Kedves Imre! Hála Önnek, hogy ismét segítő szándékkal megy neki egy sokakat érintő témának! Köszönjük!Azt szokták mondani -Anya csak egy van!- Úgy gondolom Apa is! Egy van!😊 Úgy gondolom, ezt elválaszthatatlanként szükséges kezelni. Suzan Forward, aki a mérgező szülők jelenlétének hatásait tanulmányozta, azt a tanúlságot vonta le, hogy megérteni elégséges a gyereknek a szülő viselkedését! Én úgy gondolom vannak esetek, amikor a megbocsátás és az együttérzés nélkül kizárólag lázadás követi ezeket a családi viszonyokat, ami egy ördögi körként egymás elutasítása követhet. A megoldás a szeretettel intés! Ami tudás és magasabb szemlélet nélkül kilátástalannak tűnhet!
Nagyon köszönöm, mert nehezen ment ez nekem bizony. De most olyan jól körbe beszélted, hogy megértettem, és látom a feladatomat . Valôban egy ördögi kört tud ez lenni, gyakran így éreztem. De hát az apám!
Amikor két olyan embert hoz össze a sors, akik minkét oldalról ezt a rossz apa/anya mintát házasítják össze az érzelmek tudatossággal való párosítása nélkül folytonos küzdőtérré teszik az életüket. A Szerzetes történetének tanulságai finomítják ezt a kemény tanulási folyamatot. Imre! Nagyszerű empátrával közelítette meg ezt a pokolian nehéz élethelyzetet is!
Kedves Imre! Köszönöm, megint egy jó tema, mint mindig. Nagyon igaz, hogy az amilyenek lettünk abban nagy szerepük van az apáknak, és akármilyen is volt, ha még van rá lehetőség köszönjük meg neki, hogy a tőle telhetőt legtöbb dolgot megtette azért, hogy a legjobban neveljen, és mindenünk meglegyen a családban. Persze ezt, csak ha őszintén így gondoljuk akkor szabad megtenni. Isten áldja meg további munkájukat!
A videó hatására elkezdtem egy családi kapcsolat rendezését. Abszolút magamra ismertem abban, amit Imre mondott. Hosszú hónapok óta majdnem minden nap meg kellett indokolnom magamban, hogy miért jogos a neheztelésem. Tudtam, hogyha nem lépem meg az első lépést, évekig érezni fogom a tüskét. Így hát, akárhányszor eszembe jut az a családtag, megkönnyebbülést érzek.
Köszönöm szépen! Ez az igazi öröm számomra és éppen most kaptam egy levelet a feleségemtől (épp egy rendezvényen vagyok, úton...), hogy valaki személyesen jött el megköszönni, hogy a testvére, aki eddig hajthatatlan volt elkezdte rendezni az apjukkal való viszonyt! Elmondhatatlanul örülök! Hajrá és hajrá együtt!!!
Kedves Imre! Köszönjük ezt a videót is. Nagyon hasznos a munkássága és mindig egyet szoktam érteni önnel, de most az egyszer szerintem nem tud kívülállóként teljesen belelátni a helyzetbe. Elméletben szép mit mond és tökéletesen megértem de a valóságban sajnos nem alkalmazható, személyes tapasztalatból mondom. Ettől függetlenül ugyan olyan nagy szükség van az ön videóira/ munkásságára.
Értem és köszönöm szépen. Ha esetleg mindannyiunk okulására megosztaná az álláspontját biztosan tanulságos lenne. Így tudunk összekapaszkodni. Én fenntartom, amit mondtam, de ha valakinél "csak" arra jó, hogy elgondolkodjon és megszülje a saját válaszát, már nem volt potyára. Máris hasznos volt. Örülök minden építési lehetőségnek. Hajrá és hajrá együtt!
Maga a műsor nagyon jó,hasznos ès vègre utat mutat a mai kor emberènek,de szerintem nem csak a negatìv èrzèst kell újra tàplàlnia magàban sajnosaz embernek,hanem a pozitìvat is pl ő mièrt szeret,mit tett èrtem meg,mennyire őszinte,mivè vàltam àltala?Sajnos az emberek ,szülők,tàrsadalom kètszìnűek,hazudoznak maguknak is hogy elkerüljèk a nehez helyzetek,kìnos dolgokat,jobb szìnt mutassanak ezèrt lett ez a mai kor ilyen elcseszett mindenki túlèlni szeretne bàrmiàron akàr a gyereke àràn is ez szomorú soha senkiben nem bizhatsz,hogy őszinte ,tiszta èrdek nèlküli ,mert ilyen nincs mèg egy anyànàl sem igazàn!
