Kedves András, ez a videó nagyon korrekt volt. Sajnálatos, hogy sokan egy döntés miatt, amivel nem értenek egyet, hirtelen hiteltelennek kiáltják ki mindazt, amit valaki addig végzett szolgálatként. Nehéz szembesülni ezzel, még akkor is, ha tudjuk, hogy mindannyiunk szolgálatát nem a kommentelők, hanem Isten fogja megítélni. Nem katolikus lelkipásztorként is imádkozom értetek, katolikus papokért ezekben a napokban. Isten áldjon!
4 роки тому+11
ad Attila Nyári: Ez az ökumené non plusz ultrája... Hiteles, biblikus, Jézus szerinti. Olvasásakor beleremegett a szívem. Hála érte, mert látható, hogy az Úr még a tragédiákból is tud virágot fakasztani. (Katolikusként, alapító tagja voltam egy csodálatos ökumenikus közösségnek.) Áldjon, és vezessen titeket az Úr!
@ Az ôkumené is emberi kitalált szó. Az Irás anyaszentegyházról beszél, aminek Jézus Krisztus a feje, pápák és nagy egyházvezetõk helyett. Aki Krisztus nevét vallja, és kõvetõje a Biblia tanitásai szerint, az mind az anyaszentegyházhoz tartozik, fùggetlenûl attól, hogy minek nevezik azt a gyûlekezetet. Nincs uralkodó meg tõrténelmi egyház. Jézus azt tanitotta: " aki kôzôttetek elsô akar lenni, legyen a ti szolgátok" - mert Õ nem hivalkdó volt, hanem egyszerû emberként, az Isten Fia, aki életét adta értûnk. Végre Jézusra kellene nézni és nem embereken csodálkozni. Jésus ma megdicsôùltként van a mennyei Atyánk jobbján, hogy esedezzen érettûnk, most is értûnk szolgál. Legyen végre hála Neki!
Köszönöm a nagyon keresztény, az irgalmasság és nem az ítélet szemszögéből alkotott véleményét! Egy könyvre kellett gondoljak (nem tudom, magyarul is megjelent-e), melyet egy volt kartauzi szerzetes felesége írt saját életükről, és más, volt kartauziak döntéséről, akik elhagyták a rendet (a kartauzi rend a katolikus egyház talán legszigorúbb rendje, ahol viszont a szerzetesek talán a legintimebb kapcsolatban élnek Istennel). Itt kiderül, hogy sokszor csupán maguk tévedtek hivatásukkal kapcsolatban. Ha valaki tévesen úgy gondolja, szerzetesnek/papnak hívta el Isten, az lehet, hogy csak ennek az életnek a vonzóerejét tartotta Isten hívásának. A könyv nem csak a kolostorhoz fenntartott további jó kapcsolatokról beszél, hanem a nehézségekről, melyekkel a világba kikerülten kell megbírkózniuk, valamint arról, hogyan befolyásolja a kartauzi élet máig is családi életüket, és hogy férje, most mint több gyermek atyja, máig is naponta elvonul a házukban erre a célra külön épített cellájába, hogy ott órákon keresztül imádkozzon. A hangsúly tehát nem azon van, hogy az egyházban, a rendben vagy a kilépő testvérben "bűnöst" találjon, hanem egy mélységesen emberi vonást ábrázol, mely bizonyosan mindenki életében nagy szerepet játszik, hogy sokszor milyen nehéz számunkra Isten tervét megérteni. Úgy hiszem, mások elítélése helyett érdemes azon elgondolkoznunk, hogy saját életünk mely pontjain értettük félre Isten vezetését, és milyen akaratlan körutakat , zsákutcákat és mellékvágányokat jártunk meg ezáltal, míg (remélhetőleg) megtaláltuk azt az utat, melyet valóban Isten szabott ki nekünk.
Üdvözletem! Szeretném megköszönni ezt az egész csatornát,mert alapjaiban változtatta meg a véleményem a vallásról.Eddig nem voltam és még nem is vagyok egy nagy istenhívő,amihez hozzájárult pár külső tényező(pl.:hittantanárok)amik eléggé kellemetlenül érintettek,de ez a csatorna kifejezetten egy pozitív csalódás volt számomra. Én erre a csatornára még 1 napja találtam rá és nagyon tetszik,már azért is mivel nem hangzik el minden lélegzetvételkor egy ámen és mert emberien beszél ezekről a témáról és nem utálkozva,fröcsögve és bemutatja a papság emberi oldalát és nem csak annyit mutat ami a szentmiséken van.Remélem még sokáig fog ez a csatorna üzemelni mert nagyon tetszik ez az egész,már az hogy egy vallásosabb(nálam nem nehéz azért)ember hogy látja ezeket.Itt példaként ezekre az írásokra gondolok amiket lehozott a média erről a papról mivel engem ezek szimplán untatnak,de papi szemmel is belátást nyerhettem a témába és azért így már picit más az egész dolog. Végszóként remélem minél hamarabb jön az új videó és már azért bánom hogy az egész vallással eddig nem nagyon törődtem,mivel nem volt rá jó példám mivel az eddigi életemben az összes vallásos ember már inkább az álszent kategóriába volt sorolható.
@@hodaszandras Köszönöm a szívéjes fogattatást és azt hogy nem akartok elküldeni tudjuk hova "mély" vallásosságom miatt bár e miatt a csatorna eléggé megingatott ebben és most így nem tudom mi legyen😅Ugye eddig nem nagyom mentem ilyen vallásos környezetbe mivel valamiért csak a puszta jelenlétem miatt le akart szúrni 3 vénasszony mivel ugye nem vagyok egy régimódi ember és eléggé sok okoseszközöm van amik hordozható eszközök formályában rajtam van(óra,sportfülhalgató nyakláncként a nyakban,stb...)és valamiért nagyon nem örültek és vak birka módjára kezdenek olyan szavakkal dobálózni hogy az fájdalmas már nekem is.De jó hír hogy ezek szerint van normális keresztény közösség és 1 vallásos környezet ahol nem akarnak megdobálni száraz cicakakával😅
Ámen, ámen András atya! Köszönöm, hogy emlékeztetett minket, hogy a papok is emberek, nem robotok, sokszor megfeledkezünk erről. El vagyunk telve önmagunkkal, bele sem tudunk gondolni, hogy milyen áldozatokkal jár ez a gyönyörű, de egyben nehéz és felesősségteljes hivatás! Mindenképp imádkozom az Egyház papjaiért!
Ha egy lájkkal ki tudom fejezni, hogy tetszett a tartalom, miért nincs három like, hogy ki tudjam fejezni ha nagyon nagyon nagyon tetszett a tartalom?! Gratulálok az összefoglaláshoz, teljesen érthető volt és teljesen tudok azonosulni is vele! Isten áldja meg érte!
Igen a klérus állitott sok lépcsôfokot a hivek és a papok kôzé. Valami feljebb rendû lénynek kivánták magukat bemutatni. Ez pl.- a csipkés, diszes papi ruhákkal, sûvegekkel hivalkodva, amitõl õk Isten elõtt nem kedvesebbek mint a hivõk bármelyike. Sem aranyakkal, sem szobrokkal. A kôzvetlenség, õszinteség a példaadás, mint Isten szolgáitól elvárható lenne, mert Jézus Krisztus is igy élt a nép kôzõtt, egyszerûen szertejárt, tanitott, gyógyitott, és ugye mindannyiunknak Ô kellene a példakép legyen. Nem atyáskodni kellene, hanem az Igét hirdetni, aki testté lett. János ev. 1. részben.
@@valakisenki2 Milyen áldozat? Jézus Krisztus az áldozat, aki meghalt a mi bûneinkért, hogy nekûnk ôrôk életûnk lehessen. Az Ô bûntõrlô vére az egyetlen áldozat, és butaság áldozásról, meg bármi más Isten tanitása ellen szólni. Az ostya, a Biblia szerint kenyér darabról van szó, ami a Krisztus értûnk megtõrt testére kell, hogy emlékeztessen, hogy legyûnk mindig hálásak ezért, és éljûnk méltóképpen Õhozzá. Az egy korty bor, ami a vért szimbolizálja, azzal elismerjûk, hogy értûnk is kiontatott, és megbánjuk bûneinket. Sajnos a katolikusoknál csak a pap issza a "misebort" a hivek csak nézik. Mindezek szimbólikus cselekedetek, Jézus parancsolta igy. " Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hagyatkozzon a Szentirásra kérem, és ne embertöl várjon útbaigazitást, mert a pap sem tévedhetetlen, annak is meg kell állnia az Isten itélôszéke elõtt. Olvassa a Irást, mely Isten szava az emberekhez. Ajánlom Lukács evangeliomát a 22. részben, a 7-23 versek. Ilyen egyszerûen illenék emlékeznûnk mindannyunknak, akik Krisztust akarják kôvetni. Hogy szájba rakjanak ostyát a papok, ilyenrõl nem szól az Isten. Sok fertõzésre ad az okot. Károli Bibliát olvassa, és mindenben megértésre jut. Sok áldást kivánok.
Kedves atya, mit gondol megoldást jelentene-e a nyitott plébánia (régen mi ott nőttünk fel, foci, bográcsozás, számháború stb)? Vagy, hogy nem egy pap járna 10 faluba, hanem a falvak járnának az atyához egy plébániára, ahol vasárnap nemcsak gyorsan ledarálná a misét, hanem egész napos programot lehetne szervezni közös ebéddel, játékkal? Vagy ami még eszembe jutott árva gyerekeket befogadni a plébániára? Esetleg görögkatolikusokhoz hasonlóvá tenni a cölibátus választását?
Köszönöm András atya az összefoglalót. Egyetértek veled az elmondottakkal kapcsolatban. Isten áldását kérem a munkatokhoz. Füzes Ádám volt atyának is minden jót kívánok további életéhez.
Dicsértessék András Atya! Mély tiszteletem ezért a videóért! Ugyanis őszintén próbálod megérteni a volt paptárs döntésének hátterét. Ami régóta bennem van, hívőként azt látom, hogy az egyház, mint egy " multinacionális szervezet", hasonlóan működik mint a többi multinacionális cégek. Mire is gondolok? Ha valaki bemegy egy boltba, azt látja, hogy választék bőven, minden mi szem-szájnak ingere, igyekeznek a mai kor modern emberének a mohó, néha vágyait kielégíteni. Egy idő után természetes, hogy van minden. Azt hogy ezt elérhessék, nagyon sok, kis névtelen embernek az áldozatos munkájára van szükség, sokszor olyanokra, akik csak álmodozhatnak olyan termékek után, amiket nap mint nap kiraknak...Nagyon nagyok különbségek akár házon belül is. Valahogy ez az érzésem az egyházzal is. Igyekeznek minél szélesebb körű szolgáltatást nyújtani a híveknek, de közben az Atya által is említett problémákról mintha nem venne tudomást. Miért égnek ki, miért válnak szenvedélybetegekké, miért hagyják el az egyházat? Talán jó lenne, ha kommunában élnének, jobban szem előtt lennének egymás számára, esetleg aki jobban kimerülne, azt kicsit kivonnák, v. más feladatot adnának neki. Ennek egy folyamatnak kell lenni, esetleg nem lenne szégyen akár, szakembereket is bevonni a történetbe. A papok is csak emberek, nem gépek!
A bulinegyed közepén néztem meg. Ilyet sem csináltam még. Nagyon fontos ez a videó. A hiányzó őszinte hang. Embernek, emberségesnek maradni. És a kéretlen, bántó, karaktergyilkos cikkek a szakmám szégyenei.
Azért a 60-as évek előtt sem volt rózsás a helyzet a párkapcsolatokban, a mutatók a válás terén csak azért voltak jobbak, mert a társadalmi elvárások teljesen mások voltak a nők felé. Nagyapáink nyíltan csalhatták nagyanyáinkat, akkor is a kilépni akaró nő volt az, akit megbélyegeztek..
@@mosomedve777 szegeny asszonyok Móricz a Nyugat c. folyóirat 1930-ban megjelent 3. számában Tiszazugi méregkeverők címmel írt a nagyrévi asszonyok persorozatáról. A „nagyrévi angyalcsinálók” elnevezés több olyan nőre utal, akik többségükben egy tiszántúli kis faluban, Nagyréven éltek és 1914 és 29 között több száz embert mérgeztek meg. V megmergeztek a ferjuket.
@@andrasnagy7426 ismerem a történetet, ezt dolgozza fel a modern korba helyezve a Hukkle c. film. De tény, hogy keresztény Európánkban évszázadokon át elterjedt dolog volt, hogy nemes urak a felesegük mellett szeretőt tartottak, az uralkodókról nem is beszélve. Csak arra reflektáltam, hogy a 60 - as évek előtt sem volt rózsás a helyzet.
Ez nettó baromság. Régen mindenki mindenkivel kefélt, még a viktoriánus időkben is. Számos népdal és fennmaradt mese utal erre. A férfiak sem válhattak el. Az, hogy tartottak szeretőt nem azt jelentette, hogy megszabadultak a bántalmazó feleségüktől. Egyébként ezt a szerető dolgot ne tartsuk már evidenciának. A legtöbb férfi akkor és most is örül, ha egyáltalán ránéz egy nő, nemhogy még szeretőt tartson. Ahhoz az kéne, hogy vonzó legyen, ezt pediga férfiak igen kis hányada mondhatja el magáról.
@@HemiBiriba Minden területről lehetne ellenpéldákat felhozni, én konkrétan a saját családomban történt megbélyegzések fültanúja lehettem, és azért már nem vagyok mai gyerek. (56 év) De ha a századfordulóra tekintünk vissza, még ott is asszonyállatnak nevezte a férfinép a házastársát. Mivel Hodász atya a hazai válási statisztikákat hozta fel példának, eszembe sem jutott, hogy elkalandozzunk tág történelmi korszakok és kultúrák területére.
Tisztelt Hodász Atya ! Protestáns vagyok de van szabadságom a Krisztusban arra, hogy így szólítsalak kedves András testvér. Érthetőnek találom az emberek meghökkenését sőt felháborodását. Ez nem személyre szóló, sokkal inkább az a vágy, miszerint szeretnénk megbízni azokban, akik az életünket irányító hivatalokat betöltik.. Az egyház is ilyen és meg kell őrizni az erkölcsi tisztaságát mindenek felett. Kívanatosnak tartom sokakkal együtt, hogy ha egy tisztségviselő nem képes ellátni a hivatalát akkor azt adja vissza. Igaz ez az élet minden területére. Sajnos a mi fertőzött, beteg társadalmunkban ez nem megszokott, ezért az emberek értetlenül szemlélik egy lelkiismeretes ember döntését.Számomra mindenképp példa értékű. Bízom benne, hogy a Krisztus iránti szerelme töretlen mert ez überel minden írottat és íratlant egyaránt......szeretettel...csak egy protestáns.
Szép napot. Ez egy igazán értelmes őszinte és egyedüli gondokat menet. És igen senkinek nincs joga más felet pálcát törni és el ítélni ítélkezni.sem magán embernek sem esetleg a papsag nak sem Először nézne önmagába ,mindenki igen beszélgetni és segíteni.akar kit. Tisztelettel. Levente. Nagyvárad.
Ez ismét jó videó lett, fontos tartalommal. Azonban a párbeszédet érdemes lenne még komolyabb kérdésekkel folytatni, ráépítve a videóban is elhangzottakra. - Mit tesz a klérus annak a nyolc lépcsőfok távolságnak a csökkentésére, ha már felépítette és fenntartja azt? Tudom, egyre több dolgot tesz, és az nagy dolog, hogy ezt kezdi belátni, de vajon elkötelezett-e ennek változtatásában? - Mit gondolnak a papok, akik hétről hétre mondanak ítéletet szószékről vagy ambóról a híveik magánéletéről úgy, hogy ők ennek gyakorlásara általában tizedannyira sem voltak képesek papságuk előtt? Megéri-e a híveket ítélkezésre nevelni azzal, hogy őket is gyakran megítélik? - Vajon mennyien gyakorolják az említett empátiát az életükben? Mennyire része ez a szemináriumi oktatásnak? Jelzem, jelenleg egy felbomlott házasságban kínlódót jobban szankcionál az egyház akár élete végéig, mint mondjuk egy rablógyilkost. - Miközben a papok, híveik jelentős részéhez is hasonlóan megterhelő napi munkát végeznek, sokan sajátos viszonyt ápolnak mind a perselypénz bevételek elvárása, mind pedig a lelki frusztrációik prédikáción keresztüli levezetésével kapcsolatban. Ez egyrészt komoly hitelességi válságot okoz, másrészt igen mérgező is a hívek és magának a papnak az életére nézve is. Ez csak a papjaink egy részét érinti, de ha valaki járja az országot, és klf. helyeken beül vasárnapi misére, és manapság meglepő módon oda is figyel a prédikációkban elhangzottakra, igen meredek dolgokat fog tapasztalni! Ez talán egy jóval komolyabb rendszer szintű probléma lenne! - Mindemellett a híveknek, ha tehetik, szintén erős empátiát és néha nevelő támogatást kell tudniuk nyújtani papjuknak. Egy pap élete nehéz, neki is meglehetett ugyanaz a rossz családi háttér, és ő saját család híján, szülőség híján soha nem kapja meg az igazi lehetőséget, hogy érett felnőtt lehessen. Ehhez azonban a híveknek is kicsit fel kell rúgniuk azt a beidegződött status-quo-t, hogy a pap ő “hatalmasságában” a hívek közössége felett áll. Egy felettes személyt ugyanis nehéz empátiával vagy barátsággal támogatni, akkor is, ha rászorul.
4 роки тому+43
Kedves András Atya! Lehet sok kérdésben nem egyezik a véleményünk, de annyira hálás vagyok és köszönöm az ilyen és ehhez hasonló videókat, ugyanis hatalmas szükség van rájuk. Mi keresztények annyit kritizálunk, kövezzünk igeversekkel, akár a világot akár egymást, hogy kiderüljön nekünk van igazunk. Amikor az "igazságunk" csak mint egy kard támad, ahelyett hogy építene, bátorítana, vigasztalna. Hatalmas kincs ez a videó, és még sok ilyet! 💎
Kedves András atya! Hálásan köszönöm a videót! A lényegre tapintottál, bizony bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy pap is lehet ember, lehet beteg, lehet magányos, lehet alkoholista, lehet depressziós és a sort lehet folytatni. Az eb némileg ott van elhantolva, hogy a papi problémákról nem illik/szokás/“szabad” őszintén, nyíltan beszélni sem a klerikusi, sem a laikusi oldalról- pláne nem párbeszédben. Nagy lépés szükséges a megfelelő elfogadáshoz és szemléletváltáshoz.
Kedves András Atya! Nagyon köszönöm az őszinteségedet! Talán pont így lehet ebből a helyzetből a legtöbbet "kihozni", rádöbbenünk, hogy ne csak mindig várjunk, hanem adjunk, merjünk adni. Imádkozom.
Kedvens András atya! Nagyon korrekt, hiánypoltó ez a hangnem amit a videó képvisel. Örülök, hogy szó esett arról, hogy az ítélkezés helyett inkább az egymásra való odafigyelésre törekedjünk. Ami kissé hiányérzetet váltott ki bennem az a cölibátus kérdése. Míg a konzervatívabb felfogású hívek inkább elítélték a történteket, addig a haladóbb felfogásúak jellemzően inkább érvként felhozható példának kezdték tekinteni a cölibátus eltörlése mellett. Ahogy az atya is mondta még anno egy 777 offline rendezvényen, a cölibátus megtartása/eltörlése nem szabad, hogy annak a kérdése legyen, hogy most akkor melyik esetben mennek többen papnak. Ugyan kivehető a mostani videóból is ez az álláspont, de kissé hiányoltam ennek az egyértelmű kimondását Ugyanis sokakban nagy a kísértés a probléma ilyen szintű leegyszerűsítésére (ahogy egyébként a zsigeri írélkezés is az), miközben a videóban elhangzottak igaz több energiát kívánnak a hívő testvérektől, de én is azt gondolom, hogy közelebb állnak a valódi megoldáshoz.
Attól még, hogy elhagyta a papi szolgálatot, lehet Isten embere az illető. Pál azt mondta, hogy jobb házasságban élni mint égni. Lehet, hogy ez az ember belül égett. De ettől még nem Istent hagyta el (tudtommal). Nem mi szabjuk meg annak idejét, hogy mennyi időt kell egy adott szolgálatban részt venni. Lehet, hogy Isten ennyit várt tőle.
