Sziasztok! Annyira szuper, hogy beszéltek ezekről a témákról. Nagyon szeretem a podcastot, folytassátok még sokáig, nagy szükség van rá! Nemrég pont ugyanerről beszélgettem a párommal, aki szintén nemigen értette miről is beszélek, egyáltalán nem tudta átérezni a szorongásomat és a félelmemet. Jó lenne, ha minél többmindenkihez eljutna ez és tudnának változtatni a gondolkodásmódjukon. És ez férfiakra és nőkre is igaz szerintem. Pl. nőként nem arra kéne gondolnunk, hogy "Áá, beszóltak az utcán, hát ez ilyen, el kell viselni.", és még véletlen sem kéne ilyeneket tanácsolni kislányoknak. Ahogy az ijesztgetést se tartom épp egy jó dolognak, kicsiként nekem is számtalan horror sztorit mesélt a nagymamám, aminek az lett a vége, hogy nem mertem otthon maradni egyedül és az utcán is szorongva, félve sétáltam még fényes nappal is, mert rettegtem, hogy mindjárt megáll mellettem egy autó és kiszól belőle egy öregedő férfi, hogy "Szia, kislány, hazavigyelek?" Ma is az a legnagyobb félelmem, hogy megerőszakolnak. Kíváncsi lennék a véleményetekre a podcastokban arról is, hogy egy-egy hasonló témában szerintetek mi lenne a megoldás, hogyan lehetne fejlődni, javítani a helyzeten.
Igen... körülbelül kettő évvel ezelőtt történt velem, azaz 21 éves koromban, hogy sétáltam haza, és gyanútlanul bejöttem a házba, ahol élek, megnyomtam a lift gombot, és vártam, hogy megérkezzen a felvonó. A lift mellett található a lépcső, miközben vártam, egy 30 év körüli, normál alkatú férfi kezdett el felsétálni rajta. Ez egy mindennapos dolognak tűnhet, mindaddig amíg pár másodperc múlva vissza nem jött, és a következő pillanatokban nem éreztem a karmait a fenekemen, egy lenge, de a "lényeget" takaró rövid nadrág volt rajtam (harmincvalahány fok volt, szóval legyen már jogom ahhoz, hogy ne süljek meg teljesen). Szóval igen, ott állok, már a házon belül, ahol élek, Budapest 2. kerületében, és nem "csak" az intim szférámat ért inváziót érzékelem, hanem konkrétan fájdalmas karmolásokat. A férfi megpróbált elfutni ezután, de nem találta a belső ajtónyitó gombot. Nekem pedig emiatt lehetőségem volt megélni a dühömet, és egyúttal le is vezetni. Még pedig úgy, hogy elindultam felé, és kiabálni kezdtem vele, majd felpofoztam, és jó párszor beleütöttem a mellkasába. Ezt valószínűleg azért is mertem megtenni, mert nem éreztem veszélyét további fizikális bántalmazásnak, és mert szerencsére én ma már tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen miatt nem nekem kell szégyenkeznem. Mikor mondtam, hogy kihívom a rendőrséget, elkezdett könyörögni, hogy ne tegyem (egyébként a házban kamerák is vannak, tehát lett volna bizonyítékom, hogy megtörtént az eset), de túl feldúlt voltam ahhoz, hogy bármi ilyen lépést tegyek, szóval a végén kilöktem az ajtón, azzal hogy "takarodj innen". Ebben a pillanatban sétált be egy másik, szintén 30 év körüli "férfi", aki velem egy szinten él. Amikor együtt beszálltunk a liftbe, és kitört belőlem a zokogás, és elmondtam neki pár szóban, hogy ez történt, konkrétan feltette a két kezét, és egy szót ki sem csikarva magából, kiszállt a liftből és elsétált. Hazaérve felhívtam egy barátnőmet, aki teljes támogatással nyugtatott meg. Tehát, különös lehet, de konkrétan jobban haragszom a férfira, aki végignézte, hogy ott omlok össze a liftben, és nem csinált semmit, mint arra, aki bántalmazott... nyilán azért is, mert utóbbin láttam, hogy egy szexuálisan frusztrált nyomorult. És azért is, mert rettenetesen dühítő a közömbösség vagy igen, az áldozathibáztatás... Nekem nem remeg a hangom, ha el kell mesélnem ezt, és nem okozott olyan sérülést, ami miatt jobban félnék, mint előtte (ja, persze nem ez első alkalom, hogy akaratom ellenére fogták meg a fenekemet), de ez azt gondolom, hogy tényleg adódik abból, hogy vissza tudtam vágni, és hogy erről szóló nyílt beszédnek köszönhetően nem én szégyellem magam. Az már egy másik kérdés, hogy én is ugyanúgy átélem azt a félelemérzetet, amiről ebben a beszélgetésben is szó van, és abba szörnyű belegondolni, hogy Magyarország ebben a tekintetben közel sem a legrosszabb helyen áll a világ országai közt...
