagyon szivesen hallgattam ilyen okos szép nőt🙂
Ezt a videót én kötelezővé tenném az iskolában!!! Nem csak párkapcsolatban fordul elő, hanem szülő-gyerek kapcsolatban is!
Háromszor futottam neki, míg egyszer végignéztem. Bántalmazó anya mellett felnővén, bántalmazó férj mellől -filmbe illő jelenet - megszökve egy kicsi gyerekkel, nem volt könnyű. És igen. Évek telnek el, míg az áldozatok ráébrednek: nem velük volt baj.
Érdekes, hogy fordított esetben apák nem szöknek meg kicsi gyerekkel. Azt nem fogadja el a társadalom. Míg, ha anya szökik, akkor az rendben van.
Ezzel nem a Te esetedet akarom minősíteni, nyilván nem ismerem a körülményeket. Csak azért írom, mert legszívesebben én is megszöknék a gyerekkel. De tartok tőle, hogy a rendőrség / gyámügy nem állna az én oldalamra ebben az esetben. Ezért inkább maradok.
Azert volt,van aldozati szerep egyreszt. Masreszt az agresszor megiscs tukrot tart a gyengesegre. Provokal a tovabblepesre. Ez nem egyenrangu kolcsonos tiszteletet tanusito kapcsolat.
Így élek.... Ha ezt életnek lehet nevezni.....
Most olvastam a "Mi jár a bántalmazó fejében?" (szerz.: Lundy Bancroft) c. könyvet. Javaslom a téma iránt érdeklődőknek.
Köszönöm!
Köszönjük Kitti az újabb segítő gondolatokat! Annyira érthetően és életszagúan tudsz beszélni ezekről a pszichológiai témákról, hogy ez valami kincs! Különösen tetszik az, hogy mersz beszélni ilyen, talán kissé bevállalósabb témákról is, amit valljuk be, nem mindenki szeret meghallgatni. Megérdemled a figyelmet, mert értékes tartalmat készítesz, és ezekkel a videókkal nagyon sokat segítesz az olyan embereknek is, akik félnek, vagy nem tudnak elmenni terápiás foglalkozásra. Kitartást és motivációt, inspirációt kívánok a továbbiakhoz!
Neked szintén. Sok figyelmet kivanok
Ez a video szamomra egy megerösites es szavakba formalasa a " kedves" edesanyam viselkedeseröl! Pontosan ezt müveli velünk felnött gyerekeivel...
Sajnos én ezt látom a nagyszüleimnel. Illetve annál a generációnal. :( szuper video. Köszönöm a hasznos információkat
Kedves Kitti!Köszönöm!Sajnos minden szó rám ránk illik amit elmondtàl.Férjem a "lehúzó"ő pontosan tudja h én erős vagyok és nélküle is tudnék boldogulni,évek óta én vagyok a családfenntartó.Mikor beiratkoztam egy tanfolyamra ő mindent elkövetett h ne tudjak nyugodtan tanulni./Ugyanakkor mindig mondogatja h mennyire szeret és nem tudna nélkülem élni/Én járok persze kineziológushoz,fejlesztem magam a munkámat szeretem.Három gyerek már a saját lábán áll így most kezdtem el igazából elgondolkodni h én mit szeretnék stb.Köszönöm
Én is ezt vettem észre, aki gyenge, az húzna le. Nálam nagyon sokszor volt ilyen, végül már elzárkóztam mindenkitől, hogy kivédjem ezt.
A nárcisztikus elnyomók többnyire nagyon korai időszakban komoly sérelmeket, bántåsokat éltek át. Súlyos esetben messze el kell kerülni őket!
De a bantalmazottak is, ezt ne feledjuk. Ne hagyjukfigyelmen kivul.a ket veglet vegpontjai ők egy egyenesen.osszefugg.dolguk van egymassal.
