@@muveszetespszichoanalizis8329 Kedves Adminisztrátor! Jogos a kérdése, nem fejtettem ki jól: az előadónak volt egy ilyen mondata, hogy Bolyai a legsötétebb erdélyi nyomorban lett zseni, és ezen a mondaton rökönyödtem meg. Annyira sötét hely lenne Erdély? Ezen túlmenően, eredeti szándékom az volt, hogy gratuláljak Önöknek, amiért közzéteszik youtube-on az előadásokat, ehhez képest kritika lett belőle, lám, milyen vagyok én is. Tehát újra nekifutok: meg szeretném köszönni, hogy online elérhetővé tették az előadásokat, és hogy egyáltalán csinálják, szervezik, beleteszik a munkát, és hogy a járványt is túlélte a Művészet és Pszichoanalízis, ráadásul most már online a magamfajták is élezhetik, akik nem tudnak élőben ott lenni.
@@laszlonagy9882 Kedves Nagy László! Először is nagyon köszönöm magam, az előadók, a közreműködők és a szervezők ( Ferenczi Sándor Egyesület, József Attila Társaság, Petőfi Irodalmi Múzeum) nevében elismerő szavait! Ez nagyon sokat jelent nekem személyesen is a sorozat szerkesztőjeként! Hisz a sorozat célja éppen az, hogy az érdeklődő nagyközönséggel megosszuk a tudást, szemléletet, élményt, amit az előadók és közreműködők hoznak. Jó, hogy kérdését is kifejtette, továbbítom az előadónak a kommentjét!(Takács Mónika - sorozatszerkesztő)
@@laszlonagy9882 Surányi László válasza: "Az előadásom Bolyai Jánosról és Farkassal való viszonyáról, két nagy zseniről szólt, és arról, hogy miben különbözik zsenialitás és betegség/őrület. Erre vonatkozóan fejtettem ki, mi a különbség pneumatológiai és pszichológiai megközelítés között, mi izgalmas az utóbbiban és hol van a korlátja pl. Hermann Bolyai-elemzésének. A Nagy László által idézett mondat csak háttér-illusztrációként hangzott el - és sajnos semmi újat nem mondott. Jobban örülnék a lényegre vonatkozó kérdéseknek, megjegyzéseknek és azok vitájának. Ami pedig ezt a részletkérdést illeti, tudom, hogy nehéz és fájdalmas tudomásul venni, hogy de bizony nagyon távol volt az egész magyar tudomány - és benne Erdély - abban az időben a pezsgő német, angol, francia, orosz stb. tudományos közélettől!!! Hol voltak itt olyan kutató intézetek, egyetemek, hol volt itt tudományos közélet? Ki érthette itt, amiről a Bolyaiak leveleztek? Ezért is kezdtem az előadásomat azzal, hogy Bolyai János az első magyar univerzális jelentőségű zseni, nem mintha pl. Balassi nem lenne zseni, de nem hagyott igazi nyomot az egyetemes szellemtörténetben, sajnos. És ezért fantasztikus, amit a Bolyaiak műveltek - de ehhez is szükséges volt, hogy Bolyai Farkas el tudjon menni Göttingába tanulni és barátságot kössön Gaussal. Magyar honban abban az időben nem lett volna kitől ilyen impulzusokat szerezni. Abban az időben fontos matematikusok hosszú névsorát lehet felsorolni, akiknek eredményeit máig tanítjuk. Amikor Bolyai János születik, már évtizedek óta halott pl. Euler, Bernoulli, Bessel - hogy Descartes-ról, Newtonról, Leibniz-ről, Pascalról, vagy akár a szaktudóbb Fermat-ról, Huygensről és még sorolhatnám, ne is beszéljünk! A természettudományban és az azt kísérő világnézeti vitákban nem vettünk részt (így az értékelésében sem!). És tovább: Gauss