Lenne egy mód szerintem, amivel csökkenteni lehetne a papok elmagányosodását, és nem is kell hozzá sok minden. Egyszerűen a férfi szerzetesrendek elöljáróinak meg kellene nyitni az egyházmegyés papok előtt az ajtókat. A pap beköltözne, de teljesen független lenne tőlük, kapna egy szobát, ahol lakhat. Ha van ideje, bekapcsolódna a szerzetesek imádságába, vagy részt venne a közös étkezéseken, és ha egy szerzetes egyszerre hatfelé is szalad, annyi dolga van, akkor is lenne valaki biztosan, akivel ha a folyosón hasra esnek egymásban, megkérdezné, hogy mi van vele. Máris nem lenne egyedül. Azt is gondolom, hogy azt a pénzt és energiát, amit az egyház a hivatásgondozásba, hivatástisztázásokba fektet, fordíthatná a meglevők lelki megreparálásába. Nincs annál nagyobb hatásfokú hivatásgondozás, mint mikor a fiatal egy harmonikus, kiegyensúlyozott papot lát. Sok szunnyadó erőt érzek az egyházban, amiket/akiket nem használnak ki. Lehet, hogy hülye ötlet, de miért ne lehetne papok számára online „lelki szemetesládákat” biztosítani. Olyan elkötelezett keresztény embereket (kontemplatív szerzetesek, egyedülállók, nyugdíjasok, vagy ahol már egyszerűen kirepültek a gyerekek, stb.), akik felvállalnák, hogy e-mailben meghallgatják, mi nyomja egy-egy pap szívét. Azt gondolom, az lenne a legjobb, ha mindketten inkognitóban maradnának. Így elkerülhető, hogy túlságosan „összeboruljanak”, ha mondjuk nő az illető. Ehhez szerintem az kellene, hogy a segítő ne ilyen igeharcos legyen, a pap meg képes legyen lazítani a kollárén. XY atya ne csak a kilépés után merjen ember lenni. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy anno nekem is jól jött volna ilyen láthatatlan online-barát, akivel kibeszélhetem magam.
Kedves András atya! Meghallgatva a videóját, egyet tudok érteni azzal amit mond. Azt sajnálom, hogy nem a konkrét eset kapcsán vállalta fel a véleményét! Kár! Általánosságban a papi nehézségekről beszél. Amivel teljesen egyet értek, meg is értem. Arról viszont egy szó sem esik, hogy MIÉRT is hagyta el a hivatását paptestvére, és arról sem, hogy mindezt HOGYAN tette! Láttam már pár papot én is profánul szólva "kiugrani"... lehet ezt csendben is, sőt méltósággal megtenni. Jelen esetben nem erről van szó! Úgy érzem, ez érte volna meg inkább a videót, mint amiről szól. Azért is kár, mert ön rendkívül népszerű, sokan hallgatnak a szavára, és ezzel a videóval inkább a cölibátus-ellenességet erősíti - még akkor is, ha elhangzik, hogy "én egyet tudok vele érteni - mint azt, hogy a papság hivatás. És ezt, nem lehet letenni. Egy hivatást sem lehet letenni. Az én munkám is olyan, hogy nem tudok hátra dőlni egy kerti partin, és levetkőzni magamról azt, aki vagyok. Pedig nem vagyok Isten szolgája, sokkal kisebb hivatásom van, pont attól hivatás, hogy 24 órára szól. Ettől függetlenül, azt hiszem, csodás dolog hivatást kapni, és ez egyben tényleg egy állandó keresztet is jelent, amit viszünk magunkkal kirándulásra, kerti partikra, színházba és mindenhova. Viszont összemosni a jelen esetet általánosságokkal és közhelyekkel, nem hiszem, hogy konkrét vélemény-felvállalás lenne. Arra buzdítani, hogy imádkozzunk érte, hogy ne ítélkezzünk, azt helyesnek vélem, de felmenteni az alól, amit tett, az szerintem egyikünknek sem adatik meg... úgy gondolom, azt Istennek és neki kell elrendeznie. Azt, hogy mit jelent felvenni ezt a hivatást, bizonyára tanítják a szemináriumban, és bizonyára megélni mindezt a hétköznapokban egész más. És az is más, ha valaki hivatást vált, lecserél: papból édesapává. Az apaság is hivatás! A család is "kisegyház". Elgondolkodtam... vajon, ha ezt az új hivatását is megunja, akkor majd a gyerekeinek, feleségének is azt tanácsoljuk majd, hogy értsék meg és ne ítélkezzenek felette...? Nem vitatom a jó szándékát, és Isten áldja meg és tartsa meg hivatásában.
En ugy gondolom,hogy ez a video nem erositi a colibatusellenesseget es nem menti fel az erintett papot, hanem inkabb arra buzdit, hogy ne ragadjunk bele abba,hogy valaki hozott egy nem jo dontest es valtsunk nezopontot. Kimondja, hogy nem helyes, ami tortent, de arra fokuszal, hogy hogyan lehetne a tovabbi ilyen eseteket megelozni. A jelen helyzetet elfogadva, mert valtoztatni egy masik ember dontesen en nem igazan tudok, elore mutato valaszlepest javasol. Szerintem azon kivul,hogy megfogalmazom,hogy nem ertek egyet annak az embernek a dontesevel, mas dolgom nincs vele. Kulonosen, ha nem az en plebanosom volt. De az az en dolgom, hogy aki ram van bizva plebanos, annak okulva a tortenetbol, segitsek ugy, hogy o mar ne jusson el ide.
Ha ismeri Isten tanitását, Ô azt mondja, még az ellenségedért is imádkozz. Ami érthetetlen a Katolikus egyházban, az, hogy emberi tõrvényeket írnak, és elvárják a papoktól, hogy emberi rendeléseknek engedelmeskedjenek, ami Isten elõtt semmi. Cõlibátus ellen? Isten nem tiltja a papok házasodását!!!! Itt a bûn forrása. Semmi bûnt nem kôvet el Isten ellen az, aki az Irás szerint világosságot nyer és családot alapit. Attól még szolgálhatja az Urat sokféleképpen. Még jó, hogy nem embereknek tartozunk elszámolni :)
Egyetértek veled. Nem ítélkezem, csak sajnálom a kilépő atyát, mert ha családot alapít tuti hogy 22 évi házasság után szintén azt fogja érezni , hogy ki akar lépni.
Csak felületesen tanultam a cölibátus funkciójáról (teljes papi elkötelezödés Isten felé, stb.) és minden bizonnyal okkal létezö intézmény, ugyanakkor nehezíti a kérdést, hogy talán a vezetö okok között van, ha a papok számának csökkenéséröl beszélünk. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban volt egy idöszak, amikor gondolkodtam a papi hivatáson, de a cölibátus komoly visszatartó erö volt. Ugyanakkor nyilván emiatt lehet egy nagyon erös szürö is, hogy csak a legelhivatottabbak lépjenek egyházi kötelékbe.
A videó végén látásmódom szerint ön is megnyílt egy kicsit. Biztos önnek sem lehet sokszor könnyű. Imádkozom önért.
4 роки тому+2
ad Klára Szilágyi: Köszönöm ezt a bejegyzését, a legtöbbet teszi. De azt is kérném testvérként, hogy a kilépőért se mulassza el ugyanezt tenni. Veni Sancte Spiritus...
Egyszer láttam egy olyan kezdeményezést, h. örökbe lehet fogadni egy papot, vagyis valaki vállalja, h. imádkozik érte.Lehet, ezt komolyabban kellene venni és jó lenne ha minden papnak lenne ilyen szülője.( nővérek?) Valamint minden plébànián a híveknek imádkozniuk kellene a papjaiért rendszeresen. És igen,lelkigyakorlatokat, ilyen témájú kurzusokat kellene szervezni, mint a házasoknak (kotelezoen) de ez a püspökök feladata megszervezni, nem a hívőké. :)
A pasaréti ferencesek facebook oldalán található ilyen kezdeményezés, lehet jelentkezni és imaszándékot válalni egy örökbefogadott papért. Sztem is jó és hasznos dolog.
Lelkipásztori munkatárs oktatója sokaknak, közöttük nekem is. Következetes ember. Nincs amit becsmérelni a döntésen. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is fogja Istent szolgálni.
Dániában járunk jegyesoktatásra, a világ legtündéribb atyájához. Nagyon jókat szoktunk vele beszélgetni, és amikor a koronakrízis után visszatértünk ide, az első misén meglátott minket, és külön üdvözölt minket a mise első felében "üdvözlöm magyar barátaimat"... nagyon jól esett. :)
Nagyon jó! Mindenannyiunknak érdemes elgondolkozni, ezeken. Én hogyan segitem a papomat? Adok visszajelzést? Elmondom mit adott a legutóbbi prédikáció, mit jelent a családomnak mindaz amit kapok? Vagy csak kritizálok, mert halkan beszélt, vagy hangosan magyarázott, vagy túl elvont volt a prédikáció, vagy túl materiális példákat hozott? Mennyi embert hallok panaszkodni, nem járnak a közeli templomba, mert "nem elég jó a mise". Mintha a szentmise egy mozi egy szolgáltatás lenne, amit megnézek, aztán kritizálok, pontozok. MIlyen jó lenne, ha mi a hivek mennénk oda, miben segithetünk, jönnénk ministrálni, perselyezni. Vagy két kérdést feltenni a legutóbbi prédikációval kapcsolatban. A pap is ember, ő is sokkal motiváltabb, lelkesebb, ha valami érdeklődést, visszajelzést kap!!! Hivjuk meg a papjainakt, vacsorára, ebédre, beszélgessünk velül. A családjukról, barátaikról, hogy telt a gyerekkoruk, mi a kedvenc filmjük. Mi történ velük tegnap a boltba. Ez a hivők szép és szent feladata, de talán túl sokszor elsiklunk felette. Szerintetek mivel lehet még segiteni a papokat? Te mit tettél, vagy mit javasolnál?
Igen! Ez így van. Én is tragikusnak találtam. Környezetemben is két pap adta fel, családomban egy, még nagyon, nagyon régen. Imádkozom ismeretlenül is mindannyiukért.
Kedves András atya! Ez szuper videó. Igen, mind emeberek vagyunk. ;) Igen, fontos az empátia. ;) 2 dolgot sajnos senki nem vett és vesz figyelembe. 1 Tim 3,1-15 ========== 1Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7A kívül levőktől is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék. 8A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; 9olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. 10Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. 12A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak. 14Azért írom ezeket neked - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok -, 15hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. 1 Kor 7,1-11: ========== 1Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. 2A paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje. 3A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4A feleségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma teste fölött, hanem az feleségének. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan. 8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni. 10Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 11- ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével -, és a férfi se bocsássa el a feleségét. Ezek alapján nem tudok egyet érteni a cölibátusi kötelezettséggel a papok részére. :-( Érthető, hogy ebben a férfiben vágy van arra, hoyg felesége és családja legyen. Ez egy természtees vágy. Ő nem kapott elhívást a cölebsz életfromára, de lehet, hogy y papságra, lelkipásztori szolgálatra igen. Jó lenne, ha már túllépne az egyházunk ezen a merev szabályon. A protestánsoknál, és a keletieknél sincs mindnekinek családja, ott is szabadon válasuztható, hogy szeretne az illető, vagy nem. Az Úr áldjon Téged, és minden kedves Olvasót! ;)
"Ő nem kapott elhívást a cölebsz életfromára, de lehet, hogy y papságra, lelkipásztori szolgálatra igen."-pontosan én is ezt vallom és vajon hányan lehetnek még?
Kedves @@piroskamozes9668 ! Jó eséllyel sokan. Nem rengetegen, de bbiztosan vannak ilyenek, vagy olyanok is, akik azért nem mennek el papnak, mert nem tudják vállalni a cölibátust, pedig biztosan nagyon jó papok lenének. EZért is szorgalmazta Beer Miklós püspök a megfelelő családapák felszentelését. Igen, ennek már rég itt lenne az ideje. ;)
@@hodaszandras igen. A levelében a maga mentésére felsorolt érvek engem megdöbbentettek. Sok meglévő vagy bontakozó hivatást vihetnek félre. Akár házasság, akár papság esetén. A hűséghez való viszonya és a rosszat normálisnak csomagoló szövege igenis veszélyes.
@@hajnalpor Azért valjuk be,korrekt volt.Mivel téged nem ismerlek nem tudhatom hogy hogy vagy a vallással és esetleg emiatt vagy ilyen ellenszenves de én pont az ellenkezőjét állítom.Mivel amit te kifogásolsz az nem pont ezt akarta jelenteni.Az például szerintem csak túlzás hogy a rosszar állítja be normálisnak.Szerintem az a normális hogy az ember,ha köműves,ha pap ugyamúgy követhet el hibákat és kisebb-nagyobb bűnöket is.Itt értem azt hogyha az ember egy buliban elengedo picit magát és egy terjedelmesebb alkoholmennyiséghez nyúl és legyünk nyíltak,csatak részegre issza magát az is rendben van,hisz a pap is csak egy ember,olyan mint te vagy én.Ugyanazokből az "alkatrészekből" állunk mindannyian.Másrészről azért valld be,jobb egy olyan emberrel beszélni aki engedi magát élni és nem csak arról az 1 dologról hajlandő beszélni,mert azt elég hamar otthagynád és mennél onnan minél messzebb,csak ne kelljen hallgatni.
Azt a bizonyos nyolc lépcső távolságot gyakran én is érzem. Illetve annyiban nem érezhetem , hogy nem vagyok hívő , csak egy agnosztikus , aki attól fél a legjobban , hogy mi van ha valóban létezik Isten.
ettől nem kell félni. annyi istent kitaláltunk! ha létezik is 1, jó eséllyel megússzuk valahogy. A biblia istene meg biztosan nem létezik. Erre a biblia a legjobb bizonyíték. Artemis még talán bejöhet, h áldjam a copfját! :- )
Az hogy egy pap elhagyja a szolgálatát nem jár együtt vele hogy egyből megtalálja, vagy valaha is megtalálja élete párját. Én nem vagyok pap és nem találom életem párját, biztos Istennek hátat fordítva biztos találnék párt, de ezt nem akarom.... Szóval nem vagyok pap, de nekem se főz senki kávét reggel, és senki sem bújik hozzám..... Köszipuszi...
Köszönjük a videót és az empátiára való felhívást. Én a 777 fb oldalán olvastam a kommenteket. Kicsit kiakasztó volt annak a rengeteg magát a szentnél szentebbnek gondoló, farizeus, magas lóról észosztó embereknek a kommentáradata, akik siettek elítélni egy olyan embert, akivel max hallották néhányszor a miséjét. Ha valamire több szükség lenne a magát kereszténynek tartó embereknél, az az alázat és az irgalmasság. Dícsértessék.
Engem inkább az a rengeteg magát szentnek tartó, farizeus, hittant életében nem tanult észosztó ember akasztott ki, aki bátorságnak nevezte a kilépését, hőstettnek a bűnét! Meg kéne már végre találni a különbséget a bűn elfogadása és a bűnös szeretete között! A bűnt elítéljük, a bűnöst szeretjük és imádkozunk a megtéréséért, nem csámcsogunk a bűnén. De nem próbáljuk erényként beállítani!
@@Maisonfeuspectateur Igazad van abban, hogy nem kellene bátor tettnek nevezni a kilépést, én inkább sajnálatos és kétségbeesett tettnek tartom. Azokról az emeberekről, akik ezt hangoztatják, pont őróluk nem gondolnám, hogy magukat szentnek tartják, és nem nevezném őket farizeusnak sem, hiszen ők voltak azok, akik a törvényeket messzemenőkig, szóról-szóra értelmezve, betartották, és elítélték az esendőeket. Ők inkább azok, akik az egyház liberalizálásában érdekeltek, a cölibátusellenes, pro-LMBTQ stb. lobbi. Szerintem mindkét nézőpont egyformán káros.
Sok érdekes és érdemes(!) témát érintetek a videoitokban. Több dologgal kapcsolatban is szeretnék reagálni. Elsőként a házasságal kapcsolatban. Valóban remgeteg válás volt az elmúlt időszakban, és ez hamarosan újra rekordokat fog döntögetni sajnos. Az utóbbi időben a hitelek és a mindenféle támogatás miatt több volt a házasság- csak úgy ész nélkül- és ez hozza majd magával az újabb valási hullámot. (De a politika nem ide tartozik!) Én mindig úgy tekintettem az egyházi házzaságkötésre, mint szent dolog, mert ugye amit Isten egybekötött ember szét ne válasszon. De a házassággal kapcsolatban az a véleményem, hogy valóban nagyon fontos, hogy akkor (és csak is akkor) szánja rá magát az ember, ha a párja valóban a másik fele, megvan közöttük az a kapocs, megértés, szerelem és szeretet, tisztelet, az egymás segítésének és támogatásának a képessége és akarata, ami olyan erős, hogy egy életre szól, és ezt szeretnék valamilyen formában összekötni. Nagyszüleim példaja jut mindig az eszembe, mert bármilyen nehéz is volt, elkísérték egymást 50 évig. A második dolog, amit megértek, ha egy pap elhagyja a hivátását, a családnak a hiánya. Papnak készülni és azzá válni egy hatalmas nagy elhatározás, teljes embert kíván, rengeteg hívő ember lelkeért felel, azt is mondhatnánk, hogy a munkája hasonlít egy pszichológuséhoz. Rengeteg történet, sor fordul meg a templomban, ezeket tudni kell kezelni, ez is hatalmas nagy felelősségel jár. Nem lehet könnyű, nem tudhatja előre senki, hogy hogyan bírja, nem ítélem el azt aki a kilépés mellett dönt. Harmadik ként még hozzátenném azt, hogy az emberi kapcsolatok, és nem csak a párkapcsolatra értem, sokkal tisztábbak lennének ha működne a kommunikáció. Egy párkapcsolatban, vagy egy baráti kapcsolatban roppant fontos lenne nyíltan beszélni egymással az esetleges problémákról, vagy akár csak készséggel meghalgatni a másikat, ha csak úgy, de egy jó szóval is segíteni. Negyedjére az utolsó pár momdathoz, a hit, a vallás és az egyház is csak akkor működik jól, ha az átadott üzenet átér. Ha a hívek nem csak úgy beülnek a templomba, hanem befogadják az üzenetet, elmélkednek a szentleckén és nem utolsó sorban a templomon kívül is hisznek. Ezek szerintem nagyon fontos dolgok.
Ez a beszéd megnyugtató, egyben iránymutató. Sajnos én is elhagytam a hivatásom, rendőr voltam közel húsz évig.(Pedig tán még azt a hivatást a mai napig is szeretem.) Borzasztó helyzet volt, mire a döntést meghoztam, mivel szerettem a hivatásom, amit becsülettel végeztem. Igen, az odafigyelés a másikra nagyon fontos. Hiszem, hogy a volt kollegád is nagyon nehéz élethelyzeten megy keresztül. Jó érzés, hogy elmondod, hogy minden embert köt egy kapocs minden emberhez.( Legalábbis én ìgy értem. ) Mert ebből egyenes az út oda, ha egyet is elvesztünk érdekből, számításoból vagy közönyből, önmagunknak is hiányt, kárt okozunk. Mert pótólhatatlan ember lehet tényleg nincs, de életet pótolni hát nemigen tudom , ember hogy tudhatna. Még mindig nem tudok hivatalos imát, de most Te leszel a tudatomba és a szívembe, ha nemsokára az Úrhoz "szólok". Te pedig kérlek imádkozz majd az emberekért, hogy a szeretet gyűljön a szívüke, annak engedjenek teret a lelkükbe. Mert ha így lenne, az empátia, az odafigyelés, a segítőkészség magától értetendővé válna. Köszönöm mégegyszer a gondolataid, amit a helyzettel kapcsolatban megosztottál velünk.
