Tipp egy jelenleg útját kereső 25-östől. Ha az életcélod az hogy "boldog akarok lenni", de fogalmad sincs, mit jelent számodra egy boldog élet, minden nap írd le egy füzetbe, mi tett aznap boldoggá. Lehet ez a legkisebb dolog is, akár az időjárás, akár egy videó, akár káröröm, akármi. Ha összegyűjtöd, mi tesz boldoggá napi szinten, szépen fokozatosan elkezd majd tisztázódni mi is számodra egy "boldog" jövő. Ugyan így lehet írni a sikert, gazdagot, bölcset... Ma ettől éreztem sikeresnek magam (pl. kimásztam az ágyból időben és nem késtem melóból), ettől éreztem gazdagnak magam (volt pénzem még egy kakaóscsigára), bölcsnek éreztem magam, mikor visszaemlékeztem, milyen butaságokon aggódtam tiniként... Ilyesmik. Így szépen, napról napra többet tudsz megismerni magadról, ami szerintem gyönyörű :)
Szia Atis, klassz lett a videó! Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy ha más életét megkaphattam volna, akinek jobb, szebb, sikeresebb, gazdagabb, "gondtalanabb" élete van, akkor ma nem az az ember lennék aki. Szerintem nagyon becsüljük meg azt amink van, s amilyen utat megtettünk azért, hogy legalább ott tarthassunk ahol most vagyunk. Én kaptam nagyon sok hideg zuhanyt az életemben, de legalább tudom értékelni azt amiért megdolgoztam.
Nagyon hálás vagyok ezért a videódért. Eddig én is azt hittem hogy sehol nem tartok, csak mert másokhoz hasonlítottam magam. De most belegondoltam hogy 23 évesen van saját házam, saját autóim, és egy jól fizető munkám mindössze egy szakmunkás bizonyítvánnyal. Úgygondolom hogy csak rajtunk múlik hogy mire visszük, mennyire akarunk fejlődni. Ezen videó után új és merészebb célokat merek kitűzni magam elé. Köszönöm
Első körben nevezzük szerencsének. Vagy tényleg azt hiszed, hogy egy éhezésbe született afrikai ugyanannyi eséllyel indul, mint te? Vagy a putriba született vak kisgyerek? Na. 🙂
@@eg4514 ebben igazad van, nem mindenki ugyan olyan eséllyel indul, de mindenki a nulláról kezdi, csak mindenkinek más a nulla és szerintem a lényeg hogy az ember a maga nullájából mit tud kihozni. Mennyire járult hozzá ahhoz amije lett a nullából amiről indult. Az éhezésbe született gyereknek más az értékrendje, az élete a céljai és a környezete de a maga szintjén ő is lehet kiemelkedő, sikeres. A putriba született vak gyereken múlik hogy mennyire tanul meg így élni( vakírás stb.) Ami az ő körülményeihez mérten hatalmas siker.
Olyan jól esett a lelkemnek ez a videó. Nekem 24 éves koromig nem igazán volt munkám, rövidtávú volt, de olyan is volt, hogy másfél évig semmi. Közben tanultam is, de akkor is, rosszul esett, hogy úgy éreztem, nem tartok semerre. De már szerencsére 3 és fél éve van munka, és elvagyok vele, bár néha nehéz. Most inkább lelkileg kezdtem el fejlődni. Imádlak Attis, puszi ☺️
Én személyesen örülök ahol tartok ,nincs lakásom ,se barátnőm se autom ,de van egy családom,akiket szivesen támogatok anyagilak ,akaár fizetésem 60-70% is oda adom, és örülök hogy igy van az életem . Van egy kutyám aki szívesen várhaza,amit tőle kapok szeretett minden megér. Lehet hogy nem lesz igy nagy karierem ,de a szüleimet meg a testvéreimet támogatom ahogy lehet, és ez nekem mindent meg ér :)
Kedves Atis, ezer és egy embertől hallottam már ezt a fajta lelkesítő, "higgy magadban és meg lesz az" beszédet. De eddig Neked tudtam igazán elhinni. ❤
TLTR: Elégedetlen vagyok az életemmel, mert nem tudom, hogy mit akarjak egyáltalán, ezért szenvedek. Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam. Jelenleg az életem egy romhalmaz, és igazából nem történt semmi olyan drámai az életemben, ami tönkretehette volna, inkább az elégedetlenségem magammal szemben az, ami napról napra mardossa a boldog lelkem. 20 éves vagyok és úgy érzem, hogy az 5 évvel ezelőtti énem, ha most látna, akkor lelkiismeretből adna nekem egy jó nagy pofont. Annyi potenciál volt bennem, annyi tehetség, annyi tudás, és már úgy érzem, hogy ezek közül semmi nincs bennem. Olyan tudásom volt, kifejezetten inteligensnek tartottak az iskolában, a létező összes versenyen ott voltam, és nagyon sokat nyertem, lehetett az sport, versmondó, mesemondó, matek, ének verseny, stb... És annyi lehetőség volt bennem, hogy bármelyiket nagyra vigyem, de igazából egyik sem érdekelt annyira, hogy a kellemetlen részekbe beleássam magam, hogy tovább fejlődhessek bennük, csak addig, ameddig jól esett azt csinálni, szóval végül egyiket sem csinálom most már. Jelenleg a BMEn tanulok, de igazából ezt a sikert sem érzem magaménak. A koronavírus miatt elmaradt a szóbeli, és ha az nem lett volna, szerintem még az érettségi sem lett volna meg, nemhogy egyetemre járjak, szóval ilyen szempontból szerencsés vagyok. Sőt, nekem hatalmas szerencsém van szinte mindig, a szívós helyzetek elkerülésében, és már sokszor bizonyította számomra az élet, hogy ha én egy karakter lennék a játékban, nekem a "rohadtul nagy mázlista" lenne a faji képességem. Mindig is egy álmodozó voltam, szóval soha nem volt egy konkrét cél az életemben, csak úgy sodort az ár, hogy lesz majd egyszer valami. Nem volt egyszer sem egy olyan dolog, amire azt mondtam volna, hogy NA EZ! EZ AZ, AMIT KERESTEM EDDIG AZ ÉLETBEN! És sajnos ez egyetemen egyre jobban előjön. Minden egyes ZHval, beadandóval, kisebb kudarcokkal és szerencsésen elsült sikereimmel egyre elveszettebbnek érzem magam az életben. Támogató, szerető szüleim, családom van, remek barátaim, akikért a tűzbe tenném a kezem. Van egy gyönyörű kedves barátnőm, akit nagyon szeretek, és ő is engem és már 3 éve együtt vagyunk. Az egyetem miatt eltávolodtam a barátaimtól, de ettől függetlenül viszonylag sokat találkozunk/beszélünk. A családom támogatóbb, mint valaha. Ettől függetlenül mentálisan egyre ramatyabbnak érzem magam. Már a játékok sem kötnek le, és egyre jobban érzem magamon az ilyen depressziós tüneteket. Úgy érzem, hogy ha volt is valamilyen iránya az életemnek, az is kezd elhomályosodni. Igazából a félelem, hogy nem TUDOM, hogy hova AKARJAK tartani, az őröl fel. Az egyetem ahelyett, hogy irányt mutatna, inkább egyre jobban tántorít és bizonytalanít el, és egyre kevésbé érdekel az is, amit tanulok. Egyre lustábbnak érzem magam. Fizikailag is rosszul érzem magam. A stressztől állandóan fáj valamim, görcs van a torkomban, régebben igazán fit voltam, és izmos, de mostmár az izom sehol, és megjelentek a plusz kilók is. A szemem is elromlott és szemüveges lettem (bár ez nem hinném, hogy emiatt van, de engem akkor is zavar). Szóval jelenleg itt vagyok, és nincs motivációm. Én csak boldog akarok lenni az életben, de nem tudom, hogy mi tenne engem igazán boldoggá, hiszen nekem már vannak barátaim és családom, amiért mások ölnének, ha olyanok lennének, mint az enyémek, és én igazán hálás vagyok, de érzem, hogy nagyon hiányzik egy cél az életemből, amire az életemet is fel tudnám tenni, annyira érdekel. És ne telne el nap úgy, hogy ne járna az eszem rajta, hogy vajon mi tehetne engem még boldogabbá? Érzem, hogy mai napig nagyon sok potenciál lenne bennem, nagyon sok téren, de nem indulok el. Igazából félig nem igaz, amit mondtam, mert van egy célom, ami nem olyan megfogható, hogy én azt akarom csinálni. Én nekem az a célom, hogy ne éljek átlagos életet. Hogy olyan BOLDOG és jó dolgokkal teli életem legyen. Nem pénztől, nem attól, hogy mások irigykedtek a dolgaimra, hanem a boldogságom, és a körülöttem élők boldogsága a lényeg. Azt akarom, hogy nekem is olyan kivételesen boldog életem legyen, mint a nagypapámnak volt. Hogy a temetésen ne azt sajnáljuk, hogy milyen kár, hogy elment, hanem hogy örüljünk, hogy irigylésreméltóan jó élete volt. Lehet, hogy kicsit "felvágósan"(vagy nem tudom, hogy mi a legjobb szó erre), meg furán fogalmaztam 1-2 helyen, de a lényeg az, hogy az életem jelenlegi mélységében nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés, amin elindulhatnék ez a boldog élet felé. A motiváció hiánya, és az akarat, hogy változtatás legyen az életemben, ez a legfájóbb pont. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy elpazarolom a napjaimat, és hogy tehetnék a változásért, de hirtelen este van, és megint szomorkodok, hogy ma sem voltam képes elindulni, és csinálni valamit, hogy legalább elinduljak valamerre. Mi az a dolog, amivel ilyen helyzetben tudtátok magatokat motiválni? Mikor döbbentetek rá arra, hogy hogyan kell megtalálni azt az utat, amit be szeretnétek járni? Fhu~ Milyen kis regényt sikerült ide biggyesztenem
Hasonló élethelyzetben vagyok én is. Nekem az esti elemzések szoktak néha segíteni. Végiggondolom, hogy miért lehetek hálás a mai napon, hogy mi töltött el boldogsággal, mivel vagyok megelégedve, és hogy mit fogok legközelebb máshogy csinálni. Másnap megpróbálom megtartani az előző este önmagamnak megígért dolgokat. Ha jól sikerül, idővel megszokottá, természetessé válik, de olyan is van, hogy rájövök, hogy ezen feleslegesen stresszeltem annyit. Mindenki máshogy lát minden élethelyzetet, szóval az is sokat segíthet, ha beszélgetsz erről valakivel. (Akár velem is, ha gondolod, bár nem hiszem, hogy sokat tudnék segíteni...)
Nos… hard work beats talent when talent doesn’t work hard. 😛 Ez eddig csak önsajnáltatás és fantáziálás arról hogy milyen potenciálok lehettek benned ha egyáltalán voltak. Hát ez ugye mint látjuk teljesen lényegtelen, így kár is ilyesmibe kapaszkodni. Csak te tudod magad kihúzni ebből. Majd meg is teszed ha akarod, de nem teszed, szóval még biztos nem olyan rossz a helyzeted, még “elvagy”.🙂 Szerintem nem kell görcsösen azon agyalni, hogy mi legyen az életcélod, és “mit kezdj magaddal”. Az majd alakul magától, ha végzed a dolgod. Csinálj valamit, akármit, hasznos lesz - legalább annyiban, hogy tudni fogod hogy mit NEM akarsz csinálni. Az is egy támpont: akkor megint lehet keresni új tennivalót. Hajrá!
Teljes mértékig én sem tudom, hogy mi legyen a célom... eddig tudtam, de most hogy közeleg az érettségi már nem tudom pontosan merre. Viszont egy dolgot tudok, amit mindenkepp szeretek és kitartanék mellette. Én erre úgy jöttem rá, hogy egy rossz időszakom volt, nagyon rossz volt az iskolai közegem és ki akartam onnan szabadulni. Mikor haza jöttem akkor pedig ezt a bizonyos dolgot kezdtem el csinálni (énekeltem, de amúgy sztem bármilyen még gagyibb dolog lehet). Szóval szerintem ha ramatyul érzed magad egy idő után rájössz mitől lettél legtöbbször boldog legalább egy kis ideig. (Nem mondhatom, hogy azóta nem próbálok érte tenni, de elindulni és azt fenntartani akkor is nehéz.)
