köszönöm szépen a feltöltést.Ismet szép Karácsonyi összeállítást hoztál magaddal, Sajnos annak idején tényleg a Szeretett Ünnepe volt, Összeállításba elfelejtettet meg említeni a Bakelit lemezeket mert az ÉDESANYJAM annak idején azt is vett a Szüleinek, Aztán már jöttek a Kazettás időszak,Asztali rugós Gombfoci, Ameddig a Anyukám és Nagymamám konyhájából és a Karácsonyfa föl állítással foglalkoztak a Bátyám meg én addig aludtunk délután,De a Karácsonyi halászlé mindig ő főzte, Annak idején mindig a Karácsonyi tv műsor le foglalt minket említettet a Sissi hercegnő életéről szóló sorozatot,De annak idején nem egy alkalommal még a Süsü a sárkány sorozatatt is le adtak, Lehet hogy furcsának tartott de az Idei Karácsonytol tartok,, Mert idén lesz az első Karácsonyom ÉDESANYJAM nélkül, Mivel én se voltam Anyali Gyermek 1988, December 21,a Bátyám és a Barátnője egyik szobába voltak, Én a másik szobába tv néztem és el kezdtem a Karácsonyi ajándékok után kutatni Bátyám észrevette egyből rám szólt Öcsi mit csinálsz úgy hogy számtalan ajándékot nem sikerült meg találnom,A másik 1991.Marciusaba megjelent egy Balázs Ferenc És a Koral Kőfalak Aranyalbum, Album amit még Karácsonyra meg kaptam,2010, Márciusában összetörtem egy Jenai Tálat, December elején vettem egy ujjat, Két nap múlva Anyukám és a Bátyám elmentek karácsonyra vásárolni ők is vettek egy Jenai Tálat, Csak annyit mondtam hogy Jézus a Jenai, Bátyám Kisebbik Gyereke segített be csomagolni 10, korában, Ajándék adáskor jeleztem vigyázatt törékeny, Anyukám csak mosolygott de a többi családtag meg nevetett, Ekkor szóltak a Bátyámek hogy nekik kellene az egyik, ők kaptak egy másik Jenai Tálat, Egyébként már jelezték a Bátyámek hogy Karácsonyi ünnepekre hivatalos vagyok hozzájuk Ausztriában, Utána a Pesti Ismerős Családhoz is, Bízzom benne hogy fogsz addig jelentkezni,
Hogy finomabb léett volna az akkori csokimikulás? Ebben vitatkoznék. Csak nem az olcsó vackot kell venni, hanem a jóféle svájci, belga esetleg magyar kézművest. Én arra emlékszem, hogy sokszor kaptam legot, meg Mariah Carey kazettákat. Más ajándékokra már nem emlékszem, mert nekem a hangulat jobban megmaradt, mint az, amit kaptam. Gyerekként szép volt a karácsony. Mamánál voltunk 24-én, Óbudán, és onnan mentünk haza Békásra, és addigra anyuék mindent előkészítettek. Jött este a Mama is, de reggel ment is haza gyorsan, és főzött. Nála ebédeltünk, majd 26-án anyu apujánál. Szép volt.
Nálunk mindig sok ajándék volt karácsonykor, könyvek, játékok, ruhák. A legszebb karácsonyom az volt, amikor a többi ajándék mellett, megkaptam mindhárom nagy akkori vágyamat: Rubik kocka, 4 színű golyóstoll, 200-as filctoll készlet. ❤️
1980-ban születtem... sajnos én nem kaptam soha semmilyen ajándékot (kb 3-4évesen egy rongyból készített kígyó kivételével,amit az édesanyám adott) Talán 9-10 éves lehettem amikor már kaptunk karácsonyra zoknit ,alsónadrágot és trikót... meg pár szem szaloncukrot. De jó vissza emlékezni arra az időszakra,pedig nem volt szép gyerekkorom.