Zsuzsa Sas nem biztos, nem feltétlenül kaptak bántást gyerekként. Az én nagyon beteg pszichopata férjem alá pl. a szülők mindent alátettek, és mégis mindent elkótyavetyélt, és még bunkó is lett, meg drogos 19 éves kora óta (ma meg már 42, és a helyzet változatlan, nem ismer fel semmit). Mondjuk náluk eléggé diszharmonikus családi kép volt mindig, hiszen a közös háztartásban élő nagymama által egy nárcisztikusan elnyomott, abszolút önállótlan anya, akinek az anyja még 40 éves korában is kitette az ágyra előző este a másnapi ruhát, amit szerinte fel kellene vennie reggel mielőtt dolgozni indul, ez az ,,azt veszed fel amit én előírok neked, hiszen magadtól még ahhoz is hülye vagy, édes lányom" típusú viselkedés... Később persze együtt az egész család, meg a férjem is kisfiúként, mindegyikük karöltve állandóan anyósomat alázta, ez ilyen bevett családi szokás volt náluk, férjem mesélte. Az apa durván alkoholista volt egész életében, és az a pszichopata agresszor fajta! Ha ivott, mindenkivel agresszív volt, még velem is, anyósom fogalmazott mindig úgy, hogy olyankor mintha félre csúszna valami a beteg agyában. De a gyereket (férjemet) SOHA nem bántotta. Egyedüli fiúgyermekként amolyan cinkost látott benne. A család mindennel ellátta férjemet, ezzel kompenzálták nála azt, hogy amúgy állandóan állt a bál náluk. Túlkompenzáltak, szó szerint a hátsója ki volt nyalva, még azt is elnézték neki, hogy amúgy már fiatal fiúként tiszteletlen és hazug volt a család női tagjaival. Ehhez képest semmit nem becsült, nem ismert fel semmit, ő váltig állítja, hogy neki egészséges és jó gyerekkora volt, csak éppen ma már a harmadik házát kótyavetyéli el, és az lesz a vége, hogy mehetünk az utcára lakni, és persze majd még azért is én leszek a hibás. Ki más! Engem meg 16 év alatt rommá betegített, és ráadásul mindent az én családomra kent, úgy hogy ma már egyikkel sincs kapcsolatom, valószínű felismerte az én ,,idióta, széttanult agyú" családom, hogy milyen ő, és talán tartanak tőle. Engem is végig átvert, mint - ahogy másoktól megtudtam - a saját családját. Azt nem gondolják át az ilyen agyonkényeztető szülők, hogy ezzel ragadozót teremtenek, aki egyszer az ő kezükbe is bele fog harapni, így is lett. Menni nincs hova, egészségem nulla, mára már mozogni is alig tudok, túl vagyok egy rákon, és 35 éves, gyermektelen, megkeseredett, fiatal nő vagyok, akinek kb. csak meghalni van joga.
Igen, ilyenek ezek! A megfoghatatlan, édesgetős fajta. 😞 S csak akkor válik láthatóvá, amikor már visszafordíthatatlan, komoly károkat okozott, elvett egy emberéletet.
/Kakucs/
Rengeteg értékes tartalmat közölsz. Megfogalmazod, ami sokakat érint. Köszönet érte!
Köszönet neked Kitti!!! Egy újabb fantasztikus téma tőled!
Valami ötlet, hogyan lehet ezeket az agresszív/bántalmazó embereket szembesíteni ezzel a viselkedéssel? Olyan esetekre gondolok, ahol mind a két oldal talán nyitott kommunikálásra, nem pedig ahol az agresszív személy abból él, hogy elnyomja a másikat.
Nagyon jónak találnám, ha legalább angol felirattal is megosztanád gondolataidat!
Köszönet!
Kedves Kitti! Magacska meg honnan ismeri az en volt paromat??? Annyira rola beszel hogy az nem letezik hogy meg nem talalkoztak!😁😁😁😁 Kivanom hogy legyen szep napja!