Amikor az apának nincs kontrollkényszere, hatalomkényszere, személyiségzavaron alapuló feljogosítottság-kényszere, és nem az életszégyen vezérli, akkor a hibák, hiányosságok,és tévedések ugyanúgy az élet részei, mint az anyánál . De amiket feljebb soroltam, azok súlyosan károsítják a gyermeket.
Kedves Imre! Nagy tisztelőd és követőd vagyok évek óta. Példaként, követendő mintaként tekintek Rád mint férfi, mint ember. (Személyesen is ismerjük egymást, velem találkoztál kb. 3 hete a Hunyadi téren.) Általában egyet is értek Veled azokban a témákban amikről beszélni szoktál, amit Te képviselsz. Viszont ebben a mostani témában - érintettként- egyáltalán nem tudok egyetérteni Veled. Sok mindent megtapasztaltál az életben, de traumatikus szülői kapcsolatod sosem volt. Ezért csak elképzeled azt, hogy ez milyen lehet. A valóságban azonban nem olyan, mint ahogy elképzeled. Tehát már a kiinduló kép sem reális. Egy nárcisztikus apa a valóságban nagyon is jól érzi magát a saját bőrében.Nem szenved semmitől, csak a környezete, tőle. Boldog és elégedett az életével miközben folyamatosan átgyalogol rajtad. Olyan önelégültség van benne, hogy azt el sem tudod képzelni ha nem a saját szemeddel látod. Az empátiahiány alól miért kellene felmentenünk azt, aki traumák sorozatát okozza rendszeresen a környezetének? Nem csak a múltban okozta, hanem okozza ma is és holnap és az után is, mindaddig ameddig Te ott vagy neki. A legközelebbi hozzátartozóival teszi ezt. Akik távolabb vannak tőle, azokat nem tudja bántani. Még kedvelik is a közvetlenségét, a humorát esetleg. Távolról a nárcisztikus ember még szerethető is. Jó társasági ember tud lenni például. Nem szenved a társadalom rossz megítélésétől sem- hidd el! Ha nem zárkózol el és nem neheztelsz, azzal az a baj, hogy újabb és újabb traumákat okoz neked. Újra és újra. Ezt én végigéltem. Mindig igyekeztem megbocsájtani. Hiba volt. Nem kell a régi sérelmeket táplálni és azok miatt gyűlölködni, mert van mindig új trauma amit emészthetsz. Újra és újra megbocsájtasz és ő folytatja. Sosem hagyja abba- ezt kell megértened Imre. Nagyon közel áll hozzád, ezért nagyon mély sebeket ejt. Ez nagyon nagy fájdalom.Csak az tudja, aki megéli. Hiába nézek rá kívülről az életére, semmiben sem szenvedett hiányt. Nem neki volt nehéz olyan embernek lenni amilyen volt, hanem a környezetének volt nehéz tolerálni és elviselni a fájdalmakat amiket okozott. Az sem visz közelebb hozzá, hogy én azért lettem ilyen, amilyen, mert ő olyan volt , amilyen. Hiszen a sérelmeinkkel, sebeinkkel együtt kell éljünk és a környezetünknek is ezeket kell tolerálniuk , hiszen gyakran rajtuk is lecsapódik mindez. Én hiába látom be a hibáimat és az ebből származó nehézségeimet, mert egy embernek a habitusa semennyi önismerettel és fejlesztéssel sem változtatható meg gyökeresen. Amióta az eszemet tudom, a hobbim az önfejlesztés mind elméletben, mind gyakorlatban. Azonban vannak olyan tulajdonságaink amik egyszerűen nem megváltoztathatóak, annyira mélyről jönnek. A zsigereimbe ivódtak. Az ilyen apa a legritkább esetben változik meg és látja be a tetteinek következményeit. Általában soha semmiért nem kér bocsánatot. ( Mindig mindenért téged hibáztat. ) Az esetek 99,999 %- ában sajnos ez a helyzet. Hiszen eddigi egész életében tett cselekedeteit, ÖNMAGÁT kérdőjelezné meg ezáltal. Ezt nem bírja el az emberi elme, ezért inkább hárít. Amit nem vagyunk képesek lelkileg feldolgozni, azt az elménk ilyen módon rejti el előlünk. Nem engedi, hogy meglássuk. Akkor sem, ha százan magyarázzák nekünk. Azt gondoljuk, hogy mind a száz rosszul látja. Mert ez a mi saját igazságunk, valóságunk. Önmagunk vakfoltjai akadályoznak az objektív valóság meglátásában. A szubjektiv valóságunk felülírja. Abban reménykedni, hogy majd egyszer megváltozik valaminek a hatására, pont olyan, mint a lottó főnyereménybe reménykedni és az esélye talán még annál is