@shadowtrap3753 Ismerem az érzést, amiről írsz. Sokan vannak még így vele, főleg az Y és Z generációban. Én is, nap mint nap küzdök még vele, de pár éve adott valami egy új löketet. Ez pedig az, hogy megismertem a Growth Mindset és a Fixed Mindset fogalmát. MIndenképpen javaslom, hogy olvass utána, főleg a kísérletnek (Carol Dweck kísérlete), ami kapcsolódik hozzá. Röviden: a szüleink és tanáraink a legjobb szándékkal elárasztottak minket dícséretekkel. Azonban ezt egy fixed, rögzült módon tették, azaz pozitív címkéket aggattak ránk: okos, ügyes, tehetséges, tökéletes, különleges, stb. Ezzel betettek egy fixed mnindsetbe. A bibi ezzel az, hogy ez út közben belső elvárásokat szült önmagunkkal szemben: okosnak és tehetségesnek és különlegesnek KELL lennem! És ha nem érzem ezt valami miatt... jön a teljes összeomlás. Akkor nem vagyok önmagam, nem vagyok értékes ember, nem teljesítem be a nagy reményeket. Azt tanították nekünk, hogy mivel tehetségesnek születtünk, ezért alanyi jogon vagyunk jók mindenben. Ez óriási teher, és sosem lehet hozzá fölérni. És a végén persze az egész eredménye a teljes motiválatlanság. Bocsi hogy csak így leírom, de az, hogy valami "nagy dolgot tegyek le az asztalra", vagy "ne éljek átlagos életet", ezek nem célok, ezek nyomasztó gondolatok és belsővé tett külső elvárások. Az, hogy más embereknek akarsz segíteni, az már lehet egy cél, de ha csak azért tennéd, hogy ezért felnézzenek rád és különleges legyél, akkor megint behúzott a saját agyad a csapdába. Természetesen nem ismerlek, ezért lehet, hogy féleértelek és nem releváns neked, amit írok, de ez egy tipikus jelenség a "tehetséges gyermek"-ek esetében. Még az elején vagy az életednek, még nem késő ezt megfogni! Mit mond ehelyett a growth mnindset modell? Élj, kísérletezz, a hétköznap kihívásokban lelj örömöt, ne teljesítményt várj el magadtól, hanem csak élvezd, hogy valamibe energiát raksz és az által fejlődsz! :) Persze ez nem zárja ki azt, hogy érdemes egy célt találni, de már egy irány is sokat tud segíteni, nem kell rögtön a konkrét célt meglátni. Én azt is javaslom, hogy kérj ebben szakértői támogatást, pszichológust vagy önfejlesztő csoportot vagy bármit, aki kívülről, ismeretlenül tud ránézni a nehézségeidre, nem rokon vagy barátnő. Sok sikert hozzá! ;)
"Én sosem másokhoz mértem magam. Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam." Valami ilyenbe vagyok én is. De mi van akkor, ha a magam az nem is én vagyok? Hanem alkottam fejben egy "magamat" - aki ilyen meg olyan erős, bátor, becsületes, igazmondó, szorgalmas, segítőkész, tisztelettudó stb-stb - aki mondja nekem, hogy milyennek kell lennem, miket kell tennem, hogy az legyek akit ő megmond - mert akkor leszek "jó" - és kész? Nem lehet egy ilyen dolog az emberben? Persze ez most valami agyamentnek hangzik, csak most ötlött fel bennem és megosztom mert én nem tudom, hogy mit gondoljak róla és legyen itt másnak is, hátha valamit lehet vele kezdeni... :) Szerkesztés: Vagy az, aki megmondja odabenn, hogy milyennek kellene lennem, arra mi azt hisszük, hogy totál kaparni kell azért és, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát, henyélést, hanyagolást, félretételt, stb-stb.... Mi van akkor, ha az az irány az, amihez ahogy tudunk törekedjünk, de lássuk a határokat is, mind kívül, mind belül, ha van. És amiben nem tudunk változtatni - akkor vagy mert nem lehet vagy még nincs itt az ideje csak nem vesszük észre illetve nem tudjuk - azon ne akarjunk görcsösen?...... Nem tudom, ez is csak egy hangos gondolkodás tovább.... Meglehet van olyan, amin - lehet, hogy csak ott és akkor vagy nem belátható időn belül - nem tudunk változtatni, nem tudunk megtenni, hogy ne olyan legyen, amilyen. És akkor be kell látni, hogy ez nem a mi hibánk és ezért nem kell elégtelenséget vagy boldogtalanságot éreznünk....
"Borsodi falu kis leánya" 😅 ez én lennék. Borsod mindenhol terítéken van. 😅 22 éves vagyok, 2,5 éve élek külön a családomtól kb 400 kmre költöztem az ország másik végébe, az akkori barátom miatt. Abban az évben fejeztem be a középsulit, megkaptam a szakmám, amiben sikerült is elhelyezkednem, de csak 9 hónapig tudtam élvezni, aztán kirúgtak. A kapcsolatom is ez az idő alatt szörnyűre fordult, azaz embert akit megismertem köszönő viszonyban se volt azzal akivel együtt éltem. Sokszor megalázott, lelkileg teljesen tönkretett egy nulla voltam még most is küzdök ezzel, hogy feltudjam dolgozni és újra összeszedjem azokat a darabkákat amit ő tönkre tett bennem. 1,5 évig éltem ebben. Haza is költöztem 1-2 hónapra, de nem volt jobb, ennyi külön tiltott idő után már nekem is megvolt a saját megszokott ritmusom és életem. A szüleimmel pedig nem mindig találom a közös hangot és feszültséget szül. Ezért egy nagyon jó ismerősöm kerített munkát, méghozzá Ausztriában, viszont nem beszéltem németül, de felvettek és a munka se leány álom, és nagyon sokat küzdöttem/küzdöttünk h ne furkáljanak ki az osztrákok, mert nem beszélek németül. Viszont jól fizet így tudtam már lakást bérelni és nem kellett a volt barátommal tovább élni, bútorokat tudtam venni, egy üres lakást sikerült teljesen bebútorozni az éjjeli lámpától a hűtőn át a mosógépig minden az enyém és sajnos kétszer kellett költöznöm önhibámon kívül, de ezt is megtudtam lépni. Vettem autót igaz használtan, de örülök neki. Minden költségét én állom. Ezek mellett heti 1x járok már fél éve német tanárhoz tanulni a nyelvet és egy másik szakmát is tanulok, amit ha minden jól megy májusban fejezek be, de nagyon sok a munka, nem mindig érek be, mert kötetlen a munkaidőm, amit nem néznek el. Ami rosszulesik, mert önellátó vagyok a szüleim nem tudnak támogatni és minden fitying számít. Nem jelentkeztem egyetemre, mert nem hiszem h megtudnám csinálni (operatőr, média, filmművészeti valami ilyesmit szerettem volna) nincs semmiből emelt érettségim újra érettségizni pedig már nincs kedvem, tanárt keresni, sok sok pénzt oda fizetni, aztán felkészítő tanárt is keressek... Meg mivel már dolgozom és külön lakásban is vagyok, már nem szívesen adnám fel ezt a részét. Ezt úgy értem, hogy egyetem mellett el kéne költöznöm megint másik városba, viszont ott már nem tudnék annyit keresni alkalmi munkából h abból egy szobát vagy lakást fent tudjak tartani a spórolt pénzem meg felélem. Így ezt már elvetettem. A szakmámban szeretnék újra dolgozni, de nincs meg hozzá minden úgyh leginkább arra dolgozom és gyűjtögetek. Nincs barátom, se alakulóban lévő kapcsolat. Így az esetek 80%-ban egyedül vagyok. Nem szeretnék 30+ évesen gyereket vállalni, de valószínű h így lesz vagy egyáltalán nem is lesz se gyerek se férj. Szeretném azért a világot is látni, nem nagyon jutottam még el sehova. Kicsit azért bennem van az érzés h én valamennyivel kevesebbet érek mint más. Pl azok a ismerőseim akik már férjhez mentek, babát várnak, egyetemen tanulnak és úgy érzem h amit szerettem volna már ennyi idősen elérni azt nem fogom már soha.
Nem semmi, “life-story”! Légy büszke magadra! Kevesen vannak akik ezt így végig tudták volna vinni, azt jelenti erős, kitartó jellem vagy! Csak így tovább! ☝️
22 évesen ne írd le a babázást! Én úgy terveztem h max 26 évesen meglesz az első babám, erre 24 évesen az akkor 7 éve tartó kapcsolatomnak vége lett, dobtak. Most 32 évesen itt van mellettem a 10 napos csöppségem, van egy szerető férjem, jobban nem is alakulhatott volna. Huszonévesen élvezd az élet más területeit, amit kisbaba mellett garantáltan nem fogsz tudni! Próbálj ki új hobbikat, amivel csak gazdagabb lehetsz, és annál többet tudsz majd adni a babádnak, amikor odaérsz! Én felnőttként próbáltam ki több táncot, a férjemet is így ismertem meg, beiratkoztam dobolni, nem lettem rocksztár, de bepillantást kaptam egy koncertre való felkészülésbe, jártam önvédelemre, az nem az én asztalom, de ott is rengeteg emberi tapasztalatra tettem szert, elvégeztem 1 esti sulit, abbahagytam egy másikat, laktam albiban 4 másik emberrel, jártam heti 3-4szer táncestekre munka mellett, beiratkoztam 1 varró7végére, h legalább a gépet tudjam már befűzni xD stb stb... 10 évbe annyi dolog belefér! Még azzal is gazdagodsz, amivel elsőre nem is gondolnád, majd csak 6-8-10 év múlva lesz haszna egy beszélgetésben! Ha vágysz arra (nem görcsösen), hogy baba, akkor el fog érkezni a megfelelő körülmény.🙂
Az élet úgy igazán most kezdődik lassan számomra. Jövőre érettségi, folyamatban a jogsi, nyelvvizsga lesz lassan, úgyhogy haladok. Kicsit azért félek őszintén, ködös a jövő képe még. De majd lesz valami
Szevasz Atis.Nagyon motiváló volt amit mondtál.Sokkal jobban érzem magam tőle és megnyugottam.Így már boldogabban tudom fojtatni amikbe belekezdtem.A vidó akarata pedig célt ért.Sok sikert a továbbiakban.👍
29 éves vagyok kint élek Ausztriában kb 2 hete beszélgettünk erről egy kedves barátommal hogy én szerintem nincs semmim ami miatt bármikor tovább tudnék állni másik munkába/országba stb stb mire ő azt mondta hogy "én azt látom hogy szerinted nincs semmid mégis megvan mindened" azután felsorolta a szerinte ideillő dolgokat.. hát nekem fogalmam sincs hol kéne hogy tartson az életem és biztos nem is fogok rájönni egy ideig még, csak abban vagyok biztos hogy ami nekem kell a boldogsághoz az nincs meg már egy jó ideje ez pedig egy kapcsolat ahol elmondhatom a másiknak hogy szeretem és ő pedig viszonozza.. és akárhányszor feljön ez a téma elfog a rossz érzés itt pedig a videó közben el is sírtam magam.. de legalább itt nem látja senki akkor szabad, nem?! :) minden esetre lelkifröccsnek jó volt ez a videó nagyon köszönöm szépen Atis!!
Ugyan így vagyok vele , én is 29 vagyok csak én Németországban élek . Pár bakancslistás dolgot le tudtam , meg egy kb gyermekkori álmomat is elértem de kb ennyi , pár éve meg állt ez a folyamat és én sem tudom hol kellene tartanom és mit kellene csinálnom . Szakács vagyok de már a vendéglátásban sem látom a jövőt , bár ezt nagyon sok dolog befolyásolta . A lényeg , hogy nagyon sokan vagyunk sajnos így de majd az élet úgy hozza ha úgy kell lennie :)
Jut eszembe Atis. Nem tervezel közös videót az Űrkutatás magyarul nevű csatornával? Holnap reggel 7 óra előtt: Artemis I. Kilövés Csak így tovább Atis, maradj meg nekünk sokáig 🤘💪
Csodálatos világod van. Én hajlamos vagyok mindent túlbonyolítani, és túldramatizálni. Sokat segítesz az egyszerű, racionális világlátásoddal. A tudásod, és az a munka, amit belefektetsz az emberek tájékoztatásába, tanításába, zseniális. És még humorod is van. Köszönöm.
Zseniális videó. Néhány évvel ezelőtt, egyetemistaként naponta néztem volna végig újra és újra, pláne a vizsgaidőszakok tájékán :) Azért örülök neki, hogy már egy következő szakaszán tartok az életemnek, most már sokkal könnyebb a Tiédhez hasonló hozzáállással szemlélni a világot. Talán ez is a fejlődés jele :) És ehhez a fejlődéshez Te is nagyban hozzájárultál a videóiddal, tanfolyamaiddal, amit ezúton is hálásan köszönök :) Biztosan állítom, hogy Nélküled nem tartanék ott, ahol most tartok. :)
Köszönöm, Atis, a megerősítést! 37,5 évesen ez a videó engem megtalált :) megerősített abban, hogy nem csinálok semmit szarul, csak máshogyan , mint a többiek, de ezzel semmi gond! 10-15-20 évvel ezelőtt totális más helyen voltam fejben a világban egyaránt. Egymagam átverekedtem az egyetemen, félúton szakot váltottam, a második szakomon mindent jobban szerettem, a legrosszabb kurzus is ezerszer jobb volt. A végén 4.4es diploma jeggyel végeztem. Semmire nem használom a diplomát, de olyan mélységű tudományos érdeklődést és kutatói módszertant sajátítottam el, amit semmire sem cserélnék el. A mai napig az alapos kutatómunka híve vagyok, bármi terén. Egyetem idején mindenféle érzelmi viharok jöttek-mentek, eljegyeztek, megcsaltak , ... utána elköltöztem, Skandináviában akartam letelepedni, majd ott törték össze legdurvábban a szívem. Nagyon hosszú történet, de most egy közepes méretű angol vendéglátós cégben vagyok középvezetői pozícióban, békében és boldogságban. Eszem ágában sincs megházasodni - szívet töretni megint, de a tiszta lapokkal való játék híve vagyok egyébként is. A személyiség-fejlődés, az anyagi biztonság és a kapcsolati stabilitás terén minden okés. Písz van. Ámde dolgok áldozatokkal járnak, család messze, barátok is szerte a világban már 😢 Ez az én utam, az én cirkuszos és az én zeném
😊 Sokkal több ilyet!!!!Az embereknek ez kellene!Jobb lenne a világ,ha úgy gondolkozna mindenki,mint Te(és én is).36 vagyok és "csak" most fogom fel, hogy több vagyok annál,mint ami most vagyok 😂 De nem baj,26-nak érzem magam!
