Mandics György: Elveszett magyar kódexeink

Az előadás egy elhanyagolt kutatási területről szól. Kossuth Lajos emigrációba kényszerült titkára, Somogyi Antal által egy Cicero kódexben megtalált rovásírásos anyagok kapcsán létrejött nagy jelentőségű hagyatékról, az „Elveszett magyar kódexekről” beszél. A könyvek latin betűs átírása alapján készült „A Magyarok ősi énekei” elnevezésű gyűjtemény végül 1873-ban jelent meg. Szarvas Gábor Somogyi téves elméleteinek tulajdonítva hamisítványnak tartotta a művet, mondván: a magyarságnak sosem voltak hosszú rovás feliratai, ez tehát kizárja a rovásírásos könyvek létezését.
Mandics György a rováskrónikák kérdését tíz éve kutatja és 12 kötetet írt róluk. Ez a legfontosabb összefüggő anyag. A XI. kódex több mint 250 hosszúszöveget tartalmaz, amelynek jelentős része vers. Pontosan 124 versből álló verses gyűjtemény, amelyik ránk maradt. Ez egy a jelenlegi Akadémiai vonaltól eltérő anyag, amely az előző /Hunfalvy előtti, tudományos vonalnak ad igazat. Azaz a Magyarok a hunok rokonai, s eredetük a hunokkal kapcsolatos, nem a finnugorokkal. Sajnos a genetika, a régészet, s ez a rovásírásos anyag is a hun történelemmel való kapcsolódást igazolja. Ez lehet, hogy sokaknak nem tetszik, ám azt bizonyítja a meglelt anyag.
Előadó: Mandics György, Író, költő, matematikus, írástörténész (fő kutatási területe a protoírások és a rovásírás).