Ez egy libsi nemzetáruló! A gyermekvállalásnak nincs ára, ugyanúgy, mint a lélegzetvételnek se, ugyanis gyermekvállalás nélkül kihalunk, mint ahogy a lélegzetvétel nélkül is! Általánosságban ugyanúgy nem választás kérdése, mint a lélegzetvétel. Ha nem veszel levegőt akkor nem leszel, ennyi. A gyermekvállalás természeti kötelesség, pont! Ennyi! Izraelbe, a zsidó közösségekbe, meg Afrikába hirdessék a hülyeségüket!
@@vivienkota8246 Én meg azt néztem, hogy nincs baja az arcának. Dehát a bénulásos videó ez előtt volt. A borostája is nagyobb. Akkor hogy is van ez? Annyira sokat javult, hogy teljesen összezavarodtam. Olyan jó ezt látni ❤
Szülő vagyok, és minden szavad igaz. Nagyon örülök, hogy elkészítetted ezt a videót és gyermektelenül is ilyen jól átlátva átadod másoknak. Sajnos előre nem látható, mivel is jár mindez, még akkor sem, ha mások esetleg őszintén kimondják, bár ritka, hogy nem a szépségét hangsúlyozzák a negatívumait teljesen szőnyeg alá söpörve. Az biztos, hogy gyerekkel nagyon nehéz. Még akkor is, ha van pénz, van segítség, van munka, IQ, EQ, és a gyerek egészséges. Soha nem lesz már olyan az életed, mint előtte, és te magad sem leszel soha annyira önmagad, mint korábban. És az is igaz, hogy vannak olyan csodálatos, boldog pillanatok, amiket semmilyen más helyzetben nem lehet átélni, csak a saját gyerekeddel. Nem ad ilyen örömet egyetlen munka, hegymászás, baráti társaság, szerelem vagy kiskutya sem. Ad örömet, de másmilyet. Ilyet nem. Hogy megéri-e az egyenlegszámításkor a sok áldozat, azt mindenki döntse el maga.
Köszönöm, hogy végre valaki erdemében beszél a témáról. Kerdésedre a válasz, Nem, nem akarok gyereket. 1. Sosem érdekelt a téma 2. Régen sem érdekelt a téma, a huszas éveimben jöttem rá, hogy azon kívül, hogy a társadalom kötelez rá, nekem nincs motivációm 3. 34 éves vagyok, tudom a társadalom most elfordítja a fejét a korról, de már 34 év lenne köztem és a gyerekem közt 4. Anyagi helyzetem mindig csak ideig-óráig érte el azt a szintet, amire lehetne építeni, ám legtöbbször ezt sem érte el (átlag havi nettó 50-100 ból élek) 5. Legnagyobb tiszteletem a szüleimé, de szerintem nem voltak jó szülők, nincs honnan mintát venni 6. Sokan vállalnak éretlenül gyereket, pedig nem kéne, nincs honnan mintát venni 7. Túlnépesedés
Jó hogy csináltál erről videót! Mikor egy társaságban felhozom a gyerekvállalás negatív oldalát, nagyjából el vagyok küldve.... de örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel!
Nagyon sokan vannak így ezzel, csak nem beszélnek róla, pont ezért. Ha kimondod, hogy a gyerekesek élete rohadt nagy szívás, úgy néznek rád, minha minumum lemészároltál volna egy csecsemőt. Manapság szerintem amúgy a gyerekkommandóban vannak kevesebben, de ezzel együtt ők a hangosabbak, és agresszívabbak is.
@@lettin7739 A gyermekvállalásnak nincs ára, ugyanúgy, mint a lélegzetvételnek se, ugyanis gyermekvállalás nélkül kihalunk, mint ahogy a lélegzetvétel nélkül is! Általánosságban ugyanúgy nem választás kérdése, mint a lélegzetvétel. Ha nem veszel levegőt akkor nem leszel, ennyi. A gyermekvállalás természeti kötelesség, pont! Ennyi! A jelen adatok szerint a magyarság 100 év múlva eltűnik, amely azt is jelenti, hogy a most fiatal korosztály valószínűleg általánosságban erőszak által fog meghalni. A tömeges gyermektelenség, ha tudatos, mentális betegség. Izraelben, a zsidó közösségekben, meg Afrikában hirdessék a hülyeségüket!
Én direkt nem is beszélek már az aggályaimról a gyerekvállalással kapcsolatban, vagy ha mások szóbahozzák a gyerek témát, nem folyok bele, max ha kérdeznek...
@@noncsy_ Igen, biztos vannak olyanok, akiknek megvan hozzá a segítség, az anyagi biztonság, a mentális egészség, meg minden ami kell. Nem is állítottam, hogy mindenki.
Sok kitartást a gyógyuláshoz! 9 hónaposak az iker fiaim és igen vagy, hogy azt gondolom, hogy soha sem kellett volna ezt vállani. Képzeld el, hogy az egyik üvölt, mert éhes a másik beteg, egyszerre hánnya le a tesóját és megy a hasa, azonnal pelus csere, öltözés, közben a másik megszökik és szétdobálja a kaját… Na az nagyon húzós. Ami nekem sokat segít az a rengeteg pszichológia, olvasás és a nyitott elme. Nagyon fontos, hogy megszakítsam azt ami nálunk öröklődik, anyám azt mondta, ne “drámázzak” ezt bírni kell, ez jut a nőknek és egy életen át tart, a szülés utáni depresszió (ezt amúgy több anyukától is hallottam). Anyósom pedig igazi ős anya csak a gyerek van az életében. Hát nekem ezek az eszmék nem kellettek, szerintük nem lehet a nevelést tanulni, szerintem lehet. A babapszichológia és szeretettel sebezve könyveimre azt mondták, hogy hülyeség, túl gondolom. Nekem a célom,hogy mentálisan egészségesebb szülővé segíthessem a gyerekeimet. Egyébként császárral születtek a gyerekeim, ami a legtöbb ősanya szerint nem is igazi szülés, a könnyebb út. De azzal nem törődnek, hogy nélküle mind a hárman meghaltunk volna. A párommal havi egy este elmegyünk színházba, egy délután pedig a barátainnak vagyunk, e nélkül megőrülnénk 😅 Már a terhesség alatt és azóta is őszintén mesélek a rossz dolgokról a barátaimnak, ahogy mondod pl a kötődés kialakulása nálam 6 hónap volt, ők azt hitték az már a pocakban meg van. Szeretném hogy ők ne ugyanolyan tudatlanságban feküdjenek fel az ágyra, mint én. A szüleink generációja annyit mondott, majd ott megcsinálják amit kell. Gondolhatod milyen volt szembesülni egy 30 centis tűvel a burok repesztéshez, vagy amikor kipakolták a beleim, mert nem fértek hozzá a gyerekhez. Gondolhatnak rossznak azért, mert nem a rózsaszín oldalát hajtom, de inkább elmondom őszintén, hogy másokat megmentsek attól a tudatlanság okozta félelemtől, ami bennem volt. Plusz ahogy mondod, én is rossznak gondoltam magam, mert nem éreztem azt az örömöt, amit ez a story ígért. Bármikor bárkinek mesélek a mindennapi problémákról.
Igen, van, aki anyának születik. De vagyunk, akik szorgalmasan, tudatosan szeretjük meg a gyerekeinket, az új családunkat, és válunk anyává. Ahogy látom, ebben hasonlítunk. Én is rengeteget olvasok, videókat nézek, pszichológushoz járok, babás közösségekben beszélgetek és szépen lassan érzem, hogy kialakul ez a csodálatos, új identitásom, és egyre erősödik a kötelék a kisfiammal, miközben az újszülött időszak után építem vissza az életemet (a gyerek most 6 hónapos, az első 2 életem legnehezebb időszaka volt, elég kevés szépséggel). Le a kalappal, hogy mindezt ikrekkel tolod! Attis: Köszönöm ezt a videót, szerintem irtó hasznos lesz azoknak, akik gyerekvállalás előtt állnak. Pont ezért komoly létjogosultsága van, hogy akkor csinálod, hogy még nincs gyereked, ez szerintem fontos nézőpont ebben a diskurzusban és másokat is tudatosságra ösztönözhet.
@@vichtoriaviki Viki, szerintem te is olvasd azokat a könyveket, meg még egy jó párat, mert fogalmad sincs hogy miről beszélsz. A fenti hölgy abszolút jól látja a dolgokat, és igaza van. Ha ebbe belekötsz, akkor valószínűleg nem is érted, hogy ő miről beszélt.
Aki azt mondja, hogy a császár nem szülés, azt fogjuk le es belezzuk ki 😊 pakoljuk vissza es mondjuk neki: 6 ora eltelt, mostmar menj Isten hírével. Elhiszem en, hogy faj a sina szülés is de nem mindegy, hogy 1 hetig sajog lent vagy 1 honapig kinlodsz, miközben ellatod a babad. Kiraly vagy! Nekem 2 csaszarom volt es a ferjemen kívül szó szerint nem volt segítség. Külföldön élünk es tombolt a covid. A család sem tudott kijönni. 24 óra után el kellett hagyni a kórházat, másnap kinyilt a sebem. 😅 Nincs olyan, hogy a nő dolga a gyerek es a háztartás. 2 kell a gyerekcsinalashoz, 2 legyen aki a gyerekkel foglalkozik. Szoptatni sem tudtam. Nem indult be a tej. Es negativ vagyok ha a gyerekvallalasrol van szó. Az első gyereknel öngyilkos akartam lenni. Igazán mélyen voltam a depresszio miatt. A 2.gyerek születésével mult el. Szeretem őket, de mocskos nehéz az élet. Minden elismerésem! Az enyeim kozt 2 év van. Ha ikrek lettek volna, tuti az elmegyogyban lennék
Külön köszönet, amiért kiemelted a kismamákat ért bántalmazást, amelyet a szülőszobában szenvednek el. 🥺 Amikor fiatal lányok tinédzser koruktól kezdve folyamatosan ilyen tragédiákkal találják szembe magukat (mikrokörnyezetünkben), hogy orvosi műhibák tömkelege történik, melynek következtében a baba és a mama is sérül, akkor senki se gondolja, hogy tapsolva akarunk szülni az állami egészségügyben, mert nincs pénzünk magánklinikára.
Az biztos hogy ez a téma megérne egy külön videót, nagy hangsúllyal a betegjogokon. Nem árt ha tudja előre a lelendő anyuka, hogy hogy joga van nem eltűrni mindent....
Nagyon jó videó! A természet a gyerekeket úgy találta ki, hogy egy egész törzs neveli, gondozza őket, nem két (vagy egy) kiégett ember. Kiteljesedést pedig annak okoz szerintem, akinek az élet más terén nincsenek ambíciói.
pontosan. normál esetben mivel a gyerrekek mindenki mindennapjainak része, nem kell pl életmódot váltani szüléskor. de ugye ha ragaszkodunk, a jól elkülönülő életkorszakokhoz, meg csakazanya, csakakiscsalád... ott egy kin lesz a ygerekvállalás sokaknak, teljesen érthető módon.
Köszönöm Attis ezt a videót. A környezetemben rengeteg ember vakon megy bele a gyerekvállalásba, jobban átgondolják a másnapi ebédmenüt, mint hogy lesz-e gyerek. Ez egy életen át tartó döntés amit komolyan meg kell gondolni. Én nem szeretnék gyereket. Anyukám napokig kómában volt miután én megszülettem, sok nő ismerősömben keletkeztek szülési traumák, akkor jelentkezett autoimmun betegség ami élete végéig vele lesz majd. Én nem kívánom ezt. Szeretem a gyerekeket, pedagógus vagyok. Minden energiámat leszívják a munkanap végére és hálás vagyok magamnak, hogy csendes lakásba, rendbe és tisztaságba jövök haza nap mint nap. Nagyon sok ember úgy vállal gyereket, hogy eggyel sem foglalkoztak úgy igazán, nem tudják, milyenek is lehetnek, nem csak a cuki szófogadó létezik, igenis vannak agresszív, manipulatív, hazug kisgyerekek is, minden jószándékú neveltetés ellenére. És akkor még szóba se hoztuk, ha a gyerek sorsfordító rendellenességgel születik, és a szülők ott állnak tanácstalanul, hogy ja ők nem is gondolták, hogy ilyen is lehet.
Annyira egyetértek! Én is pedagógus vagyok, de nincs és nem is lesz gyermekem. A legjobban azt utálom, amikor valakit azért neveznek önzőnek, mert nem akar saját gyereket. Nem inkább az az önző, aki a saját boldogsága érdekében gyereket vállal, majd amikor már elmúltak a cuki kisbabás hónapok, akkor nem foglalkozik vele többet? A gyermeknemzés nem teljesítmény és nem tiszteletreméltó, hiszen csupán egy 5 perces aktus kell hozzá. Bármelyik létforma képes az utódnemzésre. Szerintem inkább a már létező, de elhanyagolt, bántalmazott gyerekek/emberek megsegítésére kellene az erőforrásainkat használni, ahelyett hogy erőszakosan megpróbálunk rábeszélni valakit arra, hogy még egy embert hozzon a világra. Nem azért, hogy magunkat (pedagógusokat) fényezzem, de szerintem az az önzetlen szeretet egyik legtisztább megnyilvánulása, amikor valaki MÁSOK gyerekeinek az életminőség-javítására teszi fel az életét.
Hiànypòtlò videò, gratulàlok! 👏👏👏👏 Èn szemèly szerint soha nem vàllalnèk gyermeket, mert felmèrtem azt, hogy nem szeretnèk vàltoztatni az èletemen. Jòl működő rutinok, önfejlesztès, munka, sport, baràtok, szòrakozàs, megfelelő mennyisègű alvàs, önidő ès a pörgős èlet tesznek boldoggà. 38 èvesen màr sziklaszilàrdan ki tudom jelenteni, hogy az elmùlt èvtizedekben felèpìtett èletforma boldoggà ès teljessè tesz, amit nem bombàznèk szèt senki kedvèèrt. Nincs az a tàrsadalmi nyomàs, aminek engednèk. Az èn testem, az èn döntèsem, az èn sorsom. A szabadsàgomat, a függetlensègemet fel nem adom.
35 évesen vállaltam gyereket, és imádom. Pár tapasztalat: - örülök, hogy nem 25 évesen vállaltam, ha visszagondolok, mennyivel kevesebb tapasztalatom volt az életben és mennyivel éretlenebb voltam, szerintem jól jött ez ki. Az éjszakázásokat persze biztosan jobban bírtam volna, de azért túl lehetett élni. - annyi örömöt és boldogságot ad a gyerek, hogy a pár bosszús pillanatot azonnal feledteti. Egyszerűen nincs jobb érzés, mint amikor egy rikoltozó kölök fut feléd, majd átölel. - reneszánszát éli nálam a játszás, és jól esik 40+ éves fejjel. Illetve elkreatívkodunk a gyerekkel, csinálunk diorámákat, imádja, én is. - a munkaerőpiacon legalábbis a férfiakat jobban megbecsülik, aki családos, mert teljesítenek. Néha hiányoznak a gyerek miatt, de kell a pénz, és dolgozunk érte. - az életed át fog alakulni. Ez biztos. Azonban ez átmeneti, akkor is, ha hosszú idő. Egy idő után ismét elmehetsz tisztes kalandokra, haverokkal összeröffentek, ez ha felelős apa vagy, a gyerek 1 éves kora körül elkezd visszaszivárogni, és igazából amikor a gyerek 10 év körüli lesz, már bátran el lehet vinni olyan helyekre, ahova amúgy nem utaznál egy 1-2 éves gyerekkel, és még neki is tetszeni fog.
Van benne valami, de tapasztalatom szerint az is igaz, hogy akik 25 évesen összeházasodnak és gyereket vállalnak, baromi gyorsan felnőnek a feladathoz. Az ember "vészhelyzetben" gyorsan megtanulja, mit kell csinálni, gyorsan képes változni.
@@Andbovi igen, de emlékszem a 25 éves önmagamra, sokmindent csináltam volna rosszabbul. Nem sokkal, de azért lett volna minőségi különbség. Biztos akkor is lett volna valahogy.
@@Andbovi Nagyon jó hogy ezt mondod, nekünk úgy néz ki, hogy ha minden jól alakul akkor olyan 23 éves leszek amikor megszületik az első gyerek. Sokszor bizonytalanodok el, hogy nem vagyok még elég felelősségteljes hozzá, vagy a személyiségem nem fejlődött még ki eléggé ehhez, hogy egy gyereket felneveljek... Úgyhogy köszi, hogy ezt leírtad, én is ebben reménykedem ^^
Szerintem ez még maga a szülő személyiségétől is függ. Mondjuk aki sokat mászkál a haverokkal nehezebb otthon maradni a kicsivel az első időszakban. Én mondjuk otthon ülő tipus voltam terhesen meg majdnem meghóditotam a világott, de a kezdeti otthon létt szerintem igy könyebb volt.
Én már 50 elmúltam. Számomra az élet legnagyobb kalandja és öröme a gyerekvállalás volt, de más világban. Ma már teljesen megértem aki nem vállal gyereket, mert nagy változás , a jövő most bizonytalanabbnak tűnik, mint anno. További javulást kívánok!
@@livmarlin4259úgy mondod, mintha te nem lettél volna gyerek…egyébként miért kell általánosítani és minden gyereket egy kalap alá venni? A vélekedésed alapján te sem lehetsz túl kedves, így nem csodálom, hogy veled szemben a gyerekek, akikkel valaha találkoztál, ugyanilyen kis “gonosz ördögök” voltak 🙃
Csak szimplán és egyszerűen köszönöm ezt a videót.Igen 33 éves vagyok és soha nem akartam es nem is akarok gyereket , utálom hogy bárhol ez kiderül kapom az "ez a legszebb dolog az életben,stb" ,de nem értik meg ,hogy igen az ő életükben.Engem kiráz a hideg a gondolattol is és más dolgok tesznek boldoggá.
Én is irtózom a gondolattól is. Eszemben sincs ... 35 vagyok. A stream tolja az aranyos cicákat is, elhittem. Kiprobaltam, 5 napig volt macskám. Szét karmolta a lábam, kinyirta a függönyt, éjjel nem hagy aludni.
Az atomizált társadalom nem kedvez az ősi ösztönök természetes működésének. Az ember kis törzsekben élt nagyon sokáig, és pontosan érezzük, hogy a sokáig védtelen utódok gondozása több emberes feladat, hiszen a szülőknek is mint egészséges fiataloknak részt kell vennie a törzs életében, a munkákban stb. Nagyon jól emlékszem, hogy a szüleim mennyire le voltak terhelve, amikor már hárman voltunk testvérek. Anyám minden erejével azon volt, hogy ne tegyünk kárt önmagukban akaratlanul, vagy gyújtsuk fel a kis panellakást. Ki is készültek az idegei, de segítsége nem volt, így bírnia kellett. Mi a stressz mérgező közegében nőttünk fel. Apánk folyton dolgozott, hiszen anyámat és minket is el kellett tartania a keresetéből. Őt alig láttuk. Áh, a fenébe is, egy életre szólóan megtanultam, hogy ezt az egész őrületet ne ismételjem meg. Nincs se férjem, se gyermekem. Önmagam életben tartása is éppen elég nagy feladat.
Te vagy a tökéletes célközönsége ennek a videónak, aki megoldások helyett önigazolásokat keresett egész életében. Most meg hogy már késő, pláne jól jön egy ilyen összeállítás. :(
@@FR_-ij4zz Igazán felvállalhatnád az arcodat és a nevedet, ha már ilyen nagyvonalúan szeretsz sajnálkozni más helyes döntése kapcsán. Önigazolás? Boldoggá tesz a döntésem hogy nem löktem bele az élet véres arénájába egy érző lényt!
Aki nem érzi magát 100%-ig biztosnak, hogy igen, szeretne gyereket az könyörgöm az istenre: NE VÁLLALJON GYEREKET!!! Igen, a gyerekvállalás nehéz. Igen, nem “csak” boldogság, de mi az ami csak boldogság az életben? Valóban mindennek a boldogságról kell szólnia? Őszintén ki az aki itt igazán boldog állandóan, gyerekkel - gyerek nélkül, gazdagon - szegényen? Van olyan dolog az életben ami csak boldogságot ad, semmi negatívumot? Szerintem nincs. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy idő után egyre nehezebb boldogságot találni, főleg amikor elkezd minden “meg lenni”. Amikor már nem probléma minden nap is akár étteremben enni, többé nem izgalmas. Amikor nem kell különösebb erőfeszítést tenni már semmiért, akkor semmi sem adja meg azt a végre valahára boldogság érzetet. A boldogság része -nekem- talán ehhez kapcsolódik, hogy kemény munka meghozza a gyümölcsét. Apró dolgok, mint amikor boldognak látom a gyerekem, amikor elmeséli milyen napja volt, amikor együtt főzünk hárman, vagy csak együtt vagyunk mint család. Amikor hatalmas erőfeszítéseket teszek a karácsonyi készülődésbe, de a végén látom az arcán, hogy megérte. Nekem ilyen formában ad boldogságot. A másik ez az áthidalhatatlan meg nem értés a két tábor között, tulajdonképpen onnan fakad, hogy tényleg lehetetlen. Ismertem magam gyerek előtt, teljesen más elképzeléseim voltak mindenről. Sose tudtam volna megérteni, miről beszélnek a gyerekesek, és ez így van jól. Most visszafele is ugyan ezt éreztem, hogy erről a témáról bármit mondtak a gyerektelen ismerőseim, azt nem tudom átérezni, megérteni. Mert a gyerekvállalás csak ilyen, nem lehet rá felkészülni, egy ugrás az ismeretlenbe, megváltoztat mindent, felforgat mindent. Amikor meg tanácsokat adtak, fu akkor komolyan fel is tudtam volna robbanni. A jellemfejlődéshez, felnőtté váláshoz a gyerek által meg szintén annyit fűznék hozzá, hogy ez is valós, nem mondom, hogy lehetetlen gyerek nélkül, de nehéz. Ez hasonló ahhoz, hogy valóban bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk az idő múlásával, kell e tisztelni ezért valakit? Szerintem, ha bárki visszatekint az 5 évvel korábbi énjére, meg a 10 évvel korábbi énjére, akkor biztos hogy fejlődött. Az relatív, hogy mennyit, milyen irányba, honnan. Én szeretem akivé váltam, amivé kovácsolódtam, mert ez inkább ilyen mint a kovácsolás, amikor addig ütik a vasat amíg meg nem edződik. Egyfajta büszkeség is ez, hogy igen erre is képes voltam. És talán ez a kényes része, hogy ilyenkor megkérdőjelezik a gyermektelenek, hogy ez valóban megéri-e? Van akinek igen, van akinek nem. Szerintem csak abban kell ebben a témában egyetérteni, hogy nem kell egyetérteni. Szóval ez az én személyes véleményem, nem tudom mások hogyan élték meg, írjátok le.
Én mióta az eszemet tudom soha nem akartam gyereket. Igen, önző vagyok,hiszen nem szeretném a szabad életem feladni egy gyerekért. Boldog vagyok attól, hogy magamnak illetve a férjemnek élhetek. Párválasztás során a legelején tisztáztam az álláspontomat a témával kapcsolatban, így a férjem is hasonlóan gondolkodik. 😊 Egyikünk sem tudja elképzelni az életet egy gyerekkel. Így is vannak vitáink mint minden normális kapcsolatban, de sokkal kevesebb mint a gyerekes ismerőseinknek. Én elfogadom azt is akinek ez a mindene viszont cserébe ők is fogadják el az én álláspontom. 😊
2 majdnem felnőtt gyerek édesanyjaként teljesen megértem ha valaki nem szeretne gyereket. Imádom a lányaimat de sokszor tényleg nehéz szülőnek lenni. 😊
Nincs gyerekem, és nem is szeretnék. Egész gyerekkoromban azt verték belém (szó szerint) a szüleim, hogy én tettem tönkre a kapcsolatukat és az életüket azzal, hogy megszülettem. Ismerősi, rokoni körben is látom, hogy a gyerek érkezése mennyire megvisel mindenkit, illetve napi szinten olvasni a kiakadó anyák posztjait a közösségi oldalakon. Én soha nem láttam a gyerekvállalást pozitív dolognak, ráadásul már gyerekkoromban sem bírtam magam körül elviselni a nálam fiatalabb gyerekeket. Nem tudtam velük mit kezdeni, és ez így van a mai napig. 11 éves korom óta tudom, hogy én ebből ki akarok maradni, és azóta is töretlen a hozzáállásom, sőt, inkább egyre több okot fel tudok sorolni, ami miatt soha nem vállalnék gyereket. Persze megkaptam már én is, hogy meg fogom bánni. De nem fogom. És ha mégis? Akkor inkább azt bánjam meg, hogy nem lett gyerekem, mint azt, hogy lett. Az utóbbi sokkal rosszabb, és legalább két ember életét teszi tönkre.