Nálunk minden karácsonykor volt, és azóta is van könyv az ajándékok között. Mindig vettünk egymásnak. Nem emlékszem már pontosan mikor, de valamikor 1990-es években megkaptuk életünk első számítógépét, a kis "púpos" Commodore64-et, a hozzávaló kazettás játékokkal. Úgy örültünk a húgommal, hogy majd kibújtunk a bőrünkből! Pár év múlva floppy-meghajtót is kaptunk hozzá, még jobb játékokkal. Sajnos már nincs meg mert eladtuk, és az árát beforgatva vettünk egy 386-os Pc-t. Királynak éreztük magunkat! (Ez azonban már a 2000-es évek elején volt.😀
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert '92-ben születtem, közvetlenül a rendszerváltás után. Talán az első karácsony, amire tisztán emlékszem, '98-ban volt. A kommunizmus bedőlése után pedig már ez a szűk évtizednyi idő alatt is ugrásszerűen kirobbant az átlagos családok életszínvonala. Szüleim elbeszéléséből ismerem csupán azokat az időket, amikor narancsot csak télen lehetett kapni a boltokban, jellemzően akkor is csak a pult alól (ami nálunk szerencsés helyzetként állt fenn, hogy mamám élelmiszerboltban dolgozott), valamint hogy mikulásra mogyorót, vagy mandarint kaptak csak a gyerekek, a játékok skálájat pedig a valamikori KGST gyér termékminőségű és színvonalú, méggyérebb választékú kínálata fedte le, a lemezárúgyár kutyaházperselyétől a fröccsöntött műanyag dömperig és a labdáig. Kicsi gyerekkorom legkorábbi emléképeiben is a karácsonyok varázslatos napok voltak és bőségben teltek. Az asztal meg volt pakolva telis-tele ételekkel, egész tálnyi sült- és rántott húsok, sütemények, püspökkenyér, halászlé, különböző fajta köretek rogyasztották az asztalt, rengetegféle étel, Cola, Fanta, Sió gyümölcslevek, stb. És a szaloncukrok. A karácsonyfán, és külön tálban is az asztalon. Gyerekkoromban még csak három fajta szaloncukorra emlékszem, a zselés (az viszont többféle ízben), a kókuszos (érdekesség, hogy a csomagolása jellegzetes kék színét ma is "kókuszkék"-nek nevezem), és a marcipános. Kicsi gyerekként a zselés volt a kedvencem, gyakran leszopogattam róla csak a csokit, hogy hogyan néz ki a zselé magában, aztán azzal játszottam a számban kidugdosva, visszaszívva, mintha a nyelvem lenne - szerintem minden gyerek csinált ilyet. Kicsivel nagyobb koromban már a marcipános. Persze, az, hogy mi volt a prioritási sorrend a szaloncukroknál, nem jelentette soha azt, hogy mondjuk a kókuszos ne fogyott volna ugyanúgy el. És mikulásra is egész csomagnyi nasit kaptunk rendszerint, amiben volt mindenféle édesség, Bounty, Milka, Kinder, PEZ, és persze az elmaradhatatlan csokimikulás, amit már akkor sem szerettem. Mogyoró és mandarin csak amolyan "hagyományból" került a csomagba. Gyerekkorom karácsonyai úgy teltek el, miszerint keresztszüleimék (akik egyben szüleim testvérei is mindketten) és mi is a nagyszüleimnél kezdtük az estét (egy utcányira laktak tőlünk mamáék, keresztszüleimmel pedig ugyanabban az utcában voltak, szóval csak átsétáltunk a "gyűjtőpontra"), itt együtt ettünk, mindig majonézes krumplisalátát és sajttal, cseresznyével töltött rántott húst, ez volt az ünnepi fogás minden jeles alkalomkor, és körbeajándékoztuk egymást. Unokatestvéreink szülei minket, a mi szüleink az unokatestvéreinket. Majd mindenki hazament, és családon belül is megkaptuk az ajándékokat. Na és az ajándékok! A fa alatt mindig egymásra rakott dobozok tornyai terültek el, klasszabbnál klasszabb ajándékokkal, távirányítós monstertruck, lovagvár, halomban álló csodás LEGO készletek hatalmas dobozai... Hiába kaptam voltaképpen "csak" három ajándékot (szülőktől, keresztszülőktől, nagyszülőktől - én már sajnos csak az anyai nagyszüleimet ismerhettem, valamint ekkoriban testvéreimmel egymásnak még nyilván nem adtunk), de mivel a két család által összesen öt gyerekre ez 3x5, azaz 15 doboz ajándék, plusz a szülőké is, ezért mégis egy halom doboz díszelgett a karácsonyfa alatt, és egyszerűen jó érzés ennyi ajándékot együtt látni, és kiemelni közülük a sajátjainkat. Máig is emlékszem, amikor először akartam már én is részt venni az ajándékozásban, és különböző papír "ketyeréket" csináltam a családtagjaimnak, és a nyugdíjazott műfenyőnk tetejét állítattam fel szüleimmel a szobámban, hogy ott adhassam át azokat mindenkinek. Az ételekkel dúsan megterített asztal, és az ajándékokkal dúsan megpakolt karácsonyfa az, ami számomra mindig ezt a napot jelentette. Valamit a hó. Az