Janácek azonban akkoriban mélyen elmerült a Tarasz Bulba zenekarra írt rapszódiájának befejezésében, és félretette A naplót. 1918 márciusában elkészült. Majd újra kezébe vette a Naplót és 1919 júniusában befejezte, majd Janácek szülővárosában, Brnóban mutatták be 1921-ben a művet.
Leos Janácek morva-cseh zeneszerző Az eltűnt naplója című drámai dalciklusa, amely egy cseh lapban megjelent névtelen verssorozat alapján készült, csaknem két év alatt készült. A ciklus kezdeti ihletője az volt, hogy Janácek 1917 késő tavaszán találkozott, és szenvedélyesen beleszeretett Kamila Stosslovába.
Az első nyolc dalt a parasztfiúnak éneklik; a központi négy dal plusz a zongora bejátszása a mezzoszoprán és a három női szólam színpadra lépésével ábrázolja csábítását; az utolsó kilenc dalban pedig a parasztfiú leírja a csábításra adott reakcióját és azt, hogy egy cigány életéért elvette saját életét.
A tenorra, mezzoszopránra, három női szólamra és zongorára jegyzett napló sokkal több, mint egyszerű dalciklus: egy drámai dalciklus, amely nemcsak egy történetet mesél el, hanem egy olyan történetet is elmond, amelyet nem színpadra állítanak.
A csábítás utáni zongorajáték jól érzékelteti a parasztfiú és a cigány lány szerelmeskedését lüktető ritmusokban, dúsan hegyes kromatikus harmóniákban.
A napló zenéje Janácek a legerotikusabb. Mint Janácek esetében, a dallamok szorosan a cseh nyelv kadenciáira épülnek, a hangok tessiturája pedig az énekesek tartományának legmagasabb pontján található.
A Napló esetében ez adja a dallamoknak a szexuális vágy fájdalmát és ívét. A mű vokális szexualitásának csúcspontja a középső szakaszban éri el, amikor a mezzoszoprán és három női hang elcsábítja a fiút.
Janácek azonban akkoriban mélyen elmerült a Tarasz Bulba zenekarra írt rapszódiájának befejezésében, és félretette A naplót. 1918 márciusában elkészült. Majd újra kezébe vette a Naplót és 1919 júniusában befejezte, majd Janácek szülővárosában, Brnóban mutatták be 1921-ben a művet.
Leos Janácek morva-cseh zeneszerző Az eltűnt naplója című drámai dalciklusa, amely egy cseh lapban megjelent névtelen verssorozat alapján készült, csaknem két év alatt készült. A ciklus kezdeti ihletője az volt, hogy Janácek 1917 késő tavaszán találkozott, és szenvedélyesen beleszeretett Kamila Stosslovába.
Az első nyolc dalt a parasztfiúnak éneklik; a központi négy dal plusz a zongora bejátszása a mezzoszoprán és a három női szólam színpadra lépésével ábrázolja csábítását; az utolsó kilenc dalban pedig a parasztfiú leírja a csábításra adott reakcióját és azt, hogy egy cigány életéért elvette saját életét.
Három részre osztott 22 darabja, a Tejüzem egy parasztfiú meséje, aki megismerkedik és szenvedélyesen beleszeret egy cigánylánnyal.
A tenorra, mezzoszopránra, három női szólamra és zongorára jegyzett napló sokkal több, mint egyszerű dalciklus: egy drámai dalciklus, amely nemcsak egy történetet mesél el, hanem egy olyan történetet is elmond, amelyet nem színpadra állítanak.
A csábítás utáni zongorajáték jól érzékelteti a parasztfiú és a cigány lány szerelmeskedését lüktető ritmusokban, dúsan hegyes kromatikus harmóniákban.
A napló zenéje Janácek a legerotikusabb. Mint Janácek esetében, a dallamok szorosan a cseh nyelv kadenciáira épülnek, a hangok tessiturája pedig az énekesek tartományának legmagasabb pontján található.
A Napló esetében ez adja a dallamoknak a szexuális vágy fájdalmát és ívét. A mű vokális szexualitásának csúcspontja a középső szakaszban éri el, amikor a mezzoszoprán és három női hang elcsábítja a fiút.