3 evembe telt ugy felepitenem ujra az onbecsulesem/onbizalmam, hogy ki tudjak lepni egy ilyen kapcsolatbol. Es azota is probal manipulalni, hogy ugyis visszamegyek hozza, mert csak o a jo, vagy a masik, hogy nelkule senki vagyok, amirol tudom, hogy mar nem igaz. Hisz szarnyalok ha nem vagyok elnyomva.
A harmadik verzio meg az, amikor a multam vagja a fejemhez, amihez nincs is koze, mert csak en meseltem neki multamrol, megis bantani, gyengiteni akar ezzel.... ha meg aztan vmi a kozosmultban volt hiba, az hozza ki belole a legnagyobb felhaborodast, majd lelkiismeretfurdalast akar kelteni bennem ezzel, csak hogy en ezeken mar tul vagyok!
Tul kell lepni multbeli dolgon. Tanultunk belole...de mar nincs!
Jól tetted, hogy leváltál az ilyen szülőktől.
Kettőn all. Mindket fel benne van. A bantalmazo es a bantalmazott is.dolguk van.
Nagyon sokat fejlődött a videóid minősége. De érdemes néhány kérdésre válaszolni, amennyire az időd engedi, mert úgy épül az üzleted ha a követőid/rajongód látják, hogy törődsz velük. ;-)
Nagyon jó videó! Tanácstalan vagyok... :( Egy kapcsolatomban a hölgy nagyon szerelmes volt az elején, és minden olyan gyorsan kezdett el történni... aztán elkezdett ultimátumokat adni, hogy mit kell tennem és meddig kell megtennem azt, mert különben retorzió jön. Jöttek a rendszeres szeretetmegvonások... Persze minden azért mert én ilyen meg olyan vagyok. Amikor normálisan leültem volna vele beszélgetni azt nem lehetett, mert Ő nem beszél velem, mert haragszik rám, és egyébkét meg minden az én hibám. Eljött az a pont is amikor már azzal gyilkolt lelkileg, hogy biztosan azért nem akarom megkérni a kezét, mert nem szeretem stb. Egészen egyszerűen annyit tett ellenem és a kapcsolat ellen, hogy nem tudtam hogyan éljem tovább az életem....Vele vagy nélküle?! Nem volt egyszerű történet mert szerettem. Ő pedig a maga módján egyik nap szeretett, másik nap meg keresztül nézett rajtam, ha valami nem úgy történt ahogyan ő azt elképzelte. Egy idő után kezdtem azt gondolni, hogy velem van a baj. Olyan volt mint egy dacos gyermek, csak azért egy felnőtt közel 40 éves embert látni ugyanazt produkálni mint egy kisgyermek az eléggé bizarr dolog. A bűntudatkeltés mindig az eszköze volt, és a hatalmas csendek és elfordulások. Összeköltöztünk, de Ő folyton költözködött, ha nem tetszett neki valami, mert őt nem szereti senki...természetesen én sem. Iszonyatosan nehéz volt a kirohanásait kezelni. Bevonta a családját is ebbe az egészbe, hiszen nem volt lakása így mikor elköltözött hazament a MamaHotelbe. Ott panaszkodott / manipulált, így én lettem a fekete bárány aki bántja a lányukat, holott annyi történt, hogy nem ugrottam bele vele egy házasságba, gyermekvállalásba stb. azok után ahogyan viselkedett. Állandó passzív-agresszív büntetések. Szeretlek / nem szeretlek...Nem akarlak elveszíteni / elegem van belőled szinte jól lekövethető periódusonként ment ez amíg együtt voltunk. Fel sem fogta, hogy talán neki kellene kicsit magába néznie ahhoz hogy kontrollálja a dühét, mikor nem az történik amit ő akart hogy történjen. Természetesen én voltam a hibás mindenért, ja és persze ő azért volt olyan amilyen, mert én nem kértem meg a kezét, én nem