2010-ben kezdtem egy másik városban egy középsuliban, koleszos lettem. Eltelt 1 hét. Minden szipi-szupi, jaj de izgi. Második héten a kolesz szobám ablakából kinézve pont ráláttam a messzetávolba a vasútra, ami hazafele vezetne. És hirtelen elöntött egy honvágy, ami éjszakára pánikrohammá vált. Sírtam, feszült voltam, mellkasom szorított, de ami a legrosszabb volt, mintha a válladom a kisördög ült volna. Vagy 3 tanár felkarolt, de úgy éreztem senki sem segíthet, anyámat hívogattam, nem tudtam megmagyarázni mi ez. Harmadik hétre hazamentem, és egy helyi suliba folytattam a tanulmányaimat. Két-három hónap kellett, mire teljesen felszabadult emberré váltam és minden újra csodaszép lett. 2012 nyarán újraindult az egész. Elfelejtettem, hogy megígértem a magyar tanárnőnek, hogy elmegyek a trianoni megemlékezésre. Előtte 15 percre jutott eszembe, biciklivel szaladtam az ünnepségre. És ott 2-3 lány láthatóan rajtam röhögtött, meg a rendőrök aki a rendezvényen voltak, lecsesztek, hogy nem jó, hogy oda akarok akarom letenni a biciklim, ahova akartam, így magam mellett szorítottam és a sírás kerülgetett. Mire hazaértem, megint elöjött minden. Innentől fogva nem tudtam kontrollálni. Egyik héten az volt a jó, ha suliba voltam, otthon volt szar, bárhol bármikor elkapott. Elkezdtem pszichológushoz járni, meditálni kezdtem, agykontroll, buddhizmus stb. És bevallom őszintén bármit próbáltam, mindig egy hétig tűnt csodásnak, aztán mindenben csalódtam, semmi nem használt, nem találtam a megoldást a problémámra. És magam körül mindenkit kikészítettem, mert vártam a segítséget másoktól. November végén egy hülye sorozatot nézve, amibe egy tinilány életét mutatták, nem emlékszem a nevére a sorozatnak, abban kérdezett rá a lány magának, hogy boldog-e? Kimentem a fürdőbe, belenéztem a tükörbe és ott elöntött az öngyilkosság gondolata, ezen a kérdésem gondolkodva. És ekkor eszembe jutott rá egy-két napra, hogy vagy van Isten, aki segíthet rajtam, akkor mutassa meg magát, vagy ha nincs, akkor tényleg nincs értelme az életnek. 2012 december 1-jén megtértem Istenhez, azóta is őt követem, azóta megváltozott az életem, nincs problémám ezzel már, szabad vagyok ezektől, boldog vagyok. Fősulit végeztem, férjhez mentem, nagyon jó munkahelyem van, és érkezik az első babám. Az életemnek ez a szakasza már csak egy rossz emlék. Ne adjátok fel, értékes az élet és igenis van kiút ebből a betegségből és más betegségekből is.
A legjobb az amikor ezt az egyik családtagod mondja neked mint pl.: nekem a bátyám .Csak az a baj, hogy nem fogja fel, hogy ezzel csak ront a helyzeten.
Annyira jó hogy végre van valaki aki beszél ezekről és komolyan veszi mert én is ilyen beteg vagyok már két éve és nekem is pontosan ilyen helyzetben jön elő ez a pánik
Szia ♥ Köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted. Én egy 20 éves egyetemista vagyok, ez volt az első évem az egyetemen és egy bulira se mentem el, annyira féltem, mert ugyanezek a pánikbetegség szerű tünetek lépnek fel, amint tudom, hogy valahova mennem kell, még ha az a kisbolt is. Az órákra járás is szenvedés, ezért is nem sikerült egy tárgyam... Egy ideje elkezdődött a folyamat bennem, hogy elengedtem a nem jó embereket az életemből és elkezdtem elfogadni, hogy ezzel a helyzettel nekem kell megküzdenem. A videód által elgondolkodtam, hogy lehet könnyebb lenne nekem is valamiféle gyógyszert használni, ezt még nem tudom, hogy alakul. Legyen szép napotok Kitti ♥
Szia Kitti! Köszönöm hogy megcsináltad és megnézhettük ezt a videót. Tisztellek érte hogy ilyen nyíltan felvállaltad és beszélsz a betegségedről. Több ilyen felfogású és jellemű ember kéne a világnak mint Te vagy. Sokkal jobb hely lenne. 😘
Minden elismerésem, hogy ilyen őszintén és egyenesen elmondtad☺️Bár nekem nem ez a problémám, de mindenképpen adott egy löketet, hogy minden helyzet megoldhatò és nem szégyen, ha valakinek van egy betegsége.
Szia Kitti! Köszönöm a videódat, számomra nagyon hasznos volt! 🙏😉 De jó hogy végre valaki nyíltan és őszintén beszél erről a témáról! 😊😘 Nagyon nagy grat! 👏
Nekem is volt már több pánikrohamom is életem során... Nagyon jó hogy beszélsz erről mert tényleg nagyon keveset beszélünk ilyen dolgokról pedig szükség van rá. Köszönöm ezt a videót Kitti❤️
Nagyon köszönöm ezt a videót. Sajnos sok mindenben magamra ismertem. Szorongás az emberektől, nem bírom úgy a tempót, rosszul érzem magam társaságban ez sajnos nekem is megvan. Meg ami rettenetesen gátolja az emberi kapcsolataim az a vonzó nőktől való félelem. Ez annak ellenére létezik, hogy volt már párkapcsolatom. Ami még rosszabb, hogy ez a félelem sajnos néha bunkósságot és meggondolatlan mondatokat hoz ki belőlem. Meg az hogy képtelen vagyok kilépni a konfortzónámból. Ez miatt nem nagyon vannak barátaim és nem tudok munkahelyet váltani, vagy csak szimplán kiállni magamért. Én sajnos nem voltam olyan szerencsés, mint te, hogy kaptál gyógyszert. A pszichológus 3 alkalom után közölte, hogy fogyak le és minden rendbe jön. A kineziológust meg inkább hagyjuk. Nekem kicsit vudu volt, amit csinált. Lehet én nem vagyok pánikbeteg, csak simán depressziós, de mindenképpen jó, hogy felhívtad az emberek figyelmét erre. Sajnos a mai emberekből hiányzik a tolerancia és az elfogadás. Igen valóban küzdünk azért, hogy ne szorongjunk. Jó hogy neked ott volt az anyukád. A legtöbbünk mellet senki sincs, aki segítene.
Nagyon sok jó dolgot mondtál, emiatt igazán hálás vagyok, hogy megcsináltad ezt a videót :) én is szedek gyógyszert, de úgy tekintek rá, mint segítségre és nem megoldásként. Mivel ahogy mondtad is, lelki eredetű, tehát ott keresem a probléma gyökerét és ha az meg lesz, akkor vagyunk kész ezzel a feladattal szerintem. A pszichológus (bár nekem sem vált be teljesen) nem csak az élet nagy dolgairól beszélget velünk, hanem technikákat tanít, hogyan kezeld a tüneteket stb. A diéta, mozgás, kineziológia stb bármi sokat segít sokaknak, így nem hiszem, hogy jó ötlet elbagatelizálni a hatásukat :) sőt sokak számára a megoldást is alternatív terápia jelenti vagy a sport, életmód váltás. Mindenesetre köszönöm, hogy beszéltél erről, nagyon fontos téma.
Annyira jó jött ez a videó. Több, mint egy éve szenvedek pánikbetegségben. Szinte minden videóban csak arról beszélnek, hogy így nyugodj meg, ezt csináld stb. De aki tényleg benne van és átéli ezeket, az tudja csak, hogy pontosan miről is beszélsz. Köszönöm!
Ez a videó nálam is betalált. Szintén ilyen betegségem van. Csak váratlan helyzetek messzibb utak ami nem is messze mert 80km semmi de mégis kizökkenni a megszokottból. Nagyon érdekesen elmesélted. Én köszönöm hogy meghallgathattam. Sok erőt és kitartást kivánok! 👍⚘
Szia Kitti! Nagyon örülök, hogy megosztottad a történeted és hogy sikerül/sikerült megküzdened a nehézségekkel. Azonosulni tudok veled és megkönnyebbülés hallani, hogy hasonló lélektani folyamatokon, szituációkon ("buligyilkos" stb.) ment/megy keresztül más is egészségügyi okból fakadóan, nem csak én. Nem is szeretem betegségnek hívni, mert az negatív töltetű, hanem inkább állapotnak. Szerencsére a magánéletben és a munkában is támogató közegre leltem. Tényleg nagyon fontos beszélni róla a hozzád közel állókkal, óriási megkönnyebbülést és szorongásmentességet tud hozni. Az értelmesebbek, illetve akik tényleg szeretnek megértik ezt az állapotot és ami vele jár, amilyen döntéseket hozol az életben emiatt. Aki pedig nem támogat, azzal nem is szabad tovább foglalkozni. Sok sikert kívánok a videózáshoz, az élethez és kitartást! :)
Szia! Tök jó volt ez a vidi, köszi! Nekem szerencsére nem ennyire dúrva, de abszolút átérzem amit mondasz. A legapróbb dolgoktól képes voltam pánikba esni pl. boltban vásárlás/fizetés, banki ügyintézés, hivatalba elmenni szóval érted... pulzusom 200-on, melegem van minden bajom van, aztán rájöttem, hogy az segít, ha tudatosan belekényszerítem magam ilyen helyzetekbe, mostmár van hogy könnyebb. De a telefonálással ugyan ez van! Ha nekem kell hívni valakit ha engem hívnak... kész pánik! Erre most az a munkám, hogy időpontot egyeztetek emberekkel napi szinten, még mindig vannak napok amikor nehéz, de egyre jobban tudom leküzdeni úgy érzem. :) Remélem neked is minden helyrejön és nekem is egyszer :)
A videó végén esküszöm már majdnem sírtam, de nyugi csak örömkönnyek vagy nem tudom, de jó, hogy végre valaki elmagyarázza és tudja azt, hogy ez milyen és átérzi. Köszönöm Kitti!!!
Annyira jó, hogy valaki ennyire őszintén beszél minden témáról. Ugyan én nem vagyok pánikbeteg, de az ismerősi körömben van és jó volt erről egy minőségi tartalmat nézni. A barátok közt óta követlek Kitti, és nagyon szeretem, amit csinálsz, csak így tovább! :)
Kedves Kitti! Talán már írtam neked többször is hogy szeretem az őszinteségedet! Köszönöm szépen a videót. Mondtál egy olyan mondatot, hogy bizonyos időszakban "nem voltál elég jó mások szemében". Ezen én is keresztül mentem és át is alakult a baráti kapcsolataim jó része. Ma már kevesebben vannak de komolyan számíthatok rájuk a való élet nehézségei között...., Puszi neked, és minden elismerésem az önmagadért való kiállásért és a benned lévő lelki erőért. 💖🥀 És én pont nem az az ember vagyok, aki az internet névtelensége mögé akarna bújni. Puszi Csepi Árpi
Nagyon jó hallani tőled hogy van kiút. Én személy szerint tű és vérfóbiával küzdök, ami esetemben azt jelenti, hogy orvosi környezetben, tűt vért ábrázoló kepektől jön elő de elég egy szó, vagy egy történet ami ezekkel kapcsolatos és elindul a pánik, kapkodom a levegőt, úgy érzem nem vagyok a testemben, szinte érzem a fájdalmat, amit az adott mesélt story tartalmaz (pl műtét) és abban a percben elájulok. Sokszor a saját barátaim sincsenek tekintettel rá. Hiába kérem őket hogy ejtsünk bizonyos témákat, láttak már elájulni is, de egyre csak a határokat feszegetik. Nehéz ezzel küzdenem hisz valljuk be nőként nem szerencsés ha rosszul vagy egy kis vértől vagy tűtől és létfontosságú hogy ezzel a tulajdonsággal fogadjanak el, valamint az egészségügy sem nagyon foglalkozik ezzel. Sokszor megkaptam én is, hogy csak hisztis, gyáva, gyenge vagyok, de hiszem, hogy az ilyen tartalmakkal érhetjük el hogy komolyan vegyék a hasonló problémákat/ betegségeket.❤️
Nagyon jó, hogy beszélsz erről a témáról! :) Én is szedtem antidepresszánst, azt hittem pánikbetegségen van, de a pszichiáter azt mondta, hogy szorongásos depresszió, nekem segített a gyógyszer, kicsit több mint egy fél évig szedtem, de azért kérlek számoljatok azzal is, hogy ez tényleg ilyen leszarom tablettaként érződik. Egy az, hogy én elég sokat híztam, ami egy női léleknek annyira nem segít sajnos, a másik pedig, hogy tényleg érdektelenné is tesz, nem éled át azokat a mélyéségeket/magasságokat amit egy stresszhelyzet/örömhelyzet okozna. Ez persze egy oldalról jó, mert nem érzed a pánik tüneteket, de közben meg kell azért egy egészséges stresszérzet, ami motivál, már csak arra is, hogy edzél. Én egy részről örültem abban az időszakban, mert elmúltak a tünetek, más részről viszont az, hogy híztam, nagyon lerombolta az önbizalmam. A Frontint semmiképp se szedjétek, ezzel egyetértek, az csak a tüneti kezelésre jó, de hosszú távon többet árt mint használ. Ne féljetek segítséget kérni pszichológustól/pszichiátertől. Kitartást mindenkinek, ne rettentsen el ez titeket és ne féljetek, segítséget kérni, erősek vagyunk!
Köszönöm, hogy beszéltél róla! Nekem tavaly volt egy kisebb műtétem (fibroadenoma), azután voltak nagyon gyakoriak ezek a pánikrohamok. Azóta szerencsére nem igazán fordul elő, de igyekszem odafigyelni, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, az sokat segít.