9:06 A kulcsos ötlethez: a lakáskulcs valóban sokkal jobb önvédelmi eszköz, mint a puszta kéz. Kicsi, kemény, hegyes. Viszont ahhoz, hogy bármi hasznát vedd, a használatát alaposan be kell gyakorolni, éles helyzet előtt. Ezért nem javaslom az ujjak közé elosztott ökölfogást. Több kárt tenne a saját kezedben, mint a támadódban. - Hacsak nem gyakoroltad be nagyon alaposan a módszert. Inkább a megszokott fogást javaslom, ahogy fogod, amikor a zárba is teszed. Az alapvetően ismerős, reflexszerűen is kézre áll, a mozdulat (ahogy a zárba is rakod) is szúrás jellegű, és erősebb szorítással elég fájdalmas tud lenni. Ami fontos: stresszhelyzetben csakis olyan manőverre hagyatkozz, amit azelőtt alaposan begyakoroltál!
Eléggé félős gyerek voltam, mégis az anyám és a nagyanyám szükségét érezte, hogy ijesztgessen. Kiskamasz koromban kezdték, minden osztálybuli előtt több megerőszakolós rémtörténetet végig kellett hallgatnom, hogy mi lett, mikor a lány kiment a buliból, vagy idegen fiúkkal szóba állt. Eleve utáltam buliba menni, előbb meggyőztek, hogy menjek, utána meg rákezdtek ezekre a történetekre. De olyasmit is meséltek, hogy a gyerek elkóborolt a temetőben a sírok közé, és rádőlt egy sírkő, és agyonnyomta, vagy beszakadt alatta a sír, és még sokfélét. Régen ez divat volt, a magyar folklórnak is részei a gyermekijesztők, szóval szerintem csak ezek alakultak át. Annyi a különbség, hogy én már nem halálra akarom rémíteni a lányom, hanem csak megbeszéljük az óvintézkedéseket amiket gyerekként jobb betartania. A legnagyobb félelmem, talán pont ezért, nem a halál, hanem az erőszak. Nem ért "csak" olyan, verbális erőszak, mint ami minden nőt, de föl vagyok készülve, hogy bármilyen támadást megpróbáljak elhárítani. Pl van egy icipici kés a kulcstartómon, ami kisebb mint egy kulcs, és egy kézzel, egyetlen mozdulattal kinyitható. Soha nem volt rá szükségem, talán nem is tudnám használni, de a tudat, hogy ott van, sokat segít. Könnyebb nem áldozatként viselkedni. (egyszer azt mondták, hogy legyünk határozottak, és kevesebb eséllyel támadnak meg, ha nem áldozatként viselkedsz.)
Szia Janka hamarosan megyek nőgyógyászhoz nagyon izgulok😅 de várom nagyon.M ost éppen a te videodat nézem nagyon jó úgy is jó hogy már 100szor láttam .
Sziasztok! Ez is egy nagyon szuper téma és beszélgetés, fejtegetés lett! Ahhoz a jelenséghez szólnék hozzá, hogy a nők rendszerint kerülik a visszautasítást, mivel düh, agresszió, verbális támadás kötődik hozzá. Ez sajnos hatványozottan LÉTEZŐ jelenség. És jómagam is tapasztaltam, hogy önmagát gerjesztő folyamat. Egyrészt, a férfiakban is nő a feszültség, a folyamatos visszautasítással egyenértékű semmilyen reakció; vagy mellőzés okán társkeresés, ismerkedés során. Vannak, akik ezt tudják kezelni, mások nem sajnos. Ez nyilván érthető óvintézkedés, valahol, a normális férfiak védelmében viszont elég szomorú is, hogy itt tart a világ, sajnos még aki normálisan is közeledik, 100-ból 98 esetben nem kap választ. Félreértés ne essék, nem védem a férfiakat, sok sajnos TÚl sok rosszindulatú és agresszív reakció van az oldalukról, ami ezt az egészet kiváltja. Csak valahol nagyon elkeserítő, hogy már a közeledésnek, udvarlásnak tere nincs, mert minden mögött szinte a rossz szándékot keresik, látják. És hasonlóképp riasztó, mennyire nyíltan és gátlástalanul képesek egyesek a nőknek támadni és zaklatni.