a hó, ami ekkor, gyerekkoromban még annyi volt, hogy nagyszüleimnél két óriási, felnőtt férfi magasságú hóembert építettünk, úgy, hogy addig görgettük a gömböket, hogy a fejet már alig tudtuk felemelni legfelülre, és még mindig maradt hó a kertben. Annyi hó volt, hogy az utcában az árokba összehordott hóhalomba az ottani gyerekek üreget vájtak, és kunyhóként játszottak benne. Annyi hó, hogy amikor apu figyelmeztetése ellenére beleugrottam az árokban lévő hóba, hónaljig elmerültem. Ma már ez, mint nagyszüleim is, csak az emlékeimben vannak jelen karácsonykor. Minden évben hiszem, remélem, hogy talán esni fog a hó, de az igazság az, hogy 2002-ben, több mint húsz éve történt ilyen legutóbb... Felnőttünk. Nagyszüleim már nincsenek. Unokatestvéreimmel és keresztszüleimmel már nem járunk össze karácsonykor. És ma már Lego sem csörög a dobozban a csomagolópapír alatt nekem címezve. De azóta is minden évben karácsonykor újra és újra ugyanúgy megnézem a Reszkessetek betörők!-et, mint mindig. És ugyanannyira combomat csapkodva nevetek a csapdákon. A mamám emlékére pedig elkészítem a majonézes krumplisalátát, cseresznyével töltött hússal. És mivel mástól nem kapok, feleségemtől kérek Lego-t. Testvéreim és általunk pedig immáron öt kicsi unoka üli körbe a karácsonyfát. Amit ugyanott állítunk fel, mint az én gyerekkoromban. Ugyanaz az asztal van megpakolva ételekkel, mint ami korábban is. Nekik pedig már az anyám a mamájuk. 31 éves leszek idén, de ma is a karácsony másnapjától a következő karácsonyt várom végig egész évben. És minden évben keresem, de eredménytelenül azt a fajta szaloncukrot, ami mamáék asztalán volt minden ilyen alkalomkor. Egyöntetűen ezüstpapírba csomagolt szaloncukrok, viszont három különböző ízben, de a konzummal ellentétben csokiborítással, és piros, sárga, zöld színű belsőkkel. Olyan volt venni a tálból, mint egy mini karácsony a karácsonyban, hiszen sosem tudhattuk, az ugyanolyan ezüstpapírban milyen íz lapul, amíg bele nem haraptunk, vagy ketté nem törtük. A bonbonetti banános és málnás fondanszaloncukra legalább előbbi kettőt visszahozta számomra. De a harmadik (ami emlékeim szerint a legfinomabb volt), a zöld színű továbbra is a gyerekkorom elveszett része. És ötletem sincs, hogy egyébként milyen ízű is lehetett "hivatalosan", csak azt tudom, hogy nagyon finom volt...
Köszönjük ezt a tartalmas hozzászólást! Öröm volt olvasni. Magam is hasonló kedves emlékeket őrzök a gyermekkorom karácsonyaiból. Mi is újra és újra megnézzük a Reszkessetek betörők!-et, hiszen kicsit visszahozza a gyermeki énünket. Mi egy zsákutcában nőttünk fel, a közvetlen szomszédom édesapám testvére volt. Együtt ünnepeltük az unokatesóimmal és a szomszédokkal, miként együtt fújtuk szilveszterkor a trombitákat át utcán. Emlékszem, hogy mindenkinek jó kedve volt. Minden felnőtt, de még az idősek is boldogok voltak. Sajnos manapság nem látom azt a felhőtlen örömöt a középkorú emberek arcán. Az utcán se hallani trombitaszót már. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan változik a világ. De attól én még őrzöm a régi értékeket az emlékeimben.
Igen, én is azt vettem észre, hogy a húsvéti locsolkodások teljesen kikoptak. Gyerekkoromban minden rokont és ismerőst végigjártunk, több éve már csak 2-3 legközelebbi családtagot. Feleségemhez és anyámhoz egészen konkrétan egy(!) locsoló jött tavaly. Gyerekként mindig kaptunk kindertojásokat, pénzt is, 200, vagy 500 forintosokat. Locsolás végére összegyűlt 3-4 ezer forint, ami persze nem volt sok pénz, de egy gyerek számára annak tűnt, és olyan büszkék voltunk, hogy van zsebpénzünk, amit elkölthetünk a saját kedvünk szerint. Aztán 2008-2009 környékén, a gazdasági világválság során egyszerre csak sok háznál nem nyitottak ajtót. Ahol pedig igen, ott is érezhető volt, hogy már sehol nem adtak sem zsebpénzt, sem drága kindertojást, csak főttojásokat. Aztán eltelt a világválság, de ugye ami költséges szokás egyszer már eltűnik, vissza soha nem térnek rá, hiszen már "nem várják el, tavaly sem volt ugye". Szóval maradtak a főttojások immár később is. Majd jött a covid két éve, és az végleg betett a locsolkodásnak. Két év kihagyás után már senki nem tért vissza a locsolkodásba, az embereknek kötelező illedelmességi kör, nyűg volt inkább csak, és örültek, hogy a covid ürügyén abbahagyhatták, és "elfelejtették" újrakezdeni. A gyerekeim már nem ebben fognak felnőni.