Kerültem, egyszerűen kerültem ezt a videót mióta felraktad! Féltem, hogy mit vált majd ki belőlem. De megnéztem, és azthiszem jól tettem, mert nekem is van pánikbetegségem, és majd biztos jönnek rá a "honnan tudhatnád te 12 évesen" reakciók, de onnan tudom hogy ezt örököltem! És már kétszer elájultam számomra (akkor) nehéz helyzetekben! Régebben azt hittem a vérrel van bajom, mert mindig akkor ájultam el mikor ilyesmi helyzet volt, de később derült ki hogy ezt örököltem, ahogy más is a családban. De milyen "jó" érzés volt hogy valaki végre kimondta az igazságot, és valamennyire tudtam hasonulni. Ja meg ez a mozis példa nagyon igaz, és tudom hogy még rengeteg ember szorong az ilyen helyzetekben, de én úgy érzem különösen. Konkrétan ha meg kell szólalnom az osztályban (akiket már évek óta ismerek) vagy szeretnék megszólalni hatezerszer meggondolom hogy jó ötlet-e, nem fogok-e hülyeséget mondani és sokszor megszólalok de közben bepánikolok és, és nemtudom mi történik. De ugyanez van rokonoknál is. Próbálok sokszor nem gondolni arra hogy megmerjem-e tenni de ha nem gondolok rá TUTI bepánikolok. Azért remélem ez később enyhülni fog és nem fogok ennyire szorongani. 😥🤷🏼♀️
Kitti, ez most jòkor jött. Èvek òta küzdök vele ès mindig is elhesegettem a gyògyszer hasznàlatànak a gondolatàt...de most ùgy èrzem van egy kis fèny az alagùt vègèn! Köszönöm
Köszönöm ezt a videót! Nekem az egyetem és egy rossz párkapcsolat alatt jött ki ez és sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, nem értettek meg a többiek. Az elején még én sem értettem mi ez, hiszen a pánikbetegségről más "elképzelésem" volt.Éppen ezért kellene erről a témáról sokkal többet beszélni, hogy többen tudjanak róla, megpróbálják megérteni azokat akik ezzel küzdenek, illetve azok akik szenvednek tudjanak a többiekről is. Mert ez nem valami divat hiszti.
Köszönöm szépen, hogy megcsináltad ezt a videót! Sajnos nekem a családom nem volt megértő, "mert csak hiszti", azonban ők is észrevették a gyógyszer pozitív hatását, mert mindamellett, hogy ritkábbak lettek a pánikrohamok, egy sokkal nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb embert kaptak vissza. Most már tudok biciklizni forgalmasabb utakon, és el merek menni tömegrendezvényekre is gond nélkül. 1,5 éve tünetmentes vagyok a gyógyszernek köszönhetően, ám csak magamra számíthatok, ha ilyen problémám van, és még jól le is intenek, hiszen "pszichiáterhez csak a bolondok járnak" ...újra, és újra megtenném, hiszen visszakaptam az életem. :)
Szia Kitti! Úristen mintha csak rólam meséltél volna. Én "hivatalosan" 2008-tól vagyok pánikbeteg, de fiatalabb koromban is voltak pánikos megnyilvánulásaim. A hirtelen meleget én se bírom. Ilyenkor arra gondolok hogy mi van ha infarktust kapok.... (nyilván tudom hogy ez nem tünete az infarktusnak), ilyenkor elkezd gyorsan verni a szívem, elkezdek izzadni mint egy ló, remegek. Én sajnos azóta mióta diagnosztizálták, folyamatosan gyógyszert szedek. Sertralinnal kezdtem a pályafutásom, amit egész sokáig nem tudtam lecserélni másra. Ezt követte az Escitalopram ami nagyon jó kis gyógyszer volt, csak aztán elkezdtem tőle hízni. Jelenleg Velaxint szedek, az is jó volt, viszont ettől mégjobban hízok mint az Escitalopramtól, és már úgy néz ki nem igazán tudja a pánikjaimat palástolni. Nekem a legtöbbször az egyedül utazás a mumus legyen az gyalog, vagy tömegközlekedéssel (jogsim nincs), és már görcsbe áll a gyomrom, ha el kell indulnom otthonról, fel kell üljek a buszra, vagy el kell jussak valahova ahol még nem jártam azelőtt. Pánikbetegként eléggé nehéz dolgom volt a sulival. 2008-2009-ben voltam általános iskola 8. osztályos. Akkor robbant be az életembe ez a dolog. A 8. végét magántanulóként töltöttem. Középsuliban nagyon sokszor hiányoztam, sokszor előfordult hogy az iskolában az osztályom előtt voltam rosszul. Emiatt az utolsó évekre kiközösítettek. Az egyetemi első pár évemben NAGYSZERŰEN éreztem magam, nagyon jót tett nekem a környezetváltozás, elkezdtem mellette dolgozni, minden tök szuper volt. Azonban egy idő után azon kaptam magam hogy megint pánikolok, annyira nem mint középiskolában, de pánikoltam. Vizsgázni rendszerint apukám vitt el autóval, hogy biztos hogy bejussak és levizsgázzak, annyira rettegtem az utazástól. Ma már friss diplomás vagyok, picit szorongok hogy mi lesz ezek után az életemmel, de bízom benne hogy minden rendben lesz.
Pedig ezt a videót pont az ilyen embereknek (is) kellene végig nézni. Ennek hatására hátha elgondolkodnának, és rájönnének, hogy valami nekik sem kerek az életben, hogy azzal próbálnak örömet szerezni maguknak, hogy másokat lenéznek. Úgy gondolom ez is egy betegség, amit lehetne kezelni, ha akarnának vele foglalkozni.
A szavaid mintha az enyémek lennének, iszonyatosan fontos amiről beszélsz. Nem csak nekünk akik benne vagyunk, hanem azoknak is akik mellettünk vannak (nekik is megkell érteniük mi történik velünk), órákig tudnék róla beszélni... Annyira szeretem, hogy amellett, hogy vicces videók gyártasz, értéket is teremtesz és fontos dolgokról beszél 💙 KÖSZÖNÖM (szerintem mindannyiunk nevében)!!!! 😍
Ugyanez vagyok Kitty, UGYANEZ. Én is félek a hányástól, a helyzetektől ahol nem tudok irányítani, pl repüléstől is rettegek. És én is színjátszóztam, színjátszózom is néha. Bakker.... Jó tudni azért, hogy nem vagyunk egyedül. Ja és tatabányai vagyok én is. Már nem ott élek, de mindig visszatérek persze :) Én személy szerint tudnám ajánlani neked a jógát és a meditációt, nekem nagyon sokat segített ez a páros (főleg a meditáció) mert ott koncentrálnod kell, hogy ne gondolj semmire. Van kontroll, nyugalmat és erőt ad. Sok sikert és kitartást neked! Nem vagy egyedül! És tudd, ha bármi baj lenne, én biztos odamennék hozzád (vagy bárkihez aki épp rosszul van) és segítenék! Akár azzal is csak hogy jelen vagyok, vagy ha elküldessz, mert egyedül akarsz lenni az is oké. Én figyelek, segítek, mert tudom milyen. 🙏💚🕊️
Szia Kitti! Nekem nincs ilyen problémám, de nagyon örülök hogy beszéltél erről a betegségről/problémáról, mert így "nyitottabb szemmel" látom a világot. És akár könnyebbem meg tudok majd érteni a videóban említett szituáciokat! Köszönöm hogy ilyen őszinte vagy, csak így tovább ❤
Annyira örülök, hogy ez a téma is feljött, mivel nekem is emetofóbiám van. Nagyon sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel, és hogy ez nem normális, hogy ennyire féljek valamitől, amitől ilyen szinten nem kéne, de most hogy már tudok róla, így is nagyon kevés emberről tudok, aki ezzel küzd. Úgyhogy köszi!❤
Kitti, pontosan ezek a tüneteim, nagyon jó, hogy erről ilyen nyíltan beszélsz. Egy selejtes embernek éreztem magam. Így sokkal könnyebb. Nagyogyon felnézek rád 🥰 a videóidat azért néztem, hogy pont, hogy a halálfélelmem elűzzem
Kitti nagyon örülök, hogy megosztottad ezt a videót, és nagyon jó volt hallgatni, hogy kicsit filozófiálgattál. Hallgatnék tőled még ilyen videókat, csak így tovább ☺️❤️
Nekem is van/volt ilyen. SBO-t is megjártam párszor, nekem szívritmuszavarral és legszomjjal valamint megmagyarázhatatlan halálfelelemmel járt mindig. Úgy éreztem h meg fogok halni. Az orvosok se segítettek, a kórházban is bunkók voltak. Nekem segített a sport és a pszichológus, de nagyon hosszú út volt és kellett hozzá egy lakóhely és munkahely váltás :)
Imádtam a videódat, nyilván nem csak ezt, de ezt főképp, mivel arról a témáról beszélsz, ami engem is nagyon érint. Te tényleg sokmindent tudsz róla, elismerésem. De olyan jó, hogy ennyire jó humorod van, irtó jó fej csaj vagy. Így tovább 😊🤗
Jaj, Kitti ♥️ olyan bátor vagy, hogy megosztottad ezt a történetet is! Nagyon szeretem, hogy megnyílsz és olyan természetesen mesélsz rizikós témákról, mintha a barátaidnak mondanád el a sztorit. Már a sokadik videód, amiben magamra ismertem, és bátorító, hogy (ebben sem) nem vagyok egyedül ezekkel a dolgokkal. :)
Szia Kitti! Nekem is sajnos nagyon durván emetofóbiám van és renetegek hülyének néznek miatta. Imádom, amikor azzal viccelődnek, hogy rosszul vannak és akkor elkezdenek hányást immitálni, mert szerintük vicces, de abba nem gondolnak bele, hogy nálam ez milyen pánikrohamot vált ki. A másik kedvencem, hogy állandóan azt mondják, hogy ez csak egy hülyeség. Pár családtagom folyton azzal jön, hogy csak bebeszélem magamnak és, hogy semmi bajom nincs. Mindenki azt hiszi, hogy ez kontrollálható, pedig egyáltalán nem. Ha valaki mondja, hogy rosszul van, hányingere van, már akkor olyan pánikrohamot kapok, hogy nekem is hányingerem lesz és elkezedek zihálni, gyomorgörcsöm lesz stb. Még akkor is, ha az illető nem is előttem hányna csak magától a tudattól, hogy ő rosszul van. Hála Istennek, még nem történt olyan, hogy végig kellett volna néznem, de ebben az esetben nem is tudom elképzelni, hogy mit csinálnék, szerintem elájulnék. Emiatt házibulikba se merek menni, mert annak mindig tudjuk, hogy ez a vége és sajnos az egész életemet behálózza ez a pánikbetegség. Nem tudom mivel lehetne ezen segíteni, mert én is nagyon tanácstalan vagyok és elegem van ebből az egészből. Akik hasonló cipőben járnak, azoknak kitartást, és remélem valahogy le tudjuk küzdeni mindannyian!❤
Szia. Nekem 5 éve jött elő a pánikbetegsegem. Nagyon hasonló mint neked. 2 évig szenvedtem pszichológus meditáció egyebekkel es aztán mar csak a gyógyszer segített. Terhesen letettem, de szülés után sajnos visszajott azota szedem. Igy is előfordul néha egy egy roham de mar tudom kezelni. Nagyon jo volt meghallhatni más szemszögéből. Köszönöm ☺️
Sziasztok! Gondoltam én is leírom ide a saját történetem. Minden 2021 júniusában kezdődött mikor befejeztem a középiskolát és munkát kellet keresnem. De nagyon nem akartam dolgozni főleg nyáron ezért jelentkeztem egy rendőrjárőr képzésre ami szeptemberben indult. Így megmaradt a nyaram amiről nagyon szép emlékeim maradtak meg. Aztán szeptemberben koleszos lettem de egyszerűen nem bírtam hiányzott a családom és megszokott életritmusom. 3 nap után hazaköltöztem. Akkor mondta édesapám , hogy most már tényleg munkát kell , hogy találjak. El is mentem dolgozni egy gyárba itt a városunkban. De ott sem éreztem jól magam zavart , hogy korán kellett kelni , zavart , hogy idős munkatársaim voltak és monoton volt a munka. Székrekedésem is alakult ki ez miatt amikre kezdetben hashajtókat szedtem , hogy megszűntessem a tüneteket. Lassan november elejére viszont már kezdtem megszokni mindent elmúlt a székrekedésem is és szívesebben jártam be dolgozni. Sajnos aztán több okból kifolyólag el költöztem itthonról az egyik lakásunkba ahol újra előjöttek a problémák csak még erősebben magányos voltam üresnek éreztem magam féltem a holnaptól. Hiányzott a családom esténként pedig csak aludni jártam haza mert munka után mentem edzeni és utána a szüleimhez és csak aludni haza. Így telt el 1 hónap mikor már látták rajtam otthon , hogy rosszul vagyok sokat sírok 20 éves férfi létemre. Sokat mondtam , hogy hiányzik a suli a barátaim az , hogy nem kellet féljek a holnaptól. Egyszerűen nem tudtam el engedni a múltat folyton a múltab éltem és siránkoztam a jövőtől meg féltem. Dec 15 én betelt a pohár végleg megtörtem felmondtam a munkahelyemen és hazaköltöztem azóta van mentális székrekedésem. Ez most úgy fog hangzani mintha bolond lennék de így van. Mikor érzed , hogy elkell menned wc re de egyszerűen nem tudsz megfelelően el lazulni így sose tudsz megkönnyebbülni teljesen. sajnos mai napig ez van eleinte azt hittem szervi probléma de minden azt igazolta , hogy nem a beleimmel van a baj hanem az idegrendszeremmel. Sajnos még egy lapáttal az is rátesz erre a szorongásra félelemre attól , hogy nem tudok nagy wc ni. 2017 óta edzek és nagyon is érdekel , hogy hogyan nézek sajnos az elmúlt 4 hónapban sok izmot vesztettem ez miatt , mert folyton fáj a hasam feszül és ezért nem is eszek annyit. De akkor is küzdök ellene nap mint nap nem adom fel sem az edzést sem a harcot. 1 hete járok pszcihológushoz. Aki azt mondta ez egy könnyebb eset nem igényel gyógyszeres kezelést. De úgy érzem elfáradtam már , hogy folyamatosan el akarjam terelni a gondolataimat ezért úgy döntöttem , hogy adok esélyt a gyógyszereknek , hogy végre ki tudják kapcsolni bennem a szorongást és a félelmet. És akkor megszűnnek a panaszaim remélem. Ez jól esett , hogy le írhattam.