Szuper összefoglaló! Többek között azért sem szeretek kommenteket olvasni, mert pont az említett ítélkezés,amire nem vagyok kíváncsi. (Érdekes hogy ebben a témában pro és kontra is undorító sárdobálás ment). Egy apró megjegyzés a "legyél jóban a papoddal" témához, úgy, hogy a minket eskető atyával baráti (nem csak szakmai) viszonyban vagyunk. Sajnos (nyilván a paphiány miatt patthelyzet, mert örüljünk hogy van aki el tudja látni a plébániát), de ha valaki emberileg nem szimpatikus (nincs közös civil téma, vagy nagyon máshogy gondolkodik), azzal nem igazán szeretne az ember közelebbi kapcsolatba kerülni. Ettől még nyilván imádkozhatunk érte, de a nyitottság néha nem elég. :(
Az illető életkora alapján pontosan a kapuzárási pánik időszakát élte, éli. Közvetlen kollégáim közül ötből három férfi lépett meg a családjától ebben az életkorban, majd 2 éven belül a három férfiből mind a három megbánta de már nem volt visszaút, bezáródtak mögöttük a kapuk. Kérdés az, hogy ti vissza fogjátok-e őt fogadni, ha mégis vissza szeretne térni?
Lehet rosszul gondolom, de: ha van egy fogorvosom, nem érdekel az élete, nem érdekel, szereti-e a munkáját, elvárom, hogy a fogaim rendben legyenek, ha oda megyek hozzá. Ha ugyanez a fogorvos a barátom is, akit ismerek, az életét mint barát ismerem, akkor elvárható tőlem, hogy észrevegyem, ha gáz van az életében, elvégre ezért a barátom. Szerintem egy pappal ugyan ez a helyzet: Ha csak gyónni járok hozzá, akkor erkölcsi irányt tud mutatni, akkor tanácsot tud adni. De ha állítólag a barátja vagyok, ismerem és én is meghallgatom őt (és ez a barátság nem megy át abba, hogy csak én várok tőle támaszt mert ő a pap! Mert neki papként ugye nem lehet baja!), elvárható, hogy észrevegyem, hogy a pap barátomnak szüksége van egy baráti beszélgetésre! Elvárható, hogy ez a barátság ne egyoldalú legyen (mert az már nem barátság) hanem oda-vissza működjön.
Tetszik ez a párhuzam, nagyrészt egyet is értek vele. Annyiban árnyaltabbnak látom a helyzetet, hogy szerintem nem csak a "baráti" és a "csak szakmai" kapcsolat létezik. Vegyünk mondjuk egy kisebb plébániát, ahol van egy plébános és egy-két kis közösség. Ezek tagjai azért közelebb állnak a paphoz, mint azok a hívek, akiknek vasárnap egy órára van "szükségük" rá. Mégsem mindegyik közösségi tag a pap barátja, egyszerűen tudnak egymásról ezt-azt, jóban vannak. Én úgy érzem, hogy ez a "jóban levés" már rám ruház egyfajta felelősséget (nem akkorát, mint egy barátság), éppen ezért jó lenne észrevenni, ha baj van, akkor is, ha nem vagyunk olyan közeli kapcsolatban.
@@lillatoth9180 Igaz, látod erre elsőre nem gondoltam. Pedig hasonló helyzetben én is voltam, amikor a szomszédunk (akivel nem vagyunk olyan szorosabb kapcsolatban, mégis tudunk egymásról pár dolgot) apukája kórházba került, mégis én vettem észre, hogy szüksége van némi vigaszra. Vagy amikor mamámnál a faluban "objektívabban" láttuk az egyik nyugdíjas klubos néni bánatát és a barátai nem vették észre (a néni nagyon tudta tartani amúgy a látszatot és mi is nehezen vettük észre, hogy szegénykém szomorú és magányos. (A gyereke költözött el, akiről mindig azt mondogatta, milyen büszke rá, de mégis egyedül érezte magát, hogy nem látta minden nap, mint azelőtt) Köszönöm, hogy árnyaltad, látod én is találkoztam hasonló jelenséggel, mégsem jutott eszembe magamtól.
Mikor belép lelkesen a rendszerbe hivatástudattal és pár év múlva belülről is kiismeri azt, annak minden hibájával, bűneivel. Csalódik. Nem kell ehez papnak lenni. Rendőrökre is jellemző, hogy a sok belső korrupció miatt feladják a hivatásukat.
Ez a kérdés engem is mindig foglalkoztat. Sajnos látom, hogy nem könnyű megmenteni a papokat... Örülök a hangvételnek, hogy felveted a problémát. Én azért közelről megéltem, hogy hiába szeretnék, nem tudok segíteni... Mi most itt helyben unióval próbálkozunk. Egyelőre még csak szurkolunk a "fiúknak"...
4 роки тому+3
Egyrészt gondolom azért volt hír, mert a Facebookon volt róla levél. Az Egyház a jelek szerint nagyon nem tud mit kezdeni a Facebookkal és az internettel (lásd még Huszti Zoli atya nemrégi kivonulását a Facebookról... Kíváncsi lennék, hogy erről mit gondolsz András atya, mert a jelek szerint ez egy igen csak általános tendencia, és biztosan neked is volt alkalmad beszélgetni az elöljáróiddal az internethasználatról). Másrészt nagyon jó beszéd volt, köszönöm én is.
Mért kéne bármit is kezdeni a Facebookkal ? Az Egyház nagyobb hatalmú és fontosabb. Ha holnap kihirdetnék hogy nem oldozható fel aki regisztrált felére esne vissza a Facebook. Na persze tévedhetetlensége folytán csak ha indokolt akkor tenné.
4 роки тому
@@rezsonemeth1542 hát elnézést, de ez elég nagy hülyeségnek hangzik, szerintem nem működne, és nem is esne felére a forgalom, sokkal kevesebb katolikus van annál :) azért kell kezdeni valamit a Facebookkal, mert van, és mert használják (illetve nem csak a Facebookot, ahogy arra utaltam is)
A szomorú történés margójára készült videót "örömmel" néztem! Minden szavával egyetértek.Mint gyakorló katolikus nagyon vártam az Egyház részéről a megszólalást!
A klérus és a nyolc lépés távolság: Megkérdeztem egy pap ismerősömet, amikor felajánlotta nekem a tegeződést, hogy nem a nőnek kell-e az illem szerint a tegeződést felajánlania? (Nem kötekedés volt, ez abban a szituban teljesen oké kérdés volt.) Mire ő azt felelte, hogy nem, mivel a pap ontológiailag magasabb szinten van a laikusnál. Azóta is emésztem ezt a mondatot. A videóban elmondottakat egyébként köszönöm. Tisztelem ezt a hozzáállást, bölcs, higgadt megnyilatkozást.
Ezt a paptestvért én is ismertem, voltam a miséin, nagyon jó, okos pap volt! Az én fiam is pap! Igaz, hogy kiégnek, nehezen viselik a küzdelmeket! De miért? Azért is, mert pld. a mi egyházmegyénkben sok az idős pap, és ők bizony önzők, irigyek, féltékenyek! Imádkozom a pap fiamért, és a többi papokért is!
Egy hatalmas közhely: A PAP IS EMBER. De minden közhely egy nagy igazságot jelent. Mint minden hivatásban, emberi természetek léteznek...az orvosoknál is van pl, h. az idősebb nem hagyja a fiatalt érvényesülni. Az a gond, h. Nem tekinti az egyház PARTNERNEK a hívőket.Mint Hodász atya annak tekint minket, az EGYHÁZ nem!!! Írtam feljebb, mit könyörögtünk, h. a jó papunkat ne tegyék el....semmit nem ért - el-vet-ték!!!! Ezenkívül, a pap nem jön a hívkőhöz a bajával, a hívők meg sem mernek pendíteni kényes témát....hogy is van ez????Ennek a párbeszédnek biztosan lehetne keretet találni. És ez az áthelyezősdi nagyon kegyetlen. A levélben, amiben kértük az Egyház vezetőit a papunkért ezzel kezdtük: "SZÍVET CSERÉLJEN AZ, KI PLÉBÁNOST CSERÉL" - mondhattunk akármit! Most üres a templomunk és nem a covid miatt.
@@juditholdas4056 Na nálunk ugyan ez van! A mi templomunk is majdnem üres, mindenesetre sokkal kevesebb a hívő,mint korábban! Nálunk is egy idős pap van, 85 éves, bizony mehetne már nyugdíjba! Így nem érvényesülnek a fiatal papok! Ez itt a legnagyobb baj! De azt mondják, hogy paphiány van! Pedig én mindig olyan sok papot látok a papszenteléseken!
@@judittabi8833 Sokat? Hol? Általában 1-2 főt szentetelnek csak egyházmegyénként, esetleg úgy látszik ez többnek, hogy egy adott évben X és Y lesz pappá szentelve, mellette meg Z diakónussá, és egy év múlva meg pappá. Évi 1-2 fő nagyon kevés, ha 3 van, annak már nagyon kell örülni, de még ez is borzasztóan kevés.
12 éve léptem ki szerzetességből, 7 év szerzetesi élet után. Rendkívül megrázott, pedig én hagytam ott a rendet. Azt hiszem, még most is a szakadékban vagyok, bár kívülről rendezettnek tűnik az életem. Napi áldozó voltam, most pedig már vasárnap se járok templomba. Az egyházhoz totál elvesztettem a fonalat, Istenhez szerintem még totál nem. Miután kiléptem, bennem is az fogalmazódott meg, hogy mennyire magunkra hagynak minket. Foglalkozik az egyház fiatalokkal, gyerekekkel, családokkal, de ránk nem jut se idő, se energia, de azt hiszem, nem is ez a baj, hanem hogy még látómezőbe sem kerülünk. Mintha megszüntünk volna. Ja nem! Házasként esetleg visszatérhetsz a láthatók közé. Azt hiszem, mi vagyunk a legláthatatlanabbak az egyházban. Az ítélkezés, szerintem a legkevesebb. Bocsánat, de azt leszarom. Elhagyni a hivatásodat tragédia, még akkor is, ha úgy érzed helyesen tetted.
Kedves Hanna! Nagyon megérintettek a sorai. Nem tudom, hogy hol él, de létezik Magyarországon egy módszer, ami segít feldolgozni a veszteségeket. Szeretettel ajánlom a figyelmébe, ezreket juttatott már el nagy veszteség (akár hivatás, Isten elvesztése) feldolgozásához. A kézikönyv, ami leírja a Gyógyulás a gyászból címmel jelent meg. A módszerről bővebben a www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu olvashat.
András! Óriási hozzájárulás az ítélkezés nélkúli fogadóképessége, minden kereső gondolkodó s keresztényként élő személynek. Áldott békétlen világunk irdatlan információ tengerben hömpökygő árva lelkek tömege lenne j"elźőbólyák " nélkül. Köszönöm az átlátható tiszta gondolatokat, egészséges magyarságban megfogalmazott mondataiban. ✌🎹🎶🙂
Minden papnak szinte kötelező a lelki vezető (egy másik, szabadon választott, idősebb, tapasztaltabb pap), csak sajnos sok pap ezt nem veszi komolyan! Sok pap úgy van vele, hogy majd kihúzza saját magát a "gödörből". Nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, hogy a szóban forgó kilépett papnak sem volt ilyen lelki vezetője.
Kedves András atya, telyes mértékben egyet értek veled, én nagyon szeretem ahogy beszélsz, és úgy gondolom, hogy nem a mi dolgunk ítélkezni mások felett.
András atya mikor még a 777-nél volt kérte egy videójában hogy ajáljunk filmeket . Ez egy kereszténységről szóló film nem a római katolikus egyházról hanem a hozzánk közzel álló keresztény ortodoxiáról szól. Címe:kereszthalál Egy fiatal apáca meghal egy monostorban miután egy ördögűzést végeznek rajta. Egy újságíró nyomoz utána de furcsa dolgok veszik kezdetét. A helyi püspök nem hisz az ördögben,démonokban és a megszáltoságban . Még is úgy tűnik hogy nincs igaza mert látjuk mi történik a településen ahol játszódik a cselekmény. Ha megnézi készítsen róla egy Dec részét róla. A másik film már a római katolikus egyházal van kapcsolatban és kettő katolikus törvényt akar át adni Ez pedig a halálod appja(bármint nem úgy appja mint valakinek az appja hanem úgy appja mint applikáció a telefonodon) Ez egy nőről szól aki letölt egy appot amely megmondja mikor fog az ember meghalni az app hogy működjön el kell fogadni dolgokat pl. Bele egyezik e hogy elfogadja a jóslatott amit az app ki írt neki beleegyezik és látja hogy csak pár napja van és akkor halna meg mikor elátogatna az anya sírjához így appjával (most már úgy appjával mint családtag) és nővérével lemondatja a temető látogatást ám jelezneki az app hogy megszegte a szerződést amibe belegyezet. Utána elkezdenek furcsa dolgok történni utána néz az interneten és olyan beszámolókat talál hogy akinek le volt töltve az app megjelentek ismerőseik neki még stb. Úgy gondolja ha az előző telefonját eldobja majd vesz egy másik telefont új szolgáltatóval meg miegyebekell megoldódik a probléma de az app letölti magát a következő telefonjára is . Látja hogy ez hülyeség volt és találkozik egy sráccal akinek szintén le van töltve az app és az ő ideje még kisebb mint a lányé felkeresnek egy hacker-t aki feltörő az appot és kideríti hogy a kódok amik az appot irányítsák nem angol nyelvűek hanem latin nyelvűek. El mennek egy paphoz aki persze nagy irodalom rajongó és kideríti hogy egy legendára amit olvasott nagyon hasonlít ez az app. Egy király csatába készült menni ám elment egy jós asszonyhoz akitől kérdezte hogy mikor fog meghalni és a jós asszony neki adott egy tekercset amin rajta volt a halála időpontja . Félelmében a király a testvérét küldte ki a hadsereg élére ám a testvére nem halt meg hanem győzelmet aratott megkérdezte a jós asszonyt miért nem teljesült a jóslat . A jós asszony pedig erre azt mondta még nem jött el az idő amit ő megjósolt. Utána el kezdte egy démon gyötörni a királyt és amikor el jött az idő megölte. Kifejezetten jó a film nézze meg. Ajánlom a filmet . Előre is köszönöm.
1:52 "a házasság intézménye kb. az 1960-as évek óta egyre mélyülő válságban van..." Bocsánat, hogy ezt mondom, de egy frászt! Csak azért, mert a válások száma megszaporodott? Mikor beszélünk már őszintén erről a témáról? Mikor felejti már el végre az Egyház a statisztikákat?! (Pl. hány elsőáldozó volt, hány bérmálkozó.....mikor lesz végre valami olyan hozzáállás, hogy a minőséget nézzük.....pl. 1db bérmálkozó volt össz-vissz, de az valóban Krisztus embere lett, és sokszázszor több gyümölcsöt hozott az Egyháznak, mint a sok "kibérmálkozó" együttvéve.) Nagyon sok házasság 1960 előtt is válságban volt. Sőt! De mivel nem mentek hivatalosan szét társadalmi, egyházi stb. nyomás hatására, így termelték mérgüket, generációkra elnyújtva. Az Egyház ezekről egy árva kukkot nem mondott, tudomást sem akar(t) venni, hisz' ha nincs válás, akkor jól mutat a statisztika. Maximálisan házasságpárti vagyok, de jó házasságpárti. Lehet, hogy a válások szaporodnak, de valahol az őszinte hozzáállás is. Azt sem mondom, hogy a válás volt a megoldás, ahol elváltak, de az Egyház jó lenne, ha felébredne a statisztikáiból, és végre őszintén beszélne dolgokról. Egyébként elkezdődött valami, de még mindig sok a irgalmat nem ismerő "keresztény". Egyébként nagyon jó a videó!
A hetekben jott a hir a kaposvari plebaniai kozosseg letrhozasarol, vagyis kiserletrol. Bizom benne, hogy sikeres lesz es a Szentlelek ily modon valaszol a vilagi papsag eletenek nehezsegeire.
Kedves András atya! Kiindulva az egyház "régimódiságából" én meg vagyok lepve azon hogy egyáltalán ez nyilvánossagra került... Megkérdezhetem ebből kifolyólag az egyház nem nezi rossz szemmel a videóit? Bevallom én nagyon örülök hogy vannak ezek a videói, de meglep hogy ezt hagyják. Ezek szerint lazult az egyhaz hozzáállása a modern vívmányokhoz? Ebből akár egy videót is szivesen vennék válaszképpen. :) Köszönöm!
Abban van valami hogy a pap nem birtokolja a teljes apostolságot, csak a püspök. A papok csak megbízottak. Volt idő amikor nem is keresztelhettek. Talán hülye példa de ördögűzést se csinálhat. Nem vagyok benne biztos hogy lehet saját véleménye amit az Egyház nevében hirdet.
Kissé keserű most a szám.... vagy inkább az íze. Én felelősnek érzem magam minden emberért, de mégis nehezen állok le a papokkal beszélgetni. Van olyan, aki teljesen elzárkózik (tegyük hozzá, h a konkrét ember, akire gondolok, ki van égve, a deperszonalizáció meg ennek az egyik tünete) és nem veszi le a papi szerepet. Volt, akitől megkérdeztem, hogy van, a válasz csak annyi volt, hogy ilyenekre nem érek rá. Néhány ilyen tapasztalat után megtanultam, h telefonáli sem szabad, csak ha ő hív, kérdezni meg csak attól, akivel másféle kapcsolódásom is van. Fájdalmasan érintenek az olyan kérések, h törődj a pappal, segíts neki... ami úgy gondolom, jogos, de maga a pap (és nem egy!) zárkózik el, meg tiltja (mi is lenne a hierarchiából, ha bárki segíthetne...) Igaz, valószínűleg az is közrejátszik, h fiatal nő vagyok :/
Én is voltam "papnövendék" egy egyháznál ( nem keresztény hit de jó ügyért küzdődtek) nekem is túl kemény volt. De... nem akarok rájuk ujjal mutogatni de ott sem azon gondolkoztak hogy hogyan találjunk megoldást hogy ne akarjon az ember elmenni. Tisztelet a kivételnek.
Ha netán már meg is van a hölgy akit az Egyhàz helyett választ fenn áll hogy papként lett elcsábítva, és ha már nem pap nem biztos hogy továbbra is vonzó lesz. Amúgy mi is mind árulók vagyunk. De hiszünk a bűnbocsánatban. Lehet hogy erre a hitre neki is szüksége lesz.
ha keresztet hord valaki, egy kínzóeszköz kicsinyített másolatát viseli. Ha feszületet hord, akkor az eszköz használatát is bemutatja. Így vagy úgy, jézus biztos örülne, ha látná. Én ezért hordok egy pici puskát medálként. Szent Kennedy repes majd örömében, mikor visszatér.
Szép napot! Én nem vagyok vallásos. Katolikus gimibe járok, mert idő közben átvette az egyház az iskolát. A kérdésem előtt szeretnék leírni egy történetet. Online oktatás alatt ugyanúgy kaptunk hittanból is feladatot. Elküldtem 3 héttel a határ idő előtt a beadandót, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy egyest kaptam. Tisztelettel írtam a Tanárnőnek, hogy még is miért kaptam 1est, mit rontottam el? Ő köszönés nélkül nagyon bunkó módon lehordott, hogy nem küldtem meg, hogy szégyeljem magam. Továbbítottam neki az emailt amit 3 hete küldtem. Megnézte, és még elnézést sem kért, hanem annyit írt, hogy javította. A foci edzőm, ugyan így nem vette észre, hogy elküldtem egy visszajelzést. Ő viszont tudott köszönni, és elnézést kérni a hibája miatt , pedig ő csak egy ,,türhő" megyei focista, és nem hittan tanár. A kérdésem az lenne, hogy miért van az, hogy sokszor a katolikus emberek a legbunkóbbak? ( Ne vegye magára senki, vannak nagyon kedves hívők is, de úgy a helyi tapasztalatok alapján ez a véleményem.)
