Hoztam e 232. / Enikő élményei a szülészeti rendszerünkben

"Az volt az érzésem, hogy tök mindegy a rendszerben, hogy te természetesen akarsz szülni, és akkor megcsászároznak, vagy császárért könyörögsz és belekényszerítenek egy traumatikus szülésbe, hogy te tápszerezni akarod a gyerekedet és elmondanak mindenféle szaranyának amiért nem tudsz szoptatni, vagy szoptatni akarsz és akkor inkább betápszerezik a gyerekedet. Tök mindegy, csak azt éld meg, egy szarul csinálod. A kórházban a születés pillanatában, és abban a pár napban alapozódik meg az anyáknak az önbizalma a következő 20 évhez, és nem tudom, hogy az ország más kórházaiban ez hogy történik, de én azt éltem meg itt, hogy nagyon kevés pozitív történet van. Hogy úgy jöttek volna haza, hogy köszi. Nem. Ha egy mód van rá mindenki alól kirántják a szőnyeget. Az életünket meghatározó első pillanatban, pár hónapban vagy évben azt megélni egy anyának, és az anya mellett a gyereknek, hogy az anyja folyamatosan inkompetensnek és bizonytalannak érzi magát az biztos, hogy nem segít minket hozzá, hogy egy egészséges társadalomban éljünk. Ezzel el kéne kezdeni komolyan foglalkozni... És mondom ezt én egy jól szocializált, alapvetően jó anyagi környezetből érkező, értelmiségi, fehér bőrű, tanult nőkét, de vidéken vagyunk, és arról még nem beszéltünk, hogy a roma nőkkel mi történik."