Haverom mesélt erről a zenéről, hogy látta nálad. Úgy döntöttünk, hogy beáldozunk egy fél napot és meghallgatjuk. az elején még mondta a haverom, hogy nálad látta és ezért műsorra tűztük a videód, hogy miután meghallgatjuk, azután megnézzük a te véleményedet is róla. Vége fele jártunk, jött az utolsó perc és a néma csönd, amiközben kicsit elmélkedtünk az egészről, elmélyedtünk az egészben, amikor jumpscare-ként "Üdvözöllek, ez itt a fóku... 6lépés" Mind a ketten úgy megijedtünk 😂
Kegyetlen! Papám ebben a betegségben szenvedett. Néha felismert, néha nem. Egyszer mikor elmentem hozzá megtámadott mert nem ismert fel és azt hitte betörök hozzá és bántani akarom. Amikor felismert, akkor megölelt és azt mondta nagyon szeret. Így visszagondolva szerintem mindketten féltünk egymástól de közbe szerettük is egymást néha. Utólag márcsak néha.. Mindenképp megszeretném hallgatni (de nem egyedül fogom mert pánik beteg vagyok) De nagyon jó volt a kommentárod egész végig és így még érdekesebbé tetted azt, ami már alapból az volt. U.i. : ilyenkor mégjobban tudatosul az emberben az, hogy a zene tényleg mekkora hatással tud lenni az emberre
A demencia maga a megnyúzott tudat. A demens ember akár szögeket is ehet, és hiába érzi a fájdalmat, annyira sem képes, hogy visszaemlékezzen arra, hogy a szög evése okozta a fájdalmat. Tehát újra és újra megeszi. Hiszek abban, hogy az eutanázia kegyelem , és nem csak a testi kín esetében.
Mikor az ember egy kis szabadságra vágyik, Akkor mindig minden dolog összekuszálódik Ezek megnehezítik hogy szabadan szárnyaljunk S szabadság helyett csak egy kalitkában várunk Várunk hogy megszabaduljunk a gondok láncolatától S végre egyedül, távól a megszokott háztól Egy kicsit magunkba mélyedve elgondolkozzunk S magányunkban a boldogságot megtalálnunk, Sétáljunk az erdő közepén De nicsak, valami van a jegenyén. Valami igen csak szokatlan formálódott ki az árnyékból Nem mókus se nem egy bátor vándor. Fura lett volna vándort látnom a fán Még megkérdezték volna mi bajod komám. De csak nem bírtam otthagyni egyedül Meg kellett nézzem hogy mi lapúl, menekül Ekkor rájöttem hogy nincs is ott semmi Semmi? De akkor mit láttam menni? Kezdtem gondolkodni, törni a fejem S morajra lett figyelmes a fülem Ott áltam egyedül mint épeszű lélek, Még is úgy éreztem mintha körülvennének. Egy diófa levelén nyugvó kis vízcseppen Megpillantottam, de csak egy pillanatra éppen. Ez a pillanat épp elég volt arra Hogy rájöjjek egy ember van amarra. Ember, de igen csak furcsa Pont úgy mint az a szakadt ruha rajta De a rajtam lévő kabát is pont olyan fajta Rám hasonlított? S volt valami kulcsa. Gondolkodtam mihez kell kulcs itt az erdő közepén Talán vadőr vagy vadász volt a domb tetején. De sötétedett s a nap nyugodni készült Így hát én is elindultam mint aki megrémült. Szaladtam de nemtudom miért S szaladt velem ő is,futott a könnyeimért De nem sírtam haladtam előre Vágytam arra hogy lépjek fel a házam meleg bejárati kövére. Ott volt a ház előttem, a zöldrefestett házam Csak épp az ajtónál a kulcsot nem találtam Ekkor észrevettem hogy körbevettek, hárman Pillantottam s ismét ott voltam a sivár pusztaságban. Nem értettem hogy mégis mi történik És a nap is már egyre sivárabban fenylik Félni kezdtem, nem tudtam mit tegyek A fénylő pusztaságot meg átváltották az árnyékos helyek. Lehúnyt a nap, megnőtt a sötétség S ekkor körbevettek, több ezer rémség Közelítettek, s ekkor megakadt a szememben Hogy ott volt egy kulcs mindegyik nadrágzsebében. Akik elolvasták (gondolom nem lesznek sokan) azoknak felteszem a kérdést : Milyen mentális problémáról szól a vers? A költemény saját és a költészet igen kezdetleges formályát szemlélteti ezért lesznek benne jócskán hibák. Nem próbáltam a tökéletességre törekeni csupán szavakat adtam a gondolataimnak azokban a néma percekben.