Szia Kitti! Egyszerűen ugyanazokat a dolgokat mondtad el, amik bennem is megfogalmazódtak a betegségem során. Én 2012 óta küzdök ezzel, nagyon sokat javult az állapotom a gyógyszerek segítségével, de tényleg sokszor falakba ütközik az ember.😒 Ha valaki legközelebb azt mondja Nekem, hogy ez csak hiszti, az orra alá dugom ezt a videót!!🤗 Megkönnyebbülés, hogy más is így látja a dolgokat, és az ember néha kap visszaigazolást, hogy igen igaza van. Köszönöm ezt a videót! Nekem nagyon sokat jelent!!! 😊
Szia! Nagyon köszönöm ezt a videót!! 4 éve van ez a betegségem. Nyugtatót nem szedek, de kedély javítót igen. Kipróbáltam én is a természetes gyógymódokat, végül mégis faxiprol lett belőle. Egyszer abbahagytam félévre, viszont gyorsan visszazuhantam és mélyebbre. Már nem görcsölök azon, hogy szednem kell a gyógyszert. Ezáltal újra tudok buszozni, dolgozni, enni, aludni és nevetni. :)
En adok tippet, hätha segiteni tudok vele... en mär kifele jövök belöle remelem , häla a hooponopo nak, ahogy elkezdek- nek pänikolni, magamba megprobälom käntälni ezt , valahogy beindul a testem töle, de tenyleg nagyon nehez! A meditäcio semmit nem er nälam, holott rendszeresen vegzem! Sok sikert mindenkinek!
Kedves Kitti! Köszönöm a videódat! Én is pánikbeteg vagyok egy ideje és semmi nem segít vannak jobb és rosszabb napok viszont rettegtem gyógyszert szedni..Te viszont meggyőztèl!! Igenis elmegyek és igenis beszedem ha kell! Köszönettel egy 22 éves anyuka!
Orvosnál még nem voltam vele, de valószínű, hogy nekem is van valamiféle pánikbetegségem. Csak vonattal tudok utazni, mert a vonaton van WC, illetve autóval, mert akkor gond nélkül meg lehet állni. Ugyanis hiába nem kell mondjuk WC-re mennem, de egyszercsak tudatosul bennem, hogy közel s távol nincs WC, akkor bepánikolok, és hasmenés-szerű tüneteim lesznek. Ezt még fokozza, ha reggel korán kell kelnem és így utazni, és ha időre kell menni. Busszal-metróval-villamossal akkor tudok utazni 10-15 megállót, ha tudom, hogy legalább 2-3 megállónál van nyilvános WC, pláza, étterem, benzinkút vagy valami... Távolsági busz felejtős... Ja, és mindig hordok magamnál aprót, hogy ha fizetni kell a WC-használatért, akkor ez se legyen akadály... Ha ismeretlen az útvonal, amit meg kell tennem, akkor sokszor már előre pánikolok, mert ugye nem tudom, hogy lesz-e WC valahol az útvonalon... Fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött ez nálam, de amióta dolgozni járok (2012 óta), azóta talán többször jött ez elő... És végig az jár a fejemben, hogy oké, hogy ez egy emberi szükséglet, hogy WC-re kell menni, de ugye mi van, ha nem jutok el időben és megszégyenülök idegenek előtt, mert nem tudom tartani... Ez ilyen óvodásan hangzik, de bennem valami iszonyú pánik van ilyenkor... Néha bevált az, hogy olyan zenét hallgattam, amit előtte itthon nyugodt állapotban, és próbáltam utazás közben ezt hallgatva elképzelni azt a nyugodt állapotot, de ez se működött minden esetben... Az ismerőseim nagy része pedig erre úgy reagál - mivel leginkább reggel történnek velem ilyenek és 31 éves, házas ember vagyok -, hogy "juuuj, biztos terhes vagy, nyugi :)".... Miközben nagyon nem, de már félek megemlíteni a dolgot, mert nagyon sokan csak legyintenek rá... Ez meg fokozza a pánikot, mert nem értik, hogy tényleg bajom van, nem csak hisztizem vagy terhes vagyok... (bocsi, különálló hozzászólás akart lenni először, de véletlenül valakinek a megjegyzésére "válaszoltam"...onnan töröltem már...)
Köszi Kitti ezt a videót, jó látni a kommentek között is, hogy tényleg nem vagyunk egyedül ezzel a problémával és ezzel talán erőt tudunk adni egymásnak 🙏
Én is ezzel küzdök már 4 éve. Bár én tudom mi váltja ki ezeket, de azok miatt nem tudok mit tenni. Amikor a legmélyebben vagyok akkor is akár sírva is azt mondom hogy kibírom. Nekem a tüneteim : hányinger /hányás, hasmenés, nagyon magas pulzus (140es),remegés, sírás. Legyünk kitartóak és maradjunk pozitívak 🙂❤️
Szia Kitti!/ Sziasztok! Nekem is vannak ilyen, ehez hasonló gondjaim. Eddig azt hittem csak egy nagyon erős izgalomnak tudhatom be.(mindenki azt állítja hogy csak izgulok). De most eljutottam oda , el kéne gondolkodnom azon hogy nem e vagyok Pánik beteg. Most utána fogok keresni, és nézni mik lehetnek még a jelei. Köszönöm Kitti hogy most ezt a videót megcsináltad❤️❤️ Nagyon jó videós vagy❤️ Te vagy a példaképem❤️
Csak sajnos nekem muszáj sokszor elfolytanom, mert nem látok kiutat. Most 8.-ba megyek, már csak ez az egy év, és nagyon várom, hogy tiszta lappal kezdhessek. Síró görcs kerülgetett most is, gombóc van a torkomban. Kitti nagyon köszönöm, hogy beszéltél erről!!! ♥♥✨ (Habár nekem nincs bánikbetegségem)
Detto. Én is nyolcadikba megyek, és én is tiszta lappal szeretnék kezdeni, de nem tudom hogy képes leszek e rá. Elêgé önbizalomhiányos vagyok és nem szeretnék emiatt sírni. (Nem vagyok pánikbeteg csak hajlamos vagyok felesleges dolgokon szorongani)
Nyugi, jobb lesz! Én is nagyon zárkózott, visszahúzódó vagyok. Általánosban valamiért nem tudtam beilleszkedni, nem volt túl jó az a 8 év. Ballagáson a fiúkat leszámítva talán egyedül én nem sírtam. Ennek ellenére rettegtem a középsulitól, az új emberektől. De szerencsére megtaláltam a társaságom. Talán az volt életem legjobb 4 éve. Azóta sok idő eltelt, dolgozom és még mindig félek, ha akár a munka miatt, akár barátok által új embereket ismerek meg, de szerencsére mindig megtalálom azokat, akikkel jól kijövök. 😉
@@Zsuzsi87 nekem meg az a baj, hogy annyira összetartó az osztályközösség, hogy félek hogy ez megváltozik, ha szétszéledünk. És mi van ha a gimiben nem lesznek barátaim? Nálam ez a fekete leves😣
Szia Köszi Kitti :) Nekem is van sajnos pánikvetegségem... De szerencsére van egy szuper HOMEOPATIÁS Bogyóm, amit ha bedobok 10perc múlva "kiűzi"a negatív gondolatokat és pikk pakk jobban leszek. Ez húzott ki másodszorra a 💩-ból 🥰
@@sziklaszilard8413 NE írj ilyeneket mert 1, senki nem kiváncsi az ilyen véleményekre 2,lehet hogy egy 8-9 éves kislánynak írsz ilyeneket. 3, Rohadtul idegesít, szerintem nem csak engem hogy ilyeneket írsz, és ez undorító.
@@lovestruckplonkaz ilyen iditókkal nem érdemes törődni.. szerinte a pánikbetegségen a dugás segít, szerintem meg neki az segítene ha a fejét dugná a földbe mondjuk... le merem fogadni szegényke még szűz, az sem tudja mi hova való. de már osztja a "szexuális tanácsokat"... :)
Kedves Kitti átérzem a helyzetet, én is pánik beteg vagyok, én most jelenleg magne b6-ot szedek és napi egyszer valeriana relax ami bevált nekem tavaly egy asztmás roham után kezdődött, idén viszont a maszkozás miatt jött elő nagyon durván de most jobban vagyok amióta ezt szedem. Példaként tekintek rád❤️
Szia Kitti! Remélem, hogy elolvasod ezt a kommentet! ❤️ Örülök, hogy ilyen őszintén beszélsz a betegségeidről! Eddig mindig erőt adtál és adsz is nekem... Nagyon nehéz helyzetben vagyok... 21 vagyok nálam is nemrég derült ki PCOS egy magán orvosnál.. Lehet inzulin rezisztens is vagyok ... Most jött ki rajtam valami allergia nem tudom mitől... Munkanélküli vagyok és hiába jelentkezek sehova nem vesznek fel... Ez által orvoshoz sem tudok menni... Rendszertelenül eszek, össze vissza alszok... kezdek nagyon bezárkózni, nagymamám nagyon beteg... Anyukám stresszel... Apukám nem törődik velünk... Félek hogy tönkremegy a párkapcsolatom a folytonos bajaim meg panaszkodásom miatt... Lassan mindentől félek, DE minden nap próbálok valamiből erőt meríteni ... Köszönöm, hogy leirhattam és köszönöm a videódat! ❤️❤️❤️
Remélem minden rendbe fog jönni. Hihetetlen hogy így is képes vagy erőt meríteni nap mint nap. Hidd el majd valamilyen úton módon kárpótolni fog az élet. Addig is kitartást. ❤️
Az élet minden lélekre csak akkora terhet rak, amennyit még pont el tud bírni, hogy azt leküzdve tovább fejlődhessen. Ez azt jelenti, hogy te a nagyon erős lelkek közé tartozol! Kitartást az élet időve tényleg kárpótol, tapasztaltam!!
Nekem is volt ilyen problemam. 13 eves voltam, es ez azon a nyaron jott elo, mielott 7.be mentem. Rengeteget szenvedtem, elmentunk nyaralni ‘hatha eltereli a figyelmemet’ de borzaszto volt, este sirtam, es rosszul ereztem magam. Osszevesztem az akkori legjobb baratnommel es konyorogtem neki, hogy bekuljunk ki mert ra volt szuksegem akkor (meg persze az anyukamra). Amikor elkezdodott az iskola, nagyon feltem. Az osztalyfonoknek elmeseltuk anyaval azt hiszem a masodik nap reggelen hogy mi tortent/tortenik velem es megertette. Ja es kozben kb minden heten a haziorvosnal jartam, hetfonkent nem mentem iskolaba es ilyesmik tortentek. De szerencsere korulottem a felnottek megertettek, hogy gondom van es ‘megengedtek’ hogy ne jarjak suliba, hazamehessek barmikor ha ramjon a panik, meg ilyenek. Oktoberben es novemberben korhazban is voltam, eloszor egy teljes hetig, utana harom napig. Mindenfele vizsgalatot elvegeztek rajtam (beleertve tukrozest is). Semmi haszna nem lett termeszetesen. Anya elvitt kineziologushoz, jartam pszichologusnal, de azok sem javitottak a helyzetemet. Folyton sirtam, eletem eddigi legnagyobb melypontja volt, folyton azt kerdeztem anyatol, hogy ‘lesz meg valaha normalis eletem?’ Kovetkezo ev elejen minden jobbra fordult. Elkezdtek elmulni a panikrohamok, nem voltam mar allandoan rosszul, elkezdtem ujra elvezni az eletet. Most mar lassan 3 ev eltelt, es utolag visszanezve kicsit halas is vagyok ennek a korszaknak. Rengeteg mindenben megvaltoztatott pozitiv iranyba es buszke vagyok magamra, hogy 13 evesen mindezt kibirtam, szerintem eleg erosnek kellett lennem hozza. Ha valaki ezt elolvasta annak nagyon koszonom🥰 ez volt az en tortenetem.
Véletlenül kattintom rá. Egy esküvői anya - lánya videót kerestem. De örülök hogy ide kattintottam. Szeretlek Kitti! Ami ilyenkor jó, figyelj a légzésre, telefonálj, magneb6, nézz Kitti videóit! 💖🥺
Annyira jó hogy erről beszélsz, nekem gimibe volt ilyen pánik, hogy mitől alakult ki nem tudom, de egyrészt borzasztóan félek a hányástól és sokszor már enni se mertem miatta mert attól féltem megtörténik, állandóan ezen pánikoltam, nem aludtam, kimerültek stb és nagyon le is fogytam. Sokszor levert a víz, ájulás közeli állapotba kerültem én is, vért a szívem nagyon..
Szia Kitti. Bár már régi téma, de nekem is mentális problémám van. 13. éve küzdök generalizált szociális szorongással. Ezer pszihiáternél megfordultam, a legtöbb pszihiátriában alkalmazott gyógyszert szedtem. Nekem nem is feltétlenül pánik, hanem egy állandósult szorongás érzésem van, szinte minden nap, főleg a délutáni órákban. Nehezen mozdulok ki, ha már megtettem, akkor kicsit jobb, de olyan lelkes és önfeledt rég nem voltam. Jelenleg autogén tréninget tanulok, nem hittem benne, de segít. Azt gondolom, hogy ezeken a betegségeken csak az ember saját maga tud segíteni. Rengeteg munkával, nagyon rögös út, egyszerűen lassan szembe kell nézni a legdurvább félelmeiddel. Ez rettenetesen ijesztő, de muszáj. Most fokról fokra ezt csinálom, segít. Pánikrohamom 4-szer volt, brutális. Minden tiszteletem azoké, akik ezekkel együtt tudnak tanulni, dolgozni, egyáltalán létezni. Bulizni nem járok mert 2 óra után úgy lefáraszt, hogy hihetetlen. Nagyon sokat segít a férjem, és a szüleim. Mindenkinek egészséget kívánok.
