Mi lenne, ha NEM Éreznél? - (Érzelmélet I. rész)
Вставка
- Опубліковано 2 жов 2024
- Mi lenne, ha NEM Éreznél? - (Érzelmélet I. rész)
Ez a videó a legújabb (érzelmélet című) sorozatom bemutató része. Fontosnak tartom, hogy erről a témáról egy kicsit többet beszéljek mostantól a csatornán, mert azáltal, hogy egészséges kapcsolatot alakítasz ki az érzelmeiddel, megkönnyíted magadnak, hogy az életed összes területét kicsit rendbe tudd szedni. Ebben a részben arról beszélek, hogy milyen szerepet játszanak az érzelmek az emberek életében, illetve beszélek arról is, hogy milyen lenne, ha érzelmek nélkül élnénk.
📱: A mobilfüggőségről szóló videóm: bit.ly/szakits...
📘 INGYEN OLVASNÁL A GÉPEDEN ÉS A TELEFONODON?
(2 hónap ingyenes Scribd tagság): www.scribd.com...
📰 Kapcsoló blog: kapcsolo18.com/
💡 Kapcsoló podcast:
▪ Spotify: bit.ly/kapcsol...
▪ Anchor: anchor.fm/kapc...
◾ Minden héten új videót töltök fel, amennyiben nem szeretnél lemaradni egyről sem, akkor fontold meg a feliratkozást és nyomj rá a kis csengőre!
◾ Instagram (minden nap új post):
/ kapcsolo18
◾ Támogasd a munkámat (a videó előtti és közbeni hirdetéseket soha nem fogom bekapcsolni):
▪ Rendszeresen: / kapcsolo
▪ Egyszeri alkalommal: paypal.me/kapcsolo
◾ Facebook oldal:
/ kapcsol0
◾ Szeretettel várlak a Discord szerverünkre is, ahol kicsit jobban megismerhetjük egymást és mélyebben kivesézhetjük ezeket a témákat:
/ discord
Mi lenne, ha NEM Éreznél? - (Érzelmélet I. rész)
#Kapcsoló #AzÉrzelmekSzerepeAzÉletedben #Érzelmélet #önismeret #önszeretet #pszichológia #önfejlesztés #pszichológia
A HÉT KÉRDÉSE: Te mennyire hallgatsz az érzéseidre?
Én ha lehet, próbalom elnyomni az érzelmeim bizonyos pillanatokban. Mint amikol nagyon szomorú dolog történt vagy nem akarok nevetni mert a szituáció nem azt kívánja
Igyekszem minél jobban, mert azt már tudom, hogy milyen nem érezni és mindent elnyomni magamban, a boldogságot, a szomorúság, ténylegesen minden érzelmet. Egy burokban voltam addig, ami számomra kényelmesnek tűnt, ezen a "burkon" nem jutott át a szomorúság, a fájdalom, a boldogságomnak pedig én nem engedtem, hogy létezzen. Féltem, hogy a húgomra aki érzelmileg instabil volt abban az időben, hogyan hatna az, hogyha én boldog vagyok a sok rossz dolog ellenére... féltem, hogy ez rá úgy hatna, mint rám az ő rossz kedve, az hogy nem akar élni... engem ez lehúzott, őt pedig a boldogságom zavarta... ezért kizártam mindent és mindenkit. De nagyon rosszul tettem, rá ment az akkori kapcsolatom és 1 kivételével az összes barátságom is... a páromnak sikerült kirángatnia ebből, miközben én ugyanezt tettem vele... csak ő még mélyebbre süllyedt a rossz helyzetben mint én. De rá kellett jönnünk, hogy érezni jó dolog és a legjobb, hogy boldogok vagyunk és érezzük egymás boldogságát is. Megéljük a pillanatokat és élvezzük az élet apró örömeit és mi emiatt kölcsönösen hálásak vagyunk egymásnak😊
Én szeretem át érezni a rosszat a jót mert , ha rossz érzés nem lenne nem tudnám értékelni a jót! Ezért hallgatók az erzeseimre!