kisebb ennek. Biztos volt már ilyen a történelemben, ezért is írtak róla regényeket, készítettek róla filmeket, de én a valóságban még ilyet nem láttam. Csak filmen. Apánkkal szembeni kötelesség olyan minőségű szeretetet adni neki, amilyet tőle sosem kaptunk? Ezt egyszerűen nem gondolhatod komolyan! Ilyesmi nem is jön szívből egy olyan ember iránt aki traumatizálja a gyermekét. Ez áldozathibáztatás Imre. Ő semmilyen felelősséggel nem tartozik a tetteiért? Ezt az egész témát érdemes lenne átbeszélned érintett személyekkel, amennyiben szeretnéd meglátni a maga valóságában. Ha szeretnéd látni, hogy egy ilyen szülői kapcsolat mit okoz egy gyerekben és később mit cipel magával ebből felnőtt korában, vedd fel a kapcsolatott érintett felnőttekkel! Üdvözlettel és tisztelettel: Judit
Abszolút értem és köszönöm szépen! Külön köszönöm, hogy minden olvasó hasznára ezt megosztottad. És egyet is értek. Nem azt mondom, hogy tedd ki magad ennek. Hogy ne zárkózz el. Hanem azt, hogy a felnőtt énedet hogyan mentsd meg. Hogyan szabadítsd fel fel. Mert csak Te teheted, tőle nem várhatod. A Te szemszöged változása hozza a megnyugvást. Nem a helyzet változása, nem az ő változása. A te felszabadításodhoz elég vagy te, de ha - ahogy te írod - neheztelsz, az Téged terhel. Ettől szeretnék megszabadítani akit lehet. És az is, lehet, hogy nem jól teszem. A szándékom ez volt. Résnyi fényt engedni a koromsötétségbe, nem az egészet átnevezni fénynek. Minden észrevételt átgondolok, gazdagít engem is. Köszönöm szépen a nyitottságot és az őszinteséget. Sokat jelent ez nekem. Hajrá és hajrá együtt!
@@FerfiakKlubjaTV Kedves Imre! Értem a szándékod és köszönöm a válaszod. Én már nem nehesztelek, mert már nem él az édesapám. A traumák sajnos nem múlnak el nyomtalanul. Azt írtam le, amit átéltem. Egyszer a főiskolai pszichológia tanárom mesélt egy történetet. Röviden arról szólt, hogy volt egy páciense aki azzal kereste fel, hogy borzasztó anyósa van, kibírhatatlan ember, tönkreteszi a házasságukat, nem bírja tovább elviselni ezt a helyzetet. Néhány terápiás beszélgetés után eltünt a páciens, nem ment többé a beszélgetésekre. A pszichológus évek múlva spontán, a puszta véletlennek köszönhetően összetalálkozott valahol a volt páciensével. Rövid beszélgetés után megkérdezte a pszichológus, hogy mi történt amiért annak idején többé nem ment a terápiára. Talán megváltozott az anyósa? Erre az volt a páciens válasza, hogy nem, csak engem már nem érdekel, hogy milyen. Ez a nézőpontváltás egy tőlünk távolabb álló személlyel kapcsolatban jól tud működni, viszont semmi köze a szeretethez. Ha ugyanerre a nézőpontra jutunk egy bántalmazó apával kapcsolatban, akkor minek találkoznánk vele ezek után? Eljátszani egy látszat szeretetet? Ha az ember lelkileg ilyen távolságba kerül a szüleitől, azt a fizikai távolságtartás is leköveti. És nem feltétlenül haragból, gyűlöletből, dacból, megbántottságból. Köszönöm a nyitottságod! Hajrá együtt! :-)
@@juditb.6715 amúgy a nárcisztikus vagy a bipoláris vagy egyéb valódi kórképek, betegségek áldozatai külön "misét" érdemelnek. De utólag is külön érdemes kezelni egy beteg embert, aki nem.rudja, lehet, hogy nem is fogja tudni, csak mi tudjuk és mi tudjuk magunkban kezelni... Nagyon nehéz, de érdemes!❤️🔥❤️
Jó gondolat az elengedés, megbocsáltás, hogy ne legyünk "páncélosak", azáltal, hogy felismerjük a másik gyengesét és inkább szimpátiával fordulunk felé. Viszont mi történik, ha ez a személy (édesapa) "köszöni szépen, jól van" és olyan örökséggel és környezettel bír, ahol nap, mint nap azt a visszajelzést kapja, hogy minden a legnagyobb rendben (függetlenül, hogy évek óta egy telefon nem volt közöttük és lassan tíz éve egy találkozás se)? Ilyen esetben miként lehet elengedni anélkül, hogy szándékosan belemagyaráznánk, hogy "de ő márpedig szenved, szegény..."? -Hiszen nem szenved hiányt és gondoskodott további utódról is.