@@miribumbi7148 szerintem meg szuper az, amikor valaki felvállalj a tudatos gyermektelenséget, legyen ennek bármi az oka és továbbra is mindenkinek a magánügye, hogy vállal e gyereket... sokkal inkább tisztelem azt, aki nem vállal, mint aki meggondolatlanul vállal
16 éves koromban azt gondoltam 20 évesen már biztos férjnél leszek, 21 évesen meg már úton lesz a gyerek. 21 vagyok, és most úgy érzem hogy házasodni még nem szeretnék, gyereket meg talán egyáltalán. Mivel időközben rájöttem arra mennyi "nyűggel" jár egy gyerek. Hord ki, szüld meg, tartsd el, tanítsd, stbstb, és arra jöttem rá, hogy nekem ehhez se kedvem, sem idegzetem nem lenne. Így jól megvagyok gyerek nélkül még egy 10 évet biztosan 😂 Nagyon sokat gyógyúlt az arcod, így tovább, kitartást!☺️
Én is így vagyok😂15-16 évesen ott voltam, hogy majd lesz 3 gyerekem 25 éves korom körül... 😂 hát 28-at töltöttem és azóta rájöttem hogy most ehhez egyáltalán nincs semmi hangulatom, de még egy normális párkapcsolatom se volt😅 aztán majd még elválik mi lesz ezzel. Egyelőre nem
Én nem szoktam kommentet írni, de most úgy éreztem muszáj ezzel a témával kapcsolatban megszólalnom. Én egyedülálló anyuka vagyok, imádom a gyermekem és az anyaságot, de őszintén nem egyszerű dolog a gyereknevelés. Nem mindenkinek való a gyerekvállalás, ennek nehézségeiről többször és többet kellene beszélni, és én is egyet értek abban hogy gyermeket tudatosan felkészülve kellene vállalni. Végre valaki videót készít erről az érzékeny témáról is. Tetszett a videó és remélem minnél többen látják majd.
Azt hiszem ez a legjobb videó amit ebben a témában hallottam! Tű pontos! 3 gyerekes anyaként azt mondom és gondolom, hogy nincs a világon ennél nagyobb csoda és ennél nagyobb szívás! Őszintén nem tudom, hogy ha újra kezdhetném, ugyan ezt választanám-e! Minden nap hiányérzetem van a saját anyaságommal kapcsolatban és legbelül bosszant, hogy nem tudok a saját magam által “megálmodott” képnek megfelelni! Szerintem ez már elkísér, amíg élek!
Én 44 éves vagyok. Tudatosan gyermektelen voltam, most meg már nem is lehetne gyerekem, eü okok miatt (plusz a korom miatt is). Életem legjobb döntése volt, hogy nem szültem, mindennap hálás vagyok magamnak a döntésemért. 👍🏻
A videó színvonalas, körültekintő, ahogy Tőled,Attis megszoktuk❤ Részemről maradok gyerek párti, még ha nehéz is 😯 fizikailag néha, 😃mentálisan egyfolytában, 😐anyagilag sokszor. ☺Valahogy a gyerekek egyszerű létezése mindíg talpraállítja az embert, erőt és ötleteket ad, hogyan menjünk tovább. Négy gyerekről álmodtam, kamasz koromtól tervezgettem, miket fogunk csinálni, hogyan fogom tanítani őket. Az orvos csak hármat engedett, de ha rajtam múlik örökbe is fogadtam volna még, akár többet is❣ Ma már diplomás, családos felnőtt mindhárom. Ha rájuk nézek, büszke milliomos vagyok, valójában nincs "vagyonom" . Egy biztos: a gyerekek miatt mindig meg kellett találnom az anyagi lehetőségeket. 😁Voltak szuper évek anyagilag, és 😢jó nagy gödrök is, ☝️DE EGYÜTTMŰKÖDVE mindenből kimásztunk❣ 🤔Talán túl komoly traumáik sem maradtak emiatt.😉
Egy 5 éves egy 3 éves és egy 6 hetes fiú apukaja vagyok. Elképesztően kemény rendezés így az élet DE semmi nem adott annyi energiát és örömöt mint a fiaim. Emellett folyamatos lelkiismeret furdalásom vanamiatt, hogy nem vagyok eleget velük. Megértem azokat is akik nem vállalnak gyereket viszont nekem így lett teljes az életem úgy érzem.😊
Olyan ez mint a magas hegymászás. Sokba kerül, veszélyes, fázol, kapkodsz a levegő után, fáj a fejed az agyödémától, beszűlt tudattal érsz fel a csúcsra ( Ha egyáltalan feljutsz) És mégis újra és újra megteszed a következő években. Sok évvel a gyerekeim megszületése után örülök hogy vállaltam az ezzel járó nehéz éveket. Amiket elmondtál negatívumként ez ugyan pontonként mind igaz de amikor megszülettek a gyerekeim ezek valahogy felül íródtak. Nem zavart hogy csökkent az életszinvonalunk, hogy többet kellett dolgoznom családfenntartóként. Mikor még gyermektelen voltam nem gondoltam volna hogy ilyen erős érzelmi kötődés fog kialakulni köztem és a gyerekeim között. Most hogy ők már felnőttek életem egyik legjobb döntésének tartom hogy gyerekeim lettek.
Már gyerekként sem szerettem a többi gyereket, idegesítőnek, butának tartottam őket, nem barátkoztam velük, inkább a felnőttek társaságát kerestem, és már akkor is teljesen biztos voltam benne, hogy én nem szeretnék majd gyereket. Persze akkor még mit sem tudtam a dolgok mikéntjéről, és azt hittem, hogy a gyerek az automatikusan lesz minden felnőtt nőnek, úgy ahogy például a melleik is kifejlődnek. Éppen ezért rettegtem attól hogy felnövök, és egyszer csak majd az én hasamban is elkezd nőni a baba... 😱😱😱 Persze mindenki csak legyintett, hogy majd eljön az idő hogy akarni fogsz, de ez a mai napig nem következett be, pedig már 32 vagyok, és a leghatározottabban tudom, hogy SOHA nem szeretnék gyereket! Próbáltak engem is megtéríteni, elmagyarázni nekem, hogy nem vagyok normális, meg hogy egyedül fogok maradni, mert minden normális férfi gyereket akar majd, és el fognak hagyni... Hát nem jött be, boldog kapcsolatban élek egy olyan férfival, aki hozzám hasonlóan szintén nem akar gyereket! És köszönöm szépen, így tökéletes az életem, ahogyan van, nem kívánom megváltoztatni sem az unokázni vágyó szüleim, sem a csokot osztogató, minen áron nyakra-főre szaporodásra utasító állambácsi miatt! Akiket pedig ilyesmivel - de főleg a pénzzel - bele lehet hajtani a gyerekvállalásba úgy, hogy egyébként nem vágynak rá, azokat mélységesen elítélem, és teljes mértékben megérdemlik a sorsukat (boldogtalanság, megbánás, válás, stb...)!
A gyerekvállalás olyan mint a foci: mindenki jobban ért hozzá annál, aki épp csinálni próbálja. És mindenki felhatalmazva is érzi magát, hogy beleszóljon, követelőzzön, előírjon, jobban-tudjon, szemrehányjon, felelőssé tegyen kb. bármiért és mindenért. A gyerekvállalás akkor lehet talán boldogság, ha olyan család vesz körül mind a te, mind a párod oldaláról, akikre lehet számítani és nem kizárólag saját csodálatos (mégsem működő) hozzáértésükkel vannak eltelve.
Ez jó sejtelmes szöveg lett😮 Írjál tömören magyarul, kérlek, hogy egy magamfajta fogyatékos is értse😉 Mi a gondod? A szüleid❓👉csináld jobban❗! A partnered❓👉nincs rá szükséged akkor, ha feltart! Simán csak félsz a jelenségtől❓ Nincs veszíteni valód❣
Szimpi, hogy szerény vagy, talán emiatt is alakult úgy , h nagyon sok ember kedvel, elképesztő sokan csipáznak, temérdek tömeg imád, és egy felfoghatatlan embertömeg nagyon szeret és tart megbízhatónak.. nem is alaptalanul 🤩☮️
Imádom a fiamat, szerintem fantasztikus ember lett belőle minden hibám ellenére. A terhesség, szülés körüli orvosi és társadalmi hozzáállás viszont valósággal traumatizált.
@@livmarlin4259igen, de ez gyerek nélkül is kialakulhat. Csak idő kell hozzá (öregedés), na meg mondjuk ha leszalad-felszalad 10-20-30 kg, és nincs pénz plasztikai sebészre... voila.
Nagyon nagyon szuper videó, 100000%-ig támogatom, osztottam. Le a kalappal, hogy a legkeményebb témákat is bevállalod, dacolva a várható negativitással, hogy az értelem fényét vidd ezekre a nehéz területekre!
De jó volt ezt hallani! Időnként nagyon jó a megerősítés, hogy nem csak én gondolkodok így. 😄 Az a baj, hogy volt akitől (más témával kapcsolatban) azt is hallottam, hogy nem az a cél, hogy boldogságot okozzunk. Szóval szerintem sok embernek azt is el kellene magyarázni, hogy miért fontos az, hogy a gyerekek és a felnőtt emberek boldogok legyenek. Ha pl a szülő boldogtalan a szülő szerepben, az boldogtalan, esetleg bántalmazott, elhanyagolt gyereket eredményez, a boldogtalan, bántalmazott, elhanyagolt gyerekekből pedig nagy eséllyel lehetnek a társadalom számára veszélyes emberek, de minimum megbetegített lelkü emberek, akik nem tudják előrevinni a társadalmat. Szóval az, hogy egy társadalomban boldog gyerekek és felnőttek legyenek, az az egész társadalom alapvető érdeke, csak sok embernek először az alapoknál kellene kezdeni, azzal, hogy megértsék miért fontos a boldogság. (Egyébként jól áll a szakáll is. 😄)
Ebből kiindulva az alapok ott kezdődnének, hogy definiálod mi a boldogság. Aztán meghatározod mit jelent boldog életet élni. Lehet-e mélypontok, küzdelmek és lemondások nélkül boldog életet élni. Létezik-e boldog tudatlanság, és ha igen, akarjuk-e mi azt magunknak. Vajon a boldogság mint életcél, nem csupán egy hazugsága a fogyasztói társadalomnak? Vedd fel, edd meg, nézd meg, hogy megkapd az állandó pillanatnyi boldogságot, és észre se vedd mennyire rettegsz attól, hogy azt elveszíted. Vegyél szépséget, egészséget, biztonságot, nehogy neked ne legyen, mert a tökéletlenség biztosan boldogtalanság. Mekkora kamu ez. Csak az tudja aki élt már. :) Szóval nem, a boldogság szerintem sohasem lehet cél. Az a következménye annak, ha tudsz szeretni másokat jobban önmagadnál.
@@JusztinaLBerta Igen. A boldogság alatt én sem azokat az anyagi dolgokat értettem, amikről a média és a reklámok azt hazudják, hogy boldog leszel tőlük. A boldogság alatt én azt a jóleső érzést értettem, amit csak a szeretet tud adni. Talán közhelyesen hangzik, de szeretet nélkül tényleg nincs boldogság. Ezért írtam azt, hogy aki pl nem boldog a szülői szerepben az nem tud szeretetet adni sem a gyerekének. Az a gyerek pedig, aki nem kap szeretetet szintén nem lesz boldog, és ezért szintén nem lesz képes szeretetet adni. Az az ember pedig, aki nem képes szeretni, könnyen fog bántani másokat. Nem tudom, lehet kicsit zavarosan fogalmaztam. 😄 Én azt, hogy fontos, hogy boldog emberek legyenek egy társadalomban, azt úgy értettem, hogy a boldogság azért fontos, mert az annak a jele, hogy az emberek életében jelen van a szeretet. Persze, ha a gyereket úgy nevelik, hogy neki mindent lehet, és a világ csak őérte van, az a másik véglet, ami megintcsak ugyanolyan káros, mint az elhanyagolás. Ha egy gyereket burokban nevelünk és nem készítjük fel arra, hogy történnek rossz dolgok is, azzal sokat ártunk neki. Rossz dolgok nélkül nem tudnánk értékelni a jót, a trükk az, hogy ezek megfelelő egyensúlyban, megfelelő arányban legyenek jelen a gyereknevelés során, amit mondani könnyű, kivitelezni viszont már annál nehezebb. És annak, akit szeretnek, annak a rossz dolgok kevésbé tudnak ártani. Ja és igen! A boldogság másik alapfeltétele az őszinteség, mert a "boldog tudatlanság" kiszolgáltatottá teszi a másikat, mivel az illető az igazság ismeretének hiányában nem tud reális döntést hozni. Éppen ezért "kegyes hazugságban" tartani valakit, bármilyen jószándékkal is az egyik legártalmasabb dolog. Van az a mondás, hogy "a tudás hatalom." Tudom, kicsit elkanyarodtam a gyerekvállalás témájától, csak ezeket tisztázni szerettem volna. 😄
@@hajnalkagyimothy4069 Értem, de szerintem ez fordítva működik. Ha képes vagy szeretni, akkor boldog leszel. 3 óra alvással is, meg minden nehézség ellenére is. Aki nem boldog szülőként, azért mert a gyereknevelés nehéz, az nem a gyerek vagy a társadalom hibája. És ezzel nem azt mondom, hogy nem kellene könnyebbé tenni vagy jobbá tenni dolgokat, de aki az ő boldogságáért vállal gyereket, mert az neki milyen jó lesz, az persze hogy csalódni fog. Aki meg áldozatvállalásként tekint a szülőségre, mert neki le kell mondania dolgokról, annak szintén nem fogja "megérni" ez az üzlet. Ezért írtam, hogy eleve mint cél, a boldogság elérhetetlen, és látod mégis mennyien félnek, hogy mi van ha nem lesznek boldogak vagy a gyereküknek nem tudnak elég boldogságot venni, és akkor meg minek is az egész. Hát tényleg, csak egy önálló tudat, egy saját világnézet, egy személy jön létre két ember elhatározásából, de ha nem tudnak annyit utazgatni mint azelőtt, akkor nem is olyan fontos.
@@JusztinaLBerta Az tényleg igaz, hogy gyereket nem azért kell vállalni, hogy majd öreg koromra legyen aki gondoskodik rólam, azt én sem szeretem, ha valaki üzleti befektetésként takint a gyerekre. A gyerek nem az én boldogságomért van, és pont ezért csak akkor szabad gyereket vállalni, amikor az ember már elég érett hozzá. Azzal, hogy mindenki azt sugallja, hogy a gyerekvállalás csak szép és jó, az tényleg ahhoz vezet, hogy az emberek elhamarkodottan vállalnak gyereket, anélkül, hogy reális képük lenne a tényleges helyzetről. Ha valaki úgy érzi, hogy még szeretne magára egy kis időt fordítani, szeretné magát egy-két dologban kipróbálni még, azzal nincs semmi baj. Sőt! Ha valaki egyáltalán nem is szeretne gyereket, mert más életcélja van, az is teljesen érthető. Nem is mindenki alkalmas szülőnek. És ezzel nincs semmi baj. Valakinek máshoz van tehettsége. És akkor inkább ne vállaljon gyereket. Az senkinek nem jó, ha úgy születik meg a gyerek, hogy a szülők még nem elég érettek a szülőségre, vagy tele vannak megvalósítatlan álmokkal, vagy nem is alkalmasak szülőnek. Egyébként mindenkire szükség van. A szülők legyenek magukra büszkék, mert nagyon fontos szerepet töltenek be, mivel ők nevelik a jövő generációját, és gyerekek nélkül nyílván kihalna az emberiség, és pl olyan tudósokra, és kutatókra is nagy szükség van, akik gyerek nélkül jobban tudnak a munkájukra koncentrálni, mert ők tudnak új, az emberiséget előrevivő dolgokat felfedezni, kifejleszteni. 😊
@@hajnalkagyimothy4069 Akkor egy másik megközelítést szeretnék behozni. A gyermekvállalásra úgy tekinteni mint egy projektre, vagy egy karrierlehetőségre, és ezt összehasonlítani egy "másik életcéllal" eleve téves elgondolás. Sőt maga az életcél választás is hibás elképzelés, inkább lehet a teljes életpálya egyes szakaszaihoz célokat rendelni, de az, hogy a te életednek mi értelme lenne, az nem olyasmi amit eldöntesz egyszer valamelyik ponton és onnantól kezdve az lesz az életed célja. Nem igazán értelmezhető a tehetség vagy a hozzáértés sem így önmagában, hogy pl. nekem a rák-kutatáshoz van tehetségem, nekem meg a népköltészethez, hiszen minden terület összetettebb ennél, és nem elég hozzá tudni, sokat tudni, sokáig tanulni, és sohasem csak egyetlen emberen múlik, hogy merre terelődik, mi fogja jobban érdekelni. Egy gyerek felnevelése ehhez képest annyiban más, hogy ahhoz még úgymond érteni sem lehet, és megérni rá sem igazán, de persze fel lehet készülni, tájékozódni, meghallgatni szakemberek és családtagok véleményét, elolvasni a különböző nevelési nézeteket és stílusokat, amitől lehetsz jobb szülő, de nem lehetsz jobb ember. És senki sem lehet jobb ember, ameddig nem képes változtatni magán valaki más érdekében, vagyis a döntés nem abban áll, hogy akarok vagy sem szülővé válni, hanem hogy tudok-e szeretni valakit akit még nem is ismerek, és vágyom-e őt megismerni annyira, hogy azért bármit megtegyek. Nem arról dönt ilyenkor az ember, hogy ez neki megfelelő "életforma" lenne-e, vagy inkább cukrászdát nyit a szomszéd utcában. A folyamat sem így működik, mert tényleg nem kell hogy mindenkinek legyen gyereke, sokan nem találják meg életük párját sem, vagy nem a megfelelő időben, vagy lesz egy olyan szenvedélye ami miatt nem is érdekli az egész családalapításos történet, és ahogy mondtad, ettől még lehet nagyszerű élete, de ez nem egy vagy-vagy választás. Nem az van, hogy nem vállalok gyereket, mert inkább csillagász leszek. Elvileg a gyermekvállalás egy természetes folyamat, mint ahogy nem mindenki tanul meg olvasni, de azért úgy vagyunk vele, hogy jó lenne ha mindenki tudna, vagy nem mindenki költözik el otthonról felnőtt korában, de azért vágyunk némi önállóságra, aztán van hogy elvagyunk borítékhajtogatóként egy üzletben, de aztán természetesnek vesszük, ha valaki felelősségteljesebb munkára vágyik egy idő után. A gyerek is úgy jön, hogy már nem a szüleid a legfontosabbak az életedben, megismersz valaki számodra nagyon fontosat, felépítesz vele egy saját, közös életet, és vágytok arra, hogy kettőtökből egy legyen. Igen, ez csak egyféle lehetőség, lehetne még számtalan, vágyhat valaki egyedül is gyermekre, vagy nevelheti egy pár mások gyermekét, vagy le is mondhat a gyermekvállalásról egy másik emberért, de ez nem egy valami helyett való döntés. Ez történik, mint ahogy beszélgetsz fél órát a munkatársaddal ha problémája van, vagy megnézel egy filmet, vagy írogatsz egy yt csatorna alatt vadidegeneknek, de ettől még nem leszel más, mint aki vagy, nem leszel más, mint aki lehetnél vagy lehettél volna. És ugyanúgy lehetsz asztronauta vagy tengerbiológus, és elismert festőművész vagy névtelen alkoholista, mert gyerekkel, gyerek mellett, vagy gyerek nélkül, de az élet az folyamatosan történik veled, és sosem fogod megtudni, hogy mi lehetett volna ha nem úgy történik, éppen ezért azt sem tudhatod, hogy egy gyerek felnevelése mellett végül jobb vagy rosszabb restaurátor lettél volna, mint gyermektelenül. Nem tudom kik sugallják, hogy a gyerekvállalás csak szép és jó, nyilván ugyanazok akik szerint a párkapcsolat is csak örök lángolás és szerelem, és biztos ebben a bandában vannak azok is, akik szerint ha leadsz 10 kilót több barátot és jobb munkád lesz, és ezek tutira kapcsolatban állnak azokkal az emberekkel akiknél mindig rend és tisztaság van otthon és akik soha életükben nem feküdtek még le fogmosás nélkül, de azért ha már itt gyerekvállalás a téma, akkor feltételezzünk már annyit, hogy felnőtt emberek döntenek erről, és én nem gondolnám hogy ennyien hiszik el azt, hogy a kisbaba pelenkázása pont olyan mint amilyet a tévéreklámokban látnak. Emellett meg másról sem lehet már szinte hallani, mint a kialvatlan, meggyötört, tönkrement kisgyermekes szülőkről, szóval nem éppen csak a rózsaszín cukiságot tolják elénk az emberek, de az van, hogy mindegyik igaz. Igaz a lehetetlen kibírása is, meg a mindennél csodálatosabb része is. Egyik sem hazugság, de egy gyermektelennek mindkettő félrevezető. Felesleges félelmek, tévképzetek, és soha meg nem valósuló vágyálmok halmaza. Aki ezek alapján akar döntést hozni, az mindegy mit választ, rosszul fog dönteni.
Sziasztok. Én cf vagyok, childfree, vagyis tudatosan gyerekmentes.kb.12 éves korom óta tudom, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, és szerencsémre olyan társam lett aki szintén cf. Sok minden összetevődött abban hogy nem akarok gyereket. Gyerekkori bántalmazás, ott megutáltam őket, a társadalmi nyomás, sablon klisék. Ki nyitja rád az ajtót, ki ad majd egy pohár vizet, az ilyen ne is szüljön. Látom, sokan szülnek segélyre, csokra, semmi egzisztencia, semmi kilátás, de 5 gyerek. Másrészt globálisan nézem. 20 éven belül 60 fokos klímában a vízért fogják ölni egymást a népek. Kösznem. És ez itt a reklám helye. "Gyermekmentes közösség" ez egy privát csoport. Én vagyok az admin, aki szeretne csatlakozni. Itt nem itélünk el senkit, aki nem akar gyereket. Sőt..
Kedves Attis! Rendszeres hallgatód, néződ vagyok. Kifejezetten jól áll a szakáll. Nagyon jól sikerült videónak tartom a mostanit. Nagyon jó szempontokat, érveket sorolsz fel benne, végre valaki aki mindkét oldalt bemutatja! Elnézést, hosszú lesz az írásom. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben a témáról. Röviden rólam: abszolút gyerekpárti vagyok. Úgy érzem, kár kihagyni ezt a "kalandot", de megértem a másik oldalt is. Nekem 4 fiam van, 6 éves, 4 éves és 2 éves ikrek. Akár 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam azt hogy: 4 gyerekem legyen, azt is hogy 4 fiam legyen (mindig is kislányra vágytam), az meg slusszpoén, hogy ikreink is lettek 😄Szóval ha ezekből bármelyiket megemlíti nekem X éve vki, kiröhögöm. Nagyon nehéz 4 kisgyerekkel! Alapból hármat terveztünk a férjemmel, (egykék vagyunk amúgy), de meglepetésként harmadszorra dupláztunk. Mostani fejemmel soknak érzem a négyet. Max 2 bőven elég. A legkisebb program is logisztikai megoldást igényel. Szerencsére anyósék közel laknak és nagyon sokat tudnak segíteni. Meghalnánk nélkülük néha. Emlékszem, mikor családban az ikreket bejelentettük, szó szerint apósomon és férjemen kívül senki nem örült! Azonnal a felmerülő problémákat látták. Kb. akkortájt költöztünk el és már kinőttük gyakorlatilag a házat (kertesház kis kerttel, 4 szobával), úristen hova tesszük a 4 gyereket, teljes átszervezés lakásügyileg, ugye már voltak cuccok a nagytesóktól, de mindenből még 1 kell, hova fér el stb, hogy lesz 7 személyes autónk, jesszus mi lesz a karrieremmel, egészségesebbek se leszünk, végtelenszer megkaptuk, hogy jól meggondoltuk ezt??? Közvetlen rokoni kör 1 hónapig ezeken rágódott, mire úgymond elfogadták. Kérdem én, mit lehetett tenni, ha már úton vannak a babák? Mi se akartunk egyszerre kettőt már 2 meglévő után... Ilyen az élet, kb. a lottó 5-ös helyzete..Későn kezdtük, 30 voltam az első szülésekor, de 4 év alatt a legtöbb családtagnál túlteljesítettünk. Én világéletemben ikerellenes voltam minden szempontból (nagyobb császáresély, koraszülés veszély, komplikációk, visszamaradások, a nevelésből származó nyilvánvaló nehézségek, egypetéjűek esetén nekem nem kell 2 "egyforma" gyerek meg hasonló okokból), és ezt férjem a kezdetektől tudta. Egyedül az ő apukájának volt anno kétpetéjű ikertestvére, aki sajnos kicsin meghalt, tehát apai ágon benne van a családban az ikresedés. Az én felemről egyáltalán nincs, főleg úgy, hogy örökbefogadott gyerek vagyok, de ezt csak 30 évesen tudtam meg. Férjem valahogy megérezte, vagy nem tudom...azzal idegesített, hogy ikreink is lesznek és bejött neki :) A második gyereknek egyáltalán nem tudtam örülni, csak a szülés után, ugyanis lelkibeteg voltam hogy nem lány. Szerintem ugyanez lett volna a harmadiknál, ha nem ikrek, ám ez teljesen új helyzet volt, így 1 percig sem meditáltam a nemeken. Ismerősi körben megkaptuk a szokásos sémaszövegeket, hogy "tökmindegy, csak egészséges legyen". Ennyi erővel egészséges lányunk és lehetett volna! Az utcán az ikrekkel vagy "de szépek, milyen gyönyörűek lennének lányként". Mind a néggyel sétálva kész látványosság vagyunk, idős nénikék rendszeresen részvétet nyilvánítanak, vagy beszólnak hogy "juj mind fiú", meg "majd a következő lány lesz". Na ez utóbbi mondattól a hideg kiráz. Mi közük hozzá, honnan veszik, hogy akarunk-e még (megjegyzem, isten ments, elköttettük magunkat mindketten az ikrek után 1 évvel), illetve mennyi garancia van hogy netán az 5. lány lenne??? Kivagyok ezektől az ismeretlenek általi kijelentésektől. Magyarországon amúgy azért is meg kell harcolni, hogy NE lehessen gyereked. Én kanosszajárást éltem át, mire sikerült a sterilizációt Magyarországon állami intézményben elintézni. Másfél évet harcoltam érte. 3 vérszerinti gyerek vagy betöltött 40 év és 2 nyilatkozat szükséges fél év után megismételve hogy akarod-e még mindig. Minden törvényi előírásnak megfeleltem, hormonbeteg vagyok, a többévnyi fogamzásgátló tabletta amit vizsgálat nélkül felírtak, gallyra vágott hormonálisan. Ahány orvoshoz mentem, MIND belémkötött és ellenezte az elköttetést. Magyarországon túl sok kiskapu van az orvosoknak e témában, beleköthetnek bármibe. Volt félretájékoztatás, 3x műtéti időpont elhalasztása, megalázás, betegjogi képviselő, minden. Végül egy másik kórházhoz fordultam, ahol csak annyit mondott a doki, hogy "Önnek TB alapon jár, és mit variált ennyit a másik kórház amikor minden stimmel?" Tragédia az orvosok hozzáállása a témához. Nőgyógyásztól, endokrinológustól és pszichiátertől volt papírom, hogy indokolt, de egyiket se fogadták el. Erősen tabusítva van az egész, a nők nem dönthetnek a saját testükről. Férfiaknál bezzeg semmi belekötés. Engem pszichiáterhez is elküldtek, hogy szükséges az indoklása...férjemnek nem kellett semmi gyakorlatilag a vasectomiához. Azon lovagolnak hogy végleges eljárás. Nem az! Lombikkal lehet még baba, sőt helyreállító műtét is létezik. Legyen az önköltséges és kész! Volt egy öreg orvos, aki mindennel megpróbálkozott hogy lebeszéljen: köttesse el magát a férj (nem mondtam neki, hogy pont aznap műtötték férjemet), hormonos spirált ajánlott (hormonbeteg vagyok, kösz, nem), jöhet új szerelem (az nem egyenlő új gyerekkel is, ötödiket nem tudunk vállalni, abortusz lenne), fiatal vagyok még (nem éreztem annak magam 35 évesen, biztonsággal fel akarom nevelni a négyet), és végül a legundorítóbbal: mi lesz velem hogyha baleset ér és az összes gyerekem odavész 🥶Na itt elszakadt a cérna, veszekedtem vele, hogy a gyerek nem pohárkészlet amit pótolni kell és lombikkal lehet még, nem tud semmivel lebeszélni, másfél éve kezdtem az igénylést. Ha itt is ellenállásba ütköztem volna, tuti mentem volna a médiához botrányt csinálni az ügyből, illetve emberi jogi és feminista szervezetekhez is. Erre végül abbahagyta a győzködést. Másnap elmentem a dokihoz aki ezt műti és 2 hét múlva megműtött.
