Robi! Tarantino-nak jól áll az öncélúság, ezért aztán kiváló filmek mind a Django, mind a Brygantik, mert független filmek, amik a színészekre építenek és ez ma rengeteget számít! Rengeteg szennyes gagyi amerikai film közül messze kiemelkednek a "modern" Tartantino filmek. A többi dologgal kapcsolatban egyetértek: valóban több lehetne a Tarantino, de mivel nem akar, ezért aztán ne legyenek annyira szigorú elvárásaink vele kapcsolatban, ha szabad kérnem :)
Django elszabadul a valaha volt egyik legnagyobb film :D . Az összes színész tökéletes. Christoph Waltz élete alakítása, DiCaprio parádé.. A zenék fantasztikusak, minden a helyén van. Szerintem nagyon rossz kedve lehetett Puzsérnak mikor nézte, nem hiszem el, hogy így lehúzza :D Az Aljas nyolcason én meg konkrétan majdnem elaludtam, a legunalmasabb Tarantino film.
A sorozatok legnagyobb rákfenéje szerintem az évadok végén szinte kötelező a cliffhanger, ezek a szuperizgi, lezáratlan ,,befejezések". Meg pl. a Walking Deadnél figyeltem meg, hogy évad elején és végén a legeseménydúsabb, évad közepén meg vagy lassabb a cselekmény vagy színvonalbeli hullámvölgyhöz ér. Nem vágom, hogy az AMC kereskedelmi tévé-e, de az tagadhatatlan, hogy a sorozatok efféle ,,kötöttségei" egyértelműen üzleti okokból léteznek, a mondanivalót felülírja az érdeklődés minél módszeresebb, minél nagyobb számokat produkáló fenntartása... Bár a TWD azért kuriózum számomra, mert ahhoz képest, hogy mekkora blockbusterré nőtte ki magát (jó ide ez a szó?:D), meglepően igényes, intelligens darab.
A sorozatokat szinte mindig addig csinálják amíg el nem rontják. Ott a Dexter, a ments meg, Californication stb. Hát még a Breaking Bad-et milyen magasztosan kezelte Robi anno, ne mondja már nekem senki hogy nem hágott át már minden etikus időhúzást ? Amikor minden reggel lehetett nézni ahogy a fogyi gyerek reggelizik, vagy hogy Skylar milyen vállalkozást vezet, vagy hogy Hank milyen ásványokat gyűjt, kibírhatatlan volt, és egyáltalán nem arról szólt mint az első 2 évad ami miatt meg imádtam az egészet ! Kevés sorozat képes nem elkanászodni ilyen téren
16:34 Nyilván ha újra kezdeném az életemet a meglévő tudással, nem is tudnám ugyan úgy élni az életemet (ne csak hogy nem akarnám) De attól még legitim az az állítás hogy nem bánok semmit ... Mert a Rossz a személyiségem része! Minden hiba amit valaha elkövettem az a személyiségemet formálta, és ha nem csináltam volna soha semmi hülyeséget, soha nem hibáztam volna, és mindenki szeretne, soha nem lehetnék az az ember aki ma vagyok, Nem gondolkoznék el azokon a dolgokon (hogy miért volt az rosz vagy hol hibáztam, És akkor a legközelebbi alkalomnál ugyan az (amit elvileg bánnom kéne) megtörténne, vagy rosszabb ... Én pl nem bánok semmit az életemben. Sok dolog van ami szégyennel, vagy esetleg bűntudattal tölt el, de tudom hogy ezek mind nagyon nagy részben járultak hozzá a személyiségem fejlődéséhez
Sajnálni Sajnálok dolgokat. (például amikor a macskám keserves kínok közt halt meg . mert amikor láttam hogy kicsit rosszul volt, elvittem orvoshoz, és ő egy egyszerű macskanáthát diagnosztizált nála, és "nem kell aggódni".Pár napra rá amikor már nagyon rosszul volt kiderült hogy parvo vírus és már visszafordíthatatlan.) Nagyon sajnálom hogy így történt, ha visszamehetnék az időben (és tudnám hogy az parvó, vagy csak annyit hogy nem sima megfázás) Meg tudnám menteni. De nem Bánom ... nem bánom, mert tudom hogy az akkori tudásomnak megfelelően mindent megtettem, és nem tudhattam hogy milyen kimenetele lesz. Ilyen dolgokon nem érdemes bánkódni, el kell őket fogadni. (és nem mellesleg a tapasztalatunkból utána 6 macskát mentettünk meg akik abban a rendelőben jártak, mert tudtuk hogy mire kell figyelni, és már korai stádiumban kezelni tudtuk.)
Szerintem meg ez a nem bánom,mert akkor még nem tudtam dolog egyrészt saját magad megnyugtatása miközben kurvára bánod,hogy nem tudtad mi baja van valójában és ezt nyugodtan bánhatod is,mert ettől még nem leszel szar ember.Másrészt meg bassza az önbecsülésedet,hogy anno valamit elbasztál.A sajnálod meg ugyan azt jelenti mintha kimondanád,hogy bánod csak valamiért inkább megmagyarázod,hogy a két dolog nem egy és ugyan az, pedig de.Az meg már tök más kérdés,hogy tanultál e az esetekből,mert annak a megbánáshoz semmi köze nincsen.Nyilván nem azt a részét bánod meg,hogy tanultál belőle,hanem az esetet ami megtörtént.Szóval a lényeg az,hogy bármivel is magyarázod csak a szót kerülöd el ami a megbánás. Amitől valamiért te is meg mások is befosnak olyan szinten,hogy képesek megmagyarázni,hogy ők azt miért nem érzik...
Hát szerintem nem ugyan az. Ha látok egy elcsapott kutyát, azt sajnálom, de nem bánom, mert nincs hozzá közöm, nem én tehetek róla, Ha mondjuk felelőtlenségből, (vagy hirtelen felindulásból, vagy bármi más okból) megölnék valakit azt bánnám ... az életem végéig kísérne, és minden nap azon törném magam hogy bárcsak megváltoztathatnám. De olyan dolgokat megtanultam elfogadni ami tőlem függetlenül történik (és ezeket tudom sajnálni, de bánni nem) Nem kerülöm a szót. Fiatalabb koromban sok mindet bántam. sok mindennel úgy voltam hogy "Bárcsak visszamehetnék az időben" De azóta rájöttem hogy ezek vagy triviális dolgok vagy tényleg olyan szintű jellemfejlődést váltottak ki bennem ami nélkül sokkal "kevesebb" lennék ma. és nem, ha lenne választásom hogy ezeket "kijavítsam" (De nem úgy ám mint ahogy a Robi mondja, hogy a tudatod megmarad, hanem rendesen a jellemed is a változással "fejlődne") NEM TENNÉM meg! Mert belegondolni is félelmetes hogy milyen egy sekélyes, visszataszító barom lennék ma, ha az élet zökkenőmentesen zajlott volna. És ezt teljes komolysággal mondom.