Az ilyen apát az igazság rágja szét. Belülről. Mert ő tudja, hogy nagy a szakadék a valóság és a külső kép között. És nincs kegyetlenebb a belső féregnél, amit Petőfi ír le: 'Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág" Nagy kereszt ez. Mindenkinek jobb lenne, ha aki cipeli letenné. De letenni csak az igazságnak lehet. És nehéz letenni? Nagyon!!! De sokkal nehezebb vinni. És ami a videó témája: hadd vigye mindenki a sajátját. Aki tud a szabaduljon az apja, anyja, más keresztjétől. És vigye csak a magáét, ami csakis az övé. Az is éppen elég... És mi is tegyük le azt, ami nálunk van, bármi is az... Béküljünk, bocsássunk meg, oldozzunk fel, nézzünk szembe, döntsük el, fogadjuk el, ilyesmi...
Kedves Imre! Mielott ilyen félrevezető és már milliószor megcáfolt állításokat leír a címben, tessék kicsit tájékozódni, pszichológiát olvasgatni. Többen is említették dr Máté Gábort. Érdemes lenne nála kezdeni.
A videó éppen arról szól, hogy ha valaki nem tud túllépni a gyűlöleten, nem tud a függőségein sem. Én az elsőhöz adok támpontokat. Sokan köszönik... Kérem, nézzék meg.
Amig haragot tartasz, magadnak mutatsz rossz irányt. Ha másképp tudod már nézni, akkor kerül helyére a múlt és akkor indulhatsz el tényleg a saját utadon.
A videó éppen arról szól, hogy miként engedd el a rossz apát, hogyan szabadulj a gyűlölettől, hogy szabadulj a gyűlölet beklyóiból (esetleg a függőségekből) is. Sajnos azt látom, hogy sokan hozzászoktak a gyűlölethez, az életük része és bárkit lekaszabolnak, aki az identitásuk eme részétől segítene megszabadulni. Én azért teszek egy kísérletet. Aki szabadulni akar, annak itt vannak szempontok...
Kemény munka! Hihetetlen tudatosságot igényel. De a felnőtt kor lényege az, hogy már nem hibáztatunk senkit, hanem saját kezünkbe vesszük, volt, ami volt. Tudom, hogy azt sem tudni, hol kell elkezdeni. De ha valamivel érdemes foglalkozni egyáltalán, akkor a magánéleti, családi sikerre való alkalmasság megszerzése mindenképpen az! Fontos és kell minden tudás, diploma, tapasztalat, de ha boldog akarsz lenni, akkor ez a legfontosabb. Ezzel a csatornával is ez a szándékom. Én jó szülői mintát, kiváló mesterek sokaságát kaptam, rengeteget, olvastam, tanultam, tapasztaltam, az élet és a világ több bugyrát "járatta" be velem gyalog, vagy térden a JóIsten (és gyorsabban), mint másokkal. Hajrá és hajrá együtt!
Üdvözlöm Imre. Mi van akkor, ha az anya beteg és mi van akkor, ha még volt egy borzasztó nehéz ember, az anyós. Akik ketten tették tönkre a szépnek ígérkező családot? Mi van akkor, ha a fiút a fiamat ellenem nevelték, sőt folyamatosan uszították ellenem. De jó lenne egyszer, egy jót beszélni róla. Személyesen, vagy telefonon.
Kedves Imre! Hála Önnek, hogy ismét segítő szándékkal megy neki egy sokakat érintő témának! Köszönjük!Azt szokták mondani -Anya csak egy van!- Úgy gondolom Apa is! Egy van!😊 Úgy gondolom, ezt elválaszthatatlanként szükséges kezelni. Suzan Forward, aki a mérgező szülők jelenlétének hatásait tanulmányozta, azt a tanúlságot vonta le, hogy megérteni elégséges a gyereknek a szülő viselkedését! Én úgy gondolom vannak esetek, amikor a megbocsátás és az együttérzés nélkül kizárólag lázadás követi ezeket a családi viszonyokat, ami egy ördögi körként egymás elutasítása követhet. A megoldás a szeretettel intés! Ami tudás és magasabb szemlélet nélkül kilátástalannak tűnhet!
Nagyon köszönöm, mert nehezen ment ez nekem bizony. De most olyan jól körbe beszélted, hogy megértettem, és látom a feladatomat .
Valôban egy ördögi kört tud ez lenni, gyakran így éreztem.
De hát az apám!
Amikor két olyan embert hoz össze a sors, akik minkét oldalról ezt a rossz apa/anya mintát házasítják össze az érzelmek tudatossággal való párosítása nélkül folytonos küzdőtérré teszik az életüket.
A Szerzetes történetének tanulságai finomítják ezt a kemény tanulási folyamatot.