Farkassal egyidős, Hamilton, Dirichlet, Abel, Galois, hogy csak párat mondjak így hirtelen, Jánossal egyidős - Bolyain kívül nincs köztük magyar. Nem szabad visszavetíteni a kétségtelen fantasztikus mértékű 20. század eleji nagy magyar tudományos fejlődést korábbra. Hadd idézzem önmagamat: "[Bolyai] Fő művét, az 1832-ben apja könyvének függelékeként kiadott Appendixet, amely forradalmasította a geometriai gondolkodást, harminc évvel korábban adták ki franciául és angolul, mint magyarul. Eötvös Józsefet 1869-ben levélben keresi meg az Olasz Akadémia Matematikai Osztályának elnöke és megkéri, vagy adják ki Bolyai művét, vagy engedjék át a kiadás jogát. Eötvös innen tudja meg, milyen lángelmét adott a világnak Magyarország. Látván, hogy a magyar tudósoknak mennyire nincs erről fogalmuk, ezt írja Loránt fiának: „Ha örülünk, hogy nagy matematikust adtunk a világnak: lehet-e nagyobb bizonysága barbarizmusunknak?” A pár éve változatlanul újra kiadott Révai Lexikon mindössze egy hasábot szán Bolyai Jánosnak. Megtudjuk, hogy lángelméjét apjától örökölte, majd következik az apjával való konfliktus részletes, de nem hiteles leírása, állítólagos halálos végű párbajairól is értesülünk, majd megtudjuk, hogy van egy munkája, amelyet 1897-ben (!) fordítottak le magyarra. Hogy abban világra szóló felfedezés van, s hogy az miben áll, arról szó sem esik. Amikor 1884-ben Bolyai János tiszteletére emlékülést tartottak az Akadémián, a megemlékező így mennydörgött ellene: „eszméi a fennálló világrendtől teljesen eltérőkké váltak”. Ilyen volt a magyar befogadó környezet - nem csodálkozhatunk, ha egy német matematikai lexikon Bolyait a Gauß-Lobacsevszkij-féle(!) geometria egyik felfedezőjének mondja." Hadd ne folytassam az elkeserítő sort. (Az idézet a Typotex-nél 2002-ben megjelent, "Szabadság és geometria - Logosz és ananké harca a geometriábnan" c. írásomból való.) "
@@muveszetespszichoanalizis8329 A válasz méretéből úgy látom, nagy port kavart a hozzászólásom. Annyit válaszolnék Surányi Lászlónak, hogy bárkinek lehet egy szerencsétlen megjegyzése, akár előadás közben is, fátylat rá (de ha majd egyszer Erdélyben ad elő Bolyairól, javaslom, hogy hagyja ki az ominózus mondatot :D ).
Elképesztő ...
Kérünk sok ilyen előadást .
Kérünk szépen , hallgass meg minket...
a legsötétebb erdélyi nyomorban???
Kedves László! Nem értem, mire vonatkozik a kérdése. Fejtse ki, mire gondol.
@@muveszetespszichoanalizis8329 Kedves Adminisztrátor! Jogos a kérdése, nem fejtettem ki jól: az előadónak volt egy ilyen mondata, hogy Bolyai a legsötétebb erdélyi nyomorban lett zseni, és ezen a mondaton rökönyödtem meg. Annyira sötét hely lenne Erdély? Ezen túlmenően, eredeti szándékom az volt, hogy gratuláljak Önöknek, amiért közzéteszik youtube-on az előadásokat, ehhez képest kritika lett belőle, lám, milyen vagyok én is. Tehát újra nekifutok: meg szeretném köszönni, hogy online elérhetővé tették az előadásokat, és hogy egyáltalán csinálják, szervezik, beleteszik a munkát, és hogy a járványt is túlélte a Művészet és Pszichoanalízis, ráadásul most már online a magamfajták is élezhetik, akik nem tudnak élőben ott lenni.