Az első példád szerintem nem jó,mert a sajnálat is sokféle lehet.Sőt van az az elmélet is miszerint a szeretet nem más mint őszinte sajnálat.De a megbánás az nem sokban különbözik.Szerinted az a különbség,hogy az elütött állatnál nincs hozzá közöd tehát csak sajnálod ez rendben van.Viszont pont ezért olyan dolgoknál amelyekhez van közöd,mert a te életedben történtek a te macskáddal már nem használhatod,hogy csak sajnálod és nem bánod,mert a saját macskádnál azért mégsem csak arról van szó,hogy sajnálod,de végül is leszarod.Ha ez valóban így lenne akkor már nem is emlékeznél rá nem hoznád fel a bűntudattal kapcsolatban.A tanulópénzt mindenki megfizeti az életben és a hibákból jó esetben tanulunk,de másokéból is lehet ám tanulni.Nekem nem kell alkoholistának lennem,hogy tanuljak más alkoholizmusából stb.Én pl bánom,hogy dohányoztam,de már 7 éve nem szívtam egy szálat sem,de tudom,hogy régen sem volt semmi értelme csak magamat károsítottam vele.Nyilván nem látok bele mások életébe,de még mindig azt mondom,hogy csak a szót kerülgetik a megbánást.
Nem leszarom. hanem csak tudom hogy nem tehetekróla, bármit tettem vola ez megtörtént volna, mert a tudásomon felül állt. Amúgy jó példát hoztál fel. A Dohányzást tényleg bánom. Az tényleg nem tett semmit hozzá az életemhez, nem tanított semmire, csak a tüdőmet meg a légcsövemet baszta szét ... Szóval ja ... a dohányzást nagyon bánom (de pl a Tépést nem) (de még mindig hiszem hogy a szó kerüléséről van szó, az én esetemben meg biztosan nem, ) de mondom ... olyan dolgokat nem tudok bánni miről tudom hogy sehogy se lett volna elkerülhető (általam)
Tarantinót lehet szeretni, lehet utálni, de ő ettől még egy vitán felül meghatározó rendezője Holywoodnak. Nemhogy a Kill Bill-el felért a csúcsra, de igazából már a Ponyvaregénnyel felért, azt már ő maga se tudta überelni (más se tudta volna), elérni pedig mégegyszer azt a szintet a Kill Bill-ben sikerült, annál azóta csak gyengébb filmeket csinált, DE azóta sem csinált egy rossz filmet sem! Sőt, a legrosszabb filmjét épp a két legjobbja közt csinálta meg, és ez volt a Jackie Brown. Az egyetlen regényadaptációja, talán ez sem véletlen. De a Becstelen brigantyk is egy jó film, a Django meg egyenesen briliáns (a Ponyvaregény mellett az is forgatókönyv-Oscart kapott!), a sokat szidott Halálbiztos egy szórakoztató trash, de még az Aljas nyolcas is jobb, mint a Kutyaszorítóban, és a legújabb filmje, a Volt egyszer egy Hollywood is szórakoztató a maga módján, bár ez a Tarantino már szemmel láthatóan nem ugyanaz, mint aki a Ponyvaregény idején volt.
Régen minden jó vót halivúdba is ám. Régen nem vótak ilyen sokadik részek üres fimekbű ám. (ja hogy voltak, már a 20. század elejétől? csak mindig más stílus? először borzasztó gagyi komédia, majd borzasztó gagyi romantikus filmek, majd borzasztó gagyi westernek, majd borzasztó gagyi akciófilmek és így tovább. Ma ez a Marvel, ha valaki akar jó kortárs filmeket látni, az talál magának, az egyszeri mozinézőt ma a látvánnyal lehet bevonzani, főleg az internet miatt).
A könyv jobb pedig abszolút baromság, a kettőt össze sem lehet hasonlítani. A filmnek a forgatókönyvéhez szolgálja az alapot a könyv, teljesen külön ligában játszanak.
Szerintem közben már Robi is rájött, hogy a sorosatmufajnak ez a mitológiája, amiben ő is hitt, azért jelentősen tulporgott dolog. Vannak rettenetesen jó sorozatok és nagyon sok nagyon invenciozus darab készült az elmúlt évtizedekben, de a sororatok felett nemcsak kreátorok bábáskodnak, hanem a tévéguruk is. Robi itt még a megváltást várta a sorozatoktol - én ebből az ideabol már pár évvel korábban kiszerettem. Rettenetesen jó sorozatok vannak, de a műfaj nem váltotta meg a világot. Még a legnagyobb műfaji és kreatív alapvetései sem...
Az aljas nyolcas "kritikát" nem bírtam végighallgatni. Értelmezni is kell a filmet, nem csak nézni. Daisy karakterét nem értettétek, hogy már akasztás előtt is halállal fenyegették. Ha megértitek a filmet akkor tudhatnátok, hogy az ő karaktere később fejlődik ki, és utána lőn világosság. Minden korábbi kijelentése, tette a helyére kerül. Az aljas nyolcas egy remek film, de úgylátszik ehez ti még nem nőttetek föl.
Egyetértek. Robi igazából semmi negatívumot nem hozott fel ezen filmek ellen, csak elmondta, hogy rosszak. A Becstelen Brigantikban van talán Tarantino legjobb jelenete, az elején a házikóban, fantasztikus párbeszédek, fantasztikus karakterek, Tarantino szerint is ez a legjobb jelenete. Ebben a két filmben pont a groteszksége volt a lényeg, hogy Hitlert egyszerre gyújtsák fel és tömjék tele ólommal, a Djangoban a rasszizmust túlta 110%-ra. Nem hiszem hogy Robinak el kéne magyarázni a groteszk jelentőségét, de mind a két film szerintem fantasztikus. Bár szerintem is a Kill Bill a csúcs.
