Na ezzel még vigasztalni fogom magam: "Nekem ember ne mondja hogy mit csináljak, de ha én úgy érzem, hogy a helyzet azt kívánja, hogy csináljak valamit, akkor azonnal megteszem!"
Az erzesek nemszamitanak, nemkell oket komolyan venni.. De a fuben vergodo hal peldaja jut eszembe akkor ez most hogyis van.. Honnan tudjam hogy johelyen vagyok e a vilagban vagy nem
az egészben a legjobb a Feynman idézet volt az elején. ( amit az Istenről összekuszált a végén, az hívőnek, ateistának egyformán semmitmondó volt. csalódás.)
Szerintem nem volt cél hogy bárkinek is kielégítő választ adjon. A csalódás itt nagyon is jót jelent az én szememben. A hívők biztosak próbálnak lenni abban hogy Isten létezik. Az ateisták meg abban hisznek hogy Isten nem létezik. Mindkét hozzáállás hazug, mert az igazság az, hogy senki semm biztos abban, hogy Isten létezik-e vagy nem. Hát ez bizony csalódás...én is nagyot csalódtam mikor ezt beláttam. De volt benne egy felszabadulás is, mert immár nem kell magamnak hazudni, élhetek úgy, hogy azt mondom: nem tudom, de a kérdés önmagában is nagyon érdekes.
Szerintem ez volt eddig a legjobb. Főleg a vége felé. :D
Az érzéseinket meghatározzák a gyerekkori tapasztalataink?
Hát ez most felszabadító volt!! Ja nem!Feloldozást és megkönnyebbülést éreztem, miközben hallgattam🙂
Valóban nagyon jó adás volt, de nekem már korábbiak is voltak nagyon inspirálók.
Akkor most felszabadito volt vagy " ja nem!"
Ebben az Ábrahámos történetben a felsőbbrendű utasítással szerintem lehetne vitatkozni.
Egyet értek. Akkor ezek mentèn , feláldozhatnánk egymást 'felsőbb' utasításra. Bizonyára az elmebetegek is, ezzel magyarázzák tettüket.
Na ezzel még vigasztalni fogom magam: "Nekem ember ne mondja hogy mit csináljak, de ha én úgy érzem, hogy a helyzet azt kívánja, hogy csináljak valamit, akkor azonnal megteszem!"
Az erzesek nemszamitanak, nemkell oket komolyan venni.. De a fuben vergodo hal peldaja jut eszembe akkor ez most hogyis van.. Honnan tudjam hogy johelyen vagyok e a vilagban vagy nem
az egészben a legjobb a Feynman idézet volt az elején.
( amit az Istenről összekuszált a végén, az hívőnek, ateistának egyformán semmitmondó volt. csalódás.)
Szerintem nem volt cél hogy bárkinek is kielégítő választ adjon. A csalódás itt nagyon is jót jelent az én szememben. A hívők biztosak próbálnak lenni abban hogy Isten létezik. Az ateisták meg abban hisznek hogy Isten nem létezik. Mindkét hozzáállás hazug, mert az igazság az, hogy senki semm biztos abban, hogy Isten létezik-e vagy nem. Hát ez bizony csalódás...én is nagyot csalódtam mikor ezt beláttam. De volt benne egy felszabadulás is, mert immár nem kell magamnak hazudni, élhetek úgy, hogy azt mondom: nem tudom, de a kérdés önmagában is nagyon érdekes.