Hátborzongató és érzékletes, gratulálok! És azért is nagyon jó, mert egyszerű szavakat használtál, nem csicsáztad túl, nem volt hatásvadász, valahogy pont ettől mégfélelmetesebb, mert olyan valóságosnak hat, olyan közelinek.. .
Engem az érdekelne, hogy az elkövetkezendő pár órában/ napban miket éltél meg a zene hatására. Gyorsan kijöttél belőle , vagy sem? Ha nem akkor meddig húzódott el? Miket csináltál? Amúgy respekt, hogy van egy ilyen önpusztító, kíváncsi oldalad, hogy végignyomtad ezt. Nem vagyok biztos benne, hogy én ezt bevállalom. :D
én is azt érzem, hogy még gyüjtenem kell pár évnyi erőt, hogy nekirugaszkodjak ennek a kihívásnak... Nem mindennapi témafeldolgozás - pedig fontos része az életünknek. Közel minden embernek van/volt olyan szerette, akit érint/érintett ez a témakör... Köszönjük Ádám, hogy bevállaltad, és általad egy kicsit mi is jobban beleláthattunk ennek a mélységnek a butyraiba.
Az a helyzet, hogy annyi videót láttam már erről és bele is hallgattam és annyira rátelepszik a lelkemre, hogy képtelen vagyok ezt a vidit megnézni róla. Szerintem sokáig nem fogom "elővenni" ezt a művet úgy érzem. Lehet nem is kell. Bár érdekes sok-sok év után már idősebb fejjel újranézni, -hallgatni dolgokat, tuti összefutok még ezzel is.
Ezt a videót érdemes végig nézni mivel nincs benne spoiler, nagyon jól össze foglalja Ádám az albumot, bár a végéről le maradt a konklúzió, hogy hogy érezte magát 6 óra hallgatás után
Szégyen vagy sem, félbe kellett hagynom. Már ahhoz erő kell, hogy az ember belekezdjen, hiszen az ízelítőnek bevágott részletek is elég nyomasztóak. Ám a 4. szinttől kezdve ténylegesen horror, amit az ember hallgat, nem lehet elmondani, olyan kellemetlen. 2 óra 45 percnél állítottam meg. Beletekerve, kontextus nélkül nem jön át, milyen. Pláne fülessel, egyedül, este. Senkinek sem kívánom. Végignézve a kommenteket, nem sokat látok, aki Ádám után szintén meghallgatta volna. Miközben ezeket a sorokat írom, a folytatásba még beletekergetek, és újra beleborzongok... leírhatatlan
A tulzott telefonhasználat miatt, észre vettem magamon a demencia jeleit, később megtudtam nem errol van szo plane hogy huszas éveim elején járok. Nehezen emlekeztem reszletekre, elfelejtettem neveket, és a tanulas sem ugy ment mint regebben, nem tudtam koncentralni. Rohadtul megijedtem, hogy mi történik velem, a viszonylag éles agyam elkezd tompulni es hova vezet ez? Kétségbe esett lettem, szerencsere a 444 cikke pont erről szólt, hogy ezt csupan az okostelefonhasznalat okozza, mérsékeltem, és felelevenitettem a német illetve az angol szavaimat, gyors javulast észleltem, úgyhogy megnyugodtam, viszont teljesen nem tettem le a telefont es meg a mai napig fuggoje vagyok, ezert az agyam sem a régi, viszont ez nekem már megfelel. Visszatérve SOHA nem fogom meghallgatni, - a femt említett okok miatt- elég volt egyszer kicsit a reszese lenni. Köszönöm a videót!