Jó pár évvel ezelőtt egy lányt megerőszakoltak a Klauzál tér környékén, a TVben is benne volt talán.. elvileg kiabált segítségért de mivel ott alapból hangoskodni, kiabálni szoktak az emberek (buli negyed/romkocsmák) az ott lakók hallották de nem vették komolyan és nem mentek segíteni… mai napig lesokkol..
Ezen meg sem lepődöm, tényleg nehéz lehet kiszűrni abból a sok hangoskodásból, sikoltozásból, hogy ha tényleg baj van... Én mondjuk egy óvoda mellett lakom de azt se tudom elképzelni, hogy ha ott egy kisgyerek bajban lenne akkor hogyan különböztetném meg azt a visítozást a többitől.
Ebből a témából érdemes lenne még egy második körös műsort csinálni. Dr. Pintér Mártonnal (Magyarország legjobb krav maga instruktora) vagy a könyvének (Kézikönyv emberi ragadozókhoz - Nem csak nőknek) az elolvasása után. Új aspektusok, új gondolatok, nagyon jó műsort lehetne belőle csinálni.
A "van barátom/férjem" érvet nem feltétlenül egy idegen férfi iránti tiszteletből fogadja el valaki a visszautasítást, hanem akár a saját maga iránti tiszteletből is: "Nálam a tisztesség az első, foglalt nővel nem kezdek ki." Persze ilyen esetben nincs szó zaklatásról.
Ekkora hülyeséget mint az Margaret Atwood idézet nem hiszem el. Bemész mondjuk egy előadóba és attól félsz hogy nem jössz ki élve? Ki ez a nő és hogy talált ki ilyesmit? Tényleg így éreznek a nők? Szerintem mindenki attól fél hogy kinevetik ott 500an
Egyébként én férfiként is figyelek ezekre. Figyelem a beláthatatlan részeket, észreveszem hogy kinek hogy áll a keze. Egyébként pl trükk, hogy a szakállamat vakarom, így gyakorlatilag ütéskész a kezem és az arcomat is védem, de nem tűnök paranojásnak. Szerintem ez egyszerűen jobb félni mint meilyedni elv. Szerintem egyszerűen a férfiak homokba dugják jobban a fejüket hogy velük nem történhet semmi a nőket meg túl paráztatják ahogy Janka is mondta. Ez szerintem nem nemi külömbség. Ez épp olyan hogy elolvasod-e a szerződéseket amiket alá írsz vagy amikor lerántanak akkor lepődsz meg.
Kedves Hölgyek! Férfi vagyok, értem hogy nők mérhetőbben sűrűbben áldozatok. Azt is értem, hogy alig elkövetők. Statisztikák/kutatások szerint amit el tudok referenciaként fogadni. Ugyanakkor volt kb 10 éve Afrikában (talán Ruanda) törzsi vérengzés egyik legfontosabb eszköze az erőszaktevés volt férfin és nőn. A férfiak elsöprő többsége sosem vallotta be, öngyilkos lett...eltörtek benne dolgok (drog, elkövető lett). Egyformán szörnyű, de a nőket ért erőszaktevésen felhördült a világ (jogosan). Nem állítom hogy túlsúlyos de nem ok nélkül léteznek Kanadában, Usában nem feminista egyenjogúsági mozgalmak, hanem akik nem a nők jogaiért, hanem az aktuális túlsúlyosságuk ellen nők és férfiak közösen a ténylegesen egyforma jogokért. Mit lehet ott megtudni nem egy férfi életét tették nők tönkre azzal, hogy a jóhiszemű hatóságokat használták fel férjeik ellen akik viszonylag hamar munkanélküli hajléktalanná váltak hónapok alatt később bizonyítottan ártatlanul, időnként ők maguk voltak az áldozatok. Kis %-ról beszélünk de 1% 350 millió emberből már azért elég nagy szám. Megértem védeni kell a nőket, ezzel nem vitatkozom de a módszer nem tökéletes. Könnyedén ki lehet használni. (csak a polkorrekt mozgalmak hatásának példájaként: ma már egy videójáték transgender hangosság miatt nem