Nekem is volt hasonló életem folyamán kB. 3-4szer az utolsó a legdurvább, halálfélelem, légszomj, torokgombóc, stb... (lehet hogy más volt, nemtudom) nem szóltam senkinek, nem mentem sehova.Akkoriban túlhajszoltam magam kissé,és másoknak is megakartam felelni, aztán átgondoltam a dolgokat és rájöttem:lazábban kell felfogni a dolgokat, néha le kell szarni mindent, és mindenki érezze jól magát mindíg! 😀
Kitti ebben a témában nem tudok nagyon beszélni vagy hozzászólni de azt tudom, hogy mennyire büszke vagyok rád mert beszélsz olyan témákról, amikről elég sokan sajnos nem és ezzel rengeteg embernek segítesz. A leghihetetlenebb az, hogy sajnos ilyen sok betegséggel is milyen erős és belevaló csajszi vagy. Még egyszer nagyon büszke vagyok rád, hogy beszélsz és segítesz.😊😗
Ên sokáig a kutyát is úgy vittem le, hogy fogtam a falat közben, ès nem mertem messze menni mert ájulás fêlelmem volt.. Na jo van is mêg, de már azèrt sètálni merek egyedül nem csak mással. Nekem is ilyen szèdülês, ájulás èrzet, magas pulzus, fejfájás, meg nèha mintha igy hirtelen kirántanák a talajt ès megingok. Jo volt leirni most 😃
Annyira jó hallani, hogy nem vagyok egyedül. Egyetem alatt mindenkinek én voltam a party gyilkos, aki nem tudja magát lazán jól érezni és még millió ilyen példám van. Pszichoterápiára járok, de lehet hogy más irány is kéne. Köszönöm szépen ezt a videót!
Szia olvasom itt a komenteket es arra lettem figyelmes én is pánik beteg vagyok en is es en is....es igy tovabb.. Én nem vagyok pánikbeteg szerencsére de volt lehetőségem ismerni egyet es azt láttam hogy sokan piszkálták es nem ertettem miert látszott rajta hogy nem viccel ss komolyan rosszul erzi magat, en nem iteltem el, mellete voltam, de sajmos sok mindent nem tudtam sekiteni neki. Soha nem gondoltam hogy ilyen alaptomos egy betegsék, nem tud ilyenkor mit tenni az ember. Nagyon szepen koszonom hogy elmondat eszeket pl: nekem aki eről semmit se tudott! Sok mindent megtanultam ebből!😮😔😔😔👍 te, ti es itt mindenki aki evel együtt kel éljen, nem vagytok se hülyék se rossz emberek egyszerűen csak betekek vagytok amit el kell nektek es mindeninek fogadni hogy sajnos ez van! Nem itélkeszni feletetek, se magadok felet! Megkell talalni a köszép utat mi nektek a legjobb. Es a többivel nem foglalkozni. En felneszek rátok mert ti élitek meg ezeket nap mint nap! Ki tartást kívánok mindeninek!!!
Olyan szintű függőséget okozott nálam a frontin, hogy miután letettem epilepsziás roham jött ki rajtam, stroke szerű tünetek, majd az 5. hónapban elég durva hallucinációk, majdnem meghaltam a következményei miatt. Kórházban sokkal nagyobb mennyiséggel szedették velem. Most újra függőként kínlódom. Eddig még depresszióm se volt, most van. Kitti, te meg ilyet ne mondj olyat, hogy a cukros víz károsabb mikor ez a gyógyszer addiktívabb mint a heroin, keress rá. Testi károsodást okoz. Az időseknél demenciát. Sok ember elfelejti a saját esküvőjét is. Rengeteg orvos harcol az ellen, hogy betiltsák végre ezeket a szereket. Nagyon felhúzott ez a videó.
Végre valaki leírja a frankót. Velem ugyanez történt! Le is írtam a történetem. Végtelenül csalódott vagyok, hogy ilyen videó napvilágot látott. Igaz, hogy durvább, mint a heroin! Nehezebb lejönni róla.
Lady Gaga ugyanerről beszélt. Ő is egy komoly betegségben szenved és mondta, hogy nagyon sok sztereotípia van a gyógyszerek szedése körül de neki is segítettek és nem kell tőle annyira félni, mint ahogy az a köztudatban van. Köszi a videót, sokat tanultam belőle. :) Örülök, hogy beszélsz erről.
Szia Kitti! Ahogy régebben a terhességtől való félelmemet is te enyhítetted, úgy most ettől a gyógyszertől való félelmemet is. 15 éves leszek 1 hónap múlva, nagyjából 1 éve van jelen az életembe a pánik, de ahogy te említetted gyerekkoromba is voltak már jelei, de 7. osztályos koromban sok barátomat elvesztettem egyszerre, ez borzalmasan megviselt, szóval utána nyáron szépen előbújtak ezek a rohamok. Nagyon régóta könyörgök a szüleimnek, hogy vigyenek pszichologushoz, de nem értem még el nagy eredményt, ráadásul a családomba mindenki ódzkodik a gyógyszertől, azt gondoljak függő lehetek tőle és ha csak kiejtem a számon, hogy "gyógyszer" egyből jönnek, hogy nem kell az, az nem jó, agyban kell megoldani. És én is úgy hittem/hiszem hogy valahogy agyban kell megtalálnom a megoldást, de úgyérzem talán még sem lesz akkora gáz, ha esetleg kell szednem rá gyógyszert is. De a szüleim egyelőre semmit sem tesznek, úgyhogy nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet, nem tudom mit tehetnék, de elhatároztam magamban, hogy még az ilyen kilátástalan és bizonytalan helyzetben sem fogom feladni soha. Már elhajtottam sok embert az életemből akik rossz hatással voltak a hangulatomra és igen, fáj az elvesztésük, de utána jobb lesz. Nem rég szakadtam ki egy olyan baráti társaságból ami régen szuper volt, de azóta megromlott és csak egymás idejét raboltuk a gyerekes vitákkal. Semelyikunkre nézve sem volt egészséges. Amikor kiléptem a csoportból rettentő szabadnak éreztem magam. Szóval ha valakinek olyan emberek vannak az életében akik őt lehúzzák, akkor ne hagyd elveszni az idődet, ne várj a csodára, lépj. Mert utána sokkal jobb is lehet. Miért fogadnád el a rossz helyzetet, ha lehet jobb is? Mindenki aki ezzel küzd, kérlek maradjatok erősek. Nagyon-nagyon nehéz időnként, szinte pokolian, de akkor sem szabad feladni. Fogalmam sincs a ytn van-e chatelő felület vagy bármi, de aki beszélgetni akarna, mert nincs más akinek elmondhatná nyugodtan kereshet engem is és én meg fogom hallgatni. Ne adjátok fel, együtt szétrúgjuk a pánik seggét ❤
Kedves Kitti! Nem vagyok egy kommentelgetős típus, de csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm, minden hasonló helyzetben lévő ember nevében is. Néha borzasztóan nehéz ezzel a betegséggel együtt élni, vagy inkább ennek ellenére, hisz az ember ugyanúgy el akarja végezni a feladatait mint mások. Az én történetem és a betegségem nagyon hasonló a tiédhez. Én is évek óta hol jobban, hol rosszabbul vagyok, mindent is kipróbáltam már amit lehetett, szedtem gyógyszert is. Most épp itthon vagyok a kisfiammal, aki egyébként az én napi adag boldogsághormonom, hisz egy csoda vele minden nap. Remélem egyszer én is fogom tudni olyan magabiztossággal felvállalni ezt az egészet mint ahogy Te tetted most meg! Sok erőt kívánok Neked és szuper, hogy itt vagy! 😊
Nekem is volt/van ilyesmi pánikszerűségem. Tudom is nagyjából miért alakult ki. Hasonló reakciókat is kaptam, mint amiket itt többen említettek már ezzel kapcsolatban, sok ember nem tud mit kezdeni vele. Az apám is ilyen volt, hiába mondtam neki sokáig hogy rosszul vagyok hónapok óta, ő mindig csak legyintett rá, sosem vette komolyan. Inkább úgy éreztem hogy bosszantotta is a téma, hogy hagyjam a hülyeségeimmel már békén őt. Szóval igazából sosem segített ebben. Amikor mondtam neki hosszabb idő után, hogy elmegyek ezzel orvoshoz. Akkor is teljesen hülyének lettem nézve, hogy minek megyek bármivel is orvoshoz, amikor semmi bajom. Én megértem őt is, mert eléggé földhöz ragadt ember, ha valakinek vannak lelki vagy akármilyen bajai, ő azzal nem tud mit kezdeni. Oldjam meg szótlanul magamban. Aztán persze meglepődött de igazából nem firtattuk a dolgot, hogy végül az orvosi vizsgálat nálam is kimutatott szervi betegséget. (ami összefüggésben lehet a pszichés dolgaimmal is) Nem igazán dörgöltem az orra alá, hogy "nah ugye én megmondtam, hogy vmi nem oké". Ennek sem lett volna nála semmi haszna, nem látta volna be hogy ő bármiben hibázik, vagy bármit is rosszul lát. Kaptam én is gyógyszereket, de a pánikbetegségem nem lett sem diagnosztizálva sem megoldva. Viszont a lényeg, hogy valószínűleg ez nálam sosem volt olyan durva, mert én magamtól kimásztam belőle valahogy. Most is előjön sokszor, de lényegében nekem elég banális dolog segített. Méghozzá miután többször rám tört a rosszullét és extra pánik, és rettegtem hogy elájulok, meghalok akármi.... Rájöttem a 15. alkalom után, hogy igazából sosem történik semmi.... Sosem ájulok el, sosem esek el, sosem halok bele... és elkezdtem ezeket a "rohamokat" vagy nevezzük bárminek rosszulléteket úgy kezelni, hogy csak vártam hogy vége legyen és többé nem pánikoltam rá erősen, mert túl sokszor előfordult már. Aztán szépen lassan megtanultam együtt élni minden tünetemmel és problémámmal és most vagy a gyógyszerek hatása vagy úgy minden együtt, de minden elkezdett kevésbé zavarni. Szóval szép lassan helyreáll minden mint előtte volt. :) Szóval mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert komolyabb ágynak esések nélkül megúsztam. De az a durva, hogy már csak ahogy beszéltél róla és hallgattam ezt a videót abba kellett hagynom egy ponton, mert éreztem hogy simán rám tud jönni a rosszullét már csak a témától is....
Imádom, hogy két perce sincs fent a 26 perces videó, és mindeki írja, hogy jó lett a vidi🤦♀️🤷♀️🤨 Szerk.: tényleg nagyon jó vidi lett, és átérzem, mert nekem emetofóbiám van, illetve tériszonyom és klausztrofóbiám. Nagyon jók a videóid. Csak így tovább💖💖💖💖
2010-ben kezdtem egy másik városban egy középsuliban, koleszos lettem. Eltelt 1 hét. Minden szipi-szupi, jaj de izgi. Második héten a kolesz szobám ablakából kinézve pont ráláttam a messzetávolba a vasútra, ami hazafele vezetne. És hirtelen elöntött egy honvágy, ami éjszakára pánikrohammá vált. Sírtam, feszült voltam, mellkasom szorított, de ami a legrosszabb volt, mintha a válladom a kisördög ült volna. Vagy 3 tanár felkarolt, de úgy éreztem senki sem segíthet, anyámat hívogattam, nem tudtam megmagyarázni mi ez. Harmadik hétre hazamentem, és egy helyi suliba folytattam a tanulmányaimat. Két-három hónap kellett, mire teljesen felszabadult emberré váltam és minden újra csodaszép lett. 2012 nyarán újraindult az egész. Elfelejtettem, hogy megígértem a magyar tanárnőnek, hogy elmegyek a trianoni megemlékezésre. Előtte 15 percre jutott eszembe, biciklivel szaladtam az ünnepségre. És ott 2-3 lány láthatóan rajtam röhögtött, meg a rendőrök aki a rendezvényen voltak, lecsesztek, hogy nem jó, hogy oda akarok akarom letenni a biciklim, ahova akartam, így magam mellett szorítottam és a sírás kerülgetett. Mire hazaértem, megint elöjött minden. Innentől fogva nem tudtam kontrollálni. Egyik héten az volt a jó, ha suliba voltam, otthon volt szar, bárhol bármikor elkapott. Elkezdtem pszichológushoz járni, meditálni kezdtem, agykontroll, buddhizmus stb. És bevallom őszintén bármit próbáltam, mindig egy hétig tűnt csodásnak, aztán mindenben csalódtam, semmi nem használt, nem találtam a megoldást a problémámra. És magam körül mindenkit kikészítettem, mert vártam a segítséget másoktól. November végén egy hülye sorozatot nézve, amibe egy tinilány életét mutatták, nem emlékszem a nevére a sorozatnak, abban kérdezett rá a lány magának, hogy boldog-e? Kimentem a fürdőbe, belenéztem a tükörbe és ott elöntött az öngyilkosság gondolata, ezen a kérdésem gondolkodva. És ekkor eszembe jutott rá egy-két napra, hogy vagy van Isten, aki segíthet rajtam, akkor mutassa meg magát, vagy ha nincs, akkor tényleg nincs értelme az életnek. 2012 december 1-jén megtértem Istenhez, azóta is őt követem, azóta megváltozott az életem, nincs problémám ezzel már, szabad vagyok ezektől, boldog vagyok. Fősulit végeztem, férjhez mentem, nagyon jó munkahelyem van, és érkezik az első babám. Az életemnek ez a szakasza már csak egy rossz emlék. Ne adjátok fel, értékes az élet és igenis van kiút ebből a betegségből és más betegségekből is.