Attól függ mennyire hat ki a távolabbi jövőmre. Ha nagyon, akkor racionálisan döntök, de ha nem befolyásol kb semmit, akkor az érzéseimre. Pl az ”önkéntes” óráimon néha felálltam volna és elmentem volna haza, de ez rosszul hatott volna ki a jövőmre (úgyhogy maradtam) :D
Mostanában jöttem rá, hogy érdemes az érzéseimre hallgatni és nem elnyomni azokat. Úgy kb. 5 éve egyszerre sok minden történ családon belül (közeli számomra nagyon fontos rokonom halála, a szüleim féligmeddig válása, hogy álandóan a bátyám és én voltunk a villámhárító kettejük közt, hogy anyám végül se szó se beszéd 14 éves koromban kitett otthonról stb.), illetve az hogy az akkor osztályomban én voltam az úgynevezett "boxzsák". Egyre inkább azt éreztem, hogy minél jobb lenne eltűnni, hogy senki ne vegyen észre. Úgy gondoltam, hogy ennek a legjobb módja, hogy bármit is érzek nem mutatom ki. Elnyomom jó mélyre. Olyan mélyre, hogy soha ne tudja senki (még én se), hogy mit érzek. Ezzel persze csak azt értem el, hogy a közeli kapcsolataim java része elhűlt, vagy teljesen megszűnt. Bennem pedig egyre csak gyűlt és gyűlt minden amit el akartam nyomni, amit nem akartam kimutatni. Rengeteget romlott mind a szellemi, mind a fizkai egészségem. Ez oádig fajult, míg két éve egyszer csak teljesen összeomlottam. De úgy totálisan. Otthon a lépcső alján elájultam és ahogy a bátyám mesélte három percen keresztül csak üvöltöttem. Nekem az a rész teljesen kimaradt. Csak annyi van meg, hogy fekszem a földön és nem tudok mozdulni. Utána kiderült, hogy java részt az okozta, hogy mindent elnyomtam magamban legyen az jó vagy rossz. A maradék meg a folyamat és a fizikai megnyilvánulás volt. Akkor jöttem rá, hogy ha ezt így folytatom, akkor ennek hosszabb távon sokkal rosszabb következményei is lehetnek. (Meg persze a bátyámmal rengeteget beszélgettünk akkor erről.) Aztán úgy szép lassan kezdtem helyre jönni. Rájöttem, hogy hogyan viszonyuljak az érzelmeimhez. Hogy akármi is történik csak át kell élnem, és néha jó dolog ha az ember minden bánatát kisírja magából, vagy teljes szívéből nevet. Mert utána minden tisztább lesz és könnyebb. Mindent jobban át tud gondolni. Legyen az bármekkora horderejű is.
Nagyon jó videó volt. Köszönöm.
Szia🍀🤗 Nagyon jó videó, pszichológiai témájú videótól találtam ide, épp erre volt szükségem, köszönöm 🎁
Szia! A ,,Nehézségek'' csoportban írtam hogy nem tudok annyira érezni! A volt kapcsolatom óta szinte semmit! (Hiányt sem) De próbálok tenni! A boldogságot, szomorúságot,félelmet, szeretetet visszakaptam! (A szerelmet nehezen fogom) Az eggyüttérzést is lassan kapom vissza és a vágyat is! Ezt úgy érem el hogy többet sétálok és sok olyan dolgot csinálok amit szeretek! Manapság úgy érzem semmi nem állíthat meg!
Összetörtél egy kicsit. Gondolom amiatt, hogy vége lett a kapcsolatnak. A szerelmet pedig nem fogod visszakapni, ameddig nem találkozol olyannal, aki megérdemli. Vonulj vissza (ne zárkózz el), ameddig szükséged van rá! Nagyon ügyesen csinálod, hogy aktívan igyekszel feldolgozni ezt és olyan dolgokkal foglalkozol, amelyek pozitív élményeket adnak. Már most bátran mondhatom, hogy büszke lehetsz magadra. Kitartást neked és sok türelmet ehhez a helyzethez!
Érzelmek nélkül el sem tudnám képzelni az életet; minden szürke lenne, csak robotként élnénk 😮
Elég empatikusnak gondolom magam; az emberi kapcsolataimban jellemzően a hallgató fél vagyok. Sokszor azonban nem tudom letenni mások terheit, és én (is) cipelem magammal együtt a nehézségeiket.
Emellett próbálok mindig kedves lenni másokkal, a saját gondjaimról pedig sosem beszélni - nem szeretnék másokat terhelni... A negatív érzéseket elfojtom magamba, sőt lassan már képtelen vagyok beszélni róla. Hosszú távon ez nem lesz oké 🥺
Köszi ezt az építő videót is! 🙂
A sorozat harmadik része az elnyomott érzelmekről és arról szól, hogy hogyan dolgozhatod fel őket. Teljesen átérzem, amit mondasz, de remek, hogy látod, hogy nincs rendben az, hogy elfojtod a dolgokat! Nagyon fontos, hogy minden érzelmet észrevegyen és feldolgozzon az ember. Úgy épülhetünk a legtöbbet. Köszönöm a visszajelzésedet és kellemes karácsonyt neked! :)
Ez egy olyan jó csatorna! Komolyan! Nagyon szuper, amit csináltok!
Zsuzsanna Éva Kósa nagyon köszönöm a szép szavakat! Egyedül csinálom egyelőre, de nagy örömmel tölt el, hogy úgy látod, értékes, amit itt megosztok! Örülök, hogy itt vagy! Minden jót Neked!
Szia nagyon jó hatékony videoid vannak ez is jó lett!