Kellene ennek egy VR-os képi anyagot is csinálni, ahol minden kavarog, egyre értelmetlenebb alakok stb. Érzéssel Elég durva dolgokat lehetne kihozi belőle így belegondolva
Szia! igaz, nem VR, de készült vizuális anyag az első két stage-hez, az alkotó csatornáján elérhető. Itt az első: ua-cam.com/video/HlCKYeQFw3U/v-deo.html
Na ezt tuti meghallgatom! Korábban dolgoztam demensekkel. Először azt hittem, hogy van valami szépség abban, ha gondozó az ember. A kollégák hamar tudtomra juttatták, hogy tévedtem. De szerintem ez is csak attól függ, hogy mi magunk hogy állunk elsősorban a saját lelkiismeretünkhöz. William Basinskinek is van hasonló hangulatú, több lemezes albuma, ami egy-egy végtelenített loop egyre torzuló/roncsolodó hangjaival teszi meg a hatását. (Disintegration Loops a címe) Max Richternek a Sleep című 8 órás albuma pedig direkt alvászavarral küzdő embereknek készült, de semmi new age-es bullshit. Gyönyörűen kidolgozott modern classical az egész, olyasmi, mint Arvo Pärt.
Ezt a zenét ajánlom azoknak, akik a vizsgaidőszak közepén vannak. Nem baj, ha megbuksz a vizsgákon, miután meghallgattad, garantáltan nem fog érdekelni...mondjuk más se...
Zenészként szeretem az ilyen különleges élményeket, de mivel a nagymamám ilyen problémákkal küzd, egy picit másként tekintettem erre, és ez az egész segített megérteni jobban, hogy miben van és még mi várható. Szörnyü egy betegség és nagyon nyomasztó a zene is, gondolom nem hiába ilyen hosszú, hiszen a betegség lefolyása maga is elég vontatott egy dolog. Elég mély érzelmekbe elvitt, és még mindig érzem, hogy rám van telepedve egyfajta kiüresedett elhagyatottság érzés, pedig tegnap éjszaka hallgattam végig az egészet. Azonban sok kérdést felvetett bennem ez az egész. Vajon a tudat mennyire kapcsolódik a lélekhez? És hogyan gyűjt információt a lélek, hogyha már az agy nincs tudatánál? Köszönöm ezt a videót, nélkületek nem találtam volna erre a csodára!
Az emlékek/információk nem vesznek el, végig minden egyes pillanatát az életednek rögzíti az agy tudat alatt. Mint az anyag, úgy az információ sem vész el
Az én nagymamám is demenciában szenvedett :'( már a puszta gondolata is egy ilyen kiszolgáltatott, megfosztott állapotnak is borzasztó és feldolgozhatatlan, de még látni is a szerettedet, hogy nem tud ellene mit tenni és hogy t3 sem tudsz ellene mit tenni, az egész világ kényére kedvére van ráutalva... :( még ha ti szeretitek is és ápoljátok, amíg erőtök és időtök engedi... Borzasztó egy állapot és vég komolyan :'( rettenet.. De amúgy tök respekt, hogy ilyen témákkal is foglalkoztok, minden, amihez nyúltok, az egyszerűen király.
Óvatosan, epilepsziás rohamot okozhat. Negyedik számnál ütött ki, pedig addig olyan szép kis történetet találtam ki egy életről, ami hosszú volt, teljes és boldog. Talán jobban jártam.
Én tudok egy félelmetesebb zenét! I-Doser: Gate of Hades. A művész, a hangok segítségével, különböző tudatállapotokba tudja juttatni a fogyasztot, ha az átadja magát, ellazul a zene hallgatása közben. Vigyàzzat hallucinációt okozhat! Hallgasd meg ezt is és videót!
