Kiss Viktória: Lélegzetvételnyi idő

Leheletemmel érintem a nyakad,
ki nem mondott szavak szabadulnak fel,
de mindegyik csak egy lélegzetvétel.
Lopva mosolyra húzódik a szám,
látom arcod, ahogy engem nézel,
kérdések nélkül velem lélegzel.
Tudjuk, hogy ma múlik,
ám forró minden egyes tekintet.
Oldódnak az önként vállalt bilincsek.
Nem veheti el tőlem a varázst senki,
mégha ébrednék is, újra álmodom.
Lélegzetvételnyi időnk van, de vállalom.
Leheletemmel érintem a nyakad,
ki nem mondott szavak szabadulnak fel,
de mindegyik csak egy lélegzetvétel.
Lopva mosolyra húzódik a szám,
látom arcod, ahogy engem nézel,
kérdések nélkül velem lélegzel.
Résnyi percekkel érlek el,
most élvezem, hogy együtt nevetünk.
Élvezem, mert holnaptól ismét elszédülünk.
Az ébredéssel,
a kétségekkel,
hogy végül mennünk kell.
Te az egyik oldalon,
én a másikon lélegzem fel.
Most még résnyi percekre elérlek,
aztán ismét döntök, lelépek.
Nem kell, a szó, figyelj:
Éppen csak lélegzem.
Csókodba botlom bele, így ébredem…
Saját versem Suno Ai által megzenésítve.