@@laszlonagy9882 Kedves Nagy László! Először is nagyon köszönöm magam, az előadók, a közreműködők és a szervezők ( Ferenczi Sándor Egyesület, József Attila Társaság, Petőfi Irodalmi Múzeum) nevében elismerő szavait! Ez nagyon sokat jelent nekem személyesen is a sorozat szerkesztőjeként! Hisz a sorozat célja éppen az, hogy az érdeklődő nagyközönséggel megosszuk a tudást, szemléletet, élményt, amit az előadók és közreműködők hoznak. Jó, hogy kérdését is kifejtette, továbbítom az előadónak a kommentjét!(Takács Mónika - sorozatszerkesztő)
@@laszlonagy9882 Surányi László válasza: "Az előadásom Bolyai Jánosról és Farkassal való viszonyáról, két nagy zseniről szólt, és arról, hogy miben különbözik zsenialitás és betegség/őrület. Erre vonatkozóan fejtettem ki, mi a különbség pneumatológiai és pszichológiai megközelítés között, mi izgalmas az utóbbiban és hol van a korlátja pl. Hermann Bolyai-elemzésének. A Nagy László által idézett mondat csak háttér-illusztrációként hangzott el - és sajnos semmi újat nem mondott. Jobban örülnék a lényegre vonatkozó kérdéseknek, megjegyzéseknek és azok vitájának. Ami pedig ezt a részletkérdést illeti, tudom, hogy nehéz és fájdalmas tudomásul venni, hogy de bizony nagyon távol volt az egész magyar tudomány - és benne Erdély - abban az időben a pezsgő német, angol, francia, orosz stb. tudományos közélettől!!! Hol voltak itt olyan kutató intézetek, egyetemek, hol volt itt tudományos közélet? Ki érthette itt, amiről a Bolyaiak leveleztek? Ezért is kezdtem az előadásomat azzal, hogy Bolyai János az első magyar univerzális jelentőségű zseni, nem mintha pl. Balassi nem lenne zseni, de nem hagyott igazi nyomot az egyetemes szellemtörténetben, sajnos. És ezért fantasztikus, amit a Bolyaiak műveltek - de ehhez is szükséges volt, hogy Bolyai Farkas el tudjon menni Göttingába tanulni és barátságot kössön Gaussal. Magyar honban abban az időben nem lett volna kitől ilyen impulzusokat szerezni. Abban az időben fontos matematikusok hosszú névsorát lehet felsorolni, akiknek eredményeit máig tanítjuk. Amikor Bolyai János születik, már évtizedek óta halott pl. Euler, Bernoulli, Bessel - hogy Descartes-ról, Newtonról, Leibniz-ről, Pascalról, vagy akár a szaktudóbb Fermat-ról, Huygensről és még sorolhatnám, ne is beszéljünk! A természettudományban és az azt kísérő világnézeti vitákban nem vettünk részt (így az értékelésében sem!). És tovább: Gauss Farkassal egyidős, Hamilton, Dirichlet, Abel, Galois, hogy csak párat mondjak így hirtelen, Jánossal egyidős - Bolyain kívül nincs köztük magyar. Nem szabad visszavetíteni a kétségtelen fantasztikus mértékű 20. század eleji nagy magyar tudományos fejlődést korábbra. Hadd idézzem önmagamat: "[Bolyai] Fő művét, az 1832-ben apja könyvének függelékeként kiadott Appendixet, amely forradalmasította a geometriai gondolkodást, harminc évvel korábban adták ki franciául és angolul, mint magyarul. Eötvös Józsefet 1869-ben levélben keresi meg az Olasz Akadémia Matematikai Osztályának elnöke és megkéri, vagy adják ki Bolyai művét, vagy engedjék át a kiadás jogát. Eötvös innen tudja meg, milyen lángelmét adott a világnak Magyarország. Látván, hogy a magyar tudósoknak mennyire nincs erről fogalmuk, ezt írja Loránt fiának: „Ha örülünk, hogy nagy matematikust adtunk a világnak: lehet-e nagyobb bizonysága barbarizmusunknak?” A pár éve változatlanul újra kiadott Révai Lexikon mindössze egy hasábot szán Bolyai Jánosnak. Megtudjuk, hogy lángelméjét apjától örökölte, majd következik az apjával való konfliktus részletes, de nem hiteles leírása, állítólagos halálos végű párbajairól is értesülünk, majd megtudjuk, hogy van egy munkája, amelyet 1897-ben (!) fordítottak le magyarra. Hogy abban világra szóló felfedezés van, s hogy az miben áll, arról szó sem esik. Amikor 1884-ben Bolyai János tiszteletére emlékülést tartottak az Akadémián, a megemlékező így mennydörgött ellene: „eszméi a fennálló világrendtől teljesen eltérőkké váltak”. Ilyen volt a magyar befogadó környezet - nem csodálkozhatunk, ha egy német matematikai lexikon Bolyait a Gauß-Lobacsevszkij-féle(!) geometria egyik felfedezőjének mondja." Hadd ne folytassam az elkeserítő sort. (Az idézet a Typotex-nél 2002-ben megjelent, "Szabadság és geometria - Logosz és ananké harca a geometriábnan" c. írásomból való.) "
@@muveszetespszichoanalizis8329 A válasz méretéből úgy látom, nagy port kavart a hozzászólásom. Annyit válaszolnék Surányi Lászlónak, hogy bárkinek lehet egy szerencsétlen megjegyzése, akár előadás közben is, fátylat rá (de ha majd egyszer Erdélyben ad elő Bolyairól, javaslom, hogy hagyja ki az ominózus mondatot :D ).