akarok vele jövőt, én nem szeretem stb. stb. Senki sem ismeri az igazi énjét amilyen a zárt ajtók mögött volt. Így aztán nem volt nehéz az első számú ellenséggé válnom mindenkinél, család, stb. Kirohanások, csendek váltogatták egymást. Csodálkozott, hogy a sok minden hatására inkább elgondolkodtam azon kell-e ez nekem hosszútávon. Szerettem nagyon, és most is szeretem, de közben ismét kiiktatott az életéből, mert neki nincs ideje, és nem tud várni, mert ő házasodni akar, gyermekeket akar stb. Folyton azzal fenyegetett, hogy elhagy ha nem teszek úgy ahogy neki jó, ahogyan azt ő elképzeli. Aztán hazament megint a MamaHotelbe, majd jött a nagy letiltás, és minden egyéb amit megint dühében csinált és elmondta hogy már nem szeret, már nem akar gyermeket és jövőt velem...Nos ezt kismilliószor végignyomta a kapcsolat alatt...szeretett / gyűlölt. Most megint letiltott, kiiktatott, így csend van megint. Úgy viselkedik mintha sosem léteztem volna. Azt hiszem ez nem szerelem volt. A szerelem nem akar elpusztítani semmit és senkit. A szeretet épít és nem rombol. Érzelmi hullámvasút volt. Pokoli lecke. Ennek hatására bevallom kissé értéktelennek érzem magam, hiszen szeretem és Ő folyton büntetett, eldobott. Sokszor azt mondjuk jajj hát hisztis...Nos ezek nem szimpla hisztik voltak. :( Aki szeret és elfogad az megért és nem hagy el, mert veled akar oda érni abba a jövőbe amire vágyik.. Ráadásul nem minden nap, vagy minden 2 hétben lép le. :( Volt mikor azt mondta látja hogy mit csinál és az nem normális, sőt ígérte nem fog ilyeneket elkövetni.... aztán újra megtette mikor dühös volt rám, mert nem az ő elképzelései szerint történtek a dolgok. Szerettem volna jövőt, gyermekeket, családot, de nem abban a tempóban, úgy és akkor ahogyan ő megszabja. Szerettem volna előtte megismerni őt valójában... Na erre a pszichológus azt mondta, hogy ennél jobban már lehet inkább ne akarjam megismerni... hiszen nem volt még elég meggyőző a viselkedése...karaktere?! Beleszerettem, most meg csak nézek ki a fejemből. Nem értem miért volt arra szükség, hogy ezt tegye velem-velünk. Azt hittem viszont szeret. Az elfordulás, a büntető csend, és a szeretet megvonás maradt. Nem kívánom senkinek ezt a megtapasztalást. :( Szóval nagyon hiányzik, mert szeretem őt, és mélységesen szomorú vagyok hogy kvázi önszabotálta magát attól a jövőtől amire vágyott, amiről mindig fantáziált és beszélt nekem. :(
Sajnos a hideg rázott ki ettől a videótól, mert három évet életem egy pontosan ilyen bántalmazó kapcsolatban.
Sajnos azóta (és ebből kifolyólag) kiépült bennem egy védekező mechanizmus, ami szintén nem jó, de ha az ember nem akar áldozat lenni, akkor nincs más megoldás.
Szomorú, de egy olyan képet kell mutatni magadról egy bántalmazó fél felé, amitől (nem tudom szebben mondani) de tart! Magabiztosnak kell lenni előtte, és úgy kell tenni, mintha az ő kritikái és romboló energiái semmiféle hatást nem váltanának ki belőled, és nem képesek megingatni téged az önbizalmadban.
Mondok undorítóbbat! Olykor el kell játszani, hogy átmegy a füleden, amit a másik mond! Üres tektettel kell nézni rá, mintha fel sem fognád, hogy mit mond... Nagyon nehéz! Én sem így vagyok bekötve gyárilag.