Nagyon aranyos vagy! Nincs gyerekem,közèpkorú vagyok. Azt láttam,hogy sokan megidealizälják a gyerekvállalást! Az anyukám a pozitiv,habos babos illuzióval próbált etetni. Legdurvább kijelentèse «länyom nem szakîtottál volna,ha szültél volna gyereket"! Gyereket csak egy tudatos,hasonló mérlegelő embernek szülnèk,vagy nevelnèk egyszer!
Az egyéni életút ignorálása témához egy megjegyzés. 1990 előtt alacsony színvonalúbb volt minden,de kiszámithatóbb. Egy példa:az egyetemi diploma után mindenkinek volt állása,s nagyjából,a kor szintjén,meg lehetett élni pl.tanári fizuból is. Egy pedagógusházaspár is vállalhatottt gyereket. Köszönöm a videót,nagyon jó,érdekes. Minden 25 év alatti fiatal számára kötelezővé tenném a megtekintését.
Imádom a témát! Két gyerekem van, hát nem könnyű... Az első év számomra még a könnyebbek közé tartozik, a második sokkal nehezebb. Mondjuk jó alvók szerencsére 🥰 De persze kaptunk egy kis nehezítést is, a nagyobb ASD és ADHD, mellette magas 130IQ-val rendelkezik. Egy csoda, de nehéz! A kicsi lombik baba és koraszülött, így ez kemény időszak volt. Viszont vele sokkal könnyebb az élet, főleg a bátyó után érzem ezt. Őszintén azt gondolom, nem csinálnám vissza, imádok velük lenni, de egyáltalán nem könnyű!
Sajnos az olyan ismerőseimet töröltem, ignoráltam, akik mindent kiposztolnak, meztelen, 1. Evés... 1 fog... 1 fagyi... és minden kérdésre egy randomizált baba kép a válasz... Nagyon irritáló... és kevés szülő az akinek nem halnak meg az épp agysejtjei a gyerek megszületése után... szeretem a gyerekeket, de rengeteg "szülő" a közösségi médiának szül... mert tudom onnan kaparja fel a nemlétező önbizalmát, és ezért nem trend a privátszféra... de tekintettel lehetnének a gyerekre... Dehát like piacon többet érsz...😏
Jajj, engem is kiakasztanak az ilyen szülők, pedig én is kétgyerekes anyuka vagyok. Csak kevés kép van fenn a gyerekeimről, még csak nem is minden évben tettem fel, most meg már az arcuk se kerül fel. Volt olyan ismerősöm, aki hetente többször töltött fel képet. És volt, aki meztelen képet is. Ez beteges, szabad út a pedofiloknak. Ami engem aggaszt, hogy ezek a gyerekek mit fognak érezni felnőttként, mikor majd a munkahelyén előkerül a ciki gyermekkori képáradat. Vagy akár már középiskolában kicikizik egymást. Erre sajnos még nincs törvény, de sok év múlva lesz. Magyarország ilyen téren úgy el van maradva. Német és angol UA-camrek nagyon hangosan felszólalnak a gyerek extrém módon kiposztolása ellen. Magyarországon meg.... Egy Facebook anyukás csoportban néhány naponta kiposztolta valaki a gyerekét " Hasonló korú babákat nézegetnénk" felirat mellette a gyerek neve meg kora. Aztán a sok bolond meg kortól függetlenül már tette is fel a gyerekeket. Onnan amúgy engem kitettek, mert nem tetszett egy MLM elleni kommentem. Sok beteg elme szül, akiknek nem kellene. Ezért sem értek egyet a hülye magyar "családtámogatási" renszerrel, mert családot valójában nem támogatnak, csak kell, hogy a buták szüljenek, hogy hátha buták lesznek a gyerek is, és könnyebb irányítani a népet.
@@mariannerdosez a családtámogatási rendszer egy vicc, csak jól hangzó frázis, aki tudja, kihasználja, de am az igazán fontos dolgokat nem támogatja. Mondjuk az utolsó napokban, nagy hassal lehessen megoldani helyben a kötelező vizsgálatokat, ne kelljen utazni fél-egy órát a megyeszékhelyig - pedig városról beszélünk... Meg úgy egyáltalán, minden sz@rért utazni kellett... A kötelező tanácsadás pedig annyiból állt, h egy méternél nem jött közelebb a doki, megkérdezte, hogy vagyok, kiállította a beutalókat, és valahogy mégis megállapította, hogy van az uterusom 😂 Apaszabi nyugodtan lehetne sokkal hosszabb, az Apák is szeretnének a Babával megismerkedni, ami munka mellett elég nehéz. Stb, stb, sok apró dolog, amivel annyit lehetne valóban segíteni...
Ezek a szülői viselkedések engem is kiborítanak. Ezért sem posztolok semmit a gyerekemről, illetve senkinek nem is áradozok róla. Akit érdekel a gyerekem az úgy is megkérdezi mi van vele akit meg nem, annak nem kötöm az orrára.
Szia Attis ! Én is úgy állok hozzá a gyerekvállalás témához, hogy nagyon alaposan át kell gondolni, mert rengedeg időt, energiát, pénzt igényel, és ha belevágsz, nincs visszaút. Korábban szerettem volna gyereket, de sajnos az anyagi gondok, és a párkapcsolati problémák ezt nem tették lehetővé. Mostanra javult az anyagi helyzetem, de úgy érzem, hogy kifutottam az időből, gyerekvállalás mellett, nagyon nehezen tudnám teljesíteni a saját céljaimat, és jelenleg új párt se találok magamnak, bár ezt nem is nagyon eröltetem, a korábbi párkacsolataimban szerzett rossz tapasztalataim miatt. Sajnos jelenleg úgy gondolom, hogy számomra a gyerekvállalás inkább súlyos teher lenne, mint öröm és boldogság. És szerintem ezzel felelősségteljesen állok hozzá a dologhoz, megelőzvén, hogy három embernek legyen rossz élete.
Látom, szépen gyógyul az arcod. Csak így tovább! 🙂 50+-os gyerektelenként azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, én nem ezt az utat fogom járni. Csak egy ok az ezerből, amiért nem szültem: Erősen introvertáltként elképzelni sem tudom, hogy valaki más napi 24 órában üljön a nyakamon - ráadásul másodmagával, merthogy annak a gyereknek másik szülője is van -, rajtuk kívül meg semmi más ne létezzen számomra a világból, még én sem. Ezt abszolút nem nekem találták ki, úgyhogy a kérdezősködőket lesöpörtem, a családalapítást erőltető partnereket eltávolítottam az életemből és inkább tanultam, utaztam, azzal foglalkoztam, ami nem megnyomorít, hanem tényleg boldoggá tesz. Van, akinek a családalapítás az élete csúcsa, másnak meg nem. Ebbe senkinek sincs beleszólása, egyikünk ilyen, a másik olyan, a harmadik meg megint másmilyen. Ez mindenkinek a saját döntése, amivel együtt fog leélni egy életet.
Végre egy videó ami reálisan néz a dolgokra és nem elfogult egyik irányba se! Nekem március végén fog születni az első kisbabám, mi is sokat gondolkodtunk rajta és bár úgy érezzük készek vagyunk rá, tudom sok kihívás lesz még amire most nem is gondolunk. Egyébként a környezetemben én már úgy látom, pont, hogy kezdenek megfordulni a dolgok és sokkal több ember inkább nem vállal gyereket vagy kifejezetten gyerekellenes.
Egy három éves lányom van, azt tudom tanácsolni, hogy szakíts magadra egy kis időt minden nap, akár néhány órát is, úgy hogy senki sem zavar/ hozzád sem szól, amit alvásra, vagy pihenésre tudsz használni. Én az első három nap végére a kialvatlanság miatt elkezdtem halucinálni, és az idegösszeroppanás szélére kerültem.
Nagyon örülök, hogy gyógyulsz, csak így tovább, mi nagyon szurkolunk Neked! 💪🏻 Ami a videót illetni maximális hálám, hogy erről készült videó, és nyíltan lehet beszélni róla! 🙏🏻🙏🏻🙏🏻 Így igaz, gyerek vállalás semmihez se fogható öröm, érzés, ugyanakkor elképesztő küzdelem és lemondás is. Köszi még1x. (Egy főállású apuka)
Nagyon tetszett a videó. Gyors gyógyulást, egészséget kívànok. Hàrom gyerekes apukaként azt gondolom, hogy csak nagyon szeretetteljes, erős bizalmi kapcsoltban lèvő pàroknak szabadna gyermeket vàllalnia, akik előzőleg tàjèkozódtak a tèmàban. Erre hívja fel a figyelmet nagyon jól ez a sok gondolatot felébresztő videó. Gratulàlok és tovàbbi sok sikert kívànok!❤
Tennék egy aprócska, de szerintem jelentőségteljes kiegészítést: Nem "új élet", hanem egy addig soha nem létezett "személy". Akinek sikerül részben megértenie mekkora kiváltságos helyzet ez, hogy egy valakivé-válást nulláról végigkísérhet, az egyszerűen nem teszi ezt mérlegre a megszokott, kényelmes életével. Való igaz, hogy ha valaki egy eszközt lát a gyerekben, amit felhasználhat a saját boldogságára vagy kiteljesedésére, annak csalódás lesz, és a gyerek is sokat szenved miatta, szóval nem való mindenkinek. Az meg csak tény, hogy az óra ketyeg, de a gyerekvállaláshoz, neveléshez nem kell feltétlen szülni, de még csak hazavinni sem gyereket. Szerintem valamilyen szinten mindig egy vakugrás maga a döntés, akkor is ha felelősséggel, előrelátóan vállalja valaki. Nem lehet kiszámolni egy kockás papíron az életet. Sokan megpróbálják, valameddig működik is, de a lényeg (gyerek nélkül is), az emberi kapcsolatok hatására történő változás, formálódás. Persze ha mindig a biztonságra törekvés a cél, akkor simán válhat az emberből egy nagyon sportos, világlátott, hatdiplomás, jólfésült és jólöltözött hulla 99 éves korára, akinek még mahagóni koporsóra is tellett. Mindenkinek mást jelent teljes életet élni. Ja, ezzel kapcsolatban még egy fontos kiegészítés: A teljes élet, meg a boldog élet, az nem feltétlen ugyanaz. Vagyis egész biztosan nem. A gyereknevelés meg olyan, amit senki nem tud jól csinálni. Mindenki elrontja. Az viszont egy elvárható minimum lenne, hogy nem tekintjük kevesebbnek, mint egy embert. Szerintem már ez is sokat jelentene a jelenlegi társadalomban.
Jaj. Ne felejtsük el vannak akiknek nem lehet biológialig nem tud gyereket létre hozni. Ők meg akkor már nem is lehetnek boldogok? A csapból is ez folyik gyerek kell a boldogsághoz, az ismerősöm meg szingliként ott omlik össze és szinte meg akar halni, mert a boldogsághoz, pár, gyerek, meg mittudom én mi kell, pedig még az egészségéért küzd. Miért nem lehet társadalmilag elfogadott,h valakinek nincs, mert nem lehet biológialig?
@@gyongyverszecsenyi4323 Tudod mit jelent ha azt mondom keresd meg a szövegemben a 3. bekezdést és értelmezd az ott leírtakat? Vagy írni akartál valamit és véletlenül ide sikerült, de nem ide szántad?
Ez egy nagyon klassz videó lett Attis! Írom ezt úgy hogy traumatikus várandósságom és szülésem volt, plusz a depresszió és a szorongás is elért. Nagyon nagyon fontos téma! Még még még!
De jó látni, hogy már egyszerre pislogsz! Így kívülállóként már teljesen gyógyultnak tűnsz. Te biztos érzed még a különbséget, de jó látni, hogy ennyire gyorsan gyógyulsz. A szakáll még mindig nagyon király. A Videó meg hozza a szokásos, magas minőséget.
Hát én nem akarok gyereket, mert valószínű végig kéne szenvednie a globális felmelegedés legrosszabb részét, szerintem 2100 környékére kihalunk hacsak nem segít a mesterséges inteligencia. Meg azért sem akarok gyereket mert túl nagy felelőség és semmi kedvem egy gyereket felnevelni amikor még csak magamról se tudok gondoskodni, meg ott van az is ha a gyereknek valami súlyos baja lenne akkor végig aggódhatnám az életem mondjuk ha nem lenne baja akkor is sokat kéne aggódni érte, úgyhogy összességében nem éri meg.
Ez egyszerűen annyira gyönyörűen és tökéletesen össze van szedve, hogy nem fűzök hozzá semmi pluszt, csak, hogy gratulálok, emelem kalapom! Plusz nagyon örülök, hogy már sokkal jobban vagy! :)
Üdvözöllek! Mindent elmondtál, amit én eddig nem mertem, érthető okok miatt. Maximálisan egyet értek. További sok sikert, jó egészséget, boldogságot! Szilvi
Gratulálok. Ez a téma igen komplex mégis objektív világos szempontok szerint van összeállítva és még sincs elveszés elmelyules egyetlen szemszögben sem. Inkább egy jó összkép ami sokmindenre felhivja a figyelmet és valóban sikerült egyensúlyba hozni az összképet a, gyerekvallalassal kapcsolatban. Gyógyulást kivánok.
Nagyon jó videó, köszönjük! Sok nőt ismerek, akik imádják a gyerekeiket, de azt mondják, ha újra kezdhetnék, nem szülnének. A nyomás, a rózsaszín imázs nagy úr. Én szerettem volna, de jobban tettem,hogy nem vállaltam. Szüljön, aki egészséges és egészséges,boldog babát nevelhet. Nem tudtam volna megbírkózni azzal, hogy megnyomorítom a hőn áhított gyermekem, mert örölte a betegségeim.
Hát szerintem sokan azért bánják meg, mert valójában nem is akartak gyereket, hanem csak rájuk lett erőltetve ez a szerep, vagy azért vállaltak gyereket, mert ez az élet rendje, meg másnak is van, stb. De egyébként én sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek a szülei megbánták a gyerekvállalást. Sajnos sok esetben a gyereken csattan ez az egész..
Atis... minden elismerésem. Ismét nagyon beleástad magad a témába. Nagyon hasznos videó és nagyon örülnék neki, ha a társadalomban őszíntén lehetne beszélni ezekről a nehézségekről, anélkül, hogy megköveznének. Kis kiegészítés, hogy maga a várandósság is lehet nagyon megterhelő. Ismerek olyanokat, akik hónapokig járni nem tudtak és tolószékbe kerültek. A kislányomnál a 6. hónapokig minden nap minden percében erős hányingerem volt. A szülés semmi volt ahhoz képest, nem is akartam emiatt másodikat, mert féltem, hogy ezt még egyszer át kell élnem. Végül mégis terhes vagyok most a 2. picúrral, és sajnos megint egész napos hányinger kínoz. Harmadjára ezt biztosan nem tudom végigcsinálni. Nem beszélve arról, hogy segítség nélkül így is nagyon nehéz.
Nagy jól összefoglalt videó lett. Mint friss apuka tudom mondani, h nem való mindenkinek és teljesen megértem azokat akik nem válallják ezt a sokszor nehéz életutat.
Nagyon szépen javul az arcod!! Nagyon sok áldást kívánok Neked szeretettel. :) Nem vagyok szülő. Úgy alakult az életem, hogy nagyon józannak kellett lennem a családalapítás kapcsán. Mindig szerettem a gyerekeket, de mégis úgy döntöttem, hogy mindenáron nem akarok gyereket - elsősorban- a fizikai állapotom miatt, mivel szülési sérülés történt velem. Jó döntés volt ebben a speciális élethelyzetben. Noha a gyászt, azért hordozom, de a jelen most is engem igazolt. Ez tényleg egy egyéni életút. A férfiaktól éppen a speciális élethelyzetem miatt csak elismerést kaptam, hogy ebben az esetben ez volt a felelősségteljes döntés. Persze én is megkaptam, hogy....
32 èvesen szültem Csíkszeredában. mindig is tudtam, hogy szeretnék gyereket, de valahogy mindig a tàvoli jövőben kèpzeltem el. szerettem a gyerekeket addig is, úgy egy órát..😁 szakmàmból kifolyólag (koreográfus) nagyon pörgős volt az èletem, így nem láttam magam előtt. A házassàg ès egy húzósabb projekt lezàrása utáni egy reggel arra ébredtem, hogy okè, mostmár jöhet, ha akar. Következő hónapban teherbe estem. A lemondások ellenère is nagyon boldog időszak volt, sok energiám volt, táncórák, próbàk,előadások, programszervezèsek, közben fèszekrakás, sok olvasás-okosodás, ès az egyre erősödő mozgások a pocakban. Nem voltam rosszul egyáltalán,az első pár hètben volt nagyobb étkezés után egy kis èmelygès tapasztalható. A szülès nem volt ugyan sètagalopp, de ott lehetett velem apuka a vajúdás komolyabb szakaszában, a szülèsnèl ès utána is. bár a romániai egèszsègügy nem hìres, a csìkszeredai szülèszet ès újszülött osztályon nagyon pozitív csalódás èrt. Majdnem kèt órás az aranyóra, ami nagyon meghitt ès csodàs volt. Az ott dolgozók kedvesek, tàmogatóak, segìtőkèszek. A kislányom most 9 hónapos. soha egy percig sem bàntam. új oldalamat ismertem meg. sosem hittem, hogy ennyire fogom szeretni az anyaságot. nem kìnlódtam a szoptatással csak nagyon minimálisan, èjszaka alszunk, ha èbred sem sìr, csak mondikál, amìg cicit kap, pár perc ès alszunk tovább. nagyon kiegyensúlyozott, szìvesen kóstol, jól eszik, egy igazi tündèr. Apuka ès lánya közt a kapcsolat szoros hisz mindenből kiveszi a rèszèt. egymásra is marad időnk, energiánk, szeretetünk. A leàny egy hónapos korától szinte minden hónapban voltunk lagziban, kirándulni, fesztiválozni (persze most nem úgy, mint anno🤭). 5 hónapos volt, mikor heti 2 órában (a kèszülèssel együtt is max 4) tanìtani kezdtem, ami pont jó arra, hogy kicsit a saját dolgaimmal is foglalkozzak. Mellette tudok szervezni is ezt-azt. Ami a barátokat illeti, valóban van akivel tapasztalható távolodás, de úgyhiszem termèszetes, hogy kevesebbet keresik gyermekesek társaságát, amikor nekik nincs. majd felvesszük a fonalat ès a baràtság ott folytatódik, ahol abbamaradt, ha úgy kell lennie. sok lemondással jàr a gyerek, de ezek a dolgok valahogy jönnek is maguktól. nem esik nehezemre hazajönni egy baràti bandàzós estèről, sőt, alig vàrom. A nagyszülők imádják, amiben tudnak segítenek. tudom,hogy szerencsèsek vagyunk, ès nem minden eset ilyen, de gondoltam megosztom veletek, hogy ilyen is van, hogy igazán egyensúlyban vannak a dolgok. ez èletem legcsodálatosabb kalandja.
Aki nem szeretne gyereket, az gyerekMENTES, nem ellenes. Légyszi, ne keverjük ezt a kettőt, mert baromira kártékony amellett, hogy téves. Nem akarni gyereket vállalni és ellene lenni más dolog.
Néha maga az őrültek háza🙈 amikor 5 másodperc alatt szetszednek mindent, amikor szünet nélkül be nem áll a szájuk, amikor összevesznek és tépik az idegeimet. De összességében semmivel nem ér fel, amikor egy faraszto nap utan odabújnak, vagy amikor hétvégente mar hajnalban a fejünkön ugrálnak(bezzeg iskolaidőben úgy kell őket felverni😂) Szoval a lényeg, hogy sokszor maga a hetedik mennyorszag, de nem csak csupa móka kacagás. Egy életre szóló elköteleződés, főleg az első időkben. Bizony sok lemondással is tud járni, de idővel alakul. Segítség nelkul nehéz, az én idő bizony nagyon fontos, hogy az anyuka es az apuka kulon-kulon es egyutt kettesben is gyerekmentesen tudjanak pihenni. Szoval ez egy nagyon osszetett tema. (3 lányunk van, 9,7 es 3 evesek es majd evekkel kesobb fog kiderulni, jol neveltuk-e őket, szoval még ez is lutri😂)
30 éves koromig nem akartam gyereket. 33 éves koromban született meg az első gyerekem. Öt fiam lett 😂 Olyan ez, mint a hegymászás, laikusnak tök érthetetlen, mi a francot élvezhet ezen bárki, de azért rá lehet pörögni ❤
Nagyon örülök Atis, hogy megint vállaltad és ilyen megosztó témáról mondtad el a véleményed, készítettél videót. Köszönjük! ❤ Remélem, hogy sok emberhez eljut! Az arcod nagyon szépen gyógyul, gratulálok! :)))
Nagyon jó videó!!!! Sok minden fogalmazódott meg bennem, megpróbálom most a videó végén összeszedni 1. Jelenleg nagyon foglalkoztat ez a téma, hadi lábon állok én is, hogy majd egyszer akarom e, milyen lenne, stb 2. Baromi jól áll a szakáll, ha apuka leszel hozd majd vissza mindenképp 😆 3. Nagyon hiánypótló tartalom, tényleg kevesebbet hallani az egésznek az árnyoldaláról, remélem minél több emberhez eljut ez a videó 4. Baromi jók voltak a szempontok és a végén a mikről lehetne, vagy inkább kellene beszélgetni a témában
Két gyerekem van. Elsőre nahyon akartam. Csak 1 gyereket, nem többet. Aztán lett még egy...sírtam mikor pozitív lett a teszt.😂 Ennek már 6 éve. Túléltem, de már az elkötésre várok, mert akárhogy alalul az életem fixen nem akarok többet. Nem a gyerek miatt, mert tündériek, nem sok baj vplt velük, az alap megpróbáltatásokon viszonylag kómnyen átmentem. Könnyen szültem, azonnal tudtam, sokáig szoptatni, nem volt gomd a párommal való kapcsolatban, de én önmahamat olyan szinten elcesztettem, jofy azt sem tudtam ki vagyok, mit akarok, miért akarom azt a valamit. 🫣 Nem voltam depressziós, de ahogy a videóban is elhangzott, nahyon megborultam érzelmileg, mert a múlt béli rossz tapasztalatok a szüleim felől nahypn rányomták a bélyeget az anyaságomra. :( Ezért nem értek egyet a hülye Csokkal. Fiatalok úgy házasodnak össze és ígérnek oda 3 gyereket, hogy fogalmuk sincs milyen egy gyerekkel, aztán kettővel és aztán hárommal, esetleg 4 gyerekkel. Merr megsúgom mindegyikkel más és monél több van nemhofy egyszerűbb lesu merthog, rutin meg az écek, hanem nehezebb mert többfelé kell osztódni. 😬🫣🤦♀️ Előre be kéne jegyezni a naptárba úgy 5-10 év múlvára hogy a CSOK-os családok hány százaléka lett depressziós, hányan vannak még együtt és ebből hányan boldogtalanok, de együtt maradnak mert leláncolták magukat egy életre? Hány százalékuk lett elvált, hány gyerekkel? Mennyi gyereket ígértek oda és mennyi lett? Mennyi pár ígért többet és végül döntött úgy, hogy inkább nem vállal még gyereket....csak hogy életben maradjon,mert külömben megkattanna illetve el is válna. 🤔
Szerintem jól áll ez a szakáll. Nincs vele semmi baj. A témával kapcsolatban, mint 2 és fél éves gyermek apja, egyetértek! Hihetetlen boldogság, lelki plusz és Önfejlesztés, de társadalmi szinten túl van rózsaszínködösítve. Nem csak habos-babos világ. Nagyon nem. Egyetértek, hogy a helyes mederbe, szintre kell terelni a gyermekvállalásról alkotott képet! Akkor is, ha tudjuk, sejtjük, mondják stby, nem lehet felkészülni rá teljesen akkor sem, pedig én annak tartottam magam és becsülettel csinálom most is, de váratlan dolgok jöhetnek és azt az energia mennyiséget amire szükség van, nem lehet rá felkészülni. Hozzáteszem, hogy egyébként többre vagyunk képesek mint ahogy azt gondoltuk magunkról. Pl. az alvás példánál maradva, hogy milyen sok alvás ra van szükségünk és rájövünk hogy töredékével is beérjük.