Biztos ez is egy jól összerakott videó lesz! Hol is tart az életem? Hát sehol kb. Igaz, hogy ennyi idősen még tényleg senkinek se tart sehol, de a tanulmányi eredményemmel és a tehetség kóros hiányával úgy érzem, hogy a telefonom kijelzője alacsony akkutöltöttségi móddal is világosabb, mint ez előttem álló jövő. Hiába próbálkozom, egyszerűen vannak tantárgyak amiből nem vagyok képes még elégségest se produkálni. No de sebaj, majd a kötél megoldja.😁
@@DRIPinvestor Hát köszi, de ha sehova nem vesznek fel/nem tudok itt maradni akkor úgymond b@szhatom az egészet. Végre egy olyan helyen vagyok, ahova a barátaim is követtek és a környezet sem toxikus. Engem a szakképzőkbe általánost végig bugdácsoló napbarnította testvérek kicsinálnának. Nem vagyok rasszista, de egyetlen pozitív élményem sincs a roma közösséggel. Maximum édesanyám barátnője, aki ugyan roma származású mégis egy végtelenül segítőkész és intelligens hölgy. Egyetlen egy rossz szót se mondtam rájuk, hiszen én éppen leszarom az ember származását, mégis ok nélkül abuzáltak, hol vertek, hol csak szidtak. Ezt ráadásul úgy, hogy én egyedül, vagy egy két haverom, ők meg öten. Kifejezetten egy kínszenvedés számomra barátokat találni. Ha ezt a közösséget, (akikkel egyébként már 2 éve egy helyre járok és még mindig nem szoktam velük össze) és a barátaimat elvesztem, akkor nekem ott egyszerűen vége. Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel kéne csinálni valamit, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető normálisnak, de nem nagyon óhajtok pszichológushoz se menni, mert egyrészt nem szeretném a szüleimet anyagilag még jobban terhelni, elég engem eltartani, másrészt meg biztos vannak emberek akiknek nagyobb szüksége van a segítségre. Illetve kétlem azt is, hogy nálam bármiféle jelentősebb változás bekövetkezne, a kassza kiürülésén kívül. Szerk: elírás kijavítása.
Bár ez a videó sokkal jobban jött volna nekem 2-3 évvel ez előtt, mégis egy nagyon jó visszacsatolás volt, hogy rendben vannak a dolgok a fejemben. :) Én még nevelgetem azt a bizonyos fát, szeretnék kilépni a mostani munkahelyemről, építeni teljes állásban a vállalkozásomat, de ez valószínűleg a jövő évi projekt lesz még csak, és jelenleg baromi nehéz 2 munkahellyel helyt állni, albérletben, párkapcsolatban, mindenre időt szakítani. De most megkaptam a kell boostot, hogy igenis menni fog, úgyhogy köszönöm Atis :) Plusz egy tipp, ami nekem sokat segít, és pár éve művelem. Van egy pár ilyen weboldal, ami annyit csinál, hogy írhatsz magadnak egy jövőbeli emailt, és beállíthatod hogy 1-5-10 év múlva kapd azt az emailt meg. Nálam éves rutin, minden januárban kapom az emailt a tavalyi önmagamtól, és ott van feketén fehéren a fejlődés. Hatalmas segítség :)
Sajnos nálam az a baj, hogy túl nagy elvárásokat helyeztem anno 17 évesen magam elé. 25 éves koromig elakartam kezdeni a felsőoktatást (egyetem/fősuli), saját házat akartam, házasságot, gyerekeket, autót/autókat, és a szakmámon belül kimagasló pozíciót. Sajnos most 26 évesen kb egyik sem sikerült. A főiskolát is elfelejthetem, csak úgy száguldanak az évek, 2 éve a majdnem házasságból lett egy leszbikus megcsalás, autóból is csak kotla jutott eddig, gyerek meg sehol. Talán a pozíció kezd egy kicsit növekedni, most jelenleg ****vezető vagyok (fő az inkognitó), de ez még mindig messze van az igaz céltól. És sajnos hiába vagyok vezető, de a fizetésem nem vezetőhöz méltó, így még az is rombolja az egész morálomat. Egyedül élek 2 és fél éve lassan miközben ennyi ideje van egy párom is, aki sajnos összeköltözést annyira tologatta és tologatja, hogy a mostani árak mellett már a Bp 50km-es körzetében sem lehez venni ingatlant... Miközben mindenkinek megy, a korombeliek csak úgy szárnyalnak, házasság, ház, gyerek, így "18 milliónk van és házat veszünk", úgy "házasok vagyunk és a nagy infláció közepén párizsba utaztunk".. Nekem senki ne mondja meg, itt vagyok vezetőként, egy kotla, de szög egyszerű autóval, pesti szemmel krva olcsó albérlettel (120 mindenestül), és tényleg semmire nem költök, havi 1 telitank, a havi kaja, és kifújt. Szomorú hogy másnak mennyi minden összejön VIDÉKEN, én meg megrohadok pesten. Pedig én is vidéki gyerök' vagyok 😅😅
Szia Atis! Nagyon inspiráló volt ez a videód. Érdekelne a buddhizmus tanításairól csinálsz e a jövőben bővebb videót? Szerintem sok hasznos dolog van benne, ami az élet szemléletet más szögben mutatná be. Minden alkalommal mikor végig hallgatom a videóid egy kicsit többet tudok meg a világról. Nagyon örülök hogy vagy nekünk, sokat segítesz. Köszi ^^
Megalomán felszínes világ . Hamis értékekkel. Egészen szépen haladok előre, kívánom mindenkinek, hogy legalább így tudjon, és pontosan tudom, mennyire oké ez így, mégis, hiába nem külcsínre vágyom, basszameg, frusztráló, hogy tolnak a pofánkba valamit, s nyilván nem aszerint élek. Bizonyos szintig még meg is tehetném, de inkább más a fontos, mint a drága ruhák stb stb. De mégis bakter, frusztráló, hogy tart a világ valamerre, s nem tudsz, vagy nem akarsz oda tartozni. Szar az egész ahogy van. Rendbe kell magunkat tenni fejben, kiállni a sorból, azt hagyni menni a csordát egy irányba. Ha erre képesek vagyunk, szabad emberekké válunk.
csak nekem nem fér össze a 2:48 -as rész? úgy kellett volna folytatni hogy - cserébe viszont nincs önbizalmad, életkedved, hited a jövőben , reményed .
hát próba szerecsen, lehet hogy segít. Élet összegzés: Külföldön élek úgy hogy zéró nyelvtudással jöttem ki, de most már beszélem az itteni nyelvet. az elmult hat év alat sikerült meg ismerkednem a menyaszonyommal és össze költözni. Frissen felmondtam, mert kiégve éreztem magam és a szakma inkább volt kényszer mint szívem csücske. Jelenleg azon agonizálok, hogy merre menyek tovább. frisítsem a tanult szakmámat, így hat év után, vagy tanuljak valami újat? de mind a két választáshoz most motiválatlan vagyok. az elmult két év alat anyira elhidegültem az emberektől, hogy már rosszúl vagyok köztük. :/ Hol kéne "szerintem" tartanom: 28 évesen kellene egy munka amit szívesen csinálok és meg is fizetik. Biztos otthont találni és végre valahol gyökereket vetni. Megfelelő magabiztoságot szerezni, hogy határozottaban kitudjak állni magaért és hogy el tudjan engedni a személyemre szóló munkahelyi bántások és kihasználásokat. hmm anyiira azért még sem rossz, mint ahogy én érzem. Csak valahogy egy kicsit gáznak érzem hogy még mindig útkeresésen vagyok. :/
Köszi Attis,többet érnek az ilyen videóid mint hinnéd,még annó mondhatni a cigiről is te szoktattál le,emlékszem volt egy olyan videód hogy miért cigizel, és azután kezdtem el komolyabban elgondolkozni rajta. Azt hiszem március körül lesz 2 éve hogy nem dohányzom :D Most is úgy érzem hogy kaptam egy kis boostot,pont az unalmas munkahelyemen hallgattam meg,és úgy érzem ideje felemelnem a seggem és kezdeni valamit az élettel :D szóval köszi
Számomra 36 évesen az élet még mindig a pártalálásról szól, valahogy érzem hogy hiányzik a másik felem, introvertáltabb beállitottsággal is. Egyszerűen nem kellek senkinek, mintha kivülálló lennék. És szinte mindenhol azt látom, hogy csak az kell, akinek saját lakása, kocsija van, a személyiség már nem számit, az odaadás, a hűség blabla. Túl vagyok a szórakozóhelyes, személyesen leszólitós dolgokon is, bár ez manapság már nem megszokott és creepyvé válik. Nekem sajnos ez rányomja a mindennapjaimra a bélyeget, de nem adom fel. Elkezdtem edzeni, és épp munkahelyet váltok, hátha ezek hosszabb távon segiteni fognak. Az ambició még megvan, remélem nem múlik el :)
@@3580annababa Oh, ha csak ennyi ez, holnap veszek is két ingatlant, mi az manapság. 🤔 Azért megnézném hány embernek teljesül ez a feltétel önerőből (!) Budapesten és környékén, de aki ezt elvárja, kíváncsi lennék mit tud nyújtani cserébe. Emberileg biztos lehetne rá számítani jóban-rosszban...
Budapesten kívül nincs élet? Nőként, semmiből, hitelre vettem az első házamat egy heves megyei pici faluban 620ezerért jó sok éve, 25 évesen. Dolgoztam, gyűjtögettem, eladtam, vettem lakást, haladtam a céljaim felé.@@vanriegel
Köszi Atis, ez most nagyon jól jött!😁 Most végeztem az egyetemmel, és a kapunyitási pánik kellős közepén találtam magam. Tanultam annyi éven át, és merre tovább? Hogyan élek majd meg? A szakmámban igen nehéz megtalálni az utat, hogyan tovább? Nem könnyű szembesülni a felelősséggel, ami most hullott a nyakamba... Annyira szeretném még fejleszteni magam, dübörög bennem a vágy, h értelmes karrierem legyen, ne csak tengessem az életem egy vacak melóban, az órát nézve, h mikor telik le a munkaidő.. De igazad van, időszakokból áll az élet, ha most egy ilyen pénzgyűjtős, spórolós időszakban vagyok is, vannak céljaim, amiket el szeretnék érni. Mindezek mellett pedig megtanulom megbecsülni az anyagiakat, amiért most már dolgozom meg. És igazad van, h a társadalmi(családi) nyomással nem kell foglalkozni.. Mikor lesz gyerek, család.. És ha nem szeretnék?Nem tartok még ott..! Köszi szépen mégegyszer!
Nagyon egészséges gondolatokat hallottunk .Köszönjük szépen ! Azok akik úgy gondolják, hogy a videó elején látott ábrán nekik mindenből nulla pontjuk van (mint nekem) ,csak annyit mondanék tanulj nyelvet, vár a külföld!Sokkal előrébb leszel, és szerintem jót fog tenni a környezet változás,és az új ingerek. Világ láthatsz, miközben pénzt keresel.Mások ezért fizetnek .Ajánlom ,hogy a nyelvtanulást Skype-on, nyelvtanár által csináld .Hozzá teszem nekem a nyelvérzékem is nulla ,de nem érdekelt, mellesleg munkás rétegben nem várják el, hogy elvont dolgokról beszélgess velük.Ha lehet a vendéglátást kerüld el külföldi melóként :) Kivéve ha amúgy is ilyen orientációjú a végzettséged .Szabad idődben olvass ! Foglalkozz befektetésekkel ,forexel tradingel .Olvass Kiyosakit ! Németországban rengeteg szép hely van,vegyél egy fényképezőt .Lehet hogy egy profi fotós vagy, csak eddig a környezeted azt sugallta, hogy nem vagy jó semmire.Magyarországon különösen beszűkült gondolkodásúak az emberek.Ha nincs gyereked ,feltalálhatod a rák ellenszerét,a szemükben, akkor is egy senki leszel.
Egyetértek! Robert Kiyosaki könyvei meg kötelező minden, a videó eleji ábrán látható réteg képviselői számára. Én sem tartanék ott, ahol, ha nem vettem volna a kezembe a könyveit.
Én még Neale Donald Walsch-t is javasolnék az arra nyitottaknak, remekül összeilleszthető Kiyosakival (tudom, az egyik nagyon gazdasági, a másik nagyon lelki, de próbáljátok ki).
Ugyan mindenki ezt érzi én már magasról tojok erre mert amit szerettem volna abból semmi sem teljesült de minden más igen. Vagyis felesleges terveket szövögetni ahogy lesz úgy lesz aki ezt megérti az boldogabb ember lesz.
Az a gond ezzel, hogy nem mindenki egyforma eséllyel indul. Itt vagyok 44 évesen ,küzdök és mégsem jutok sehová.Nyomorult jogosítványt sem tudtam megszerezni,mert nem tudtam finanszírozni kellően így ki futottam az időből. Ez csak egy példa a sok közül.Szóval azt veszem észre,hogy ha nincs biztos alapod ,segítséged,nem tudsz kitörni. Sajnos így épül fel ez a társadalmi struktúra.