Aztán olykor sajnos (nem fizikai) agressziót kell mutatni. Egy bántalmazó fél feszegeti határokat, és ha nincsenek következményei, akkor mindig messzebb fog menni! Ezt én általában úgy szoktam csinálni, hogy ha valaki igazságtalanul bánt, akkor annak tárgyárára nem is reagálok, hanem egyszerűen higgadtan minősítem amit tesz... Azonnal látszik, ha nem egy építő kritika, hanem a bántalmazás a cél feléd. Ekkor pedig pusztán megjegyzed, hogy milyen rosszindulatú, agresszív, gonosz, stb a másik... Bántás mértékétől függően természetesen.
Pl valaki azt fejti ki, hogy nélküle sehol nem lennél... Erre kábé annyit kell mondani, hogy "te nem becsülsz meg engem, pedig én megérdemelném. Igazságtalan, belekényelmesedett ember vagy,, aki nem tud értékelni engem..."
Sajnos olykor-olykor azt is el kell játszani, hogy adott bántalmazásra aránytalanul erélyesen reagálsz. Ne nyugtassa magát azzal az agresszor bántalmazó, hogy "majd maximum megvédi magát!" Érezze csak azt, hogy ha unalmában, jó dolgában, vagy csak kedvtelésből kikezd téged, akkor hamar ő lehet a préda, és nem biztos, hogy batartod az arányosság elvét...
Tudom, ezek elkeserítő dolgok. De vagy ez, vagy az áldozati szerep. Vagy a szakítás.
Koszonom, hogy ezt megosztottad, így kevésbé érzem magam egyedül férfiként, akivel egy valójában bántalmazó nő kezdett ki.
Nagyon jó, hogy ezt leírtad! Ki kell állni magunkért! ...csak nem mindig könnyű úgy telibetalálni a bántalmazót, hogy meg is értse, túlment egy határon. De ez jó, hogy ő lesz a préda! :)
Sok mindenben nem értek egyet veled.
Ha védekezésből képmutatóvá és bántalmazóvá válsz, akkor a szörny elérte a célját: a saját képére és hasonlatosságára formált téged, hogy a lelki nyomorban és szeretetet nélkülöző életben ne érezze magát olyan nyomorultul egyedül. A gonoszság a nyilaival megfertőzött téged, a horgok a lelkedbe akadtak, és magad aktiválod a mérget szabad akaratodból, ami a legszomorúbb. Így terjed és szaporodik a gonosz a Földön: a bántalmazó a sérülései miatt bántalmazóvá válik és másokat bántalmaz. A szokásaink a jellemünkké válnak. A tudatos döntéseink alapján számonkérhetőek vagyunk, felelősek - már nem háríthatjuk a felelősséget másra, külső okokra, a körülményekre többé!
Valamint a legtöbbet azzal árthatsz magadnak, ha olyan dolgokat teszel, amik nem a lényedből fakadnak, mert minden ilyen alkalommal egyre távolodsz önmagadtól. Sérül az önazonosságod: amit a szörny igyekezett benned lerombolni, azt a munkát végül magad végzed el! Mást mutatni, mint aki vagy, ami belőled fakad - erősen önbecsülésromboló helyzet. Önmegvetést, önutálatot, undort, meghasonlást, összeomlást hoz magával.
Erőt mutatni és erősnek lenni nem ugyanaz. Ha másokat próbálsz becsapni, egy idő után óhatatlanul el kezded hinni magad is a vetített képet (szükséges is ez, hogy hiteles legyen az előadás!). Ez öncsalás. Az első fuvallattól kártyavárként dől össze az ilyen énkép.
Az az út, amin jársz nem önmagadhoz vezet, nem valódi önismereti munka. Nem páncél, csak egy újabb törékeny máz, ami bármikor összeroppanhat nyomás alatt. A növekvő erő a minél teljesebb önazonosságban és önelfogadásban rejlik. Ha gyengének érzed magad (tudod, hogy gyenge vagy), de erőt mutatsz, azzal végső soron magadat köpöd szembe. Másokat ideig-óráig megtéveszthetsz, összezavarhatsz, de te pontosan tudod önmagadról az igazságot. Ha kifelé eljátszod, hogy meg tudod magad védeni, de egy váratlan helyzetre (mindig azok!) nincs hatékony megküzdési stratégiád, akkor egy nehéz helyzetben az önbizalmad nem, viszont a magad iránt érzett haragod és önagressziód, önmegvetésed, önutálatod nőni fog.
