Szerintem azok nem tetszenének annyira. De ha így, egy magam fajta műveletlen embernek a megértési szintjén világítana meg egy szerinte lényeges gondolatot , amivel érdemes foglalkoznom nekem is, figyelemmel leszek! És őszintén hálás leszek. Virágot mondjuk nem küldök.
Szerintem remek előadás volt! Eszméletlenül sok kérdés merült föl bennem ennek kapcsán! És meglátásom szerint ez a legjobb előadások sajátja: nem "megmonja a tutit", hanem gondolkodásra sarkall....mondjuk ehhez szükséges némi agyi kapacitás....az előttem szólók talán nem tudtak jól koncentrálni és nem tudták követni, ezért az egyetlen kérdésük az, hogy "He?! Mivaaaaan???".....de ekkor nem feltétlenül az előadót kell hibáztatni! Ha a macskám zagyva hülyeségnek tartja, amiket a magfizikáról mondok neki, az nem azt jelenti, hogy én hülye vagyok, de még azt sem, hogy hülyeségeket beszélek....ám a macskám bölcs jószág, mert ilyenkor ahelyett, hogy kommentekben ócskázna, inkább keres magának olyan társaságot, akivel a karomélezésről, meg az egerészésről beszélhet! :D :D :D
Csaba! Az ilyen prioritási kérdések fene érdekesek. Meggyőződésem, hogy már az ókorban is voltak, akik számításokon keresztül közeledtek a tudományokhoz. Galilei is csak ezt tette, mint ahogyan ezt tette Descartes is. A különbség az, hogy Galilei Arisztotelész Fizika c. művének szellemiségében gondolkodott, amely viszont nem mennyiségeken, hanem minőségeken alapult. Arisztotelész tanításait többen, több oldalról támadták, Descartest a számok oldaláról tette meg ezt. Galilei viszont nem tartozott Arisztotelész támadói közé. Az ötlet egyébként nem a sajátom, amikor Descartes által megváltozott világképről beszéltem más szerzőket idéztem, Vorländert, vagy Überweget, igaz, e megállapítást illetően talán már ők sem voltak teljesen eredetiek. A helyzet az, hogy Descartes, a számok uralma igazán saját világunkban él. Olyannyira, hogy mai világunk sokkal komolyabban veszi Descartes-ot, mint ahogyan ő (lásd Genius Malignus) magamagát vette. Üdv. Gausz
Kedves András, Nagyon tetszett az előadása. Számomra az individuum létezéséről leginkább kimerìtő választ Arno Gruen tudta megfogalmazni A Normalitás tébolya c. könyvében. Ő az individuum megszűnését a destruktivitassal párhuzamosan vizsgálta. Ön ismeri Arno Gruen munkásságát? Van véleménye róla? Várom megtisztelő válaszát, Ádám
Kedves Ádám! Elnézést a kései válaszért, de csak most láttam meg, hogy véleményt is írt. Nos a helyzet az, hogy előadásom kizárólag filozófián, illetve saját ötleteléseimen alapult. Arno Gruen munkásságát, bevallom, igazán nem ismerem. A filozófiában ez egy meglehetősen régi valami, olykor az az érzésem, hogy talán nem is az individuum eltűnése, hanem inkább ennek létezése az igazi "probléma". Az ősszel, ha minden igaz, "Szavak. Miért van szükség Kant olvasónak titkosrendőri megfigyelésére?" címen kijön erről témáról egy könyvem. Ebben a szóhasználat formálódását vizsgalom, egy picit félek tőle. Attól félek, hogy a problémát jól látom. Üdv. Gausz
Valaki azzal tenné a világnak a legjobbat, ha felvenné a Filotöri előadásait, és feltöltené 🙂
Szerintem azok nem tetszenének annyira. De ha így, egy magam fajta műveletlen embernek a megértési szintjén világítana meg egy szerinte lényeges gondolatot , amivel érdemes foglalkoznom nekem is, figyelemmel leszek! És őszintén hálás leszek. Virágot mondjuk nem küldök.