Az első 5 perc már lenyűgözött 👍👏. Minden nézőpont kérdése. 😃A második 5ös ( 10perc ) felsorolód a Más.... kezdetű mondatokat szintén elgondolkodtató 👍👏
Nekem az életem úgy áll, hogy a hobbimra, az iskolára nagyon tudok figyelni, van egy-két igaz barátom,de a lányok lepattintanak és az élet többi területein se a legjobb vagyok. A youtube karrierem más körülmények miatt nem megvalósítható (kollégium) amit akartam hobbi és bevételként. Ezek miatt voltak suicid gondolataim,de semmiért nem nyírnám ki magam. Én így boldog vagyok, még keresem mi leszek.
Teljesen egyetértek veled. Menni kell előre igen lehet nézni az influenszereket, de ha keményen dolgozik az ember egyszer el lehet oda jutni. De itt se mindegy az anyagi háttér sajnos, a csilliárdos sportautókra meg a Yachtokra előbb kattintanak rá az emberek mint, hogy mi itt lemegyünk a Dunaparta :D :D Király videókat csinálsz! Köszönjük! Pörögjön az algoritmus
Ez most nagyon igaz videó volt számomra. Az én életem sok ponton nem haladjol nem érzem hogy azt tanulók ami igazán az én karrierem lenne hogy nincs párom ezen a téren sem haladok. Annak örülök hogy épp hogy megszerezve az érettségit van hol laknom és támogatnak de a jövötöl mindig retegek ezek mellet is.
Két hete számot vetettem az életemmel, mivel konkrétan hirtelen rengeteg területem teljesen összeomlott, és már depresszív állapotba taszított. Szerencse, hogy anyukám terapeuta, így ez kezelve van, de nem könnyű. 2 hete ért véget egy 3 éves kapcsolatom, együtt is éltünk, és én költöztem el szüleimhez. Hiányzik a fiú és szeretem meg, de rájöttünk, hogy megrekedtünk az életben, ez veszekedések formájában kijött a párkapcsolatunkban is. Hatalmas űrt hagyott bennem, és közben felszínre tört az is, hogy anyagilag rettentő szarul állok, (persze eddig is tudtam, csak a valóság pofonvágott), a munkámat nem szerettem már és felmondtam, a főnököm pedig nem akar kifizetni. Ezzel párhuzamosan anyukám kapcsolata is véget ért, így az is egy változás. Nagyon szeretném, ha a volt párommal majd egyszer újra együtt lehetnénk, ha helyrehoztuk magunkat. Tehát egy kicsit úgy érzem, hogy a nulláról kell kezdenem. Jelenleg nagyon intenzíven tanulom az angolt, mivel légiutaskísérőnek készülök. Rájöttem, hogy a barátaim maximálisan mellettem állnak, támogatnak és bár persze ezt eddig is tudtam, de nagyon jól esik a mostani idoszakban. Minden napom egy kuzdelem abbol a szembontbol, hogy egyutt tudjak elni a volt parom hianyaval. Tudom, hogy eleg friss a dolog meg, de ket hetig folyamatosan hianyolni valakit akit nem kaphatsz vissza... Hat konkretan gyasz. Tehat nem mondhatom, hogy vegulis sehol nem tartok az eletben es semmit nem ertem el, mert rengeteget fejlesztettem magam es az onbizalmamat az elmult evekben, illetve tudatosan epitettem ilyen jo barati kapcsolatokat, meg tok jo az elhatarozas, hogy stewardess legyek es kemenyen teszek is erte az angolozassal. Csak bar ne lenne ilyen nehez elvesziteni az eletembol a szeretett ferfit, es a volt fonokomet bar ne kene fenyegetni, hogy kifizessen. 🙃😔
köszi! Amúgy nekem pont ez a bajom a mai gazdasági környezettel, hogy hiába hasonlítom magam a saját életemhez, ha több munkával több pénzt tudok hazavinni, és mégis kevesebbre elég. Ezt a békát nehéz lenyelni, és dühít, pláne azért mert nemsokára születik a 2. gyermekünk, és szeretnék neki is mindent megadni, amit meg tudtam az nővérkéjének...
kösszi atis. ez sokatt segitet nekem! mert álladoan szorongok. azon hogy nem tartok sehol az életben 18 évesen. úgy hogy egy kicsit meg nyugodtam. tahnks anyway! ez tényleg sokatt segitett
20 éves vagyok, a férjem 21. Dolgozunk, van autónk (igaz azt a családunk/barátainktól kaptuk nászajándékba). Mindketten dolgozunk, saját lábon állunk. Hálás vagyok, hogy ennyi mindenünk van🙏 nem mondom, hogy minden jó volt mindig és nekem is van amire vágyom és még nincs meg. De mi lenne velünk, ha nem lenne semmi amiért küzdeni kell?💁♀️
Még nem néztem meg a videódat, de az is megnyugtató lehet sokaknak ahogyan Rick és Morty tudatják a nézőkkel, hogy a Multiverzum miatt minden mindegy 😉
Előre is bocsi, ha túl komolyan veszem a kommented, de egy feltételezett párhuzamos univerzumbeli énemnek mi köze van az én életemhez? Ha jobban belegondolsz az ugyanúgy egy teljesen különböző személy, semmiben sem különbözik az Atis által említett példáktól. Emellett pedig nekem kell élni az én saját életem bármennyire is rossz, szóval lehet hogy az univerzum szempontjából nem számít, de nekem igenis számít, mert nekem kell végigélni ezt a bizonyos életet.
@@devidszabo6680 részben igazad van, viszont épp az a jó a végtelen éned lehetőségeiben, hogy bármikor felbukkanhat nálad egy olyan éned aki megtalálta a megoldást, hogy portálokat nyisson és fantasztikus dolgokat mutasson neked, coolabb helyeket mint amiben élsz! 🤓
Te vagy a kedvenc pszichomokusom Attis 😂 Annyi idős vagyok, mint te, jelenleg a mester szakos diplomámon dolgozom Gödöllőn, mellette három műszakban dolgozom egy székesfehérvári gyárban szingliként. Ennek ellenére nem vagyok elkeseredve, bár megalázó diplomával szerelgetni de valamiből meg kell élni…
Szia Attis! Az egyik videódban talán említettél egy adatvédelmi programot, ami szabályozza az adathalász programokat, most nagyon kerestem, de sajnos nem találtam meg. Tudnál segíteni mi volt az? Köszi, Zsuzsi
Ez nagyon jól esett, de én most inkább azon szoktam gondolkozni hogy jó irályba indultam-e és ha igen akkor mi van ha az út nehézségeit nem fogom tudni kezelni?
Én úgy érzem nem tartokott mint kéne. Rengeteg volt osztálytársam vagy ismerősöm él már házasságban, van gyereke vagy legalább munkája van. Én érettségi és 2 év technikum után nem találok magamnak normális munkát. Jelenleg egyetemen tanulok (levelezőn) és van egy szeretetteljes barátnőm. Tudom ,hogy van még időm a dolgokra, de még is úgy ézem bizonyos helyeken le vagyok maradva.
20 éves egyetemistaként ugy érzem halad az életem de valahogy időnként nagyon lassúnak érzem a haladást....úgy érzem dolgoznom kéne úgy érzem már a jövőmet a suli után látnom kéne és mégsincs így...nem érzem általában az életemet rossznak, de vannak napok amikor nem vagyok benne biztos hogy "elég jól" haladok
Sokat segített ez a videó más szemszögből tekinteni a dolgokat és tényleg ahogy te mondanád felboost-olt. Most én is ott tartok hogy 19 éves vagyok a egészségügyet tanultam 4 évig.Az első évben még az volt bennem hogy gyógymasszőr szeretnék lenni és csak azért tűztem ki ezt magam elé mert sok pénz van belőle, és mikor megkérdezték az iskolában mik szeretnénk lenni nekem is mondanom kellett valamit így hát ezt szúrtam oda. Holott fogalmam se volt mit szeretnék igazán csinálni de próbáltam érdeklődni az eü iránt. Spoiler: nem ment, egyes dolgok érdekesek voltak számomra de elhidegültem tőle több okból kifolyólag azt már nem írnám le hiszen hosszú. Eközben az iskolában a 4 év alatt folyamatosan bullyngoltak nem mertem visszaszólni stb. Eljött az érettségi, matekból fogalmam se volt mit kezdjek,megbuktam. Egész nyáron matektanárhoz jártam utána, nem sikerült az újabb érettségi sem, csalódott voltam nagyon, viszont belekezdtem a felnőtt ápolói képzésbe de már rég ki voltam égve (még eközben is végig bullyngolva voltam.) Ebből kifolyólag mivel nem sikerült az érettségi kirúgtak az iskolából amit először rosszul fogtam fel, de aztán pozitivumként tekintettem rá hogy jó amugyis bullyngolva voltam, tanárok által is, osztálytársaim által is, legalább nem kell visszamennem a toxic közösségbe ahol mindig gyomorgörcsel ültem végig az egész napot. Ugyanazt tűztem ki ezután magam elé mint te az egyetemes dologgal kapcsolatban, hogy jó semmi baj keresek munkát a következő érettségire hiszen már fizetős májusban. Elkezdtem egy munkahelyet az első probanapon kirúgtak mert nem voltam szimpatikus. Újabb törés volt ez nekem mert sikerélményt akartam. Most itt vagyok munka nélkül, érettségi nélkül. Nem találok munkát viszont közben szeretném magamat is megtalálni hogy mit is akarok csinálni hosszútávon és mi érdekel úgy igazán, viszont nehezebb mint gondoltam. Viszont ha visszatekintek rengeteg dologban változtam a 4-5 év alatt a sok bántás ellenére. Sosem mertem volna az introvertált személyiségemmel bepelenkázni egy felnőtt embert vagy akár megetetni vagy beszélni vele, de rá voltam kényszerülve ezért javított a szociális “készségeimen”. És sorolhatnám a többit. Tehát ennyi lett volna az én történetem is, és aki ezt elolvasta ne keseredjen el hiszen ahogy Attis mondta lesznek hullámvölgyek az életben de tenni kell érte sokat hogy termést hozzon a jövő. Köszönöm hogy láthattam ezt a videót. Szép napot ha valaki elolvasta, ne add fel!❤🎉
Tipp egy jelenleg útját kereső 25-östől. Ha az életcélod az hogy "boldog akarok lenni", de fogalmad sincs, mit jelent számodra egy boldog élet, minden nap írd le egy füzetbe, mi tett aznap boldoggá. Lehet ez a legkisebb dolog is, akár az időjárás, akár egy videó, akár káröröm, akármi. Ha összegyűjtöd, mi tesz boldoggá napi szinten, szépen fokozatosan elkezd majd tisztázódni mi is számodra egy "boldog" jövő. Ugyan így lehet írni a sikert, gazdagot, bölcset... Ma ettől éreztem sikeresnek magam (pl. kimásztam az ágyból időben és nem késtem melóból), ettől éreztem gazdagnak magam (volt pénzem még egy kakaóscsigára), bölcsnek éreztem magam, mikor visszaemlékeztem, milyen butaságokon aggódtam tiniként... Ilyesmik. Így szépen, napról napra többet tudsz megismerni magadról, ami szerintem gyönyörű :)
Igen 2009. November 16 - a óta teszem,igaz engem az Atya hívott el azóta Ő is diktálja és vezet!
@@marikafrancsics8910 gyulekezetbe?
Ez egy baromsag
Ez egy jó kezdő tipp.
Ezt a tippet nagyon megköszönném kifelyezetten hasznosnak talál9m
Köszönöm Atis,hogy vagy Nekünk!! Ez most nagyon kellett! 😊😊
Me too
Also. :)
Teljesen egyetértek ezzel a hozzászólással
@@sajkotamas4378 én is
Szia Atis, klassz lett a videó!
Csak annyi a hozzáfűznivalóm, hogy ha más életét megkaphattam volna, akinek jobb, szebb, sikeresebb, gazdagabb, "gondtalanabb" élete van, akkor ma nem az az ember lennék aki. Szerintem nagyon becsüljük meg azt amink van, s amilyen utat megtettünk azért, hogy legalább ott tarthassunk ahol most vagyunk.
Én kaptam nagyon sok hideg zuhanyt az életemben, de legalább tudom értékelni azt amiért megdolgoztam.
Nagyon hálás vagyok ezért a videódért. Eddig én is azt hittem hogy sehol nem tartok, csak mert másokhoz hasonlítottam magam. De most belegondoltam hogy 23 évesen van saját házam, saját autóim, és egy jól fizető munkám mindössze egy szakmunkás bizonyítvánnyal. Úgygondolom hogy csak rajtunk múlik hogy mire visszük, mennyire akarunk fejlődni. Ezen videó után új és merészebb célokat merek kitűzni magam elé. Köszönöm
Első körben nevezzük szerencsének.
Vagy tényleg azt hiszed, hogy egy éhezésbe született afrikai ugyanannyi eséllyel indul, mint te? Vagy a putriba született vak kisgyerek? Na. 🙂
@@eg4514 ebben igazad van, nem mindenki ugyan olyan eséllyel indul, de mindenki a nulláról kezdi, csak mindenkinek más a nulla és szerintem a lényeg hogy az ember a maga nullájából mit tud kihozni. Mennyire járult hozzá ahhoz amije lett a nullából amiről indult. Az éhezésbe született gyereknek más az értékrendje, az élete a céljai és a környezete de a maga szintjén ő is lehet kiemelkedő, sikeres. A putriba született vak gyereken múlik hogy mennyire tanul meg így élni( vakírás stb.) Ami az ő körülményeihez mérten hatalmas siker.