Köszönöm István, hogy ezt írod! Rengeteget jelent! :)
Helyet kell csinálni a gondolataink/érzéseink és saját magunk között! Nyilván megvan az oka, hogy miért van egy adott érzésünk, de nem feltétlen a legjobb mindig arra hallgatni. Szakítás után mindenkinek hiányzik az elvesztett párja, és sokszor jönnek a gondolatok/érzések hogy valahogyan vissza kell szereznünk a személyt. De ha rajtakapjuk magunkat, hogy ki kellene kapcsolni a robotpilóta módot, és logikusan megértjük, hogy ezeket az érzéseket a testünk/lelkünk kreálja (mivel hiányt szenved a testünk/lelkünk), akkor megértjük, hogy ez volt a legjobb ami történhetett (megvan az oka, amiért véget kellett érnie a kapcsolatnak + ezután nagyon sokat tudunk tanulni belőle), és könnyebben el tudjuk engedni ezt a nem túl jó érzést. Ha helyet csinálunk saját magunk és az érzéseink között, akkor tudunk igazán fejlődni. Nem azt mondom hogy nyomjuk el az érzéseinket, hanem azt hogy nézzük az érzések mögé, és használjuk az eszünket, nehogy hülyeségre vezessen az érzés amit a testünk és a robotpilóta agyunk kreál. 😉
Nagyon tetszik, amit írtál és köszönöm a kiegészítést. A sorozatot egyébként ennek a szellemében is tervezem elkészíteni. Ezt értem részben az alatt, hogy valaki képes kezelni, vagy helyén kezelni az érzéseit. Szép napot neked! 🙏🏻😊
Nagyon hasznosak az érzelmek. Én nem kívàntam még soha, hogy bàrcsak ne éreznék. Csak a lustasàggal vagyok így. Ilyenkor mindig mondogatom magamba hogy: elsö az értelem nem pedig az érzelem. Ezt nyilvàn csak akkor mondogatom amikor valamit nincs kedvem megtenni de tudom hogy hasznos és vagy muszàly.
Örülök, hogy így látod. A lustasággal kapcsolatban pedig megéri dolgoznod az önfegyelmeden, ha szeretnél hatékonyabban mozogni az ilyen helyzetekben. Ehhez itt az önfegyelemről szóló videóm: bit.ly/onfegyelemfejlesztese
Lehetne egy kérdésem ocd ( kényszer betegség ) kapcsán valamilyen videó? Lehet van csak még nem találtam meg...
Ehhez relaxáció. Mit tegyünk ha ránk tör a pánik ?
Még sajnos nincsen, de felveszem a listára. Bár egy ideje olyan élethelyzetben vagyok, hogy nem nagyon tettem fel új videót, de igyekszem.
Bár a többség így gondolkodna mint Te! Engem is az érzelmeim irányítanak és Empata vagyok. Csak ebben a társadalomban sajnos átoknak érzem néha. A munkahelyen is le van degradálva aki kedves máshoz. Gyengeségnek titulált elvetendő dolognak tartják. Elég nehéz így, de Én így működöm.
Az a helyzet, hogy sajnos valóban többségben vannak azok a vezető pozíciókban, akik emberileg nagyon gyengék. Ezt én is tapasztalom, de a mai világ valamilyen szinten arra támaszkodik, hogy az embereket kis szigetekre darabolja ahelyett, hogy közösségekben mozognánk. Így könnyebb az emberekben felkelteni az elégedetlenség érzését és szinte mindent megvesznek. Még olyan dolgokat is, amire nincs is pénzük. Ezért szúrja az emberek szemét az, hogy próbálsz tényleges kapcsolatot kialakítani az emberekkel és az emberek között. Az viszont biztos, hogy semmi gond nincs azzal, hogy figyelsz az érzéseidre.
@ Én is így gondolkodom! Jó tudni, hogy vannak még ilyen mély érzésű emberek! Köszönöm hogy vagy! ❤️
@@gabriellavarga4878 én is köszönöm, hogy te vagy! ❤️
Most már inkább azt kívánom bár lennének érzéseim..
Voltak és elnyomtad őket, vagy soha nem éreztél igazán semmit?
@ Voltak, csak eltűntek valahova jó mélyre. Pontosabban a düh cserébe itt maradt (hurrá)
@@hajnalkagugora3774 a düh is érzelem, és baromi hasznos kiindulópont lehet a többi érzelem felé, amelyeket elnyomtál magadban. Mivel kapcsolatban érezted azt legutoljára, hogy feldühít?
@ hát.. a kávéfőzővel amit nem tudtam lecsavarni :') de komolyan. Iszonyatosan feldühített. Igen, pont nem rég beszéltünk erről egy ismerősömmel, hogy ez egy olyan változás részemről amit még nem tapasztaltam, mert kb minden fel tud dühíteni, a legkisebb dolog is, ő pedig azt mondta hogy minden változás hasznos, mert egy új tapasztalat, és minél jobban küzdünk ellene annál rosszabb. Ez nagyon feldobta az estém mert nagyon igaza van (szerintem) :D
Igen. Bár az tuti, hogy nem a kávéfőző hoz ki a sodrodból, hanem van egy mélyebben rejlő dolog, ami táplálja a dühödet. A sorozat többi részét láttad már?
PEl