Imre! Nagyszerű empátrával közelítette meg ezt a pokolian nehéz élethelyzetet is!
Kedves Imre!
Köszönöm, megint egy jó tema, mint mindig. Nagyon igaz, hogy az amilyenek lettünk abban nagy szerepük van az apáknak, és akármilyen is volt, ha még van rá lehetőség köszönjük meg neki, hogy a tőle telhetőt legtöbb dolgot megtette azért, hogy a legjobban neveljen, és mindenünk meglegyen a családban. Persze ezt, csak ha őszintén így gondoljuk akkor szabad megtenni.
Isten áldja meg további munkájukat!
A rossz apa egy életre szóló átok.
Megsüvegelendő gondolatok.
Elgondolkodtató lehet sok ember számára, csak ìgy tovább!
Köszönöm a megosztást, és a példabeszédet a vasorrú bábáról! 🙏😌
A videó hatására elkezdtem egy családi kapcsolat rendezését. Abszolút magamra ismertem abban, amit Imre mondott. Hosszú hónapok óta majdnem minden nap meg kellett indokolnom magamban, hogy miért jogos a neheztelésem. Tudtam, hogyha nem lépem meg az első lépést, évekig érezni fogom a tüskét. Így hát, akárhányszor eszembe jut az a családtag, megkönnyebbülést érzek.
Köszönöm szépen! Ez az igazi öröm számomra és éppen most kaptam egy levelet a feleségemtől (épp egy rendezvényen vagyok, úton...), hogy valaki személyesen jött el megköszönni, hogy a testvére, aki eddig hajthatatlan volt elkezdte rendezni az apjukkal való viszonyt! Elmondhatatlanul örülök! Hajrá és hajrá együtt!!!
Én köszönöm!!! Együtt!
De jó, remélem nekem is sikerül!
🙏
Az elégedetlenség energiát szív le az emberben. Az elégedettség energiát generál.🙏
Ez egy társadalmi osszeveszites...ellenség kepzes
A társadalmi megítélés a betegseg
Kedves Imre! Köszönjük ezt a videót is. Nagyon hasznos a munkássága és mindig egyet szoktam érteni önnel, de most az egyszer szerintem nem tud kívülállóként teljesen belelátni a helyzetbe. Elméletben szép mit mond és tökéletesen megértem de a valóságban sajnos nem alkalmazható, személyes tapasztalatból mondom.
Ettől függetlenül ugyan olyan nagy szükség van az ön videóira/ munkásságára.
Értem és köszönöm szépen. Ha esetleg mindannyiunk okulására megosztaná az álláspontját biztosan tanulságos lenne. Így tudunk összekapaszkodni. Én fenntartom, amit mondtam, de ha valakinél "csak" arra jó, hogy elgondolkodjon és megszülje a saját válaszát, már nem volt potyára. Máris hasznos volt. Örülök minden építési lehetőségnek. Hajrá és hajrá együtt!
Maga a műsor nagyon jó,hasznos ès vègre utat mutat a mai kor emberènek,de szerintem nem csak a negatìv èrzèst kell újra tàplàlnia magàban sajnosaz embernek,hanem a pozitìvat is pl ő mièrt szeret,mit tett èrtem meg,mennyire őszinte,mivè vàltam àltala?Sajnos az emberek ,szülők,tàrsadalom kètszìnűek,hazudoznak maguknak is hogy elkerüljèk a nehez helyzetek,kìnos dolgokat,jobb szìnt mutassanak ezèrt lett ez a mai kor ilyen elcseszett mindenki túlèlni szeretne bàrmiàron akàr a gyereke àràn is ez szomorú soha senkiben nem bizhatsz,hogy őszinte ,tiszta èrdek nèlküli ,mert ilyen nincs mèg egy anyànàl sem igazàn!
Köszönöm szépen, valóban, sok a teendő. Örülök, hogy egy hullámhosszhon vagyunk. Hajrá együtt!
@@FerfiakKlubjaTV Köszönöm a vàlaszt!Egy èrtèkes csatorna egy ideje követem!Sok sikert,hajrà tovàbb ìgy együtt🙂
Amikor az apának nincs kontrollkényszere, hatalomkényszere, személyiségzavaron alapuló feljogosítottság-kényszere, és nem az életszégyen vezérli, akkor a hibák, hiányosságok,és tévedések ugyanúgy az élet részei, mint az anyánál . De amiket feljebb soroltam, azok súlyosan károsítják a gyermeket.
Nagyon jó lett, de honnan ismeri apámat? 😂 A palota testben levő 109es böröncellában enyésző lélek oárhuzam nagyon jó 😎
Kedves Imre!