Minden szavaddal egyetértek, Attis! :) Tök jó, h ezt a témát is feldolgoztad. Sokak nincsenek készen a gyerekvállalásra, mégis csak "belevágnak" mert miért ne, ha már úgy alakult... De sajnos többnyire ezek nem érnek túl jó véget. Nagyon sajnálom mindazokat a gyerekeket akik ilyen "felelőtlen" szülők mellett nőnek fel, mert szinte garantált, hogy nem lesz boldog gyerekkoruk... :( Sokan még saját magukat sem ismerték ki, nem szereztek élettapasztalatot és így kezdenek egy másik élet nevelgetésébe... Remélem, hogy egyre többen fognak elgondolkozni mielőtt belevágnak ebbe a hatalmas feladatba. Annyira furcsának tartom pl. hogy néha több feltételnek kell megfelelni akár egy kutya örökbefogadásánál, mint hogy valakinek saját gyereke lehessen... Mindenkinek kéne egy alapvető ismeretterjesztő és / vagy szülő fejlesztő tanfolyamra járni, mielőtt belevágna ilyesmibe, mert tényleg ez az egyik legnagyobb felelősséggel járó dolog, hiszen egy gyerek már nem visszacsinálható, és sok lelki traumát okozhatnak a meggondolatlan szülők. Remélem, hogy a jövőben már többen hallgatnak majd a saját belső hangra / ösztönre és akkor lesz gyerekük, amikor eljött a megfelelő idő, és nem akkor, amikor mások miatt "kell".
Nagyon örülök, hogy ezt a témát feldolgoztad! Valóban nagyon-nagyon komplex téma. Nővéremnek 3 kis lurkója van, az első gyerek születésekor együtt laktam velük, így testközelből tapasztaltam meg a gyerekvállalás nehézségeit. Imádom őket, nem is tudnám elképzelni a családunkat nélkülük, de eszméletlen sok energiát és lemondást igényel még a családtól is az ő nevelésük. Épp emiatt elképzelni se tudom, hogy bírják ezt napról napra a nővéremék. Most én kerültem abba a korba, hogy komolyan el kell gondolkodnom a témán, és lehet a fent leírt tapasztalatok miatt, de őszintén szorongást és rettegést érzek. Félek, hogy bírnám lelkileg, ha épp nincs jó napom és félelmet érzek azért is, hogy hogy tudnám életben tartani. Biztos felismerném azonnal, ha valami olyan baja van, hogy orvosi segítség kell? 😕
Köszönöm ezt a videót Attis! 24 éves koromra már az osztálytársaim majdnem fele vállalt gyermeket. Én inkább kimentem külföldre dolgozni. 12 évvel később szinte mindenhol lett 1,2,3 gyermek! Nekem meg lett 5 ingatlanom, amik életem végéig eltartanak.
Szerintem már vagyunk elegen. Mindenki had maxolja ki olyan irányba az életét, amitől jól érzi magát. Van aki az ordító kakigyárnak örül, van aki meg nem akar nyugdíjas korára senkire rászorulni, és felhasználja az ingatlanjait nyugdíjkiegészítésre. El lehet dönteni ki gondolkodik okosabban.
@@snflwr48 🤣🤣🤣🤣 nyugdíjas korodban te is undorító kakigyár leszel, akkor majd örülhetsz az 5 ingatlanodnak. Gratulálj a szüleidnek, hogy ők annak idején nem így gondolkodtak. Mondjuk a kommentedet látva, lehet hogy már megbánták.
Én 33 éves vagyok. Már a szülésről szóló sztorik is annyira traumatizáltak, hogy én sosem fogok szülni. Jelenleg nem szeretnék gyereket, ha mégis szeretnék én az örökbefogadás mellett döntenek. Viszont ez kb lehetetlen, mert egyedülálló vagyok nem jó anyagi helyzetben. A teljes 20-as éveim erről szóltak, hogy mikor lesz már gyerekem, mert fix párkapcsolatom van.
Nagyon köszönjük, szerintem erősen hiánytpotló video. szerintem ez még a felszínéhez a problémáknak, de már így is sok embernek ezekkel is nehéz szembesülni.. Egyetértek a legfontosabb, hogy minden ember számára más a boldogság
40-hez közeledvén nincs gyerekem, nem is akarok. Párom sincs, így nehéz is lenne. Nem tudom elviselni a gyereksírást, ha boltban hisztizik egy gyerek, minden bajom van. Másik meg az, hogy 8 milliárdan vagyunk, túlszaporodtunk. 5 milliárdan épp elegen lennénk. Ezért sem értem a 3+ gyerekes családokat, hogy nem gondolnak ebbe bele. Fogynak az erőforrások, emiatt a gyerekeik egy rosszabb világban fognak felnőni. Ez szerintem önzőség a szülők részéről. A legszánalmasabb, ha már van 5-6-7 gyerek és a következő is úton van, közösségi médiában és híradóban kunyerálnak, mert nem tudják etetni a gyerekeket. Ha nem akar valaki gyereket, nem is lesz neki. Védekezés, vagy nem kell nemi életet élni, ilyen egyszerű. CSOK-ot be kellene tiltani, az örökbefogadást pedig megkönnyíteni, mert sajnos túl sok az árva.
sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy majd az ő gyereke lesz az a zseni, aki egycsapásra megoldja a problémákat, pl. a klímaváltozást, és minden rendben lesz. Hát, elég merész gondolat, főleg a szegényebb, alacsonyabban edukált szülőktől.
Nem igaz. Sokkal könnyebb a külföldre költözés, mint a gyerekvállalás vagy nevelés. Nem is lehet összehasonlítani azt a felhőtlen szabadságot amit a külföldre költözés jelent gyerek nélkül.😂
Ez egy remek videó h elvegye az ember kedvét 🙂 A szülés utáni depresszió sok esetben pajzsmirigy gyulladás következménye, amit nem vizsgálnak automatikusan sajnos. Szerintem ahhoz nagyon naivnak kell lenni, h a gyermekvállalás rózsaszín ködbe legyen az ember fejében. Ez egy teljesen tudatos döntés(kellene legyen), ahol tudomásul kell venni, h a saját kis önző világunkat - ha ezt választjuk - meg kell osztani olyasvalakivel, aki minden porcikájában tőled fog függni. Ez képtelenség, h ne változtasson az életeden. Ha már a kezdeteknél tudod, h neked ez nem megy, akkor lehet jobb is kihagyni. Nem való minden mindenkinek. Ha békességed van abban ahogy döntöttél, az már elég 😊 Nálunk a 9. házassági évünkben született az első és most 3 évre rá jön a második. Látom bőven a különbségeket előtte utána. De sokkal teljesebb gyerekkel, mint nélküle az életünk. Akkor is ha olykor nap végére levágnám a fejem 😅
Van 2kisfiam. 2éves és 4hónapos és egy 3hónapos. Az esték poklok. Hasfájás után fog fájás. A nagy pedig hiszti korszakos. Sokszor vágyom új idegrendszerre. 😂 Mégis a legjobb döntésem volt. Nehéz nagyon, de imádom őket. Jó nagyon a videó. Nagyon sok minden igaz, amibe bele se gondolnak mások. (Ui: a legjobb szülésznőt találtam meg aki a 2.kisfiamnál is jött segíteni, úgy hogy már nem lehetett felfogadni mégis műszakja volt és bejött segíteni.)
Attis! Az első két hét otthon a gyerekkel életem legnyugodtabb és legmeghittebb időszaka volt. Férjem is itthon volt velünk szabadságon, emlékszem ültünk a kanapén, és néztünk egymásra, hogy akkor most mit kezdjünk ezzel a sok idővel? A gyerek csak aludt. Nagyokat pihentünk, sétáltunk együtt. Aztán már persze egyre többet van ébren, most 3 hónapos. Azt kell hogy mondjam, nem igazán változott miatta az életvitelünk, mi ugyanúgy eljárunk vele mindenhova. Már több nagy túrán (8-10 km/alkalom) túl vagyunk, járok vele jógázni, megyünk társaságba. (Ismerek persze olyan anyukát is aki a férje nélkül ki nem meri tenni a lábát a lakásból hasonló korú gyerekkel.) Elkezdtem mellette új “szakmát” tanulni, digitálisan rajzolni, ha már az ügyfelekkel időpontokon megjelenős munkámat nem tudom csinálni jelenleg. Szerintem nagyon alkalmazkodóképes kis lények, és sok múlik azon, szülőként is ki hogy kezeli a dolgokat. Mi beleillesztettük a gyereket az életünkbe, nem pedig a gyerek köré szerveztük újra az életünket. Persze tudom, vannak olyan párok, akiknek az életébe egyáltalán nem beilleszthető. Meg nagy mázlim is van az elsővel, lehet a másodikkal majd nem lesz, és akkor megváltozik kicsit a véleményem. Az lenne az igazán jó, ha csinálnál egy videót a témában majd akkor is, ha már lesz gyereked. Sokat hallott közhely, de tényleg nem tudod elképzelni milyen, amíg nem vagy benne, hiába látod közelről. És ezt én sem hittem el teljesen, amíg nem tapasztaltam meg. Ja, és hiába vagyok szülő, minden tiszteletem azoké, akik tudatosan gyermektelenek! Ja, és kifejezetten jól áll neked az arcszőrzet szerintem.
En is szerettem volna beilleszteni a gyereket az életvitelinkbe de aztan fordítva lett, és mi alakítunk mindent hozza 😅 Sajnos nagyon sok múlik a gyerek temperamentuman.. en is elterveztem hogy majd el járok kávézóba és onnan majd programozók, hobby projekteken dolgozok ilyesmi.. Csak ugye a lányom az első 1-2 het utan mar nehezen aludt el napközben, akkor is csak hordozoban, éjjel meg alig. Mikor ebren van akkor is ritkán van el 2 percnél hosszabb ideig tehát letenni se lehet. Babakocsit az első 6 hónapba utalta, üvöltött amint betettuk, sportkocsi részbe mostmár 15-20 percet elvan max 😄 Szal nemhogy kávézós ucsorgetes nincs, de csaj most 8 hónap utan jutottam el oda hogy néha tudok vmit főzni 😂😂 De minden gyerek más, en elfogadtam hogy ez most egy ilyen élet szakasz, és mindent ami nem extra fontos most offolok és az ő igényeire fókuszálok. 😊
Amikor ide kattintottam, már tudtam, hogy ez egy baromi izgalmas téma lesz. Secondly... Attis, csak én látom úgy, vagy az arcod teljesen visszaállt a normális állapotába? Annyira jó látni, hogy ilyen gyorsan gyógyulsz!!!!!!!
A végén mondtad azt a kulcsmondatot vagy talán a legfontosabb dolgot, ami a szívemhez szólt. Senki se erőltesse másra az akaratát akkor se, ha megvan az elképzelése arról, hogy mit jelent boldognak lenni. Mivel, minden embernek mást jelent a boldogság. Én pontosan tudom így 32 évesen, hogy hogyan akarom élni az életem és mit jelent a boldogság, de sokkal hamarabb rájöttem volna, ha nem lett volna ott egész életemben a társadalmi nyomás és íratlan szabályok és elvárások tengernyi része. Mert régen bűntudatom volt, ha másképp vélekedtem, mint a többség. Most már nem érdekel, de ehhez sokat kellett magamról tanulnom. Én nem akarok gyereket. Ezt tudom,mióta az eszemet is. Soha nem fog megváltozni, ha az eltelt 20 évben se történt meg. Mégis néha harcolnom kell, csak azért mert nem gondolkodok úgy, mint az átlag. Elegem van ebből, hogy őszinte legyek. Örülök a videódnak. Bárcsak több ismeretterjesztés lenne és nem kezelnék kis hazánkban ezt is tabuként, mint sok mást is.
Szia Attis! Nekem 2 fiam van kis korkülönbséggel.Rettentő melós volt, (most már nagyok) DE soha nem bántam meg .Fiatalon szültem 23,26 évesen . Egyik kicsi másik pici. Sok lemondás , karrier, nyilván hátraléptem, utána felzárkozni sok-sok év kihagyás után nem egyszerű.Az én életemet teljesen kitöltötte ez az időszak,természetes volt. A babavárásnál annyira nyugodt ,boldog voltam ,mint még soha életemben. Most már nagyok, de úgy intézem ,várom őket ,hogy mindig szívesen hazajöjjenek ha bármi van 🙂😘
Örülök, hogy gyógyulgatsz!❤🎉😊 teljes mértékben igazad van a videóban. Nagyon érzékeny ez a téma! Te mégis olyan jól kezelted, jó videó lett! :) Amúgy szerintem ha az agya döntene csak az embernek az életben nem lenne gyereke, szívem szerint meg lenne száz 😂
Rengeteget javult az arcod és a kedved is jobbnak tűnik a beszámoló videód óta. Csak így tovább, menni fog❤ A videóval kapcsolatban pedig: Köszönöm, hogy megcsináltad és ennyit foglalkoztál a témával, jelentem elérted a célod - legalábbis nálam mindenképp - sikerült lehoznod a földre. Amióta az eszem tudom, az élet(em) értelmének gondoltam a gyereket és annak vállalását és mindig - a te szavaiddal élve - ilyen habos-babos boldogsággal teli "időszaknak" képzeltem el. Na most kicsit lerángattál a magas lóról, mindettől függetlenül az érzés maga nem inogott meg bennem, szinte bármit és mindent képes lennék feladni ezért. (Tudom, nagyon rosszul hangzik) A többi ember szerint nagyon fiatal vagyok még a gyermekvállaláshoz (21) és valahol igazuk is van, de közben a saját "időm" szerint kicsit el vagyok késve😅. Viszont mielőtt még belevágnék ebbe az egészbe, vannak céljaim amit elérnék előtte, na meg persze az én esetemben ez elég zsebbenyúlós lesz maga az élet létrehozása is. Felvetetted a témát és jómagam is elgondolkodtam rajta, mi van akkor ha nekem például életcélom lenne a családalapítás míg a párom úgy van vele hogy nem szivesen adná fel az életét és forgatna fel mindent ezért? Kíváncsi lennék a véleményedre.
Nagyon lényeges és jó kérdéseket feszeget. Feleségem 10 hetes terhes. És valahogy még jobban örülök neki most, hogy láttam a videót, mert tudom, hogy felelős és átgondolt döntést hoztunk, hisz éveket vártunk arra, hogy eljöjjön a szerintünk megfelelő pillanat. Szépen gyógyulsz! Kitartást továbbra is!
Nagyon jó videó! Végre! És azzal egészíteném ki, hogy mindenki magának vállalja a gyereket. Tehát ne kényszerítsünk rá a társadalomból másokat, hogy támogassák a szülőket! Úgy vállaljon gyereket valaki, hogy ő és a párja fel tudja nevelni. Támogatás nélkül. Legyen a gyerek valóban egy ajándék! Azoknak, akiknek ez megadatik. Magyarul és egyszerűen, érthetően, mindenféle gyerek támogatást be kell szüntetni azonnal! ❤
Mielőbbi felépülést Attis! Szépen javulgatni látszik a helyzeted. A videóban felvázoltad nagyvonalakban mindazt, amit mi a kis környezetemmel témázgatni szoktunk más-más prioritással személyiséggel, nézetekkel. Részemről egy erős, határozott NEM van a gyermekvállalásra. Imádnak a gyerekek, én pedig mindig felfedezek bennük érdekességeket vagy éppen olyan emberi tulajdonságokat, melyek idővel sokaknál kikopnak idősebb korra, mint például a jelen boldogság megélése, sok kicsi szép dolog észrevétele, kíváncsiság, felfedezés vágy... stb. Mindezek ellenére nem szeretnék, mert személyiségemnek jelenős részét az alkotás, kreativitás öleli körbe több művészeti ágon. Mindennapjaim elengedhetetlen tényezői. Hajt az érzés, a tudásvágy, technikák, eszközök, különböző anyagok stb. ... és mint tudjuk: 1 szakmához is olykor kevés egy élet, nemhogy többhöz. Mindig úgy érzem sokat tudok, ám mégis nagyon keveset mindahhoz képest, ami a világon létezik. Kíváncsiság, kreativítás, alkotás és az ezekből megszületett munkáim a "gyermekeim" és mindeneim. Jelenleg hamarosan megtelik az ötödik vaskos mappám (7cm vaskos genothermes mappa), amikben csak az ötletek vannak vázolva, sose fogom utolérni a végtelen kreativitást és ezek csak gyarapodnak. Gyermek vállalásra is megvannak magam okai, ám azokon felül ott a tény, hogy nem férne meg az általam felvázoltak mellett, sem időben, sem értékrendben. Egy gyermek nem nyújtana számomra olyan változatos világot, mint az alkotás. Mindez nem jelenti azt, hogy ha másnak gyermekkel teljes az élete az bármiben gondot okozna nekem, sőt, én csak örülök, ha boldogok szeretteim, barátaim, ismerőseim és mindenki, aki él és virul. Olykor pedig, ha kell valakinek kikapcs be-be vállalom a kicsiket, ha lazábbak a napjaim és van rá energiám. (Introvertált vagyok, imádok akár órákat is beszélni imádott emberkéimmel, ám utána jó ideig nem lát senki. Kell a feltöltődés.) Megjegyzés: Manapság elfelejtik az emberek, hogy a gyermek folyamatos poztolása online-n nem normális. Erre van a családi album, amit akkor mutatnak meg másnak, amikor akarnak, ám mégis privát marad. Van olyan barátom, akinek 0 poszt van gyermekeiről, ám van szöges ellentétei. Sajnos az ezutóbbiból van több. Nem tartom normálisnak ezt a jelenséget és ezzel a szűk baráti köröm is egyet ért.
Nem értem. Hogy lehet bárki kibukva azon, hogy vannak, akik nem szeretnének gyermeket vállalni?? Hát édes jóistenem, tegyük már össze a kezünket, hogy van aki képes ezt felismerni. Ha megbánja megbánja utólag, nem a mi dolgunk. Gyermeket vállalni olyan nagy feladat, hogy a minimum (ha még van rá mód), hogy teljes szívből vágyból vágjon bele az ember. => aki nem érzi a vágyat, ne vállaljon. Ne kötelességből szüljünk, hanem örömből.
Sokan pedig azért vállalnak gyereket pl most , mert csok meg babá váró. Vagy megtartsák a partnert. [ ha ez nem sikerül akkor a gyerek fogja elszenvedni a kárát mert csak egy szülője marad és Vagy egyik szülő a gyereket fogja hibáztatni] Vagy öreg korukra legyen aki eltartja őket. Vagy mert képtelenek felfogni mivel jár egy gyerek. Öntudatlanok, mentális betegek... Aztán vannak akik elhagyják a gyereket, verik a gyereket.
Teljeskörűen lefedted a problémakört, amiért nagyon hálás vagyok. 23 éves egyetemistaként, tartós párkapcsolatban heti többször jön a babaváró ajánlatos e-mail, hirdetés, reklám, ajánlás hogy szüljek, és mindig belebotlok valakibe, aki előhozakodik a témával, és kérdőre von, hogy mi az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekvállalás jó ötlet, illetve miért nincs tervem (sokan példálóznak azzal, hogy dolgozzak két évet, aztán lehet menni szülni). Hatalmas a társadalmi nyomás, mindenki okosabb akar lenni azzal kapcsolatosan, hogy én a saját életemmel mit kezdjek. Mindemellett, ha egyszer mégis ráveszem magam, biztos vagyok benne, hogy előjönnek a repedésekből a megmondóemberek, mert aztán gyereket nevelni mindenki fantasztikusan tud (ezért ilyen értelmes és szeretetteljes a társadalmunk...ja, nem), és a neveléssel kapcsolatban biztos, hogy folyamatos konfliktusba keverednék az apjával is. Szeretem a gyerekeket, biztos fantasztikus lenne, meg kedves és aranyos és nagyon szeretnénk egymást, de nem hiányzik az az érzés, amikor mindenki figyel és ítélkezik. Másrészt szerintem brutális az anyagi vonzata, én nem szeretnék panellakásban gyereket nevelni (én falun nőttem fel, a panel szükségmegoldás, és egyelőre kilátásban sincs egy kertes ház), és azt a gyereket minőségi tartalommal kell folyamatosan ellátni, mert nem az a cél, hogy csak simán legyen és mindegy ha hülyét nevelünk belőle, hanem hogy széles látókörű, empatikus, logikus gondolkodású legyen lehetőleg. Ha már vállaljuk, próbáljuk meg jól csinálni, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. És sok ember szerint, amikor előadom ezeket az érveket, túlgondolom és a gyereket tv-vel is le lehet kötni... Ennek ellenére szerintem egyszer lesz gyerekem, van egy természetes vágyam ebbe az irányba, de ha bevállalom, akkor tudom, hogy nem lesz egyszerű, és nem a gyerek miatt, hanem az ítélkező társadalmunk miatt.
Örülök hogy javulsz. ❤️ Nem merek vállalni gyereket. És már az időből is kint vagyok. Viszont nagy szerencsém hogy a párom is hasonló véleményen van mint én.
Látom javul az állapotod Attis. Erős vagy megeszed reggelire, csak így tovább!💪💪
Miért vagy feliratkozva Toroczkaira? Szélsőjobbos vagy?
Ez egy libsi nemzetáruló! A gyermekvállalásnak nincs ára, ugyanúgy, mint a lélegzetvételnek se, ugyanis gyermekvállalás nélkül kihalunk, mint ahogy a lélegzetvétel nélkül is! Általánosságban ugyanúgy nem választás kérdése, mint a lélegzetvétel. Ha nem veszel levegőt akkor nem leszel, ennyi. A gyermekvállalás természeti kötelesség, pont! Ennyi! Izraelbe, a zsidó közösségekbe, meg Afrikába hirdessék a hülyeségüket!
@@livmarlin4259miért ne lehetne feliratkozva?
Te miért raksz ki Jackson videókat? Pedofil vagy?
Mit eszik meg reggelire??
@@Jack-Carveranyukadat
Nagyon sokat javult az arcod Attis! Gyorsan gyógyulsz!😉
Én is pont azt kezdtem el nézni a videó elején 😊
@@vivienkota8246
Én meg azt néztem, hogy nincs baja az arcának. Dehát a bénulásos videó ez előtt volt. A borostája is nagyobb. Akkor hogy is van ez?
Annyira sokat javult, hogy teljesen összezavarodtam.
Olyan jó ezt látni ❤
Szülő vagyok, és minden szavad igaz. Nagyon örülök, hogy elkészítetted ezt a videót és gyermektelenül is ilyen jól átlátva átadod másoknak. Sajnos előre nem látható, mivel is jár mindez, még akkor sem, ha mások esetleg őszintén kimondják, bár ritka, hogy nem a szépségét hangsúlyozzák a negatívumait teljesen szőnyeg alá söpörve. Az biztos, hogy gyerekkel nagyon nehéz. Még akkor is, ha van pénz, van segítség, van munka, IQ, EQ, és a gyerek egészséges. Soha nem lesz már olyan az életed, mint előtte, és te magad sem leszel soha annyira önmagad, mint korábban. És az is igaz, hogy vannak olyan csodálatos, boldog pillanatok, amiket semmilyen más helyzetben nem lehet átélni, csak a saját gyerekeddel. Nem ad ilyen örömet egyetlen munka, hegymászás, baráti társaság, szerelem vagy kiskutya sem. Ad örömet, de másmilyet. Ilyet nem. Hogy megéri-e az egyenlegszámításkor a sok áldozat, azt mindenki döntse el maga.
Köszönöm, hogy végre valaki erdemében beszél a témáról.
Kerdésedre a válasz,
Nem, nem akarok gyereket.
1. Sosem érdekelt a téma
2. Régen sem érdekelt a téma, a huszas éveimben jöttem rá, hogy azon kívül, hogy a társadalom kötelez rá, nekem nincs motivációm
3. 34 éves vagyok, tudom a társadalom most elfordítja a fejét a korról, de már 34 év lenne köztem és a gyerekem közt
4. Anyagi helyzetem mindig csak ideig-óráig érte el azt a szintet, amire lehetne építeni, ám legtöbbször ezt sem érte el (átlag havi nettó 50-100 ból élek)
5. Legnagyobb tiszteletem a szüleimé, de szerintem nem voltak jó szülők, nincs honnan mintát venni
6. Sokan vállalnak éretlenül gyereket, pedig nem kéne, nincs honnan mintát venni
7. Túlnépesedés
Jó hogy csináltál erről videót! Mikor egy társaságban felhozom a gyerekvállalás negatív oldalát, nagyjából el vagyok küldve.... de örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel!