@@nemethbalazs4483 ez igaz. De ha valaki katolikus, akkor szerintem egy alapvető tiszteletet mutathatna, főleg ha tanít. Arról meg nem is beszélek, hogy sokan mást mondanak, és mást cselekednek. (Nyilván ez sok emberre igaz nem csak a katolikusokra,de tőlük többet várnék, mert elvileg vasárnaponként erről prédikálnak)
Én mélyen tisztelem András atyát és a híveket is, amit írok, abszolút nem bántásnak szánom. Ugyanakkor úgy gondolom a témával kapcsolatban, hogy ebben nincs semmi elítélendő. Az illető eddig úgy gondolta, hogy így szeretné szolgálni az Urat, a papi hivatás útján, most viszont az emberi, "polgári" oldala kerekedett felül. Emberek vagyunk, esendőek, és bizony előfordul, hogy nem tudunk betartani egy fogadalmat, mert nem tudunk az évekkel, évtizedekkel ezelőtt megfogadott dolgokkal többé azonosulni. Ilyen alapon elválni is bűn, és kövezzünk meg mindenkit, aki elválik a házastársától, elvégre anno azt fogadta meg, az Úr színe előtt, hogy holtodiglan-holtomiglan... Igen, de felmerül a kérdés, mihez vezetne, ha benne élne egy olyan kapcsolatban, amiben már nem felhőtlenül boldog, amiben már nem érzi úgy, hogy önmagát adhatja, hanem mintha kalitkában élne, miközben az élet elmegy mellette...? Miközben egyszerűen nincs mód arra, hogy ez jobb legyen. Mi mást tehetne...? Hadd legyen már neki is joga ahhoz, hogy döntsön: ő ezt így nem szeretné/tudja tovább csinálni teljes szívvel, töretlen erővel és lelkesedéssel, vagy inkább mást szeretne. Nekem is van egy fiatal srác ismerősöm, aki most, fiatalon lelkésszé vált. Fiatalabb korában a társaság lelke volt a barátai között, valamint egy népes család sarja, több testvérrel, akiknek már gyerekei is vannak. Neki a hivatása miatt már nem lehet családja. A baráti társasága is teljesen megváltozott (sőt, inkább mondom úgy, hogy eltűnt...) Én csak abban reménykedem, hogy ő ezt alaposan megfontolta, mielőtt így döntött, és nem fogja ő sem megbánni, nem fog később azon keseregni, hogy végül nem lett családja, polgári élete, és nem lesz nagyon magányos. Őszintén, én nem tudok azokkal a vallásokkal azonosulni, melyek előirányozzák a "prófétáinak", hogy nem lehet családjuk (miközben más "rokon" vallás gond nélkül engedélyezi, sőt...), és ezzel sokakat tényleges magányra ítél. A fent említett lelkész is, ahogyan olvastam, ebbe nem tudott leginkább beletörődni, hogy egyedül kell az életét leélnie - ettől függetlenül ő ugyanúgy Istent szeretné szolgálni, a maga módján. Akkor miért ne tehetné? Ilyenkor egyébként felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon ha pl. református vallású lenne, ahol lehet családja a lelkésznek, vajon akkor is így döntött volna-e. A cölibátus eltörlésén az illetékesek helyében én is elgondolkodnék, mert hiszem, hogy sokaknak ezzel a hivatással semmi gondjuk nem lenne, és biztosan többen éreznének magukban elhivatottságot úgy, ha nem kellene Isten és a család között választani... Mert ez így nagyon nehéz...
4 роки тому
ad Bla Blanka: NNNNNNNNNa, hát attól óvja meg az Úr az Egyházat, hogy eltörölje a cölibátust! Tudom, hogy ez emberi törvény, de: a zsinati atyákat a Szentlélek vezette/vezeti! Úgy gondolja, hogy tán a testvér egyházak lelkészei probléma, és gondoktól mentes életet élnek? A teremtő Istennek nincs joga egy embert teljesen, totálisan lefoglalni, elpecsételni? Kérem; keresse ki azt a részét a Bibliának, ahol elhangzik Jézus szájából: "Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" A-KI-NEK... - Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a VÁLASZTOTTAK. - Ítélkeznünk soha nem szabad, de imádkoznunk mindig. Sőt; ez parancs. A jelen esetben is. Ps: Nézzen utána alaposan - rendőrségi hírekből, a dráma irodalomból, pszichológiai művekből, stb. - hogy mennyi ember "ég" pokoli szenvedéssel a házasságaikban. Merthogy a sátán nem ment nyugdíjba, s a bűn pusztítása jelen van MINDEN életállapotban...
@ Szerinted mennyi ideje van még a sátánnak a nyugdíjig? Hátha leszázalékoltatja magát és nem kísért itt bennünket orrba szájba! Miatta van minden rossz itt a földi életünkben.
"A cölibátus eltörlésén az illetékesek helyében én is elgondolkodnék, mert hiszem, hogy sokaknak ezzel a hivatással semmi gondjuk nem lenne, és biztosan többen éreznének magukban elhivatottságot úgy, ha nem kellene Isten és a család között választani.." Ez egy kézenfekvő gondolat, de sajnos tényszerűen nem igaz (ez ilyen, a kézenfekvő egyszerű gondolatok sokszor nem állkák meg a helyüket). A protestáns egyházban ugyanúgy van paphiány. A DélAmerikai egyházban pedig nincs, pedig ha a cölibátus lenne a gond, akkor ott is súlyos hiány lenne. Nemcsak a papi hivatás iránt nem köteleződnek el az emberek, hanem házasság hivatásból és elköteleződésből is kb fele annyi van mint régen, és több mint fele válással végződik, azaz ki is lépnek szép számmal (arányaiban jóval többen lépnek ki házasságból mint papi hivatásból). Ez is a cölibátus miatt van? :) :) Egyébként sokak szerint nem papokból van kevés, hanem hivőkből. Amennyival kevesebb hivő van, annyival kevesebb pap is van. De érdemes elgondolkozni, hogy házasságot se vállalnak a mai emberek, házasságon kivül se nagyon gyermeket, csak 30-40 éves korukbvan, hivatásuhoz, munkahelyükhöz, városukhoz, hazájukhoz is sokal kevésbé hűségesek, stb...
Szia Andris, kakas díjas főszónokom! Egy egyszerű gyors kérdés: Hogy vagy? :) Remélem jól. Nem akartam semmi teológiait kérdezni, de ez a fő kérdés, amitől egy pap meg szokott lepődni, ha felteszem neki.
Nagyon érdekes gondolatokat mondtál. Nekem ugyan még nem kellett elválnom senkitől, de voltam már úgy számomra fontos dolgokkal, hogy el kellett engednem. Ilyen estet volt például, amikor úgy döntöttem, hogy nem folytatom a főiskolát. Így kommentben hosszú lenne az egészet elmesélni, de a tanulság, hogy lehetsz kapcsolatban bármilyen jó dologgal, megeshet, hogy ez egy mérgező kapcsolat. Itt nem az expap a rossz vagy a papi hivatás, hanem maga a kapcsolat, ami a kettőt összekötötte. Ha a saját történetemből indulok ki, nem tartom bajnak, hogy így alakult. Akinek megvan a Vissza a jövőbe c. film annak ismerős lehet a gondolat, hogy egy látszólag rossz dolog mégis épít. Én ezt tapasztaltam. Az elengedésből épültem. Egy válás egyben lehetőség is. De mi a fontosabb? Az ember által kiokoskodott dogmáknak való megfelelés az EQ rovására? Vagy az, hogy önazonosan felvállald, hogy mit érzel? Ez utóbbi kell ahhoz, hogy olyan döntéseket hozz, amikkel építed a világot. Ha elhiszed az Istan létezését, akkor ezzel együtt azt is, hogy létezett az egyház kialakulása előtt, és létezni fog annak elmúlása/átalakulása után is. Szóval szerintem nem dől össze a világ, ha egy pap úgy dönt, hogy egy másféle mesterségben elmerülve többet tud adni az Emberiségnek. Kapásból a Bruce, a minden6ó című film ugrott be. Ajánlom mindenkinek. 🙂
Ott bukik a dolog, hogy "ha időben válaszolunk, ha időben reagálunk, akkor minden probléma megoldható" (7:30). Ez is egy klisé, egy általánosítás. Egy alaptalan, téves általánosítás. Ez bizonyult tévesnek H.A. életében is. Teljesen igaza van abban, hogy a klisék, sztereotípiák nagyon ártalmasak. Mert mind alaptalan, téves általánosítások. Nem, nem minden probléma oldható meg! Mert nem is tudjuk mindig időben elkezdeni, mert van amit kb. a legelején kellene elkezdeni, hogy nem lett volna szabad ezzel az emberrel összeházasodni, ennek az embernek nem lett volna szabad papnak mennie stb. (Nem gondolom, hogy Hodász András atya rossz pap volt. Sok pap örülhetne, ha csak feleannyira jó pap tudna lenni, mint amilyen ő volt.) Az olyan problémákat, amik már a születésünk előtt elkezdődtek, nem tudjuk elkezdeni elég korán kezelni. A vallási hagyomány tévedéseire gondolok. Azóta LÁTSZIK a házasság válsága, és azóta van válságban a papság, amióta ki lehet mondani (és így köztudottá vált) hogy a hagyományos erkölcsi előírások milyen sok esetben ártalmasak, mert tele vannak sztereotip ítélkezéssel, téves általánosításokkal. Akkor is ártalmasak voltak, amikor ezt még nem lehetett kimondani, csak úgy még sokkal könnyebb volt papnak lenni, hiszen sokkal könnyebb az ártalmas dolgokat úgy hirdetni, az áldásosságukban úgy hinni, hogy senki nem mondhatja ki róluk hogy mennyire ártalmasak. A házasság is ezer sebből vérzett/szenvedett azelőtt is, csak ezt sem volt szabad kimondani így akkor még nem látszott. Ha tenni akarunk valamit a papok kilépése ellen, akkor azért kellene tennünk, hogy ne legyenek belekényszerítve olyan helyzetbe, amiben téves általánosításokkal kötelesek tagadni a valóság jelentős részeit, egyes emberek vagy akár saját maguk valóságát is. Mert ha nem teszik, akkor kirúgják őket.
Azt nem igazán értem hogyan lehet a cölibátussal egyetérteni, mondom ezt úgy hogy katolikus hívő vagyok , ha nem is a legbuzgóbb. Szerintem a cölibátus (de tovább megyek: bármilyen elfojtás ) beteggé tesz. Nyilván kell egy erkölcsi alapnak lennie , de mindenkinek , a papoknak is meg kellene tudni élni a fizikai,érzelmi szükségleteiket. Az egyház felelőssége lenne megújulni , sokkal több fiatalhoz el is juthatna így megint. De ez csak az én véleményem , amivel remélem hogy senkit nem bántok meg. Ha valaki jártas a témában írhatna valamit a cölibátus védelmében , kíváncsi lennék rá.
@@istvansipos9940 zeusz meg arwen az hamis Isten aza sátán, vigyázz mert átver anyagi dolgot lehet meg ad, de halál után 1 hamis jó létet ígér ami a pokol, csak 1 Isten van Jézus, az Atyja neki adta a hatalmat minden felet
4 роки тому+3
Teljesen egyetértek András atyával! A pap is emberből van! Én özvegy vagyok 14 éve, hiszek Istenben, járok közösségbe, stb., mégis bizony nagyon rossz egyedül! Persze van, aki szereti a magányt, én nem. S van pap is, aki szintén nem. Nagyon igaz, hogy figyelnünk kéne egymásra, empátiával, szeretettel, elvégre ez a legfőbb parancs!
Külön érdekes volt most megnézni a videót, 2 nappal azután, hogy a bíboros úr letiltotta az atyát a papifrankó folytatásáról. Nézegetem a videóit egy idő óta, (bár nem hiszek Istenben) kifejezetten tanulságos gondolatokat osztott meg a csatornán. Azt gondolom egy videóval több embert vitt közelebb Istenhez mint Erdő Péter egész életében. Kérdés az, hogy Hodász atya Isten, Jézus Krisztus szolgája, vagy az egyházé. Remélem az előbbi.
En egesz eletemben atheista voltam. Egyebbkent ez az alapallas. Mindenki atheistanak szuletik es attol fuggoen hol szuletik lesz belole kereszteny, Muslim, Hindu, jehova stb. De egy ponton ugy 8 eves koromban gondolkoztam mi van ha van isten? Nos, hat ha van akkor el kell fogadnia amilyen vagyok. Elvegre o krealt engem olyanra amilyen vagyok. Ha az autod elromlik. Kit szidsz az autodat vagy aki gyartotta?
Mi indokokra hivatkozva hagyják ott a papok a hivatást? Az előző videóban, amit néztem, abban ki lett hangsúlyozva az akarat. A jegyesoktatáson kiderülnek külső befolyásoló tényezők, megfelelni vágyás, félelem az egyedülléttől... Talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra is, hogy milyen motivációk vannak a papok előtt belépés előtt. Ott vannak-e külső elvárások, nyomás, ami elnyomja a szabad akaratot. Ha van ilyen, akkor nem szóltam. 😇
`Ezert terdet hajtok Urunk Jezus Krisztus Atyja elott, akitol minden kozosseg szarmazik mennyben es foldon, adja meg nektek dicsosegenek gazdagsaga szerint, hogy Lelke altal megerosodjetek belso emberre, hogy a hittel Krisztus lakjek szivetekben, s gyokeret verjetek es alapot vessetek a szeretetben.` (Ef.3,14-17). Mindenkinek aldott eletet kivanok!
Kedves Atya! Mostanában hiányolom az egyháztól az egyértelmű útmutatást és azt a a szeretetteljes szigort, ami ebben a széthulló világban a hívőket össze tudná tartani az egyházban. A bűnnel szemben empatikusnak kell lenni? Ki kellene mondani, hogy ez a kilépes bűn volt. A kertelés és az elmélkedés nem ad útmutatást a hívőknek.
András atya szavai mintha a szívemből szóltak volna, viszont mégis maradt bennem több kérdés is: hogyan tudnak élni azután azok az emberek, akik bármilyen okból kifolyólag arra a döntésre jutottak, hogy kilépnek a papságból, vagy elválnak a házastársuktól? Mi a válasza az Egyháznak arra, hogy az egyén Istennel való kapcsolata, hite, meggyőződése semmit sem változott, viszont nagyon sok olyan körülmény megváltozott, amiért élhetetlenné vált az addigi élete? Mi a válasza ezekre az emberekre???? Van- e egyáltalán empátiás ítélkezésen és kirekesztésen kívül más válasza? És tudják- e az Egyház (szent) tagjai azt, hogy milyen úgy élni tovább, hogy pont a legszeretettebbektől (gondolok itt Istenre és a közösségre is) kényszerül távol élni az az egyén, aki a még elviselhetetlenebb élethelyzet miatt kényszerült arra, hogy így döntsön? Nyilván nem azért tettem fel ezeket a kérdéseket, mert nem hallanám a fülemben az Egyház válaszát... csak mert teljesen átérzem kilépett paptestvérünk további életét így ismeretlenül is. Imádkozom érte és minden távol lévőért, aki Istennel a szívében igyekszik krisztusiként élni ebben a világban!
Bravo,bravo ez az egyetlen igazi hozzà àllàs,mondhatnàm JÊZUSI gondolat nemcsak ehhez hanem mindenhez az êletben: empatia+mit segìthetek+mit tehetek. Vêgül tovàbbgondolàsra ajànlanàm Mindnyàjunknak.,magamat elsõkent beleêrtve Jêzus szavait:.....tanuljàtok meg mit jelent÷irgalmassàgot akarok ês nem àldozatot...! daru pêter Egerbõl
Ne feledjük, Jézust is a nép ítélte el Barabás helyett... ilyen az ember, szereti a hatalmat (vagy annak képzetét), a műsort (lásd: kenyeret és cirkuszt a népnek). Hamis Isten képe. Isten nem ilyen, hanem olyan, mint egy gyermek. Puszit ad a sebeidre, úgy gyógyítja.
Milyen válság indult meg a 60-as években a papság körében? Mi volt az oka? Változott valami előírás? Sok évszázada nem főznek nekik kávét reggelente és nem simogatják meg a buksijukat est.
Ez a téma eléggé kívánna egy általános értekezést is... Főképp arról, hogy az Egyház miből vezeti le a cölibátus intézményét: ez az evangéliumi tanításból, Jézustól ered, vagy más hagyományból? És arról is jó lenne beszélni, hogy az állandó diakonátusnak (világi segítőknek) a megítélése milyen az Egyházban: ez "technikailag" a paphiányra adott sajátos válasz? (vagy nem?). Egyáltalán mi lesz a paphiányra az orvosság a mostani modern, felgyorsult, kitágult, atomizált korban? Támadhat-e rés a cölibátus intézményén, vagy csendes forradalom várható, ahol "jobb híján" házas emberek vesznek át egyes papi teendőket? Tudom, hogy ezek nehéz kérdések, és valószínűleg ilyen "húsbavágó" dolgokról nem fog elemző youtube videó készülni, de kérdéseimet nem puszta kíváncsiság vagy valamilyen rosszindulat vezérli, hanem én is látom saját környezetemben az egyre égetőbb paphiányt, a meglévő egyházi emberek elképesztő leterheltségét, és ezeknek a pusztító hatását, ami olyan döntésekhez is vezethet, mint amiből ez a videó fakadt. Ezt látni, tapasztalni nem csak papi oldalról, de a templomba járó, templomba vágyó hívek oldaláról is végtelenül szomorú.
András atya minden mondatával egyetértek.Korrekt,helyes megítélés.
Kedves András, ez a videó nagyon korrekt volt. Sajnálatos, hogy sokan egy döntés miatt, amivel nem értenek egyet, hirtelen hiteltelennek kiáltják ki mindazt, amit valaki addig végzett szolgálatként. Nehéz szembesülni ezzel, még akkor is, ha tudjuk, hogy mindannyiunk szolgálatát nem a kommentelők, hanem Isten fogja megítélni. Nem katolikus lelkipásztorként is imádkozom értetek, katolikus papokért ezekben a napokban. Isten áldjon!
ad Attila Nyári: Ez az ökumené non plusz ultrája... Hiteles, biblikus, Jézus szerinti. Olvasásakor beleremegett a szívem. Hála érte, mert látható, hogy az Úr még a tragédiákból is tud virágot fakasztani. (Katolikusként, alapító tagja voltam egy csodálatos ökumenikus közösségnek.) Áldjon, és vezessen titeket az Úr!
@ Az ôkumené is emberi kitalált szó. Az Irás anyaszentegyházról beszél, aminek Jézus Krisztus a feje, pápák és nagy egyházvezetõk helyett. Aki Krisztus nevét vallja, és kõvetõje a Biblia tanitásai szerint, az mind az anyaszentegyházhoz tartozik, fùggetlenûl attól, hogy minek nevezik azt a gyûlekezetet. Nincs uralkodó meg tõrténelmi egyház. Jézus azt tanitotta: " aki kôzôttetek elsô akar lenni, legyen a ti szolgátok" - mert Õ nem hivalkdó volt, hanem egyszerû emberként, az Isten Fia, aki életét adta értûnk.
Végre Jézusra kellene nézni és nem embereken csodálkozni. Jésus ma megdicsôùltként van a mennyei Atyánk jobbján, hogy esedezzen érettûnk, most is értûnk szolgál. Legyen végre hála Neki!
Köszönöm a nagyon keresztény, az irgalmasság és nem az ítélet szemszögéből alkotott véleményét!
Egy könyvre kellett gondoljak (nem tudom, magyarul is megjelent-e), melyet egy volt kartauzi szerzetes felesége írt saját életükről, és más, volt kartauziak döntéséről, akik elhagyták a rendet (a kartauzi rend a katolikus egyház talán legszigorúbb rendje, ahol viszont a szerzetesek talán a legintimebb kapcsolatban élnek Istennel). Itt kiderül, hogy sokszor csupán maguk tévedtek hivatásukkal kapcsolatban. Ha valaki tévesen úgy gondolja, szerzetesnek/papnak hívta el Isten, az lehet, hogy csak ennek az életnek a vonzóerejét tartotta Isten hívásának. A könyv nem csak a kolostorhoz fenntartott további jó kapcsolatokról beszél, hanem a nehézségekről, melyekkel a világba kikerülten kell megbírkózniuk, valamint arról, hogyan befolyásolja a kartauzi élet máig is családi életüket, és hogy férje, most mint több gyermek atyja, máig is naponta elvonul a házukban erre a célra külön épített cellájába, hogy ott órákon keresztül imádkozzon.
A hangsúly tehát nem azon van, hogy az egyházban, a rendben vagy a kilépő testvérben "bűnöst" találjon, hanem egy mélységesen emberi vonást ábrázol, mely bizonyosan mindenki életében nagy szerepet játszik, hogy sokszor milyen nehéz számunkra Isten tervét megérteni.
Úgy hiszem, mások elítélése helyett érdemes azon elgondolkoznunk, hogy saját életünk mely pontjain értettük félre Isten vezetését, és milyen akaratlan körutakat , zsákutcákat és mellékvágányokat jártunk meg ezáltal, míg (remélhetőleg) megtaláltuk azt az utat, melyet valóban Isten szabott ki nekünk.
Üdvözletem!