Szerintem már kívülről látja magát tarantino, a rajongói szemével, nem elég autonóm már, hogy elhiggyem róla, ha nem éri olyan fogadtatás a stílusát, amilyen, akkor leforgatta-e volna azt a jelenetet. A külső elvárásoknak való megfelelési vágyból készült el, ezért lett kimódolt, vontatott, előre megfontoltan létmeghatározó. Nem csak t-ból hiányzik a meglepetés és váratlan, de ő se elég nagyság ahhoz, hogy kitörjön a korszellemből. új filmjeit akkor se fogom megkedvelni, ha kimennének a divatból.
Tehát te az alapján ítélsz meg filmeket, hogy mennyire népszerűek? Tarantino pont hogy nem kívülről látja magát, azt csinálja ami neki tetszik, és gyakran a hozzáértőbb embereket is elhessegeti bizonyos területekről, hogy a saját akaratát érvényesíthetse (díszlet, koreográfia, vágás, stb.), ez néha meglátszik, de ő a legautonómabb Hollywoodi rendező.
Lynchet és Jarmusht is addig kedveltem, amíg nem tudtam, hogy egy szubkultúra kisajátította. :) A net révén kisajátította és erről a net révén szereztek tudomást maguk a rendezők is, ami rossz hatással lett alkotásaikra (a túlzott mértékű interakció a rajongókkal, a folyamatos visszajelzés érzékeny művészekben kárt tesz, a filmjeikben ez a típusú kár, ami nekem szembeötlő) Igazad lehet, a lehúzó kommersz és igényes filmes közeghez képest még értéket teremt, de korántsem annyira tudatosan rajzolódik ki szerintem már számára, sok a sallang a tárgyalt filmjeiben, egyszerűen néhány valóban megállná a helyét ha a '90-es években forgatta volna le (a mai rutinjával, de a mostani zavaró tényezőktől szabadulva), azokat tényleg kedvelném.
"Lynchet és Jarmusht is addig kedveltem, amíg nem tudtam, hogy egy szubkultúra kisajátította." ez borzasztó, mivel ezzel nem a filmet értékeled, hanem azt, hogy mások hogy állnak a filmhez. Mint filmkedvelő számomra ez teljesen elvetendő, engem nem érdekel kik szeretnek egy filmet, rendezhette azt maga Hitler, a forgatókönyvet pedig írhatta hozzá Sztálin, ha jó, akkor jó.
Azért feltehetőleg van valami oka annak, ha valaki félénk. És nem azért mondja, hogy sajnálja, mert bűntudata van az eltakart látómező miatt, hanem, mert sokan nem tolerálják ezt a kitakarást, és a testi-lelki épségének megőrzése végett tanúsít sajnálatot, hogy lássák, hogy mindent megtesz, hogy ha nem muszáj, ne zavarja őket. A rossz gyerekek nem szokták sajnálni. A büntetést meg senki se akarja, ezért szorong az, aki nem vétkes. Aki vétkes az inkább kihazudja magát, ráfogja másra. Az milyen már, hogy nem tudod, hogy előfordul-e még egyszer? Még ha véletlen volt, akkor is. Elkerülhetetlen dolog, hogy berúgj egy ablakot? Nem azért rúgtad be, mert nem voltál elég figyelmes, ügyes, és előrelátó? Mert nem a legjobb helyen fociztál? Mindent megtettél, hogy ne fordulhasson elő, de ez elől nem lehet kitérni semmiképp? :D Pont ez az, hogy jó lenne, ha őszintén mondanák, és vigyáznának legközelebb. De az, hogy Józsika megveri Pistikét, aztán azt mondja, hogy sajnálom, többet nem fordul elő, az semmit se ér, sőt, Pistike többet kapott ok nélkül. Szóval ő kapta a büntetést. Úgy nem lehet nem bánni semmit, hogy nem szégyenkezik olyan dolgok miatt, ami miatt mások szerint kéne? Mások miatt érezzük a bűntudatot. Ha nincs miért, és nincs ki miatt, akkor nem. Neee! Az a majom, ha minden alkalommal nyakon lenne toszva, amikor ezt csinálja, bűntudatot érezne... A macskáimat se kellett bántanom soha, még se ment fel az asztalra, és szégyellte magát, már ha arra gondolt, hogy felmenne. Nevelés kérdése. Nem olyan bonyolult dolog elkülöníteni, a békét a viszályt.
Szerintem az abszolút mélypont, hogy a jelenlegi életet már tiszta lappal se akarod újra kezdeni. Nincs értelme vele elképzelni bármit és megváltó, felszabadító, lélekkönnyítő gondolatnak tűnik a lehetőség a kilépésre. Ha ebbe a belefeledkezésbe elfáradsz, egyedül az képes elvonni némileg a figyelmet arról, amiért nem érdemes bohócként haláltáncot lejteni. Ha rájössz, hogy nem rajtad múlt, hogy idáig jutsz, viszont másoknak csak a saját útjukat járva sikerült volna jóvá tenni az életed. Ezért vagy dühös a világra, mert te önmagad maradtál, ami egy fogyaték, kis mértékben vagy agymosott és hipnotizálható, követnéd az alkalmazkodóképeseket, de nem megy. A letérítés csak rájuk hatott. Egész életed egy magányos, nyomasztó szombat délelőtt. Nincs jó nap, csak permanens depresszió. Ha hosszabbak az éjszakák és beborul, akkor közelebb jutsz hozzájuk, hiszen ők alkalmazkodóképesebbek. Az ő élvetegségüket - miközben a vágy nagyobb benned, mint bármelyikben -, egyedül te ellensúlyozod. Rád nem vonatkozik, hogy ha ezt kibírod, erős vagy, vagy ha valami nem tetszik másoknak benned, akkor valamit jól csinálsz. Ha bármennyire megfejted magad, se segít rajtad. Aki számára a különcség nem választás kérdése, az ne legyen különc. Ahogy abból az őrültségből se kérünk, ami vállalhatatlansággal, énvesztéssel és átélt vagy át nem élt szégyennel jár (csak mert én sulykoltam p. videói alatt a kifejtéseimmel az őrület szóval való felelőtlen, nemtörődöm dobálózást, de legalább felkapta). (a látszat ellenére nem öncélúan konzekvensen osztottam meg itt)
Az Aljas Nyolcas szerintem annyira nem jó, valamint a Becstelen Brigantik egy sokkal jobb film, mint ahogy azt Puzsér felvázolta. De nem is azzal van bajom, hogy Puzsérnek milyen az ízlése, hanem azzal, ahogy beszél egy filmről. Két lehetőség van : vagy szétmocskolja a gecibe, vagy felmagasztalja az egekig. Az Aljas Nyolcast is magasztalta ezerrel, és amikor bevágták azt a részt ahol megszólal a filmbeli narrátor, akkor felcsillant a szemem, mondván : lássuk mit szól ehhez Puzsér, mert szerintem elég ízléstelen előszedni a semmiből a film közepén egy narrátort, és nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. Szóval mit szólt Puzsér ehhez a filmbeli elemhez ? " Ehhez nem szoktunk hozzá", milyen finoman eufemizál, nem azt mondja, hogy rossz, idétlen, nem oda illő, hanem, mi, a nézők nem szoktunk hozzá. És az is egy lehetőség persze, hogy Puzsérnek tetszett ez a "narrátor előhúzása a semmiből" módszer, de semmi pozitívumot nem mondott róla... vajon miért. Valószínűleg azért, mert ő is érezte, hogy ízléstelen, de egyszerűen képtelen egy rossz szót is mondani a filmről, ha már egyszer a felmagasztalást választotta a legelején. Szerintem sokkal jobb minőségű lenne a filmkritika, amennyiben akár lehord, akár dicsér egy filmet, mindig tegye az ellenkezőjét is egyben, mert biztos, hogy minden filmben van valami értékes, és biztos, hogy a legjobb filmekben is vannak ilyen-olyan hibák.