férfi/női testet jelöl meg választásnak, hanem A típus /B típus vagy egyik/másik....azt azért kijelenthetjük egy testfomáról hogy női vagy férfi függetlenül a benne lakó "lélektől" főleg egy pixel halmaz esetében ahol mostanság több részlet állítható mint csak az alap testalkat.) Nem találom, lehet tévedek Nők lapja volt talán. Neten olvastam egy cikket egy férfiról nőre váltó riportalannyal. A cikk témája miatt is érdekelt, de ami megütötte a "fülem" az a rész volt, hogy műtét után ugyanaz az ember 95% ugyanaz a fizikum. Félt ugyanabban a parkban, átment az utca másik oldalára... ami itt is halottunk. Biztos, hogy neveltetés miatt van ez a beégetett félelem? Egy felnőtt volt férfi mondta ugyanezt. Teljesen kizárt, hogy a nők maguk tegyenek az érzés ellen --- (Nem akarok áldozatot hibáztatni, csak racionalizálni pont mint egy magasságtól rettegést)? Van vakoknak is önvédelmi oktatás vak nagymestertől. Hasonlóan kiszolgáltatottak, mégis gyakorlás után ismerték a határaikat és lehetőségeiket; csökkent a kiszolgáltatottság érzésük (TV interjú volt pár éve).
A családon belüli erőszakról pedig annyi,hogy sokszor rosszabb a mentális,pszichológiai,érzelmi bánralmazás, mint a fizikai...erről pedig nincsenek statisztikáitok.
Dühítő számomra,hogy az előző részben is és most is burkoltan belekeveritek a politikát. Most volt,hogy jobbak a büntető törvények e témában Amerikában mint nálunk, és volt klub rádió reklámozás is,mellesleg sajnálom amik veled történtek Janka,de ezért ne légy paranoiás, és ne okold a többséget! És azt javaslom költözzezek Amerikába,ha szerintetek ott jobb minden. A közbiztonság épp hogy nem jobb! (Minden Ameriából jött sztár is elcsodálkozott,hogy itt éjszaka is attrocitások nélkül mászkálnak fiatal lányok a közterületen.)
Sajnos ez a téma annyira át van politizálva, hogy nem lehet hanyagolni a politikát. Ti. nem mindegy, hogy az intézmények hogyan viszonyulnak a nőkhöz, mert a magyar rendőrséget elnézve van, hogy még akkor is a nőt veszik elő, ha az belenyomorodik a bántalmazásba. Meg lehet kérdezni, hogy a női börtönökben hány százaléknyi olyan nő ül, aki nem bírta tovább a bántalmazást, és ő maga szúrt vagy húzta meg a ravaszt, a kötelet. Az intézményi árulással kapcsolatban is könyvtárakat lehetne megtölteni. Az elavult, nőellenes gondolkodás a hatósági gyakorlatot is sajnos a mai napig átszövi Magyarországon, és ahhoz, hogy ez változzon, sajnos politikai akarat is kell. A "költözz Amerikába" téged minősít, azt kell, hogy mondjam. Mert ha már Janka sem meri kimondani a problémát, igen, ITT, Magyarországon, akkor biztos, hogy nem születik rá megoldás. Nem állítom, hogy ő egyedül önmagában elég ahhoz, hogy szülessen, de ma már azért van rá esély, hogy nem pusztába kiáltott szó az, ami itt elhangzik. Amerikában meg még le is lőnék őket talán, a háborús helyzetet (Ukrajna) leszámítva teljesen abszurdnak tartom, hogy fű-fa-virágnak lehet arrafelé fegyvere, és az egész pl. a gettókban egy nagyon súlyos társadalmi csapdahelyzetet eredményezett. Nekem van ismerősöm, aki egészen Nyugat-Európáig repült a gyerekével az amerikai iskolákban tapasztalható áldatlan állapotok miatt, azért, mert súlyos pénzeket kell azért fizetni, hogy olyan iskolába tudd beadni a gyereket, ahol nem rögtön egy fémdetektoros kapuval indítanak.
