Csisztay Gizella - A lengyel és a magyar ellenzék kapcsolatai 1980-1990

A lengyel-magyar barátság az ellenzékiség bizonyos formája volt, mint ahogy a lengyelellenesség is a szovjet propaganda befolyása Magyarországon. Szervezett ellenzéknek - bizonyos budapesti csoportokat leszámítva - olyan jellege, mint a lengyeleknél, nem volt Magyarországon. A radikális ellenzéknek - az ún. Demokratikus ellenzéknek - nem volt olyan hatása, befolyása a változásokra, mint pl. az intézményes keretek között folyó ellenzékiségnek, gondolunk itt az Írószövetségre, a Fiatal Írók József Attila Körének vagy akár a bizonyos folyóiratok köré csoportosuló értelmiségi csoportoknak (lsd. "Mozgó Világ", "Tiszatáj") vagy akár a Hazafias Népfront keretein belül működő köröknek. A magyar értelmiség számára Lengyelország mindig példa volt. Se szeri, se száma azoknak a magyar művészeknek, íróknak, akik a hatvanas évektől kezdve a lengyel kultúrán nevelkednek, hiszen 1956 után Lengyelország sokkal szabadabb volt, mint Magyarország. Se szeri, se száma a budapesti Lengyel Intézetben tanulóknak, annak ellenére, hogy a hivatalos propaganda negatív képet festett, a sajtó, a nyugat befolyása alatt álló Lengyelországról.
Amikor a Szolidaritás szele Magyarországra ért, az 1981-es írószövetségi megmozdulásokra, de később az 1986-osra is hatottak a lengyelországi események. 1986-ban az Írószövetség gyűlésén részt vett Ryszard Kapuscinski. Kiss Gy. Csaba így ír erről: "Tökéletesen emlékszem arra a beszélgetésre, amely Konrád György lakásán zajlott le, s ott volt Csurka István, Csoóri Sándor, Mészöly Miklós, Haraszti Miklós, s arról beszélgettünk, hogy mi lesz holnap s Kapuscinski optimizmusra hangolt bennünket. A lengyelektől civil kurázsit, ellenzékiséget és hajthatatlanságot lehetett tanulni."

[@peterszabo3065]

Bátor, igaz beszéd!