Ezzel a nem bánok semmit dologgal kapcsolatos véleménnyel nem értek egyet. Ugyan abban én is biztos vagyok hogy ha valaki újrajátszhatná az életét sok dolgot másképp csinálna, már csak azért is mert mindenkiben van mi lett volna ha, vagy azt talán másképp kellett volna csinálni dolgok. Viszont mi a fenéért bánjunk dolgokat? 1 mikor megtettük a legjobb döntésnek tűnt, 2 úgy sem tudjuk visszacsinálni, max bocsánatot kérni. Szóval miért bánkódjunk? Hogy csak azzal is csökkentsük az életkedvünk? :D Persze én sem tetováltatnám magamra semmi pénzért, de attól még nem rossz felfogás.
"1 mikor megtettük a legjobb döntésnek tűnt" Szerinted ez a jellemző?Mert szerintem amit megbán valaki azt azért bánja meg,mert elbaszott valamit... Mondjuk lehet,hogy ez neked már magas :D
Rockzsolt igen elbaszta, szerintem is azért bánja meg. de ez utólag derült ki, nem ismeri a kimenetet, a "mi lett volna ha"-t. csak annyit mondom hogy AKKOR mikor döntött egy féle képpen ABBAN a pillanatban az tűnt a legjobb döntésnek. az volt az adott személy legjobbja.
Szóval neked tökéletes életed van sosem hibázol vagy ha igen akkor azzal nyugtatod magad,hogy akkor te a legjobban döntöttél.Ez rendben csak itt nem erről van szó,hanem azokról akik képesek belátni,ha valamit elbasztak.
Rockzsolt látom nem akarod érteni, persze hogy nincs tökéletes életem, meg én is rengeteget hibázok mint mindenki, egyszerűen csak nem kesergek miatta, mert valamikor az tűnt a legjobb döntésnek. Múltkor volt már róla szó, hogy mennyire hülyeségnek és nem korrektnek tartják az utólag okoskodást, mert ugye utólag mindenki okos... Szerintem a bánkódás is hasonló, mert a mazohistákon kívül más nem megy bele szituációba úgy hogy "hú de jól bánni fogom egész életemben, hajrá megcsinálom".
Jó baszki,de ez nem olyan dolog amiről te döntesz.Ez olyan mint amikor szarnod kell.Érzed belül,hogy megbántál valamit.Akár olyan pitiáner dolgot is,hogy veszel egy műszaki cikket és két nap múlva rájössz,hogy jobbat is vehettél volna.Belülről basztat az érzés.
Trónok Harca sorozat azért rengeteget kihagy a regényből, szerintem helyesen, mert én unalmasnak találtam a regényeket, több ismerősöm meg szidja a sorozatot a sok kihagyott szereplő, átírt, levágott szálak miatt. Illetve mert a látványosnak leírt részek, kevésbé látványosak, mert Gyűrűk Ura költségvetést igényelnének. A sorozat nem úgy működik, hogy "ha akarja", inkább úgy, hogy meddig ad rá pénzt a stúdió, meddig van még nézettsége, meddig akarnak még újabb pénzeket kisajtolni a címből... elég ritka eset, hogy addig tart pont, mint tervezve volt, ha egyáltalán eltervezik előre a végét. www.imdb.com/title/tt0407362/ Kíváncsi lennék Robi mit mondana a (felújított) Battlestar Galactica sorozatról. :-) 2004-ben indult, 4 évad, teljesen kerek, befejezett, egész, drámai, elgondolkodtató és még elég látványos is. (Mondjuk a Csillagközi Romboló magyar cím megtévesztően suttyón hangzik és van még 1-2 durva elfordítás a magyar szinkronban.) Sci-fi sorozatok már a 90-es évek végén elég látványosak tudtak lenni, jól megírt, több évadon keresztül ívelő történetekkel, ezek mára sajnos gyakorlatilag kihaltak és a ma futó sci-fi sorozatok közül egy Battlestar Galactica vagy Babylon 5 színvonalú sincs. :-( Néhány elég béna próbálkozást leszámítva az űrutazós sci-fi gyakorlatilag kivan halva a sorozatok közül. Talán az új Star Trek alkot valamit, de nem vagyok optimista. Nekem a Django Elszabadul bejött, a Becstelen Brigantyk kicsit untatott, de rossznak messze nem nevezném, az Aljas Nyolcas a 3-ból a leggyengébb, de még mindig messze nem rossz. Ja és ne spoilerezzetek ennyit...
![pénz & média | valóság vs mítosz | tárgyak ellélektelenítése [ÖM #79]](http://i.ytimg.com/vi/3njc4Jq1CXM/mqdefault.jpg)
![pénz & média | valóság vs mítosz | tárgyak ellélektelenítése [ÖM #79]](/img/tr.png)
![együttműködés | homoszex. | A homár | barbizás [ÖM #90]](http://i.ytimg.com/vi/dygNkSqpvlM/mqdefault.jpg)
![rajzfilm PC | spanyol korm. válság | termék vs márka | elfojtás [ÖM #84]](/img/n.gif)
0:00 bűn & bűntudat | 16:19 nem bánok semmit | 23:49 sorozatok | 40:23 Aljas nyolcas
Az aljas nyolcassal szemben igazi merénylet, ha valaki szinkronnal nézi.. eredeti nyelven egyszerűen üt..
tetszik az adás bár a Django elszabadullal és a Becstelen brigantikkal kapcsolatban nem értek egyet Robival.