Nagy tisztelőd és követőd vagyok évek óta. Példaként, követendő mintaként tekintek Rád mint férfi, mint ember. (Személyesen is ismerjük egymást, velem találkoztál kb. 3 hete a Hunyadi téren.) Általában egyet is értek Veled azokban a témákban amikről beszélni szoktál, amit Te képviselsz. Viszont ebben a mostani témában - érintettként- egyáltalán nem tudok egyetérteni Veled. Sok mindent megtapasztaltál az életben, de traumatikus szülői kapcsolatod sosem volt. Ezért csak elképzeled azt, hogy ez milyen lehet. A valóságban azonban nem olyan, mint ahogy elképzeled. Tehát már a kiinduló kép sem reális.
Egy nárcisztikus apa a valóságban nagyon is jól érzi magát a saját bőrében.Nem szenved semmitől, csak a környezete, tőle. Boldog és elégedett az életével miközben folyamatosan átgyalogol rajtad. Olyan önelégültség van benne, hogy azt el sem tudod képzelni ha nem a saját szemeddel látod. Az empátiahiány alól miért kellene felmentenünk azt, aki traumák sorozatát okozza rendszeresen a környezetének? Nem csak a múltban okozta, hanem okozza ma is és holnap és az után is, mindaddig ameddig Te ott vagy neki. A legközelebbi hozzátartozóival teszi ezt. Akik távolabb vannak tőle, azokat nem tudja bántani. Még kedvelik is a közvetlenségét, a humorát esetleg. Távolról a nárcisztikus ember még szerethető is. Jó társasági ember tud lenni például. Nem szenved a társadalom rossz megítélésétől sem- hidd el!
Ha nem zárkózol el és nem neheztelsz, azzal az a baj, hogy újabb és újabb traumákat okoz neked. Újra és újra. Ezt én végigéltem. Mindig igyekeztem megbocsájtani. Hiba volt.
Nem kell a régi sérelmeket táplálni és azok miatt gyűlölködni, mert van mindig új trauma amit emészthetsz. Újra és újra megbocsájtasz és ő folytatja. Sosem hagyja abba- ezt kell megértened Imre. Nagyon közel áll hozzád, ezért nagyon mély sebeket ejt. Ez nagyon nagy fájdalom.Csak az tudja, aki megéli.
Hiába nézek rá kívülről az életére, semmiben sem szenvedett hiányt. Nem neki volt nehéz olyan embernek lenni amilyen volt, hanem a környezetének volt nehéz tolerálni és elviselni a fájdalmakat amiket okozott. Az sem visz közelebb hozzá, hogy én azért lettem ilyen, amilyen, mert ő olyan volt , amilyen. Hiszen a sérelmeinkkel, sebeinkkel együtt kell éljünk és a környezetünknek is ezeket kell tolerálniuk , hiszen gyakran rajtuk is lecsapódik mindez. Én hiába látom be a hibáimat és az ebből származó nehézségeimet, mert egy embernek a habitusa semennyi önismerettel és fejlesztéssel sem változtatható meg gyökeresen. Amióta az eszemet tudom, a hobbim az önfejlesztés mind elméletben, mind gyakorlatban. Azonban vannak olyan tulajdonságaink amik egyszerűen nem megváltoztathatóak, annyira mélyről jönnek. A zsigereimbe ivódtak.
Az ilyen apa a legritkább esetben változik meg és látja be a tetteinek következményeit. Általában soha semmiért nem kér bocsánatot. ( Mindig mindenért téged hibáztat. ) Az esetek 99,999 %- ában sajnos ez a helyzet. Hiszen eddigi egész életében tett cselekedeteit, ÖNMAGÁT kérdőjelezné meg ezáltal. Ezt nem bírja el az emberi elme, ezért inkább hárít. Amit nem vagyunk képesek lelkileg feldolgozni, azt az elménk ilyen módon rejti el előlünk. Nem engedi, hogy meglássuk. Akkor sem, ha százan magyarázzák nekünk. Azt gondoljuk, hogy mind a száz rosszul látja. Mert ez a mi saját igazságunk, valóságunk. Önmagunk vakfoltjai akadályoznak az objektív valóság meglátásában. A szubjektiv valóságunk felülírja.
Abban reménykedni, hogy majd egyszer megváltozik valaminek a hatására, pont olyan, mint a lottó főnyereménybe reménykedni és az esélye talán még annál is kisebb ennek. Biztos volt már ilyen a történelemben, ezért is írtak róla regényeket, készítettek róla filmeket, de én a valóságban még ilyet nem láttam. Csak filmen.