Olyan jól esett a lelkemnek ez a videó. Nekem 24 éves koromig nem igazán volt munkám, rövidtávú volt, de olyan is volt, hogy másfél évig semmi. Közben tanultam is, de akkor is, rosszul esett, hogy úgy éreztem, nem tartok semerre. De már szerencsére 3 és fél éve van munka, és elvagyok vele, bár néha nehéz. Most inkább lelkileg kezdtem el fejlődni. Imádlak Attis, puszi ☺️
Pont erre volt ma szükségem és szerintem jó páran így vagyunk ezzel. Millió köszönet 😊
Hihetetlen ez az időzítés! A legjobbkor érkezett ez a videó, azt hiszem a mai nap végre fel tudok állni és ismét el tudok indulni. Köszönöm szépen!
Én személyesen örülök ahol tartok ,nincs lakásom ,se barátnőm se autom ,de van egy családom,akiket szivesen támogatok anyagilak ,akaár fizetésem 60-70% is oda adom, és örülök hogy igy van az életem . Van egy kutyám aki szívesen várhaza,amit tőle kapok szeretett minden megér. Lehet hogy nem lesz igy nagy karierem ,de a szüleimet meg a testvéreimet támogatom ahogy lehet, és ez nekem mindent meg ér :)
én is így vagyok 17 évesen bár lakásom biztos lesz a huszas éveimben
Ha a szüleiddel laksz akkor nem őket támogatod a fizetésed 60%-ával, hanem a saját lakhatási költségedet és kajádat fizeted.
Kedves Atis, ezer és egy embertől hallottam már ezt a fajta lelkesítő, "higgy magadban és meg lesz az" beszédet. De eddig Neked tudtam igazán elhinni. ❤
Attis, nekem te olyan vagy, mint egy csodálatos barát, aki mindig vigaszt nyújt! 💖
Meglehetősen depresszív időszakot élek, de ez most úgy érzem segített. Köszönöm!
Kiváló gondolatok! Amit ebben a videóban elmondtál, igazi érték; a magam részéről köszönöm szépen! Jó egészséget!
Én csak ennyit szeretnék mondani: köszi Atis! ❤
TLTR: Elégedetlen vagyok az életemmel, mert nem tudom, hogy mit akarjak egyáltalán, ezért szenvedek.
Én sosem másokhoz mértem magam.
Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam.
Jelenleg az életem egy romhalmaz, és igazából nem történt semmi olyan drámai az életemben, ami tönkretehette volna, inkább az elégedetlenségem magammal szemben az, ami napról napra mardossa a boldog lelkem.
20 éves vagyok és úgy érzem, hogy az 5 évvel ezelőtti énem, ha most látna, akkor lelkiismeretből adna nekem egy jó nagy pofont. Annyi potenciál volt bennem, annyi tehetség, annyi tudás, és már úgy érzem, hogy ezek közül semmi nincs bennem. Olyan tudásom volt, kifejezetten inteligensnek tartottak az iskolában, a létező összes versenyen ott voltam, és nagyon sokat nyertem, lehetett az sport, versmondó, mesemondó, matek, ének verseny, stb... És annyi lehetőség volt bennem, hogy bármelyiket nagyra vigyem, de igazából egyik sem érdekelt annyira, hogy a kellemetlen részekbe beleássam magam, hogy tovább fejlődhessek bennük, csak addig, ameddig jól esett azt csinálni, szóval végül egyiket sem csinálom most már.
Jelenleg a BMEn tanulok, de igazából ezt a sikert sem érzem magaménak. A koronavírus miatt elmaradt a szóbeli, és ha az nem lett volna, szerintem még az érettségi sem lett volna meg, nemhogy egyetemre járjak, szóval ilyen szempontból szerencsés vagyok. Sőt, nekem hatalmas szerencsém van szinte mindig, a szívós helyzetek elkerülésében, és már sokszor bizonyította számomra az élet, hogy ha én egy karakter lennék a játékban, nekem a "rohadtul nagy mázlista" lenne a faji képességem.
Mindig is egy álmodozó voltam, szóval soha nem volt egy konkrét cél az életemben, csak úgy sodort az ár, hogy lesz majd egyszer valami. Nem volt egyszer sem egy olyan dolog, amire azt mondtam volna, hogy NA EZ! EZ AZ, AMIT KERESTEM EDDIG AZ ÉLETBEN! És sajnos ez egyetemen egyre jobban előjön. Minden egyes ZHval, beadandóval, kisebb kudarcokkal és szerencsésen elsült sikereimmel egyre elveszettebbnek érzem magam az életben. Támogató, szerető szüleim, családom van, remek barátaim, akikért a tűzbe tenném a kezem. Van egy gyönyörű kedves barátnőm, akit nagyon szeretek, és ő is engem és már 3 éve együtt vagyunk.
Az egyetem miatt eltávolodtam a barátaimtól, de ettől függetlenül viszonylag sokat találkozunk/beszélünk. A családom támogatóbb, mint valaha. Ettől függetlenül mentálisan egyre ramatyabbnak érzem magam. Már a játékok sem kötnek le, és egyre jobban érzem magamon az ilyen depressziós tüneteket. Úgy érzem, hogy ha volt is valamilyen iránya az életemnek, az is kezd elhomályosodni. Igazából a félelem, hogy nem TUDOM, hogy hova AKARJAK tartani, az őröl fel. Az egyetem ahelyett, hogy irányt mutatna, inkább egyre jobban tántorít és bizonytalanít el, és egyre kevésbé érdekel az is, amit tanulok. Egyre lustábbnak érzem magam. Fizikailag is rosszul érzem magam. A stressztől állandóan fáj valamim, görcs van a torkomban, régebben igazán fit voltam, és izmos, de mostmár az izom sehol, és megjelentek a plusz kilók is. A szemem is elromlott és szemüveges lettem (bár ez nem hinném, hogy emiatt van, de engem akkor is zavar). Szóval jelenleg itt vagyok, és nincs motivációm. Én csak boldog akarok lenni az életben, de nem tudom, hogy mi tenne engem igazán boldoggá, hiszen nekem már vannak barátaim és családom, amiért mások ölnének, ha olyanok lennének, mint az enyémek, és én igazán hálás vagyok, de érzem, hogy nagyon hiányzik egy cél az életemből, amire az életemet is fel tudnám tenni, annyira érdekel. És ne telne el nap úgy, hogy ne járna az eszem rajta, hogy vajon mi tehetne engem még boldogabbá? Érzem, hogy mai napig nagyon sok potenciál lenne bennem, nagyon sok téren, de nem indulok el.
Igazából félig nem igaz, amit mondtam, mert van egy célom, ami nem olyan megfogható, hogy én azt akarom csinálni. Én nekem az a célom, hogy ne éljek átlagos életet. Hogy olyan BOLDOG és jó dolgokkal teli életem legyen. Nem pénztől, nem attól, hogy mások irigykedtek a dolgaimra, hanem a boldogságom, és a körülöttem élők boldogsága a lényeg. Azt akarom, hogy nekem is olyan kivételesen boldog életem legyen, mint a nagypapámnak volt. Hogy a temetésen ne azt sajnáljuk, hogy milyen kár, hogy elment, hanem hogy örüljünk, hogy irigylésreméltóan jó élete volt.
Lehet, hogy kicsit "felvágósan"(vagy nem tudom, hogy mi a legjobb szó erre), meg furán fogalmaztam 1-2 helyen, de a lényeg az, hogy az életem jelenlegi mélységében nem tudom, hogy mi legyen a következő lépés, amin elindulhatnék ez a boldog élet felé. A motiváció hiánya, és az akarat, hogy változtatás legyen az életemben, ez a legfájóbb pont. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy elpazarolom a napjaimat, és hogy tehetnék a változásért, de hirtelen este van, és megint szomorkodok, hogy ma sem voltam képes elindulni, és csinálni valamit, hogy legalább elinduljak valamerre.
Mi az a dolog, amivel ilyen helyzetben tudtátok magatokat motiválni? Mikor döbbentetek rá arra, hogy hogyan kell megtalálni azt az utat, amit be szeretnétek járni?
Fhu~ Milyen kis regényt sikerült ide biggyesztenem
Hasonló élethelyzetben vagyok én is.
Nekem az esti elemzések szoktak néha segíteni. Végiggondolom, hogy miért lehetek hálás a mai napon, hogy mi töltött el boldogsággal, mivel vagyok megelégedve, és hogy mit fogok legközelebb máshogy csinálni. Másnap megpróbálom megtartani az előző este önmagamnak megígért dolgokat. Ha jól sikerül, idővel megszokottá, természetessé válik, de olyan is van, hogy rájövök, hogy ezen feleslegesen stresszeltem annyit.
Mindenki máshogy lát minden élethelyzetet, szóval az is sokat segíthet, ha beszélgetsz erről valakivel. (Akár velem is, ha gondolod, bár nem hiszem, hogy sokat tudnék segíteni...)
Nos… hard work beats talent when talent doesn’t work hard. 😛
Ez eddig csak önsajnáltatás és fantáziálás arról hogy milyen potenciálok lehettek benned ha egyáltalán voltak. Hát ez ugye mint látjuk teljesen lényegtelen, így kár is ilyesmibe kapaszkodni.
Csak te tudod magad kihúzni ebből. Majd meg is teszed ha akarod, de nem teszed, szóval még biztos nem olyan rossz a helyzeted, még “elvagy”.🙂
Szerintem nem kell görcsösen azon agyalni, hogy mi legyen az életcélod, és “mit kezdj magaddal”. Az majd alakul magától, ha végzed a dolgod. Csinálj valamit, akármit, hasznos lesz - legalább annyiban, hogy tudni fogod hogy mit NEM akarsz csinálni. Az is egy támpont: akkor megint lehet keresni új tennivalót.
Hajrá!
Teljes mértékig én sem tudom, hogy mi legyen a célom... eddig tudtam, de most hogy közeleg az érettségi már nem tudom pontosan merre. Viszont egy dolgot tudok, amit mindenkepp szeretek és kitartanék mellette. Én erre úgy jöttem rá, hogy egy rossz időszakom volt, nagyon rossz volt az iskolai közegem és ki akartam onnan szabadulni. Mikor haza jöttem akkor pedig ezt a bizonyos dolgot kezdtem el csinálni (énekeltem, de amúgy sztem bármilyen még gagyibb dolog lehet). Szóval szerintem ha ramatyul érzed magad egy idő után rájössz mitől lettél legtöbbször boldog legalább egy kis ideig. (Nem mondhatom, hogy azóta nem próbálok érte tenni, de elindulni és azt fenntartani akkor is nehéz.)
@shadowtrap3753 Ismerem az érzést, amiről írsz. Sokan vannak még így vele, főleg az Y és Z generációban. Én is, nap mint nap küzdök még vele, de pár éve adott valami egy új löketet. Ez pedig az, hogy megismertem a Growth Mindset és a Fixed Mindset fogalmát. MIndenképpen javaslom, hogy olvass utána, főleg a kísérletnek (Carol Dweck kísérlete), ami kapcsolódik hozzá. Röviden: a szüleink és tanáraink a legjobb szándékkal elárasztottak minket dícséretekkel. Azonban ezt egy fixed, rögzült módon tették, azaz pozitív címkéket aggattak ránk: okos, ügyes, tehetséges, tökéletes, különleges, stb. Ezzel betettek egy fixed mnindsetbe. A bibi ezzel az, hogy ez út közben belső elvárásokat szült önmagunkkal szemben: okosnak és tehetségesnek és különlegesnek KELL lennem! És ha nem érzem ezt valami miatt... jön a teljes összeomlás. Akkor nem vagyok önmagam, nem vagyok értékes ember, nem teljesítem be a nagy reményeket. Azt tanították nekünk, hogy mivel tehetségesnek születtünk, ezért alanyi jogon vagyunk jók mindenben. Ez óriási teher, és sosem lehet hozzá fölérni. És a végén persze az egész eredménye a teljes motiválatlanság. Bocsi hogy csak így leírom, de az, hogy valami "nagy dolgot tegyek le az asztalra", vagy "ne éljek átlagos életet", ezek nem célok, ezek nyomasztó gondolatok és belsővé tett külső elvárások. Az, hogy más embereknek akarsz segíteni, az már lehet egy cél, de ha csak azért tennéd, hogy ezért felnézzenek rád és különleges legyél, akkor megint behúzott a saját agyad a csapdába. Természetesen nem ismerlek, ezért lehet, hogy féleértelek és nem releváns neked, amit írok, de ez egy tipikus jelenség a "tehetséges gyermek"-ek esetében. Még az elején vagy az életednek, még nem késő ezt megfogni! Mit mond ehelyett a growth mnindset modell? Élj, kísérletezz, a hétköznap kihívásokban lelj örömöt, ne teljesítményt várj el magadtól, hanem csak élvezd, hogy valamibe energiát raksz és az által fejlődsz! :) Persze ez nem zárja ki azt, hogy érdemes egy célt találni, de már egy irány is sokat tud segíteni, nem kell rögtön a konkrét célt meglátni. Én azt is javaslom, hogy kérj ebben szakértői támogatást, pszichológust vagy önfejlesztő csoportot vagy bármit, aki kívülről, ismeretlenül tud ránézni a nehézségeidre, nem rokon vagy barátnő. Sok sikert hozzá! ;)
"Én sosem másokhoz mértem magam.
Én mindig is magamhoz mértem a dolgokat, de még így is ramatyul érzem magam."
Valami ilyenbe vagyok én is.