Sziasztok! Annyira szuper, hogy beszéltek ezekről a témákról. Nagyon szeretem a podcastot, folytassátok még sokáig, nagy szükség van rá! Nemrég pont ugyanerről beszélgettem a párommal, aki szintén nemigen értette miről is beszélek, egyáltalán nem tudta átérezni a szorongásomat és a félelmemet. Jó lenne, ha minél többmindenkihez eljutna ez és tudnának változtatni a gondolkodásmódjukon. És ez férfiakra és nőkre is igaz szerintem. Pl. nőként nem arra kéne gondolnunk, hogy "Áá, beszóltak az utcán, hát ez ilyen, el kell viselni.", és még véletlen sem kéne ilyeneket tanácsolni kislányoknak. Ahogy az ijesztgetést se tartom épp egy jó dolognak, kicsiként nekem is számtalan horror sztorit mesélt a nagymamám, aminek az lett a vége, hogy nem mertem otthon maradni egyedül és az utcán is szorongva, félve sétáltam még fényes nappal is, mert rettegtem, hogy mindjárt megáll mellettem egy autó és kiszól belőle egy öregedő férfi, hogy "Szia, kislány, hazavigyelek?" Ma is az a legnagyobb félelmem, hogy megerőszakolnak. Kíváncsi lennék a véleményetekre a podcastokban arról is, hogy egy-egy hasonló témában szerintetek mi lenne a megoldás, hogyan lehetne fejlődni, javítani a helyzeten.
Igen... körülbelül kettő évvel ezelőtt történt velem, azaz 21 éves koromban, hogy sétáltam haza, és gyanútlanul bejöttem a házba, ahol élek, megnyomtam a lift gombot, és vártam, hogy megérkezzen a felvonó. A lift mellett található a lépcső, miközben vártam, egy 30 év körüli, normál alkatú férfi kezdett el felsétálni rajta. Ez egy mindennapos dolognak tűnhet, mindaddig amíg pár másodperc múlva vissza nem jött, és a következő pillanatokban nem éreztem a karmait a fenekemen, egy lenge, de a "lényeget" takaró rövid nadrág volt rajtam (harmincvalahány fok volt, szóval legyen már jogom ahhoz, hogy ne süljek meg teljesen). Szóval igen, ott állok, már a házon belül, ahol élek, Budapest 2. kerületében, és nem "csak" az intim szférámat ért inváziót érzékelem, hanem konkrétan fájdalmas karmolásokat. A férfi megpróbált elfutni ezután, de nem találta a belső ajtónyitó gombot. Nekem pedig emiatt lehetőségem volt megélni a dühömet, és egyúttal le is vezetni. Még pedig úgy, hogy elindultam felé, és kiabálni kezdtem vele, majd felpofoztam, és jó párszor beleütöttem a mellkasába. Ezt valószínűleg azért is mertem megtenni, mert nem éreztem veszélyét további fizikális bántalmazásnak, és mert szerencsére én ma már tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen miatt nem nekem kell szégyenkeznem. Mikor mondtam, hogy kihívom a rendőrséget, elkezdett könyörögni, hogy ne tegyem (egyébként a házban kamerák is vannak, tehát lett volna bizonyítékom, hogy megtörtént az eset), de túl feldúlt voltam ahhoz, hogy bármi ilyen lépést tegyek, szóval a végén kilöktem az ajtón, azzal hogy "takarodj innen". Ebben a pillanatban sétált be egy másik, szintén 30 év körüli "férfi", aki velem egy szinten él. Amikor együtt beszálltunk a liftbe, és kitört belőlem a zokogás, és elmondtam neki pár szóban, hogy ez történt, konkrétan feltette a két kezét, és egy szót ki sem csikarva magából, kiszállt a liftből és elsétált. Hazaérve felhívtam egy barátnőmet, aki teljes támogatással nyugtatott meg.
Tehát, különös lehet, de konkrétan jobban haragszom a férfira, aki végignézte, hogy ott omlok össze a liftben, és nem csinált semmit, mint arra, aki bántalmazott... nyilán azért is, mert utóbbin láttam, hogy egy szexuálisan frusztrált nyomorult. És azért is, mert rettenetesen dühítő a közömbösség vagy igen, az áldozathibáztatás...