Valamint erőt mutatni (főleg ott, ahol nincs), nagyon bölcstelen cselekedetnek tartom egy bántalmazóval szemben. Ismerve a gonoszság lélektanát ez olyan, mintha vörös posztót lengetnél egy fújtató bika előtt: felhívás keringőre. Ők vadásznak. A látható (!) erő mértéke mutatja számukra a zsákmány értékét. Céljuk elejteni a vadat és trófeát csinálni belőle. Kiismerni, becserkészni, csapdába csalni, leölni, kizsigerelni, tartósítani és a kitömött állatot közszemlére tenni a kandalló fölött, a saját dicsőségére. Belemenni a játékba egy "született", ösztönös vadásszal: csak a vad pusztulását eredményezheti. Önáltatás azt hinni, hogy ez egy olyan küzdelem, ahol egyenlő felek, kiegyenlített erőviszonyok között, szabályszerűen harcolnak egymással. Ő egy vadász a magaslesen egy távcsöves puskával, te pedig egy őzike a szántásban. Ő gonoszabb, mint amennyire te jó vagy; ő jobban a pusztulásodat akarja, mint amennyire te életben akarsz maradni - mert neki a te halálod létkérdés, neked pedig még az életed sem létkérdés, mert már rég be vagy altatva! Az ő lételeme a pusztítás. Ha nem vagy képes (márpedig nem!) olyan mértékben épülni és építeni, mint ahogy ő rombol, akkor ez vesztes ügy. "Szégyen a futás" - mondják az ostoba, büszke emberek. Valójában elfutni egy olyan helyzet elől/helyzetből, amiből semmiképpen nem jöhetünk ki jól - az egyetlen igazi bölcsesség.
Csak úgy győzhetsz, ha önmagad maradsz. Ha áldozat vagy, éld meg ezt az állapotot a maga teljességében! Ha gyenge vagy, vállald a gyengeségedet, és az erőtlenséged válik az erőddé! Ha fáj, fogadd el, mert a fájdalom jelzés: megmutatja, hogy hol van dolgod, és főleg azt, hogy még élsz! Ha valami nem megy, fogadd el! Erősödj meg abban/abból, ami megy! Abból senki nem tud megerősödni, ha olyat erőltet (magára), ami nem az övé. Felvállalni a sebezhetőségünket, kifejezni és elfogadni az érzéseinket, behúzni és tiszteletben tartani az önmagunk (és mások) személyes határait, asszertívan akaratot érvényesíteni - olyan állapotot, cselekedeteket mutatnak, amiket a prédára lesők messze elkerülnek, mert érzik, tudják, hogy ezzel birokra kelni nem az ő biztos győzelmüket szavatolná.
Kívánom mindannyiónknak, hogy minél előbb jussunk el ilyen állapotba, hogy végre biztonságban lehessünk!
@@karena833 Kedves Renáta! Tűpontos levezetés! Nagyon egyetértek! Remek meglátások, tökéletes megfogalmazás! Köszönjük szépen!
Pontosan igazad van köszi szépen tovább jó munkát kívánom
Kedves Kitti.Tanácsot tudna adni, hogy lehet ezekkel az "agresszorok"-kal szemben viselkedni, úgy hogy ne menjünk érzelmileg teljesen tönkre? Úgy kéne, mint egy védőoltás! Köszönöm!
El kell felejteni őket örökre.