De mi van akkor, ha a magam az nem is én vagyok?
Hanem alkottam fejben egy "magamat" - aki ilyen meg olyan erős, bátor, becsületes, igazmondó, szorgalmas, segítőkész, tisztelettudó stb-stb - aki mondja nekem, hogy milyennek kell lennem, miket kell tennem, hogy az legyek akit ő megmond - mert akkor leszek "jó" - és kész?
Nem lehet egy ilyen dolog az emberben?
Persze ez most valami agyamentnek hangzik, csak most ötlött fel bennem és megosztom mert én nem tudom, hogy mit gondoljak róla és legyen itt másnak is, hátha valamit lehet vele kezdeni...
:)
Szerkesztés:
Vagy az, aki megmondja odabenn, hogy milyennek kellene lennem, arra mi azt hisszük, hogy totál kaparni kell azért és, hogy nem engedhetünk meg magunknak hibát, henyélést, hanyagolást, félretételt, stb-stb....
Mi van akkor, ha az az irány az, amihez ahogy tudunk törekedjünk, de lássuk a határokat is, mind kívül, mind belül, ha van.
És amiben nem tudunk változtatni - akkor vagy mert nem lehet vagy még nincs itt az ideje csak nem vesszük észre illetve nem tudjuk - azon ne akarjunk görcsösen?......
Nem tudom, ez is csak egy hangos gondolkodás tovább....
Meglehet van olyan, amin - lehet, hogy csak ott és akkor vagy nem belátható időn belül - nem tudunk változtatni, nem tudunk megtenni, hogy ne olyan legyen, amilyen.
És akkor be kell látni, hogy ez nem a mi hibánk és ezért nem kell elégtelenséget vagy boldogtalanságot éreznünk....
"Borsodi falu kis leánya" 😅 ez én lennék. Borsod mindenhol terítéken van. 😅
22 éves vagyok, 2,5 éve élek külön a családomtól kb 400 kmre költöztem az ország másik végébe, az akkori barátom miatt. Abban az évben fejeztem be a középsulit, megkaptam a szakmám, amiben sikerült is elhelyezkednem, de csak 9 hónapig tudtam élvezni, aztán kirúgtak. A kapcsolatom is ez az idő alatt szörnyűre fordult, azaz embert akit megismertem köszönő viszonyban se volt azzal akivel együtt éltem. Sokszor megalázott, lelkileg teljesen tönkretett egy nulla voltam még most is küzdök ezzel, hogy feltudjam dolgozni és újra összeszedjem azokat a darabkákat amit ő tönkre tett bennem. 1,5 évig éltem ebben. Haza is költöztem 1-2 hónapra, de nem volt jobb, ennyi külön tiltott idő után már nekem is megvolt a saját megszokott ritmusom és életem. A szüleimmel pedig nem mindig találom a közös hangot és feszültséget szül. Ezért egy nagyon jó ismerősöm kerített munkát, méghozzá Ausztriában, viszont nem beszéltem németül, de felvettek és a munka se leány álom, és nagyon sokat küzdöttem/küzdöttünk h ne furkáljanak ki az osztrákok, mert nem beszélek németül. Viszont jól fizet így tudtam már lakást bérelni és nem kellett a volt barátommal tovább élni, bútorokat tudtam venni, egy üres lakást sikerült teljesen bebútorozni az éjjeli lámpától a hűtőn át a mosógépig minden az enyém és sajnos kétszer kellett költöznöm önhibámon kívül, de ezt is megtudtam lépni. Vettem autót igaz használtan, de örülök neki. Minden költségét én állom. Ezek mellett heti 1x járok már fél éve német tanárhoz tanulni a nyelvet és egy másik szakmát is tanulok, amit ha minden jól megy májusban fejezek be, de nagyon sok a munka, nem mindig érek be, mert kötetlen a munkaidőm, amit nem néznek el. Ami rosszulesik, mert önellátó vagyok a szüleim nem tudnak támogatni és minden fitying számít.
Nem jelentkeztem egyetemre, mert nem hiszem h megtudnám csinálni (operatőr, média, filmművészeti valami ilyesmit szerettem volna) nincs semmiből emelt érettségim újra érettségizni pedig már nincs kedvem, tanárt keresni, sok sok pénzt oda fizetni, aztán felkészítő tanárt is keressek... Meg mivel már dolgozom és külön lakásban is vagyok, már nem szívesen adnám fel ezt a részét. Ezt úgy értem, hogy egyetem mellett el kéne költöznöm megint másik városba, viszont ott már nem tudnék annyit keresni alkalmi munkából h abból egy szobát vagy lakást fent tudjak tartani a spórolt pénzem meg felélem. Így ezt már elvetettem.
A szakmámban szeretnék újra dolgozni, de nincs meg hozzá minden úgyh leginkább arra dolgozom és gyűjtögetek.
Nincs barátom, se alakulóban lévő kapcsolat. Így az esetek 80%-ban egyedül vagyok. Nem szeretnék 30+ évesen gyereket vállalni, de valószínű h így lesz vagy egyáltalán nem is lesz se gyerek se férj. Szeretném azért a világot is látni, nem nagyon jutottam még el sehova.
Kicsit azért bennem van az érzés h én valamennyivel kevesebbet érek mint más. Pl azok a ismerőseim akik már férjhez mentek, babát várnak, egyetemen tanulnak és úgy érzem h amit szerettem volna már ennyi idősen elérni azt nem fogom már soha.
Nem semmi, “life-story”! Légy büszke magadra! Kevesen vannak akik ezt így végig tudták volna vinni, azt jelenti erős, kitartó jellem vagy! Csak így tovább! ☝️
22 évesen ne írd le a babázást! Én úgy terveztem h max 26 évesen meglesz az első babám, erre 24 évesen az akkor 7 éve tartó kapcsolatomnak vége lett, dobtak.
Most 32 évesen itt van mellettem a 10 napos csöppségem, van egy szerető férjem, jobban nem is alakulhatott volna. Huszonévesen élvezd az élet más területeit, amit kisbaba mellett garantáltan nem fogsz tudni! Próbálj ki új hobbikat, amivel csak gazdagabb lehetsz, és annál többet tudsz majd adni a babádnak, amikor odaérsz! Én felnőttként próbáltam ki több táncot, a férjemet is így ismertem meg, beiratkoztam dobolni, nem lettem rocksztár, de bepillantást kaptam egy koncertre való felkészülésbe, jártam önvédelemre, az nem az én asztalom, de ott is rengeteg emberi tapasztalatra tettem szert, elvégeztem 1 esti sulit, abbahagytam egy másikat, laktam albiban 4 másik emberrel, jártam heti 3-4szer táncestekre munka mellett, beiratkoztam 1 varró7végére, h legalább a gépet tudjam már befűzni xD stb stb... 10 évbe annyi dolog belefér! Még azzal is gazdagodsz, amivel elsőre nem is gondolnád, majd csak 6-8-10 év múlva lesz haszna egy beszélgetésben!
Ha vágysz arra (nem görcsösen), hogy baba, akkor el fog érkezni a megfelelő körülmény.🙂
@@berkoer7258 Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy.
@@simintoo1 Gratulálok, sok boldogságot kívánok nektek a csöpséghez 😊
@@reginafodor4865 köszönjük szépen 🥰
Az élet úgy igazán most kezdődik lassan számomra. Jövőre érettségi, folyamatban a jogsi, nyelvvizsga lesz lassan, úgyhogy haladok. Kicsit azért félek őszintén, ködös a jövő képe még. De majd lesz valami
legalább elkezdted a jogsit én harmadikos vagyok és csak imádkozhatok hogy meglegyen az érettségi egyáltalán
Ezt a motivációs beszédet nagyon köszönöm!!!!! ❤️ ( lehetne többször hasonló)
Szevasz Atis.Nagyon motiváló volt amit mondtál.Sokkal jobban érzem magam tőle és megnyugottam.Így már boldogabban tudom fojtatni amikbe belekezdtem.A vidó akarata pedig célt ért.Sok sikert a továbbiakban.👍
29 éves vagyok kint élek Ausztriában kb 2 hete beszélgettünk erről egy kedves barátommal hogy én szerintem nincs semmim ami miatt bármikor tovább tudnék állni másik munkába/országba stb stb mire ő azt mondta hogy "én azt látom hogy szerinted nincs semmid mégis megvan mindened" azután felsorolta a szerinte ideillő dolgokat.. hát nekem fogalmam sincs hol kéne hogy tartson az életem és biztos nem is fogok rájönni egy ideig még, csak abban vagyok biztos hogy ami nekem kell a boldogsághoz az nincs meg már egy jó ideje ez pedig egy kapcsolat ahol elmondhatom a másiknak hogy szeretem és ő pedig viszonozza.. és akárhányszor feljön ez a téma elfog a rossz érzés itt pedig a videó közben el is sírtam magam.. de legalább itt nem látja senki akkor szabad, nem?! :) minden esetre lelkifröccsnek jó volt ez a videó nagyon köszönöm szépen Atis!!
Kitartás 😊
Ugyan így vagyok vele , én is 29 vagyok csak én Németországban élek . Pár bakancslistás dolgot le tudtam , meg egy kb gyermekkori álmomat is elértem de kb ennyi , pár éve meg állt ez a folyamat és én sem tudom hol kellene tartanom és mit kellene csinálnom . Szakács vagyok de már a vendéglátásban sem látom a jövőt , bár ezt nagyon sok dolog befolyásolta . A lényeg , hogy nagyon sokan vagyunk sajnos így de majd az élet úgy hozza ha úgy kell lennie :)
Jut eszembe Atis. Nem tervezel közös videót az Űrkutatás magyarul nevű csatornával? Holnap reggel 7 óra előtt: Artemis I. Kilövés
Csak így tovább Atis, maradj meg nekünk sokáig 🤘💪
Nagyon köszönöm ezt a videót Atis! A legjobbkor jött!
Semmi kétség, hogy neked ez az utad és küldetésed az életben. Csak így tovább! ❤
Jó volt hallani, amit mondtál Attis! Köszi!
Csodálatos világod van.
Én hajlamos vagyok mindent túlbonyolítani, és túldramatizálni. Sokat segítesz az egyszerű, racionális világlátásoddal.
A tudásod, és az a munka, amit belefektetsz az emberek tájékoztatásába, tanításába, zseniális. És még humorod is van.
Köszönöm.
Zseniális videó. Néhány évvel ezelőtt, egyetemistaként naponta néztem volna végig újra és újra, pláne a vizsgaidőszakok tájékán :) Azért örülök neki, hogy már egy következő szakaszán tartok az életemnek, most már sokkal könnyebb a Tiédhez hasonló hozzáállással szemlélni a világot. Talán ez is a fejlődés jele :) És ehhez a fejlődéshez Te is nagyban hozzájárultál a videóiddal, tanfolyamaiddal, amit ezúton is hálásan köszönök :) Biztosan állítom, hogy Nélküled nem tartanék ott, ahol most tartok. :)
Receptre írnám ezt a videót, köszönöm😁
Köszönöm, Atis, a megerősítést! 37,5 évesen ez a videó engem megtalált :) megerősített abban, hogy nem csinálok semmit szarul, csak máshogyan , mint a többiek, de ezzel semmi gond!
10-15-20 évvel ezelőtt totális más helyen voltam fejben a világban egyaránt. Egymagam átverekedtem az egyetemen, félúton szakot váltottam, a második szakomon mindent jobban szerettem, a legrosszabb kurzus is ezerszer jobb volt. A végén 4.4es diploma jeggyel végeztem. Semmire nem használom a diplomát, de olyan mélységű tudományos érdeklődést és kutatói módszertant sajátítottam el, amit semmire sem cserélnék el. A mai napig az alapos kutatómunka híve vagyok, bármi terén. Egyetem idején mindenféle érzelmi viharok jöttek-mentek, eljegyeztek, megcsaltak , ... utána elköltöztem, Skandináviában akartam letelepedni, majd ott törték össze legdurvábban a szívem.
Nagyon hosszú történet, de most egy közepes méretű angol vendéglátós cégben vagyok középvezetői pozícióban, békében és boldogságban. Eszem ágában sincs megházasodni - szívet töretni megint, de a tiszta lapokkal való játék híve vagyok egyébként is. A személyiség-fejlődés, az anyagi biztonság és a kapcsolati stabilitás terén minden okés. Písz van.
Ámde dolgok áldozatokkal járnak, család messze, barátok is szerte a világban már 😢
Ez az én utam, az én cirkuszos és az én zeném
😊 Sokkal több ilyet!!!!Az embereknek ez kellene!Jobb lenne a világ,ha úgy gondolkozna mindenki,mint Te(és én is).36 vagyok és "csak" most fogom fel, hogy több vagyok annál,mint ami most vagyok 😂 De nem baj,26-nak érzem magam!
Ez egy nagyon jól sikerült tartalom. Szép munka, jó gondolatok. 🙏👏
Biztos ez is egy jól összerakott videó lesz! Hol is tart az életem? Hát sehol kb. Igaz, hogy ennyi idősen még tényleg senkinek se tart sehol, de a tanulmányi eredményemmel és a tehetség kóros hiányával úgy érzem, hogy a telefonom kijelzője alacsony akkutöltöttségi móddal is világosabb, mint ez előttem álló jövő. Hiába próbálkozom, egyszerűen vannak tantárgyak amiből nem vagyok képes még elégségest se produkálni. No de sebaj, majd a kötél megoldja.😁
Pedig szépen fogalmazol, akár ezzel is lehetne kezdeni valamit🌻😜
@@FejedelmiKiscica igaza vaaan!!!