I-Doser hallgatás közben nem szabad gondolkodni vagy nyítva tartani a szemed, csak élvezd a művet! A zene az elején kicsit unalmasnak tűnhet, de a drop után ez megváltozik, de csak akkor, ha az elejét is hallgattad…
Aszittem ez az album soha nem jut el a magyar youtubera :D 3 nap után is a hatása alatt vagyok, soha nem sírtam még annyit zenén mint az utolsó 5 percben 🥺
konkrétan nem akartam élni mire a végére értem. nem érdekelt senki és semmi, igazából csak aludni akartam, és abban sem voltam biztos, hogy szeretnék felébredni, napokra befordultam.
Ha valaki igazán félelmetes végighallgathatatlan zenére vágyik, akkor: "Penderecki: Threnody for the Victims of Hiroshima" Ez a Hirosimai emberek szenvedéséről szól, arról a pillanatról, amikor látták a fényt, de egy másodpercük sem volt gondolkodni, mielőtt cafatokra hullottak volna vagy elpárologtak volna az éterbe 60%-os víztartalmú kis testükkel. Be is linkelem, kellemes éjszakát: ua-cam.com/video/Dp3BlFZWJNA/v-deo.html
...vagy Ligeti György "Lux Aeterna" c. darabja: ua-cam.com/video/-iVYu5lyX5M/v-deo.html Pendereczki-nél az az érdekes, hogy eredetileg nem is erre az alkalomra szánta, de annyira megfogta a darab hatása, amikor végre előadva is hallotta, hogy végül a katasztrófa túlélőinak ajánlotta.
Fél szintetikus! Ugyanis egy rozsokon megtelepedett gombafajtából vonják ki! Ettől még soha de soha ne próbáljátok a pszihedelikumokat ilyenekkel extrázni!
Én egyáltalán nem vagyok jó passzban, sőt általában "rossz" passzban vagyok...bár inkább csak afféle "jóléti" depressziósnak mondanám magam, ahogy egy régebbi videóban fogalmaztatok :D Még az első fázis végén vagyok, majd szerkesztem ezt a kommentet, amikor végighallgattam és elmondom, hogy milyen hatással volt rám.
igazas van, be kellett volna basznia egy youtube videóban, mert az sokkal tartalmasabb, mint sem egy ilyen érdekességet mutatni. jó fröccsözgetést a megspórolt időben!
Haverom mesélt erről a zenéről, hogy látta nálad. Úgy döntöttünk, hogy beáldozunk egy fél napot és meghallgatjuk. az elején még mondta a haverom, hogy nálad látta és ezért műsorra tűztük a videód, hogy miután meghallgatjuk, azután megnézzük a te véleményedet is róla. Vége fele jártunk, jött az utolsó perc és a néma csönd, amiközben kicsit elmélkedtünk az egészről, elmélyedtünk az egészben, amikor jumpscare-ként "Üdvözöllek, ez itt a fóku... 6lépés" Mind a ketten úgy megijedtünk 😂
Kegyetlen!
Papám ebben a betegségben szenvedett. Néha felismert, néha nem. Egyszer mikor elmentem hozzá megtámadott mert nem ismert fel és azt hitte betörök hozzá és bántani akarom. Amikor felismert, akkor megölelt és azt mondta nagyon szeret. Így visszagondolva szerintem mindketten féltünk egymástól de közbe szerettük is egymást néha. Utólag márcsak néha..
Mindenképp megszeretném hallgatni (de nem egyedül fogom mert pánik beteg vagyok)
De nagyon jó volt a kommentárod egész végig és így még érdekesebbé tetted azt, ami már alapból az volt.
U.i. : ilyenkor mégjobban tudatosul az emberben az, hogy a zene tényleg mekkora hatással tud lenni az emberre
A demencia maga a megnyúzott tudat. A demens ember akár szögeket is ehet, és hiába érzi a fájdalmat, annyira sem képes, hogy visszaemlékezzen arra, hogy a szög evése okozta a fájdalmat. Tehát újra és újra megeszi. Hiszek abban, hogy az eutanázia kegyelem , és nem csak a testi kín esetében.