Nekem nem remeg a hangom, ha el kell mesélnem ezt, és nem okozott olyan sérülést, ami miatt jobban félnék, mint előtte (ja, persze nem ez első alkalom, hogy akaratom ellenére fogták meg a fenekemet), de ez azt gondolom, hogy tényleg adódik abból, hogy vissza tudtam vágni, és hogy erről szóló nyílt beszédnek köszönhetően nem én szégyellem magam. Az már egy másik kérdés, hogy én is ugyanúgy átélem azt a félelemérzetet, amiről ebben a beszélgetésben is szó van, és abba szörnyű belegondolni, hogy Magyarország ebben a tekintetben közel sem a legrosszabb helyen áll a világ országai közt...
9:06 A kulcsos ötlethez: a lakáskulcs valóban sokkal jobb önvédelmi eszköz, mint a puszta kéz. Kicsi, kemény, hegyes.
Viszont ahhoz, hogy bármi hasznát vedd, a használatát alaposan be kell gyakorolni, éles helyzet előtt.
Ezért nem javaslom az ujjak közé elosztott ökölfogást. Több kárt tenne a saját kezedben, mint a támadódban. - Hacsak nem gyakoroltad be nagyon alaposan a módszert.
Inkább a megszokott fogást javaslom, ahogy fogod, amikor a zárba is teszed. Az alapvetően ismerős, reflexszerűen is kézre áll, a mozdulat (ahogy a zárba is rakod) is szúrás jellegű, és erősebb szorítással elég fájdalmas tud lenni.
Ami fontos: stresszhelyzetben csakis olyan manőverre hagyatkozz, amit azelőtt alaposan begyakoroltál!
Eléggé félős gyerek voltam, mégis az anyám és a nagyanyám szükségét érezte, hogy ijesztgessen. Kiskamasz koromban kezdték, minden osztálybuli előtt több megerőszakolós rémtörténetet végig kellett hallgatnom, hogy mi lett, mikor a lány kiment a buliból, vagy idegen fiúkkal szóba állt. Eleve utáltam buliba menni, előbb meggyőztek, hogy menjek, utána meg rákezdtek ezekre a történetekre. De olyasmit is meséltek, hogy a gyerek elkóborolt a temetőben a sírok közé, és rádőlt egy sírkő, és agyonnyomta, vagy beszakadt alatta a sír, és még sokfélét. Régen ez divat volt, a magyar folklórnak is részei a gyermekijesztők, szóval szerintem csak ezek alakultak át. Annyi a különbség, hogy én már nem halálra akarom rémíteni a lányom, hanem csak megbeszéljük az óvintézkedéseket amiket gyerekként jobb betartania.
A legnagyobb félelmem, talán pont ezért, nem a halál, hanem az erőszak. Nem ért "csak" olyan, verbális erőszak, mint ami minden nőt, de föl vagyok készülve, hogy bármilyen támadást megpróbáljak elhárítani. Pl van egy icipici kés a kulcstartómon, ami kisebb mint egy kulcs, és egy kézzel, egyetlen mozdulattal kinyitható. Soha nem volt rá szükségem, talán nem is tudnám használni, de a tudat, hogy ott van, sokat segít. Könnyebb nem áldozatként viselkedni. (egyszer azt mondták, hogy legyünk határozottak, és kevesebb eséllyel támadnak meg, ha nem áldozatként viselkedsz.)
Jajj! Már úgy vártalak Titeket! Jó egészséget Nektek!!😊
Szia Janka hamarosan megyek nőgyógyászhoz nagyon izgulok😅 de várom nagyon.M
ost éppen a te videodat nézem nagyon jó úgy is jó hogy már 100szor láttam .
Sziasztok! Ez is egy nagyon szuper téma és beszélgetés, fejtegetés lett!
Ahhoz a jelenséghez szólnék hozzá, hogy a nők rendszerint kerülik a visszautasítást, mivel düh, agresszió, verbális támadás kötődik hozzá.
Ez sajnos hatványozottan LÉTEZŐ jelenség. És jómagam is tapasztaltam, hogy önmagát gerjesztő folyamat. Egyrészt, a férfiakban is nő a feszültség, a folyamatos visszautasítással egyenértékű semmilyen reakció; vagy mellőzés okán társkeresés, ismerkedés során. Vannak, akik ezt tudják kezelni, mások nem sajnos. Ez nyilván érthető óvintézkedés, valahol, a normális férfiak védelmében viszont elég szomorú is, hogy itt tart a világ, sajnos még aki normálisan is közeledik, 100-ból 98 esetben nem kap választ. Félreértés ne essék, nem védem a férfiakat, sok sajnos TÚl sok rosszindulatú és agresszív reakció van az oldalukról, ami ezt az egészet kiváltja. Csak valahol nagyon elkeserítő, hogy már a közeledésnek, udvarlásnak tere nincs, mert minden mögött szinte a rossz szándékot keresik, látják.
