Egy nap még. Egy újabb nap, amely a végzeté, mely szenvedésünk útján elkísér. Hisz tudnak már a múltamról és rám törhetnek bármikor. Egy nap még. (Marius): Hogy élhettem így eddig én? S hogy élhetnék eztán, ha elmész? (Jean Valjean): Egy nap még. (Marius és Cosette): Holnap már rejt a messzeség. Te adtál mindent, s minden elvész. (Eponine): Még egy nap, hogy senkim már. (Marius és Cosette): Lesz-e nap, hogy látlak még? (Eponine): Még egy nap magányom útján. (Marius és Cosette): Most, hogy érted élhetnék. (Eponine): Mennyi szépség várna rám. (Marius és Cosette): Senki más nem kell többé. (Eponine): Vágyom rá, de meg se lát. (Enjolras): Még egy nap, s a tűz ki gyúl. (Marius): Hogy tudnám követni őt. (Enjolras): Jöjj a barikádra s harcolj. (Marius): Most, hogy hív testvéri szó. (Enjolras): Százak ezrek vére hull. (Marius): Várnak rám, ó, adj erőt. (Enjolras): Jöjj a harcra s állj közénk. (Jean Valjean): Egy nap még. (Javert): Még egy nap s a forradalmat csírájában fojtjuk el. Néhány iskolás fiúcska, leckét kap, hogy vérezzen. (Jean Valjean): Egy nap még. (Thenardier): A zsebükbe talán, a sok kis nyavalyás, akad tán a zsebeikben egy és más. Épp csak oda nyúlsz, épp csak bele túrsz, ő nekik már juszt se kell, az hozzánk húz. (Mindenki): Még egy éj, s a hajnal eljön. Volt emésztő tűzözön. Győz a nép, a trón ledől. Zsarnok trónja mind ledől. Új reménység kél a földön. Jön az új világ és győz. Halljad néped énekét: (Marius): Nincs más utam, e harc enyém. (Jean Valjean): Egy nap még. És holnap talán megtudjuk azt is, hogy jövőnk mennyit ér. Egy nap még. Nincs több már. Egy nap még!
Egy nap még.
Egy újabb nap, amely a végzeté,
mely szenvedésünk útján elkísér.
Hisz tudnak már a múltamról
és rám törhetnek bármikor.
Egy nap még.
(Marius):
Hogy élhettem így eddig én?
S hogy élhetnék eztán, ha elmész?
(Jean Valjean):
Egy nap még.
(Marius és Cosette):
Holnap már rejt a messzeség.
Te adtál mindent, s minden elvész.
(Eponine):
Még egy nap, hogy senkim már.
(Marius és Cosette):
Lesz-e nap, hogy látlak még?
(Eponine):
Még egy nap magányom útján.
(Marius és Cosette):
Most, hogy érted élhetnék.
(Eponine):
Mennyi szépség várna rám.
(Marius és Cosette):
Senki más nem kell többé.
(Eponine):
Vágyom rá, de meg se lát.
(Enjolras):
Még egy nap, s a tűz ki gyúl.
(Marius):
Hogy tudnám követni őt.
(Enjolras):
Jöjj a barikádra s harcolj.
(Marius):
Most, hogy hív testvéri szó.
(Enjolras):
Százak ezrek vére hull.
(Marius):
Várnak rám, ó, adj erőt.
(Enjolras):
Jöjj a harcra s állj közénk.
(Jean Valjean):
Egy nap még.
(Javert):
Még egy nap s a forradalmat
csírájában fojtjuk el.
Néhány iskolás fiúcska,
leckét kap, hogy vérezzen.
(Jean Valjean):
Egy nap még.
(Thenardier):
A zsebükbe talán, a sok kis nyavalyás,
akad tán a zsebeikben egy és más.
Épp csak oda nyúlsz, épp csak bele túrsz,
ő nekik már juszt se kell, az hozzánk húz.
(Mindenki):
Még egy éj, s a hajnal eljön.
Volt emésztő tűzözön.
Győz a nép, a trón ledől.
Zsarnok trónja mind ledől.
Új reménység kél a földön.
Jön az új világ és győz.
Halljad néped énekét:
(Marius):
Nincs más utam, e harc enyém.
(Jean Valjean):
Egy nap még.
És holnap talán megtudjuk azt is,
hogy jövőnk mennyit ér.
Egy nap még.
Nincs több már.
Egy nap még!