Mikor az ember egy kis szabadságra vágyik,
Akkor mindig minden dolog összekuszálódik
Ezek megnehezítik hogy szabadan szárnyaljunk
S szabadság helyett csak egy kalitkában várunk
Várunk hogy megszabaduljunk a gondok láncolatától
S végre egyedül, távól a megszokott háztól
Egy kicsit magunkba mélyedve elgondolkozzunk
S magányunkban a boldogságot megtalálnunk,
Sétáljunk az erdő közepén
De nicsak, valami van a jegenyén.
Valami igen csak szokatlan formálódott ki az árnyékból
Nem mókus se nem egy bátor vándor.
Fura lett volna vándort látnom a fán
Még megkérdezték volna mi bajod komám.
De csak nem bírtam otthagyni egyedül
Meg kellett nézzem hogy mi lapúl, menekül
Ekkor rájöttem hogy nincs is ott semmi
Semmi? De akkor mit láttam menni?
Kezdtem gondolkodni, törni a fejem
S morajra lett figyelmes a fülem
Ott áltam egyedül mint épeszű lélek,
Még is úgy éreztem mintha körülvennének.
Egy diófa levelén nyugvó kis vízcseppen
Megpillantottam, de csak egy pillanatra éppen.
Ez a pillanat épp elég volt arra
Hogy rájöjjek egy ember van amarra.
Ember, de igen csak furcsa
Pont úgy mint az a szakadt ruha rajta
De a rajtam lévő kabát is pont olyan fajta
Rám hasonlított? S volt valami kulcsa.
Gondolkodtam mihez kell kulcs itt az erdő közepén
Talán vadőr vagy vadász volt a domb tetején.
De sötétedett s a nap nyugodni készült
Így hát én is elindultam mint aki megrémült.
Szaladtam de nemtudom miért
S szaladt velem ő is,futott a könnyeimért
De nem sírtam haladtam előre
Vágytam arra hogy lépjek fel a házam meleg bejárati kövére.
Ott volt a ház előttem, a zöldrefestett házam
Csak épp az ajtónál a kulcsot nem találtam
Ekkor észrevettem hogy körbevettek, hárman
Pillantottam s ismét ott voltam a sivár pusztaságban.
Nem értettem hogy mégis mi történik
És a nap is már egyre sivárabban fenylik
Félni kezdtem, nem tudtam mit tegyek
A fénylő pusztaságot meg átváltották az árnyékos helyek.
Lehúnyt a nap, megnőtt a sötétség
S ekkor körbevettek, több ezer rémség
Közelítettek, s ekkor megakadt a szememben
Hogy ott volt egy kulcs mindegyik nadrágzsebében.
Akik elolvasták (gondolom nem lesznek sokan) azoknak felteszem a kérdést : Milyen mentális problémáról szól a vers? A költemény saját és a költészet igen kezdetleges formályát szemlélteti ezért lesznek benne jócskán hibák. Nem próbáltam a tökéletességre törekeni csupán szavakat adtam a gondolataimnak azokban a néma percekben.
Skizofrénia....?!
Talált. 😁
A skizofrén ember hallucinál? Nem "csak" hangokat hall és idegennek érzi magát saját bőrében és a világban?
@@KOROVJ0V Tehat ha hangokat hall az ember az nem hallucinacio?
Hátborzongató és érzékletes, gratulálok! És azért is nagyon jó, mert egyszerű szavakat használtál, nem csicsáztad túl, nem volt hatásvadász, valahogy pont ettől mégfélelmetesebb, mert olyan valóságosnak hat, olyan közelinek.. .