Majdnem elsírtam magam és örülök neked és gratulálok a babához.
Nagyon örülök neked! Az Úr nagy dolgokra képes!
@@patakfalviviki2154 Aranyos vagy, köszönöm 😊
@@esztivarga7631 Azt bizton állíthatom. Ha Ő nincs, én nem élnék.
@@szollas.sara.rebeka én 10 évig kolis voltam
A kedvencem: “az csak hiszti, nem betegség”
Másik kedvenc: "csak figyelmet akar"
Mindkettőt megkaptam. Aztán elhittem egy darabig, majdnem bele is betegedtem.
A legjobb az amikor ezt az egyik családtagod mondja neked mint pl.: nekem a bátyám .Csak az a baj, hogy nem fogja fel, hogy ezzel csak ront a helyzeten.
Vagy a szüleid: "Ugyanmár, neked nincsenek( Nem is lehetnek) problémáid."
Igen, a legjobb..
Annyira jó hogy végre van valaki aki beszél ezekről és komolyan veszi mert én is ilyen beteg vagyok már két éve és nekem is pontosan ilyen helyzetben jön elő ez a pánik
@@sziklaszilard8413 Egy részről igaz
Köszönöm ez a videót Kitti! Pszichológushallgatóként eléggé a szívemen viselem, hogy beszéljünk ilyen ,,tabukról” :)
Szia ♥
Köszönöm, hogy megosztottad velem a történeted.
Én egy 20 éves egyetemista vagyok, ez volt az első évem az egyetemen és egy bulira se mentem el, annyira féltem, mert ugyanezek a pánikbetegség szerű tünetek lépnek fel, amint tudom, hogy valahova mennem kell, még ha az a kisbolt is. Az órákra járás is szenvedés, ezért is nem sikerült egy tárgyam...
Egy ideje elkezdődött a folyamat bennem, hogy elengedtem a nem jó embereket az életemből és elkezdtem elfogadni, hogy ezzel a helyzettel nekem kell megküzdenem.
A videód által elgondolkodtam, hogy lehet könnyebb lenne nekem is valamiféle gyógyszert használni, ezt még nem tudom, hogy alakul.
Legyen szép napotok Kitti ♥
♥️ Sok embernek erőt adnak az ilyen videók. Csodálatos vagy, hogy ilyen őszintén mesélsz arról, hogy te min mentél át és hol tartasz most.
Ölelés!
Szia Kitti! Köszönöm hogy megcsináltad és megnézhettük ezt a videót. Tisztellek érte hogy ilyen nyíltan felvállaltad és beszélsz a betegségedről. Több ilyen felfogású és jellemű ember kéne a világnak mint Te vagy. Sokkal jobb hely lenne. 😘
Minden elismerésem, hogy ilyen őszintén és egyenesen elmondtad☺️Bár nekem nem ez a problémám, de mindenképpen adott egy löketet, hogy minden helyzet megoldhatò és nem szégyen, ha valakinek van egy betegsége.
Szia Kitti! Köszönöm a videódat, számomra nagyon hasznos volt! 🙏😉 De jó hogy végre valaki nyíltan és őszintén beszél erről a témáról! 😊😘 Nagyon nagy grat! 👏
Nekem is volt már több pánikrohamom is életem során... Nagyon jó hogy beszélsz erről mert tényleg nagyon keveset beszélünk ilyen dolgokról pedig szükség van rá. Köszönöm ezt a videót Kitti❤️
Most érzem először azt hogy valaki megértette igazán mi is történik velem! Köszönöm Neked!!
Nagyon köszönöm ezt a videót. Sajnos sok mindenben magamra ismertem. Szorongás az emberektől, nem bírom úgy a tempót, rosszul érzem magam társaságban ez sajnos nekem is megvan. Meg ami rettenetesen gátolja az emberi kapcsolataim az a vonzó nőktől való félelem. Ez annak ellenére létezik, hogy volt már párkapcsolatom. Ami még rosszabb, hogy ez a félelem sajnos néha bunkósságot és meggondolatlan mondatokat hoz ki belőlem. Meg az hogy képtelen vagyok kilépni a konfortzónámból. Ez miatt nem nagyon vannak barátaim és nem tudok munkahelyet váltani, vagy csak szimplán kiállni magamért. Én sajnos nem voltam olyan szerencsés, mint te, hogy kaptál gyógyszert. A pszichológus 3 alkalom után közölte, hogy fogyak le és minden rendbe jön. A kineziológust meg inkább hagyjuk. Nekem kicsit vudu volt, amit csinált. Lehet én nem vagyok pánikbeteg, csak simán depressziós, de mindenképpen jó, hogy felhívtad az emberek figyelmét erre. Sajnos a mai emberekből hiányzik a tolerancia és az elfogadás. Igen valóban küzdünk azért, hogy ne szorongjunk. Jó hogy neked ott volt az anyukád. A legtöbbünk mellet senki sincs, aki segítene.
Nagyon sok jó dolgot mondtál, emiatt igazán hálás vagyok, hogy megcsináltad ezt a videót :) én is szedek gyógyszert, de úgy tekintek rá, mint segítségre és nem megoldásként. Mivel ahogy mondtad is, lelki eredetű, tehát ott keresem a probléma gyökerét és ha az meg lesz, akkor vagyunk kész ezzel a feladattal szerintem. A pszichológus (bár nekem sem vált be teljesen) nem csak az élet nagy dolgairól beszélget velünk, hanem technikákat tanít, hogyan kezeld a tüneteket stb. A diéta, mozgás, kineziológia stb bármi sokat segít sokaknak, így nem hiszem, hogy jó ötlet elbagatelizálni a hatásukat :) sőt sokak számára a megoldást is alternatív terápia jelenti vagy a sport, életmód váltás. Mindenesetre köszönöm, hogy beszéltél erről, nagyon fontos téma.
Annyira jó jött ez a videó. Több, mint egy éve szenvedek pánikbetegségben. Szinte minden videóban csak arról beszélnek, hogy így nyugodj meg, ezt csináld stb. De aki tényleg benne van és átéli ezeket, az tudja csak, hogy pontosan miről is beszélsz. Köszönöm!
Ez a videó nálam is betalált. Szintén ilyen betegségem van. Csak váratlan helyzetek messzibb utak ami nem is messze mert 80km semmi de mégis kizökkenni a megszokottból. Nagyon érdekesen elmesélted. Én köszönöm hogy meghallgathattam. Sok erőt és kitartást kivánok!
👍⚘
Szia Kitti! Nagyon örülök, hogy megosztottad a történeted és hogy sikerül/sikerült megküzdened a nehézségekkel. Azonosulni tudok veled és megkönnyebbülés hallani, hogy hasonló lélektani folyamatokon, szituációkon ("buligyilkos" stb.) ment/megy keresztül más is egészségügyi okból fakadóan, nem csak én. Nem is szeretem betegségnek hívni, mert az negatív töltetű, hanem inkább állapotnak. Szerencsére a magánéletben és a munkában is támogató közegre leltem. Tényleg nagyon fontos beszélni róla a hozzád közel állókkal, óriási megkönnyebbülést és szorongásmentességet tud hozni. Az értelmesebbek, illetve akik tényleg szeretnek megértik ezt az állapotot és ami vele jár, amilyen döntéseket hozol az életben emiatt. Aki pedig nem támogat, azzal nem is szabad tovább foglalkozni. Sok sikert kívánok a videózáshoz, az élethez és kitartást! :)
Drága Kitti! Nagyon köszönöm ezt a videót, nagyon sok erőt adott!!!! Jó egészséget kívánok Neked!
Szia! Tök jó volt ez a vidi, köszi!
Nekem szerencsére nem ennyire dúrva, de abszolút átérzem amit mondasz. A legapróbb dolgoktól képes voltam pánikba esni pl. boltban vásárlás/fizetés, banki ügyintézés, hivatalba elmenni szóval érted... pulzusom 200-on, melegem van minden bajom van, aztán rájöttem, hogy az segít, ha tudatosan belekényszerítem magam ilyen helyzetekbe, mostmár van hogy könnyebb. De a telefonálással ugyan ez van! Ha nekem kell hívni valakit ha engem hívnak... kész pánik! Erre most az a munkám, hogy időpontot egyeztetek emberekkel napi szinten, még mindig vannak napok amikor nehéz, de egyre jobban tudom leküzdeni úgy érzem. :) Remélem neked is minden helyrejön és nekem is egyszer :)
Köszönöm Kitti, nagy segítség volt! Így nem érzem magam egyedül.
A videó végén esküszöm már majdnem sírtam, de nyugi csak örömkönnyek vagy nem tudom, de jó, hogy végre valaki elmagyarázza és tudja azt, hogy ez milyen és átérzi. Köszönöm Kitti!!!
Nagyon szépen köszönöm ezt a videót a magam és az összes pánikbeteg társam nevében :)
Annyira jó, hogy valaki ennyire őszintén beszél minden témáról. Ugyan én nem vagyok pánikbeteg, de az ismerősi körömben van és jó volt erről egy minőségi tartalmat nézni. A barátok közt óta követlek Kitti, és nagyon szeretem, amit csinálsz, csak így tovább! :)
Köszönöm a videót nagyon hasznos volt.
Kedves Kitti!
Talán már írtam neked többször is hogy szeretem az őszinteségedet!
Köszönöm szépen a videót.
Mondtál egy olyan mondatot, hogy bizonyos időszakban "nem voltál elég jó mások szemében".
Ezen én is keresztül mentem és át is alakult a baráti kapcsolataim jó része. Ma már kevesebben vannak de komolyan számíthatok rájuk a való élet nehézségei között....,
Puszi neked, és minden elismerésem az önmagadért való kiállásért és a benned lévő lelki erőért. 💖🥀
És én pont nem az az ember vagyok, aki az internet névtelensége mögé akarna bújni.
Puszi Csepi Árpi
Nagyon jó hallani tőled hogy van kiút. Én személy szerint tű és vérfóbiával küzdök, ami esetemben azt jelenti, hogy orvosi környezetben, tűt vért ábrázoló kepektől jön elő de elég egy szó, vagy egy történet ami ezekkel kapcsolatos és elindul a pánik, kapkodom a levegőt, úgy érzem nem vagyok a testemben, szinte érzem a fájdalmat, amit az adott mesélt story tartalmaz (pl műtét) és abban a percben elájulok. Sokszor a saját barátaim sincsenek tekintettel rá. Hiába kérem őket hogy ejtsünk bizonyos témákat, láttak már elájulni is, de egyre csak a határokat feszegetik. Nehéz ezzel küzdenem hisz valljuk be nőként nem szerencsés ha rosszul vagy egy kis vértől vagy tűtől és létfontosságú hogy ezzel a tulajdonsággal fogadjanak el, valamint az egészségügy sem nagyon foglalkozik ezzel. Sokszor megkaptam én is, hogy csak hisztis, gyáva, gyenge vagyok, de hiszem, hogy az ilyen tartalmakkal érhetjük el hogy komolyan vegyék a hasonló problémákat/ betegségeket.❤️
Nagyon jó, hogy beszélsz erről a témáról! :) Én is szedtem antidepresszánst, azt hittem pánikbetegségen van, de a pszichiáter azt mondta, hogy szorongásos depresszió, nekem segített a gyógyszer, kicsit több mint egy fél évig szedtem, de azért kérlek számoljatok azzal is, hogy ez tényleg ilyen leszarom tablettaként érződik. Egy az, hogy én elég sokat híztam, ami egy női léleknek annyira nem segít sajnos, a másik pedig, hogy tényleg érdektelenné is tesz, nem éled át azokat a mélyéségeket/magasságokat amit egy stresszhelyzet/örömhelyzet okozna. Ez persze egy oldalról jó, mert nem érzed a pánik tüneteket, de közben meg kell azért egy egészséges stresszérzet, ami motivál, már csak arra is, hogy edzél. Én egy részről örültem abban az időszakban, mert elmúltak a tünetek, más részről viszont az, hogy híztam, nagyon lerombolta az önbizalmam. A Frontint semmiképp se szedjétek, ezzel egyetértek, az csak a tüneti kezelésre jó, de hosszú távon többet árt mint használ. Ne féljetek segítséget kérni pszichológustól/pszichiátertől. Kitartást mindenkinek, ne rettentsen el ez titeket és ne féljetek, segítséget kérni, erősek vagyunk!
Köszönöm neked ezt a videot. A barátom ezzel értette meg hogy nekem miért is rossz ez ! nagyon sokat segítettél nekem is és nekünk ezzel . imádlak!
Köszönöm, hogy beszéltél róla!
Nekem tavaly volt egy kisebb műtétem (fibroadenoma), azután voltak nagyon gyakoriak ezek a pánikrohamok. Azóta szerencsére nem igazán fordul elő, de igyekszem odafigyelni, hogy kiegyensúlyozottabb legyek, az sokat segít.
Kerültem, egyszerűen kerültem ezt a videót mióta felraktad! Féltem, hogy mit vált majd ki belőlem. De megnéztem, és azthiszem jól tettem, mert nekem is van pánikbetegségem, és majd biztos jönnek rá a "honnan tudhatnád te 12 évesen" reakciók, de onnan tudom hogy ezt örököltem! És már kétszer elájultam számomra (akkor) nehéz helyzetekben! Régebben azt hittem a vérrel van bajom, mert mindig akkor ájultam el mikor ilyesmi helyzet volt, de később derült ki hogy ezt örököltem, ahogy más is a családban. De milyen "jó" érzés volt hogy valaki végre kimondta az igazságot, és valamennyire tudtam hasonulni. Ja meg ez a mozis példa nagyon igaz, és tudom hogy még rengeteg ember szorong az ilyen helyzetekben, de én úgy érzem különösen. Konkrétan ha meg kell szólalnom az osztályban (akiket már évek óta ismerek) vagy szeretnék megszólalni hatezerszer meggondolom hogy jó ötlet-e, nem fogok-e hülyeséget mondani és sokszor megszólalok de közben bepánikolok és, és nemtudom mi történik. De ugyanez van rokonoknál is. Próbálok sokszor nem gondolni arra hogy megmerjem-e tenni de ha nem gondolok rá TUTI bepánikolok.