Nem is értem...nekünk még anno az volt a legszebb az egészben hogy meglepetés volt hogy miket kapunk.Az adta meg a meghittség mellé a varázst...viszont jópár éve a szülők nem tudják vagy nem akarják ezt az erőt bevetni...és megkérdezik hogy mit szeretne a gyerek...majd hozza a Jézuska...(na persze...) de akkoris...az a gyerek TUDJA hogy mit fog kapni! Hol az izgalom és hol van a varázs?...Elveszik a gyerekek legfontosabb élményét...azt a várakozást amíg kibontják a csomagot...Számunkra egy csoda volt minden egyes ünnep...most már persze nem csoda de öröm...mert a család minden tagja megvan és együtt ünnepeljük.Mi már nem kapunk meg adunk ajándékot csak a gyerekek...csak lassacskán már ők is felnőnek... Az meg egyenesen elszomorít...hogy mintha felgyorsult volna az idő...egyre kevesebb idő telik el két karácsony között.... :(
Nálunk ez úgy volt (szerintem sokaknál másoknál is), hogy írtunk egy listát. És a szülő azokról _választott_. Akár egy nagy értékűt, akár két-három kis értékűt. A meglepetés tehát az volt, hogy nem tudhattuk, mi lesz az ajándékunk. De az biztos volt, hogy bármi is, olyan, amit mi szeretnénk. Így csalódás egészen biztosan nem ért (ismerek olyat, amikor a szülő panaszolta, hogy milyen drágán vett ajándékot, és a gyereket nem érdekelte - nos, igen, mert a gyerek tiszta, nem a pénzben kifejezett értéke érdekli valaminek, mint a romlott felnőtt elmét, nem köt értéket pusztán az árcetlihez), és a szülőnek is könnyebbség volt. Nálam egyébként a világ legegyszerűbb dolga volt ajándékot venni. Csak legyen a sarkában a vörös négyzet LEGO felirattal, és már kész volt a karácsonyom.
A szuleimmel es nagyszuleimmel toltottem a legszebb Karacsonyokat nemcsak gyerekkent hanem meg felnott koromban is. A finom vacsora utan kovetkezett az ajendekok felbontasa. A legszebb resze a szeretet volt, amit ereztunk egymas irant. Igazan boldog Karacsonyok voltak.
Ezen a videón én egy kicsit megkönnyeztem, mert eszembe jutottak a gyerekkorom Karácsonyai. 🥲 Nálunk az a szokás, hogy a Karácsonyfát mindig retró stílusúra díszítjük. A mai modern dizájn is tetszik, de nálam a retró az igazi! Én '91-ben születtem, szóval én a '90-es évek gyermeke vagyok. Anno kaptam babát, plüss állatot Karácsonyra, de mivel, hogy nagyon szerettem rajzolni...(és mind a mai napig szeretek rajzolni,) sokszor kaptam kifestőket, színes ceruzákat, filctollakat...stb.
Arra nem emlékszem, hogy mi volt a legelső karácsonyi ajándékom, de a Takarékoskodj! társasjáték rémlik, hogy az elsők között volt. Amúgy a Takarékoskodj! a Gazdálkodj okosan elődjének számít. Utóbbit igencsak megkésve kaptam meg a nővéremmel karácsonyra. Emlékszem, hogy a nagybátyáméktól egyik karácsonyra a Batman mozifilm képregény változatát kaptam meg.
Na igen,akkor gyermekként voltak karácsonyok az volt az igazi!A maiak jó esetben a nosztalgia miatt értékesek...Az,hogy megy a boltokban a vásárlási dömping elveszi az értékét!Anno nagy dolog volt,ha karácsonykor kaptam banánt!Ma felőlem ott rohadhat a boltban,nem kell...Örülök ennek a videónak,de el is szomorít!Az idő kérlelhetetlen...
Tudom, messze még a karácsony, de az a 2 hónap hipp-hopp, eltelik. Addig is nosztalgiázzunk együtt erről a szép ünnepről. :)
"Egy idő után akárhány karácsonyfát láthatsz - mindig csak egyet látsz, s a többi látszat".