Engem az érdekelne, hogy az elkövetkezendő pár órában/ napban miket éltél meg a zene hatására. Gyorsan kijöttél belőle , vagy sem? Ha nem akkor meddig húzódott el? Miket csináltál? Amúgy respekt, hogy van egy ilyen önpusztító, kíváncsi oldalad, hogy végignyomtad ezt. Nem vagyok biztos benne, hogy én ezt bevállalom. :D
én is azt érzem, hogy még gyüjtenem kell pár évnyi erőt, hogy nekirugaszkodjak ennek a kihívásnak... Nem mindennapi témafeldolgozás - pedig fontos része az életünknek. Közel minden embernek van/volt olyan szerette, akit érint/érintett ez a témakör... Köszönjük Ádám, hogy bevállaltad, és általad egy kicsit mi is jobban beleláthattunk ennek a mélységnek a butyraiba.
Legjobb album ever.
Hát ez nem gyenge... respekt. Nagyon izgat az az érzelmi-tudati-időtlen állapot... mindenképp át kell élni...érdekes utazás lesz. Kösz a videót!
Az a helyzet, hogy annyi videót láttam már erről és bele is hallgattam és annyira rátelepszik a lelkemre, hogy képtelen vagyok ezt a vidit megnézni róla. Szerintem sokáig nem fogom "elővenni" ezt a művet úgy érzem. Lehet nem is kell. Bár érdekes sok-sok év után már idősebb fejjel újranézni, -hallgatni dolgokat, tuti összefutok még ezzel is.
Ezt a videót érdemes végig nézni mivel nincs benne spoiler, nagyon jól össze foglalja Ádám az albumot, bár a végéről le maradt a konklúzió, hogy hogy érezte magát 6 óra hallgatás után
Szégyen vagy sem, félbe kellett hagynom. Már ahhoz erő kell, hogy az ember belekezdjen, hiszen az ízelítőnek bevágott részletek is elég nyomasztóak. Ám a 4. szinttől kezdve ténylegesen horror, amit az ember hallgat, nem lehet elmondani, olyan kellemetlen. 2 óra 45 percnél állítottam meg. Beletekerve, kontextus nélkül nem jön át, milyen. Pláne fülessel, egyedül, este. Senkinek sem kívánom.
Végignézve a kommenteket, nem sokat látok, aki Ádám után szintén meghallgatta volna.
Miközben ezeket a sorokat írom, a folytatásba még beletekergetek, és újra beleborzongok... leírhatatlan
Az indexkép alapján azt hittem hogy egy szar clickbait videó de aztál láttam hogy a 6 lépés csinálta. A nevetek minőséget jelez, érdekes volt a videó.
A tulzott telefonhasználat miatt, észre vettem magamon a demencia jeleit, később megtudtam nem errol van szo plane hogy huszas éveim elején járok. Nehezen emlekeztem reszletekre, elfelejtettem neveket, és a tanulas sem ugy ment mint regebben, nem tudtam koncentralni. Rohadtul megijedtem, hogy mi történik velem, a viszonylag éles agyam elkezd tompulni es hova vezet ez? Kétségbe esett lettem, szerencsere a 444 cikke pont erről szólt, hogy ezt csupan az okostelefonhasznalat okozza, mérsékeltem, és felelevenitettem a német illetve az angol szavaimat, gyors javulast észleltem, úgyhogy megnyugodtam, viszont teljesen nem tettem le a telefont es meg a mai napig fuggoje vagyok, ezert az agyam sem a régi, viszont ez nekem már megfelel.
Visszatérve SOHA nem fogom meghallgatni, - a femt említett okok miatt- elég volt egyszer kicsit a reszese lenni.
Köszönöm a videót!
Kellene ennek egy VR-os képi anyagot is csinálni, ahol minden kavarog, egyre értelmetlenebb alakok stb. Érzéssel
Elég durva dolgokat lehetne kihozi belőle így belegondolva
A legtöbben csak a sima zenét sem tudják meghallgatni szeirntem senkisem tudná végigtolni
Szia! igaz, nem VR, de készült vizuális anyag az első két stage-hez, az alkotó csatornáján elérhető. Itt az első:
ua-cam.com/video/HlCKYeQFw3U/v-deo.html
Na ezt tuti meghallgatom! Korábban dolgoztam demensekkel. Először azt hittem, hogy van valami szépség abban, ha gondozó az ember. A kollégák hamar tudtomra juttatták, hogy tévedtem. De szerintem ez is csak attól függ, hogy mi magunk hogy állunk elsősorban a saját lelkiismeretünkhöz. William Basinskinek is van hasonló hangulatú, több lemezes albuma, ami egy-egy végtelenített loop egyre torzuló/roncsolodó hangjaival teszi meg a hatását. (Disintegration Loops a címe) Max Richternek a Sleep című 8 órás albuma pedig direkt alvászavarral küzdő embereknek készült, de semmi new age-es bullshit. Gyönyörűen kidolgozott modern classical az egész, olyasmi, mint Arvo Pärt.