Nem minden a közoktatás. Ne értékeld le arra a szintre magadat, amelyen a tanulmányi eredményeid -most- vannak.
@@DRIPinvestor igaza vaaAn!!!
@@DRIPinvestor Hát köszi, de ha sehova nem vesznek fel/nem tudok itt maradni akkor úgymond b@szhatom az egészet. Végre egy olyan helyen vagyok, ahova a barátaim is követtek és a környezet sem toxikus. Engem a szakképzőkbe általánost végig bugdácsoló napbarnította testvérek kicsinálnának. Nem vagyok rasszista, de egyetlen pozitív élményem sincs a roma közösséggel. Maximum édesanyám barátnője, aki ugyan roma származású mégis egy végtelenül segítőkész és intelligens hölgy. Egyetlen egy rossz szót se mondtam rájuk, hiszen én éppen leszarom az ember származását, mégis ok nélkül abuzáltak, hol vertek, hol csak szidtak. Ezt ráadásul úgy, hogy én egyedül, vagy egy két haverom, ők meg öten. Kifejezetten egy kínszenvedés számomra barátokat találni. Ha ezt a közösséget, (akikkel egyébként már 2 éve egy helyre járok és még mindig nem szoktam velük össze) és a barátaimat elvesztem, akkor nekem ott egyszerűen vége. Tisztában vagyok azzal, hogy ezzel kéne csinálni valamit, hiszen ez egyáltalán nem nevezhető normálisnak, de nem nagyon óhajtok pszichológushoz se menni, mert egyrészt nem szeretném a szüleimet anyagilag még jobban terhelni, elég engem eltartani, másrészt meg biztos vannak emberek akiknek nagyobb szüksége van a segítségre. Illetve kétlem azt is, hogy nálam bármiféle jelentősebb változás bekövetkezne, a kassza kiürülésén kívül.
Szerk: elírás kijavítása.
Bár ez a videó sokkal jobban jött volna nekem 2-3 évvel ez előtt, mégis egy nagyon jó visszacsatolás volt, hogy rendben vannak a dolgok a fejemben. :) Én még nevelgetem azt a bizonyos fát, szeretnék kilépni a mostani munkahelyemről, építeni teljes állásban a vállalkozásomat, de ez valószínűleg a jövő évi projekt lesz még csak, és jelenleg baromi nehéz 2 munkahellyel helyt állni, albérletben, párkapcsolatban, mindenre időt szakítani. De most megkaptam a kell boostot, hogy igenis menni fog, úgyhogy köszönöm Atis :)
Plusz egy tipp, ami nekem sokat segít, és pár éve művelem. Van egy pár ilyen weboldal, ami annyit csinál, hogy írhatsz magadnak egy jövőbeli emailt, és beállíthatod hogy 1-5-10 év múlva kapd azt az emailt meg. Nálam éves rutin, minden januárban kapom az emailt a tavalyi önmagamtól, és ott van feketén fehéren a fejlődés. Hatalmas segítség :)
Sajnos nálam az a baj, hogy túl nagy elvárásokat helyeztem anno 17 évesen magam elé.
25 éves koromig elakartam kezdeni a felsőoktatást (egyetem/fősuli), saját házat akartam, házasságot, gyerekeket, autót/autókat, és a szakmámon belül kimagasló pozíciót.
Sajnos most 26 évesen kb egyik sem sikerült. A főiskolát is elfelejthetem, csak úgy száguldanak az évek, 2 éve a majdnem házasságból lett egy leszbikus megcsalás, autóból is csak kotla jutott eddig, gyerek meg sehol. Talán a pozíció kezd egy kicsit növekedni, most jelenleg ****vezető vagyok (fő az inkognitó), de ez még mindig messze van az igaz céltól. És sajnos hiába vagyok vezető, de a fizetésem nem vezetőhöz méltó, így még az is rombolja az egész morálomat.
Egyedül élek 2 és fél éve lassan miközben ennyi ideje van egy párom is, aki sajnos összeköltözést annyira tologatta és tologatja, hogy a mostani árak mellett már a Bp 50km-es körzetében sem lehez venni ingatlant...
Miközben mindenkinek megy, a korombeliek csak úgy szárnyalnak, házasság, ház, gyerek, így "18 milliónk van és házat veszünk", úgy "házasok vagyunk és a nagy infláció közepén párizsba utaztunk"..
Nekem senki ne mondja meg, itt vagyok vezetőként, egy kotla, de szög egyszerű autóval, pesti szemmel krva olcsó albérlettel (120 mindenestül), és tényleg semmire nem költök, havi 1 telitank, a havi kaja, és kifújt. Szomorú hogy másnak mennyi minden összejön VIDÉKEN, én meg megrohadok pesten. Pedig én is vidéki gyerök' vagyok 😅😅
Kedves Ronix! Nézd meg újra a videót. Figyelmesen. Az egyik legfontosabb üzenete az, hogy ne hasonlítsd össze magad másokkal.
Szia Atis! Nagyon inspiráló volt ez a videód.
Érdekelne a buddhizmus tanításairól csinálsz e a jövőben bővebb videót? Szerintem sok hasznos dolog van benne, ami az élet szemléletet más szögben mutatná be.
Minden alkalommal mikor végig hallgatom a videóid egy kicsit többet tudok meg a világról. Nagyon örülök hogy vagy nekünk, sokat segítesz. Köszi ^^
Ez a videó rengeteget segített, köszönöm!❤
Hálás vagyok ezért a videóért, Attis. Köszönöm! 🤗
Megalomán felszínes világ . Hamis értékekkel. Egészen szépen haladok előre, kívánom mindenkinek, hogy legalább így tudjon, és pontosan tudom, mennyire oké ez így, mégis, hiába nem külcsínre vágyom, basszameg, frusztráló, hogy tolnak a pofánkba valamit, s nyilván nem aszerint élek. Bizonyos szintig még meg is tehetném, de inkább más a fontos, mint a drága ruhák stb stb. De mégis bakter, frusztráló, hogy tart a világ valamerre, s nem tudsz, vagy nem akarsz oda tartozni. Szar az egész ahogy van. Rendbe kell magunkat tenni fejben, kiállni a sorból, azt hagyni menni a csordát egy irányba. Ha erre képesek vagyunk, szabad emberekké válunk.
csak nekem nem fér össze a 2:48 -as rész?
úgy kellett volna folytatni hogy - cserébe viszont nincs önbizalmad, életkedved, hited a jövőben , reményed .
Köszönön Atis. Sikerült jó volt én már most otiváltabnak érzem magam.
hát próba szerecsen, lehet hogy segít.
Élet összegzés:
Külföldön élek úgy hogy zéró nyelvtudással jöttem ki, de most már beszélem az itteni nyelvet. az elmult hat év alat sikerült meg ismerkednem a menyaszonyommal és össze költözni. Frissen felmondtam, mert kiégve éreztem magam és a szakma inkább volt kényszer mint szívem csücske. Jelenleg azon agonizálok, hogy merre menyek tovább. frisítsem a tanult szakmámat, így hat év után, vagy tanuljak valami újat? de mind a két választáshoz most motiválatlan vagyok. az elmult két év alat anyira elhidegültem az emberektől, hogy már rosszúl vagyok köztük. :/
Hol kéne "szerintem" tartanom:
28 évesen kellene egy munka amit szívesen csinálok és meg is fizetik. Biztos otthont találni és végre valahol gyökereket vetni. Megfelelő magabiztoságot szerezni, hogy határozottaban kitudjak állni magaért és hogy el tudjan engedni a személyemre szóló munkahelyi bántások és kihasználásokat.
hmm anyiira azért még sem rossz, mint ahogy én érzem. Csak valahogy egy kicsit gáznak érzem hogy még mindig útkeresésen vagyok. :/
Phhh, Attis!
Ez most nagyon jókor jött....
Hálásan köszönöm....
Köszönöm szépen. Ez most nagyon kellett. Tisztábban látom melyik területen gondolkodtam rosszul eddig.
Erre most hatalmas szükségem volt. Köszönöm 🤍
Köszönöm a videót Attis!
Már többször futottam én is bele ebbe, segített tisztábban látni.🙏🏻🙂
Hát ez nagyon bölcs.A könnye m is kicsordult.Köszi💕💕🌌
Köszi Attis,többet érnek az ilyen videóid mint hinnéd,még annó mondhatni a cigiről is te szoktattál le,emlékszem volt egy olyan videód hogy miért cigizel, és azután kezdtem el komolyabban elgondolkozni rajta. Azt hiszem március körül lesz 2 éve hogy nem dohányzom :D
Most is úgy érzem hogy kaptam egy kis boostot,pont az unalmas munkahelyemen hallgattam meg,és úgy érzem ideje felemelnem a seggem és kezdeni valamit az élettel :D szóval köszi
Számomra 36 évesen az élet még mindig a pártalálásról szól, valahogy érzem hogy hiányzik a másik felem, introvertáltabb beállitottsággal is. Egyszerűen nem kellek senkinek, mintha kivülálló lennék. És szinte mindenhol azt látom, hogy csak az kell, akinek saját lakása, kocsija van, a személyiség már nem számit, az odaadás, a hűség blabla. Túl vagyok a szórakozóhelyes, személyesen leszólitós dolgokon is, bár ez manapság már nem megszokott és creepyvé válik. Nekem sajnos ez rányomja a mindennapjaimra a bélyeget, de nem adom fel. Elkezdtem edzeni, és épp munkahelyet váltok, hátha ezek hosszabb távon segiteni fognak. Az ambició még megvan, remélem nem múlik el :)
36 évesen azért egy saját lakás nem egy nagy elvárás
@@3580annababa Oh, ha csak ennyi ez, holnap veszek is két ingatlant, mi az manapság. 🤔 Azért megnézném hány embernek teljesül ez a feltétel önerőből (!) Budapesten és környékén, de aki ezt elvárja, kíváncsi lennék mit tud nyújtani cserébe. Emberileg biztos lehetne rá számítani jóban-rosszban...
Budapesten kívül nincs élet? Nőként, semmiből, hitelre vettem az első házamat egy heves megyei pici faluban 620ezerért jó sok éve, 25 évesen. Dolgoztam, gyűjtögettem, eladtam, vettem lakást, haladtam a céljaim felé.@@vanriegel
Köszi Atis! Ez most pont jól jött. 😀
Atis, te egy aranyfácán vagy a sok csirke között. 💕
Köszönöm szépen, sokat segített. És pont jókor. ☺ 💞
Köszi Atis, ez most nagyon jól jött!😁
Most végeztem az egyetemmel, és a kapunyitási pánik kellős közepén találtam magam. Tanultam annyi éven át, és merre tovább? Hogyan élek majd meg? A szakmámban igen nehéz megtalálni az utat, hogyan tovább? Nem könnyű szembesülni a felelősséggel, ami most hullott a nyakamba... Annyira szeretném még fejleszteni magam, dübörög bennem a vágy, h értelmes karrierem legyen, ne csak tengessem az életem egy vacak melóban, az órát nézve, h mikor telik le a munkaidő.. De igazad van, időszakokból áll az élet, ha most egy ilyen pénzgyűjtős, spórolós időszakban vagyok is, vannak céljaim, amiket el szeretnék érni.
Mindezek mellett pedig megtanulom megbecsülni az anyagiakat, amiért most már dolgozom meg.
És igazad van, h a társadalmi(családi) nyomással nem kell foglalkozni.. Mikor lesz gyerek, család.. És ha nem szeretnék?Nem tartok még ott..!
Köszi szépen mégegyszer!
De szuper videó! Köszönöm!
Nagyon egészséges gondolatokat hallottunk .Köszönjük szépen ! Azok akik úgy gondolják, hogy a videó elején látott ábrán nekik mindenből nulla pontjuk van (mint nekem) ,csak annyit mondanék tanulj nyelvet, vár a külföld!Sokkal előrébb leszel, és szerintem jót fog tenni a környezet változás,és az új ingerek. Világ láthatsz, miközben pénzt keresel.Mások ezért fizetnek .Ajánlom ,hogy a nyelvtanulást Skype-on, nyelvtanár által csináld .Hozzá teszem nekem a nyelvérzékem is nulla ,de nem érdekelt, mellesleg munkás rétegben nem várják el, hogy elvont dolgokról beszélgess velük.Ha lehet a vendéglátást kerüld el külföldi melóként :) Kivéve ha amúgy is ilyen orientációjú a végzettséged .Szabad idődben olvass ! Foglalkozz befektetésekkel ,forexel tradingel .Olvass Kiyosakit ! Németországban rengeteg szép hely van,vegyél egy fényképezőt .Lehet hogy egy profi fotós vagy, csak eddig a környezeted azt sugallta, hogy nem vagy jó semmire.Magyarországon különösen beszűkült gondolkodásúak az emberek.Ha nincs gyereked ,feltalálhatod a rák ellenszerét,a szemükben, akkor is egy senki leszel.
Egyetértek! Robert Kiyosaki könyvei meg kötelező minden, a videó eleji ábrán látható réteg képviselői számára. Én sem tartanék ott, ahol, ha nem vettem volna a kezembe a könyveit.
Én még Neale Donald Walsch-t is javasolnék az arra nyitottaknak, remekül összeilleszthető Kiyosakival (tudom, az egyik nagyon gazdasági, a másik nagyon lelki, de próbáljátok ki).