Imádom kisfecske összes retroját 🥰
Nagyon szépen köszönöm!!! :)
köszönöm szépen a feltöltést.Ismet szép Karácsonyi összeállítást hoztál magaddal, Sajnos annak idején tényleg a Szeretett Ünnepe volt, Összeállításba elfelejtettet meg említeni a Bakelit lemezeket mert az ÉDESANYJAM annak idején azt is vett a Szüleinek, Aztán már jöttek a Kazettás időszak,Asztali rugós Gombfoci, Ameddig a Anyukám és Nagymamám konyhájából és a Karácsonyfa föl állítással foglalkoztak a Bátyám meg én addig aludtunk délután,De a Karácsonyi halászlé mindig ő főzte, Annak idején mindig a Karácsonyi tv műsor le foglalt minket említettet a Sissi hercegnő életéről szóló sorozatot,De annak idején nem egy alkalommal még a Süsü a sárkány sorozatatt is le adtak, Lehet hogy furcsának tartott de az Idei Karácsonytol tartok,, Mert idén lesz az első Karácsonyom ÉDESANYJAM nélkül, Mivel én se voltam Anyali Gyermek 1988, December 21,a Bátyám és a Barátnője egyik szobába voltak, Én a másik szobába tv néztem és el kezdtem a Karácsonyi ajándékok után kutatni Bátyám észrevette egyből rám szólt Öcsi mit csinálsz úgy hogy számtalan ajándékot nem sikerült meg találnom,A másik 1991.Marciusaba megjelent egy Balázs Ferenc És a Koral Kőfalak Aranyalbum, Album amit még Karácsonyra meg kaptam,2010, Márciusában összetörtem egy Jenai Tálat, December elején vettem egy ujjat, Két nap múlva Anyukám és a Bátyám elmentek karácsonyra vásárolni ők is vettek egy Jenai Tálat, Csak annyit mondtam hogy Jézus a Jenai, Bátyám Kisebbik Gyereke segített be csomagolni 10, korában, Ajándék adáskor jeleztem vigyázatt törékeny, Anyukám csak mosolygott de a többi családtag meg nevetett, Ekkor szóltak a Bátyámek hogy nekik kellene az egyik, ők kaptak egy másik Jenai Tálat, Egyébként már jelezték a Bátyámek hogy Karácsonyi ünnepekre hivatalos vagyok hozzájuk Ausztriában, Utána a Pesti Ismerős Családhoz is, Bízzom benne hogy fogsz addig jelentkezni,
Köszönöm, hogy megosztottad az emlékeidet!
Régi szép karácsony.🙂
Szuper ez a videó, nagyon jól összefoglaltad a régi karácsonyokat. Bárcsak visszarepülhetnénk újra átélni! 🥰
Köszi! Ezzel én is így vagyok.
Hű, úgy látom nem csak én vágyom a régi karácsonyra
Nemcsak a karácsony volt jobb hanem mindenmás sokkal jobb volt mint most!!!
@@FerencBalog-jr9sp Szerintem is.
@@KisfecskeRetro RÉGEN MINDEN JOBB VÓÓÓT! 🤣
Hogy finomabb léett volna az akkori csokimikulás? Ebben vitatkoznék. Csak nem az olcsó vackot kell venni, hanem a jóféle svájci, belga esetleg magyar kézművest. Én arra emlékszem, hogy sokszor kaptam legot, meg Mariah Carey kazettákat. Más ajándékokra már nem emlékszem, mert nekem a hangulat jobban megmaradt, mint az, amit kaptam. Gyerekként szép volt a karácsony. Mamánál voltunk 24-én, Óbudán, és onnan mentünk haza Békásra, és addigra anyuék mindent előkészítettek. Jött este a Mama is, de reggel ment is haza gyorsan, és főzött. Nála ebédeltünk, majd 26-án anyu apujánál. Szép volt.
Nálunk mindig sok ajándék volt karácsonykor, könyvek, játékok, ruhák. A legszebb karácsonyom az volt, amikor a többi ajándék mellett, megkaptam mindhárom nagy akkori vágyamat: Rubik kocka, 4 színű golyóstoll, 200-as filctoll készlet. ❤️
A csokifüggelék volt a legfincsibb és a habcsók.na meg persze az aranypapíros zselés szaloncukor!
1980-ban születtem... sajnos én nem kaptam soha semmilyen ajándékot (kb 3-4évesen egy rongyból készített kígyó kivételével,amit az édesanyám adott)
Talán 9-10 éves lehettem amikor már kaptunk karácsonyra zoknit ,alsónadrágot és trikót... meg pár szem szaloncukrot.
De jó vissza emlékezni arra az időszakra,pedig nem volt szép gyerekkorom.
Le a kalappal a videó készítője előtt! Retro karácsony témában szerintem etalon lesz ez a video!
Köszönöm szépen! :) Még sok minden fért volna bele, de csak egy "lélegzetvételnyi" időm volt rá.
Nálunk minden karácsonykor volt, és azóta is van könyv az ajándékok között. Mindig vettünk egymásnak. Nem emlékszem már pontosan mikor, de valamikor 1990-es években megkaptuk életünk első számítógépét, a kis "púpos" Commodore64-et, a hozzávaló kazettás játékokkal. Úgy örültünk a húgommal, hogy majd kibújtunk a bőrünkből! Pár év múlva floppy-meghajtót is kaptunk hozzá, még jobb játékokkal. Sajnos már nincs meg mert eladtuk, és az árát beforgatva vettünk egy 386-os Pc-t. Királynak éreztük magunkat! (Ez azonban már a 2000-es évek elején volt.😀
Hogy maradtam életben Kevin nélkü?....😀viszont mindig kaptam v.mit a vill vasúthoz, amivel csak apukám játszhtott Piko!