Robi! Tarantino-nak jól áll az öncélúság, ezért aztán kiváló filmek mind a Django, mind a Brygantik, mert független filmek, amik a színészekre építenek és ez ma rengeteget számít!
Rengeteg szennyes gagyi amerikai film közül messze kiemelkednek a "modern" Tartantino filmek. A többi dologgal kapcsolatban egyetértek: valóban több lehetne a Tarantino, de mivel nem akar, ezért aztán ne legyenek annyira szigorú elvárásaink vele kapcsolatban, ha szabad kérnem :)
Django elszabadul a valaha volt egyik legnagyobb film :D . Az összes színész tökéletes. Christoph Waltz élete alakítása, DiCaprio parádé.. A zenék fantasztikusak, minden a helyén van. Szerintem nagyon rossz kedve lehetett Puzsérnak mikor nézte, nem hiszem el, hogy így lehúzza :D Az Aljas nyolcason én meg konkrétan majdnem elaludtam, a legunalmasabb Tarantino film.
Én szeretem Tarantinot, de a Django szerintem az egyik legpocsékabb filmje. A jó színészi játék sem menti meg.
A sorozatok legnagyobb rákfenéje szerintem az évadok végén szinte kötelező a cliffhanger, ezek a szuperizgi, lezáratlan ,,befejezések".
Meg pl. a Walking Deadnél figyeltem meg, hogy évad elején és végén a legeseménydúsabb, évad közepén meg vagy lassabb a cselekmény vagy színvonalbeli hullámvölgyhöz ér.
Nem vágom, hogy az AMC kereskedelmi tévé-e, de az tagadhatatlan, hogy a sorozatok efféle ,,kötöttségei" egyértelműen üzleti okokból léteznek, a mondanivalót felülírja az érdeklődés minél módszeresebb, minél nagyobb számokat produkáló fenntartása...
Bár a TWD azért kuriózum számomra, mert ahhoz képest, hogy mekkora blockbusterré nőtte ki magát (jó ide ez a szó?:D), meglepően igényes, intelligens darab.
A sorozatokat szinte mindig addig csinálják amíg el nem rontják. Ott a Dexter, a ments meg, Californication stb.
Hát még a Breaking Bad-et milyen magasztosan kezelte Robi anno, ne mondja már nekem senki hogy nem hágott át már minden etikus időhúzást ? Amikor minden reggel lehetett nézni ahogy a fogyi gyerek reggelizik, vagy hogy Skylar milyen vállalkozást vezet, vagy hogy Hank milyen ásványokat gyűjt, kibírhatatlan volt, és egyáltalán nem arról szólt mint az első 2 évad ami miatt meg imádtam az egészet !
Kevés sorozat képes nem elkanászodni ilyen téren
16:34
Nyilván ha újra kezdeném az életemet a meglévő tudással, nem is tudnám ugyan úgy élni az életemet (ne csak hogy nem akarnám) De attól még legitim az az állítás hogy nem bánok semmit ... Mert a Rossz a személyiségem része! Minden hiba amit valaha elkövettem az a személyiségemet formálta, és ha nem csináltam volna soha semmi hülyeséget, soha nem hibáztam volna, és mindenki szeretne, soha nem lehetnék az az ember aki ma vagyok, Nem gondolkoznék el azokon a dolgokon (hogy miért volt az rosz vagy hol hibáztam, És akkor a legközelebbi alkalomnál ugyan az (amit elvileg bánnom kéne) megtörténne, vagy rosszabb ...
Én pl nem bánok semmit az életemben. Sok dolog van ami szégyennel, vagy esetleg bűntudattal tölt el, de tudom hogy ezek mind nagyon nagy részben járultak hozzá a személyiségem fejlődéséhez
Sajnálni Sajnálok dolgokat. (például amikor a macskám keserves kínok közt halt meg . mert amikor láttam hogy kicsit rosszul volt, elvittem orvoshoz, és ő egy egyszerű macskanáthát diagnosztizált nála, és "nem kell aggódni".Pár napra rá amikor már nagyon rosszul volt kiderült hogy parvo vírus és már visszafordíthatatlan.)
Nagyon sajnálom hogy így történt, ha visszamehetnék az időben (és tudnám hogy az parvó, vagy csak annyit hogy nem sima megfázás) Meg tudnám menteni. De nem Bánom ... nem bánom, mert tudom hogy az akkori tudásomnak megfelelően mindent megtettem, és nem tudhattam hogy milyen kimenetele lesz.
Ilyen dolgokon nem érdemes bánkódni, el kell őket fogadni.
(és nem mellesleg a tapasztalatunkból utána 6 macskát mentettünk meg akik abban a rendelőben jártak, mert tudtuk hogy mire kell figyelni, és már korai stádiumban kezelni tudtuk.)
Szerintem meg ez a nem bánom,mert akkor még nem tudtam dolog egyrészt saját magad megnyugtatása miközben kurvára bánod,hogy nem tudtad mi baja van valójában és ezt nyugodtan bánhatod is,mert ettől még nem leszel szar ember.Másrészt meg bassza az önbecsülésedet,hogy anno valamit elbasztál.A sajnálod meg ugyan azt jelenti mintha kimondanád,hogy bánod csak valamiért inkább megmagyarázod,hogy a két dolog nem egy és ugyan az, pedig de.Az meg már tök más kérdés,hogy tanultál e az esetekből,mert annak a megbánáshoz semmi köze nincsen.Nyilván nem azt a részét bánod meg,hogy tanultál belőle,hanem az esetet ami megtörtént.Szóval a lényeg az,hogy bármivel is magyarázod csak a szót kerülöd el ami a megbánás. Amitől valamiért te is meg mások is befosnak olyan szinten,hogy képesek megmagyarázni,hogy ők azt miért nem érzik...
Hát szerintem nem ugyan az.
Ha látok egy elcsapott kutyát, azt sajnálom, de nem bánom, mert nincs hozzá közöm, nem én tehetek róla,
Ha mondjuk felelőtlenségből, (vagy hirtelen felindulásból, vagy bármi más okból) megölnék valakit azt bánnám ... az életem végéig kísérne, és minden nap azon törném magam hogy bárcsak megváltoztathatnám.
