Ez az út ezen járjatok - az Isten egyháza - A.T. Jones

Az Isten egyháza - A.T. Jones - ttps://filadelfia.hu/konyv/a-t-jones-az-egyhazrol/3-ez-az-egyhaz
A mű eredeti címe: Ecumenism and Biblical Ecclesiology
Kiadás éve: 1910
Fontos lenne, hogy A. T. Jones egyházról szóló, forradalmi jelentőségű
tanulmányait minden keresztény jól megértse, aki meg szeretne állni az utolsó nagy válságban. Ezek a füzetek az egyház-szervezet alapelveit Krisztus, a mi Igazságunk fényében tárgyalják. Ezzel olyan perspektívát nyitnak, amelyet csak nagyon kevesen fedeznek fel.
Tartalomjegyzék:
1. Babilontól az új Jeruzsálemig
2. A mennyei terv
3. Ez az egyház
Egyházszervezet II.
Nem volt még olyan rendszer a történelemben, amely felvéve az „egyházszervezet” nevet, ne bizonyult volna ugyanolyan kegyetlennek, mint maga az ördög.
Az elmélet a következő: Mivel az adott „egyház” az igazi egyházszervezetet birtokolja, „az igaz egyház” kell legyen; tehát tagjaként bárki bizonyos lehet az örök üdvösség felől, míg ha elszakad tőle, garantáltan elveszti az örök életet.
Nyilvánvaló, hogy az igazi keresztény egyházban csak és kizárólag az igazi keresztény Lelket lehet megtalálni, és csak ez a Lélek lehet állandó. E nélkül egyetlen egyház sem lehet igazi, és még kevésbé lehet az igazi. Mi tehát az igazi és hiteles keresztény Lélek?
Ez csak és kizárólag Isten Szent Lelke lehet: Maga az Úr sem engedte az általa kiválasztott, kinevezett és kiküldött apostoloknak, hogy akár csak egy lépést is tegyenek az egyház dolgában, míg meg nem kereszteltetnek
„Szent Lélekkel”. (Lk 24:49; Csel 1:4-5) Ennek pedig elkerülhetetlenül „gyümölcse” van: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” és „szabadság”, mert „ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság”
- a gondolkodás, a szólás és a cselekvés szabadsága. (Gal 3:22; 2Kor 3:17) Ez a keresztény Lélek uralkodik és nyilvánul meg minden keresztény egyházban. E Lélek megnyilvánulását pedig így határozza meg a Szentírás:
„A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató.” (Jak 3:17)
Ha azonban megvizsgálunk egy úgynevezett „egyházszervezetet”, akkor azt látjuk, hogy van két-három vagy néhány ember, akik kitalálnak és megállapítanak egy „szervezeti tervet”, amit aztán elfogadtatnak a többiekkel annak érdekében, hogy rendeljék alá magukat neki:
Ezzel azonban gyakorlatilag arra kényszerítik őket, hogy vessék alá magukat azon emberek uralmának, akik betöltik a „hivatalokat”, ők pedig ezáltal kezükben tartják a mennyet megnyitó, ill. bezáró „kulcsokat”.
Ha valaki nem alkalmazkodik a hivatalban lévők akaratához és működéséhez, figyelmeztetésben részesül.
És ha az illető ennek ellenére a Krisztus Lelkében és igazságában Krisztusnak engedelmeskedik, illetve saját keresztény szabadságjogával élve gondolkozik, szól vagy tesz, akkor azonnal eltávolítják a „szervezetből” és megfosztják mindenféle jogtól, ami őt az „egyház” tagjaként és „testvérként” megillette, végül pedig teljesen kizárják az „egyházból”.
Sőt, ha a testvérek közül egyesek úgy döntenek, hogy semmibe veszik e keresztény testvér kizáratását, és közösséget ápolnak vele, befogadva őt házaikba, akkor ők is rögtön a gyanakvás céltábláivá válnak, „árgus szemekkel” kezdik figyelni őket, s ha nem változtatnak viselkedésükön, akkor őket is kizárják.
A fenti menetrend szerint a kizáratás az örök élet elvesztését jelenti.
Mindez azért történik így, mert valaki nem ért egyet egy emberrel vagy „az egyházat képviselő” néhány emberrel! Mivel „az egyházat” és ezáltal „Istent képviselik”, a kizárt személyt gyakorlatilag tudatosan megfosztják az örök élettől!
Lehet-e maga az ördög kegyetlenebb ennél - hogy ekkora büntetést szab ki egy olyan „vétekre”, ami valójában sem Isten, sem ember előtt nem számít véteknek?!
Örök halál, csak mert valaki nem ért egyet egy emberrel!
Tömören összefoglalva azonban éppen ez a gyakorlata az első ilyen „egyházszervezetnek”, - a hamis katolikus egyháznak - de minden más, úgynevezett „egyházszervezetnek” is.
A római „szervezet” büszke erre, és isteni eredetének bizonyítékaként dicsekszik vele.
Mások megvetik ezt az „egyházat”, és „szervezetét” a „bűn emberének”, „a törvényszegés titkos bűnének”, „a veszedelem fiának” és „a fenevadnak” tartják; azonban az általuk létrehozott szervezet ugyanarra az elvre alapozódik, ugyanarra a mintára épül fel; végül pedig ugyanúgy működik, mint amit elítélnek.
Ezen „egyházak” közül némelyeknek azért van annyi ítélőképessége, hogy lássák, milyen rettenetes mindez, és lelkiismeretüket azzal az állítással próbálják megnyugtatni, hogy az ő esetükben a kizárás nem vonja maga után az örök élet elvesztését; az csupán a „szervezetből” és a „testvéri közösségből” való eltávolítást jelenti:
„Mi azért hiszünk a vallásszabadságban!”
Ez azonban csak fortély és álca.