DIPLOMÁCIA ÉS SZERELEM

A Habsburgok külpolitikája 1799-ben különösen nehéz feladat előtt állt. A Napóleon elleni itáliai háborúban feltétlenül szükség volt az orosz hadsereg támogatására, de I. Pál cár roppant labilis egyénisége miatt komoly volt az esély a kudarcra.
Ebben a helyzetben remek húzásnak bizonyult a fiatal József nádor szentpétervári küldetése, méghozzá házassági céllal, melynek során teljes sikerrel járt: kölcsönös szerelemre lobbantak Alexandra Pavlovna nagyhercegnővel, és egyben leendő apósát is elkötelezte az osztrák fegyverek támogatása kérdésében. A diplomataként is sikeres József főherceg kiteljesedett új szerepeiben: kibontakozott érett személyisége, amelyet az előkelő arisztokrata/uralkodói fenség és a nemes egyszerűség, józan, polgári mentalitás sajátos egysége jellemzett.
A bájos nagyhercegnő a budai vár „királynéja” lett, de 1801-ben sajnos tragédia törte össze az idillt: a szülés során a leánygyermek meghalt, majd hamarosan az édesanya is követte őt a sírba. Ők ketten máig az ürömi pravoszláv kápolnában nyugszanak, mely hazánk egyik jelentős ortodox vallási műemléke.