Szeretném megköszönni ezt az egész csatornát,mert alapjaiban változtatta meg a véleményem a vallásról.Eddig nem voltam és még nem is vagyok egy nagy istenhívő,amihez hozzájárult pár külső tényező(pl.:hittantanárok)amik eléggé kellemetlenül érintettek,de ez a csatorna kifejezetten egy pozitív csalódás volt számomra.
Én erre a csatornára még 1 napja találtam rá és nagyon tetszik,már azért is mivel nem hangzik el minden lélegzetvételkor egy ámen és mert emberien beszél ezekről a témáról és nem utálkozva,fröcsögve és bemutatja a papság emberi oldalát és nem csak annyit mutat ami a szentmiséken van.Remélem még sokáig fog ez a csatorna üzemelni mert nagyon tetszik ez az egész,már az hogy egy vallásosabb(nálam nem nehéz azért)ember hogy látja ezeket.Itt példaként ezekre az írásokra gondolok amiket lehozott a média erről a papról mivel engem ezek szimplán untatnak,de papi szemmel is belátást nyerhettem a témába és azért így már picit más az egész dolog.
Végszóként remélem minél hamarabb jön az új videó és már azért bánom hogy az egész vallással eddig nem nagyon törődtem,mivel nem volt rá jó példám mivel az eddigi életemben az összes vallásos ember már inkább az álszent kategóriába volt sorolható.
Köszönjük a pozitív visszajelzést! Isten hozott nálunk!
@@hodaszandras Köszönöm a szívéjes fogattatást és azt hogy nem akartok elküldeni tudjuk hova "mély" vallásosságom miatt bár e miatt a csatorna eléggé megingatott ebben és most így nem tudom mi legyen😅Ugye eddig nem nagyom mentem ilyen vallásos környezetbe mivel valamiért csak a puszta jelenlétem miatt le akart szúrni 3 vénasszony mivel ugye nem vagyok egy régimódi ember és eléggé sok okoseszközöm van amik hordozható eszközök formályában rajtam van(óra,sportfülhalgató nyakláncként a nyakban,stb...)és valamiért nagyon nem örültek és vak birka módjára kezdenek olyan szavakkal dobálózni hogy az fájdalmas már nekem is.De jó hír hogy ezek szerint van normális keresztény közösség és 1 vallásos környezet ahol nem akarnak megdobálni száraz cicakakával😅
Ámen, ámen András atya! Köszönöm, hogy emlékeztetett minket, hogy a papok is emberek, nem robotok, sokszor megfeledkezünk erről. El vagyunk telve önmagunkkal, bele sem tudunk gondolni, hogy milyen áldozatokkal jár ez a gyönyörű, de egyben nehéz és felesősségteljes hivatás! Mindenképp imádkozom az Egyház papjaiért!
Ha egy lájkkal ki tudom fejezni, hogy tetszett a tartalom, miért nincs három like, hogy ki tudjam fejezni ha nagyon nagyon nagyon tetszett a tartalom?! Gratulálok az összefoglaláshoz, teljesen érthető volt és teljesen tudok azonosulni is vele! Isten áldja meg érte!
Jajjjjjjjjj egy tálat is lehetne rakni a sok csöpögestol 😃😃😂😂😃😃
Úgy gondolom, hogy a világnak több ilyen őszintén és nyíltan kommunikáló emberre lenne szüksége!
Igen a klérus állitott sok lépcsôfokot a hivek és a papok kôzé. Valami feljebb rendû lénynek kivánták magukat bemutatni. Ez pl.- a csipkés, diszes papi ruhákkal, sûvegekkel hivalkodva, amitõl õk Isten elõtt nem kedvesebbek mint a hivõk bármelyike. Sem aranyakkal, sem szobrokkal.
A kôzvetlenség, õszinteség a példaadás, mint Isten szolgáitól elvárható lenne, mert Jézus Krisztus is igy élt a nép kôzõtt, egyszerûen szertejárt, tanitott, gyógyitott, és ugye mindannyiunknak Ô kellene a példakép legyen. Nem atyáskodni kellene, hanem az Igét hirdetni, aki testté lett. János ev. 1. részben.
üdv, Magyarországon kézbe vagy nyelvre áldoztat?
@@valakisenki2 Milyen áldozat? Jézus Krisztus az áldozat, aki meghalt a mi bûneinkért, hogy nekûnk ôrôk életûnk lehessen.
Az Ô bûntõrlô vére az egyetlen áldozat, és butaság áldozásról, meg bármi más Isten tanitása ellen szólni. Az ostya, a Biblia szerint kenyér darabról van szó, ami a Krisztus értûnk megtõrt testére kell, hogy emlékeztessen, hogy legyûnk mindig hálásak ezért, és éljûnk méltóképpen Õhozzá. Az egy korty bor, ami a vért szimbolizálja, azzal elismerjûk, hogy értûnk is kiontatott, és megbánjuk bûneinket. Sajnos a katolikusoknál csak a pap issza a "misebort" a hivek csak nézik.
Mindezek szimbólikus cselekedetek, Jézus parancsolta igy. " Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre."
Hagyatkozzon a Szentirásra kérem, és ne embertöl várjon útbaigazitást, mert a pap sem tévedhetetlen, annak is meg kell állnia az Isten itélôszéke elõtt. Olvassa a Irást, mely Isten szava az emberekhez. Ajánlom Lukács evangeliomát a 22. részben, a 7-23 versek.
Ilyen egyszerûen illenék emlékeznûnk mindannyunknak, akik Krisztust akarják kôvetni. Hogy szájba rakjanak ostyát a papok, ilyenrõl nem szól az Isten. Sok fertõzésre ad az okot. Károli Bibliát olvassa, és mindenben megértésre jut. Sok áldást kivánok.
@@feherhermelinelső áldozásra irtam, akkor Jézus nincs az ostyába?
@@valakisenki2 Jézus mindenütt van, bár ha vaaki konkréétan állítja, hogy itt vagy ott van, akkor Ő szerinte nincs ott!!!!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm a megszólalást, imádkozom
Kedves atya, mit gondol megoldást jelentene-e a nyitott plébánia (régen mi ott nőttünk fel, foci, bográcsozás, számháború stb)? Vagy, hogy nem egy pap járna 10 faluba, hanem a falvak járnának az atyához egy plébániára, ahol vasárnap nemcsak gyorsan ledarálná a misét, hanem egész napos programot lehetne szervezni közös ebéddel, játékkal? Vagy ami még eszembe jutott árva gyerekeket befogadni a plébániára? Esetleg görögkatolikusokhoz hasonlóvá tenni a cölibátus választását?
Köszönöm András atya az összefoglalót. Egyetértek veled az elmondottakkal kapcsolatban. Isten áldását kérem a munkatokhoz. Füzes Ádám volt atyának is minden jót kívánok további életéhez.
Dicsértessék András Atya! Mély tiszteletem ezért a videóért! Ugyanis őszintén próbálod megérteni a volt paptárs döntésének hátterét. Ami régóta bennem van, hívőként azt látom, hogy az egyház, mint egy " multinacionális szervezet", hasonlóan működik mint a többi multinacionális cégek. Mire is gondolok? Ha valaki bemegy egy boltba, azt látja, hogy választék bőven, minden mi szem-szájnak ingere, igyekeznek a mai kor modern emberének a mohó, néha vágyait kielégíteni. Egy idő után természetes, hogy van minden. Azt hogy ezt elérhessék, nagyon sok, kis névtelen embernek az áldozatos munkájára van szükség, sokszor olyanokra, akik csak álmodozhatnak olyan termékek után, amiket nap mint nap kiraknak...Nagyon nagyok különbségek akár házon belül is. Valahogy ez az érzésem az egyházzal is. Igyekeznek minél szélesebb körű szolgáltatást nyújtani a híveknek, de közben az Atya által is említett problémákról mintha nem venne tudomást. Miért égnek ki, miért válnak szenvedélybetegekké, miért hagyják el az egyházat? Talán jó lenne, ha kommunában élnének, jobban szem előtt lennének egymás számára, esetleg aki jobban kimerülne, azt kicsit kivonnák, v. más feladatot adnának neki. Ennek egy folyamatnak kell lenni, esetleg nem lenne szégyen akár, szakembereket is bevonni a történetbe. A papok is csak emberek, nem gépek!
A bulinegyed közepén néztem meg. Ilyet sem csináltam még. Nagyon fontos ez a videó. A hiányzó őszinte hang. Embernek, emberségesnek maradni. És a kéretlen, bántó, karaktergyilkos cikkek a szakmám szégyenei.
Köszönöm szépen, nagyon fontos gondolatok!
Akkor tartunk egy pap-orvos-ügyvéd kertipartit?
😀😀😀
Ez nagyon jó és szükséges vélemény! Már rég ki kellett volna mondani!!
Azért a 60-as évek előtt sem volt rózsás a helyzet a párkapcsolatokban, a mutatók a válás terén csak azért voltak jobbak, mert a társadalmi elvárások teljesen mások voltak a nők felé. Nagyapáink nyíltan csalhatták nagyanyáinkat, akkor is a kilépni akaró nő volt az, akit megbélyegeztek..
Sajnos van benne valami
@@mosomedve777 szegeny asszonyok Móricz a Nyugat c. folyóirat 1930-ban megjelent 3. számában Tiszazugi
méregkeverők címmel írt a nagyrévi asszonyok persorozatáról. A „nagyrévi angyalcsinálók” elnevezés több olyan nőre utal, akik többségükben egy tiszántúli kis faluban, Nagyréven éltek és 1914 és 29 között több száz embert mérgeztek meg. V megmergeztek a ferjuket.
@@andrasnagy7426 ismerem a történetet, ezt dolgozza fel a modern korba helyezve a Hukkle c. film. De tény, hogy keresztény Európánkban évszázadokon át elterjedt dolog volt, hogy nemes urak a felesegük mellett szeretőt tartottak, az uralkodókról nem is beszélve. Csak arra reflektáltam, hogy a 60 - as évek előtt sem volt rózsás a helyzet.
Ez nettó baromság.
Régen mindenki mindenkivel kefélt, még a viktoriánus időkben is.
Számos népdal és fennmaradt mese utal erre.
A férfiak sem válhattak el.
Az, hogy tartottak szeretőt nem azt jelentette, hogy megszabadultak a bántalmazó feleségüktől.
Egyébként ezt a szerető dolgot ne tartsuk már evidenciának.
A legtöbb férfi akkor és most is örül, ha egyáltalán ránéz egy nő, nemhogy még szeretőt tartson.
Ahhoz az kéne, hogy vonzó legyen, ezt pediga férfiak igen kis hányada mondhatja el magáról.
@@HemiBiriba Minden területről lehetne ellenpéldákat felhozni, én konkrétan a saját családomban történt megbélyegzések fültanúja lehettem, és azért már nem vagyok mai gyerek. (56 év) De ha a századfordulóra tekintünk vissza, még ott is asszonyállatnak nevezte a férfinép a házastársát. Mivel Hodász atya a hazai válási statisztikákat hozta fel példának, eszembe sem jutott, hogy elkalandozzunk tág történelmi korszakok és kultúrák területére.
Tisztelt Hodász Atya ! Protestáns vagyok de van szabadságom a Krisztusban arra, hogy így szólítsalak kedves András testvér. Érthetőnek találom az emberek meghökkenését sőt felháborodását. Ez nem személyre szóló, sokkal inkább az a vágy, miszerint szeretnénk megbízni azokban, akik az életünket irányító hivatalokat betöltik.. Az egyház is ilyen és meg kell őrizni az erkölcsi tisztaságát mindenek felett. Kívanatosnak tartom sokakkal együtt, hogy ha egy tisztségviselő nem képes ellátni a hivatalát akkor azt adja vissza. Igaz ez az élet minden területére. Sajnos a mi fertőzött, beteg társadalmunkban ez nem megszokott, ezért az emberek értetlenül szemlélik egy lelkiismeretes ember döntését.Számomra mindenképp példa értékű. Bízom benne, hogy a Krisztus iránti szerelme töretlen mert ez überel minden írottat és íratlant egyaránt......szeretettel...csak egy protestáns.
Szép napot.
Ez egy igazán értelmes őszinte és egyedüli gondokat menet.
És igen senkinek nincs joga más felet pálcát törni és el ítélni ítélkezni.sem magán embernek sem esetleg a papsag nak sem
Először nézne önmagába ,mindenki igen beszélgetni és segíteni.akar kit.
Tisztelettel.
Levente.
Nagyvárad.
Ez ismét jó videó lett, fontos tartalommal. Azonban a párbeszédet érdemes lenne még komolyabb kérdésekkel folytatni, ráépítve a videóban is elhangzottakra.
- Mit tesz a klérus annak a nyolc lépcsőfok távolságnak a csökkentésére, ha már felépítette és fenntartja azt? Tudom, egyre több dolgot tesz, és az nagy dolog, hogy ezt kezdi belátni, de vajon elkötelezett-e ennek változtatásában?
- Mit gondolnak a papok, akik hétről hétre mondanak ítéletet szószékről vagy ambóról a híveik magánéletéről úgy, hogy ők ennek gyakorlásara általában tizedannyira sem voltak képesek papságuk előtt? Megéri-e a híveket ítélkezésre nevelni azzal, hogy őket is gyakran megítélik?
- Vajon mennyien gyakorolják az említett empátiát az életükben? Mennyire része ez a szemináriumi oktatásnak? Jelzem, jelenleg egy felbomlott házasságban kínlódót jobban szankcionál az egyház akár élete végéig, mint mondjuk egy rablógyilkost.
- Miközben a papok, híveik jelentős részéhez is hasonlóan megterhelő napi munkát végeznek, sokan sajátos viszonyt ápolnak mind a perselypénz bevételek elvárása, mind pedig a lelki frusztrációik prédikáción keresztüli levezetésével kapcsolatban. Ez egyrészt komoly hitelességi válságot okoz, másrészt igen mérgező is a hívek és magának a papnak az életére nézve is. Ez csak a papjaink egy részét érinti, de ha valaki járja az országot, és klf. helyeken beül vasárnapi misére, és manapság meglepő módon oda is figyel a prédikációkban elhangzottakra, igen meredek dolgokat fog tapasztalni! Ez talán egy jóval komolyabb rendszer szintű probléma lenne!
- Mindemellett a híveknek, ha tehetik, szintén erős empátiát és néha nevelő támogatást kell tudniuk nyújtani papjuknak. Egy pap élete nehéz, neki is meglehetett ugyanaz a rossz családi háttér, és ő saját család híján, szülőség híján soha nem kapja meg az igazi lehetőséget, hogy érett felnőtt lehessen. Ehhez azonban a híveknek is kicsit fel kell rúgniuk azt a beidegződött status-quo-t, hogy a pap ő “hatalmasságában” a hívek közössége felett áll. Egy felettes személyt ugyanis nehéz empátiával vagy barátsággal támogatni, akkor is, ha rászorul.
Kedves András Atya!
Lehet sok kérdésben nem egyezik a véleményünk, de annyira hálás vagyok és köszönöm az ilyen és ehhez hasonló videókat, ugyanis hatalmas szükség van rájuk. Mi keresztények annyit kritizálunk, kövezzünk igeversekkel, akár a világot akár egymást, hogy kiderüljön nekünk van igazunk. Amikor az "igazságunk" csak mint egy kard támad, ahelyett hogy építene, bátorítana, vigasztalna. Hatalmas kincs ez a videó, és még sok ilyet! 💎
Azért nem mindennap találkozik az ember Rozsomárkkal.
Egyet értek, a drága testvéremmel. Lehet, hogy másik egyházhoz tartozunk, mégis annyira tisztelem András Atyát, és nagyon hálás vagyok érte! :)
Kedves András atya! Hálásan köszönöm a videót! A lényegre tapintottál, bizony bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy pap is lehet ember, lehet beteg, lehet magányos, lehet alkoholista, lehet depressziós és a sort lehet folytatni. Az eb némileg ott van elhantolva, hogy a papi problémákról nem illik/szokás/“szabad” őszintén, nyíltan beszélni sem a klerikusi, sem a laikusi oldalról- pláne nem párbeszédben. Nagy lépés szükséges a megfelelő elfogadáshoz és szemléletváltáshoz.
Kedves András Atya! Nagyon köszönöm az őszinteségedet! Talán pont így lehet ebből a helyzetből a legtöbbet "kihozni", rádöbbenünk, hogy ne csak mindig várjunk, hanem adjunk, merjünk adni. Imádkozom.
Nagyon köszönöm a videót, egyetértek!
Nem vagyok hívő, de ez az energia amit tudsz adni,le a kalappal :)
Kedvens András atya!
Nagyon korrekt, hiánypoltó ez a hangnem amit a videó képvisel. Örülök, hogy szó esett arról, hogy az ítélkezés helyett inkább az egymásra való odafigyelésre törekedjünk.
Ami kissé hiányérzetet váltott ki bennem az a cölibátus kérdése. Míg a konzervatívabb felfogású hívek inkább elítélték a történteket, addig a haladóbb felfogásúak jellemzően inkább érvként felhozható példának kezdték tekinteni a cölibátus eltörlése mellett. Ahogy az atya is mondta még anno egy 777 offline rendezvényen, a cölibátus megtartása/eltörlése nem szabad, hogy annak a kérdése legyen, hogy most akkor melyik esetben mennek többen papnak. Ugyan kivehető a mostani videóból is ez az álláspont, de kissé hiányoltam ennek az egyértelmű kimondását Ugyanis sokakban nagy a kísértés a probléma ilyen szintű leegyszerűsítésére (ahogy egyébként a zsigeri írélkezés is az), miközben a videóban elhangzottak igaz több energiát kívánnak a hívő testvérektől, de én is azt gondolom, hogy közelebb állnak a valódi megoldáshoz.
Attól még, hogy elhagyta a papi szolgálatot, lehet Isten embere az illető. Pál azt mondta, hogy jobb házasságban élni mint égni. Lehet, hogy ez az ember belül égett. De ettől még nem Istent hagyta el (tudtommal). Nem mi szabjuk meg annak idejét, hogy mennyi időt kell egy adott szolgálatban részt venni. Lehet, hogy Isten ennyit várt tőle.
Ja, csak 18 évvel korábban "rátette a kezét az eke szarvára"
@@Maisonfeuspectateur nem ismerem ennek az embernek a történetét
ua-cam.com/video/FZpq1ukaemQ/v-deo.html
Lenne egy mód szerintem, amivel csökkenteni lehetne a papok elmagányosodását, és nem is kell hozzá sok minden. Egyszerűen a férfi szerzetesrendek elöljáróinak meg kellene nyitni az egyházmegyés papok előtt az ajtókat. A pap beköltözne, de teljesen független lenne tőlük, kapna egy szobát, ahol lakhat. Ha van ideje, bekapcsolódna a szerzetesek imádságába, vagy részt venne a közös étkezéseken, és ha egy szerzetes egyszerre hatfelé is szalad, annyi dolga van, akkor is lenne valaki biztosan, akivel ha a folyosón hasra esnek egymásban, megkérdezné, hogy mi van vele. Máris nem lenne egyedül.
Azt is gondolom, hogy azt a pénzt és energiát, amit az egyház a hivatásgondozásba, hivatástisztázásokba fektet, fordíthatná a meglevők lelki megreparálásába. Nincs annál nagyobb hatásfokú hivatásgondozás, mint mikor a fiatal egy harmonikus, kiegyensúlyozott papot lát.
Sok szunnyadó erőt érzek az egyházban, amiket/akiket nem használnak ki. Lehet, hogy hülye ötlet, de miért ne lehetne papok számára online „lelki szemetesládákat” biztosítani. Olyan elkötelezett keresztény embereket (kontemplatív szerzetesek, egyedülállók, nyugdíjasok, vagy ahol már egyszerűen kirepültek a gyerekek, stb.), akik felvállalnák, hogy e-mailben meghallgatják, mi nyomja egy-egy pap szívét. Azt gondolom, az lenne a legjobb, ha mindketten inkognitóban maradnának. Így elkerülhető, hogy túlságosan „összeboruljanak”, ha mondjuk nő az illető. Ehhez szerintem az kellene, hogy a segítő ne ilyen igeharcos legyen, a pap meg képes legyen lazítani a kollárén. XY atya ne csak a kilépés után merjen ember lenni. Ez csak onnan jutott eszembe, hogy anno nekem is jól jött volna ilyen láthatatlan online-barát, akivel kibeszélhetem magam.