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert '92-ben születtem, közvetlenül a rendszerváltás után. Talán az első karácsony, amire tisztán emlékszem, '98-ban volt. A kommunizmus bedőlése után pedig már ez a szűk évtizednyi idő alatt is ugrásszerűen kirobbant az átlagos családok életszínvonala. Szüleim elbeszéléséből ismerem csupán azokat az időket, amikor narancsot csak télen lehetett kapni a boltokban, jellemzően akkor is csak a pult alól (ami nálunk szerencsés helyzetként állt fenn, hogy mamám élelmiszerboltban dolgozott), valamint hogy mikulásra mogyorót, vagy mandarint kaptak csak a gyerekek, a játékok skálájat pedig a valamikori KGST gyér termékminőségű és színvonalú, méggyérebb választékú kínálata fedte le, a lemezárúgyár kutyaházperselyétől a fröccsöntött műanyag dömperig és a labdáig.
Kicsi gyerekkorom legkorábbi emléképeiben is a karácsonyok varázslatos napok voltak és bőségben teltek. Az asztal meg volt pakolva telis-tele ételekkel, egész tálnyi sült- és rántott húsok, sütemények, püspökkenyér, halászlé, különböző fajta köretek rogyasztották az asztalt, rengetegféle étel, Cola, Fanta, Sió gyümölcslevek, stb.
És a szaloncukrok. A karácsonyfán, és külön tálban is az asztalon. Gyerekkoromban még csak három fajta szaloncukorra emlékszem, a zselés (az viszont többféle ízben), a kókuszos (érdekesség, hogy a csomagolása jellegzetes kék színét ma is "kókuszkék"-nek nevezem), és a marcipános. Kicsi gyerekként a zselés volt a kedvencem, gyakran leszopogattam róla csak a csokit, hogy hogyan néz ki a zselé magában, aztán azzal játszottam a számban kidugdosva, visszaszívva, mintha a nyelvem lenne - szerintem minden gyerek csinált ilyet. Kicsivel nagyobb koromban már a marcipános.
Persze, az, hogy mi volt a prioritási sorrend a szaloncukroknál, nem jelentette soha azt, hogy mondjuk a kókuszos ne fogyott volna ugyanúgy el.
És mikulásra is egész csomagnyi nasit kaptunk rendszerint, amiben volt mindenféle édesség, Bounty, Milka, Kinder, PEZ, és persze az elmaradhatatlan csokimikulás, amit már akkor sem szerettem. Mogyoró és mandarin csak amolyan "hagyományból" került a csomagba.
Gyerekkorom karácsonyai úgy teltek el, miszerint keresztszüleimék (akik egyben szüleim testvérei is mindketten) és mi is a nagyszüleimnél kezdtük az estét (egy utcányira laktak tőlünk mamáék, keresztszüleimmel pedig ugyanabban az utcában voltak, szóval csak átsétáltunk a "gyűjtőpontra"), itt együtt ettünk, mindig majonézes krumplisalátát és sajttal, cseresznyével töltött rántott húst, ez volt az ünnepi fogás minden jeles alkalomkor, és körbeajándékoztuk egymást. Unokatestvéreink szülei minket, a mi szüleink az unokatestvéreinket. Majd mindenki hazament, és családon belül is megkaptuk az ajándékokat.
Na és az ajándékok! A fa alatt mindig egymásra rakott dobozok tornyai terültek el, klasszabbnál klasszabb ajándékokkal, távirányítós monstertruck, lovagvár, halomban álló csodás LEGO készletek hatalmas dobozai...
Hiába kaptam voltaképpen "csak" három ajándékot (szülőktől, keresztszülőktől, nagyszülőktől - én már sajnos csak az anyai nagyszüleimet ismerhettem, valamint ekkoriban testvéreimmel egymásnak még nyilván nem adtunk), de mivel a két család által összesen öt gyerekre ez 3x5, azaz 15 doboz ajándék, plusz a szülőké is, ezért mégis egy halom doboz díszelgett a karácsonyfa alatt, és egyszerűen jó érzés ennyi ajándékot együtt látni, és kiemelni közülük a sajátjainkat.
Máig is emlékszem, amikor először akartam már én is részt venni az ajándékozásban, és különböző papír "ketyeréket" csináltam a családtagjaimnak, és a nyugdíjazott műfenyőnk tetejét állítattam fel szüleimmel a szobámban, hogy ott adhassam át azokat mindenkinek.
Az ételekkel dúsan megterített asztal, és az ajándékokkal dúsan megpakolt karácsonyfa az, ami számomra mindig ezt a napot jelentette.