De olyan dolgokat megtanultam elfogadni ami tőlem függetlenül történik (és ezeket tudom sajnálni, de bánni nem)
Nem kerülöm a szót. Fiatalabb koromban sok mindet bántam. sok mindennel úgy voltam hogy "Bárcsak visszamehetnék az időben" De azóta rájöttem hogy ezek vagy triviális dolgok vagy tényleg olyan szintű jellemfejlődést váltottak ki bennem ami nélkül sokkal "kevesebb" lennék ma. és nem, ha lenne választásom hogy ezeket "kijavítsam" (De nem úgy ám mint ahogy a Robi mondja, hogy a tudatod megmarad, hanem rendesen a jellemed is a változással "fejlődne") NEM TENNÉM meg! Mert belegondolni is félelmetes hogy milyen egy sekélyes, visszataszító barom lennék ma, ha az élet zökkenőmentesen zajlott volna.
És ezt teljes komolysággal mondom.
Az első példád szerintem nem jó,mert a sajnálat is sokféle lehet.Sőt van az az elmélet is miszerint a szeretet nem más mint őszinte sajnálat.De a megbánás az nem sokban különbözik.Szerinted az a különbség,hogy az elütött állatnál nincs hozzá közöd tehát csak sajnálod ez rendben van.Viszont pont ezért olyan dolgoknál amelyekhez van közöd,mert a te életedben történtek a te macskáddal már nem használhatod,hogy csak sajnálod és nem bánod,mert a saját macskádnál azért mégsem csak arról van szó,hogy sajnálod,de végül is leszarod.Ha ez valóban így lenne akkor már nem is emlékeznél rá nem hoznád fel a bűntudattal kapcsolatban.A tanulópénzt mindenki megfizeti az életben és a hibákból jó esetben tanulunk,de másokéból is lehet ám tanulni.Nekem nem kell alkoholistának lennem,hogy tanuljak más alkoholizmusából stb.Én pl bánom,hogy dohányoztam,de már 7 éve nem szívtam egy szálat sem,de tudom,hogy régen sem volt semmi értelme csak magamat károsítottam vele.Nyilván nem látok bele mások életébe,de még mindig azt mondom,hogy csak a szót kerülgetik a megbánást.
Nem leszarom. hanem csak tudom hogy nem tehetekróla, bármit tettem vola ez megtörtént volna, mert a tudásomon felül állt.
Amúgy jó példát hoztál fel. A Dohányzást tényleg bánom. Az tényleg nem tett semmit hozzá az életemhez, nem tanított semmire, csak a tüdőmet meg a légcsövemet baszta szét ... Szóval ja ... a dohányzást nagyon bánom (de pl a Tépést nem)
(de még mindig hiszem hogy a szó kerüléséről van szó, az én esetemben meg biztosan nem, ) de mondom ... olyan dolgokat nem tudok bánni miről tudom hogy sehogy se lett volna elkerülhető (általam)
Tarantinót lehet szeretni, lehet utálni, de ő ettől még egy vitán felül meghatározó rendezője Holywoodnak. Nemhogy a Kill Bill-el felért a csúcsra, de igazából már a Ponyvaregénnyel felért, azt már ő maga se tudta überelni (más se tudta volna), elérni pedig mégegyszer azt a szintet a Kill Bill-ben sikerült, annál azóta csak gyengébb filmeket csinált, DE azóta sem csinált egy rossz filmet sem! Sőt, a legrosszabb filmjét épp a két legjobbja közt csinálta meg, és ez volt a Jackie Brown. Az egyetlen regényadaptációja, talán ez sem véletlen. De a Becstelen brigantyk is egy jó film, a Django meg egyenesen briliáns (a Ponyvaregény mellett az is forgatókönyv-Oscart kapott!), a sokat szidott Halálbiztos egy szórakoztató trash, de még az Aljas nyolcas is jobb, mint a Kutyaszorítóban, és a legújabb filmje, a Volt egyszer egy Hollywood is szórakoztató a maga módján, bár ez a Tarantino már szemmel láthatóan nem ugyanaz, mint aki a Ponyvaregény idején volt.
Régen minden jó vót halivúdba is ám. Régen nem vótak ilyen sokadik részek üres fimekbű ám. (ja hogy voltak, már a 20. század elejétől? csak mindig más stílus? először borzasztó gagyi komédia, majd borzasztó gagyi romantikus filmek, majd borzasztó gagyi westernek, majd borzasztó gagyi akciófilmek és így tovább. Ma ez a Marvel, ha valaki akar jó kortárs filmeket látni, az talál magának, az egyszeri mozinézőt ma a látvánnyal lehet bevonzani, főleg az internet miatt).
A könyv jobb pedig abszolút baromság, a kettőt össze sem lehet hasonlítani. A filmnek a forgatókönyvéhez szolgálja az alapot a könyv, teljesen külön ligában játszanak.
Szerintem közben már Robi is rájött, hogy a sorosatmufajnak ez a mitológiája, amiben ő is hitt, azért jelentősen tulporgott dolog. Vannak rettenetesen jó sorozatok és nagyon sok nagyon invenciozus darab készült az elmúlt évtizedekben, de a sororatok felett nemcsak kreátorok bábáskodnak, hanem a tévéguruk is. Robi itt még a megváltást várta a sorozatoktol - én ebből az ideabol már pár évvel korábban kiszerettem. Rettenetesen jó sorozatok vannak, de a műfaj nem váltotta meg a világot. Még a legnagyobb műfaji és kreatív alapvetései sem...
Az aljas nyolcas "kritikát" nem bírtam végighallgatni. Értelmezni is kell a filmet, nem csak nézni. Daisy karakterét nem értettétek, hogy már akasztás előtt is halállal fenyegették. Ha megértitek a filmet akkor tudhatnátok, hogy az ő karaktere később fejlődik ki, és utána lőn világosság. Minden korábbi kijelentése, tette a helyére kerül. Az aljas nyolcas egy remek film, de úgylátszik ehez ti még nem nőttetek föl.
Róbert, részeg vagy, menj haza! :) A Django és a BB két nagyon erős 9-es.
Egyetértek. Robi igazából semmi negatívumot nem hozott fel ezen filmek ellen, csak elmondta, hogy rosszak. A Becstelen Brigantikban van talán Tarantino legjobb jelenete, az elején a házikóban, fantasztikus párbeszédek, fantasztikus karakterek, Tarantino szerint is ez a legjobb jelenete.
Ebben a két filmben pont a groteszksége volt a lényeg, hogy Hitlert egyszerre gyújtsák fel és tömjék tele ólommal, a Djangoban a rasszizmust túlta 110%-ra. Nem hiszem hogy Robinak el kéne magyarázni a groteszk jelentőségét, de mind a két film szerintem fantasztikus. Bár szerintem is a Kill Bill a csúcs.