Azért remélem ez később enyhülni fog és nem fogok ennyire szorongani. 😥🤷🏼♀️
Kitti, ez most jòkor jött. Èvek òta küzdök vele ès mindig is elhesegettem a gyògyszer hasznàlatànak a gondolatàt...de most ùgy èrzem van egy kis fèny az alagùt vègèn! Köszönöm
Köszönöm ezt a videót!
Nekem az egyetem és egy rossz párkapcsolat alatt jött ki ez és sokáig nem tudtam vele mit kezdeni, nem értettek meg a többiek. Az elején még én sem értettem mi ez, hiszen a pánikbetegségről más "elképzelésem" volt.Éppen ezért kellene erről a témáról sokkal többet beszélni, hogy többen tudjanak róla, megpróbálják megérteni azokat akik ezzel küzdenek, illetve azok akik szenvednek tudjanak a többiekről is. Mert ez nem valami divat hiszti.
Köszönöm szépen, hogy megcsináltad ezt a videót! Sajnos nekem a családom nem volt megértő, "mert csak hiszti", azonban ők is észrevették a gyógyszer pozitív hatását, mert mindamellett, hogy ritkábbak lettek a pánikrohamok, egy sokkal nyugodtabb, és kiegyensúlyozottabb embert kaptak vissza. Most már tudok biciklizni forgalmasabb utakon, és el merek menni tömegrendezvényekre is gond nélkül. 1,5 éve tünetmentes vagyok a gyógyszernek köszönhetően, ám csak magamra számíthatok, ha ilyen problémám van, és még jól le is intenek, hiszen "pszichiáterhez csak a bolondok járnak"
...újra, és újra megtenném, hiszen visszakaptam az életem. :)
Köszönöm a videót!!
Köszi. Hasznos volt!💖
Szia Kitti!
Úristen mintha csak rólam meséltél volna. Én "hivatalosan" 2008-tól vagyok pánikbeteg, de fiatalabb koromban is voltak pánikos megnyilvánulásaim. A hirtelen meleget én se bírom. Ilyenkor arra gondolok hogy mi van ha infarktust kapok.... (nyilván tudom hogy ez nem tünete az infarktusnak), ilyenkor elkezd gyorsan verni a szívem, elkezdek izzadni mint egy ló, remegek. Én sajnos azóta mióta diagnosztizálták, folyamatosan gyógyszert szedek. Sertralinnal kezdtem a pályafutásom, amit egész sokáig nem tudtam lecserélni másra. Ezt követte az Escitalopram ami nagyon jó kis gyógyszer volt, csak aztán elkezdtem tőle hízni. Jelenleg Velaxint szedek, az is jó volt, viszont ettől mégjobban hízok mint az Escitalopramtól, és már úgy néz ki nem igazán tudja a pánikjaimat palástolni. Nekem a legtöbbször az egyedül utazás a mumus legyen az gyalog, vagy tömegközlekedéssel (jogsim nincs), és már görcsbe áll a gyomrom, ha el kell indulnom otthonról, fel kell üljek a buszra, vagy el kell jussak valahova ahol még nem jártam azelőtt. Pánikbetegként eléggé nehéz dolgom volt a sulival. 2008-2009-ben voltam általános iskola 8. osztályos. Akkor robbant be az életembe ez a dolog. A 8. végét magántanulóként töltöttem. Középsuliban nagyon sokszor hiányoztam, sokszor előfordult hogy az iskolában az osztályom előtt voltam rosszul. Emiatt az utolsó évekre kiközösítettek. Az egyetemi első pár évemben NAGYSZERŰEN éreztem magam, nagyon jót tett nekem a környezetváltozás, elkezdtem mellette dolgozni, minden tök szuper volt. Azonban egy idő után azon kaptam magam hogy megint pánikolok, annyira nem mint középiskolában, de pánikoltam. Vizsgázni rendszerint apukám vitt el autóval, hogy biztos hogy bejussak és levizsgázzak, annyira rettegtem az utazástól. Ma már friss diplomás vagyok, picit szorongok hogy mi lesz ezek után az életemmel, de bízom benne hogy minden rendben lesz.
Köszönöm 🙏❤️
Köszi, hogy megosztottad a történeted. Segített.
Azért néha nagyon látszik az emberi rosszindulat... 15 perce van kint egy 26 perces videó 2 dislike-kal.
Pedig ezt a videót pont az ilyen embereknek (is) kellene végig nézni. Ennek hatására hátha elgondolkodnának, és rájönnének, hogy valami nekik sem kerek az életben, hogy azzal próbálnak örömet szerezni maguknak, hogy másokat lenéznek. Úgy gondolom ez is egy betegség, amit lehetne kezelni, ha akarnának vele foglalkozni.
Mondjuk abba nem gondol bele hogy ő is járhat így hisz ez nèpbetegsègnek számít bárkivel előfordulhat!
A szavaid mintha az enyémek lennének, iszonyatosan fontos amiről beszélsz. Nem csak nekünk akik benne vagyunk, hanem azoknak is akik mellettünk vannak (nekik is megkell érteniük mi történik velünk), órákig tudnék róla beszélni... Annyira szeretem, hogy amellett, hogy vicces videók gyártasz, értéket is teremtesz és fontos dolgokról beszél 💙 KÖSZÖNÖM (szerintem mindannyiunk nevében)!!!! 😍
Ugyanez vagyok Kitty, UGYANEZ.
Én is félek a hányástól, a helyzetektől ahol nem tudok irányítani, pl repüléstől is rettegek. És én is színjátszóztam, színjátszózom is néha. Bakker.... Jó tudni azért, hogy nem vagyunk egyedül. Ja és tatabányai vagyok én is. Már nem ott élek, de mindig visszatérek persze :)
Én személy szerint tudnám ajánlani neked a jógát és a meditációt, nekem nagyon sokat segített ez a páros (főleg a meditáció) mert ott koncentrálnod kell, hogy ne gondolj semmire. Van kontroll, nyugalmat és erőt ad.
Sok sikert és kitartást neked! Nem vagy egyedül!
És tudd, ha bármi baj lenne, én biztos odamennék hozzád (vagy bárkihez aki épp rosszul van) és segítenék! Akár azzal is csak hogy jelen vagyok, vagy ha elküldessz, mert egyedül akarsz lenni az is oké. Én figyelek, segítek, mert tudom milyen. 🙏💚🕊️
Szia Kitti!
Nekem nincs ilyen problémám, de nagyon örülök hogy beszéltél erről a betegségről/problémáról, mert így "nyitottabb szemmel" látom a világot. És akár könnyebbem meg tudok majd érteni a videóban említett szituáciokat!
Köszönöm hogy ilyen őszinte vagy, csak így tovább ❤
Köszönöm ezt az őszinte videót Kitti!🙂💗
Annyira örülök, hogy ez a téma is feljött, mivel nekem is emetofóbiám van. Nagyon sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok ezzel, és hogy ez nem normális, hogy ennyire féljek valamitől, amitől ilyen szinten nem kéne, de most hogy már tudok róla, így is nagyon kevés emberről tudok, aki ezzel küzd. Úgyhogy köszi!❤
Kitti, pontosan ezek a tüneteim, nagyon jó, hogy erről ilyen nyíltan beszélsz. Egy selejtes embernek éreztem magam. Így sokkal könnyebb. Nagyogyon felnézek rád 🥰 a videóidat azért néztem, hogy pont, hogy a halálfélelmem elűzzem
Kitti nagyon örülök, hogy megosztottad ezt a videót, és nagyon jó volt hallgatni, hogy kicsit filozófiálgattál. Hallgatnék tőled még ilyen videókat, csak így tovább ☺️❤️
Nekem is van/volt ilyen. SBO-t is megjártam párszor, nekem szívritmuszavarral és legszomjjal valamint megmagyarázhatatlan halálfelelemmel járt mindig. Úgy éreztem h meg fogok halni. Az orvosok se segítettek, a kórházban is bunkók voltak. Nekem segített a sport és a pszichológus, de nagyon hosszú út volt és kellett hozzá egy lakóhely és munkahely váltás :)
Köszönöm 🙏
Szavak nélkül csak annyit szeretnék mondani Kitti... Köszönöm.♥️
Imádtam a videódat, nyilván nem csak ezt, de ezt főképp, mivel arról a témáról beszélsz, ami engem is nagyon érint. Te tényleg sokmindent tudsz róla, elismerésem. De olyan jó, hogy ennyire jó humorod van, irtó jó fej csaj vagy. Így tovább 😊🤗
Köszönet, sokat segítettél!! Üdv.
Jaj, Kitti ♥️ olyan bátor vagy, hogy megosztottad ezt a történetet is! Nagyon szeretem, hogy megnyílsz és olyan természetesen mesélsz rizikós témákról, mintha a barátaidnak mondanád el a sztorit. Már a sokadik videód, amiben magamra ismertem, és bátorító, hogy (ebben sem) nem vagyok egyedül ezekkel a dolgokkal. :)
@@zoltanbabli6892 tessék? 😃
Szia Kitti!
Nekem is sajnos nagyon durván emetofóbiám van és renetegek hülyének néznek miatta. Imádom, amikor azzal viccelődnek, hogy rosszul vannak és akkor elkezdenek hányást immitálni, mert szerintük vicces, de abba nem gondolnak bele, hogy nálam ez milyen pánikrohamot vált ki. A másik kedvencem, hogy állandóan azt mondják, hogy ez csak egy hülyeség. Pár családtagom folyton azzal jön, hogy csak bebeszélem magamnak és, hogy semmi bajom nincs. Mindenki azt hiszi, hogy ez kontrollálható, pedig egyáltalán nem. Ha valaki mondja, hogy rosszul van, hányingere van, már akkor olyan pánikrohamot kapok, hogy nekem is hányingerem lesz és elkezedek zihálni, gyomorgörcsöm lesz stb. Még akkor is, ha az illető nem is előttem hányna csak magától a tudattól, hogy ő rosszul van. Hála Istennek, még nem történt olyan, hogy végig kellett volna néznem, de ebben az esetben nem is tudom elképzelni, hogy mit csinálnék, szerintem elájulnék. Emiatt házibulikba se merek menni, mert annak mindig tudjuk, hogy ez a vége és sajnos az egész életemet behálózza ez a pánikbetegség. Nem tudom mivel lehetne ezen segíteni, mert én is nagyon tanácstalan vagyok és elegem van ebből az egészből. Akik hasonló cipőben járnak, azoknak kitartást, és remélem valahogy le tudjuk küzdeni mindannyian!❤
Szia. Nekem 5 éve jött elő a pánikbetegsegem. Nagyon hasonló mint neked. 2 évig szenvedtem pszichológus meditáció egyebekkel es aztán mar csak a gyógyszer segített. Terhesen letettem, de szülés után sajnos visszajott azota szedem. Igy is előfordul néha egy egy roham de mar tudom kezelni. Nagyon jo volt meghallhatni más szemszögéből. Köszönöm ☺️
Köszi hogy felraktad ezt a videót! Így megtudtam hogy nem csak èn vagyok így...❤️☺️
Köszönöm a videód! Legjobbkor jött 😊
Sziasztok! Gondoltam én is leírom ide a saját történetem. Minden 2021 júniusában kezdődött mikor befejeztem a középiskolát és munkát kellet keresnem. De nagyon nem akartam dolgozni főleg nyáron ezért jelentkeztem egy rendőrjárőr képzésre ami szeptemberben indult. Így megmaradt a nyaram amiről nagyon szép emlékeim maradtak meg. Aztán szeptemberben koleszos lettem de egyszerűen nem bírtam hiányzott a családom és megszokott életritmusom. 3 nap után hazaköltöztem. Akkor mondta édesapám , hogy most már tényleg munkát kell , hogy találjak. El is mentem dolgozni egy gyárba itt a városunkban. De ott sem éreztem jól magam zavart , hogy korán kellett kelni , zavart , hogy idős munkatársaim voltak és monoton volt a munka. Székrekedésem is alakult ki ez miatt amikre kezdetben hashajtókat szedtem , hogy megszűntessem a tüneteket. Lassan november elejére viszont már kezdtem megszokni mindent elmúlt a székrekedésem is és szívesebben jártam be dolgozni. Sajnos aztán több okból kifolyólag el költöztem itthonról az egyik lakásunkba ahol újra előjöttek a problémák csak még erősebben magányos voltam üresnek éreztem magam féltem a holnaptól. Hiányzott a családom esténként pedig csak aludni jártam haza mert munka után mentem edzeni és utána a szüleimhez és csak aludni haza. Így telt el 1 hónap mikor már látták rajtam otthon , hogy rosszul vagyok sokat sírok 20 éves férfi létemre. Sokat mondtam , hogy hiányzik a suli a barátaim az , hogy nem kellet féljek a holnaptól. Egyszerűen nem tudtam el engedni a múltat folyton a múltab éltem és siránkoztam a jövőtől meg féltem. Dec 15 én betelt a pohár végleg megtörtem felmondtam a munkahelyemen és hazaköltöztem azóta van mentális székrekedésem. Ez most úgy fog hangzani mintha bolond lennék de így van. Mikor érzed , hogy elkell menned wc re de egyszerűen nem tudsz megfelelően el lazulni így sose tudsz megkönnyebbülni teljesen. sajnos mai napig ez van eleinte azt hittem szervi probléma de minden azt igazolta , hogy nem a beleimmel van a baj hanem az idegrendszeremmel. Sajnos még egy lapáttal az is rátesz erre a szorongásra félelemre attól , hogy nem tudok nagy wc ni. 2017 óta edzek és nagyon is érdekel , hogy hogyan nézek sajnos az elmúlt 4 hónapban sok izmot vesztettem ez miatt , mert folyton fáj a hasam feszül és ezért nem is eszek annyit. De akkor is küzdök ellene nap mint nap nem adom fel sem az edzést sem a harcot. 1 hete járok pszcihológushoz. Aki azt mondta ez egy könnyebb eset nem igényel gyógyszeres kezelést. De úgy érzem elfáradtam már , hogy folyamatosan el akarjam terelni a gondolataimat ezért úgy döntöttem , hogy adok esélyt a gyógyszereknek , hogy végre ki tudják kapcsolni bennem a szorongást és a félelmet. És akkor megszűnnek a panaszaim remélem. Ez jól esett , hogy le írhattam.