Nagyon sokan vannak így ezzel, csak nem beszélnek róla, pont ezért. Ha kimondod, hogy a gyerekesek élete rohadt nagy szívás, úgy néznek rád, minha minumum lemészároltál volna egy csecsemőt. Manapság szerintem amúgy a gyerekkommandóban vannak kevesebben, de ezzel együtt ők a hangosabbak, és agresszívabbak is.
@@lettin7739 A gyermekvállalásnak nincs ára, ugyanúgy, mint a lélegzetvételnek se, ugyanis gyermekvállalás nélkül kihalunk, mint ahogy a lélegzetvétel nélkül is! Általánosságban ugyanúgy nem választás kérdése, mint a lélegzetvétel. Ha nem veszel levegőt akkor nem leszel, ennyi. A gyermekvállalás természeti kötelesség, pont! Ennyi! A jelen adatok szerint a magyarság 100 év múlva eltűnik, amely azt is jelenti, hogy a most fiatal korosztály valószínűleg általánosságban erőszak által fog meghalni. A tömeges gyermektelenség, ha tudatos, mentális betegség. Izraelben, a zsidó közösségekben, meg Afrikában hirdessék a hülyeségüket!
@@lettin7739 Azért nem minden gyerekes élete rohadt nagy szívás, ahogy nem minen gyerek nélküli élete habos torta…ne általánosítsunk
Én direkt nem is beszélek már az aggályaimról a gyerekvállalással kapcsolatban, vagy ha mások szóbahozzák a gyerek témát, nem folyok bele, max ha kérdeznek...
@@noncsy_ Igen, biztos vannak olyanok, akiknek megvan hozzá a segítség, az anyagi biztonság, a mentális egészség, meg minden ami kell. Nem is állítottam, hogy mindenki.
Sok kitartást a gyógyuláshoz! 9 hónaposak az iker fiaim és igen vagy, hogy azt gondolom, hogy soha sem kellett volna ezt vállani. Képzeld el, hogy az egyik üvölt, mert éhes a másik beteg, egyszerre hánnya le a tesóját és megy a hasa, azonnal pelus csere, öltözés, közben a másik megszökik és szétdobálja a kaját… Na az nagyon húzós. Ami nekem sokat segít az a rengeteg pszichológia, olvasás és a nyitott elme. Nagyon fontos, hogy megszakítsam azt ami nálunk öröklődik, anyám azt mondta, ne “drámázzak” ezt bírni kell, ez jut a nőknek és egy életen át tart, a szülés utáni depresszió (ezt amúgy több anyukától is hallottam). Anyósom pedig igazi ős anya csak a gyerek van az életében. Hát nekem ezek az eszmék nem kellettek, szerintük nem lehet a nevelést tanulni, szerintem lehet. A babapszichológia és szeretettel sebezve könyveimre azt mondták, hogy hülyeség, túl gondolom. Nekem a célom,hogy mentálisan egészségesebb szülővé segíthessem a gyerekeimet. Egyébként császárral születtek a gyerekeim, ami a legtöbb ősanya szerint nem is igazi szülés, a könnyebb út. De azzal nem törődnek, hogy nélküle mind a hárman meghaltunk volna. A párommal havi egy este elmegyünk színházba, egy délután pedig a barátainnak vagyunk, e nélkül megőrülnénk 😅 Már a terhesség alatt és azóta is őszintén mesélek a rossz dolgokról a barátaimnak, ahogy mondod pl a kötődés kialakulása nálam 6 hónap volt, ők azt hitték az már a pocakban meg van. Szeretném hogy ők ne ugyanolyan tudatlanságban feküdjenek fel az ágyra, mint én. A szüleink generációja annyit mondott, majd ott megcsinálják amit kell. Gondolhatod milyen volt szembesülni egy 30 centis tűvel a burok repesztéshez, vagy amikor kipakolták a beleim, mert nem fértek hozzá a gyerekhez. Gondolhatnak rossznak azért, mert nem a rózsaszín oldalát hajtom, de inkább elmondom őszintén, hogy másokat megmentsek attól a tudatlanság okozta félelemtől, ami bennem volt. Plusz ahogy mondod, én is rossznak gondoltam magam, mert nem éreztem azt az örömöt, amit ez a story ígért. Bármikor bárkinek mesélek a mindennapi problémákról.
Sürgősen olvasd még azokat a pszihologiai konyveket!Ilyen felfogassal szegeny gyerekek…
Igen, van, aki anyának születik. De vagyunk, akik szorgalmasan, tudatosan szeretjük meg a gyerekeinket, az új családunkat, és válunk anyává. Ahogy látom, ebben hasonlítunk. Én is rengeteget olvasok, videókat nézek, pszichológushoz járok, babás közösségekben beszélgetek és szépen lassan érzem, hogy kialakul ez a csodálatos, új identitásom, és egyre erősödik a kötelék a kisfiammal, miközben az újszülött időszak után építem vissza az életemet (a gyerek most 6 hónapos, az első 2 életem legnehezebb időszaka volt, elég kevés szépséggel). Le a kalappal, hogy mindezt ikrekkel tolod!
Attis: Köszönöm ezt a videót, szerintem irtó hasznos lesz azoknak, akik gyerekvállalás előtt állnak. Pont ezért komoly létjogosultsága van, hogy akkor csinálod, hogy még nincs gyereked, ez szerintem fontos nézőpont ebben a diskurzusban és másokat is tudatosságra ösztönözhet.
@@vichtoriaviki Viki, szerintem te is olvasd azokat a könyveket, meg még egy jó párat, mert fogalmad sincs hogy miről beszélsz. A fenti hölgy abszolút jól látja a dolgokat, és igaza van. Ha ebbe belekötsz, akkor valószínűleg nem is érted, hogy ő miről beszélt.
Mások meg családi, baráti jó példával, segítséggel nagyjából örömben élik meg az Egészet!@@vichtoriaviki
Aki azt mondja, hogy a császár nem szülés, azt fogjuk le es belezzuk ki 😊 pakoljuk vissza es mondjuk neki: 6 ora eltelt, mostmar menj Isten hírével. Elhiszem en, hogy faj a sina szülés is de nem mindegy, hogy 1 hetig sajog lent vagy 1 honapig kinlodsz, miközben ellatod a babad. Kiraly vagy! Nekem 2 csaszarom volt es a ferjemen kívül szó szerint nem volt segítség. Külföldön élünk es tombolt a covid. A család sem tudott kijönni. 24 óra után el kellett hagyni a kórházat, másnap kinyilt a sebem. 😅 Nincs olyan, hogy a nő dolga a gyerek es a háztartás. 2 kell a gyerekcsinalashoz, 2 legyen aki a gyerekkel foglalkozik. Szoptatni sem tudtam. Nem indult be a tej. Es negativ vagyok ha a gyerekvallalasrol van szó. Az első gyereknel öngyilkos akartam lenni. Igazán mélyen voltam a depresszio miatt. A 2.gyerek születésével mult el. Szeretem őket, de mocskos nehéz az élet. Minden elismerésem! Az enyeim kozt 2 év van. Ha ikrek lettek volna, tuti az elmegyogyban lennék
Külön köszönet, amiért kiemelted a kismamákat ért bántalmazást, amelyet a szülőszobában szenvednek el. 🥺 Amikor fiatal lányok tinédzser koruktól kezdve folyamatosan ilyen tragédiákkal találják szembe magukat (mikrokörnyezetünkben), hogy orvosi műhibák tömkelege történik, melynek következtében a baba és a mama is sérül, akkor senki se gondolja, hogy tapsolva akarunk szülni az állami egészségügyben, mert nincs pénzünk magánklinikára.
Az biztos hogy ez a téma megérne egy külön videót, nagy hangsúllyal a betegjogokon. Nem árt ha tudja előre a lelendő anyuka, hogy hogy joga van nem eltűrni mindent....
Szülés előtt minden nőnek beöntést adnak.
@@livmarlin4259 talán úgy 20 éve még így volt, ma már nem előírás minden kórházban, csak ott ahol végtelenül ostoba szülészorvosok maradtak
@@JusztinaLBerta De azért az se guszta, ha szülés közben az erőlködéstől bekakil egy nő.
@@livmarlin4259nálam egyik gyereknél sem volt idő ilyenre,de csak a gyerek született meg hál isten! 🤣
Nagyon jó videó! A természet a gyerekeket úgy találta ki, hogy egy egész törzs neveli, gondozza őket, nem két (vagy egy) kiégett ember. Kiteljesedést pedig annak okoz szerintem, akinek az élet más terén nincsenek ambíciói.
pontosan. normál esetben mivel a gyerrekek mindenki mindennapjainak része, nem kell pl életmódot váltani szüléskor. de ugye ha ragaszkodunk, a jól elkülönülő életkorszakokhoz, meg csakazanya, csakakiscsalád... ott egy kin lesz a ygerekvállalás sokaknak, teljesen érthető módon.
Köszönöm Attis ezt a videót. A környezetemben rengeteg ember vakon megy bele a gyerekvállalásba, jobban átgondolják a másnapi ebédmenüt, mint hogy lesz-e gyerek. Ez egy életen át tartó döntés amit komolyan meg kell gondolni. Én nem szeretnék gyereket. Anyukám napokig kómában volt miután én megszülettem, sok nő ismerősömben keletkeztek szülési traumák, akkor jelentkezett autoimmun betegség ami élete végéig vele lesz majd. Én nem kívánom ezt. Szeretem a gyerekeket, pedagógus vagyok. Minden energiámat leszívják a munkanap végére és hálás vagyok magamnak, hogy csendes lakásba, rendbe és tisztaságba jövök haza nap mint nap. Nagyon sok ember úgy vállal gyereket, hogy eggyel sem foglalkoztak úgy igazán, nem tudják, milyenek is lehetnek, nem csak a cuki szófogadó létezik, igenis vannak agresszív, manipulatív, hazug kisgyerekek is, minden jószándékú neveltetés ellenére. És akkor még szóba se hoztuk, ha a gyerek sorsfordító rendellenességgel születik, és a szülők ott állnak tanácstalanul, hogy ja ők nem is gondolták, hogy ilyen is lehet.
Annyira egyetértek! Én is pedagógus vagyok, de nincs és nem is lesz gyermekem. A legjobban azt utálom, amikor valakit azért neveznek önzőnek, mert nem akar saját gyereket. Nem inkább az az önző, aki a saját boldogsága érdekében gyereket vállal, majd amikor már elmúltak a cuki kisbabás hónapok, akkor nem foglalkozik vele többet? A gyermeknemzés nem teljesítmény és nem tiszteletreméltó, hiszen csupán egy 5 perces aktus kell hozzá. Bármelyik létforma képes az utódnemzésre. Szerintem inkább a már létező, de elhanyagolt, bántalmazott gyerekek/emberek megsegítésére kellene az erőforrásainkat használni, ahelyett hogy erőszakosan megpróbálunk rábeszélni valakit arra, hogy még egy embert hozzon a világra. Nem azért, hogy magunkat (pedagógusokat) fényezzem, de szerintem az az önzetlen szeretet egyik legtisztább megnyilvánulása, amikor valaki MÁSOK gyerekeinek az életminőség-javítására teszi fel az életét.
@@Norahungary teljesen egyetértek !
@@Norahungary Nagyon a helyén van!
Köszönöm, hogy nemcsak a véleményét írta meg, hanem megoldást is kínál, a lehető legjobbat!👌
🌺🕊🌴
Hiànypòtlò videò, gratulàlok!
👏👏👏👏
Èn szemèly szerint soha nem vàllalnèk gyermeket, mert felmèrtem azt, hogy nem szeretnèk vàltoztatni az èletemen. Jòl működő rutinok, önfejlesztès, munka, sport, baràtok, szòrakozàs, megfelelő mennyisègű alvàs, önidő ès a pörgős èlet tesznek boldoggà. 38 èvesen màr sziklaszilàrdan ki tudom jelenteni, hogy az elmùlt èvtizedekben felèpìtett èletforma boldoggà ès teljessè tesz, amit nem bombàznèk szèt senki kedvèèrt. Nincs az a tàrsadalmi nyomàs, aminek engednèk. Az èn testem, az èn döntèsem, az èn sorsom. A szabadsàgomat, a függetlensègemet fel nem adom.
35 évesen vállaltam gyereket, és imádom.
Pár tapasztalat:
- örülök, hogy nem 25 évesen vállaltam, ha visszagondolok, mennyivel kevesebb tapasztalatom volt az életben és mennyivel éretlenebb voltam, szerintem jól jött ez ki. Az éjszakázásokat persze biztosan jobban bírtam volna, de azért túl lehetett élni.
- annyi örömöt és boldogságot ad a gyerek, hogy a pár bosszús pillanatot azonnal feledteti. Egyszerűen nincs jobb érzés, mint amikor egy rikoltozó kölök fut feléd, majd átölel.
- reneszánszát éli nálam a játszás, és jól esik 40+ éves fejjel. Illetve elkreatívkodunk a gyerekkel, csinálunk diorámákat, imádja, én is.
- a munkaerőpiacon legalábbis a férfiakat jobban megbecsülik, aki családos, mert teljesítenek. Néha hiányoznak a gyerek miatt, de kell a pénz, és dolgozunk érte.
- az életed át fog alakulni. Ez biztos. Azonban ez átmeneti, akkor is, ha hosszú idő. Egy idő után ismét elmehetsz tisztes kalandokra, haverokkal összeröffentek, ez ha felelős apa vagy, a gyerek 1 éves kora körül elkezd visszaszivárogni, és igazából amikor a gyerek 10 év körüli lesz, már bátran el lehet vinni olyan helyekre, ahova amúgy nem utaznál egy 1-2 éves gyerekkel, és még neki is tetszeni fog.
Annyira jó hogy ezt leírtad 🤗🙏🏼
Van benne valami, de tapasztalatom szerint az is igaz, hogy akik 25 évesen összeházasodnak és gyereket vállalnak, baromi gyorsan felnőnek a feladathoz. Az ember "vészhelyzetben" gyorsan megtanulja, mit kell csinálni, gyorsan képes változni.
@@Andbovi igen, de emlékszem a 25 éves önmagamra, sokmindent csináltam volna rosszabbul. Nem sokkal, de azért lett volna minőségi különbség. Biztos akkor is lett volna valahogy.
@@Andbovi Nagyon jó hogy ezt mondod, nekünk úgy néz ki, hogy ha minden jól alakul akkor olyan 23 éves leszek amikor megszületik az első gyerek. Sokszor bizonytalanodok el, hogy nem vagyok még elég felelősségteljes hozzá, vagy a személyiségem nem fejlődött még ki eléggé ehhez, hogy egy gyereket felneveljek... Úgyhogy köszi, hogy ezt leírtad, én is ebben reménykedem ^^
Szerintem ez még maga a szülő személyiségétől is függ. Mondjuk aki sokat mászkál a haverokkal nehezebb otthon maradni a kicsivel az első időszakban. Én mondjuk otthon ülő tipus voltam terhesen meg majdnem meghóditotam a világott, de a kezdeti otthon létt szerintem igy könyebb volt.
Én már 50 elmúltam. Számomra az élet legnagyobb kalandja és öröme a gyerekvállalás volt, de más világban. Ma már teljesen megértem aki nem vállal gyereket, mert nagy változás , a jövő most bizonytalanabbnak tűnik, mint anno. További javulást kívánok!
Sosem vágytam gyerekre, ezért nem is lett. Most, hogy majdnem ötven vagyok, visszagondolva sem érzem, hogy bármi fontosat is veszítettem volna.
És ez így van jól 🙏🏼 nem egy az utunk :) a lényeg hogy így is boldog vagy!
Nem vagy egyedül! Én is utálom a gyerekeket. Gonosz kis ördögök.
@@livmarlin4259😂😂😂
jovan walter white tudjuk
@@livmarlin4259úgy mondod, mintha te nem lettél volna gyerek…egyébként miért kell általánosítani és minden gyereket egy kalap alá venni? A vélekedésed alapján te sem lehetsz túl kedves, így nem csodálom, hogy veled szemben a gyerekek, akikkel valaha találkoztál, ugyanilyen kis “gonosz ördögök” voltak 🙃
Csak szimplán és egyszerűen köszönöm ezt a videót.Igen 33 éves vagyok és soha nem akartam es nem is akarok gyereket , utálom hogy bárhol ez kiderül kapom az "ez a legszebb dolog az életben,stb" ,de nem értik meg ,hogy igen az ő életükben.Engem kiráz a hideg a gondolattol is és más dolgok tesznek boldoggá.
A hibás genetikát amelyikből hiányzik a fajfenntartás alapvető ösztöne , azt örök kihalásra ítéli a természet.
legalább nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal
Én is irtózom a gondolattól is. Eszemben sincs ... 35 vagyok.
A stream tolja az aranyos cicákat is, elhittem. Kiprobaltam, 5 napig volt macskám. Szét karmolta a lábam, kinyirta a függönyt, éjjel nem hagy aludni.
Az atomizált társadalom nem kedvez az ősi ösztönök természetes működésének. Az ember kis törzsekben élt nagyon sokáig, és pontosan érezzük, hogy a sokáig védtelen utódok gondozása több emberes feladat, hiszen a szülőknek is mint egészséges fiataloknak részt kell vennie a törzs életében, a munkákban stb. Nagyon jól emlékszem, hogy a szüleim mennyire le voltak terhelve, amikor már hárman voltunk testvérek. Anyám minden erejével azon volt, hogy ne tegyünk kárt önmagukban akaratlanul, vagy gyújtsuk fel a kis panellakást. Ki is készültek az idegei, de segítsége nem volt, így bírnia kellett. Mi a stressz mérgező közegében nőttünk fel. Apánk folyton dolgozott, hiszen anyámat és minket is el kellett tartania a keresetéből. Őt alig láttuk. Áh, a fenébe is, egy életre szólóan megtanultam, hogy ezt az egész őrületet ne ismételjem meg. Nincs se férjem, se gyermekem. Önmagam életben tartása is éppen elég nagy feladat.
Te vagy a tökéletes célközönsége ennek a videónak, aki megoldások helyett önigazolásokat keresett egész életében. Most meg hogy már késő, pláne jól jön egy ilyen összeállítás. :(
@@FR_-ij4zzúgy látom Téged ez a téma nagyon szíven üthetett hogy ilyen személyeskedő stílusban tolod
@@FR_-ij4zz Igazán felvállalhatnád az arcodat és a nevedet, ha már ilyen nagyvonalúan szeretsz sajnálkozni más helyes döntése kapcsán. Önigazolás? Boldoggá tesz a döntésem hogy nem löktem bele az élet véres arénájába egy érző lényt!
@@FR_-ij4zzTe meg a bizonyítéka annak, hogy miért nem jó az, ha mindenki vállal gyereket.
Egy ismerősöm 42 évesen jött rá hogy se férje, se gyereke, és egyedül maradt, már nincs senkije.
Aki nem érzi magát 100%-ig biztosnak, hogy igen, szeretne gyereket az könyörgöm az istenre: NE VÁLLALJON GYEREKET!!! Igen, a gyerekvállalás nehéz. Igen, nem “csak” boldogság, de mi az ami csak boldogság az életben? Valóban mindennek a boldogságról kell szólnia? Őszintén ki az aki itt igazán boldog állandóan, gyerekkel - gyerek nélkül, gazdagon - szegényen? Van olyan dolog az életben ami csak boldogságot ad, semmi negatívumot? Szerintem nincs. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy idő után egyre nehezebb boldogságot találni, főleg amikor elkezd minden “meg lenni”. Amikor már nem probléma minden nap is akár étteremben enni, többé nem izgalmas. Amikor nem kell különösebb erőfeszítést tenni már semmiért, akkor semmi sem adja meg azt a végre valahára boldogság érzetet. A boldogság része -nekem- talán ehhez kapcsolódik, hogy kemény munka meghozza a gyümölcsét. Apró dolgok, mint amikor boldognak látom a gyerekem, amikor elmeséli milyen napja volt, amikor együtt főzünk hárman, vagy csak együtt vagyunk mint család. Amikor hatalmas erőfeszítéseket teszek a karácsonyi készülődésbe, de a végén látom az arcán, hogy megérte. Nekem ilyen formában ad boldogságot. A másik ez az áthidalhatatlan meg nem értés a két tábor között, tulajdonképpen onnan fakad, hogy tényleg lehetetlen. Ismertem magam gyerek előtt, teljesen más elképzeléseim voltak mindenről. Sose tudtam volna megérteni, miről beszélnek a gyerekesek, és ez így van jól. Most visszafele is ugyan ezt éreztem, hogy erről a témáról bármit mondtak a gyerektelen ismerőseim, azt nem tudom átérezni, megérteni. Mert a gyerekvállalás csak ilyen, nem lehet rá felkészülni, egy ugrás az ismeretlenbe, megváltoztat mindent, felforgat mindent. Amikor meg tanácsokat adtak, fu akkor komolyan fel is tudtam volna robbanni. A jellemfejlődéshez, felnőtté váláshoz a gyerek által meg szintén annyit fűznék hozzá, hogy ez is valós, nem mondom, hogy lehetetlen gyerek nélkül, de nehéz. Ez hasonló ahhoz, hogy valóban bölcsebbek, tapasztaltabbak leszünk az idő múlásával, kell e tisztelni ezért valakit? Szerintem, ha bárki visszatekint az 5 évvel korábbi énjére, meg a 10 évvel korábbi énjére, akkor biztos hogy fejlődött. Az relatív, hogy mennyit, milyen irányba, honnan. Én szeretem akivé váltam, amivé kovácsolódtam, mert ez inkább ilyen mint a kovácsolás, amikor addig ütik a vasat amíg meg nem edződik. Egyfajta büszkeség is ez, hogy igen erre is képes voltam. És talán ez a kényes része, hogy ilyenkor megkérdőjelezik a gyermektelenek, hogy ez valóban megéri-e? Van akinek igen, van akinek nem. Szerintem csak abban kell ebben a témában egyetérteni, hogy nem kell egyetérteni. Szóval ez az én személyes véleményem, nem tudom mások hogyan élték meg, írjátok le.
Ezt szebben meg sem fogalmazhattad volna!! ❤
Én mióta az eszemet tudom soha nem akartam gyereket. Igen, önző vagyok,hiszen nem szeretném a szabad életem feladni egy gyerekért. Boldog vagyok attól, hogy magamnak illetve a férjemnek élhetek. Párválasztás során a legelején tisztáztam az álláspontomat a témával kapcsolatban, így a férjem is hasonlóan gondolkodik. 😊 Egyikünk sem tudja elképzelni az életet egy gyerekkel. Így is vannak vitáink mint minden normális kapcsolatban, de sokkal kevesebb mint a gyerekes ismerőseinknek. Én elfogadom azt is akinek ez a mindene viszont cserébe ők is fogadják el az én álláspontom. 😊
2 majdnem felnőtt gyerek édesanyjaként teljesen megértem ha valaki nem szeretne gyereket. Imádom a lányaimat de sokszor tényleg nehéz szülőnek lenni. 😊
Nincs gyerekem, és nem is szeretnék. Egész gyerekkoromban azt verték belém (szó szerint) a szüleim, hogy én tettem tönkre a kapcsolatukat és az életüket azzal, hogy megszülettem. Ismerősi, rokoni körben is látom, hogy a gyerek érkezése mennyire megvisel mindenkit, illetve napi szinten olvasni a kiakadó anyák posztjait a közösségi oldalakon.
Én soha nem láttam a gyerekvállalást pozitív dolognak, ráadásul már gyerekkoromban sem bírtam magam körül elviselni a nálam fiatalabb gyerekeket. Nem tudtam velük mit kezdeni, és ez így van a mai napig.
11 éves korom óta tudom, hogy én ebből ki akarok maradni, és azóta is töretlen a hozzáállásom, sőt, inkább egyre több okot fel tudok sorolni, ami miatt soha nem vállalnék gyereket.
Persze megkaptam már én is, hogy meg fogom bánni. De nem fogom. És ha mégis? Akkor inkább azt bánjam meg, hogy nem lett gyerekem, mint azt, hogy lett. Az utóbbi sokkal rosszabb, és legalább két ember életét teszi tönkre.
Teljesen igazad van! :)
Az "ilyen" jobb is ha nem szül!
@@miribumbi7148 szerintem meg szuper az, amikor valaki felvállalj a tudatos gyermektelenséget, legyen ennek bármi az oka és továbbra is mindenkinek a magánügye, hogy vállal e gyereket... sokkal inkább tisztelem azt, aki nem vállal, mint aki meggondolatlanul vállal
Szia. Fentebb írtam kommentet. "Gyermekmentes közösség" privát csoport. Én vagyok az admin. Ha szeretnél csatlakozni.
Szia. Fentebb írtam kommentet. "Gyermekmentes közösség" privát csoport. Én vagyok az admin. Ha szeretnél csatlakozni.
16 éves koromban azt gondoltam 20 évesen már biztos férjnél leszek, 21 évesen meg már úton lesz a gyerek.
21 vagyok, és most úgy érzem hogy házasodni még nem szeretnék, gyereket meg talán egyáltalán.
Mivel időközben rájöttem arra mennyi "nyűggel" jár egy gyerek. Hord ki, szüld meg, tartsd el, tanítsd, stbstb, és arra jöttem rá, hogy nekem ehhez se kedvem, sem idegzetem nem lenne. Így jól megvagyok gyerek nélkül még egy 10 évet biztosan 😂
Nagyon sokat gyógyúlt az arcod, így tovább, kitartást!☺️
Én is így vagyok😂15-16 évesen ott voltam, hogy majd lesz 3 gyerekem 25 éves korom körül... 😂 hát 28-at töltöttem és azóta rájöttem hogy most ehhez egyáltalán nincs semmi hangulatom, de még egy normális párkapcsolatom se volt😅 aztán majd még elválik mi lesz ezzel. Egyelőre nem
@@Csillamcica Egy támogató pár nagyon fontos.:) Azért nagyon megviselheti a legerősebb kapcsolatokat is.
