Karácsony utáni 2. vasárnap

Karácsonyt követő 2. vasárnap Jn 1, 1-18
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött; hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette:,,Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. Ezek az evangélium igéi.
Be kell vallani, hogy nem könnyű értelmezni a most felolvasott evangéliumi szöveget. Bizony, azt is meg kell állapítanunk, hogy hitünk gyakran nehezen érthető, olyan bonyolultnak tűnik. Pedig az Isten, akitől hitünk származik, Ő maga nagyon egyszerű, és nem elrejtőzködni akar az ember elől, hanem éppen ellenkezőleg, meg akarja magát ismertetni az emberekkel, ki akarja nyilatkoztatni magát teremtményének, az embernek. Éppen ezért lett az Ige testté! De, ki ez az Ige? - kérdezhetjük. Ő a második isteni személy, a Fiú, aki ugyanúgy öröktől létező Isten, mint az Atya és a Szentlélek. Ez az öröktől létező Fiú felvette emberi mivoltunkat, közénk született. Ezt ünnepeltük karácsonykor.
Az Ige, az Isten Fia, nem egyszerűen testté, hanem, az evangélium eredeti görög szövege szerint, hússá lett. Vagyis az Isten, és ez biztató, vigasztaló örömhír számunkra, ismeri hús-mivoltunkat, sebezhetőségünket, törékenységünket, esendőségünknek, a kísértéseknek való kitettségünket. Mindezt azért vette fel az Isten Jézus Krisztusban, hogy „befogadjuk őt”, ezáltal az „Isten gyermekei legyünk”, életünk megváltozzon, voltaképpen újjászülessünk. Az Isten tehát közel van hozzánk, hiszen részt vállalt a sorsunkból, így nagyon is ismeri emberi mivoltunkat. Arra hív bennünket, hogy kapcsolatban legyünk Vele, amely megajándékoz bennünket, a hitből fakadó, reményt nyújtó látásmóddal, olyan élettel, ami felemel, ami megtanít arra, hogy meglássuk az Isten világosságát.
Évekkel ezelőtt egy gyógyíthatatlan beteg, egyszerű, az oktatási intézmények helyett, ahogyan mondani szokták, az élet iskoláját nagyon is kijáró asszony, betegágyához vezetett a gondviselés. Gyermekkorából, a nagymamától voltak vallásos emlékei. Voltaképpen a nagymama nevelte, aki gondoskodott arról, hogy megkereszteljék, templomba is vitte őt, és megtanította neki az alapvető imádságokat. A keresztségen kívül más szentségekben nem részesült. A nagymama halála után elég nehéz élet jutott neki. Úgy két hónapig, haláláig jártam hozzá. Nem beszéltem neki sokat, állapota sem tette volna ezt lehetővé, de a legalapvetőbb ismereteket közöltem vele. Azt gondolom, hogy megértette a hitünk lényegét, ami nem más, mint hogy velünk az Isten, és elégvolt ahhoz, hogy betegágyán, otthonában meglegyen az első gyónása, első szentáldozása, és a betegek szentségében is részesüljön. Megtanulta a rózsafüzér imádságot is, és vittem neki egy képes Bibliát, amit nagyon szívesen forgatott. Egyébként az anyagi körülményei siralmasok, a családi viszonyai pedig bonyolultak voltak. Élete utolsó 2-3 hetét, fájdalmai és testi gyengesége ellenére is, nagy boldogságban töltötte. Tudta, hogy szenvedésében vele van az Isten, és Ő vár rá, ha véget ér földi élete.
Elmúlt ugyan a karácsony, és hamarosan véget ér a karácsonyi időszak is, de az Isten velünk van! Ezt kell felismernünk, és Vele kell lennünk, hogy a Vele való kapcsolatunk éltessen bennünket.
Urunk! Jelenléted töltse be mindennapjainkat, hogy majd az örök jelennek, a Veled való, soha el nem múló, boldog örök életnek is részesei legyünk! Ámen.