Apánkkal szembeni kötelesség olyan minőségű szeretetet adni neki, amilyet tőle sosem kaptunk? Ezt egyszerűen nem gondolhatod komolyan! Ilyesmi nem is jön szívből egy olyan ember iránt aki traumatizálja a gyermekét. Ez áldozathibáztatás Imre. Ő semmilyen felelősséggel nem tartozik a tetteiért?
Ezt az egész témát érdemes lenne átbeszélned érintett személyekkel, amennyiben szeretnéd meglátni a maga valóságában. Ha szeretnéd látni, hogy egy ilyen szülői kapcsolat mit okoz egy gyerekben és később mit cipel magával ebből felnőtt korában, vedd fel a kapcsolatott érintett felnőttekkel!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Judit
Abszolút értem és köszönöm szépen! Külön köszönöm, hogy minden olvasó hasznára ezt megosztottad. És egyet is értek. Nem azt mondom, hogy tedd ki magad ennek. Hogy ne zárkózz el. Hanem azt, hogy a felnőtt énedet hogyan mentsd meg. Hogyan szabadítsd fel fel. Mert csak Te teheted, tőle nem várhatod. A Te szemszöged változása hozza a megnyugvást. Nem a helyzet változása, nem az ő változása. A te felszabadításodhoz elég vagy te, de ha - ahogy te írod - neheztelsz, az Téged terhel. Ettől szeretnék megszabadítani akit lehet. És az is, lehet, hogy nem jól teszem. A szándékom ez volt. Résnyi fényt engedni a koromsötétségbe, nem az egészet átnevezni fénynek. Minden észrevételt átgondolok, gazdagít engem is. Köszönöm szépen a nyitottságot és az őszinteséget. Sokat jelent ez nekem. Hajrá és hajrá együtt!
@@FerfiakKlubjaTV Kedves Imre!
Értem a szándékod és köszönöm a válaszod.
Én már nem nehesztelek, mert már nem él az édesapám. A traumák sajnos nem múlnak el nyomtalanul. Azt írtam le, amit átéltem. Egyszer a főiskolai pszichológia tanárom mesélt egy történetet. Röviden arról szólt, hogy volt egy páciense aki azzal kereste fel, hogy borzasztó anyósa van, kibírhatatlan ember, tönkreteszi a házasságukat, nem bírja tovább elviselni ezt a helyzetet. Néhány terápiás beszélgetés után eltünt a páciens, nem ment többé a beszélgetésekre. A pszichológus évek múlva spontán, a puszta véletlennek köszönhetően összetalálkozott valahol a volt páciensével. Rövid beszélgetés után megkérdezte a pszichológus, hogy mi történt amiért annak idején többé nem ment a terápiára. Talán megváltozott az anyósa? Erre az volt a páciens válasza, hogy nem, csak engem már nem érdekel, hogy milyen.
Ez a nézőpontváltás egy tőlünk távolabb álló személlyel kapcsolatban jól tud működni, viszont semmi köze a szeretethez. Ha ugyanerre a nézőpontra jutunk egy bántalmazó apával kapcsolatban, akkor minek találkoznánk vele ezek után? Eljátszani egy látszat szeretetet? Ha az ember lelkileg ilyen távolságba kerül a szüleitől, azt a fizikai távolságtartás is leköveti. És nem feltétlenül haragból, gyűlöletből, dacból, megbántottságból.
Köszönöm a nyitottságod! Hajrá együtt! :-)
@@juditb.6715 amúgy a nárcisztikus vagy a bipoláris vagy egyéb valódi kórképek, betegségek áldozatai külön "misét" érdemelnek. De utólag is külön érdemes kezelni egy beteg embert, aki nem.rudja, lehet, hogy nem is fogja tudni, csak mi tudjuk és mi tudjuk magunkban kezelni... Nagyon nehéz, de érdemes!❤️🔥❤️
Nagyon jó lett! Köszönöm!
Köszönöm szépen és hajrá együtt!
Hát ez nagyon nagy volt ✌️
Én inkább empátiára gondolnék szimpátia helyett
Igen. Ez lehet a jó árnyalat.
Igy van bocsánat de ténleg beteg emberként kell kezelni
Jó gondolat az elengedés, megbocsáltás, hogy ne legyünk "páncélosak", azáltal, hogy felismerjük a másik gyengesét és inkább szimpátiával fordulunk felé.
Viszont mi történik, ha ez a személy (édesapa) "köszöni szépen, jól van" és olyan örökséggel és környezettel bír, ahol nap, mint nap azt a visszajelzést kapja, hogy minden a legnagyobb rendben (függetlenül, hogy évek óta egy telefon nem volt közöttük és lassan tíz éve egy találkozás se)?
Ilyen esetben miként lehet elengedni anélkül, hogy szándékosan belemagyaráznánk, hogy "de ő márpedig szenved, szegény..."? -Hiszen nem szenved hiányt és gondoskodott további utódról is.