Szia Kitti!
Egyszerűen ugyanazokat a dolgokat mondtad el, amik bennem is megfogalmazódtak a betegségem során. Én 2012 óta küzdök ezzel, nagyon sokat javult az állapotom a gyógyszerek segítségével, de tényleg sokszor falakba ütközik az ember.😒 Ha valaki legközelebb azt mondja Nekem, hogy ez csak hiszti, az orra alá dugom ezt a videót!!🤗
Megkönnyebbülés, hogy más is így látja a dolgokat, és az ember néha kap visszaigazolást, hogy igen igaza van.
Köszönöm ezt a videót! Nekem nagyon sokat jelent!!! 😊
Szia! Nagyon köszönöm ezt a videót!! 4 éve van ez a betegségem. Nyugtatót nem szedek, de kedély javítót igen. Kipróbáltam én is a természetes gyógymódokat, végül mégis faxiprol lett belőle. Egyszer abbahagytam félévre, viszont gyorsan visszazuhantam és mélyebbre. Már nem görcsölök azon, hogy szednem kell a gyógyszert. Ezáltal újra tudok buszozni, dolgozni, enni, aludni és nevetni. :)
En adok tippet, hätha segiteni tudok vele... en mär kifele jövök belöle remelem , häla a hooponopo nak, ahogy elkezdek- nek pänikolni, magamba megprobälom käntälni ezt , valahogy beindul a testem töle, de tenyleg nagyon nehez! A meditäcio semmit nem er nälam, holott rendszeresen vegzem! Sok sikert mindenkinek!
Köszönöm!
Köszönöm ezt a videót❤
Szia Kitti!!! 😘Köszi a videót!!! Jólett. És hidd el hogy aki pánikbeteg annak sokat segít ez a video.
10/10 pont😍😘
Fél éve küzködöm ezzel a helyzettel, most kezdtem el szedni rá én is a gyógyszert pszichoterápia mellett, jó érzés tudni hogy nem vagyok egyedul!..❤️
Szia! Nagyon igazad van! Ajánlom hogy mindenkinek megnézhetné a videód 😉😊
Kedves Kitti! Köszönöm a videódat! Én is pánikbeteg vagyok egy ideje és semmi nem segít vannak jobb és rosszabb napok viszont rettegtem gyógyszert szedni..Te viszont meggyőztèl!! Igenis elmegyek és igenis beszedem ha kell! Köszönettel egy 22 éves anyuka!
Szia. A gyógyszer segít valamennyire, ne félj tőle.
Orvosnál még nem voltam vele, de valószínű, hogy nekem is van valamiféle pánikbetegségem. Csak vonattal tudok utazni, mert a vonaton van WC, illetve autóval, mert akkor gond nélkül meg lehet állni. Ugyanis hiába nem kell mondjuk WC-re mennem, de egyszercsak tudatosul bennem, hogy közel s távol nincs WC, akkor bepánikolok, és hasmenés-szerű tüneteim lesznek. Ezt még fokozza, ha reggel korán kell kelnem és így utazni, és ha időre kell menni. Busszal-metróval-villamossal akkor tudok utazni 10-15 megállót, ha tudom, hogy legalább 2-3 megállónál van nyilvános WC, pláza, étterem, benzinkút vagy valami... Távolsági busz felejtős... Ja, és mindig hordok magamnál aprót, hogy ha fizetni kell a WC-használatért, akkor ez se legyen akadály... Ha ismeretlen az útvonal, amit meg kell tennem, akkor sokszor már előre pánikolok, mert ugye nem tudom, hogy lesz-e WC valahol az útvonalon...
Fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött ez nálam, de amióta dolgozni járok (2012 óta), azóta talán többször jött ez elő...
És végig az jár a fejemben, hogy oké, hogy ez egy emberi szükséglet, hogy WC-re kell menni, de ugye mi van, ha nem jutok el időben és megszégyenülök idegenek előtt, mert nem tudom tartani... Ez ilyen óvodásan hangzik, de bennem valami iszonyú pánik van ilyenkor... Néha bevált az, hogy olyan zenét hallgattam, amit előtte itthon nyugodt állapotban, és próbáltam utazás közben ezt hallgatva elképzelni azt a nyugodt állapotot, de ez se működött minden esetben... Az ismerőseim nagy része pedig erre úgy reagál - mivel leginkább reggel történnek velem ilyenek és 31 éves, házas ember vagyok -, hogy "juuuj, biztos terhes vagy, nyugi :)".... Miközben nagyon nem, de már félek megemlíteni a dolgot, mert nagyon sokan csak legyintenek rá... Ez meg fokozza a pánikot, mert nem értik, hogy tényleg bajom van, nem csak hisztizem vagy terhes vagyok... (bocsi, különálló hozzászólás akart lenni először, de véletlenül valakinek a megjegyzésére "válaszoltam"...onnan töröltem már...)
En ugyan igy vagyok 🙁
menj el pszichiáterhez, segíteni fog
Köszi Kitti ezt a videót, jó látni a kommentek között is, hogy tényleg nem vagyunk egyedül ezzel a problémával és ezzel talán erőt tudunk adni egymásnak 🙏
Én is ezzel küzdök már 4 éve. Bár én tudom mi váltja ki ezeket, de azok miatt nem tudok mit tenni. Amikor a legmélyebben vagyok akkor is akár sírva is azt mondom hogy kibírom.
Nekem a tüneteim : hányinger /hányás, hasmenés, nagyon magas pulzus (140es),remegés, sírás.
Legyünk kitartóak és maradjunk pozitívak 🙂❤️
Szia Kitti!/ Sziasztok!
Nekem is vannak ilyen, ehez hasonló gondjaim.
Eddig azt hittem csak egy nagyon erős izgalomnak tudhatom be.(mindenki azt állítja hogy csak izgulok). De most eljutottam oda , el kéne gondolkodnom azon hogy nem e vagyok Pánik beteg.
Most utána fogok keresni, és nézni mik lehetnek még a jelei.
Köszönöm Kitti hogy most ezt a videót megcsináltad❤️❤️
Nagyon jó videós vagy❤️ Te vagy a példaképem❤️
Nagyon szeretem a videóid❤❤gyönyörű vagy❤❤
Csak sajnos nekem muszáj sokszor elfolytanom, mert nem látok kiutat. Most 8.-ba megyek, már csak ez az egy év, és nagyon várom, hogy tiszta lappal kezdhessek. Síró görcs kerülgetett most is, gombóc van a torkomban.
Kitti nagyon köszönöm, hogy beszéltél erről!!! ♥♥✨
(Habár nekem nincs bánikbetegségem)
Detto. Én is nyolcadikba megyek, és én is tiszta lappal szeretnék kezdeni, de nem tudom hogy képes leszek e rá. Elêgé önbizalomhiányos vagyok és nem szeretnék emiatt sírni. (Nem vagyok pánikbeteg csak hajlamos vagyok felesleges dolgokon szorongani)
Nyugi, jobb lesz! Én is nagyon zárkózott, visszahúzódó vagyok. Általánosban valamiért nem tudtam beilleszkedni, nem volt túl jó az a 8 év. Ballagáson a fiúkat leszámítva talán egyedül én nem sírtam. Ennek ellenére rettegtem a középsulitól, az új emberektől. De szerencsére megtaláltam a társaságom. Talán az volt életem legjobb 4 éve.
Azóta sok idő eltelt, dolgozom és még mindig félek, ha akár a munka miatt, akár barátok által új embereket ismerek meg, de szerencsére mindig megtalálom azokat, akikkel jól kijövök. 😉
@@Zsuzsi87 nekem meg az a baj, hogy annyira összetartó az osztályközösség, hogy félek hogy ez megváltozik, ha szétszéledünk. És mi van ha a gimiben nem lesznek barátaim? Nálam ez a fekete leves😣
Szia
Köszi Kitti :)
Nekem is van sajnos pánikvetegségem...
De szerencsére van egy szuper HOMEOPATIÁS Bogyóm, amit ha bedobok 10perc múlva "kiűzi"a negatív gondolatokat és pikk pakk jobban leszek.
Ez húzott ki másodszorra a 💩-ból 🥰
Köszönöm, hogy elmondtad erőt adott ahhoz hogy merjek lépni mert 6 éve küzdök vele.
Végre valaki kimondja. Szuper vagy!
Én is pánikbeteg vagyok, köszönöm a videót💖
Nem vagyok pánikbeteg, de elég súlyos szorongásaim vannak. Ledurvàbb beszólàs amit erre kaptam: "ez hiszti" . Pedig k***ra nem.
én is át tudom érezni. Régóta pánikbeteg vagyok és IGEN JÓL ESETT KIMONDANI VÉGRE ! ^^ Köszönöm! ^^
@@sziklaszilard8413 hogy mivan? Kedves fuckboy, azt tudod hogy egy kislánynak mondasz ilyeneket?
@@sziklaszilard8413 NE írj ilyeneket mert 1, senki nem kiváncsi az ilyen véleményekre 2,lehet hogy egy 8-9 éves kislánynak írsz ilyeneket. 3, Rohadtul idegesít, szerintem nem csak engem hogy ilyeneket írsz, és ez undorító.
@@lovestruckplonk kihagytad a négyes pontot, mindenkinek szinte ugyanezzel jön 😝
@@lovestruckplonkaz ilyen iditókkal nem érdemes törődni.. szerinte a pánikbetegségen a dugás segít, szerintem meg neki az segítene ha a fejét dugná a földbe mondjuk... le merem fogadni szegényke még szűz, az sem tudja mi hova való. de már osztja a "szexuális tanácsokat"... :)
Kedves Kitti átérzem a helyzetet, én is pánik beteg vagyok, én most jelenleg magne b6-ot szedek és napi egyszer valeriana relax ami bevált nekem tavaly egy asztmás roham után kezdődött, idén viszont a maszkozás miatt jött elő nagyon durván de most jobban vagyok amióta ezt szedem. Példaként tekintek rád❤️
Szia Kitti! Remélem, hogy elolvasod ezt a kommentet! ❤️
Örülök, hogy ilyen őszintén beszélsz a betegségeidről! Eddig mindig erőt adtál és adsz is nekem... Nagyon nehéz helyzetben vagyok... 21 vagyok nálam is nemrég derült ki PCOS egy magán orvosnál.. Lehet inzulin rezisztens is vagyok
... Most jött ki rajtam valami allergia nem tudom mitől... Munkanélküli vagyok és hiába jelentkezek sehova nem vesznek fel... Ez által orvoshoz sem tudok menni... Rendszertelenül eszek, össze vissza alszok... kezdek nagyon bezárkózni, nagymamám nagyon beteg... Anyukám stresszel... Apukám nem törődik velünk... Félek hogy tönkremegy a párkapcsolatom a folytonos bajaim meg panaszkodásom miatt... Lassan mindentől félek, DE minden nap próbálok valamiből erőt meríteni ... Köszönöm, hogy leirhattam és köszönöm a videódat! ❤️❤️❤️
Remélem minden rendbe fog jönni. Hihetetlen hogy így is képes vagy erőt meríteni nap mint nap. Hidd el majd valamilyen úton módon kárpótolni fog az élet. Addig is kitartást. ❤️
@@yuule1 köszönöm szépen! ❤️❤️❤️
Az élet minden lélekre csak akkora terhet rak, amennyit még pont el tud bírni, hogy azt leküzdve tovább fejlődhessen. Ez azt jelenti, hogy te a nagyon erős lelkek közé tartozol! Kitartást az élet időve tényleg kárpótol, tapasztaltam!!
Nekem is volt ilyen problemam. 13 eves voltam, es ez azon a nyaron jott elo, mielott 7.be mentem. Rengeteget szenvedtem, elmentunk nyaralni ‘hatha eltereli a figyelmemet’ de borzaszto volt, este sirtam, es rosszul ereztem magam. Osszevesztem az akkori legjobb baratnommel es konyorogtem neki, hogy bekuljunk ki mert ra volt szuksegem akkor (meg persze az anyukamra). Amikor elkezdodott az iskola, nagyon feltem. Az osztalyfonoknek elmeseltuk anyaval azt hiszem a masodik nap reggelen hogy mi tortent/tortenik velem es megertette. Ja es kozben kb minden heten a haziorvosnal jartam, hetfonkent nem mentem iskolaba es ilyesmik tortentek. De szerencsere korulottem a felnottek megertettek, hogy gondom van es ‘megengedtek’ hogy ne jarjak suliba, hazamehessek barmikor ha ramjon a panik, meg ilyenek. Oktoberben es novemberben korhazban is voltam, eloszor egy teljes hetig, utana harom napig. Mindenfele vizsgalatot elvegeztek rajtam (beleertve tukrozest is). Semmi haszna nem lett termeszetesen. Anya elvitt kineziologushoz, jartam pszichologusnal, de azok sem javitottak a helyzetemet. Folyton sirtam, eletem eddigi legnagyobb melypontja volt, folyton azt kerdeztem anyatol, hogy ‘lesz meg valaha normalis eletem?’ Kovetkezo ev elejen minden jobbra fordult. Elkezdtek elmulni a panikrohamok, nem voltam mar allandoan rosszul, elkezdtem ujra elvezni az eletet. Most mar lassan 3 ev eltelt, es utolag visszanezve kicsit halas is vagyok ennek a korszaknak. Rengeteg mindenben megvaltoztatott pozitiv iranyba es buszke vagyok magamra, hogy 13 evesen mindezt kibirtam, szerintem eleg erosnek kellett lennem hozza. Ha valaki ezt elolvasta annak nagyon koszonom🥰 ez volt az en tortenetem.
