Miért kellett EGYETLEN bűnért elítélni(szó szerint halálra!) az EGÉSZ emberiséget? Miért vagyok ÉN felelős azért, amit MÁS követett el? Ti. Ádám tette(és Éva)! Még nem is tettem semmit, (csak megszülettem) de már "bűnös vagyok"?? Jézus ha "megváltott" ettől, miért kell mégis meghalnom. Azt "elfelejtette" visszaadni Isten(az örök életet!)? Nem vigasztal az hogy "helyette" a mennyben kapok "örök életet"... Milyen lesz az, mi lesz ott? Miért jutalom az nekem? Az ember a földre lett teremtve, minek igyekszik máshova? Ezekre adjon választ, valódi, teljes magyarázatot!
Értékelem a megosztott kérdéseket. Vitatkozni nem szeretnék, csupán megosztani, amit megértettem. Egy tökéletesen szent Isten szemében egyetlen bűn elégséges ahhoz, hogy a bizalmi kapcsolat megszakadjon. Világos figyelmeztetéseket adott Isten Ádámnak és Évának, de nem Istenre hallgattak. Én nem vagyok felelős Ádám és Éva bűnéért, viszont engedetlenségük mindenki másra kihatott. (egyes rossz döntéseim következményét gyermekeim is hordozhatják) Az engedetlenség, a lázadás, a bűnre való hajlam bennünk van, nem a rosszat, hanem a jót kell tanulnunk. Megszülettünk és a bűnös természet egészen korán megmutatkozik. Egy idő után már nem tudatlanságból, hanem szándékosan vétkezünk, ami egészen nekünk tulajdonítható. "Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá." (Róm 5:18) Ádám bukása nem csak az emberre, hanem a teremtett világra is kihatott és ítélet alá vettetett. Örökké élni egy bukott világban, roskadozó testben, elhalványuló elmével? - Isten jobbat készített! Földre lettünk teremtve és ezért a természetes ragaszkodás, viszont hit által hangolódunk és a maga idejében részesülünk Isten igéretében. Nekünk oda kell vágyakoznunk, ahol Alkotónk és Teremtőnk van teljes dicsőségében. Szeretettel, Zsolt
AMEN
Ámen övé a dicsőség
Miért kellett EGYETLEN bűnért elítélni(szó szerint halálra!) az EGÉSZ emberiséget?
Miért vagyok ÉN felelős azért, amit MÁS követett el? Ti. Ádám tette(és Éva)!
Még nem is tettem semmit, (csak megszülettem) de már "bűnös vagyok"??
Jézus ha "megváltott" ettől, miért kell mégis meghalnom.
Azt "elfelejtette" visszaadni Isten(az örök életet!)?
Nem vigasztal az hogy "helyette" a mennyben kapok "örök életet"...
Milyen lesz az, mi lesz ott? Miért jutalom az nekem? Az ember a földre lett teremtve, minek igyekszik máshova?
Ezekre adjon választ, valódi, teljes magyarázatot!
Értékelem a megosztott kérdéseket. Vitatkozni nem szeretnék, csupán megosztani, amit megértettem. Egy tökéletesen szent Isten szemében egyetlen bűn elégséges ahhoz, hogy a bizalmi kapcsolat megszakadjon. Világos figyelmeztetéseket adott Isten Ádámnak és Évának, de nem Istenre hallgattak. Én nem vagyok felelős Ádám és Éva bűnéért, viszont engedetlenségük mindenki másra kihatott. (egyes rossz döntéseim következményét gyermekeim is hordozhatják) Az engedetlenség, a lázadás, a bűnre való hajlam bennünk van, nem a rosszat, hanem a jót kell tanulnunk.
Megszülettünk és a bűnös természet egészen korán megmutatkozik. Egy idő után már nem tudatlanságból, hanem szándékosan vétkezünk, ami egészen nekünk tulajdonítható.
"Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá." (Róm 5:18) Ádám bukása nem csak az emberre, hanem a teremtett világra is kihatott és ítélet alá vettetett. Örökké élni egy bukott világban, roskadozó testben, elhalványuló elmével? - Isten jobbat készített! Földre lettünk teremtve és ezért a természetes ragaszkodás, viszont hit által hangolódunk és a maga idejében részesülünk Isten igéretében. Nekünk oda kell vágyakoznunk, ahol Alkotónk és Teremtőnk van teljes dicsőségében. Szeretettel, Zsolt