Én nagyon szeretem Éva podcastjait, előadásait, szerintem igazán érdekes és szuper fontos munkát végez! Ehhez a beszélgetéshez azonban én most kevésbé tudtam kapcsolódni. Hangsúlyozva, hogy szimpatikus a beszélgetőpartner és nem elvivatatva az érzéseit, meg természetesen azokét sem, akik nálam jobban tudtak kapcsolódni az interjúhoz, de a mai Magyarországon azt, hogy valaki, akinek mindene megvan, csak éppen nem tudta befejezni a könyvét vagy nehéz volt a számára elbocsátani valakit, finoman szólva rétegproblémának tartom. Mondom ezt úgy, hogy én is szerencsés vagyok, mert én sem tartozom azok közé az emberek közé, akik rossz helyzetben vannak, de azért eszembe jutott, hogy hogy érezhetik magukat ezt hallva azok, akiknek gyerekkori traumákkal kell szembenézniük, bántalmazó kapcsolatban élnek, egyedülálló anyák, súlyos magánéleti, hivatásbeli elakadásokkal küzdenek (egyszerre). Persze az is természetes, hogy nem kapcsolódhat mindenki mindenhez egyformán és értem, hogy kellenek “lightybb” epizódok is, csak arra gondolok, hogy talán érdekes lehet most a kezdeteknél egy régi és lelkes követő véleménye -- szóval, őszintén örülök az új tematikának, formátumnak és köszönöm neked, Éva, hogy csinálod, de én remélem, hogy ebben a sorozatban is lesznek majd mélyebb, összetettebb, nehezebb kérdésekkel foglalkozó tartalmak, megközelítések.
Én nagyon szeretem Éva podcastjait, előadásait, szerintem igazán érdekes és szuper fontos munkát végez! Ehhez a beszélgetéshez azonban én most kevésbé tudtam kapcsolódni. Hangsúlyozva, hogy szimpatikus a beszélgetőpartner és nem elvivatatva az érzéseit, meg természetesen azokét sem, akik nálam jobban tudtak kapcsolódni az interjúhoz, de a mai Magyarországon azt, hogy valaki, akinek mindene megvan, csak éppen nem tudta befejezni a könyvét vagy nehéz volt a számára elbocsátani valakit, finoman szólva rétegproblémának tartom. Mondom ezt úgy, hogy én is szerencsés vagyok, mert én sem tartozom azok közé az emberek közé, akik rossz helyzetben vannak, de azért eszembe jutott, hogy hogy érezhetik magukat ezt hallva azok, akiknek gyerekkori traumákkal kell szembenézniük, bántalmazó kapcsolatban élnek, egyedülálló anyák, súlyos magánéleti, hivatásbeli elakadásokkal küzdenek (egyszerre). Persze az is természetes, hogy nem kapcsolódhat mindenki mindenhez egyformán és értem, hogy kellenek “lightybb” epizódok is, csak arra gondolok, hogy talán érdekes lehet most a kezdeteknél egy régi és lelkes követő véleménye -- szóval, őszintén örülök az új tematikának, formátumnak és köszönöm neked, Éva, hogy csinálod, de én remélem, hogy ebben a sorozatban is lesznek majd mélyebb, összetettebb, nehezebb kérdésekkel foglalkozó tartalmak, megközelítések.
Hasonlóan érzem. Tulajdonképpen kit érdekel ez a nő és a problémái?
Én borderlineként szívesen bevállalnék egy ilyen nyílt beszélgetést. 🥰