@@CsillamcicaLegalább gondolkodtál rajta.🤭
Én nem szoktam kommentet írni, de most úgy éreztem muszáj ezzel a témával kapcsolatban megszólalnom. Én egyedülálló anyuka vagyok, imádom a gyermekem és az anyaságot, de őszintén nem egyszerű dolog a gyereknevelés. Nem mindenkinek való a gyerekvállalás, ennek nehézségeiről többször és többet kellene beszélni, és én is egyet értek abban hogy gyermeket tudatosan felkészülve kellene vállalni. Végre valaki videót készít erről az érzékeny témáról is. Tetszett a videó és remélem minnél többen látják majd.
Azt hiszem ez a legjobb videó amit ebben a témában hallottam! Tű pontos! 3 gyerekes anyaként azt mondom és gondolom, hogy nincs a világon ennél nagyobb csoda és ennél nagyobb szívás! Őszintén nem tudom, hogy ha újra kezdhetném, ugyan ezt választanám-e! Minden nap hiányérzetem van a saját anyaságommal kapcsolatban és legbelül bosszant, hogy nem tudok a saját magam által “megálmodott” képnek megfelelni! Szerintem ez már elkísér, amíg élek!
Én 44 éves vagyok. Tudatosan gyermektelen voltam, most meg már nem is lehetne gyerekem, eü okok miatt (plusz a korom miatt is). Életem legjobb döntése volt, hogy nem szültem, mindennap hálás vagyok magamnak a döntésemért. 👍🏻
A videó színvonalas, körültekintő, ahogy Tőled,Attis megszoktuk❤
Részemről maradok gyerek párti, még ha nehéz is 😯 fizikailag néha, 😃mentálisan egyfolytában, 😐anyagilag sokszor.
☺Valahogy a gyerekek egyszerű létezése mindíg talpraállítja az embert, erőt és ötleteket ad, hogyan menjünk tovább.
Négy gyerekről álmodtam, kamasz koromtól tervezgettem, miket fogunk csinálni, hogyan fogom tanítani őket. Az orvos csak hármat engedett, de ha rajtam múlik örökbe is fogadtam volna még, akár többet is❣
Ma már diplomás, családos felnőtt mindhárom. Ha rájuk nézek, büszke milliomos vagyok, valójában nincs "vagyonom" .
Egy biztos: a gyerekek miatt mindig meg kellett találnom az anyagi lehetőségeket. 😁Voltak szuper évek anyagilag, és 😢jó nagy gödrök is, ☝️DE EGYÜTTMŰKÖDVE mindenből kimásztunk❣
🤔Talán túl komoly traumáik sem maradtak emiatt.😉
Egy 5 éves egy 3 éves és egy 6 hetes fiú apukaja vagyok. Elképesztően kemény rendezés így az élet DE semmi nem adott annyi energiát és örömöt mint a fiaim. Emellett folyamatos lelkiismeret furdalásom vanamiatt, hogy nem vagyok eleget velük.
Megértem azokat is akik nem vállalnak gyereket viszont nekem így lett teljes az életem úgy érzem.😊
Olyan ez mint a magas hegymászás. Sokba kerül, veszélyes, fázol, kapkodsz a levegő után, fáj a fejed az agyödémától, beszűlt tudattal érsz fel a csúcsra ( Ha egyáltalan feljutsz) És mégis újra és újra megteszed a következő években. Sok évvel a gyerekeim megszületése után örülök hogy vállaltam az ezzel járó nehéz éveket. Amiket elmondtál negatívumként ez ugyan pontonként mind igaz de amikor megszülettek a gyerekeim ezek valahogy felül íródtak. Nem zavart hogy csökkent az életszinvonalunk, hogy többet kellett dolgoznom családfenntartóként. Mikor még gyermektelen voltam nem gondoltam volna hogy ilyen erős érzelmi kötődés fog kialakulni köztem és a gyerekeim között. Most hogy ők már felnőttek életem egyik legjobb döntésének tartom hogy gyerekeim lettek.
Már gyerekként sem szerettem a többi gyereket, idegesítőnek, butának tartottam őket, nem barátkoztam velük, inkább a felnőttek társaságát kerestem, és már akkor is teljesen biztos voltam benne, hogy én nem szeretnék majd gyereket. Persze akkor még mit sem tudtam a dolgok mikéntjéről, és azt hittem, hogy a gyerek az automatikusan lesz minden felnőtt nőnek, úgy ahogy például a melleik is kifejlődnek. Éppen ezért rettegtem attól hogy felnövök, és egyszer csak majd az én hasamban is elkezd nőni a baba... 😱😱😱
Persze mindenki csak legyintett, hogy majd eljön az idő hogy akarni fogsz, de ez a mai napig nem következett be, pedig már 32 vagyok, és a leghatározottabban tudom, hogy SOHA nem szeretnék gyereket!
Próbáltak engem is megtéríteni, elmagyarázni nekem, hogy nem vagyok normális, meg hogy egyedül fogok maradni, mert minden normális férfi gyereket akar majd, és el fognak hagyni... Hát nem jött be, boldog kapcsolatban élek egy olyan férfival, aki hozzám hasonlóan szintén nem akar gyereket! És köszönöm szépen, így tökéletes az életem, ahogyan van, nem kívánom megváltoztatni sem az unokázni vágyó szüleim, sem a csokot osztogató, minen áron nyakra-főre szaporodásra utasító állambácsi miatt! Akiket pedig ilyesmivel - de főleg a pénzzel - bele lehet hajtani a gyerekvállalásba úgy, hogy egyébként nem vágynak rá, azokat mélységesen elítélem, és teljes mértékben megérdemlik a sorsukat (boldogtalanság, megbánás, válás, stb...)!
A gyerekvállalás olyan mint a foci: mindenki jobban ért hozzá annál, aki épp csinálni próbálja. És mindenki felhatalmazva is érzi magát, hogy beleszóljon, követelőzzön, előírjon, jobban-tudjon, szemrehányjon, felelőssé tegyen kb. bármiért és mindenért. A gyerekvállalás akkor lehet talán boldogság, ha olyan család vesz körül mind a te, mind a párod oldaláról, akikre lehet számítani és nem kizárólag saját csodálatos (mégsem működő) hozzáértésükkel vannak eltelve.
Nem teljesen olyan, a foci mások szórakoztatására van, a gyerek nem. De egyet értek.
Ez jó sejtelmes szöveg lett😮
Írjál tömören magyarul, kérlek, hogy egy magamfajta fogyatékos is értse😉
Mi a gondod?
A szüleid❓👉csináld jobban❗!
A partnered❓👉nincs rá szükséged akkor, ha feltart!
Simán csak félsz a jelenségtől❓ Nincs veszíteni valód❣
Szimpi, hogy szerény vagy, talán emiatt is alakult úgy , h nagyon sok ember kedvel, elképesztő sokan csipáznak, temérdek tömeg imád, és egy felfoghatatlan embertömeg nagyon szeret és tart megbízhatónak.. nem is alaptalanul 🤩☮️
tapintatosnak mondanám inkább. Nem egocentrikus mint az átlagmagyar. Érdekli mások nézete
Imádom a fiamat, szerintem fantasztikus ember lett belőle minden hibám ellenére. A terhesség, szülés körüli orvosi és társadalmi hozzáállás viszont valósággal traumatizált.
De striás lett a hasad és lógnak a melleid.
Sajnálom, hogy ezen át kellett akkor menned 😞 Senkit nem szabadna hogy bántalmazás érjen ilyen kiszolgáltatott helyzetben.
@@livmarlin4259igen, de ez gyerek nélkül is kialakulhat. Csak idő kell hozzá (öregedés), na meg mondjuk ha leszalad-felszalad 10-20-30 kg, és nincs pénz plasztikai sebészre... voila.
@livmarlin4259 Olvasva a kommentjeidet, harmadszor támadt kedvem mgkérdezni: ha már megtanultad az ábécét, föltétlenül használnod is kell??🥴
Nagyon nagyon szuper videó, 100000%-ig támogatom, osztottam. Le a kalappal, hogy a legkeményebb témákat is bevállalod, dacolva a várható negativitással, hogy az értelem fényét vidd ezekre a nehéz területekre!
De jó volt ezt hallani! Időnként nagyon jó a megerősítés, hogy nem csak én gondolkodok így. 😄 Az a baj, hogy volt akitől (más témával kapcsolatban) azt is hallottam, hogy nem az a cél, hogy boldogságot okozzunk. Szóval szerintem sok embernek azt is el kellene magyarázni, hogy miért fontos az, hogy a gyerekek és a felnőtt emberek boldogok legyenek. Ha pl a szülő boldogtalan a szülő szerepben, az boldogtalan, esetleg bántalmazott, elhanyagolt gyereket eredményez, a boldogtalan, bántalmazott, elhanyagolt gyerekekből pedig nagy eséllyel lehetnek a társadalom számára veszélyes emberek, de minimum megbetegített lelkü emberek, akik nem tudják előrevinni a társadalmat. Szóval az, hogy egy társadalomban boldog gyerekek és felnőttek legyenek, az az egész társadalom alapvető érdeke, csak sok embernek először az alapoknál kellene kezdeni, azzal, hogy megértsék miért fontos a boldogság. (Egyébként jól áll a szakáll is. 😄)
Ebből kiindulva az alapok ott kezdődnének, hogy definiálod mi a boldogság. Aztán meghatározod mit jelent boldog életet élni. Lehet-e mélypontok, küzdelmek és lemondások nélkül boldog életet élni.
Létezik-e boldog tudatlanság, és ha igen, akarjuk-e mi azt magunknak.
Vajon a boldogság mint életcél, nem csupán egy hazugsága a fogyasztói társadalomnak?
Vedd fel, edd meg, nézd meg, hogy megkapd az állandó pillanatnyi boldogságot, és észre se vedd mennyire rettegsz attól, hogy azt elveszíted. Vegyél szépséget, egészséget, biztonságot, nehogy neked ne legyen, mert a tökéletlenség biztosan boldogtalanság. Mekkora kamu ez. Csak az tudja aki élt már. :)
Szóval nem, a boldogság szerintem sohasem lehet cél. Az a következménye annak, ha tudsz szeretni másokat jobban önmagadnál.
@@JusztinaLBerta Igen. A boldogság alatt én sem azokat az anyagi dolgokat értettem, amikről a média és a reklámok azt hazudják, hogy boldog leszel tőlük. A boldogság alatt én azt a jóleső érzést értettem, amit csak a szeretet tud adni. Talán közhelyesen hangzik, de szeretet nélkül tényleg nincs boldogság. Ezért írtam azt, hogy aki pl nem boldog a szülői szerepben az nem tud szeretetet adni sem a gyerekének. Az a gyerek pedig, aki nem kap szeretetet szintén nem lesz boldog, és ezért szintén nem lesz képes szeretetet adni. Az az ember pedig, aki nem képes szeretni, könnyen fog bántani másokat. Nem tudom, lehet kicsit zavarosan fogalmaztam. 😄 Én azt, hogy fontos, hogy boldog emberek legyenek egy társadalomban, azt úgy értettem, hogy a boldogság azért fontos, mert az annak a jele, hogy az emberek életében jelen van a szeretet.
Persze, ha a gyereket úgy nevelik, hogy neki mindent lehet, és a világ csak őérte van, az a másik véglet, ami megintcsak ugyanolyan káros, mint az elhanyagolás. Ha egy gyereket burokban nevelünk és nem készítjük fel arra, hogy történnek rossz dolgok is, azzal sokat ártunk neki. Rossz dolgok nélkül nem tudnánk értékelni a jót, a trükk az, hogy ezek megfelelő egyensúlyban, megfelelő arányban legyenek jelen a gyereknevelés során, amit mondani könnyű, kivitelezni viszont már annál nehezebb. És annak, akit szeretnek, annak a rossz dolgok kevésbé tudnak ártani.
Ja és igen! A boldogság másik alapfeltétele az őszinteség, mert a "boldog tudatlanság" kiszolgáltatottá teszi a másikat, mivel az illető az igazság ismeretének hiányában nem tud reális döntést hozni. Éppen ezért "kegyes hazugságban" tartani valakit, bármilyen jószándékkal is az egyik legártalmasabb dolog. Van az a mondás, hogy "a tudás hatalom."
Tudom, kicsit elkanyarodtam a gyerekvállalás témájától, csak ezeket tisztázni szerettem volna. 😄
@@hajnalkagyimothy4069 Értem, de szerintem ez fordítva működik. Ha képes vagy szeretni, akkor boldog leszel. 3 óra alvással is, meg minden nehézség ellenére is. Aki nem boldog szülőként, azért mert a gyereknevelés nehéz, az nem a gyerek vagy a társadalom hibája. És ezzel nem azt mondom, hogy nem kellene könnyebbé tenni vagy jobbá tenni dolgokat, de aki az ő boldogságáért vállal gyereket, mert az neki milyen jó lesz, az persze hogy csalódni fog. Aki meg áldozatvállalásként tekint a szülőségre, mert neki le kell mondania dolgokról, annak szintén nem fogja "megérni" ez az üzlet. Ezért írtam, hogy eleve mint cél, a boldogság elérhetetlen, és látod mégis mennyien félnek, hogy mi van ha nem lesznek boldogak vagy a gyereküknek nem tudnak elég boldogságot venni, és akkor meg minek is az egész. Hát tényleg, csak egy önálló tudat, egy saját világnézet, egy személy jön létre két ember elhatározásából, de ha nem tudnak annyit utazgatni mint azelőtt, akkor nem is olyan fontos.
@@JusztinaLBerta Az tényleg igaz, hogy gyereket nem azért kell vállalni, hogy majd öreg koromra legyen aki gondoskodik rólam, azt én sem szeretem, ha valaki üzleti befektetésként takint a gyerekre. A gyerek nem az én boldogságomért van, és pont ezért csak akkor szabad gyereket vállalni, amikor az ember már elég érett hozzá. Azzal, hogy mindenki azt sugallja, hogy a gyerekvállalás csak szép és jó, az tényleg ahhoz vezet, hogy az emberek elhamarkodottan vállalnak gyereket, anélkül, hogy reális képük lenne a tényleges helyzetről. Ha valaki úgy érzi, hogy még szeretne magára egy kis időt fordítani, szeretné magát egy-két dologban kipróbálni még, azzal nincs semmi baj. Sőt! Ha valaki egyáltalán nem is szeretne gyereket, mert más életcélja van, az is teljesen érthető. Nem is mindenki alkalmas szülőnek. És ezzel nincs semmi baj. Valakinek máshoz van tehettsége. És akkor inkább ne vállaljon gyereket. Az senkinek nem jó, ha úgy születik meg a gyerek, hogy a szülők még nem elég érettek a szülőségre, vagy tele vannak megvalósítatlan álmokkal, vagy nem is alkalmasak szülőnek. Egyébként mindenkire szükség van. A szülők legyenek magukra büszkék, mert nagyon fontos szerepet töltenek be, mivel ők nevelik a jövő generációját, és gyerekek nélkül nyílván kihalna az emberiség, és pl olyan tudósokra, és kutatókra is nagy szükség van, akik gyerek nélkül jobban tudnak a munkájukra koncentrálni, mert ők tudnak új, az emberiséget előrevivő dolgokat felfedezni, kifejleszteni. 😊
@@hajnalkagyimothy4069 Akkor egy másik megközelítést szeretnék behozni. A gyermekvállalásra úgy tekinteni mint egy projektre, vagy egy karrierlehetőségre, és ezt összehasonlítani egy "másik életcéllal" eleve téves elgondolás. Sőt maga az életcél választás is hibás elképzelés, inkább lehet a teljes életpálya egyes szakaszaihoz célokat rendelni, de az, hogy a te életednek mi értelme lenne, az nem olyasmi amit eldöntesz egyszer valamelyik ponton és onnantól kezdve az lesz az életed célja.
Nem igazán értelmezhető a tehetség vagy a hozzáértés sem így önmagában, hogy pl. nekem a rák-kutatáshoz van tehetségem, nekem meg a népköltészethez, hiszen minden terület összetettebb ennél, és nem elég hozzá tudni, sokat tudni, sokáig tanulni, és sohasem csak egyetlen emberen múlik, hogy merre terelődik, mi fogja jobban érdekelni.
Egy gyerek felnevelése ehhez képest annyiban más, hogy ahhoz még úgymond érteni sem lehet, és megérni rá sem igazán, de persze fel lehet készülni, tájékozódni, meghallgatni szakemberek és családtagok véleményét, elolvasni a különböző nevelési nézeteket és stílusokat, amitől lehetsz jobb szülő, de nem lehetsz jobb ember. És senki sem lehet jobb ember, ameddig nem képes változtatni magán valaki más érdekében, vagyis a döntés nem abban áll, hogy akarok vagy sem szülővé válni, hanem hogy tudok-e szeretni valakit akit még nem is ismerek, és vágyom-e őt megismerni annyira, hogy azért bármit megtegyek.
Nem arról dönt ilyenkor az ember, hogy ez neki megfelelő "életforma" lenne-e, vagy inkább cukrászdát nyit a szomszéd utcában.
A folyamat sem így működik, mert tényleg nem kell hogy mindenkinek legyen gyereke, sokan nem találják meg életük párját sem, vagy nem a megfelelő időben, vagy lesz egy olyan szenvedélye ami miatt nem is érdekli az egész családalapításos történet, és ahogy mondtad, ettől még lehet nagyszerű élete, de ez nem egy vagy-vagy választás. Nem az van, hogy nem vállalok gyereket, mert inkább csillagász leszek.
Elvileg a gyermekvállalás egy természetes folyamat, mint ahogy nem mindenki tanul meg olvasni, de azért úgy vagyunk vele, hogy jó lenne ha mindenki tudna, vagy nem mindenki költözik el otthonról felnőtt korában, de azért vágyunk némi önállóságra, aztán van hogy elvagyunk borítékhajtogatóként egy üzletben, de aztán természetesnek vesszük, ha valaki felelősségteljesebb munkára vágyik egy idő után.
A gyerek is úgy jön, hogy már nem a szüleid a legfontosabbak az életedben, megismersz valaki számodra nagyon fontosat, felépítesz vele egy saját, közös életet, és vágytok arra, hogy kettőtökből egy legyen. Igen, ez csak egyféle lehetőség, lehetne még számtalan, vágyhat valaki egyedül is gyermekre, vagy nevelheti egy pár mások gyermekét, vagy le is mondhat a gyermekvállalásról egy másik emberért, de ez nem egy valami helyett való döntés.
Ez történik, mint ahogy beszélgetsz fél órát a munkatársaddal ha problémája van, vagy megnézel egy filmet, vagy írogatsz egy yt csatorna alatt vadidegeneknek, de ettől még nem leszel más, mint aki vagy, nem leszel más, mint aki lehetnél vagy lehettél volna. És ugyanúgy lehetsz asztronauta vagy tengerbiológus, és elismert festőművész vagy névtelen alkoholista, mert gyerekkel, gyerek mellett, vagy gyerek nélkül, de az élet az folyamatosan történik veled, és sosem fogod megtudni, hogy mi lehetett volna ha nem úgy történik, éppen ezért azt sem tudhatod, hogy egy gyerek felnevelése mellett végül jobb vagy rosszabb restaurátor lettél volna, mint gyermektelenül.
Nem tudom kik sugallják, hogy a gyerekvállalás csak szép és jó, nyilván ugyanazok akik szerint a párkapcsolat is csak örök lángolás és szerelem, és biztos ebben a bandában vannak azok is, akik szerint ha leadsz 10 kilót több barátot és jobb munkád lesz, és ezek tutira kapcsolatban állnak azokkal az emberekkel akiknél mindig rend és tisztaság van otthon és akik soha életükben nem feküdtek még le fogmosás nélkül, de azért ha már itt gyerekvállalás a téma, akkor feltételezzünk már annyit, hogy felnőtt emberek döntenek erről, és én nem gondolnám hogy ennyien hiszik el azt, hogy a kisbaba pelenkázása pont olyan mint amilyet a tévéreklámokban látnak. Emellett meg másról sem lehet már szinte hallani, mint a kialvatlan, meggyötört, tönkrement kisgyermekes szülőkről, szóval nem éppen csak a rózsaszín cukiságot tolják elénk az emberek, de az van, hogy mindegyik igaz. Igaz a lehetetlen kibírása is, meg a mindennél csodálatosabb része is. Egyik sem hazugság, de egy gyermektelennek mindkettő félrevezető. Felesleges félelmek, tévképzetek, és soha meg nem valósuló vágyálmok halmaza. Aki ezek alapján akar döntést hozni, az mindegy mit választ, rosszul fog dönteni.
Sziasztok. Én cf vagyok, childfree, vagyis tudatosan gyerekmentes.kb.12 éves korom óta tudom, hogy nekem soha nem lesz gyerekem, és szerencsémre olyan társam lett aki szintén cf. Sok minden összetevődött abban hogy nem akarok gyereket. Gyerekkori bántalmazás, ott megutáltam őket, a társadalmi nyomás, sablon klisék. Ki nyitja rád az ajtót, ki ad majd egy pohár vizet, az ilyen ne is szüljön. Látom, sokan szülnek segélyre, csokra, semmi egzisztencia, semmi kilátás, de 5 gyerek. Másrészt globálisan nézem. 20 éven belül 60 fokos klímában a vízért fogják ölni egymást a népek. Kösznem. És ez itt a reklám helye. "Gyermekmentes közösség" ez egy privát csoport. Én vagyok az admin, aki szeretne csatlakozni. Itt nem itélünk el senkit, aki nem akar gyereket. Sőt..
Kedves Attis! Rendszeres hallgatód, néződ vagyok. Kifejezetten jól áll a szakáll. Nagyon jól sikerült videónak tartom a mostanit. Nagyon jó szempontokat, érveket sorolsz fel benne, végre valaki aki mindkét oldalt bemutatja! Elnézést, hosszú lesz az írásom. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben a témáról. Röviden rólam: abszolút gyerekpárti vagyok. Úgy érzem, kár kihagyni ezt a "kalandot", de megértem a másik oldalt is. Nekem 4 fiam van, 6 éves, 4 éves és 2 éves ikrek. Akár 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottam azt hogy: 4 gyerekem legyen, azt is hogy 4 fiam legyen (mindig is kislányra vágytam), az meg slusszpoén, hogy ikreink is lettek 😄Szóval ha ezekből bármelyiket megemlíti nekem X éve vki, kiröhögöm. Nagyon nehéz 4 kisgyerekkel! Alapból hármat terveztünk a férjemmel, (egykék vagyunk amúgy), de meglepetésként harmadszorra dupláztunk. Mostani fejemmel soknak érzem a négyet. Max 2 bőven elég. A legkisebb program is logisztikai megoldást igényel. Szerencsére anyósék közel laknak és nagyon sokat tudnak segíteni. Meghalnánk nélkülük néha. Emlékszem, mikor családban az ikreket bejelentettük, szó szerint apósomon és férjemen kívül senki nem örült! Azonnal a felmerülő problémákat látták. Kb. akkortájt költöztünk el és már kinőttük gyakorlatilag a házat (kertesház kis kerttel, 4 szobával), úristen hova tesszük a 4 gyereket, teljes átszervezés lakásügyileg, ugye már voltak cuccok a nagytesóktól, de mindenből még 1 kell, hova fér el stb, hogy lesz 7 személyes autónk, jesszus mi lesz a karrieremmel, egészségesebbek se leszünk, végtelenszer megkaptuk, hogy jól meggondoltuk ezt??? Közvetlen rokoni kör 1 hónapig ezeken rágódott, mire úgymond elfogadták. Kérdem én, mit lehetett tenni, ha már úton vannak a babák? Mi se akartunk egyszerre kettőt már 2 meglévő után... Ilyen az élet, kb. a lottó 5-ös helyzete..Későn kezdtük, 30 voltam az első szülésekor, de 4 év alatt a legtöbb családtagnál túlteljesítettünk. Én világéletemben ikerellenes voltam minden szempontból (nagyobb császáresély, koraszülés veszély, komplikációk, visszamaradások, a nevelésből származó nyilvánvaló nehézségek, egypetéjűek esetén nekem nem kell 2 "egyforma" gyerek meg hasonló okokból), és ezt férjem a kezdetektől tudta. Egyedül az ő apukájának volt anno kétpetéjű ikertestvére, aki sajnos kicsin meghalt, tehát apai ágon benne van a családban az ikresedés. Az én felemről egyáltalán nincs, főleg úgy, hogy örökbefogadott gyerek vagyok, de ezt csak 30 évesen tudtam meg. Férjem valahogy megérezte, vagy nem tudom...azzal idegesített, hogy ikreink is lesznek és bejött neki :) A második gyereknek egyáltalán nem tudtam örülni, csak a szülés után, ugyanis lelkibeteg voltam hogy nem lány. Szerintem ugyanez lett volna a harmadiknál, ha nem ikrek, ám ez teljesen új helyzet volt, így 1 percig sem meditáltam a nemeken. Ismerősi körben megkaptuk a szokásos sémaszövegeket, hogy "tökmindegy, csak egészséges legyen". Ennyi erővel egészséges lányunk és lehetett volna! Az utcán az ikrekkel vagy "de szépek, milyen gyönyörűek lennének lányként". Mind a néggyel sétálva kész látványosság vagyunk, idős nénikék rendszeresen részvétet nyilvánítanak, vagy beszólnak hogy "juj mind fiú", meg "majd a következő lány lesz". Na ez utóbbi mondattól a hideg kiráz. Mi közük hozzá, honnan veszik, hogy akarunk-e még (megjegyzem, isten ments, elköttettük magunkat mindketten az ikrek után 1 évvel), illetve mennyi garancia van hogy netán az 5. lány lenne??? Kivagyok ezektől az ismeretlenek általi kijelentésektől. Magyarországon amúgy azért is meg kell harcolni, hogy NE lehessen gyereked. Én kanosszajárást éltem át, mire sikerült a sterilizációt Magyarországon állami intézményben elintézni. Másfél évet harcoltam érte. 3 vérszerinti gyerek vagy betöltött 40 év és 2 nyilatkozat szükséges fél év után megismételve hogy akarod-e még mindig. Minden törvényi előírásnak megfeleltem, hormonbeteg vagyok, a többévnyi fogamzásgátló tabletta amit vizsgálat nélkül felírtak, gallyra vágott hormonálisan. Ahány orvoshoz mentem, MIND belémkötött és ellenezte az elköttetést. Magyarországon túl sok kiskapu van az orvosoknak e témában, beleköthetnek bármibe. Volt félretájékoztatás, 3x műtéti időpont elhalasztása, megalázás, betegjogi képviselő, minden. Végül egy másik kórházhoz fordultam, ahol csak annyit mondott a doki, hogy "Önnek TB alapon jár, és mit variált ennyit a másik kórház amikor minden stimmel?" Tragédia az orvosok hozzáállása a témához. Nőgyógyásztól, endokrinológustól és pszichiátertől volt papírom, hogy indokolt, de egyiket se fogadták el. Erősen tabusítva van az egész, a nők nem dönthetnek a saját testükről. Férfiaknál bezzeg semmi belekötés. Engem pszichiáterhez is elküldtek, hogy szükséges az indoklása...férjemnek nem kellett semmi gyakorlatilag a vasectomiához. Azon lovagolnak hogy végleges eljárás. Nem az! Lombikkal lehet még baba, sőt helyreállító műtét is létezik. Legyen az önköltséges és kész! Volt egy öreg orvos, aki mindennel megpróbálkozott hogy lebeszéljen: köttesse el magát a férj (nem mondtam neki, hogy pont aznap műtötték férjemet), hormonos spirált ajánlott (hormonbeteg vagyok, kösz, nem), jöhet új szerelem (az nem egyenlő új gyerekkel is, ötödiket nem tudunk vállalni, abortusz lenne), fiatal vagyok még (nem éreztem annak magam 35 évesen, biztonsággal fel akarom nevelni a négyet), és végül a legundorítóbbal: mi lesz velem hogyha baleset ér és az összes gyerekem odavész 🥶Na itt elszakadt a cérna, veszekedtem vele, hogy a gyerek nem pohárkészlet amit pótolni kell és lombikkal lehet még, nem tud semmivel lebeszélni, másfél éve kezdtem az igénylést. Ha itt is ellenállásba ütköztem volna, tuti mentem volna a médiához botrányt csinálni az ügyből, illetve emberi jogi és feminista szervezetekhez is. Erre végül abbahagyta a győzködést. Másnap elmentem a dokihoz aki ezt műti és 2 hét múlva megműtött.
