Egészen elképesztő a bácsi, mind életútra, mind intelligenciára. Műveletlennek érzem magam, hogy nem is hallottam még róla. Zsenik vagytok, továbbra is nagybetűs Közművelés amit csináltok.
Azt hiszem, ennél az interjúnál nagyon jó lól lehet látni, hogy mitől jó egy interjú: az, aki a beszélgetést készíti, kíváncsi a másik véleményére, illetve szeretné megtudni azt, amit a másik is tud, pusztán csak azért, mert birtokában van olyan információknak, amelyeket kevesen tudnak (pl. 15:09) - valódi kérdések vannak, amelyekre érkezhet váratlan válasz (pl. 25:51). És érdekes az, amikor a riporter azt a kérdést teszi fel, amire rákérdeznék én is ott és akkor (pl. 25:51 vagy 28:42 vagy 30:39 vagy 44:50, de sok ilyen volt még). Vagy az még érdekesebb, amikor a riporter olyan kérdést tesz fel, amit én nem tettem volna fel, de csak azért, mert kevesebb a tudásom, a rálátásom a dolgokra - és így, hogy a riporter megkérdez valamit, amit én nem kérdeztem volna meg (mert nem is gondoltam volna arra, hogy az (egy) kérdés lehet), így sokkal többet tudook meg, hiszen adott esetben egy új aspektusát lehet látni a dolgoknak (pl. 32:02 vagy 39:31 vagy 50:34, illetve az utolsó (szerintem fontos és nagyon jó) kérdés (ami persze nem csak egy kérdés volt) 58:52). Az az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem ismertem Várady Tibort, de az interjú alapján egy nagyon intelligens, okos és jó embernek tűnik (tévedhetek, de az interjú alapján ez a benyomásom). Ami miatt még szerintem jó az interjú (a kérdések és a válaszok is), hogy ebben a bonyolult témában árnyalatokat mutat: nem fehér vagy fekete minden, hanem attól függően, hogy honnan nézzük, egyik vagy másik árnyalat tűnik erősebbnek. Ebben a beszélgetésben nagyon sok érdekességet lehetett megtudni: olyan dolgokat, amelyeket nem mondhatnak el tankönyvek vagy újságcikkek (pl. az Ibrahim Rugovával történő beszélgetéséről (28:52) vagy a koszovói albánok szavazási bojkottjáról (30:13)). 13:40-14:18 között talán jó lett volna Várady Tibort mutatni, de gondolom, ott volt valami kis gebasz; mindegy. 22:00-től a történet Milosevicről óriási, és ez tényleg segít szerintem abban, hogy az ember egy kicsit jobban megismerje őt és azt, hogy miért lehetett ennyire sikeres az adott időben. 34:25-től (vagy szűkebben 35:45-től) (37:34-ig) a fogolycserés történet is egy kis anekdota (nekem, de persze akiket kicseréltek, azoknak nem), de sokat elárul a gondolkodásról, arról, hogy emnnyire másként kell elképzelni dolgokat ott, hogy mennyire fontos megismerni a másik gondolatait, mert úgy sokszor könnyebb megérteni azt, hogy miért történik az, ami. Nagyon jók a képek, amelyek néha megjelennek, főleg úgy, hogy aki rajta van, az közben beszél. 47:06-nál a kérdést kicsit célzatosnak éreztem, de egyrészt az indoklása a kérdés feltevésének, másrészt a válasz végül is igazolta a kérdés valódiságát, főleg amikor Várady Tibor elmondta, hogy mennyire fontos a kultúrák egymás mellett élése. A zárókérdés(ek) is nagyon jó(k) volt(ak), de a válasz még inkább. Szerintem nagyon fontos, amit Várady Tibor a kételyről mond (a példával együtt): 1:01:24 Én nagyon köszönöm ezt az interjút, döbbenetes volt hallgatni. (Azért egyszer jó lenne látni, hogy hogyan találtok meg ilyen interjúalanyokat, illetve hogy hogyan készültök fel egy ilyen beszélgetésre.)
Nagyon szeretem a csatorna minőséges interjúit. Viszont legalább a kelet-európai témákat feldolgozó videókhoz készülhetne legalább angol nyelvű felirat is, hogy a magyarul nem tudó ismerőseimnek is megoszthassam facebookon. Határon túli magyarként akad ilyen szép számmal, őket biztos érdekelné pl. ez a téma. A szlovák fordításban akár még segíthetek is.