Szerintem már kívülről látja magát tarantino, a rajongói szemével, nem elég autonóm már, hogy elhiggyem róla, ha nem éri olyan fogadtatás a stílusát, amilyen, akkor leforgatta-e volna azt a jelenetet. A külső elvárásoknak való megfelelési vágyból készült el, ezért lett kimódolt, vontatott, előre megfontoltan létmeghatározó. Nem csak t-ból hiányzik a meglepetés és váratlan, de ő se elég nagyság ahhoz, hogy kitörjön a korszellemből. új filmjeit akkor se fogom megkedvelni, ha kimennének a divatból.
Tehát te az alapján ítélsz meg filmeket, hogy mennyire népszerűek?
Tarantino pont hogy nem kívülről látja magát, azt csinálja ami neki tetszik, és gyakran a hozzáértőbb embereket is elhessegeti bizonyos területekről, hogy a saját akaratát érvényesíthetse (díszlet, koreográfia, vágás, stb.), ez néha meglátszik, de ő a legautonómabb Hollywoodi rendező.
Lynchet és Jarmusht is addig kedveltem, amíg nem tudtam, hogy egy szubkultúra kisajátította. :) A net révén kisajátította és erről a net révén szereztek tudomást maguk a rendezők is, ami rossz hatással lett alkotásaikra (a túlzott mértékű interakció a rajongókkal, a folyamatos visszajelzés érzékeny művészekben kárt tesz, a filmjeikben ez a típusú kár, ami nekem szembeötlő)
Igazad lehet, a lehúzó kommersz és igényes filmes közeghez képest még értéket teremt, de korántsem annyira tudatosan rajzolódik ki szerintem már számára, sok a sallang a tárgyalt filmjeiben, egyszerűen néhány valóban megállná a helyét ha a '90-es években forgatta volna le (a mai rutinjával, de a mostani zavaró tényezőktől szabadulva), azokat tényleg kedvelném.
"Lynchet és Jarmusht is addig kedveltem, amíg nem tudtam, hogy egy szubkultúra kisajátította." ez borzasztó, mivel ezzel nem a filmet értékeled, hanem azt, hogy mások hogy állnak a filmhez. Mint filmkedvelő számomra ez teljesen elvetendő, engem nem érdekel kik szeretnek egy filmet, rendezhette azt maga Hitler, a forgatókönyvet pedig írhatta hozzá Sztálin, ha jó, akkor jó.
Azért feltehetőleg van valami oka annak, ha valaki félénk.
És nem azért mondja, hogy sajnálja, mert bűntudata van az eltakart látómező miatt, hanem, mert sokan nem tolerálják ezt a kitakarást, és a testi-lelki épségének megőrzése végett tanúsít sajnálatot, hogy lássák, hogy mindent megtesz, hogy ha nem muszáj, ne zavarja őket.
A rossz gyerekek nem szokták sajnálni. A büntetést meg senki se akarja, ezért szorong az, aki nem vétkes. Aki vétkes az inkább kihazudja magát, ráfogja másra. Az milyen már, hogy nem tudod, hogy előfordul-e még egyszer?
Még ha véletlen volt, akkor is. Elkerülhetetlen dolog, hogy berúgj egy ablakot? Nem azért rúgtad be, mert nem voltál elég figyelmes, ügyes, és előrelátó? Mert nem a legjobb helyen fociztál? Mindent megtettél, hogy ne fordulhasson elő, de ez elől nem lehet kitérni semmiképp? :D
Pont ez az, hogy jó lenne, ha őszintén mondanák, és vigyáznának legközelebb. De az, hogy Józsika megveri Pistikét, aztán azt mondja, hogy sajnálom, többet nem fordul elő, az semmit se ér, sőt, Pistike többet kapott ok nélkül. Szóval ő kapta a büntetést.
Úgy nem lehet nem bánni semmit, hogy nem szégyenkezik olyan dolgok miatt, ami miatt mások szerint kéne?
Mások miatt érezzük a bűntudatot. Ha nincs miért, és nincs ki miatt, akkor nem.
Neee! Az a majom, ha minden alkalommal nyakon lenne toszva, amikor ezt csinálja, bűntudatot érezne...
A macskáimat se kellett bántanom soha, még se ment fel az asztalra, és szégyellte magát, már ha arra gondolt, hogy felmenne.
Nevelés kérdése. Nem olyan bonyolult dolog elkülöníteni, a békét a viszályt.
jeez de amatőr a mesélő hangja az aljas nyolcasban
sok fasságot követtem el sok mindent bánok de FELESLEGES arra kell koncentrálni hogy mit tudsz kihozni a jelenlegi helyzetből
Szerintem az abszolút mélypont, hogy a jelenlegi életet már tiszta lappal se akarod újra kezdeni. Nincs értelme vele elképzelni bármit és megváltó, felszabadító, lélekkönnyítő gondolatnak tűnik a lehetőség a kilépésre. Ha ebbe a belefeledkezésbe elfáradsz, egyedül az képes elvonni némileg a figyelmet arról, amiért nem érdemes bohócként haláltáncot lejteni.
Ha rájössz, hogy nem rajtad múlt, hogy idáig jutsz, viszont másoknak csak a saját útjukat járva sikerült volna jóvá tenni az életed. Ezért vagy dühös a világra, mert te önmagad maradtál, ami egy fogyaték, kis mértékben vagy agymosott és hipnotizálható, követnéd az alkalmazkodóképeseket, de nem megy. A letérítés csak rájuk hatott. Egész életed egy magányos, nyomasztó szombat délelőtt. Nincs jó nap, csak permanens depresszió. Ha hosszabbak az éjszakák és beborul, akkor közelebb jutsz hozzájuk, hiszen ők alkalmazkodóképesebbek. Az ő élvetegségüket - miközben a vágy nagyobb benned, mint bármelyikben -, egyedül te ellensúlyozod. Rád nem vonatkozik, hogy ha ezt kibírod, erős vagy, vagy ha valami nem tetszik másoknak benned, akkor valamit jól csinálsz. Ha bármennyire megfejted magad, se segít rajtad. Aki számára a különcség nem választás kérdése, az ne legyen különc. Ahogy abból az őrültségből se kérünk, ami vállalhatatlansággal, énvesztéssel és átélt vagy át nem élt szégyennel jár (csak mert én sulykoltam p. videói alatt a kifejtéseimmel az őrület szóval való felelőtlen, nemtörődöm dobálózást, de legalább felkapta). (a látszat ellenére nem öncélúan konzekvensen osztottam meg itt)
Amúgy filmajánlónál szerintem nem ártana, ha nem lőnétek le mindent a filmből :D
Az Aljas Nyolcas szerintem annyira nem jó, valamint a Becstelen Brigantik egy sokkal jobb film, mint ahogy azt Puzsér felvázolta. De nem is azzal van bajom, hogy Puzsérnek milyen az ízlése, hanem azzal, ahogy beszél egy filmről. Két lehetőség van : vagy szétmocskolja a gecibe, vagy felmagasztalja az egekig. Az Aljas Nyolcast is magasztalta ezerrel, és amikor bevágták azt a részt ahol megszólal a filmbeli narrátor, akkor felcsillant a szemem, mondván : lássuk mit szól ehhez Puzsér, mert szerintem elég ízléstelen előszedni a semmiből a film közepén egy narrátort, és nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel.
