Érdekesek ezek a fizetett túrák (örök hálám amiért mindenről szó van), én Szöulban fizettem be egy teljes napra, kb 15-en voltunk én meg egy szerb utazási iroda csapata és még 2 külsőre ázsiai nő, 3 nagyon furcsa dolog volt, az egyik szintén az ilyen eladós program, levittek minket egy ametisztüzletbe még induláskor, ott egy nő 20 percig arról beszélt hogy mennyire tiszták a kristályok, kérdeztem Jay-t az idegenvezetőt, hogy érdemes-e vásárolni, látszott rajta h kínos neki a helyzet, és azt mondta nem gondolja, hogy nekünk itt vásárolni kellene, ez egy kötelező program volt a cég által ami szervezte az utat, a másik, mondta hogy a császári palotát ezrek látogatják, ne maradjunk le, mert ha elveszünk képtelenség lesz megtalálni minket, a két ázsiai nő lemaradt szelfizni, párszor szólt nekik az idegenvezető, amíg látta őket de mi haladtunk tovább, és a buszra mikor visszamentünk már nem jöttek, mondta Jay, hogy ő szólt előre, ennyi ott hagytuk őket... A harmadik, amikor ebédnél szólt, hogy engem már rég kint várnak siessek, egy koreai férfi várt egy fehér furgonnal, betuszkolt nevetve, és mint az őrült cikázott a kocsik között, najó mondom engem elraboltak, végem van, kiderült, hogy csak én fizettem be a teljes napra, a többieknek ott véget ért ebéddel, amúgy jó fej volt a pasas, csak nehezen lehetett érteni az angolját de szuper helyekre vitt, még régi érméket (mint kiderült utólag értékesek) is sikerült beszereznem a helyi piacról. De ettől szép az élet :3 de sokszor eszembe jut mi lett azzal a két nővel..
Nagyon kiraly, szep volt. A fekvorendorok 100 meterenkent az nagyon durva volt. :)
Érdekesek ezek a fizetett túrák (örök hálám amiért mindenről szó van), én Szöulban fizettem be egy teljes napra, kb 15-en voltunk én meg egy szerb utazási iroda csapata és még 2 külsőre ázsiai nő, 3 nagyon furcsa dolog volt, az egyik szintén az ilyen eladós program, levittek minket egy ametisztüzletbe még induláskor, ott egy nő 20 percig arról beszélt hogy mennyire tiszták a kristályok, kérdeztem Jay-t az idegenvezetőt, hogy érdemes-e vásárolni, látszott rajta h kínos neki a helyzet, és azt mondta nem gondolja, hogy nekünk itt vásárolni kellene, ez egy kötelező program volt a cég által ami szervezte az utat, a másik, mondta hogy a császári palotát ezrek látogatják, ne maradjunk le, mert ha elveszünk képtelenség lesz megtalálni minket, a két ázsiai nő lemaradt szelfizni, párszor szólt nekik az idegenvezető, amíg látta őket de mi haladtunk tovább, és a buszra mikor visszamentünk már nem jöttek, mondta Jay, hogy ő szólt előre, ennyi ott hagytuk őket...
A harmadik, amikor ebédnél szólt, hogy engem már rég kint várnak siessek, egy koreai férfi várt egy fehér furgonnal, betuszkolt nevetve, és mint az őrült cikázott a kocsik között, najó mondom engem elraboltak, végem van, kiderült, hogy csak én fizettem be a teljes napra, a többieknek ott véget ért ebéddel, amúgy jó fej volt a pasas, csak nehezen lehetett érteni az angolját de szuper helyekre vitt, még régi érméket (mint kiderült utólag értékesek) is sikerült beszereznem a helyi piacról.
De ettől szép az élet :3 de sokszor eszembe jut mi lett azzal a két nővel..