Valamit a hó. Az a hó, ami ekkor, gyerekkoromban még annyi volt, hogy nagyszüleimnél két óriási, felnőtt férfi magasságú hóembert építettünk, úgy, hogy addig görgettük a gömböket, hogy a fejet már alig tudtuk felemelni legfelülre, és még mindig maradt hó a kertben. Annyi hó volt, hogy az utcában az árokba összehordott hóhalomba az ottani gyerekek üreget vájtak, és kunyhóként játszottak benne. Annyi hó, hogy amikor apu figyelmeztetése ellenére beleugrottam az árokban lévő hóba, hónaljig elmerültem.
Ma már ez, mint nagyszüleim is, csak az emlékeimben vannak jelen karácsonykor. Minden évben hiszem, remélem, hogy talán esni fog a hó, de az igazság az, hogy 2002-ben, több mint húsz éve történt ilyen legutóbb...
Felnőttünk. Nagyszüleim már nincsenek. Unokatestvéreimmel és keresztszüleimmel már nem járunk össze karácsonykor. És ma már Lego sem csörög a dobozban a csomagolópapír alatt nekem címezve.
De azóta is minden évben karácsonykor újra és újra ugyanúgy megnézem a Reszkessetek betörők!-et, mint mindig. És ugyanannyira combomat csapkodva nevetek a csapdákon. A mamám emlékére pedig elkészítem a majonézes krumplisalátát, cseresznyével töltött hússal. És mivel mástól nem kapok, feleségemtől kérek Lego-t. Testvéreim és általunk pedig immáron öt kicsi unoka üli körbe a karácsonyfát. Amit ugyanott állítunk fel, mint az én gyerekkoromban. Ugyanaz az asztal van megpakolva ételekkel, mint ami korábban is. Nekik pedig már az anyám a mamájuk.
31 éves leszek idén, de ma is a karácsony másnapjától a következő karácsonyt várom végig egész évben.
És minden évben keresem, de eredménytelenül azt a fajta szaloncukrot, ami mamáék asztalán volt minden ilyen alkalomkor.
Egyöntetűen ezüstpapírba csomagolt szaloncukrok, viszont három különböző ízben, de a konzummal ellentétben csokiborítással, és piros, sárga, zöld színű belsőkkel. Olyan volt venni a tálból, mint egy mini karácsony a karácsonyban, hiszen sosem tudhattuk, az ugyanolyan ezüstpapírban milyen íz lapul, amíg bele nem haraptunk, vagy ketté nem törtük. A bonbonetti banános és málnás fondanszaloncukra legalább előbbi kettőt visszahozta számomra. De a harmadik (ami emlékeim szerint a legfinomabb volt), a zöld színű továbbra is a gyerekkorom elveszett része. És ötletem sincs, hogy egyébként milyen ízű is lehetett "hivatalosan", csak azt tudom, hogy nagyon finom volt...
Köszönjük ezt a tartalmas hozzászólást! Öröm volt olvasni. Magam is hasonló kedves emlékeket őrzök a gyermekkorom karácsonyaiból. Mi is újra és újra megnézzük a Reszkessetek betörők!-et, hiszen kicsit visszahozza a gyermeki énünket. Mi egy zsákutcában nőttünk fel, a közvetlen szomszédom édesapám testvére volt. Együtt ünnepeltük az unokatesóimmal és a szomszédokkal, miként együtt fújtuk szilveszterkor a trombitákat át utcán. Emlékszem, hogy mindenkinek jó kedve volt. Minden felnőtt, de még az idősek is boldogok voltak. Sajnos manapság nem látom azt a felhőtlen örömöt a középkorú emberek arcán. Az utcán se hallani trombitaszót már. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan változik a világ. De attól én még őrzöm a régi értékeket az emlékeimben.
Igen, én is azt vettem észre, hogy a húsvéti locsolkodások teljesen kikoptak. Gyerekkoromban minden rokont és ismerőst végigjártunk, több éve már csak 2-3 legközelebbi családtagot. Feleségemhez és anyámhoz egészen konkrétan egy(!) locsoló jött tavaly.
Gyerekként mindig kaptunk kindertojásokat, pénzt is, 200, vagy 500 forintosokat. Locsolás végére összegyűlt 3-4 ezer forint, ami persze nem volt sok pénz, de egy gyerek számára annak tűnt, és olyan büszkék voltunk, hogy van zsebpénzünk, amit elkölthetünk a saját kedvünk szerint. Aztán 2008-2009 környékén, a gazdasági világválság során egyszerre csak sok háznál nem nyitottak ajtót. Ahol pedig igen, ott is érezhető volt, hogy már sehol nem adtak sem zsebpénzt, sem drága kindertojást, csak főttojásokat.
Aztán eltelt a világválság, de ugye ami költséges szokás egyszer már eltűnik, vissza soha nem térnek rá, hiszen már "nem várják el, tavaly sem volt ugye". Szóval maradtak a főttojások immár később is.