@@simintoo1 Rendben :) Mindenféleképp megrendelem az év végi könyv rendelésemmel :)
@@DRIPinvestor Ezt örömmel hallom. :)Én nemrég kezdtem el ,de folyamat azon vagyok, hogy össze könyvét beszerezzem :)
Ugyan mindenki ezt érzi én már magasról tojok erre mert amit szerettem volna abból semmi sem teljesült de minden más igen.
Vagyis felesleges terveket szövögetni ahogy lesz úgy lesz aki ezt megérti az boldogabb ember lesz.
Ez az eddigi legjobb videód.
Az a gond ezzel, hogy nem mindenki egyforma eséllyel indul. Itt vagyok 44 évesen ,küzdök és mégsem jutok sehová.Nyomorult jogosítványt sem tudtam megszerezni,mert nem tudtam finanszírozni kellően így ki futottam az időből. Ez csak egy példa a sok közül.Szóval azt veszem észre,hogy ha nincs biztos alapod ,segítséged,nem tudsz kitörni.
Sajnos így épül fel ez a társadalmi struktúra.
Köszönöm Ati, ez most kellett! 😁
Igen, pont ezt érzem, köszönöm!
Tökéletes lezárás és a videó is nagyon jó volt. Köszönet érte! 😁
Ez egészen különleges és kitűnő videó volt, köszi! 45 múltam, de jól esett :-)
Az első 5 perc már lenyűgözött 👍👏. Minden nézőpont kérdése.
😃A második 5ös ( 10perc ) felsorolód a Más.... kezdetű mondatokat szintén elgondolkodtató 👍👏
Köszi Atis, ez nagyon hasznos volt 🥹
Nekem az életem úgy áll, hogy a hobbimra, az iskolára nagyon tudok figyelni, van egy-két igaz barátom,de a lányok lepattintanak és az élet többi területein se a legjobb vagyok. A youtube karrierem más körülmények miatt nem megvalósítható (kollégium) amit akartam hobbi és bevételként. Ezek miatt voltak suicid gondolataim,de semmiért nem nyírnám ki magam. Én így boldog vagyok, még keresem mi leszek.
Tiszteletem,köszönöm!🙏❤
Teljesen egyetértek veled. Menni kell előre igen lehet nézni az influenszereket, de ha keményen dolgozik az ember egyszer el lehet oda jutni.
De itt se mindegy az anyagi háttér sajnos, a csilliárdos sportautókra meg a Yachtokra előbb kattintanak rá az emberek mint, hogy mi itt lemegyünk a Dunaparta :D :D
Király videókat csinálsz! Köszönjük! Pörögjön az algoritmus
Ez most nagyon igaz videó volt számomra. Az én életem sok ponton nem haladjol nem érzem hogy azt tanulók ami igazán az én karrierem lenne hogy nincs párom ezen a téren sem haladok. Annak örülök hogy épp hogy megszerezve az érettségit van hol laknom és támogatnak de a jövötöl mindig retegek ezek mellet is.
Tökéletes a videó hossza.
Két hete számot vetettem az életemmel, mivel konkrétan hirtelen rengeteg területem teljesen összeomlott, és már depresszív állapotba taszított. Szerencse, hogy anyukám terapeuta, így ez kezelve van, de nem könnyű. 2 hete ért véget egy 3 éves kapcsolatom, együtt is éltünk, és én költöztem el szüleimhez. Hiányzik a fiú és szeretem meg, de rájöttünk, hogy megrekedtünk az életben, ez veszekedések formájában kijött a párkapcsolatunkban is. Hatalmas űrt hagyott bennem, és közben felszínre tört az is, hogy anyagilag rettentő szarul állok, (persze eddig is tudtam, csak a valóság pofonvágott), a munkámat nem szerettem már és felmondtam, a főnököm pedig nem akar kifizetni. Ezzel párhuzamosan anyukám kapcsolata is véget ért, így az is egy változás. Nagyon szeretném, ha a volt párommal majd egyszer újra együtt lehetnénk, ha helyrehoztuk magunkat. Tehát egy kicsit úgy érzem, hogy a nulláról kell kezdenem. Jelenleg nagyon intenzíven tanulom az angolt, mivel légiutaskísérőnek készülök. Rájöttem, hogy a barátaim maximálisan mellettem állnak, támogatnak és bár persze ezt eddig is tudtam, de nagyon jól esik a mostani idoszakban. Minden napom egy kuzdelem abbol a szembontbol, hogy egyutt tudjak elni a volt parom hianyaval. Tudom, hogy eleg friss a dolog meg, de ket hetig folyamatosan hianyolni valakit akit nem kaphatsz vissza... Hat konkretan gyasz. Tehat nem mondhatom, hogy vegulis sehol nem tartok az eletben es semmit nem ertem el, mert rengeteget fejlesztettem magam es az onbizalmamat az elmult evekben, illetve tudatosan epitettem ilyen jo barati kapcsolatokat, meg tok jo az elhatarozas, hogy stewardess legyek es kemenyen teszek is erte az angolozassal. Csak bar ne lenne ilyen nehez elvesziteni az eletembol a szeretett ferfit, es a volt fonokomet bar ne kene fenyegetni, hogy kifizessen. 🙃😔
Nagyon szeretem a videokat!😊
De jo lenne ,ha egy kicsit lasabban beszelnel....
Ez betalált nagyon, ez messze a legjobb videód lett. Nem semmi motivációs beszéd lett ez, még Amerika Kapitány is megirigyelné, gratulálok! :D
Attis aranyos❤ szeretem a videoit❤
Ez egy nagyon hasznos videó volt Atis!😁 köszönjük szépen!❤
Vagány a blúzod Attis! 😇✨
köszi! Amúgy nekem pont ez a bajom a mai gazdasági környezettel, hogy hiába hasonlítom magam a saját életemhez, ha több munkával több pénzt tudok hazavinni, és mégis kevesebbre elég. Ezt a békát nehéz lenyelni, és dühít, pláne azért mert nemsokára születik a 2. gyermekünk, és szeretnék neki is mindent megadni, amit meg tudtam az nővérkéjének...
kösszi atis. ez sokatt segitet nekem! mert álladoan szorongok. azon hogy nem tartok sehol az életben 18 évesen. úgy hogy egy kicsit meg nyugodtam. tahnks anyway! ez tényleg sokatt segitett
Ez sehogy nem jön ide, és nem tudom, hogy amúgy is, vagy csak ebben a pólóban, de jól néz ki a vállad.
20 éves vagyok, a férjem 21. Dolgozunk, van autónk (igaz azt a családunk/barátainktól kaptuk nászajándékba). Mindketten dolgozunk, saját lábon állunk. Hálás vagyok, hogy ennyi mindenünk van🙏 nem mondom, hogy minden jó volt mindig és nekem is van amire vágyom és még nincs meg. De mi lenne velünk, ha nem lenne semmi amiért küzdeni kell?💁♀️
Köszönöm!♥️
Köszi Atis! Nagyon motiváló volt❤ Utóirat: jól áll neked a fekete póló!
Eléggé eggyoldalú ez a videó. Nagyon sok ember egyszerűen csak lusta és motiválatlan, erről is eshetet volna pár szó szerintem.
Köszönöm!
Ez most nagyon jól esett!
Még nem néztem meg a videódat, de az is megnyugtató lehet sokaknak ahogyan Rick és Morty tudatják a nézőkkel, hogy a Multiverzum miatt minden mindegy 😉
Előre is bocsi, ha túl komolyan veszem a kommented, de egy feltételezett párhuzamos univerzumbeli énemnek mi köze van az én életemhez? Ha jobban belegondolsz az ugyanúgy egy teljesen különböző személy, semmiben sem különbözik az Atis által említett példáktól. Emellett pedig nekem kell élni az én saját életem bármennyire is rossz, szóval lehet hogy az univerzum szempontjából nem számít, de nekem igenis számít, mert nekem kell végigélni ezt a bizonyos életet.
@@devidszabo6680 részben igazad van, viszont épp az a jó a végtelen éned lehetőségeiben, hogy bármikor felbukkanhat nálad egy olyan éned aki megtalálta a megoldást, hogy portálokat nyisson és fantasztikus dolgokat mutasson neked, coolabb helyeket mint amiben élsz! 🤓
Köszönjük!
Köszönöm szépen! 😊
Köszönöm🥰
Köszönöm
Te vagy a kedvenc pszichomokusom Attis 😂
Annyi idős vagyok, mint te, jelenleg a mester szakos diplomámon dolgozom Gödöllőn, mellette három műszakban dolgozom egy székesfehérvári gyárban szingliként. Ennek ellenére nem vagyok elkeseredve, bár megalázó diplomával szerelgetni de valamiből meg kell élni…
Szia Attis!
Az egyik videódban talán említettél egy adatvédelmi programot, ami szabályozza az adathalász programokat, most nagyon kerestem, de sajnos nem találtam meg. Tudnál segíteni mi volt az?
Köszi,
Zsuzsi
Ez szep volt Ati!
Kiváló videó!
Algoritmust boostoló segítség a Tanulom Magam csatornának.
Ez nagyon jól esett, de én most inkább azon szoktam gondolkozni hogy jó irályba indultam-e és ha igen akkor mi van ha az út nehézségeit nem fogom tudni kezelni?
Én úgy érzem nem tartokott mint kéne. Rengeteg volt osztálytársam vagy ismerősöm él már házasságban, van gyereke vagy legalább munkája van. Én érettségi és 2 év technikum után nem találok magamnak normális munkát. Jelenleg egyetemen tanulok (levelezőn) és van egy szeretetteljes barátnőm. Tudom ,hogy van még időm a dolgokra, de még is úgy ézem bizonyos helyeken le vagyok maradva.
20 éves egyetemistaként ugy érzem halad az életem de valahogy időnként nagyon lassúnak érzem a haladást....úgy érzem dolgoznom kéne úgy érzem már a jövőmet a suli után látnom kéne és mégsincs így...nem érzem általában az életemet rossznak, de vannak napok amikor nem vagyok benne biztos hogy "elég jól" haladok
1. Kérdés: Tényleg
2. Kérdés: Egy funkcionáló személyhez képest
Úgy látom gondolatolvasó vagy, egész nap szenvedtem meg sírtam majdnem.
19 évesen megint mélypont felé megyek.....
❤️❤️❤️
Nem állítok "elvárásokat," és így nem kell sötéten látnom.
Szia Atis, hol vetted azt a polot ?
Sokat segített ez a videó más szemszögből tekinteni a dolgokat és tényleg ahogy te mondanád felboost-olt.
Most én is ott tartok hogy 19 éves vagyok a egészségügyet tanultam 4 évig.Az első évben még az volt bennem hogy gyógymasszőr szeretnék lenni és csak azért tűztem ki ezt magam elé mert sok pénz van belőle, és mikor megkérdezték az iskolában mik szeretnénk lenni nekem is mondanom kellett valamit így hát ezt szúrtam oda. Holott fogalmam se volt mit szeretnék igazán csinálni de próbáltam érdeklődni az eü iránt.
Spoiler: nem ment, egyes dolgok érdekesek voltak számomra de elhidegültem tőle több okból kifolyólag azt már nem írnám le hiszen hosszú.
Eközben az iskolában a 4 év alatt folyamatosan bullyngoltak nem mertem visszaszólni stb.
Eljött az érettségi, matekból fogalmam se volt mit kezdjek,megbuktam. Egész nyáron matektanárhoz jártam utána, nem sikerült az újabb érettségi sem, csalódott voltam nagyon, viszont belekezdtem a felnőtt ápolói képzésbe de már rég ki voltam égve (még eközben is végig bullyngolva voltam.)
Ebből kifolyólag mivel nem sikerült az érettségi kirúgtak az iskolából amit először rosszul fogtam fel, de aztán pozitivumként tekintettem rá hogy jó amugyis bullyngolva voltam, tanárok által is, osztálytársaim által is, legalább nem kell visszamennem a toxic közösségbe ahol mindig gyomorgörcsel ültem végig az egész napot.
Ugyanazt tűztem ki ezután magam elé mint te az egyetemes dologgal kapcsolatban, hogy jó semmi baj keresek munkát a következő érettségire hiszen már fizetős májusban. Elkezdtem egy munkahelyet az első probanapon kirúgtak mert nem voltam szimpatikus. Újabb törés volt ez nekem mert sikerélményt akartam. Most itt vagyok munka nélkül, érettségi nélkül. Nem találok munkát viszont közben szeretném magamat is megtalálni hogy mit is akarok csinálni hosszútávon és mi érdekel úgy igazán, viszont nehezebb mint gondoltam.
Viszont ha visszatekintek rengeteg dologban változtam a 4-5 év alatt a sok bántás ellenére.
Sosem mertem volna az introvertált személyiségemmel bepelenkázni egy felnőtt embert vagy akár megetetni vagy beszélni vele, de rá voltam kényszerülve ezért javított a szociális “készségeimen”.
És sorolhatnám a többit.
Tehát ennyi lett volna az én történetem is, és aki ezt elolvasta ne keseredjen el hiszen ahogy Attis mondta lesznek hullámvölgyek az életben de tenni kell érte sokat hogy termést hozzon a jövő.
Köszönöm hogy láthattam ezt a videót.
Szép napot ha valaki elolvasta, ne add fel!❤🎉
Az a jó ,hogy én már tudom mi leszek
#TaktikaiBoostKomment 🌞
Néha vissza szoktam gondolni, hogy pl. 4 éve mit tudtam és most mit tudok ahhoz képest.