Érdekesnek és szomorúnak találom, hogy a kormányoldal sorosbérencezi Várady Urat, aki pedig a nehezebb időkben is hű maradt magyarságához és szülőföldjéhez. Bátor, rendkívüli ember, de sajnos az uszítás fontosabb, mint az, hogy mennyit igyekezett tenni a délvidéki magyarokért.
Kérdezd meg tőle , hogy miért száműzték haza Szerbiába a CEU-ról, távol minden női nemű egyetemi hallgatótól...lehet nem igaz, ám sok mende-monda jár e témában. Jó lenne tisztázni!
Nézem a videó helyét a Partizán oldalán: jobbra tőle "Évadzáró beszélgetés Marcival és Zsófival", utána Bíró Ica és Lagzi Lajcsi. Balra pedig "Folyamatosan termelődnek a minidrámák a fejemben" szintű interjú. Szerintem Várady Tibornak nem lett volna szabad elvállalnia ezt a beszélgetést, és ennyi tudással és tapasztalattal a háta mögött, ennyi idősen lecsúszni arra a szintre, hogy Zsófik meg Marcik meg Lagzi Lajcsi meg fejben minidrámázó gyerekek stb. közé tegyék ki Őt is egynek. Az meg különösen visszatetsző, ahogy ez a Marci fiú, aki unokája lehetne, csak úgy simán "per te" letegezi. Egyszerűen ez nem az a szint, ahova Várady Tibornak el kellett volna jönnie.
Egészen elképesztő a bácsi, mind életútra, mind intelligenciára. Műveletlennek érzem magam, hogy nem is hallottam még róla. Zsenik vagytok, továbbra is nagybetűs Közművelés amit csináltok.
Azt hiszem, ennél az interjúnál nagyon jó lól lehet látni, hogy mitől jó egy interjú: az, aki a beszélgetést készíti, kíváncsi a másik véleményére, illetve szeretné megtudni azt, amit a másik is tud, pusztán csak azért, mert birtokában van olyan információknak, amelyeket kevesen tudnak (pl. 15:09) - valódi kérdések vannak, amelyekre érkezhet váratlan válasz (pl. 25:51). És érdekes az, amikor a riporter azt a kérdést teszi fel, amire rákérdeznék én is ott és akkor (pl. 25:51 vagy 28:42 vagy 30:39 vagy 44:50, de sok ilyen volt még). Vagy az még érdekesebb, amikor a riporter olyan kérdést tesz fel, amit én nem tettem volna fel, de csak azért, mert kevesebb a tudásom, a rálátásom a dolgokra - és így, hogy a riporter megkérdez valamit, amit én nem kérdeztem volna meg (mert nem is gondoltam volna arra, hogy az (egy) kérdés lehet), így sokkal többet tudook meg, hiszen adott esetben egy új aspektusát lehet látni a dolgoknak (pl. 32:02 vagy 39:31 vagy 50:34, illetve az utolsó (szerintem fontos és nagyon jó) kérdés (ami persze nem csak egy kérdés volt) 58:52).
Az az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem ismertem Várady Tibort, de az interjú alapján egy nagyon intelligens, okos és jó embernek tűnik (tévedhetek, de az interjú alapján ez a benyomásom).
Ami miatt még szerintem jó az interjú (a kérdések és a válaszok is), hogy ebben a bonyolult témában árnyalatokat mutat: nem fehér vagy fekete minden, hanem attól függően, hogy honnan nézzük, egyik vagy másik árnyalat tűnik erősebbnek.
Ebben a beszélgetésben nagyon sok érdekességet lehetett megtudni: olyan dolgokat, amelyeket nem mondhatnak el tankönyvek vagy újságcikkek (pl. az Ibrahim Rugovával történő beszélgetéséről (28:52) vagy a koszovói albánok szavazási bojkottjáról (30:13)).
13:40-14:18 között talán jó lett volna Várady Tibort mutatni, de gondolom, ott volt valami kis gebasz; mindegy.
22:00-től a történet Milosevicről óriási, és ez tényleg segít szerintem abban, hogy az ember egy kicsit jobban megismerje őt és azt, hogy miért lehetett ennyire sikeres az adott időben.