Az a vedool5as, h dolgozol a multadon. Erosen. Lelkileg.miert vagy ilyen cipoben. Gyerekkori. Dolgozni ezen.ez a megoldas
Tipikus nárcisztikus húzás! Fogadjunk, hogy politikusok voltak :D
Sajnos hétköznapi embereknél is előfordul...
Nagyon értékes videó.
Szerintem ezek nem ennyire tisztán elkülönülő szerepek.Én voltam elnyomó és elnyomott szerepben ugyanazzal a személlyel szemben.
A különbség az,hogy az elnyomó szerepre csak utólag jöttem rá.S hogy mekkorát hibáztam.
András Hunor Ez mennyire èrdekes.Màrmint,hogy az èletben legtöbbször utólag,egy nagyobb làtòkörbôl tudunk csak megbízhatóbb következtetéseket levonni.
Annyira igaz.osszefugg a ketto.
Köszönöm a videót. Hogyha lehetséges egy videót szeretnék kérni a passzív agresszív hatalmi harci törekvésekkel kapcsolatban a munkahelyen. Hogy kell kezelni amikor a főnöktől indul a bántalmazás de a tábora az aki végrehajtja pletyka (a célpont háta mögött) direkt és indirekt megalázás formájában? Mi a teendő ha a főnök nárcisztikus?
Kedves Kitti nagyon jó téma és sajnos napi jelenség hogy az emberek bántják sértegetik egymást szerintem ezt azok teszik akik egyáltalán nincsenek rendben sem érzelmileg lelkileg vagy anyagilag és irigyek ez a tapasztalatom gratulálok nagyon jók a videói
Koszonjuk szepen 😊
Az elsö témàval kapcsolatosan jutott eszembe az a mondàs, ( egy régi vicc csattanója )
„ Úgy kezdödött, hogy visszaütött….“
Szegénységi bizonyitvànyt àllit ki mindenki magàról, aki úgy érzi magàt valakinek,ha a màsikat lenyomja, uralja….
Ezt a videót is inkább az elnyomók fogják megérteni. Lehetne ugyanebben a témában akár a szülő gyerekről is egy kisebb videót készíteni, mert milyen sok nőtől hallom, hogy a fiú nem tud leválni az anyukájáról, a barátnője meg igyekszik küzdeni a helyzetben...
pont ezt csinálják velem a munkahelyemen a primitiv érzelmileg elmaradott "mestereim"
Igen, normális esetben megkell nézni az adott szituációt.Sosem jó elnyomni és lehúzni a másikat legalábbis én inkább fordítva szeretem ezt a helyzetet, nekem az ad erőt ha adhatok. Szomorú, hogy vannak ilyenek emberek..
Köszönöm 👌
Szuper volt!!
Milyen érdekes. Az egy dolog, hogy férfiként pont egy ilyen kapcsolat elszenvedője vagyok, de a mai politikai kommunikáció is visszaköszön a videó mondandójából.
Pont ilyen szituacióban vagyok, egy elmebeteg alattam lakóval szemben !!
Hasonlo a szituacio a munkahelyemen. Szeretnek visszamenni, de akivel eddig egyutt dolgoztam nem akarja. Megvadolt, h nem vegzem a munkam es masnapra behivtak a vezetoseghez h tisztazzuk. Pedig csak szeptembertol szeretnek ujra dolgozni, addigra jar le a gyes, de mar most fur. Felek is vissza menni emiatt. Allandoan vedekezo allasban kell lennem. :( elszomorito h ez megy a vilagban.
Szia kitti!
Amit itt elmondtál az ALAP! egy munkahelyen, főképpen főnök-beosztott viszonyban.
Legalábbis ezek szerint nekem nem volt "normális" munkahelyem, pedig voltam már pár helyen.
Vegre valaki megfogalmazta...az elejre gondolok.
Ezek az emberek nem pszichopaták? A kérdés komoly, nem sértegetni szeretnék.
De..
valamilyen szinten de sajnos. És rendesen kicsinálják a másikat.