Ezt a zenét ajánlom azoknak, akik a vizsgaidőszak közepén vannak. Nem baj, ha megbuksz a vizsgákon, miután meghallgattad, garantáltan nem fog érdekelni...mondjuk más se...
na akkor megyek is meghallgatni
Köszi az ötletet
Zenészként szeretem az ilyen különleges élményeket, de mivel a nagymamám ilyen problémákkal küzd, egy picit másként tekintettem erre, és ez az egész segített megérteni jobban, hogy miben van és még mi várható. Szörnyü egy betegség és nagyon nyomasztó a zene is, gondolom nem hiába ilyen hosszú, hiszen a betegség lefolyása maga is elég vontatott egy dolog. Elég mély érzelmekbe elvitt, és még mindig érzem, hogy rám van telepedve egyfajta kiüresedett elhagyatottság érzés, pedig tegnap éjszaka hallgattam végig az egészet.
Azonban sok kérdést felvetett bennem ez az egész. Vajon a tudat mennyire kapcsolódik a lélekhez? És hogyan gyűjt információt a lélek, hogyha már az agy nincs tudatánál?
Köszönöm ezt a videót, nélkületek nem találtam volna erre a csodára!
Az emlékek/információk nem vesznek el, végig minden egyes pillanatát az életednek rögzíti az agy tudat alatt. Mint az anyag, úgy az információ sem vész el
Az én nagymamám is demenciában szenvedett :'( már a puszta gondolata is egy ilyen kiszolgáltatott, megfosztott állapotnak is borzasztó és feldolgozhatatlan, de még látni is a szerettedet, hogy nem tud ellene mit tenni és hogy t3 sem tudsz ellene mit tenni, az egész világ kényére kedvére van ráutalva... :( még ha ti szeretitek is és ápoljátok, amíg erőtök és időtök engedi... Borzasztó egy állapot és vég komolyan :'( rettenet..
De amúgy tök respekt, hogy ilyen témákkal is foglalkoztok, minden, amihez nyúltok, az egyszerűen király.
Óvatosan, epilepsziás rohamot okozhat.
Negyedik számnál ütött ki, pedig addig olyan szép kis történetet találtam ki egy életről, ami hosszú volt, teljes és boldog. Talán jobban jártam.
Én tudok egy félelmetesebb zenét! I-Doser: Gate of Hades. A művész, a hangok segítségével, különböző tudatállapotokba tudja juttatni a fogyasztot, ha az átadja magát, ellazul a zene hallgatása közben. Vigyàzzat hallucinációt okozhat! Hallgasd meg ezt is és videót!
I-Doser hallgatás közben nem szabad gondolkodni vagy nyítva tartani a szemed, csak élvezd a művet! A zene az elején kicsit unalmasnak tűnhet, de a drop után ez megváltozik, de csak akkor, ha az elejét is hallgattad…
Jövő héten lesz pár estén egyedül. Nagyon érdekel ez a zene, de nem tudom milyen építő elemeket tartogathat ez a jelenemre.
ez a videó jobb mint az összes többi kamu creepy pasta
Na ezt én is tuti meg fogom csinálni. Már a videótól is nyomasztó hangulat lett úrrá rajtam úgyhogy kíváncsi vagyok mit fog velem tenni az a hat óra.