Kedves András atya! Meghallgatva a videóját, egyet tudok érteni azzal amit mond. Azt sajnálom, hogy nem a konkrét eset kapcsán vállalta fel a véleményét! Kár! Általánosságban a papi nehézségekről beszél. Amivel teljesen egyet értek, meg is értem. Arról viszont egy szó sem esik, hogy MIÉRT is hagyta el a hivatását paptestvére, és arról sem, hogy mindezt HOGYAN tette! Láttam már pár papot én is profánul szólva "kiugrani"... lehet ezt csendben is, sőt méltósággal megtenni. Jelen esetben nem erről van szó! Úgy érzem, ez érte volna meg inkább a videót, mint amiről szól. Azért is kár, mert ön rendkívül népszerű, sokan hallgatnak a szavára, és ezzel a videóval inkább a cölibátus-ellenességet erősíti - még akkor is, ha elhangzik, hogy "én egyet tudok vele érteni - mint azt, hogy a papság hivatás. És ezt, nem lehet letenni. Egy hivatást sem lehet letenni. Az én munkám is olyan, hogy nem tudok hátra dőlni egy kerti partin, és levetkőzni magamról azt, aki vagyok. Pedig nem vagyok Isten szolgája, sokkal kisebb hivatásom van, pont attól hivatás, hogy 24 órára szól. Ettől függetlenül, azt hiszem, csodás dolog hivatást kapni, és ez egyben tényleg egy állandó keresztet is jelent, amit viszünk magunkkal kirándulásra, kerti partikra, színházba és mindenhova.
Viszont összemosni a jelen esetet általánosságokkal és közhelyekkel, nem hiszem, hogy konkrét vélemény-felvállalás lenne. Arra buzdítani, hogy imádkozzunk érte, hogy ne ítélkezzünk, azt helyesnek vélem, de felmenteni az alól, amit tett, az szerintem egyikünknek sem adatik meg... úgy gondolom, azt Istennek és neki kell elrendeznie. Azt, hogy mit jelent felvenni ezt a hivatást, bizonyára tanítják a szemináriumban, és bizonyára megélni mindezt a hétköznapokban egész más. És az is más, ha valaki hivatást vált, lecserél: papból édesapává. Az apaság is hivatás! A család is "kisegyház". Elgondolkodtam... vajon, ha ezt az új hivatását is megunja, akkor majd a gyerekeinek, feleségének is azt tanácsoljuk majd, hogy értsék meg és ne ítélkezzenek felette...? Nem vitatom a jó szándékát, és Isten áldja meg és tartsa meg hivatásában.
Minden szavaddal egyetértek, nem tudtam volna jobban megfogalmazni! Nagyon jól megvilágította a lényeget!
En ugy gondolom,hogy ez a video nem erositi a colibatusellenesseget es nem menti fel az erintett papot, hanem inkabb arra buzdit, hogy ne ragadjunk bele abba,hogy valaki hozott egy nem jo dontest es valtsunk nezopontot.
Kimondja, hogy nem helyes, ami tortent, de arra fokuszal, hogy hogyan lehetne a tovabbi ilyen eseteket megelozni.
A jelen helyzetet elfogadva, mert valtoztatni egy masik ember dontesen en nem igazan tudok, elore mutato valaszlepest javasol.
Szerintem azon kivul,hogy megfogalmazom,hogy nem ertek egyet annak az embernek a dontesevel, mas dolgom nincs vele. Kulonosen, ha nem az en plebanosom volt. De az az en dolgom, hogy aki ram van bizva plebanos, annak okulva a tortenetbol, segitsek ugy, hogy o mar ne jusson el ide.
Ha ismeri Isten tanitását, Ô azt mondja, még az ellenségedért is imádkozz. Ami érthetetlen a Katolikus egyházban, az, hogy emberi tõrvényeket írnak, és elvárják a papoktól, hogy emberi rendeléseknek engedelmeskedjenek, ami Isten elõtt semmi.
Cõlibátus ellen? Isten nem tiltja a papok házasodását!!!! Itt a bûn forrása. Semmi bûnt nem kôvet el Isten ellen az, aki az Irás szerint világosságot nyer és családot alapit. Attól még szolgálhatja az Urat sokféleképpen.
Még jó, hogy nem embereknek tartozunk elszámolni :)
Egyetértek veled. Nem ítélkezem, csak sajnálom a kilépő atyát, mert ha családot alapít tuti hogy 22 évi házasság után szintén azt fogja érezni , hogy ki akar lépni.
Csak felületesen tanultam a cölibátus funkciójáról (teljes papi elkötelezödés Isten felé, stb.) és minden bizonnyal okkal létezö intézmény, ugyanakkor nehezíti a kérdést, hogy talán a vezetö okok között van, ha a papok számának csökkenéséröl beszélünk. Emlékszem, hogy fiatalabb koromban volt egy idöszak, amikor gondolkodtam a papi hivatáson, de a cölibátus komoly visszatartó erö volt. Ugyanakkor nyilván emiatt lehet egy nagyon erös szürö is, hogy csak a legelhivatottabbak lépjenek egyházi kötelékbe.
Kedves András!
A " mit tudok segíteni?" szándékommal javaslom, hogy nézze vissza, ezt a remekül összeszedett videóját.
A videó végén látásmódom szerint ön is megnyílt egy kicsit. Biztos önnek sem lehet sokszor könnyű. Imádkozom önért.
ad Klára Szilágyi: Köszönöm ezt a bejegyzését, a legtöbbet teszi. De azt is kérném testvérként, hogy a kilépőért se mulassza el ugyanezt tenni. Veni Sancte Spiritus...
Egyszer láttam egy olyan kezdeményezést, h. örökbe lehet fogadni egy papot, vagyis valaki vállalja, h. imádkozik érte.Lehet, ezt komolyabban kellene venni és jó lenne ha minden papnak lenne ilyen szülője.( nővérek?) Valamint minden plébànián a híveknek imádkozniuk kellene a papjaiért rendszeresen. És igen,lelkigyakorlatokat, ilyen témájú kurzusokat kellene szervezni, mint a házasoknak (kotelezoen) de ez a püspökök feladata megszervezni, nem a hívőké. :)
Hát, igen: DE - segíts magadon, s az Isten is megsegít....tehát ha jön az ár ki kell menni a gátra is, nem csak imádkozni kell.
A pasaréti ferencesek facebook oldalán található ilyen kezdeményezés, lehet jelentkezni és imaszándékot válalni egy örökbefogadott papért. Sztem is jó és hasznos dolog.
Lelkipásztori munkatárs oktatója sokaknak, közöttük nekem is. Következetes ember. Nincs amit becsmérelni a döntésen. Biztos vagyok benne, hogy továbbra is fogja Istent szolgálni.
Csak könyörgöm, ne a lányok kezdjék el a papjuk lelkét ápolni! (Teljesen komolyan mondom...)
🤣🤣🤣🤣🤣
Dániában járunk jegyesoktatásra, a világ legtündéribb atyájához. Nagyon jókat szoktunk vele beszélgetni, és amikor a koronakrízis után visszatértünk ide, az első misén meglátott minket, és külön üdvözölt minket a mise első felében "üdvözlöm magyar barátaimat"... nagyon jól esett. :)
Találtál Dániában Katolikus papot? :O Mi nemrég voltunk Aalborgban, de csak legendák szóltak róluk, élőben nem láttunk még híveket sem xD
Nagyon jó! Mindenannyiunknak érdemes elgondolkozni, ezeken. Én hogyan segitem a papomat? Adok visszajelzést? Elmondom mit adott a legutóbbi prédikáció, mit jelent a családomnak mindaz amit kapok? Vagy csak kritizálok, mert halkan beszélt, vagy hangosan magyarázott, vagy túl elvont volt a prédikáció, vagy túl materiális példákat hozott?
Mennyi embert hallok panaszkodni, nem járnak a közeli templomba, mert "nem elég jó a mise". Mintha a szentmise egy mozi egy szolgáltatás lenne, amit megnézek, aztán kritizálok, pontozok. MIlyen jó lenne, ha mi a hivek mennénk oda, miben segithetünk, jönnénk ministrálni, perselyezni. Vagy két kérdést feltenni a legutóbbi prédikációval kapcsolatban. A pap is ember, ő is sokkal motiváltabb, lelkesebb, ha valami érdeklődést, visszajelzést kap!!!
Hivjuk meg a papjainakt, vacsorára, ebédre, beszélgessünk velül. A családjukról, barátaikról, hogy telt a gyerekkoruk, mi a kedvenc filmjük. Mi történ velük tegnap a boltba. Ez a hivők szép és szent feladata, de talán túl sokszor elsiklunk felette.
Szerintetek mivel lehet még segiteni a papokat? Te mit tettél, vagy mit javasolnál?
Kedves Atya. Csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nagyon jól látod a helyzetet. Ez a jó hozzáállás.
Imádkozom a kilépni szándékoző atyáért.. Igaz hogy az együttérzés lényeges. Isten iránti szeretet sokat segíthet. Bátorság. Krisztus szereti így is.
Igen! Ez így van. Én is tragikusnak találtam. Környezetemben is két pap adta fel, családomban egy, még nagyon, nagyon régen. Imádkozom ismeretlenül is mindannyiukért.
Kedves András atya!
Ez szuper videó. Igen, mind emeberek vagyunk. ;) Igen, fontos az empátia. ;)
2 dolgot sajnos senki nem vett és vesz figyelembe.
1 Tim 3,1-15
==========
1Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4aki házát jól vezeti, fiait engedelmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5hiszen aki a maga házát nem tudja vezetni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7A kívül levőktől is jó tanúságot kell kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék.
8A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; 9olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik magukban a hit titkát. 10Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. 11Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, józanok, és mindenben megbízhatóak. 12A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok, akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.
14Azért írom ezeket neked - bár remélem, hogy hamarosan hozzád jutok -, 15hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja.
1 Kor 7,1-11:
==========
1Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asszonyt nem illetni. 2A paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.
3A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4A feleségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma teste fölött, hanem az feleségének. 5Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6Ezt pedig úgy mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7Mert azt szeretném, ha mindenki olyan lenne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak meg olyan.
8A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házasságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.
10Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon 11- ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével -, és a férfi se bocsássa el a feleségét.
Ezek alapján nem tudok egyet érteni a cölibátusi kötelezettséggel a papok részére. :-(
Érthető, hogy ebben a férfiben vágy van arra, hoyg felesége és családja legyen. Ez egy természtees vágy. Ő nem kapott elhívást a cölebsz életfromára, de lehet, hogy y papságra, lelkipásztori szolgálatra igen. Jó lenne, ha már túllépne az egyházunk ezen a merev szabályon. A protestánsoknál, és a keletieknél sincs mindnekinek családja, ott is szabadon válasuztható, hogy szeretne az illető, vagy nem.
Az Úr áldjon Téged, és minden kedves Olvasót! ;)
"Ő nem kapott elhívást a cölebsz életfromára, de lehet, hogy y papságra, lelkipásztori szolgálatra igen."-pontosan én is ezt vallom és vajon hányan lehetnek még?
Kedves @@piroskamozes9668 !
Jó eséllyel sokan. Nem rengetegen, de bbiztosan vannak ilyenek, vagy olyanok is, akik azért nem mennek el papnak, mert nem tudják vállalni a cölibátust, pedig biztosan nagyon jó papok lenének. EZért is szorgalmazta Beer Miklós püspök a megfelelő családapák felszentelését. Igen, ennek már rég itt lenne az ideje. ;)
@papifranko Ádám atya érveit tartom nagyon veszélyesnek. Neked mi a véleményed?
“Veszélyesnek”?
@@hodaszandras igen. A levelében a maga mentésére felsorolt érvek engem megdöbbentettek. Sok meglévő vagy bontakozó hivatást vihetnek félre. Akár házasság, akár papság esetén. A hűséghez való viszonya és a rosszat normálisnak csomagoló szövege igenis veszélyes.
hajnalpor a nyilvanos levele domesztikált. A belső papi listára többet irt.
@@hodaszandras az viszont már nem kapott nyilvánosságot és nem segítette a megértést. Az empátia is biztosan jobban meg tudott volna mutatkozni...
@@hajnalpor Azért valjuk be,korrekt volt.Mivel téged nem ismerlek nem tudhatom hogy hogy vagy a vallással és esetleg emiatt vagy ilyen ellenszenves de én pont az ellenkezőjét állítom.Mivel amit te kifogásolsz az nem pont ezt akarta jelenteni.Az például szerintem csak túlzás hogy a rosszar állítja be normálisnak.Szerintem az a normális hogy az ember,ha köműves,ha pap ugyamúgy követhet el hibákat és kisebb-nagyobb bűnöket is.Itt értem azt hogyha az ember egy buliban elengedo picit magát és egy terjedelmesebb alkoholmennyiséghez nyúl és legyünk nyíltak,csatak részegre issza magát az is rendben van,hisz a pap is csak egy ember,olyan mint te vagy én.Ugyanazokből az "alkatrészekből" állunk mindannyian.Másrészről azért valld be,jobb egy olyan emberrel beszélni aki engedi magát élni és nem csak arról az 1 dologról hajlandő beszélni,mert azt elég hamar otthagynád és mennél onnan minél messzebb,csak ne kelljen hallgatni.
nagyon köszönöm András, végre valaki kimondta nyilvánosan is, amit csak magunk között mondunk ki....
Azt a bizonyos nyolc lépcső távolságot gyakran én is érzem. Illetve annyiban nem érezhetem , hogy nem vagyok hívő , csak egy agnosztikus , aki attól fél a legjobban , hogy mi van ha valóban létezik Isten.
ettől nem kell félni. annyi istent kitaláltunk! ha létezik is 1, jó eséllyel megússzuk valahogy. A biblia istene meg biztosan nem létezik. Erre a biblia a legjobb bizonyíték. Artemis még talán bejöhet, h áldjam a copfját! :- )
Az hogy egy pap elhagyja a szolgálatát nem jár együtt vele hogy egyből megtalálja, vagy valaha is megtalálja élete párját. Én nem vagyok pap és nem találom életem párját, biztos Istennek hátat fordítva biztos találnék párt, de ezt nem akarom.... Szóval nem vagyok pap, de nekem se főz senki kávét reggel, és senki sem bújik hozzám..... Köszipuszi...
András atya! Szeretettel meghívlak egy munkamentes kertipartira :) (és köszönöm a videókat!)
Köszönjük a videót és az empátiára való felhívást.
Én a 777 fb oldalán olvastam a kommenteket. Kicsit kiakasztó volt annak a rengeteg magát a szentnél szentebbnek gondoló, farizeus, magas lóról észosztó embereknek a kommentáradata, akik siettek elítélni egy olyan embert, akivel max hallották néhányszor a miséjét.
Ha valamire több szükség lenne a magát kereszténynek tartó embereknél, az az alázat és az irgalmasság.
Dícsértessék.
Egyet értek!
Engem inkább az a rengeteg magát szentnek tartó, farizeus, hittant életében nem tanult észosztó ember akasztott ki, aki bátorságnak nevezte a kilépését, hőstettnek a bűnét! Meg kéne már végre találni a különbséget a bűn elfogadása és a bűnös szeretete között! A bűnt elítéljük, a bűnöst szeretjük és imádkozunk a megtéréséért, nem csámcsogunk a bűnén. De nem próbáljuk erényként beállítani!
@@Maisonfeuspectateur Igazad van abban, hogy nem kellene bátor tettnek nevezni a kilépést, én inkább sajnálatos és kétségbeesett tettnek tartom.
Azokról az emeberekről, akik ezt hangoztatják, pont őróluk nem gondolnám, hogy magukat szentnek tartják, és nem nevezném őket farizeusnak sem, hiszen ők voltak azok, akik a törvényeket messzemenőkig, szóról-szóra értelmezve, betartották, és elítélték az esendőeket.
Ők inkább azok, akik az egyház liberalizálásában érdekeltek, a cölibátusellenes, pro-LMBTQ stb. lobbi.
Szerintem mindkét nézőpont egyformán káros.
Kedves András atya!
Tudnának valamikor egy olyan videót csinálni,ahol elmondaná részletesen ,hogy élnek a kispapok a szemináriumban?
Sok érdekes és érdemes(!) témát érintetek a videoitokban. Több dologgal kapcsolatban is szeretnék reagálni. Elsőként a házasságal kapcsolatban. Valóban remgeteg válás volt az elmúlt időszakban, és ez hamarosan újra rekordokat fog döntögetni sajnos. Az utóbbi időben a hitelek és a mindenféle támogatás miatt több volt a házasság- csak úgy ész nélkül- és ez hozza majd magával az újabb valási hullámot. (De a politika nem ide tartozik!) Én mindig úgy tekintettem az egyházi házzaságkötésre, mint szent dolog, mert ugye amit Isten egybekötött ember szét ne válasszon. De a házassággal kapcsolatban az a véleményem, hogy valóban nagyon fontos, hogy akkor (és csak is akkor) szánja rá magát az ember, ha a párja valóban a másik fele, megvan közöttük az a kapocs, megértés, szerelem és szeretet, tisztelet, az egymás segítésének és támogatásának a képessége és akarata, ami olyan erős, hogy egy életre szól, és ezt szeretnék valamilyen formában összekötni. Nagyszüleim példaja jut mindig az eszembe, mert bármilyen nehéz is volt, elkísérték egymást 50 évig.
A második dolog, amit megértek, ha egy pap elhagyja a hivátását, a családnak a hiánya. Papnak készülni és azzá válni egy hatalmas nagy elhatározás, teljes embert kíván, rengeteg hívő ember lelkeért felel, azt is mondhatnánk, hogy a munkája hasonlít egy pszichológuséhoz. Rengeteg történet, sor fordul meg a templomban, ezeket tudni kell kezelni, ez is hatalmas nagy felelősségel jár. Nem lehet könnyű, nem tudhatja előre senki, hogy hogyan bírja, nem ítélem el azt aki a kilépés mellett dönt.
Harmadik ként még hozzátenném azt, hogy az emberi kapcsolatok, és nem csak a párkapcsolatra értem, sokkal tisztábbak lennének ha működne a kommunikáció. Egy párkapcsolatban, vagy egy baráti kapcsolatban roppant fontos lenne nyíltan beszélni egymással az esetleges problémákról, vagy akár csak készséggel meghalgatni a másikat, ha csak úgy, de egy jó szóval is segíteni.
Negyedjére az utolsó pár momdathoz, a hit, a vallás és az egyház is csak akkor működik jól, ha az átadott üzenet átér. Ha a hívek nem csak úgy beülnek a templomba, hanem befogadják az üzenetet, elmélkednek a szentleckén és nem utolsó sorban a templomon kívül is hisznek. Ezek szerintem nagyon fontos dolgok.
Ez a beszéd megnyugtató, egyben iránymutató. Sajnos én is elhagytam a hivatásom, rendőr voltam közel húsz évig.(Pedig tán még azt a hivatást a mai napig is szeretem.) Borzasztó helyzet volt, mire a döntést meghoztam, mivel szerettem a hivatásom, amit becsülettel végeztem. Igen, az odafigyelés a másikra nagyon fontos. Hiszem, hogy a volt kollegád is nagyon nehéz élethelyzeten megy keresztül. Jó érzés, hogy elmondod, hogy minden embert köt egy kapocs minden emberhez.( Legalábbis én ìgy értem. ) Mert ebből egyenes az út oda, ha egyet is elvesztünk érdekből, számításoból vagy közönyből, önmagunknak is hiányt, kárt okozunk. Mert pótólhatatlan ember lehet tényleg nincs, de életet pótolni hát nemigen tudom , ember hogy tudhatna. Még mindig nem tudok hivatalos imát, de most Te leszel a tudatomba és a szívembe, ha nemsokára az Úrhoz "szólok". Te pedig kérlek imádkozz majd az emberekért, hogy a szeretet gyűljön a szívüke, annak engedjenek teret a lelkükbe. Mert ha így lenne, az empátia, az odafigyelés, a segítőkészség magától értetendővé válna. Köszönöm mégegyszer a gondolataid, amit a helyzettel kapcsolatban megosztottál velünk.
Szuper összefoglaló! Többek között azért sem szeretek kommenteket olvasni, mert pont az említett ítélkezés,amire nem vagyok kíváncsi. (Érdekes hogy ebben a témában pro és kontra is undorító sárdobálás ment).