Majd jött a covid két éve, és az végleg betett a locsolkodásnak. Két év kihagyás után már senki nem tért vissza a locsolkodásba, az embereknek kötelező illedelmességi kör, nyűg volt inkább csak, és örültek, hogy a covid ürügyén abbahagyhatták, és "elfelejtették" újrakezdeni.
A gyerekeim már nem ebben fognak felnőni.
A filmrészlet: Családi kör: Boldog karácsonyt, Pásztor Erzsi nagyszerű játékával.
Így van. Érdemes megnézni. Nagyon jó epizódja a Családi körnek.
Nem is értem...nekünk még anno az volt a legszebb az egészben hogy meglepetés volt hogy miket kapunk.Az adta meg a meghittség mellé a varázst...viszont jópár éve a szülők nem tudják vagy nem akarják ezt az erőt bevetni...és megkérdezik hogy mit szeretne a gyerek...majd hozza a Jézuska...(na persze...) de akkoris...az a gyerek TUDJA hogy mit fog kapni! Hol az izgalom és hol van a varázs?...Elveszik a gyerekek legfontosabb élményét...azt a várakozást amíg kibontják a csomagot...Számunkra egy csoda volt minden egyes ünnep...most már persze nem csoda de öröm...mert a család minden tagja megvan és együtt ünnepeljük.Mi már nem kapunk meg adunk ajándékot csak a gyerekek...csak lassacskán már ők is felnőnek...
Az meg egyenesen elszomorít...hogy mintha felgyorsult volna az idő...egyre kevesebb idő telik el két karácsony között.... :(
Nálunk ez úgy volt (szerintem sokaknál másoknál is), hogy írtunk egy listát. És a szülő azokról _választott_. Akár egy nagy értékűt, akár két-három kis értékűt. A meglepetés tehát az volt, hogy nem tudhattuk, mi lesz az ajándékunk. De az biztos volt, hogy bármi is, olyan, amit mi szeretnénk. Így csalódás egészen biztosan nem ért (ismerek olyat, amikor a szülő panaszolta, hogy milyen drágán vett ajándékot, és a gyereket nem érdekelte - nos, igen, mert a gyerek tiszta, nem a pénzben kifejezett értéke érdekli valaminek, mint a romlott felnőtt elmét, nem köt értéket pusztán az árcetlihez), és a szülőnek is könnyebbség volt. Nálam egyébként a világ legegyszerűbb dolga volt ajándékot venni. Csak legyen a sarkában a vörös négyzet LEGO felirattal, és már kész volt a karácsonyom.
A szuleimmel es nagyszuleimmel toltottem a legszebb Karacsonyokat nemcsak gyerekkent hanem meg felnott koromban is. A finom vacsora utan kovetkezett az ajendekok felbontasa. A legszebb resze a szeretet volt, amit ereztunk egymas irant. Igazan boldog Karacsonyok voltak.
Nálunk ugyanígy volt. Nagyon szép emlékek ezek.
Ezen a videón én egy kicsit megkönnyeztem, mert eszembe jutottak a gyerekkorom Karácsonyai. 🥲 Nálunk az a szokás, hogy a Karácsonyfát mindig retró stílusúra díszítjük. A mai modern dizájn is tetszik, de nálam a retró az igazi! Én '91-ben születtem, szóval én a '90-es évek gyermeke vagyok. Anno kaptam babát, plüss állatot Karácsonyra, de mivel, hogy nagyon szerettem rajzolni...(és mind a mai napig szeretek rajzolni,) sokszor kaptam kifestőket, színes ceruzákat, filctollakat...stb.
A karácsonyfát mi is retróra díszítjük. Színes legyen és csillogó! :)
@@KisfecskeRetro Az ám! 😊
Arra nem emlékszem, hogy mi volt a legelső karácsonyi ajándékom, de a Takarékoskodj! társasjáték rémlik, hogy az elsők között volt. Amúgy a Takarékoskodj! a Gazdálkodj okosan elődjének számít. Utóbbit igencsak megkésve kaptam meg a nővéremmel karácsonyra. Emlékszem, hogy a nagybátyáméktól egyik karácsonyra a Batman mozifilm képregény változatát kaptam meg.
Egy kis hangolás ?
Akkor még hangulatos karácsony volt, nem globalista giccs!
Ki tud minél nagyobbat, minél drágábbat a fa alá tenni...
Na igen,akkor gyermekként voltak karácsonyok az volt az igazi!A maiak jó esetben a nosztalgia miatt értékesek...Az,hogy megy a boltokban a vásárlási dömping elveszi az értékét!Anno nagy dolog volt,ha karácsonykor kaptam banánt!Ma felőlem ott rohadhat a boltban,nem kell...Örülök ennek a videónak,de el is szomorít!Az idő kérlelhetetlen...
Igen szuper volt most már nem annyira jó és sajnos nem tart úgy össze a család