Nagyon aranyos vagy! Nincs gyerekem,közèpkorú vagyok. Azt láttam,hogy sokan megidealizälják a gyerekvállalást! Az anyukám a pozitiv,habos babos illuzióval próbált etetni. Legdurvább kijelentèse «länyom nem szakîtottál volna,ha szültél volna gyereket"! Gyereket csak egy tudatos,hasonló mérlegelő embernek szülnèk,vagy nevelnèk egyszer!
Ezt a videót mindenhol, mindenkinek mutogatni kéne !
Az egyéni életút ignorálása témához egy megjegyzés. 1990 előtt alacsony színvonalúbb volt minden,de kiszámithatóbb. Egy példa:az egyetemi diploma után mindenkinek volt állása,s nagyjából,a kor szintjén,meg lehetett élni pl.tanári fizuból is. Egy pedagógusházaspár is vállalhatottt gyereket.
Köszönöm a videót,nagyon jó,érdekes. Minden 25 év alatti fiatal számára kötelezővé tenném a megtekintését.
Olyan őszinte vagy, hogy néha családtagként érezlek.
Imádom a témát! Két gyerekem van, hát nem könnyű... Az első év számomra még a könnyebbek közé tartozik, a második sokkal nehezebb. Mondjuk jó alvók szerencsére 🥰 De persze kaptunk egy kis nehezítést is, a nagyobb ASD és ADHD, mellette magas 130IQ-val rendelkezik. Egy csoda, de nehéz! A kicsi lombik baba és koraszülött, így ez kemény időszak volt. Viszont vele sokkal könnyebb az élet, főleg a bátyó után érzem ezt. Őszintén azt gondolom, nem csinálnám vissza, imádok velük lenni, de egyáltalán nem könnyű!
A világ legnehezebb munkája♥️ de micsoda munka adótól kapjuk☺️
Mindenki feláldozza az életét, ha másnak nem is, de az idő vas fogának biztos.
Így van. Gyerek nélkül is lehet boldog élet.
Nyugalom nem fogunk megkövezni azért mert ki mondod mint azt amit mindenki gondol és érez, ezek tök korrekt dolgok. Mihamarabbi jobbulást!
Oke meg győzött a videó továbbra se akarok gyereket 34 évesen így is boldog vagyok 😀🙏🏼
Sajnos az olyan ismerőseimet töröltem, ignoráltam, akik mindent kiposztolnak, meztelen, 1. Evés... 1 fog... 1 fagyi... és minden kérdésre egy randomizált baba kép a válasz...
Nagyon irritáló... és kevés szülő az akinek nem halnak meg az épp agysejtjei a gyerek megszületése után... szeretem a gyerekeket, de rengeteg "szülő" a közösségi médiának szül... mert tudom onnan kaparja fel a nemlétező önbizalmát, és ezért nem trend a privátszféra... de tekintettel lehetnének a gyerekre...
Dehát like piacon többet érsz...😏
Nálam ahogy ismijeimnél születik gyerek már állítom le a követést. Nem érdekel mit csinál a kölke 🤷♂️
Jajj, engem is kiakasztanak az ilyen szülők, pedig én is kétgyerekes anyuka vagyok. Csak kevés kép van fenn a gyerekeimről, még csak nem is minden évben tettem fel, most meg már az arcuk se kerül fel. Volt olyan ismerősöm, aki hetente többször töltött fel képet. És volt, aki meztelen képet is. Ez beteges, szabad út a pedofiloknak. Ami engem aggaszt, hogy ezek a gyerekek mit fognak érezni felnőttként, mikor majd a munkahelyén előkerül a ciki gyermekkori képáradat. Vagy akár már középiskolában kicikizik egymást.
Erre sajnos még nincs törvény, de sok év múlva lesz. Magyarország ilyen téren úgy el van maradva. Német és angol UA-camrek nagyon hangosan felszólalnak a gyerek extrém módon kiposztolása ellen. Magyarországon meg.... Egy Facebook anyukás csoportban néhány naponta kiposztolta valaki a gyerekét " Hasonló korú babákat nézegetnénk" felirat mellette a gyerek neve meg kora. Aztán a sok bolond meg kortól függetlenül már tette is fel a gyerekeket. Onnan amúgy engem kitettek, mert nem tetszett egy MLM elleni kommentem.
Sok beteg elme szül, akiknek nem kellene.
Ezért sem értek egyet a hülye magyar "családtámogatási" renszerrel, mert családot valójában nem támogatnak, csak kell, hogy a buták szüljenek, hogy hátha buták lesznek a gyerek is, és könnyebb irányítani a népet.
Na, én ezért töröltem magam a Facebookrol.. Nem vagyok senkire sem kíváncsi..
@@mariannerdosez a családtámogatási rendszer egy vicc, csak jól hangzó frázis, aki tudja, kihasználja, de am az igazán fontos dolgokat nem támogatja. Mondjuk az utolsó napokban, nagy hassal lehessen megoldani helyben a kötelező vizsgálatokat, ne kelljen utazni fél-egy órát a megyeszékhelyig - pedig városról beszélünk... Meg úgy egyáltalán, minden sz@rért utazni kellett... A kötelező tanácsadás pedig annyiból állt, h egy méternél nem jött közelebb a doki, megkérdezte, hogy vagyok, kiállította a beutalókat, és valahogy mégis megállapította, hogy van az uterusom 😂
Apaszabi nyugodtan lehetne sokkal hosszabb, az Apák is szeretnének a Babával megismerkedni, ami munka mellett elég nehéz.
Stb, stb, sok apró dolog, amivel annyit lehetne valóban segíteni...
Ezek a szülői viselkedések engem is kiborítanak. Ezért sem posztolok semmit a gyerekemről, illetve senkinek nem is áradozok róla. Akit érdekel a gyerekem az úgy is megkérdezi mi van vele akit meg nem, annak nem kötöm az orrára.
Szia Attis ! Én is úgy állok hozzá a gyerekvállalás témához, hogy nagyon alaposan át kell gondolni, mert rengedeg időt, energiát, pénzt igényel, és ha belevágsz, nincs visszaút. Korábban szerettem volna gyereket, de sajnos az anyagi gondok, és a párkapcsolati problémák ezt nem tették lehetővé. Mostanra javult az anyagi helyzetem, de úgy érzem, hogy kifutottam az időből, gyerekvállalás mellett, nagyon nehezen tudnám teljesíteni a saját céljaimat, és jelenleg új párt se találok magamnak, bár ezt nem is nagyon eröltetem, a korábbi párkacsolataimban szerzett rossz tapasztalataim miatt. Sajnos jelenleg úgy gondolom, hogy számomra a gyerekvállalás inkább súlyos teher lenne, mint öröm és boldogság. És szerintem ezzel felelősségteljesen állok hozzá a dologhoz, megelőzvén, hogy három embernek legyen rossz élete.
Látom, szépen gyógyul az arcod. Csak így tovább! 🙂
50+-os gyerektelenként azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy úgy döntöttem, én nem ezt az utat fogom járni. Csak egy ok az ezerből, amiért nem szültem: Erősen introvertáltként elképzelni sem tudom, hogy valaki más napi 24 órában üljön a nyakamon - ráadásul másodmagával, merthogy annak a gyereknek másik szülője is van -, rajtuk kívül meg semmi más ne létezzen számomra a világból, még én sem. Ezt abszolút nem nekem találták ki, úgyhogy a kérdezősködőket lesöpörtem, a családalapítást erőltető partnereket eltávolítottam az életemből és inkább tanultam, utaztam, azzal foglalkoztam, ami nem megnyomorít, hanem tényleg boldoggá tesz.
Van, akinek a családalapítás az élete csúcsa, másnak meg nem. Ebbe senkinek sincs beleszólása, egyikünk ilyen, a másik olyan, a harmadik meg megint másmilyen. Ez mindenkinek a saját döntése, amivel együtt fog leélni egy életet.
Végre egy videó ami reálisan néz a dolgokra és nem elfogult egyik irányba se! Nekem március végén fog születni az első kisbabám, mi is sokat gondolkodtunk rajta és bár úgy érezzük készek vagyunk rá, tudom sok kihívás lesz még amire most nem is gondolunk.
Egyébként a környezetemben én már úgy látom, pont, hogy kezdenek megfordulni a dolgok és sokkal több ember inkább nem vállal gyereket vagy kifejezetten gyerekellenes.
Egy három éves lányom van, azt tudom tanácsolni, hogy szakíts magadra egy kis időt minden nap, akár néhány órát is, úgy hogy senki sem zavar/ hozzád sem szól, amit alvásra, vagy pihenésre tudsz használni. Én az első három nap végére a kialvatlanság miatt elkezdtem halucinálni, és az idegösszeroppanás szélére kerültem.
Én is ezzel a tanáccsal élnék. Nekem másfél éves a kisfiam. Picinek rengeteget aludt most meg egy energia bomba.
Én is inkább a gyerekellenességet tapasztalom.
Nagyon örülök, hogy gyógyulsz, csak így tovább, mi nagyon szurkolunk Neked! 💪🏻
Ami a videót illetni maximális hálám, hogy erről készült videó, és nyíltan lehet beszélni róla! 🙏🏻🙏🏻🙏🏻
Így igaz, gyerek vállalás semmihez se fogható öröm, érzés, ugyanakkor elképesztő küzdelem és lemondás is. Köszi még1x. (Egy főállású apuka)
Nagyon tetszett a videó. Gyors gyógyulást, egészséget kívànok. Hàrom gyerekes apukaként azt gondolom, hogy csak nagyon szeretetteljes, erős bizalmi kapcsoltban lèvő pàroknak szabadna gyermeket vàllalnia, akik előzőleg tàjèkozódtak a tèmàban. Erre hívja fel a figyelmet nagyon jól ez a sok gondolatot felébresztő videó. Gratulàlok és tovàbbi sok sikert kívànok!❤
Tennék egy aprócska, de szerintem jelentőségteljes kiegészítést: Nem "új élet", hanem egy addig soha nem létezett "személy". Akinek sikerül részben megértenie mekkora kiváltságos helyzet ez, hogy egy valakivé-válást nulláról végigkísérhet, az egyszerűen nem teszi ezt mérlegre a megszokott, kényelmes életével.
Való igaz, hogy ha valaki egy eszközt lát a gyerekben, amit felhasználhat a saját boldogságára vagy kiteljesedésére, annak csalódás lesz, és a gyerek is sokat szenved miatta, szóval nem való mindenkinek.
Az meg csak tény, hogy az óra ketyeg, de a gyerekvállaláshoz, neveléshez nem kell feltétlen szülni, de még csak hazavinni sem gyereket.
Szerintem valamilyen szinten mindig egy vakugrás maga a döntés, akkor is ha felelősséggel, előrelátóan vállalja valaki. Nem lehet kiszámolni egy kockás papíron az életet. Sokan megpróbálják, valameddig működik is, de a lényeg (gyerek nélkül is), az emberi kapcsolatok hatására történő változás, formálódás. Persze ha mindig a biztonságra törekvés a cél, akkor simán válhat az emberből egy nagyon sportos, világlátott, hatdiplomás, jólfésült és jólöltözött hulla 99 éves korára, akinek még mahagóni koporsóra is tellett. Mindenkinek mást jelent teljes életet élni.
Ja, ezzel kapcsolatban még egy fontos kiegészítés: A teljes élet, meg a boldog élet, az nem feltétlen ugyanaz. Vagyis egész biztosan nem.
A gyereknevelés meg olyan, amit senki nem tud jól csinálni. Mindenki elrontja. Az viszont egy elvárható minimum lenne, hogy nem tekintjük kevesebbnek, mint egy embert. Szerintem már ez is sokat jelentene a jelenlegi társadalomban.
Jaj. Ne felejtsük el vannak akiknek nem lehet biológialig nem tud gyereket létre hozni. Ők meg akkor már nem is lehetnek boldogok? A csapból is ez folyik gyerek kell a boldogsághoz, az ismerősöm meg szingliként ott omlik össze és szinte meg akar halni, mert a boldogsághoz, pár, gyerek, meg mittudom én mi kell, pedig még az egészségéért küzd. Miért nem lehet társadalmilag elfogadott,h valakinek nincs, mert nem lehet biológialig?
@@gyongyverszecsenyi4323 Tudod mit jelent ha azt mondom keresd meg a szövegemben a 3. bekezdést és értelmezd az ott leírtakat?
Vagy írni akartál valamit és véletlenül ide sikerült, de nem ide szántad?
@@JusztinaLBerta Te milyen paraszt vagy. Tanultad vagy így születtél? És te tudod értelmezni ezt?
👌🕊
Ez egy nagyon klassz videó lett Attis! Írom ezt úgy hogy traumatikus várandósságom és szülésem volt, plusz a depresszió és a szorongás is elért. Nagyon nagyon fontos téma! Még még még!
De jó látni, hogy már egyszerre pislogsz! Így kívülállóként már teljesen gyógyultnak tűnsz. Te biztos érzed még a különbséget, de jó látni, hogy ennyire gyorsan gyógyulsz. A szakáll még mindig nagyon király. A Videó meg hozza a szokásos, magas minőséget.
Hát én nem akarok gyereket, mert valószínű végig kéne szenvednie a globális felmelegedés legrosszabb részét, szerintem 2100 környékére kihalunk hacsak nem segít a mesterséges inteligencia. Meg azért sem akarok gyereket mert túl nagy felelőség és semmi kedvem egy gyereket felnevelni amikor még csak magamról se tudok gondoskodni, meg ott van az is ha a gyereknek valami súlyos baja lenne akkor végig aggódhatnám az életem mondjuk ha nem lenne baja akkor is sokat kéne aggódni érte, úgyhogy összességében nem éri meg.
jó, hát igazából leírtad az én gondolatim is :D
Ez egyszerűen annyira gyönyörűen és tökéletesen össze van szedve, hogy nem fűzök hozzá semmi pluszt, csak, hogy gratulálok, emelem kalapom! Plusz nagyon örülök, hogy már sokkal jobban vagy! :)
Üdvözöllek!
Mindent elmondtál, amit én eddig nem mertem, érthető okok miatt.
Maximálisan egyet értek.
További sok sikert, jó egészséget, boldogságot!
Szilvi
Gratulálok. Ez a téma igen komplex mégis objektív világos szempontok szerint van összeállítva és még sincs elveszés elmelyules egyetlen szemszögben sem. Inkább egy jó összkép ami sokmindenre felhivja a figyelmet és valóban sikerült egyensúlyba hozni az összképet a, gyerekvallalassal kapcsolatban. Gyógyulást kivánok.
Ezt (is) tanítani kéne a suliban! Szuper videó, köszönjük, Attis! 🥰
Egyetértek!
Nagyon jó videó, köszönjük! Sok nőt ismerek, akik imádják a gyerekeiket, de azt mondják, ha újra kezdhetnék, nem szülnének. A nyomás, a rózsaszín imázs nagy úr. Én szerettem volna, de jobban tettem,hogy nem vállaltam. Szüljön, aki egészséges és egészséges,boldog babát nevelhet. Nem tudtam volna megbírkózni azzal, hogy megnyomorítom a hőn áhított gyermekem, mert örölte a betegségeim.
Hát szerintem sokan azért bánják meg, mert valójában nem is akartak gyereket, hanem csak rájuk lett erőltetve ez a szerep, vagy azért vállaltak gyereket, mert ez az élet rendje, meg másnak is van, stb.
De egyébként én sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek a szülei megbánták a gyerekvállalást. Sajnos sok esetben a gyereken csattan ez az egész..
Atis... minden elismerésem. Ismét nagyon beleástad magad a témába. Nagyon hasznos videó és nagyon örülnék neki, ha a társadalomban őszíntén lehetne beszélni ezekről a nehézségekről, anélkül, hogy megköveznének.
Kis kiegészítés, hogy maga a várandósság is lehet nagyon megterhelő. Ismerek olyanokat, akik hónapokig járni nem tudtak és tolószékbe kerültek. A kislányomnál a 6. hónapokig minden nap minden percében erős hányingerem volt. A szülés semmi volt ahhoz képest, nem is akartam emiatt másodikat, mert féltem, hogy ezt még egyszer át kell élnem. Végül mégis terhes vagyok most a 2. picúrral, és sajnos megint egész napos hányinger kínoz. Harmadjára ezt biztosan nem tudom végigcsinálni. Nem beszélve arról, hogy segítség nélkül így is nagyon nehéz.
Nagy jól összefoglalt videó lett. Mint friss apuka tudom mondani, h nem való mindenkinek és teljesen megértem azokat akik nem válallják ezt a sokszor nehéz életutat.
Nagyon szépen javul az arcod!! Nagyon sok áldást kívánok Neked szeretettel. :) Nem vagyok szülő. Úgy alakult az életem, hogy nagyon józannak kellett lennem a családalapítás kapcsán. Mindig szerettem a gyerekeket, de mégis úgy döntöttem, hogy mindenáron nem akarok gyereket - elsősorban- a fizikai állapotom miatt, mivel szülési sérülés történt velem. Jó döntés volt ebben a speciális élethelyzetben. Noha a gyászt, azért hordozom, de a jelen most is engem igazolt. Ez tényleg egy egyéni életút. A férfiaktól éppen a speciális élethelyzetem miatt csak elismerést kaptam, hogy ebben az esetben ez volt a felelősségteljes döntés. Persze én is megkaptam, hogy....
32 èvesen szültem Csíkszeredában. mindig is tudtam, hogy szeretnék gyereket, de valahogy mindig a tàvoli jövőben kèpzeltem el. szerettem a gyerekeket addig is, úgy egy órát..😁 szakmàmból kifolyólag (koreográfus) nagyon pörgős volt az èletem, így nem láttam magam előtt. A házassàg ès egy húzósabb projekt lezàrása utáni egy reggel arra ébredtem, hogy okè, mostmár jöhet, ha akar. Következő hónapban teherbe estem. A lemondások ellenère is nagyon boldog időszak volt, sok energiám volt, táncórák, próbàk,előadások, programszervezèsek, közben fèszekrakás, sok olvasás-okosodás, ès az egyre erősödő mozgások a pocakban. Nem voltam rosszul egyáltalán,az első pár hètben volt nagyobb étkezés után egy kis èmelygès tapasztalható. A szülès nem volt ugyan sètagalopp, de ott lehetett velem apuka a vajúdás komolyabb szakaszában, a szülèsnèl ès utána is. bár a romániai egèszsègügy nem hìres, a csìkszeredai szülèszet ès újszülött osztályon nagyon pozitív csalódás èrt. Majdnem kèt órás az aranyóra, ami nagyon meghitt ès csodàs volt. Az ott dolgozók kedvesek, tàmogatóak, segìtőkèszek. A kislányom most 9 hónapos. soha egy percig sem bàntam. új oldalamat ismertem meg. sosem hittem, hogy ennyire fogom szeretni az anyaságot. nem kìnlódtam a szoptatással csak nagyon minimálisan, èjszaka alszunk, ha èbred sem sìr, csak mondikál, amìg cicit kap, pár perc ès alszunk tovább. nagyon kiegyensúlyozott, szìvesen kóstol, jól eszik, egy igazi tündèr. Apuka ès lánya közt a kapcsolat szoros hisz mindenből kiveszi a rèszèt. egymásra is marad időnk, energiánk, szeretetünk. A leàny egy hónapos korától szinte minden hónapban voltunk lagziban, kirándulni, fesztiválozni (persze most nem úgy, mint anno🤭). 5 hónapos volt, mikor heti 2 órában (a kèszülèssel együtt is max 4) tanìtani kezdtem, ami pont jó arra, hogy kicsit a saját dolgaimmal is foglalkozzak. Mellette tudok szervezni is ezt-azt. Ami a barátokat illeti, valóban van akivel tapasztalható távolodás, de úgyhiszem termèszetes, hogy kevesebbet keresik gyermekesek társaságát, amikor nekik nincs. majd felvesszük a fonalat ès a baràtság ott folytatódik, ahol abbamaradt, ha úgy kell lennie. sok lemondással jàr a gyerek, de ezek a dolgok valahogy jönnek is maguktól. nem esik nehezemre hazajönni egy baràti bandàzós estèről, sőt, alig vàrom. A nagyszülők imádják, amiben tudnak segítenek. tudom,hogy szerencsèsek vagyunk, ès nem minden eset ilyen, de gondoltam megosztom veletek, hogy ilyen is van, hogy igazán egyensúlyban vannak a dolgok. ez èletem legcsodálatosabb kalandja.
Örülök hogy jobban vagy, és szerintem jól áll neked a szakáll.
Aki nem szeretne gyereket, az gyerekMENTES, nem ellenes. Légyszi, ne keverjük ezt a kettőt, mert baromira kártékony amellett, hogy téves. Nem akarni gyereket vállalni és ellene lenni más dolog.
Gratulàlok!Hàrom gyermek büszke/fàradt apukàjakènt is nagyon èrtèkesnek ès hiànypótlónak tartom a videódat. Büszke lehetsz magadra. Csak így tovàbb!
Néha maga az őrültek háza🙈 amikor 5 másodperc alatt szetszednek mindent, amikor szünet nélkül be nem áll a szájuk, amikor összevesznek és tépik az idegeimet. De összességében semmivel nem ér fel, amikor egy faraszto nap utan odabújnak, vagy amikor hétvégente mar hajnalban a fejünkön ugrálnak(bezzeg iskolaidőben úgy kell őket felverni😂)
Szoval a lényeg, hogy sokszor maga a hetedik mennyorszag, de nem csak csupa móka kacagás. Egy életre szóló elköteleződés, főleg az első időkben. Bizony sok lemondással is tud járni, de idővel alakul. Segítség nelkul nehéz, az én idő bizony nagyon fontos, hogy az anyuka es az apuka kulon-kulon es egyutt kettesben is gyerekmentesen tudjanak pihenni.
Szoval ez egy nagyon osszetett tema.
(3 lányunk van, 9,7 es 3 evesek es majd evekkel kesobb fog kiderulni, jol neveltuk-e őket, szoval még ez is lutri😂)
Köszönjük!
30 éves koromig nem akartam gyereket. 33 éves koromban született meg az első gyerekem. Öt fiam lett 😂 Olyan ez, mint a hegymászás, laikusnak tök érthetetlen, mi a francot élvezhet ezen bárki, de azért rá lehet pörögni ❤
Nah, a végére te is ugyanerre jutottál 😂
Nagyon örülök Atis, hogy megint vállaltad és ilyen megosztó témáról mondtad el a véleményed, készítettél videót. Köszönjük! ❤ Remélem, hogy sok emberhez eljut! Az arcod nagyon szépen gyógyul, gratulálok! :)))
Nagyon örülök hogy gyorsan gyógyul az arcod! Kitartást!
Nagyon jó videó!!!!