És hasonlóképp riasztó, mennyire nyíltan és gátlástalanul képesek egyesek a nőknek támadni és zaklatni.
Jó pár évvel ezelőtt egy lányt megerőszakoltak a Klauzál tér környékén, a TVben is benne volt talán.. elvileg kiabált segítségért de mivel ott alapból hangoskodni, kiabálni szoktak az emberek (buli negyed/romkocsmák) az ott lakók hallották de nem vették komolyan és nem mentek segíteni… mai napig lesokkol..
Ezen meg sem lepődöm, tényleg nehéz lehet kiszűrni abból a sok hangoskodásból, sikoltozásból, hogy ha tényleg baj van... Én mondjuk egy óvoda mellett lakom de azt se tudom elképzelni, hogy ha ott egy kisgyerek bajban lenne akkor hogyan különböztetném meg azt a visítozást a többitől.
Ebből a témából érdemes lenne még egy második körös műsort csinálni. Dr. Pintér Mártonnal (Magyarország legjobb krav maga instruktora) vagy a könyvének (Kézikönyv emberi ragadozókhoz - Nem csak nőknek) az elolvasása után. Új aspektusok, új gondolatok, nagyon jó műsort lehetne belőle csinálni.
Én azért sajnálom, hogy ez a csatorna is átváltozott podcastolásba.
A "van barátom/férjem" érvet nem feltétlenül egy idegen férfi iránti tiszteletből fogadja el valaki a visszautasítást, hanem akár a saját maga iránti tiszteletből is:
"Nálam a tisztesség az első, foglalt nővel nem kezdek ki."
Persze ilyen esetben nincs szó zaklatásról.
Ekkora hülyeséget mint az Margaret Atwood idézet nem hiszem el. Bemész mondjuk egy előadóba és attól félsz hogy nem jössz ki élve? Ki ez a nő és hogy talált ki ilyesmit? Tényleg így éreznek a nők? Szerintem mindenki attól fél hogy kinevetik ott 500an
Egyébként én férfiként is figyelek ezekre. Figyelem a beláthatatlan részeket, észreveszem hogy kinek hogy áll a keze. Egyébként pl trükk, hogy a szakállamat vakarom, így gyakorlatilag ütéskész a kezem és az arcomat is védem, de nem tűnök paranojásnak. Szerintem ez egyszerűen jobb félni mint meilyedni elv. Szerintem egyszerűen a férfiak homokba dugják jobban a fejüket hogy velük nem történhet semmi a nőket meg túl paráztatják ahogy Janka is mondta. Ez szerintem nem nemi külömbség. Ez épp olyan hogy elolvasod-e a szerződéseket amiket alá írsz vagy amikor lerántanak akkor lepődsz meg.
Kedves Hölgyek! Férfi vagyok, értem hogy nők mérhetőbben sűrűbben áldozatok. Azt is értem, hogy alig elkövetők. Statisztikák/kutatások szerint amit el tudok referenciaként fogadni. Ugyanakkor volt kb 10 éve Afrikában (talán Ruanda) törzsi vérengzés egyik legfontosabb eszköze az erőszaktevés volt férfin és nőn. A férfiak elsöprő többsége sosem vallotta be, öngyilkos lett...eltörtek benne dolgok (drog, elkövető lett). Egyformán szörnyű, de a nőket ért erőszaktevésen felhördült a világ (jogosan).
Nem állítom hogy túlsúlyos de nem ok nélkül léteznek Kanadában, Usában nem feminista egyenjogúsági mozgalmak, hanem akik nem a nők jogaiért, hanem az aktuális túlsúlyosságuk ellen nők és férfiak közösen a ténylegesen egyforma jogokért. Mit lehet ott megtudni nem egy férfi életét tették nők tönkre azzal, hogy a jóhiszemű hatóságokat használták fel férjeik ellen akik viszonylag hamar munkanélküli hajléktalanná váltak hónapok alatt később bizonyítottan ártatlanul, időnként ők maguk voltak az áldozatok. Kis %-ról beszélünk de 1% 350 millió emberből már azért elég nagy szám. Megértem védeni kell a nőket, ezzel nem vitatkozom de a módszer nem tökéletes. Könnyedén ki lehet használni. (csak a polkorrekt mozgalmak hatásának példájaként: ma már egy videójáték transgender hangosság miatt nem férfi/női testet jelöl meg választásnak, hanem A típus /B típus vagy egyik/másik....azt azért kijelenthetjük egy testfomáról hogy női vagy férfi függetlenül a benne lakó "lélektől" főleg egy pixel halmaz esetében ahol mostanság több részlet állítható mint csak az alap testalkat.)