Szóval mit szólt Puzsér ehhez a filmbeli elemhez ? " Ehhez nem szoktunk hozzá", milyen finoman eufemizál, nem azt mondja, hogy rossz, idétlen, nem oda illő, hanem, mi, a nézők nem szoktunk hozzá. És az is egy lehetőség persze, hogy Puzsérnek tetszett ez a "narrátor előhúzása a semmiből" módszer, de semmi pozitívumot nem mondott róla... vajon miért. Valószínűleg azért, mert ő is érezte, hogy ízléstelen, de egyszerűen képtelen egy rossz szót is mondani a filmről, ha már egyszer a felmagasztalást választotta a legelején.
Szerintem sokkal jobb minőségű lenne a filmkritika, amennyiben akár lehord, akár dicsér egy filmet, mindig tegye az ellenkezőjét is egyben, mert biztos, hogy minden filmben van valami értékes, és biztos, hogy a legjobb filmekben is vannak ilyen-olyan hibák.
Ezzel a nem bánok semmit dologgal kapcsolatos véleménnyel nem értek egyet. Ugyan abban én is biztos vagyok hogy ha valaki újrajátszhatná az életét sok dolgot másképp csinálna, már csak azért is mert mindenkiben van mi lett volna ha, vagy azt talán másképp kellett volna csinálni dolgok.
Viszont mi a fenéért bánjunk dolgokat? 1 mikor megtettük a legjobb döntésnek tűnt, 2 úgy sem tudjuk visszacsinálni, max bocsánatot kérni. Szóval miért bánkódjunk? Hogy csak azzal is csökkentsük az életkedvünk? :D
Persze én sem tetováltatnám magamra semmi pénzért, de attól még nem rossz felfogás.
"1 mikor megtettük a legjobb döntésnek tűnt" Szerinted ez a jellemző?Mert szerintem amit megbán valaki azt azért bánja meg,mert elbaszott valamit... Mondjuk lehet,hogy ez neked már magas :D
Rockzsolt igen elbaszta, szerintem is azért bánja meg. de ez utólag derült ki, nem ismeri a kimenetet, a "mi lett volna ha"-t.
csak annyit mondom hogy AKKOR mikor döntött egy féle képpen ABBAN a pillanatban az tűnt a legjobb döntésnek. az volt az adott személy legjobbja.
Szóval neked tökéletes életed van sosem hibázol vagy ha igen akkor azzal nyugtatod magad,hogy akkor te a legjobban döntöttél.Ez rendben csak itt nem erről van szó,hanem azokról akik képesek belátni,ha valamit elbasztak.
Rockzsolt látom nem akarod érteni, persze hogy nincs tökéletes életem, meg én is rengeteget hibázok mint mindenki, egyszerűen csak nem kesergek miatta, mert valamikor az tűnt a legjobb döntésnek.
Múltkor volt már róla szó, hogy mennyire hülyeségnek és nem korrektnek tartják az utólag okoskodást, mert ugye utólag mindenki okos... Szerintem a bánkódás is hasonló, mert a mazohistákon kívül más nem megy bele szituációba úgy hogy "hú de jól bánni fogom egész életemben, hajrá megcsinálom".
Jó baszki,de ez nem olyan dolog amiről te döntesz.Ez olyan mint amikor szarnod kell.Érzed belül,hogy megbántál valamit.Akár olyan pitiáner dolgot is,hogy veszel egy műszaki cikket és két nap múlva rájössz,hogy jobbat is vehettél volna.Belülről basztat az érzés.
Trónok Harca sorozat azért rengeteget kihagy a regényből, szerintem helyesen, mert én unalmasnak találtam a regényeket, több ismerősöm meg szidja a sorozatot a sok kihagyott szereplő, átírt, levágott szálak miatt. Illetve mert a látványosnak leírt részek, kevésbé látványosak, mert Gyűrűk Ura költségvetést igényelnének.
A sorozat nem úgy működik, hogy "ha akarja", inkább úgy, hogy meddig ad rá pénzt a stúdió, meddig van még nézettsége, meddig akarnak még újabb pénzeket kisajtolni a címből... elég ritka eset, hogy addig tart pont, mint tervezve volt, ha egyáltalán eltervezik előre a végét.
www.imdb.com/title/tt0407362/
Kíváncsi lennék Robi mit mondana a (felújított) Battlestar Galactica sorozatról. :-)
2004-ben indult, 4 évad, teljesen kerek, befejezett, egész, drámai, elgondolkodtató és még elég látványos is. (Mondjuk a Csillagközi Romboló magyar cím megtévesztően suttyón hangzik és van még 1-2 durva elfordítás a magyar szinkronban.)
Sci-fi sorozatok már a 90-es évek végén elég látványosak tudtak lenni, jól megírt, több évadon keresztül ívelő történetekkel, ezek mára sajnos gyakorlatilag kihaltak és a ma futó sci-fi sorozatok közül egy Battlestar Galactica vagy Babylon 5 színvonalú sincs. :-( Néhány elég béna próbálkozást leszámítva az űrutazós sci-fi gyakorlatilag kivan halva a sorozatok közül. Talán az új Star Trek alkot valamit, de nem vagyok optimista.
Nekem a Django Elszabadul bejött, a Becstelen Brigantyk kicsit untatott, de rossznak messze nem nevezném, az Aljas Nyolcas a 3-ból a leggyengébb, de még mindig messze nem rossz.
Ja és ne spoilerezzetek ennyit...
szia 😂
Ez a hateful eight magyar szinkron borzalmas.