Szerintem remek előadás volt! Eszméletlenül sok kérdés merült föl bennem ennek kapcsán! És meglátásom szerint ez a legjobb előadások sajátja: nem "megmonja a tutit", hanem gondolkodásra sarkall....mondjuk ehhez szükséges némi agyi kapacitás....az előttem szólók talán nem tudtak jól koncentrálni és nem tudták követni, ezért az egyetlen kérdésük az, hogy "He?! Mivaaaaan???".....de ekkor nem feltétlenül az előadót kell hibáztatni! Ha a macskám zagyva hülyeségnek tartja, amiket a magfizikáról mondok neki, az nem azt jelenti, hogy én hülye vagyok, de még azt sem, hogy hülyeségeket beszélek....ám a macskám bölcs jószág, mert ilyenkor ahelyett, hogy kommentekben ócskázna, inkább keres magának olyan társaságot, akivel a karomélezésről, meg az egerészésről beszélhet! :D :D :D
Nagyon jó meglátás :)
Már hét éve elkerültem Szegedről. Anno milyen jó volt Gauszt hallgatni! Kár, hogy nincs fönt tőle több videó.
"Csak az méltó a szabadságra aki meg is tudja hódítani"
Jó előadó technikailag (főleg régebben volt az), de rettentő sok vállalhatatlan badarságot hord össze. Fiatalon még nem tűnt fel.
8:36 Gausz Andrásnak tuti van valami traumája a fotballistákkal :D mert minden előadásában gyepálja őket már vagy húsz éve
Galilei helyezte a tudományt matematikai alapra.
Csaba! Az ilyen prioritási kérdések fene érdekesek. Meggyőződésem, hogy már az ókorban is voltak, akik számításokon keresztül közeledtek a tudományokhoz. Galilei is csak ezt tette, mint ahogyan ezt tette Descartes is. A különbség az, hogy Galilei Arisztotelész Fizika c. művének szellemiségében gondolkodott, amely viszont nem mennyiségeken, hanem minőségeken alapult. Arisztotelész tanításait többen, több oldalról támadták, Descartest a számok oldaláról tette meg ezt. Galilei viszont nem tartozott Arisztotelész támadói közé. Az ötlet egyébként nem a sajátom, amikor Descartes által megváltozott világképről beszéltem más szerzőket idéztem, Vorländert, vagy Überweget, igaz, e megállapítást illetően talán már ők sem voltak teljesen eredetiek. A helyzet az, hogy Descartes, a számok uralma igazán saját világunkban él. Olyannyira, hogy mai világunk sokkal komolyabban veszi Descartes-ot, mint ahogyan ő (lásd Genius Malignus) magamagát vette.
Üdv. Gausz
Kedves András, Nagyon tetszett az előadása. Számomra az individuum létezéséről leginkább kimerìtő választ Arno Gruen tudta megfogalmazni A Normalitás tébolya c. könyvében. Ő az individuum megszűnését a destruktivitassal párhuzamosan vizsgálta. Ön ismeri Arno Gruen munkásságát? Van véleménye róla? Várom megtisztelő válaszát, Ádám
Kedves Ádám!
Elnézést a kései válaszért, de csak most láttam meg, hogy véleményt is írt. Nos a helyzet az, hogy előadásom kizárólag filozófián, illetve saját ötleteléseimen alapult. Arno Gruen munkásságát, bevallom, igazán nem ismerem. A filozófiában ez egy meglehetősen régi valami, olykor az az érzésem, hogy talán nem is az individuum eltűnése, hanem inkább ennek létezése az igazi "probléma". Az ősszel, ha minden igaz, "Szavak. Miért van szükség Kant olvasónak titkosrendőri megfigyelésére?" címen kijön erről témáról egy könyvem. Ebben a szóhasználat formálódását vizsgalom, egy picit félek tőle. Attól félek, hogy a problémát jól látom.
Üdv. Gausz