Egy apró megjegyzés a "legyél jóban a papoddal" témához, úgy, hogy a minket eskető atyával baráti (nem csak szakmai) viszonyban vagyunk. Sajnos (nyilván a paphiány miatt patthelyzet, mert örüljünk hogy van aki el tudja látni a plébániát), de ha valaki emberileg nem szimpatikus (nincs közös civil téma, vagy nagyon máshogy gondolkodik), azzal nem igazán szeretne az ember közelebbi kapcsolatba kerülni. Ettől még nyilván imádkozhatunk érte, de a nyitottság néha nem elég. :(
Az illető életkora alapján pontosan a kapuzárási pánik időszakát élte, éli. Közvetlen kollégáim közül ötből három férfi lépett meg a családjától ebben az életkorban, majd 2 éven belül a három férfiből mind a három megbánta de már nem volt visszaút, bezáródtak mögöttük a kapuk. Kérdés az, hogy ti vissza fogjátok-e őt fogadni, ha mégis vissza szeretne térni?
Kicsit ki tudnád fejteni, hogy miből lehet felismerni, ha valakinek rossz irányba megy a hivatása?
Lehet rosszul gondolom, de: ha van egy fogorvosom, nem érdekel az élete, nem érdekel, szereti-e a munkáját, elvárom, hogy a fogaim rendben legyenek, ha oda megyek hozzá. Ha ugyanez a fogorvos a barátom is, akit ismerek, az életét mint barát ismerem, akkor elvárható tőlem, hogy észrevegyem, ha gáz van az életében, elvégre ezért a barátom. Szerintem egy pappal ugyan ez a helyzet: Ha csak gyónni járok hozzá, akkor erkölcsi irányt tud mutatni, akkor tanácsot tud adni. De ha állítólag a barátja vagyok, ismerem és én is meghallgatom őt (és ez a barátság nem megy át abba, hogy csak én várok tőle támaszt mert ő a pap! Mert neki papként ugye nem lehet baja!), elvárható, hogy észrevegyem, hogy a pap barátomnak szüksége van egy baráti beszélgetésre! Elvárható, hogy ez a barátság ne egyoldalú legyen (mert az már nem barátság) hanem oda-vissza működjön.
Tetszik ez a párhuzam, nagyrészt egyet is értek vele.
Annyiban árnyaltabbnak látom a helyzetet, hogy szerintem nem csak a "baráti" és a "csak szakmai" kapcsolat létezik. Vegyünk mondjuk egy kisebb plébániát, ahol van egy plébános és egy-két kis közösség. Ezek tagjai azért közelebb állnak a paphoz, mint azok a hívek, akiknek vasárnap egy órára van "szükségük" rá. Mégsem mindegyik közösségi tag a pap barátja, egyszerűen tudnak egymásról ezt-azt, jóban vannak.
Én úgy érzem, hogy ez a "jóban levés" már rám ruház egyfajta felelősséget (nem akkorát, mint egy barátság), éppen ezért jó lenne észrevenni, ha baj van, akkor is, ha nem vagyunk olyan közeli kapcsolatban.
@@lillatoth9180 Igaz, látod erre elsőre nem gondoltam. Pedig hasonló helyzetben én is voltam, amikor a szomszédunk (akivel nem vagyunk olyan szorosabb kapcsolatban, mégis tudunk egymásról pár dolgot) apukája kórházba került, mégis én vettem észre, hogy szüksége van némi vigaszra. Vagy amikor mamámnál a faluban "objektívabban" láttuk az egyik nyugdíjas klubos néni bánatát és a barátai nem vették észre (a néni nagyon tudta tartani amúgy a látszatot és mi is nehezen vettük észre, hogy szegénykém szomorú és magányos. (A gyereke költözött el, akiről mindig azt mondogatta, milyen büszke rá, de mégis egyedül érezte magát, hogy nem látta minden nap, mint azelőtt) Köszönöm, hogy árnyaltad, látod én is találkoztam hasonló jelenséggel, mégsem jutott eszembe magamtól.
Mikor belép lelkesen a rendszerbe hivatástudattal és pár év múlva belülről is kiismeri azt, annak minden hibájával, bűneivel. Csalódik. Nem kell ehez papnak lenni. Rendőrökre is jellemző, hogy a sok belső korrupció miatt feladják a hivatásukat.
Ez a kérdés engem is mindig foglalkoztat. Sajnos látom, hogy nem könnyű megmenteni a papokat... Örülök a hangvételnek, hogy felveted a problémát. Én azért közelről megéltem, hogy hiába szeretnék, nem tudok segíteni... Mi most itt helyben unióval próbálkozunk. Egyelőre még csak szurkolunk a "fiúknak"...
Egyrészt gondolom azért volt hír, mert a Facebookon volt róla levél. Az Egyház a jelek szerint nagyon nem tud mit kezdeni a Facebookkal és az internettel (lásd még Huszti Zoli atya nemrégi kivonulását a Facebookról... Kíváncsi lennék, hogy erről mit gondolsz András atya, mert a jelek szerint ez egy igen csak általános tendencia, és biztosan neked is volt alkalmad beszélgetni az elöljáróiddal az internethasználatról). Másrészt nagyon jó beszéd volt, köszönöm én is.
Mért kéne bármit is kezdeni a Facebookkal ? Az Egyház nagyobb hatalmú és fontosabb. Ha holnap kihirdetnék hogy nem oldozható fel aki regisztrált felére esne vissza a Facebook. Na persze tévedhetetlensége folytán csak ha indokolt akkor tenné.
@@rezsonemeth1542 hát elnézést, de ez elég nagy hülyeségnek hangzik, szerintem nem működne, és nem is esne felére a forgalom, sokkal kevesebb katolikus van annál :) azért kell kezdeni valamit a Facebookkal, mert van, és mert használják (illetve nem csak a Facebookot, ahogy arra utaltam is)
A szomorú történés margójára készült videót "örömmel" néztem! Minden szavával egyetértek.Mint gyakorló katolikus nagyon vártam az Egyház részéről a megszólalást!
Titeket is áldjon meg az isten és a szűz anya őrizze oltalmazzon titeket mindnyajotokat most és mindenkor ámen ámen ámen. Legyen szép napotok.
Vésd jól a fejedbe, hogy a Teremtő Istent és Szűzanyát mindig , NAGY betűvel írd le Kösssssz !!!
A klérus és a nyolc lépés távolság:
Megkérdeztem egy pap ismerősömet, amikor felajánlotta nekem a tegeződést, hogy nem a nőnek kell-e az illem szerint a tegeződést felajánlania? (Nem kötekedés volt, ez abban a szituban teljesen oké kérdés volt.) Mire ő azt felelte, hogy nem, mivel a pap ontológiailag magasabb szinten van a laikusnál.
Azóta is emésztem ezt a mondatot.
A videóban elmondottakat egyébként köszönöm. Tisztelem ezt a hozzáállást, bölcs, higgadt megnyilatkozást.
a papnak kell valóban felajánlani a tegeződést, nemtől és kortól fgtlenül...de nem ezzel az elvont ontológiai szöveggel :)
Ezek szerint a nálmam idősebb emberrel is 8 lépést kell tartnanom, hiszen vele szemben sem illik a tegeződés? :)
@@NickMore88 Itt a lényeg az "ontológiailag magasabb szinten" létezés.
Egy kérdésem:mikor valaki papkent ,otthagy a szolgálatot akkor a gyónás remélem nem kürti szét
Ezt a paptestvért én is ismertem, voltam a miséin, nagyon jó, okos pap volt! Az én fiam is pap! Igaz, hogy kiégnek, nehezen viselik a küzdelmeket! De miért? Azért is, mert pld. a mi egyházmegyénkben sok az idős pap, és ők bizony önzők, irigyek, féltékenyek! Imádkozom a pap fiamért, és a többi papokért is!
Egy hatalmas közhely: A PAP IS EMBER. De minden közhely egy nagy igazságot jelent. Mint minden hivatásban, emberi természetek léteznek...az orvosoknál is van pl, h. az idősebb nem hagyja a fiatalt érvényesülni.
Az a gond, h. Nem tekinti az egyház PARTNERNEK a hívőket.Mint Hodász atya annak tekint minket, az EGYHÁZ nem!!!
Írtam feljebb, mit könyörögtünk, h. a jó papunkat ne tegyék el....semmit nem ért - el-vet-ték!!!!
Ezenkívül, a pap nem jön a hívkőhöz a bajával, a hívők meg sem mernek pendíteni kényes témát....hogy is van ez????Ennek a párbeszédnek biztosan lehetne keretet találni. És ez az áthelyezősdi nagyon kegyetlen.
A levélben, amiben kértük az Egyház vezetőit a papunkért ezzel kezdtük: "SZÍVET CSERÉLJEN AZ, KI PLÉBÁNOST CSERÉL" - mondhattunk akármit! Most üres a templomunk és nem a covid miatt.
@@juditholdas4056 Na nálunk ugyan ez van! A mi templomunk is majdnem üres, mindenesetre sokkal kevesebb a hívő,mint korábban! Nálunk is egy idős pap van, 85 éves, bizony mehetne már nyugdíjba! Így nem érvényesülnek a fiatal papok! Ez itt a legnagyobb baj! De azt mondják, hogy paphiány van! Pedig én mindig olyan sok papot látok a papszenteléseken!
@@judittabi8833 Sokat? Hol? Általában 1-2 főt szentetelnek csak egyházmegyénként, esetleg úgy látszik ez többnek, hogy egy adott évben X és Y lesz pappá szentelve, mellette meg Z diakónussá, és egy év múlva meg pappá. Évi 1-2 fő nagyon kevés, ha 3 van, annak már nagyon kell örülni, de még ez is borzasztóan kevés.
12 éve léptem ki szerzetességből, 7 év szerzetesi élet után. Rendkívül megrázott, pedig én hagytam ott a rendet. Azt hiszem, még most is a szakadékban vagyok, bár kívülről rendezettnek tűnik az életem. Napi áldozó voltam, most pedig már vasárnap se járok templomba. Az egyházhoz totál elvesztettem a fonalat, Istenhez szerintem még totál nem. Miután kiléptem, bennem is az fogalmazódott meg, hogy mennyire magunkra hagynak minket. Foglalkozik az egyház fiatalokkal, gyerekekkel, családokkal, de ránk nem jut se idő, se energia, de azt hiszem, nem is ez a baj, hanem hogy még látómezőbe sem kerülünk. Mintha megszüntünk volna. Ja nem! Házasként esetleg visszatérhetsz a láthatók közé. Azt hiszem, mi vagyunk a legláthatatlanabbak az egyházban. Az ítélkezés, szerintem a legkevesebb. Bocsánat, de azt leszarom. Elhagyni a hivatásodat tragédia, még akkor is, ha úgy érzed helyesen tetted.
Kedves Hanna! Nagyon megérintettek a sorai. Nem tudom, hogy hol él, de létezik Magyarországon egy módszer, ami segít feldolgozni a veszteségeket. Szeretettel ajánlom a figyelmébe, ezreket juttatott már el nagy veszteség (akár hivatás, Isten elvesztése) feldolgozásához. A kézikönyv, ami leírja a Gyógyulás a gyászból címmel jelent meg. A módszerről bővebben a www.gyaszfeldolgozasmodszer.hu olvashat.
András! Óriási hozzájárulás az ítélkezés nélkúli fogadóképessége, minden kereső gondolkodó s keresztényként élő személynek. Áldott békétlen világunk irdatlan információ tengerben hömpökygő árva lelkek tömege lenne j"elźőbólyák " nélkül.
Köszönöm az átlátható tiszta gondolatokat, egészséges magyarságban megfogalmazott mondataiban. ✌🎹🎶🙂
Papoknak amúgy mennyire van olyan ember akikhez ők tudnak futni a problémáikkal? Van aki őket lelki gondozza?
Ez engem is érdekelne.
Minden papnak szinte kötelező a lelki vezető (egy másik, szabadon választott, idősebb, tapasztaltabb pap), csak sajnos sok pap ezt nem veszi komolyan! Sok pap úgy van vele, hogy majd kihúzza saját magát a "gödörből". Nem csodálkoznék azon, ha kiderülne, hogy a szóban forgó kilépett papnak sem volt ilyen lelki vezetője.
Lelkigondozó nem nagyon. Lelkivezető talán, de az se mindenkinek.
@@MrPeGab az is kérdés hogy maga a lelkigondozó mennyire veszi komolyan a munkáját.
Nincs. Totális hierarchia van. Maffia
Kedves András atya, telyes mértékben egyet értek veled, én nagyon szeretem ahogy beszélsz, és úgy gondolom, hogy nem a mi dolgunk ítélkezni mások felett.
András atya mikor még a 777-nél volt kérte egy videójában hogy ajáljunk filmeket .
Ez egy kereszténységről szóló film nem a római katolikus egyházról hanem a hozzánk közzel álló keresztény ortodoxiáról szól.
Címe:kereszthalál
Egy fiatal apáca meghal egy monostorban miután egy ördögűzést végeznek rajta. Egy újságíró nyomoz utána de furcsa dolgok veszik kezdetét. A helyi püspök nem hisz az ördögben,démonokban és a megszáltoságban . Még is úgy tűnik hogy nincs igaza mert látjuk mi történik a településen ahol játszódik a cselekmény. Ha megnézi készítsen róla egy Dec részét róla.
A másik film már a római katolikus egyházal van kapcsolatban és kettő katolikus törvényt akar át adni
Ez pedig a halálod appja(bármint nem úgy appja mint valakinek az appja hanem úgy appja mint applikáció a telefonodon)
Ez egy nőről szól aki letölt egy appot amely megmondja mikor fog az ember meghalni az app hogy működjön el kell fogadni dolgokat pl. Bele egyezik e hogy elfogadja a jóslatott amit az app ki írt neki beleegyezik és látja hogy csak pár napja van és akkor halna meg mikor elátogatna az anya sírjához így appjával (most már úgy appjával mint családtag) és nővérével lemondatja a temető látogatást ám jelezneki az app hogy megszegte a szerződést amibe belegyezet. Utána elkezdenek furcsa dolgok történni utána néz az interneten és olyan beszámolókat talál hogy akinek le volt töltve az app megjelentek ismerőseik neki még stb.
Úgy gondolja ha az előző telefonját eldobja majd vesz egy másik telefont új szolgáltatóval meg miegyebekell megoldódik a probléma de az app letölti magát a következő telefonjára is .
Látja hogy ez hülyeség volt és találkozik egy sráccal akinek szintén le van töltve az app és az ő ideje még kisebb mint a lányé felkeresnek egy hacker-t aki feltörő az appot és kideríti hogy a kódok amik az appot irányítsák nem angol nyelvűek hanem latin nyelvűek. El mennek egy paphoz aki persze nagy irodalom rajongó és kideríti hogy egy legendára amit olvasott nagyon hasonlít ez az app.
Egy király csatába készült menni ám elment egy jós asszonyhoz akitől kérdezte hogy mikor fog meghalni és a jós asszony neki adott egy tekercset amin rajta volt a halála időpontja .
Félelmében a király a testvérét küldte ki a hadsereg élére ám a testvére nem halt meg hanem győzelmet aratott megkérdezte a jós asszonyt miért nem teljesült a jóslat .
A jós asszony pedig erre azt mondta még nem jött el az idő amit ő megjósolt.
Utána el kezdte egy démon gyötörni a királyt és amikor el jött az idő megölte.
Kifejezetten jó a film nézze meg. Ajánlom a filmet .
Előre is köszönöm.
1:52 "a házasság intézménye kb. az 1960-as évek óta egyre mélyülő válságban van..." Bocsánat, hogy ezt mondom, de egy frászt! Csak azért, mert a válások száma megszaporodott? Mikor beszélünk már őszintén erről a témáról? Mikor felejti már el végre az Egyház a statisztikákat?! (Pl. hány elsőáldozó volt, hány bérmálkozó.....mikor lesz végre valami olyan hozzáállás, hogy a minőséget nézzük.....pl. 1db bérmálkozó volt össz-vissz, de az valóban Krisztus embere lett, és sokszázszor több gyümölcsöt hozott az Egyháznak, mint a sok "kibérmálkozó" együttvéve.) Nagyon sok házasság 1960 előtt is válságban volt. Sőt! De mivel nem mentek hivatalosan szét társadalmi, egyházi stb. nyomás hatására, így termelték mérgüket, generációkra elnyújtva. Az Egyház ezekről egy árva kukkot nem mondott, tudomást sem akar(t) venni, hisz' ha nincs válás, akkor jól mutat a statisztika. Maximálisan házasságpárti vagyok, de jó házasságpárti. Lehet, hogy a válások szaporodnak, de valahol az őszinte hozzáállás is. Azt sem mondom, hogy a válás volt a megoldás, ahol elváltak, de az Egyház jó lenne, ha felébredne a statisztikáiból, és végre őszintén beszélne dolgokról. Egyébként elkezdődött valami, de még mindig sok a irgalmat nem ismerő "keresztény". Egyébként nagyon jó a videó!
Egy lépés a papod felé ☺️ akár egy kezdeményezés is lehetne ☺️
Egyébként nagyon köszi, ez igen korrekt, tiszteletteljes és bölcs videó volt ☺️
A hetekben jott a hir a kaposvari plebaniai kozosseg letrhozasarol, vagyis kiserletrol. Bizom benne, hogy sikeres lesz es a Szentlelek ily modon valaszol a vilagi papsag eletenek nehezsegeire.
Kedves András atya!
Kiindulva az egyház "régimódiságából" én meg vagyok lepve azon hogy egyáltalán ez nyilvánossagra került... Megkérdezhetem ebből kifolyólag az egyház nem nezi rossz szemmel a videóit? Bevallom én nagyon örülök hogy vannak ezek a videói, de meglep hogy ezt hagyják. Ezek szerint lazult az egyhaz hozzáállása a modern vívmányokhoz? Ebből akár egy videót is szivesen vennék válaszképpen. :) Köszönöm!
Abban van valami hogy a pap nem birtokolja a teljes apostolságot, csak a püspök. A papok csak megbízottak. Volt idő amikor nem is keresztelhettek. Talán hülye példa de ördögűzést se csinálhat. Nem vagyok benne biztos hogy lehet saját véleménye amit az Egyház nevében hirdet.
SAJNÁLOM, DE MÉG NINCS VÉGE AZ ÉLETÉNEK! IMÁDKOZZUNK ÉRTE ÉS MINDEN EGYHÁZI SZEMÉLYÉRT!
Kissé keserű most a szám.... vagy inkább az íze. Én felelősnek érzem magam minden emberért, de mégis nehezen állok le a papokkal beszélgetni. Van olyan, aki teljesen elzárkózik (tegyük hozzá, h a konkrét ember, akire gondolok, ki van égve, a deperszonalizáció meg ennek az egyik tünete) és nem veszi le a papi szerepet. Volt, akitől megkérdeztem, hogy van, a válasz csak annyi volt, hogy ilyenekre nem érek rá. Néhány ilyen tapasztalat után megtanultam, h telefonáli sem szabad, csak ha ő hív, kérdezni meg csak attól, akivel másféle kapcsolódásom is van. Fájdalmasan érintenek az olyan kérések, h törődj a pappal, segíts neki... ami úgy gondolom, jogos, de maga a pap (és nem egy!) zárkózik el, meg tiltja (mi is lenne a hierarchiából, ha bárki segíthetne...)
Igaz, valószínűleg az is közrejátszik, h fiatal nő vagyok :/
Köszönet az őszinte gondolatokért, szükségünk van rá ebben az egyházban. De jó lenne nem megítélni másokat, erre is kaptunk tanítást.
Ha valóban személyes ügy, akkor Ádám atyának nem kellett volna bejegyzést írni...
Igényes, igaz, jó videó
Én is voltam "papnövendék" egy egyháznál ( nem keresztény hit de jó ügyért küzdődtek) nekem is túl kemény volt. De... nem akarok rájuk ujjal mutogatni de ott sem azon gondolkoztak hogy hogyan találjunk megoldást hogy ne akarjon az ember elmenni. Tisztelet a kivételnek.
Ha netán már meg is van a hölgy akit az Egyhàz helyett választ fenn áll hogy papként lett elcsábítva, és ha már nem pap nem biztos hogy továbbra is vonzó lesz. Amúgy mi is mind árulók vagyunk. De hiszünk a bűnbocsánatban. Lehet hogy erre a hitre neki is szüksége lesz.
Dicsértessék atyám! Nekem az lenne a kérdésem, hogy mi a különbség a kereszt és a feszület nyakba hordás között?