34:25-től (vagy szűkebben 35:45-től) (37:34-ig) a fogolycserés történet is egy kis anekdota (nekem, de persze akiket kicseréltek, azoknak nem), de sokat elárul a gondolkodásról, arról, hogy emnnyire másként kell elképzelni dolgokat ott, hogy mennyire fontos megismerni a másik gondolatait, mert úgy sokszor könnyebb megérteni azt, hogy miért történik az, ami.
Nagyon jók a képek, amelyek néha megjelennek, főleg úgy, hogy aki rajta van, az közben beszél.
47:06-nál a kérdést kicsit célzatosnak éreztem, de egyrészt az indoklása a kérdés feltevésének, másrészt a válasz végül is igazolta a kérdés valódiságát, főleg amikor Várady Tibor elmondta, hogy mennyire fontos a kultúrák egymás mellett élése.
A zárókérdés(ek) is nagyon jó(k) volt(ak), de a válasz még inkább. Szerintem nagyon fontos, amit Várady Tibor a kételyről mond (a példával együtt): 1:01:24
Én nagyon köszönöm ezt az interjút, döbbenetes volt hallgatni.
(Azért egyszer jó lenne látni, hogy hogyan találtok meg ilyen interjúalanyokat, illetve hogy hogyan készültök fel egy ilyen beszélgetésre.)
köszönjük a kommentet és a gyűjtést
Oktatni kéne. :)
Nagyon szeretem a csatorna minőséges interjúit. Viszont legalább a kelet-európai témákat feldolgozó videókhoz készülhetne legalább angol nyelvű felirat is, hogy a magyarul nem tudó ismerőseimnek is megoszthassam facebookon. Határon túli magyarként akad ilyen szép számmal, őket biztos érdekelné pl. ez a téma. A szlovák fordításban akár még segíthetek is.
Érdekesnek és szomorúnak találom, hogy a kormányoldal sorosbérencezi Várady Urat, aki pedig a nehezebb időkben is hű maradt magyarságához és szülőföldjéhez. Bátor, rendkívüli ember, de sajnos az uszítás fontosabb, mint az, hogy mennyit igyekezett tenni a délvidéki magyarokért.
És ez sajnos nem egyedi eset, hanem általános. Ez a fajta mentalitás az egyik legnagyobb bűne és egyben szégyene is Orbánéknak.
"Így vetett keresztet", erre a kamera Marcit mutatja... Amúgy imadom a Partizánt 💖
Jah, az eros vagoi hiba lett sajna
Gratulák kedves Márton, az élet egyéb területein is azt szeretném ha Magyarország azon a színvonalon teljesítene amit a munkád képvisel!
Nagyon élvezetes volt és tanulságos! Köszönöm!
Marci olyan vendégeket tud meghívni a műsorba, hogy néhányuk jelenlétében le sem mernék ülni😊 Gratulálok, csak így tovább!
Köszönöm szépen ezt az interjút!
Akkor, 1991-ben voltam húsz éves.
Kérdezd meg tőle , hogy miért száműzték haza Szerbiába a CEU-ról, távol minden női nemű egyetemi hallgatótól...lehet nem igaz, ám sok mende-monda jár e témában. Jó lenne tisztázni!
Miért is van ez 2x?! Vagy valamit benéztem?
Nagyon yo az interjú,csak a hanggal baxx..tok már vmit...
Alfred Nobel fia?.
1. Nobelnek nem volt fia
2.1896-ben halt meg, ha lett vona fia. hány éves lenne?
Ezt én se értem. Kamu?
Biztosan nem szervezte be a Cég. Hát persze..rossz alany lett volna a nyelvismeretével a diplomájával..stb.stb..😂
Nézem a videó helyét a Partizán oldalán: jobbra tőle "Évadzáró beszélgetés Marcival és Zsófival", utána Bíró Ica és Lagzi Lajcsi. Balra pedig "Folyamatosan termelődnek a minidrámák a fejemben" szintű interjú. Szerintem Várady Tibornak nem lett volna szabad elvállalnia ezt a beszélgetést, és ennyi tudással és tapasztalattal a háta mögött, ennyi idősen lecsúszni arra a szintre, hogy Zsófik meg Marcik meg Lagzi Lajcsi meg fejben minidrámázó gyerekek stb. közé tegyék ki Őt is egynek. Az meg különösen visszatetsző, ahogy ez a Marci fiú, aki unokája lehetne, csak úgy simán "per te" letegezi. Egyszerűen ez nem az a szint, ahova Várady Tibornak el kellett volna jönnie.
Ez egyáltalán nem igaz...