Sok minden fogalmazódott meg bennem, megpróbálom most a videó végén összeszedni
1. Jelenleg nagyon foglalkoztat ez a téma, hadi lábon állok én is, hogy majd egyszer akarom e, milyen lenne, stb
2. Baromi jól áll a szakáll, ha apuka leszel hozd majd vissza mindenképp 😆
3. Nagyon hiánypótló tartalom, tényleg kevesebbet hallani az egésznek az árnyoldaláról, remélem minél több emberhez eljut ez a videó
4. Baromi jók voltak a szempontok és a végén a mikről lehetne, vagy inkább kellene beszélgetni a témában
Két gyerekem van. Elsőre nahyon akartam. Csak 1 gyereket, nem többet. Aztán lett még egy...sírtam mikor pozitív lett a teszt.😂 Ennek már 6 éve. Túléltem, de már az elkötésre várok, mert akárhogy alalul az életem fixen nem akarok többet. Nem a gyerek miatt, mert tündériek, nem sok baj vplt velük, az alap megpróbáltatásokon viszonylag kómnyen átmentem. Könnyen szültem, azonnal tudtam, sokáig szoptatni, nem volt gomd a párommal való kapcsolatban, de én önmahamat olyan szinten elcesztettem, jofy azt sem tudtam ki vagyok, mit akarok, miért akarom azt a valamit. 🫣 Nem voltam depressziós, de ahogy a videóban is elhangzott, nahyon megborultam érzelmileg, mert a múlt béli rossz tapasztalatok a szüleim felől nahypn rányomták a bélyeget az anyaságomra. :( Ezért nem értek egyet a hülye Csokkal. Fiatalok úgy házasodnak össze és ígérnek oda 3 gyereket, hogy fogalmuk sincs milyen egy gyerekkel, aztán kettővel és aztán hárommal, esetleg 4 gyerekkel. Merr megsúgom mindegyikkel más és monél több van nemhofy egyszerűbb lesu merthog, rutin meg az écek, hanem nehezebb mert többfelé kell osztódni. 😬🫣🤦♀️
Előre be kéne jegyezni a naptárba úgy 5-10 év múlvára hogy a CSOK-os családok hány százaléka lett depressziós, hányan vannak még együtt és ebből hányan boldogtalanok, de együtt maradnak mert leláncolták magukat egy életre?
Hány százalékuk lett elvált, hány gyerekkel? Mennyi gyereket ígértek oda és mennyi lett? Mennyi pár ígért többet és végül döntött úgy, hogy inkább nem vállal még gyereket....csak hogy életben maradjon,mert külömben megkattanna illetve el is válna. 🤔
Szerintem jól áll ez a szakáll. Nincs vele semmi baj.
A témával kapcsolatban, mint 2 és fél éves gyermek apja, egyetértek! Hihetetlen boldogság, lelki plusz és Önfejlesztés, de társadalmi szinten túl van rózsaszínködösítve. Nem csak habos-babos világ. Nagyon nem. Egyetértek, hogy a helyes mederbe, szintre kell terelni a gyermekvállalásról alkotott képet! Akkor is, ha tudjuk, sejtjük, mondják stby, nem lehet felkészülni rá teljesen akkor sem, pedig én annak tartottam magam és becsülettel csinálom most is, de váratlan dolgok jöhetnek és azt az energia mennyiséget amire szükség van, nem lehet rá felkészülni. Hozzáteszem, hogy egyébként többre vagyunk képesek mint ahogy azt gondoltuk magunkról. Pl. az alvás példánál maradva, hogy milyen sok alvás ra van szükségünk és rájövünk hogy töredékével is beérjük.
Sokba kerül egy gyerek. Nem éri meg.
Az arcod gyönyörűen javul, a téma pedig hiánypótló, már nagyon vártam.
Minden szavaddal egyetértek, Attis! :) Tök jó, h ezt a témát is feldolgoztad. Sokak nincsenek készen a gyerekvállalásra, mégis csak "belevágnak" mert miért ne, ha már úgy alakult... De sajnos többnyire ezek nem érnek túl jó véget. Nagyon sajnálom mindazokat a gyerekeket akik ilyen "felelőtlen" szülők mellett nőnek fel, mert szinte garantált, hogy nem lesz boldog gyerekkoruk... :( Sokan még saját magukat sem ismerték ki, nem szereztek élettapasztalatot és így kezdenek egy másik élet nevelgetésébe... Remélem, hogy egyre többen fognak elgondolkozni mielőtt belevágnak ebbe a hatalmas feladatba. Annyira furcsának tartom pl. hogy néha több feltételnek kell megfelelni akár egy kutya örökbefogadásánál, mint hogy valakinek saját gyereke lehessen... Mindenkinek kéne egy alapvető ismeretterjesztő és / vagy szülő fejlesztő tanfolyamra járni, mielőtt belevágna ilyesmibe, mert tényleg ez az egyik legnagyobb felelősséggel járó dolog, hiszen egy gyerek már nem visszacsinálható, és sok lelki traumát okozhatnak a meggondolatlan szülők. Remélem, hogy a jövőben már többen hallgatnak majd a saját belső hangra / ösztönre és akkor lesz gyerekük, amikor eljött a megfelelő idő, és nem akkor, amikor mások miatt "kell".
Nagyon örülök, hogy ezt a témát feldolgoztad! Valóban nagyon-nagyon komplex téma. Nővéremnek 3 kis lurkója van, az első gyerek születésekor együtt laktam velük, így testközelből tapasztaltam meg a gyerekvállalás nehézségeit. Imádom őket, nem is tudnám elképzelni a családunkat nélkülük, de eszméletlen sok energiát és lemondást igényel még a családtól is az ő nevelésük. Épp emiatt elképzelni se tudom, hogy bírják ezt napról napra a nővéremék. Most én kerültem abba a korba, hogy komolyan el kell gondolkodnom a témán, és lehet a fent leírt tapasztalatok miatt, de őszintén szorongást és rettegést érzek. Félek, hogy bírnám lelkileg, ha épp nincs jó napom és félelmet érzek azért is, hogy hogy tudnám életben tartani. Biztos felismerném azonnal, ha valami olyan baja van, hogy orvosi segítség kell? 😕
Köszönöm ezt a videót Attis!
24 éves koromra már az osztálytársaim majdnem fele vállalt gyermeket.
Én inkább kimentem külföldre dolgozni.
12 évvel később szinte mindenhol lett 1,2,3 gyermek!
Nekem meg lett 5 ingatlanom, amik életem végéig eltartanak.
😂😂😂😂😂 gratulálok, ez az élet értelme.
Szerintem már vagyunk elegen. Mindenki had maxolja ki olyan irányba az életét, amitől jól érzi magát. Van aki az ordító kakigyárnak örül, van aki meg nem akar nyugdíjas korára senkire rászorulni, és felhasználja az ingatlanjait nyugdíjkiegészítésre. El lehet dönteni ki gondolkodik okosabban.
@@snflwr48 🤣🤣🤣🤣 nyugdíjas korodban te is undorító kakigyár leszel, akkor majd örülhetsz az 5 ingatlanodnak. Gratulálj a szüleidnek, hogy ők annak idején nem így gondolkodtak. Mondjuk a kommentedet látva, lehet hogy már megbánták.
@@snflwr48Ezt jól meg mondtad ! A hülyegyerek nem is tud rá reagálni 😂😂
@@snflwr48 az, aki egyedül hal meg az 5 ingatlanjával :D nyílván.
Én 33 éves vagyok. Már a szülésről szóló sztorik is annyira traumatizáltak, hogy én sosem fogok szülni.
Jelenleg nem szeretnék gyereket, ha mégis szeretnék én az örökbefogadás mellett döntenek. Viszont ez kb lehetetlen, mert egyedülálló vagyok nem jó anyagi helyzetben.
A teljes 20-as éveim erről szóltak, hogy mikor lesz már gyerekem, mert fix párkapcsolatom van.
Nagyon köszönjük, szerintem erősen hiánytpotló video. szerintem ez még a felszínéhez a problémáknak, de már így is sok embernek ezekkel is nehéz szembesülni.. Egyetértek a legfontosabb, hogy minden ember számára más a boldogság
40-hez közeledvén nincs gyerekem, nem is akarok. Párom sincs, így nehéz is lenne. Nem tudom elviselni a gyereksírást, ha boltban hisztizik egy gyerek, minden bajom van.
Másik meg az, hogy 8 milliárdan vagyunk, túlszaporodtunk. 5 milliárdan épp elegen lennénk. Ezért sem értem a 3+ gyerekes családokat, hogy nem gondolnak ebbe bele. Fogynak az erőforrások, emiatt a gyerekeik egy rosszabb világban fognak felnőni. Ez szerintem önzőség a szülők részéről.
A legszánalmasabb, ha már van 5-6-7 gyerek és a következő is úton van, közösségi médiában és híradóban kunyerálnak, mert nem tudják etetni a gyerekeket. Ha nem akar valaki gyereket, nem is lesz neki. Védekezés, vagy nem kell nemi életet élni, ilyen egyszerű.
CSOK-ot be kellene tiltani, az örökbefogadást pedig megkönnyíteni, mert sajnos túl sok az árva.
sokan abban az illúzióban ringatják magukat, hogy majd az ő gyereke lesz az a zseni, aki egycsapásra megoldja a problémákat, pl. a klímaváltozást, és minden rendben lesz. Hát, elég merész gondolat, főleg a szegényebb, alacsonyabban edukált szülőktől.
Nem igaz. Sokkal könnyebb a külföldre költözés, mint a gyerekvállalás vagy nevelés. Nem is lehet összehasonlítani azt a felhőtlen szabadságot amit a külföldre költözés jelent gyerek nélkül.😂
Ez egy remek videó h elvegye az ember kedvét 🙂
A szülés utáni depresszió sok esetben pajzsmirigy gyulladás következménye, amit nem vizsgálnak automatikusan sajnos.
Szerintem ahhoz nagyon naivnak kell lenni, h a gyermekvállalás rózsaszín ködbe legyen az ember fejében. Ez egy teljesen tudatos döntés(kellene legyen), ahol tudomásul kell venni, h a saját kis önző világunkat - ha ezt választjuk - meg kell osztani olyasvalakivel, aki minden porcikájában tőled fog függni. Ez képtelenség, h ne változtasson az életeden. Ha már a kezdeteknél tudod, h neked ez nem megy, akkor lehet jobb is kihagyni. Nem való minden mindenkinek. Ha békességed van abban ahogy döntöttél, az már elég 😊
Nálunk a 9. házassági évünkben született az első és most 3 évre rá jön a második. Látom bőven a különbségeket előtte utána. De sokkal teljesebb gyerekkel, mint nélküle az életünk. Akkor is ha olykor nap végére levágnám a fejem 😅
Van 2kisfiam. 2éves és 4hónapos és egy 3hónapos.
Az esték poklok. Hasfájás után fog fájás. A nagy pedig hiszti korszakos. Sokszor vágyom új idegrendszerre. 😂
Mégis a legjobb döntésem volt. Nehéz nagyon, de imádom őket.
Jó nagyon a videó. Nagyon sok minden igaz, amibe bele se gondolnak mások.
(Ui: a legjobb szülésznőt találtam meg aki a 2.kisfiamnál is jött segíteni, úgy hogy már nem lehetett felfogadni mégis műszakja volt és bejött segíteni.)
Kitartást és előre is grat a kihívás teljesítéséhez!
Attis!
Az első két hét otthon a gyerekkel életem legnyugodtabb és legmeghittebb időszaka volt. Férjem is itthon volt velünk szabadságon, emlékszem ültünk a kanapén, és néztünk egymásra, hogy akkor most mit kezdjünk ezzel a sok idővel? A gyerek csak aludt. Nagyokat pihentünk, sétáltunk együtt. Aztán már persze egyre többet van ébren, most 3 hónapos.
Azt kell hogy mondjam, nem igazán változott miatta az életvitelünk, mi ugyanúgy eljárunk vele mindenhova. Már több nagy túrán (8-10 km/alkalom) túl vagyunk, járok vele jógázni, megyünk társaságba. (Ismerek persze olyan anyukát is aki a férje nélkül ki nem meri tenni a lábát a lakásból hasonló korú gyerekkel.) Elkezdtem mellette új “szakmát” tanulni, digitálisan rajzolni, ha már az ügyfelekkel időpontokon megjelenős munkámat nem tudom csinálni jelenleg. Szerintem nagyon alkalmazkodóképes kis lények, és sok múlik azon, szülőként is ki hogy kezeli a dolgokat.
Mi beleillesztettük a gyereket az életünkbe, nem pedig a gyerek köré szerveztük újra az életünket. Persze tudom, vannak olyan párok, akiknek az életébe egyáltalán nem beilleszthető. Meg nagy mázlim is van az elsővel, lehet a másodikkal majd nem lesz, és akkor megváltozik kicsit a véleményem.
Az lenne az igazán jó, ha csinálnál egy videót a témában majd akkor is, ha már lesz gyereked. Sokat hallott közhely, de tényleg nem tudod elképzelni milyen, amíg nem vagy benne, hiába látod közelről. És ezt én sem hittem el teljesen, amíg nem tapasztaltam meg.
Ja, és hiába vagyok szülő, minden tiszteletem azoké, akik tudatosan gyermektelenek!
Ja, és kifejezetten jól áll neked az arcszőrzet szerintem.
En is szerettem volna beilleszteni a gyereket az életvitelinkbe de aztan fordítva lett, és mi alakítunk mindent hozza 😅 Sajnos nagyon sok múlik a gyerek temperamentuman.. en is elterveztem hogy majd el járok kávézóba és onnan majd programozók, hobby projekteken dolgozok ilyesmi.. Csak ugye a lányom az első 1-2 het utan mar nehezen aludt el napközben, akkor is csak hordozoban, éjjel meg alig. Mikor ebren van akkor is ritkán van el 2 percnél hosszabb ideig tehát letenni se lehet. Babakocsit az első 6 hónapba utalta, üvöltött amint betettuk, sportkocsi részbe mostmár 15-20 percet elvan max 😄 Szal nemhogy kávézós ucsorgetes nincs, de csaj most 8 hónap utan jutottam el oda hogy néha tudok vmit főzni 😂😂 De minden gyerek más, en elfogadtam hogy ez most egy ilyen élet szakasz, és mindent ami nem extra fontos most offolok és az ő igényeire fókuszálok. 😊
Nagyon jól elmondtad , bárcsak minden szülő tudná mindezt mielőtt gyereket vállal
Szuperül rá látsz a dolgokra
Így van. Lehet, hogy nem lenne ennyi megbánt gyerek sem.
Amikor ide kattintottam, már tudtam, hogy ez egy baromi izgalmas téma lesz.
Secondly... Attis, csak én látom úgy, vagy az arcod teljesen visszaállt a normális állapotába? Annyira jó látni, hogy ilyen gyorsan gyógyulsz!!!!!!!
Szuper téma volt, örülök hogy összefoglaltad! 🎉
Illetve nagyon sokat javult az arcod is, mielőbbi teljes gyógyulást kívánok! ☺️
A végén mondtad azt a kulcsmondatot vagy talán a legfontosabb dolgot, ami a szívemhez szólt. Senki se erőltesse másra az akaratát akkor se, ha megvan az elképzelése arról, hogy mit jelent boldognak lenni. Mivel, minden embernek mást jelent a boldogság.
Én pontosan tudom így 32 évesen, hogy hogyan akarom élni az életem és mit jelent a boldogság, de sokkal hamarabb rájöttem volna, ha nem lett volna ott egész életemben a társadalmi nyomás és íratlan szabályok és elvárások tengernyi része. Mert régen bűntudatom volt, ha másképp vélekedtem, mint a többség. Most már nem érdekel, de ehhez sokat kellett magamról tanulnom.
Én nem akarok gyereket. Ezt tudom,mióta az eszemet is. Soha nem fog megváltozni, ha az eltelt 20 évben se történt meg. Mégis néha harcolnom kell, csak azért mert nem gondolkodok úgy, mint az átlag. Elegem van ebből, hogy őszinte legyek.
Örülök a videódnak. Bárcsak több ismeretterjesztés lenne és nem kezelnék kis hazánkban ezt is tabuként, mint sok mást is.
Szia Attis!
Nekem 2 fiam van kis korkülönbséggel.Rettentő melós volt, (most már nagyok)
DE soha nem bántam meg .Fiatalon szültem 23,26 évesen . Egyik kicsi másik pici. Sok lemondás , karrier, nyilván hátraléptem, utána felzárkozni
sok-sok év kihagyás után nem egyszerű.Az én életemet teljesen kitöltötte ez az időszak,természetes volt.
A babavárásnál annyira nyugodt ,boldog voltam ,mint még soha életemben.
Most már nagyok, de úgy intézem ,várom őket ,hogy mindig szívesen hazajöjjenek ha bármi van
🙂😘
Örülök, hogy gyógyulgatsz!❤🎉😊 teljes mértékben igazad van a videóban. Nagyon érzékeny ez a téma! Te mégis olyan jól kezelted, jó videó lett! :)
Amúgy szerintem ha az agya döntene csak az embernek az életben nem lenne gyereke, szívem szerint meg lenne száz 😂
Rengeteget javult az arcod és a kedved is jobbnak tűnik a beszámoló videód óta. Csak így tovább, menni fog❤
A videóval kapcsolatban pedig:
Köszönöm, hogy megcsináltad és ennyit foglalkoztál a témával, jelentem elérted a célod - legalábbis nálam mindenképp - sikerült lehoznod a földre. Amióta az eszem tudom, az élet(em) értelmének gondoltam a gyereket és annak vállalását és mindig - a te szavaiddal élve - ilyen habos-babos boldogsággal teli "időszaknak" képzeltem el. Na most kicsit lerángattál a magas lóról, mindettől függetlenül az érzés maga nem inogott meg bennem, szinte bármit és mindent képes lennék feladni ezért. (Tudom, nagyon rosszul hangzik) A többi ember szerint nagyon fiatal vagyok még a gyermekvállaláshoz (21) és valahol igazuk is van, de közben a saját "időm" szerint kicsit el vagyok késve😅. Viszont mielőtt még belevágnék ebbe az egészbe, vannak céljaim amit elérnék előtte, na meg persze az én esetemben ez elég zsebbenyúlós lesz maga az élet létrehozása is.
Felvetetted a témát és jómagam is elgondolkodtam rajta, mi van akkor ha nekem például életcélom lenne a családalapítás míg a párom úgy van vele hogy nem szivesen adná fel az életét és forgatna fel mindent ezért?
Kíváncsi lennék a véleményedre.
Szuper igényes videó, minden szavad kincs.
Én imádom a gyerekeimet, de utálok szülő lenni...
(egy 36 éves kétgyerekes anyuka)
Algoritmusboost 😊 Ez is szuper videó volt!😊
Nagyon lényeges és jó kérdéseket feszeget. Feleségem 10 hetes terhes. És valahogy még jobban örülök neki most, hogy láttam a videót, mert tudom, hogy felelős és átgondolt döntést hoztunk, hisz éveket vártunk arra, hogy eljöjjön a szerintünk megfelelő pillanat.
Szépen gyógyulsz! Kitartást továbbra is!
Örülök, hogy javult az arcod állapota Attis
Szuper video lett
Nagyon jó videó! Végre! És azzal egészíteném ki, hogy mindenki magának vállalja a gyereket. Tehát ne kényszerítsünk rá a társadalomból másokat, hogy támogassák a szülőket! Úgy vállaljon gyereket valaki, hogy ő és a párja fel tudja nevelni. Támogatás nélkül. Legyen a gyerek valóban egy ajándék! Azoknak, akiknek ez megadatik. Magyarul és egyszerűen, érthetően, mindenféle gyerek támogatást be kell szüntetni azonnal! ❤
Mielőbbi felépülést Attis! Szépen javulgatni látszik a helyzeted.
A videóban felvázoltad nagyvonalakban mindazt, amit mi a kis környezetemmel témázgatni szoktunk más-más prioritással személyiséggel, nézetekkel. Részemről egy erős, határozott NEM van a gyermekvállalásra.
Imádnak a gyerekek, én pedig mindig felfedezek bennük érdekességeket vagy éppen olyan emberi tulajdonságokat, melyek idővel sokaknál kikopnak idősebb korra, mint például a jelen boldogság megélése, sok kicsi szép dolog észrevétele, kíváncsiság, felfedezés vágy... stb.
Mindezek ellenére nem szeretnék, mert személyiségemnek jelenős részét az alkotás, kreativitás öleli körbe több művészeti ágon. Mindennapjaim elengedhetetlen tényezői. Hajt az érzés, a tudásvágy, technikák, eszközök, különböző anyagok stb. ... és mint tudjuk:
1 szakmához is olykor kevés egy élet, nemhogy többhöz. Mindig úgy érzem sokat tudok, ám mégis nagyon keveset mindahhoz képest, ami a világon létezik. Kíváncsiság, kreativítás, alkotás és az ezekből megszületett munkáim a "gyermekeim" és mindeneim. Jelenleg hamarosan megtelik az ötödik vaskos mappám (7cm vaskos genothermes mappa), amikben csak az ötletek vannak vázolva, sose fogom utolérni a végtelen kreativitást és ezek csak gyarapodnak.
Gyermek vállalásra is megvannak magam okai, ám azokon felül ott a tény, hogy nem férne meg az általam felvázoltak mellett, sem időben, sem értékrendben. Egy gyermek nem nyújtana számomra olyan változatos világot, mint az alkotás.
Mindez nem jelenti azt, hogy ha másnak gyermekkel teljes az élete az bármiben gondot okozna nekem, sőt, én csak örülök, ha boldogok szeretteim, barátaim, ismerőseim és mindenki, aki él és virul. Olykor pedig, ha kell valakinek kikapcs be-be vállalom a kicsiket, ha lazábbak a napjaim és van rá energiám. (Introvertált vagyok, imádok akár órákat is beszélni imádott emberkéimmel, ám utána jó ideig nem lát senki. Kell a feltöltődés.)
Megjegyzés: Manapság elfelejtik az emberek, hogy a gyermek folyamatos poztolása online-n nem normális. Erre van a családi album, amit akkor mutatnak meg másnak, amikor akarnak, ám mégis privát marad.
Van olyan barátom, akinek 0 poszt van gyermekeiről, ám van szöges ellentétei. Sajnos az ezutóbbiból van több.
Nem tartom normálisnak ezt a jelenséget és ezzel a szűk baráti köröm is egyet ért.
Nem értem. Hogy lehet bárki kibukva azon, hogy vannak, akik nem szeretnének gyermeket vállalni??
Hát édes jóistenem, tegyük már össze a kezünket, hogy van aki képes ezt felismerni. Ha megbánja megbánja utólag, nem a mi dolgunk. Gyermeket vállalni olyan nagy feladat, hogy a minimum (ha még van rá mód), hogy teljes szívből vágyból vágjon bele az ember. => aki nem érzi a vágyat, ne vállaljon. Ne kötelességből szüljünk, hanem örömből.
Szülőként teljesen egyetértek.
Sokan pedig azért vállalnak gyereket pl most , mert csok meg babá váró.
Vagy megtartsák a partnert. [ ha ez nem sikerül akkor a gyerek fogja elszenvedni a kárát mert csak egy szülője marad és Vagy egyik szülő a gyereket fogja hibáztatni]
Vagy öreg korukra legyen aki eltartja őket.
Vagy mert képtelenek felfogni mivel jár egy gyerek.
Öntudatlanok, mentális betegek...
Aztán vannak akik elhagyják a gyereket, verik a gyereket.
Teljeskörűen lefedted a problémakört, amiért nagyon hálás vagyok. 23 éves egyetemistaként, tartós párkapcsolatban heti többször jön a babaváró ajánlatos e-mail, hirdetés, reklám, ajánlás hogy szüljek, és mindig belebotlok valakibe, aki előhozakodik a témával, és kérdőre von, hogy mi az, hogy nem vagyok benne biztos, hogy a gyerekvállalás jó ötlet, illetve miért nincs tervem (sokan példálóznak azzal, hogy dolgozzak két évet, aztán lehet menni szülni). Hatalmas a társadalmi nyomás, mindenki okosabb akar lenni azzal kapcsolatosan, hogy én a saját életemmel mit kezdjek. Mindemellett, ha egyszer mégis ráveszem magam, biztos vagyok benne, hogy előjönnek a repedésekből a megmondóemberek, mert aztán gyereket nevelni mindenki fantasztikusan tud (ezért ilyen értelmes és szeretetteljes a társadalmunk...ja, nem), és a neveléssel kapcsolatban biztos, hogy folyamatos konfliktusba keverednék az apjával is. Szeretem a gyerekeket, biztos fantasztikus lenne, meg kedves és aranyos és nagyon szeretnénk egymást, de nem hiányzik az az érzés, amikor mindenki figyel és ítélkezik. Másrészt szerintem brutális az anyagi vonzata, én nem szeretnék panellakásban gyereket nevelni (én falun nőttem fel, a panel szükségmegoldás, és egyelőre kilátásban sincs egy kertes ház), és azt a gyereket minőségi tartalommal kell folyamatosan ellátni, mert nem az a cél, hogy csak simán legyen és mindegy ha hülyét nevelünk belőle, hanem hogy széles látókörű, empatikus, logikus gondolkodású legyen lehetőleg. Ha már vállaljuk, próbáljuk meg jól csinálni, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. És sok ember szerint, amikor előadom ezeket az érveket, túlgondolom és a gyereket tv-vel is le lehet kötni... Ennek ellenére szerintem egyszer lesz gyerekem, van egy természetes vágyam ebbe az irányba, de ha bevállalom, akkor tudom, hogy nem lesz egyszerű, és nem a gyerek miatt, hanem az ítélkező társadalmunk miatt.
Örülök hogy javulsz. ❤️ Nem merek vállalni gyereket. És már az időből is kint vagyok. Viszont nagy szerencsém hogy a párom is hasonló véleményen van mint én.