@@zai1232 A kereszt egy egyszerű kereszt, a feszület pedig a megfeszített Krisztust ábrázolja.
ha keresztet hord valaki, egy kínzóeszköz kicsinyített másolatát viseli. Ha feszületet hord, akkor az eszköz használatát is bemutatja. Így vagy úgy, jézus biztos örülne, ha látná. Én ezért hordok egy pici puskát medálként. Szent Kennedy repes majd örömében, mikor visszatér.
Szép napot! Én nem vagyok vallásos. Katolikus gimibe járok, mert idő közben átvette az egyház az iskolát. A kérdésem előtt szeretnék leírni egy történetet. Online oktatás alatt ugyanúgy kaptunk hittanból is feladatot. Elküldtem 3 héttel a határ idő előtt a beadandót, és egyszer arra lettem figyelmes, hogy egyest kaptam. Tisztelettel írtam a Tanárnőnek, hogy még is miért kaptam 1est, mit rontottam el? Ő köszönés nélkül nagyon bunkó módon lehordott, hogy nem küldtem meg, hogy szégyeljem magam. Továbbítottam neki az emailt amit 3 hete küldtem. Megnézte, és még elnézést sem kért, hanem annyit írt, hogy javította. A foci edzőm, ugyan így nem vette észre, hogy elküldtem egy visszajelzést. Ő viszont tudott köszönni, és elnézést kérni a hibája miatt , pedig ő csak egy ,,türhő" megyei focista, és nem hittan tanár. A kérdésem az lenne, hogy miért van az, hogy sokszor a katolikus emberek a legbunkóbbak? ( Ne vegye magára senki, vannak nagyon kedves hívők is, de úgy a helyi tapasztalatok alapján ez a véleményem.)
Szerintem ez nem vallás függő ☹️
@@nemethbalazs4483 ez igaz. De ha valaki katolikus, akkor szerintem egy alapvető tiszteletet mutathatna, főleg ha tanít. Arról meg nem is beszélek, hogy sokan mást mondanak, és mást cselekednek. (Nyilván ez sok emberre igaz nem csak a katolikusokra,de tőlük többet várnék, mert elvileg vasárnaponként erről prédikálnak)
All-in a katolikusoktól én is többet várnék, és sajnalom, h nem ezt tapasztaltad
@@all-in421 én is többet várnék de az a baj hogy kevés az igazi jó keresztény ..túl sok álszent van
@@hodaszandras tudja én azokat a hívőket sajnálom akik tényleg kedvesek, segítőkészek, de ugyanúgy leáltalánosítják őket
Én mélyen tisztelem András atyát és a híveket is, amit írok, abszolút nem bántásnak szánom. Ugyanakkor úgy gondolom a témával kapcsolatban, hogy ebben nincs semmi elítélendő. Az illető eddig úgy gondolta, hogy így szeretné szolgálni az Urat, a papi hivatás útján, most viszont az emberi, "polgári" oldala kerekedett felül. Emberek vagyunk, esendőek, és bizony előfordul, hogy nem tudunk betartani egy fogadalmat, mert nem tudunk az évekkel, évtizedekkel ezelőtt megfogadott dolgokkal többé azonosulni. Ilyen alapon elválni is bűn, és kövezzünk meg mindenkit, aki elválik a házastársától, elvégre anno azt fogadta meg, az Úr színe előtt, hogy holtodiglan-holtomiglan... Igen, de felmerül a kérdés, mihez vezetne, ha benne élne egy olyan kapcsolatban, amiben már nem felhőtlenül boldog, amiben már nem érzi úgy, hogy önmagát adhatja, hanem mintha kalitkában élne, miközben az élet elmegy mellette...? Miközben egyszerűen nincs mód arra, hogy ez jobb legyen. Mi mást tehetne...? Hadd legyen már neki is joga ahhoz, hogy döntsön: ő ezt így nem szeretné/tudja tovább csinálni teljes szívvel, töretlen erővel és lelkesedéssel, vagy inkább mást szeretne. Nekem is van egy fiatal srác ismerősöm, aki most, fiatalon lelkésszé vált. Fiatalabb korában a társaság lelke volt a barátai között, valamint egy népes család sarja, több testvérrel, akiknek már gyerekei is vannak. Neki a hivatása miatt már nem lehet családja. A baráti társasága is teljesen megváltozott (sőt, inkább mondom úgy, hogy eltűnt...) Én csak abban reménykedem, hogy ő ezt alaposan megfontolta, mielőtt így döntött, és nem fogja ő sem megbánni, nem fog később azon keseregni, hogy végül nem lett családja, polgári élete, és nem lesz nagyon magányos. Őszintén, én nem tudok azokkal a vallásokkal azonosulni, melyek előirányozzák a "prófétáinak", hogy nem lehet családjuk (miközben más "rokon" vallás gond nélkül engedélyezi, sőt...), és ezzel sokakat tényleges magányra ítél. A fent említett lelkész is, ahogyan olvastam, ebbe nem tudott leginkább beletörődni, hogy egyedül kell az életét leélnie - ettől függetlenül ő ugyanúgy Istent szeretné szolgálni, a maga módján. Akkor miért ne tehetné? Ilyenkor egyébként felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon ha pl. református vallású lenne, ahol lehet családja a lelkésznek, vajon akkor is így döntött volna-e. A cölibátus eltörlésén az illetékesek helyében én is elgondolkodnék, mert hiszem, hogy sokaknak ezzel a hivatással semmi gondjuk nem lenne, és biztosan többen éreznének magukban elhivatottságot úgy, ha nem kellene Isten és a család között választani... Mert ez így nagyon nehéz...
ad Bla Blanka: NNNNNNNNNa, hát attól óvja meg az Úr az Egyházat, hogy eltörölje a cölibátust! Tudom, hogy ez emberi törvény, de: a zsinati atyákat a Szentlélek vezette/vezeti! Úgy gondolja, hogy tán a testvér egyházak lelkészei probléma, és gondoktól mentes életet élnek? A teremtő Istennek nincs joga egy embert teljesen, totálisan lefoglalni, elpecsételni? Kérem; keresse ki azt a részét a Bibliának, ahol elhangzik Jézus szájából: "Akinek van füle a hallásra, hallja meg!" A-KI-NEK... - Sokan vannak a hivatalosak, kevesen a VÁLASZTOTTAK. - Ítélkeznünk soha nem szabad, de imádkoznunk mindig. Sőt; ez parancs. A jelen esetben is. Ps: Nézzen utána alaposan - rendőrségi hírekből, a dráma irodalomból, pszichológiai művekből, stb. - hogy mennyi ember "ég" pokoli szenvedéssel a házasságaikban. Merthogy a sátán nem ment nyugdíjba, s a bűn pusztítása jelen van MINDEN életállapotban...
@ Szerinted mennyi ideje van még a sátánnak a nyugdíjig? Hátha leszázalékoltatja magát és nem kísért itt bennünket orrba szájba! Miatta van minden rossz itt a földi életünkben.
"A cölibátus eltörlésén az illetékesek helyében én is elgondolkodnék, mert hiszem, hogy sokaknak ezzel a hivatással semmi gondjuk nem lenne, és biztosan többen éreznének magukban elhivatottságot úgy, ha nem kellene Isten és a család között választani.."
Ez egy kézenfekvő gondolat, de sajnos tényszerűen nem igaz (ez ilyen, a kézenfekvő egyszerű gondolatok sokszor nem állkák meg a helyüket). A protestáns egyházban ugyanúgy van paphiány. A DélAmerikai egyházban pedig nincs, pedig ha a cölibátus lenne a gond, akkor ott is súlyos hiány lenne. Nemcsak a papi hivatás iránt nem köteleződnek el az emberek, hanem házasság hivatásból és elköteleződésből is kb fele annyi van mint régen, és több mint fele válással végződik, azaz ki is lépnek szép számmal (arányaiban jóval többen lépnek ki házasságból mint papi hivatásból). Ez is a cölibátus miatt van? :) :)
Egyébként sokak szerint nem papokból van kevés, hanem hivőkből. Amennyival kevesebb hivő van, annyival kevesebb pap is van. De érdemes elgondolkozni, hogy házasságot se vállalnak a mai emberek, házasságon kivül se nagyon gyermeket, csak 30-40 éves korukbvan, hivatásuhoz, munkahelyükhöz, városukhoz, hazájukhoz is sokal kevésbé hűségesek, stb...
Megígérem, hogy imádkozom érted.
Szia Andris, kakas díjas főszónokom! Egy egyszerű gyors kérdés: Hogy vagy? :) Remélem jól. Nem akartam semmi teológiait kérdezni, de ez a fő kérdés, amitől egy pap meg szokott lepődni, ha felteszem neki.
Várunk szeretettel Krisna-völgyben! Ezen a téren sok tapasztalatunk van. ( Meg persze sok más közös témánk is lehetne.) 🙏🙏🙏
Nagyon érdekes gondolatokat mondtál. Nekem ugyan még nem kellett elválnom senkitől, de voltam már úgy számomra fontos dolgokkal, hogy el kellett engednem.
Ilyen estet volt például, amikor úgy döntöttem, hogy nem folytatom a főiskolát. Így kommentben hosszú lenne az egészet elmesélni, de a tanulság, hogy lehetsz kapcsolatban bármilyen jó dologgal, megeshet, hogy ez egy mérgező kapcsolat. Itt nem az expap a rossz vagy a papi hivatás, hanem maga a kapcsolat, ami a kettőt összekötötte.
Ha a saját történetemből indulok ki, nem tartom bajnak, hogy így alakult. Akinek megvan a Vissza a jövőbe c. film annak ismerős lehet a gondolat, hogy egy látszólag rossz dolog mégis épít.
Én ezt tapasztaltam. Az elengedésből épültem. Egy válás egyben lehetőség is. De mi a fontosabb? Az ember által kiokoskodott dogmáknak való megfelelés az EQ rovására? Vagy az, hogy önazonosan felvállald, hogy mit érzel? Ez utóbbi kell ahhoz, hogy olyan döntéseket hozz, amikkel építed a világot. Ha elhiszed az Istan létezését, akkor ezzel együtt azt is, hogy létezett az egyház kialakulása előtt, és létezni fog annak elmúlása/átalakulása után is. Szóval szerintem nem dől össze a világ, ha egy pap úgy dönt, hogy egy másféle mesterségben elmerülve többet tud adni az Emberiségnek.
Kapásból a Bruce, a minden6ó című film ugrott be. Ajánlom mindenkinek. 🙂
Ott bukik a dolog, hogy "ha időben válaszolunk, ha időben reagálunk, akkor minden probléma megoldható" (7:30). Ez is egy klisé, egy általánosítás. Egy alaptalan, téves általánosítás. Ez bizonyult tévesnek H.A. életében is. Teljesen igaza van abban, hogy a klisék, sztereotípiák nagyon ártalmasak. Mert mind alaptalan, téves általánosítások.
Nem, nem minden probléma oldható meg! Mert nem is tudjuk mindig időben elkezdeni, mert van amit kb. a legelején kellene elkezdeni, hogy nem lett volna szabad ezzel az emberrel összeházasodni, ennek az embernek nem lett volna szabad papnak mennie stb. (Nem gondolom, hogy Hodász András atya rossz pap volt. Sok pap örülhetne, ha csak feleannyira jó pap tudna lenni, mint amilyen ő volt.) Az olyan problémákat, amik már a születésünk előtt elkezdődtek, nem tudjuk elkezdeni elég korán kezelni. A vallási hagyomány tévedéseire gondolok. Azóta LÁTSZIK a házasság válsága, és azóta van válságban a papság, amióta ki lehet mondani (és így köztudottá vált) hogy a hagyományos erkölcsi előírások milyen sok esetben ártalmasak, mert tele vannak sztereotip ítélkezéssel, téves általánosításokkal. Akkor is ártalmasak voltak, amikor ezt még nem lehetett kimondani, csak úgy még sokkal könnyebb volt papnak lenni, hiszen sokkal könnyebb az ártalmas dolgokat úgy hirdetni, az áldásosságukban úgy hinni, hogy senki nem mondhatja ki róluk hogy mennyire ártalmasak. A házasság is ezer sebből vérzett/szenvedett azelőtt is, csak ezt sem volt szabad kimondani így akkor még nem látszott.
Ha tenni akarunk valamit a papok kilépése ellen, akkor azért kellene tennünk, hogy ne legyenek belekényszerítve olyan helyzetbe, amiben téves általánosításokkal kötelesek tagadni a valóság jelentős részeit, egyes emberek vagy akár saját maguk valóságát is. Mert ha nem teszik, akkor kirúgják őket.
Azt nem igazán értem hogyan lehet a cölibátussal egyetérteni, mondom ezt úgy hogy katolikus hívő vagyok , ha nem is a legbuzgóbb. Szerintem a cölibátus (de tovább megyek: bármilyen elfojtás ) beteggé tesz. Nyilván kell egy erkölcsi alapnak lennie , de mindenkinek , a papoknak is meg kellene tudni élni a fizikai,érzelmi szükségleteiket. Az egyház felelőssége lenne megújulni , sokkal több fiatalhoz el is juthatna így megint. De ez csak az én véleményem , amivel remélem hogy senkit nem bántok meg. Ha valaki jártas a témában írhatna valamit a cölibátus védelmében , kíváncsi lennék rá.
egyetért vele, mert nem 100-as. Vagy esetleg nagyon is 100-as, és nem akar lapátra kerülni.
a papok beszélnek úgy Istenel mint Mózes?
bizony ám! épp úgy beszélnek vele. Meg ahogy én vagy bárki Arwennel és Zeusszal.
@@istvansipos9940 zeusz meg arwen az hamis Isten aza sátán, vigyázz mert átver anyagi dolgot lehet meg ad, de halál után 1 hamis jó létet ígér ami a pokol, csak 1 Isten van Jézus, az Atyja neki adta a hatalmat minden felet
Teljesen egyetértek András atyával! A pap is emberből van! Én özvegy vagyok 14 éve, hiszek Istenben, járok közösségbe, stb., mégis bizony nagyon rossz egyedül! Persze van, aki szereti a magányt, én nem. S van pap is, aki szintén nem. Nagyon igaz, hogy figyelnünk kéne egymásra, empátiával, szeretettel, elvégre ez a legfőbb parancs!
Külön érdekes volt most megnézni a videót, 2 nappal azután, hogy a bíboros úr letiltotta az atyát a papifrankó folytatásáról. Nézegetem a videóit egy idő óta, (bár nem hiszek Istenben) kifejezetten tanulságos gondolatokat osztott meg a csatornán.
Azt gondolom egy videóval több embert vitt közelebb Istenhez mint Erdő Péter egész életében. Kérdés az, hogy Hodász atya Isten, Jézus Krisztus szolgája, vagy az egyházé.
Remélem az előbbi.
És mivan olyankór hogy a pap leráz? 🤔
Az ember társas lény, legyen közössége minden keppen
En egesz eletemben atheista voltam. Egyebbkent ez az alapallas. Mindenki atheistanak szuletik es attol fuggoen hol szuletik lesz belole kereszteny, Muslim, Hindu, jehova stb. De egy ponton ugy 8 eves koromban gondolkoztam mi van ha van isten? Nos, hat ha van akkor el kell fogadnia amilyen vagyok. Elvegre o krealt engem olyanra amilyen vagyok. Ha az autod elromlik. Kit szidsz az autodat vagy aki gyartotta?
Mi indokokra hivatkozva hagyják ott a papok a hivatást? Az előző videóban, amit néztem, abban ki lett hangsúlyozva az akarat. A jegyesoktatáson kiderülnek külső befolyásoló tényezők, megfelelni vágyás, félelem az egyedülléttől... Talán nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra is, hogy milyen motivációk vannak a papok előtt belépés előtt. Ott vannak-e külső elvárások, nyomás, ami elnyomja a szabad akaratot. Ha van ilyen, akkor nem szóltam. 😇
`Ezert terdet hajtok Urunk Jezus Krisztus Atyja elott, akitol minden kozosseg szarmazik mennyben es foldon, adja meg nektek dicsosegenek gazdagsaga szerint, hogy Lelke altal megerosodjetek belso emberre, hogy a hittel Krisztus lakjek szivetekben, s gyokeret verjetek es alapot vessetek a szeretetben.` (Ef.3,14-17). Mindenkinek aldott eletet kivanok!
Kedves Atya!
Mostanában hiányolom az egyháztól az egyértelmű útmutatást és azt a a szeretetteljes szigort, ami ebben a széthulló világban a hívőket össze tudná tartani az egyházban. A bűnnel szemben empatikusnak kell lenni? Ki kellene mondani, hogy ez a kilépes bűn volt. A kertelés és az elmélkedés nem ad útmutatást a hívőknek.
Miért volt bűn? Hol ír erről a biblia?
András atya szavai mintha a szívemből szóltak volna, viszont mégis maradt bennem több kérdés is: hogyan tudnak élni azután azok az emberek, akik bármilyen okból kifolyólag arra a döntésre jutottak, hogy kilépnek a papságból, vagy elválnak a házastársuktól? Mi a válasza az Egyháznak arra, hogy az egyén Istennel való kapcsolata, hite, meggyőződése semmit sem változott, viszont nagyon sok olyan körülmény megváltozott, amiért élhetetlenné vált az addigi élete? Mi a válasza ezekre az emberekre???? Van- e egyáltalán empátiás ítélkezésen és kirekesztésen kívül más válasza? És tudják- e az Egyház (szent) tagjai azt, hogy milyen úgy élni tovább, hogy pont a legszeretettebbektől (gondolok itt Istenre és a közösségre is) kényszerül távol élni az az egyén, aki a még elviselhetetlenebb élethelyzet miatt kényszerült arra, hogy így döntsön? Nyilván nem azért tettem fel ezeket a kérdéseket, mert nem hallanám a fülemben az Egyház válaszát... csak mert teljesen átérzem kilépett paptestvérünk további életét így ismeretlenül is. Imádkozom érte és minden távol lévőért, aki Istennel a szívében igyekszik krisztusiként élni ebben a világban!
Papi testvéri közösséget kell építeni Atya !
Bravo,bravo ez az egyetlen
igazi hozzà àllàs,mondhatnàm JÊZUSI gondolat nemcsak ehhez hanem mindenhez az êletben: empatia+mit segìthetek+mit tehetek.
Vêgül tovàbbgondolàsra ajànlanàm Mindnyàjunknak.,magamat
elsõkent beleêrtve Jêzus szavait:.....tanuljàtok meg mit jelent÷irgalmassàgot akarok ês nem àldozatot...!
daru pêter Egerbõl
Ne feledjük, Jézust is a nép ítélte el Barabás helyett... ilyen az ember, szereti a hatalmat (vagy annak képzetét), a műsort (lásd: kenyeret és cirkuszt a népnek). Hamis Isten képe. Isten nem ilyen, hanem olyan, mint egy gyermek. Puszit ad a sebeidre, úgy gyógyítja.
Milyen válság indult meg a 60-as években a papság körében? Mi volt az oka? Változott valami előírás?
Sok évszázada nem főznek nekik kávét reggelente és nem simogatják meg a buksijukat est.
vannak akiknek annyira fáj az igazság, hogy meg se lehet osztani a csoportban
Ez a téma eléggé kívánna egy általános értekezést is...
Főképp arról, hogy az Egyház miből vezeti le a cölibátus intézményét: ez az evangéliumi tanításból, Jézustól ered, vagy más hagyományból?
És arról is jó lenne beszélni, hogy az állandó diakonátusnak (világi segítőknek) a megítélése milyen az Egyházban: ez "technikailag" a paphiányra adott sajátos válasz? (vagy nem?). Egyáltalán mi lesz a paphiányra az orvosság a mostani modern, felgyorsult, kitágult, atomizált korban? Támadhat-e rés a cölibátus intézményén, vagy csendes forradalom várható, ahol "jobb híján" házas emberek vesznek át egyes papi teendőket?
Tudom, hogy ezek nehéz kérdések, és valószínűleg ilyen "húsbavágó" dolgokról nem fog elemző youtube videó készülni, de kérdéseimet nem puszta kíváncsiság vagy valamilyen rosszindulat vezérli, hanem én is látom saját környezetemben az egyre égetőbb paphiányt, a meglévő egyházi emberek elképesztő leterheltségét, és ezeknek a pusztító hatását, ami olyan döntésekhez is vezethet, mint amiből ez a videó fakadt. Ezt látni, tapasztalni nem csak papi oldalról, de a templomba járó, templomba vágyó hívek oldaláról is végtelenül szomorú.