Aszittem ez az album soha nem jut el a magyar youtubera :D 3 nap után is a hatása alatt vagyok, soha nem sírtam még annyit zenén mint az utolsó 5 percben 🥺
Basszus, a videó vége tiszta Bioshock Infinite...😀
konkrétan nem akartam élni mire a végére értem. nem érdekelt senki és semmi, igazából csak aludni akartam, és abban sem voltam biztos, hogy szeretnék felébredni, napokra befordultam.
ja hat en ezt naponta hallgatom😅
végighallgattam és utoljára kisgyerekként volt, hogy nem mertem aludni
Mr incredible meme-ben vannak elég ijesztő zenék
Az utolsó 1 perc.. talán a legzaklatottabb.
Nekem nagyapám (nemtudom hogy kell leírni) alcheimerben szenvedett. Halála előtt egy nappal már beszélni sem tudott. 91 éves volt.
Ha valaki igazán félelmetes végighallgathatatlan zenére vágyik, akkor: "Penderecki: Threnody for the Victims of Hiroshima" Ez a Hirosimai emberek szenvedéséről szól, arról a pillanatról, amikor látták a fényt, de egy másodpercük sem volt gondolkodni, mielőtt cafatokra hullottak volna vagy elpárologtak volna az éterbe 60%-os víztartalmú kis testükkel. Be is linkelem, kellemes éjszakát: ua-cam.com/video/Dp3BlFZWJNA/v-deo.html
...vagy Ligeti György "Lux Aeterna" c. darabja: ua-cam.com/video/-iVYu5lyX5M/v-deo.html
Pendereczki-nél az az érdekes, hogy eredetileg nem is erre az alkalomra szánta, de annyira megfogta a darab hatása, amikor végre előadva is hallotta, hogy végül a katasztrófa túlélőinak ajánlotta.
Voltam Brody koncerten időseknek tetszet
Fúúúúh de layers of fear 2 vibe-okat kapok bele az ánuszumba ezektől a zenéktől.
Arra lennék kíváncsi, hogy milyen érzéseket váltanának ki ezek albumok, egy spangli mellett..:)
L S D
@@NagyonNagy Az szintetikus drog, én arra vagyok kíváncsi, hogy egy növény, ami a fejlettebb országokban már legalizálva van, hogyan hatna itt.
@@vapeyourfeelings3909 g o m b a
@@NagyonNagy Olyan lenne, mintha tükörbe néznél
Fél szintetikus! Ugyanis egy rozsokon megtelepedett gombafajtából vonják ki! Ettől még soha de soha ne próbáljátok a pszihedelikumokat ilyenekkel extrázni!
ettől a zenétől a pszichológus kezdett eljárni hozzám
talán 15 évesen még nem állok készen erre
Hayato
jól is teszed,én se akarom hallgatni huszonévesen se
@@siba957 pedig szerintem egy jó album volt. Én is meghallgattam és a vége... a vége mindenkit megtört szerintem.
Mikor nevezted át a csatidat
Én egyáltalán nem vagyok jó passzban, sőt általában "rossz" passzban vagyok...bár inkább csak afféle "jóléti" depressziósnak mondanám magam, ahogy egy régebbi videóban fogalmaztatok :D Még az első fázis végén vagyok, majd szerkesztem ezt a kommentet, amikor végighallgattam és elmondom, hogy milyen hatással volt rám.
Na??
HALO? MI TÖRTÉNT?
Vègighalgattam de engem nem rèmitett meg az baj?
a címben kimaradt az "a"😂
legfélelmetesebb szerintem a 8mm film utoló zenéje : ua-cam.com/video/TZ827lkktYs/v-deo.html
Szerintem ettől nagyon sokan fostak régen: ua-cam.com/video/2KAchV-e4Y0/v-deo.html
Hú de sok időd van.... nekem marad a fröccs.
igazas van, be kellett volna basznia egy youtube videóban, mert az sokkal tartalmasabb, mint sem egy ilyen érdekességet mutatni. jó fröccsözgetést a megspórolt időben!
@@balazspodolszki4277 köszönöm :)