Nem találom, lehet tévedek Nők lapja volt talán. Neten olvastam egy cikket egy férfiról nőre váltó riportalannyal. A cikk témája miatt is érdekelt, de ami megütötte a "fülem" az a rész volt, hogy műtét után ugyanaz az ember 95% ugyanaz a fizikum. Félt ugyanabban a parkban, átment az utca másik oldalára... ami itt is halottunk. Biztos, hogy neveltetés miatt van ez a beégetett félelem? Egy felnőtt volt férfi mondta ugyanezt. Teljesen kizárt, hogy a nők maguk tegyenek az érzés ellen --- (Nem akarok áldozatot hibáztatni, csak racionalizálni pont mint egy magasságtól rettegést)? Van vakoknak is önvédelmi oktatás vak nagymestertől. Hasonlóan kiszolgáltatottak, mégis gyakorlás után ismerték a határaikat és lehetőségeiket; csökkent a kiszolgáltatottság érzésük (TV interjú volt pár éve).
A családon belüli erőszakról pedig annyi,hogy sokszor rosszabb a mentális,pszichológiai,érzelmi bánralmazás, mint a fizikai...erről pedig nincsenek statisztikáitok.
Dühítő számomra,hogy az előző részben is és most is burkoltan belekeveritek a politikát. Most volt,hogy jobbak a büntető törvények e témában Amerikában mint nálunk, és volt klub rádió reklámozás is,mellesleg sajnálom amik veled történtek Janka,de ezért ne légy paranoiás, és ne okold a többséget! És azt javaslom költözzezek Amerikába,ha szerintetek ott jobb minden. A közbiztonság épp hogy nem jobb! (Minden Ameriából jött sztár is elcsodálkozott,hogy itt éjszaka is attrocitások nélkül mászkálnak fiatal lányok a közterületen.)
Angliabol egyetertek. A politikat jo lenne mellozni
@@adrist8050 szerintem nem lehet teljesen hanyagolni, mert a bűncselekményeket bűntetni kéne.
Sajnos ez a téma annyira át van politizálva, hogy nem lehet hanyagolni a politikát. Ti. nem mindegy, hogy az intézmények hogyan viszonyulnak a nőkhöz, mert a magyar rendőrséget elnézve van, hogy még akkor is a nőt veszik elő, ha az belenyomorodik a bántalmazásba. Meg lehet kérdezni, hogy a női börtönökben hány százaléknyi olyan nő ül, aki nem bírta tovább a bántalmazást, és ő maga szúrt vagy húzta meg a ravaszt, a kötelet. Az intézményi árulással kapcsolatban is könyvtárakat lehetne megtölteni. Az elavult, nőellenes gondolkodás a hatósági gyakorlatot is sajnos a mai napig átszövi Magyarországon, és ahhoz, hogy ez változzon, sajnos politikai akarat is kell.
A "költözz Amerikába" téged minősít, azt kell, hogy mondjam. Mert ha már Janka sem meri kimondani a problémát, igen, ITT, Magyarországon, akkor biztos, hogy nem születik rá megoldás. Nem állítom, hogy ő egyedül önmagában elég ahhoz, hogy szülessen, de ma már azért van rá esély, hogy nem pusztába kiáltott szó az, ami itt elhangzik. Amerikában meg még le is lőnék őket talán, a háborús helyzetet (Ukrajna) leszámítva teljesen abszurdnak tartom, hogy fű-fa-virágnak lehet arrafelé fegyvere, és az egész pl. a gettókban egy nagyon súlyos társadalmi csapdahelyzetet eredményezett. Nekem van ismerősöm, aki egészen Nyugat-Európáig repült a gyerekével az amerikai iskolákban tapasztalható áldatlan állapotok miatt, azért, mert súlyos pénzeket kell azért fizetni, hogy olyan iskolába tudd beadni a gyereket, ahol nem rögtön egy fémdetektoros kapuval indítanak.