De. Szerintem igen. De legalábbis betegebb a lelke, mint a bántalmazotté a mélypont legmélyén.
Ép lelkű ember ilyet nem tesz.
Very Okosh (smart ), la Doctoresse.
Vous ne me surprenez plus !
-- külömben, PONT ezen a témán matat a fejem máá napok óta...
Ejj ha
Mais ca s'ecrit comme ca: különben
Az iskolában kéne ezt felvenni a tantervbe :(
Drága Kitti!Igaz régi a videó ,azért reménykedem tud válaszoni!9 hónapja járok pszichológushoz,egy ilyen kapcsolat miatt!Sajnos azóta még erősebb a bosszúvágya!Mit tehetek,hogy védjem magam? Köszönöm a válaszát!
Erre mondjuk hogy jellemselejt :)
Hát, sajnos a hivatalos fórumokon rendörség, munkahelyi helyeken is működik ez! Pont most éltem át ezt egy munkahelyi jelentkezés során! S ebből egy rendőrségi intézkedés amiben én voltam az áldozat. S majd ebből én lettem a " agresszor" bélyege, három nagydarab nő ellen!
Ismerős.
😍.....
Amikor az elnyomó személy társat választ, szándékosan olyat választ, aki alkalmas erre?
Szerintem sokszor kezdetben tudat alatt.Aztán mintha belőle növekedne,nekem ez a tapasztalatom,mert nem volt önbizalmam,egy ideig megtehette.Meg kell erősödni...megtettem,erre büszke vagyok...
Nem minden elnyomó szülőnek válik elnyomhatóvá a gyereke.
Egymást választják.
Szia szeretnék tanácsot kérni mert én vagyok így az édesanyámal alondoan lenez lemond már kezd bele elegem leni külföldön dolgozik az anyukam haza jön Szlovákiából és az az első neki lemond engem lenez majd visza megy tuc nekem ebben tanácsot adni hogy mit tehetek ellene?
Hogyan lehet tőlük megszabadulni, ha a családban vannak ilyen személyek? Többen is! Mindenki csak róluk beszél, de a megoldásról nem.
Kedves Kitti!
Nekem is el kellett szenvednem,de kiszálltam.Erősödjön Ön is,ne hagyja a saját életében ugyanezt!Sajnos,sokszor másnak javasolni egyszerűbb.Próbálja magát megvédeni!
Az online világban ez napi jelenség, még társkereső oldalakon is, ahol elvileg az ismerkedés lenne a cél. Kérdezem, hogy egy ilyen ember a valós, napi életben hogy viselkedik, amennyiben nem értenek vele egyet? Elgondolkoztató, minden helyzetre!
Na, ha már ez a téma, hogy az emberek bántalmazzák egymást, akkor ki kell mondani, hogy beteg az emberiség, az emberek hetven százaléka selejt.
Vagy az önállótlanná tett. ... És mit tudna mondani a nonverbális bántalmazásról? 365 nap megsértősöttség!!!
Ez van
Sajnos ugyanez van az en kapcsolatomba is
Nekem sajnos az anyám volt ilyen...
De akit bántalmaznak miért nem megy el?miért tűri akár tíz húsz évig?
Mert rossz kötődési mintákat tanult (gyerekkorában verte az apja/anyja, így megtanulta, "hol a helye" a másikkal szemben, így már csak az áldozat szerepét tudja magáénak érezni egy partner mellett), vagy módszeres agymosáson ment keresztül a bántalmazó által, így észre sem veszi, mi történik vele.
Nos, ez az amit egy olyan ember nem fog megérteni egészen addig, amíg ne adj isten maga is nem kerül olyan helyzetbe. Ha nem értitek, nem baj, csak legalább ne ítélkeznének sokan! Ebből a nem értés-ből lesznek az áldozathibáztatók - ami amúgy tovább tudja fokozni az áldozat tehetetlenségérzését, és nagyon megnehezíti a kitörést. Tudom, mert sajnos saját tapasztalat. 😔