Az ilyen apát az igazság rágja szét. Belülről. Mert ő tudja, hogy nagy a szakadék a valóság és a külső kép között. És nincs kegyetlenebb a belső féregnél, amit Petőfi ír le:
'Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág"
Nagy kereszt ez. Mindenkinek jobb lenne, ha aki cipeli letenné. De letenni csak az igazságnak lehet.
És nehéz letenni? Nagyon!!! De sokkal nehezebb vinni. És ami a videó témája: hadd vigye mindenki a sajátját. Aki tud a szabaduljon az apja, anyja, más keresztjétől. És vigye csak a magáét, ami csakis az övé. Az is éppen elég... És mi is tegyük le azt, ami nálunk van, bármi is az... Béküljünk, bocsássunk meg, oldozzunk fel, nézzünk szembe, döntsük el, fogadjuk el, ilyesmi...
👍👍🙏
A rossz apa is jobb mint a semmilyen en ezzel nem ertek egyet szerintem egy rossz apanal az is szazszor jobb ha nincs apa!
Kedves Imre! Mielott ilyen félrevezető és már milliószor megcáfolt állításokat leír a címben, tessék kicsit tájékozódni, pszichológiát olvasgatni. Többen is említették dr Máté Gábort. Érdemes lenne nála kezdeni.
Látta a videót vagy csak a cím nem tetszik?
A videó éppen arról szól, hogy ha valaki nem tud túllépni a gyűlöleten, nem tud a függőségein sem. Én az elsőhöz adok támpontokat. Sokan köszönik... Kérem, nézzék meg.
Amig haragot tartasz, magadnak mutatsz rossz irányt. Ha másképp tudod már nézni, akkor kerül helyére a múlt és akkor indulhatsz el tényleg a saját utadon.
ua-cam.com/video/N7HwHsRgnYM/v-deo.html
Traumáról, stresszről, lélekről, testről: Dr. Máté Gábor világhírű kanadai- magyar orvossal
A videó éppen arról szól, hogy miként engedd el a rossz apát, hogyan szabadulj a gyűlölettől, hogy szabadulj a gyűlölet beklyóiból (esetleg a függőségekből) is. Sajnos azt látom, hogy sokan hozzászoktak a gyűlölethez, az életük része és bárkit lekaszabolnak, aki az identitásuk eme részétől segítene megszabadulni. Én azért teszek egy kísérletet. Aki szabadulni akar, annak itt vannak szempontok...
köszönöm
Én is köszönöm és hajrá együtt!
Hogy is van ez?......aki beszel az nem csinalja,aki csinalja az errol nem beszel.a te maganeleted renben van?komolyan kerdezem.
Igen, rendben van!
Teljesen egyet értek.
Nehéz lehet az apának?? Pff hát akkor lehet változni.. a gyereknek nehéz meg aki ezt látja és elszenvedi 🤬🤬🤬
Ha betegként kezelném, akkor azzal felmentést adnék neki az összes kisstílű szemétségért. Kösz, de kösz nem.
Sajnos nekem nem jön össze a gyerekcsinàlàs, mert reszelés közben mindig kilötyög a sör, legrosszabb esetben ki is borul....😕
Tonnányi hülyeség hangzik el ebben a videóban.
Már hiányzott volna a sommás zárómondata! Szerencsére mégis megleltem ....
Mi van ha van mellette egy rossz anya is
Kemény munka! Hihetetlen tudatosságot igényel. De a felnőtt kor lényege az, hogy már nem hibáztatunk senkit, hanem saját kezünkbe vesszük, volt, ami volt. Tudom, hogy azt sem tudni, hol kell elkezdeni. De ha valamivel érdemes foglalkozni egyáltalán, akkor a magánéleti, családi sikerre való alkalmasság megszerzése mindenképpen az! Fontos és kell minden tudás, diploma, tapasztalat, de ha boldog akarsz lenni, akkor ez a legfontosabb. Ezzel a csatornával is ez a szándékom. Én jó szülői mintát, kiváló mesterek sokaságát kaptam, rengeteget, olvastam, tanultam, tapasztaltam, az élet és a világ több bugyrát "járatta" be velem gyalog, vagy térden a JóIsten (és gyorsabban), mint másokkal. Hajrá és hajrá együtt!
Üdvözlöm Imre. Mi van akkor, ha az anya beteg és mi van akkor, ha még volt egy borzasztó nehéz ember, az anyós. Akik ketten tették tönkre a szépnek ígérkező családot? Mi van akkor, ha a fiút a fiamat ellenem nevelték, sőt folyamatosan uszították ellenem. De jó lenne egyszer, egy jót beszélni róla. Személyesen, vagy telefonon.
1
676zż5