A pszihologus segitett, utolag jott meg az eredmeny
Csak ugy ni pikk pakk nem mulik el, foleg ha ennyire sulyos
Véletlenül kattintom rá. Egy esküvői anya - lánya videót kerestem. De örülök hogy ide kattintottam. Szeretlek Kitti! Ami ilyenkor jó, figyelj a légzésre, telefonálj, magneb6, nézz Kitti videóit! 💖🥺
Annyira jó hogy erről beszélsz, nekem gimibe volt ilyen pánik, hogy mitől alakult ki nem tudom, de egyrészt borzasztóan félek a hányástól és sokszor már enni se mertem miatta mert attól féltem megtörténik, állandóan ezen pánikoltam, nem aludtam, kimerültek stb és nagyon le is fogytam. Sokszor levert a víz, ájulás közeli állapotba kerültem én is, vért a szívem nagyon..
Szia Kitti.
Bár már régi téma, de nekem is mentális problémám van. 13. éve küzdök generalizált szociális szorongással. Ezer pszihiáternél megfordultam, a legtöbb pszihiátriában alkalmazott gyógyszert szedtem. Nekem nem is feltétlenül pánik, hanem egy állandósult szorongás érzésem van, szinte minden nap, főleg a délutáni órákban. Nehezen mozdulok ki, ha már megtettem, akkor kicsit jobb, de olyan lelkes és önfeledt rég nem voltam. Jelenleg autogén tréninget tanulok, nem hittem benne, de segít. Azt gondolom, hogy ezeken a betegségeken csak az ember saját maga tud segíteni. Rengeteg munkával, nagyon rögös út, egyszerűen lassan szembe kell nézni a legdurvább félelmeiddel. Ez rettenetesen ijesztő, de muszáj. Most fokról fokra ezt csinálom, segít. Pánikrohamom 4-szer volt, brutális. Minden tiszteletem azoké, akik ezekkel együtt tudnak tanulni, dolgozni, egyáltalán létezni. Bulizni nem járok mert 2 óra után úgy lefáraszt, hogy hihetetlen. Nagyon sokat segít a férjem, és a szüleim. Mindenkinek egészséget kívánok.
Nekem is volt hasonló életem folyamán kB. 3-4szer az utolsó a legdurvább, halálfélelem, légszomj, torokgombóc, stb... (lehet hogy más volt, nemtudom) nem szóltam senkinek, nem mentem sehova.Akkoriban túlhajszoltam magam kissé,és másoknak is megakartam felelni, aztán átgondoltam a dolgokat és rájöttem:lazábban kell felfogni a dolgokat, néha le kell szarni mindent, és mindenki érezze jól magát mindíg! 😀
Kitti ebben a témában nem tudok nagyon beszélni vagy hozzászólni de azt tudom, hogy mennyire büszke vagyok rád mert beszélsz olyan témákról, amikről elég sokan sajnos nem és ezzel rengeteg embernek segítesz. A leghihetetlenebb az, hogy sajnos ilyen sok betegséggel is milyen erős és belevaló csajszi vagy. Még egyszer nagyon büszke vagyok rád, hogy beszélsz és segítesz.😊😗
Köszi! Ez jól esett.
Egyetértek. És boldog névnapot ;)!
@@emesekoppany köszönöm szépen ☺️ Neked is, így utólag!
Ên sokáig a kutyát is úgy vittem le, hogy fogtam a falat közben, ès nem mertem messze menni mert ájulás fêlelmem volt.. Na jo van is mêg, de már azèrt sètálni merek egyedül nem csak mással. Nekem is ilyen szèdülês, ájulás èrzet, magas pulzus, fejfájás, meg nèha mintha igy hirtelen kirántanák a talajt ès megingok. Jo volt leirni most 😃
Annyira jó hallani, hogy nem vagyok egyedül. Egyetem alatt mindenkinek én voltam a party gyilkos, aki nem tudja magát lazán jól érezni és még millió ilyen példám van. Pszichoterápiára járok, de lehet hogy más irány is kéne. Köszönöm szépen ezt a videót!
Szia olvasom itt a komenteket es arra lettem figyelmes én is pánik beteg vagyok en is es en is....es igy tovabb..
Én nem vagyok pánikbeteg szerencsére de volt lehetőségem ismerni egyet es azt láttam hogy sokan piszkálták es nem ertettem miert látszott rajta hogy nem viccel ss komolyan rosszul erzi magat, en nem iteltem el, mellete voltam, de sajmos sok mindent nem tudtam sekiteni neki.
Soha nem gondoltam hogy ilyen alaptomos egy betegsék, nem tud ilyenkor mit tenni az ember. Nagyon szepen koszonom hogy elmondat eszeket pl: nekem aki eről semmit se tudott! Sok mindent megtanultam ebből!😮😔😔😔👍 te, ti es itt mindenki aki evel együtt kel éljen, nem vagytok se hülyék se rossz emberek egyszerűen csak betekek vagytok amit el kell nektek es mindeninek fogadni hogy sajnos ez van! Nem itélkeszni feletetek, se magadok felet! Megkell talalni a köszép utat mi nektek a legjobb. Es a többivel nem foglalkozni.
En felneszek rátok mert ti élitek meg ezeket nap mint nap! Ki tartást kívánok mindeninek!!!
Olyan szintű függőséget okozott nálam a frontin, hogy miután letettem epilepsziás roham jött ki rajtam, stroke szerű tünetek, majd az 5. hónapban elég durva hallucinációk, majdnem meghaltam a következményei miatt. Kórházban sokkal nagyobb mennyiséggel szedették velem. Most újra függőként kínlódom. Eddig még depresszióm se volt, most van. Kitti, te meg ilyet ne mondj olyat, hogy a cukros víz károsabb mikor ez a gyógyszer addiktívabb mint a heroin, keress rá. Testi károsodást okoz. Az időseknél demenciát. Sok ember elfelejti a saját esküvőjét is. Rengeteg orvos harcol az ellen, hogy betiltsák végre ezeket a szereket. Nagyon felhúzott ez a videó.
Végre valaki leírja a frankót. Velem ugyanez történt! Le is írtam a történetem. Végtelenül csalódott vagyok, hogy ilyen videó napvilágot látott. Igaz, hogy durvább, mint a heroin! Nehezebb lejönni róla.
Lady Gaga ugyanerről beszélt. Ő is egy komoly betegségben szenved és mondta, hogy nagyon sok sztereotípia van a gyógyszerek szedése körül de neki is segítettek és nem kell tőle annyira félni, mint ahogy az a köztudatban van. Köszi a videót, sokat tanultam belőle. :) Örülök, hogy beszélsz erről.
Köszönöm , hogy elkèszítetted ezt a videot! Sajnos èn is pànikbeteg vagyok :( Sok erőt adtál! ♡♥
Nincsenek erre szavak. Csak annyit tudok mondani, hogy KÖSZÖNÖM!!!!❤❤❤
Szia Kitti! Ahogy régebben a terhességtől való félelmemet is te enyhítetted, úgy most ettől a gyógyszertől való félelmemet is. 15 éves leszek 1 hónap múlva, nagyjából 1 éve van jelen az életembe a pánik, de ahogy te említetted gyerekkoromba is voltak már jelei, de 7. osztályos koromban sok barátomat elvesztettem egyszerre, ez borzalmasan megviselt, szóval utána nyáron szépen előbújtak ezek a rohamok. Nagyon régóta könyörgök a szüleimnek, hogy vigyenek pszichologushoz, de nem értem még el nagy eredményt, ráadásul a családomba mindenki ódzkodik a gyógyszertől, azt gondoljak függő lehetek tőle és ha csak kiejtem a számon, hogy "gyógyszer" egyből jönnek, hogy nem kell az, az nem jó, agyban kell megoldani. És én is úgy hittem/hiszem hogy valahogy agyban kell megtalálnom a megoldást, de úgyérzem talán még sem lesz akkora gáz, ha esetleg kell szednem rá gyógyszert is. De a szüleim egyelőre semmit sem tesznek, úgyhogy nagyon kilátástalannak érzem a helyzetet, nem tudom mit tehetnék, de elhatároztam magamban, hogy még az ilyen kilátástalan és bizonytalan helyzetben sem fogom feladni soha. Már elhajtottam sok embert az életemből akik rossz hatással voltak a hangulatomra és igen, fáj az elvesztésük, de utána jobb lesz. Nem rég szakadtam ki egy olyan baráti társaságból ami régen szuper volt, de azóta megromlott és csak egymás idejét raboltuk a gyerekes vitákkal. Semelyikunkre nézve sem volt egészséges. Amikor kiléptem a csoportból rettentő szabadnak éreztem magam. Szóval ha valakinek olyan emberek vannak az életében akik őt lehúzzák, akkor ne hagyd elveszni az idődet, ne várj a csodára, lépj. Mert utána sokkal jobb is lehet. Miért fogadnád el a rossz helyzetet, ha lehet jobb is?
Mindenki aki ezzel küzd, kérlek maradjatok erősek. Nagyon-nagyon nehéz időnként, szinte pokolian, de akkor sem szabad feladni.
Fogalmam sincs a ytn van-e chatelő felület vagy bármi, de aki beszélgetni akarna, mert nincs más akinek elmondhatná nyugodtan kereshet engem is és én meg fogom hallgatni.
Ne adjátok fel, együtt szétrúgjuk a pánik seggét ❤
Nekem is szinte ugyanez a problémám mint neked, jól esett meghallgatni
Szió
Pont tegnap láttak a Nyírőben (engem súlyos depresszióval kezelnek).
Legközelebb ígérem odamegyek egy nagy mosollyal 🤗
Kedves Kitti! Nem vagyok egy kommentelgetős típus, de csak annyit akartam mondani, hogy köszönöm, minden hasonló helyzetben lévő ember nevében is. Néha borzasztóan nehéz ezzel a betegséggel együtt élni, vagy inkább ennek ellenére, hisz az ember ugyanúgy el akarja végezni a feladatait mint mások. Az én történetem és a betegségem nagyon hasonló a tiédhez. Én is évek óta hol jobban, hol rosszabbul vagyok, mindent is kipróbáltam már amit lehetett, szedtem gyógyszert is. Most épp itthon vagyok a kisfiammal, aki egyébként az én napi adag boldogsághormonom, hisz egy csoda vele minden nap. Remélem egyszer én is fogom tudni olyan magabiztossággal felvállalni ezt az egészet mint ahogy Te tetted most meg! Sok erőt kívánok Neked és szuper, hogy itt vagy! 😊
Nekem is volt/van ilyesmi pánikszerűségem. Tudom is nagyjából miért alakult ki. Hasonló reakciókat is kaptam, mint amiket itt többen említettek már ezzel kapcsolatban, sok ember nem tud mit kezdeni vele. Az apám is ilyen volt, hiába mondtam neki sokáig hogy rosszul vagyok hónapok óta, ő mindig csak legyintett rá, sosem vette komolyan. Inkább úgy éreztem hogy bosszantotta is a téma, hogy hagyjam a hülyeségeimmel már békén őt. Szóval igazából sosem segített ebben. Amikor mondtam neki hosszabb idő után, hogy elmegyek ezzel orvoshoz. Akkor is teljesen hülyének lettem nézve, hogy minek megyek bármivel is orvoshoz, amikor semmi bajom. Én megértem őt is, mert eléggé földhöz ragadt ember, ha valakinek vannak lelki vagy akármilyen bajai, ő azzal nem tud mit kezdeni. Oldjam meg szótlanul magamban. Aztán persze meglepődött de igazából nem firtattuk a dolgot, hogy végül az orvosi vizsgálat nálam is kimutatott szervi betegséget. (ami összefüggésben lehet a pszichés dolgaimmal is) Nem igazán dörgöltem az orra alá, hogy "nah ugye én megmondtam, hogy vmi nem oké". Ennek sem lett volna nála semmi haszna, nem látta volna be hogy ő bármiben hibázik, vagy bármit is rosszul lát. Kaptam én is gyógyszereket, de a pánikbetegségem nem lett sem diagnosztizálva sem megoldva. Viszont a lényeg, hogy valószínűleg ez nálam sosem volt olyan durva, mert én magamtól kimásztam belőle valahogy. Most is előjön sokszor, de lényegében nekem elég banális dolog segített. Méghozzá miután többször rám tört a rosszullét és extra pánik, és rettegtem hogy elájulok, meghalok akármi.... Rájöttem a 15. alkalom után, hogy igazából sosem történik semmi.... Sosem ájulok el, sosem esek el, sosem halok bele... és elkezdtem ezeket a "rohamokat" vagy nevezzük bárminek rosszulléteket úgy kezelni, hogy csak vártam hogy vége legyen és többé nem pánikoltam rá erősen, mert túl sokszor előfordult már. Aztán szépen lassan megtanultam együtt élni minden tünetemmel és problémámmal és most vagy a gyógyszerek hatása vagy úgy minden együtt, de minden elkezdett kevésbé zavarni. Szóval szép lassan helyreáll minden mint előtte volt. :) Szóval mondhatom, hogy szerencsés vagyok, mert komolyabb ágynak esések nélkül megúsztam. De az a durva, hogy már csak ahogy beszéltél róla és hallgattam ezt a videót abba kellett hagynom egy ponton, mert éreztem hogy simán rám tud jönni a rosszullét már csak a témától is....
❤️❤️❤️
Imádom, hogy két perce sincs fent a 26 perces videó, és mindeki írja, hogy jó lett a vidi🤦♀️🤷♀️🤨
Szerk.: tényleg nagyon jó vidi lett, és átérzem, mert nekem emetofóbiám van, illetve tériszonyom és klausztrofóbiám. Nagyon jók a videóid. Csak így tovább💖💖💖💖